Dunántúli Napló, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-29 / 306. szám
DECEMBER 29. napló 5 Bontás a Szigeti úton Bontják a Pécs, Szigeti út elején, a páratlan oldalon és a Steinmetz kapitány téren lévő régi házakat. Helyükre többemeletes, modern lakóépületek kerülnek. Egyéni tanu!ók vizsgái A művelődésügyi miniszter rendelkezése értelmében tanköteles koron túli, tehát 16. életévüket betöltött személyek az általános iskolát és gimnáziumot egyéni tanulással is elvégezhetik. Az egyénileg tanulók az illetékes tanács művelődésügyi osztálya által kijelölt iskolákban osztályozó vizsgát tehetnek. Ilyen vizsgákra első alkalommal 1967. január 1. és 30. között kerül sor. Idejéről az igazgató a jelentkezőket a vizsga előtt két héttel értesíti. A jelentkezők rendkívüli tárgyként egy vagy két idegen nyelvből is vizsgázhatnak. Egy vizsgaidőszakban két osztály tananyagából is lehet összevont osztályozó vizsgát tenni. Érettségi vizsgát 18 éves koruk előtt az egyénileg tanulók sem tehetnek. Január után a következő vizsgaidőszakok június 8-tól 30-ig, majd szeptember 1-től 20-ig tartanak. Mezőgazdasági területen — csak az öthónapos szorgalmi idejű általános iskolákban — március 15-től 30-ig lehet osztályozó vizsgát tenni. Ormánsági múzeum A sellyei ormánsági múzeum októberben nyűt meg és gondozásában a helyi népfrontbizottság is közreműködik. A bizalmat előzetes munkájával érdemelte ki a népfrontbizottság, illetve annak honismereti szakköre. A hely- történeti anyaggyűjtést Pápai Jenőnek, a népfrontbizottság elnökének vezetésével 1960-. ban kezdték meg és a múzeum céljaira 400 — szakszerűen- feldolgozott, leltározott — emléktárgyat adtak át, melyet a pécsi Janus Pannonius Múzeum saját anyagából egészített ki. A honismereti szakkör tagjai azóta is fáradhatatlanul folytatják gyűjtőmunkájukat és újabb 150 ormánsági használati eszköz — köztük 1614-ben, kerámiából készített sótarto százéves kézimalom — került birtokukba. A múzeum bővítéséhez a községi tanács jelentős anyagi segítséggel járul hozzá: egy ormánsági talpasház felépítéséhez 100 ezer forintot szavazott meg. A talpasház faanyagának ősz- szeválogatását megkezdték, a jövő évben a ház építésé* majd berendezését is megkezdik. Miért lesz egyre kevesebb a szőlőterület? Az Aranyhegyen Nem elés garancia a fold — A talajt elviszi a lezúduló víz — Búzatöldadó szőlők után Kifizetődő-e a bortermelés? címmel írtam nemrég a borforgalmi adózási rendszerről, amely lehetne ösztönzőbb. Egyik olvasóm invitált ezután: „Olvastam cikkét, egyet- értek, de mint szőlősgazda, tudom, más probléma is nyomja a vállunkat, nemcsak az 5 forintos adó. Amikor ideje engedi, jöjjön ki szőlőmbe, s itt a • helyszínen megmutatom .mi a környék nagy fájdalma, miért lesz egyre kevesebb a szőlőterület, miért lesz a szőlőhegyen hagymáskert és cukorborsó? Megállapíthatja, megérdemelné-e ez a környék és termése, ha egy kicsit a hóna alá nyúlnának. Szívesen látom szőlőmben, s elgyó- nyörködhet ebben az istenáldotta hegyrészben..." A levélíró házigazda, akit az Aranyhegyen hosszú keresgélés után találunk meg, jóféle borokkal, egyszerre több fajtával is kínál. A környezet, még így télen is festői, a hegyoldal teraszosan megművelve. Amerre szem ellát* szőlőskarók erdeje, köztük foghíjak, parlagok. Azt mondja a házigazda, hogy egy hold betelepítése itt termőre fordulásig 100 ezer forintnál is többe kerül. És 5 ezer forint kölcsön felvételénél már nem elég garancia a föld, kezeseket kell keríteni. Kitűnő zamatú borokat kóstolgatunk. Vajon megéri-e a sok gondot? — Hatvanháromban négyszer volt felhőszakadás — panaszolja a házigazda. Fényképeket mutat. A víz úgy ömlik le, mint a Niagarán, a zavaros, iszapos latyak felduzzad, megreked a lapos részeken, a ház, a pince udvarán. Viszi a termőföldet. Különösen azóta sok a víz, amióta a donátusi műutat megépítették. Panaszok, beadványok tömkelegé kerül elő az asz-taifiókból. Tettes a víz, visszatérő probléma, évenként visszatérő károsodás, segíteni kellene. . Házigazdánk, ahogy tud, segít magán.' Kőművesekkel ki- kövezteti a csapadékvíz le- j vezető árkát. Földje lejjebb lévén a hegyen, a lezúduló víz az ő ár°koldalát mossa, természetes, azt az oldalt kö- vezteti ki. A másik oldalon, amely már a szomszédé, 5s- j bozót szederindák, tönkreteszi az árkot. Házigazdánk felajánlotta, Hungazinnal kiirtja, de nem lehet, mert az birtokháborítás. Bonyolult, nehézkes a tulajdonjogi rend szer. Betörésért, gyilkosságért bercek alatt talál törvényt a bíró. ezek viszont sokkal .bonyolultabb ügyek. Megannyi fülemüleper. Itt van például a szolgalmi jog. Ha éveken keresztül háborítatlan járok egy úton, használok egy kutat, egy paragrafus szerint többé nem tilthatják meg a használatot A szomszéd naponta közlekedik lovaskocsijával az úton, a megkötött kerék mély barázdákat hagy maga után, szertelen folyást engedve a lezúduló esővízneK. A kárt nem a szomszéd viseli. Kitiltaná nem lehet a saját tulajdonról, esetleg pert indítani, de kinek van ahhoz nagy kedve. Szóval sok a gond. Egy hold felett például terményben, búzában kell „felhajtani” az adót Miért nem pénzben? Aztán a múlt századbeli aranykorona-összeírás sem fedi már a valóságot. Mennyi probléma, gond, míg hordóba kerül a szőlő. Néha öt kocsi salak segítene vagy a kölcsönös megértés a szőlősgazdák között Mert az az igazság, vitáikban legtöbbször mind a két félnek igaza van. Rajongásig szeretik a szőlőt, szeretnének több bort Én remélem, hogy nemsokára eljön az idő, amikor hónuk alá fognak nyúlni. Hiszen mindnyájunk érdeke, hogy az Aranyhegy ismét méltó legyen régi híréhez. Mlklósvári Zoltán A tárgyalás tanulságai Nem árt a figyelmeztetés Szerkesztőségünk levelet kapott a Mecseki Ércbányászati Vállalat munkásszállásának egyik lakójától. A levél így hangzik: TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! A Dunántúli Napló 1966. évi október 15-i számában megjelent cikkükre „A tárgyalás tanulságai”, szeretnénk néhány szóban válaszolni az alábbiakban: 1957. év óta vagyok a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál. 150 kilométerre van az állandó lakásom és itt munkásszálláson lakom. Ittlétem óta egyetlen órát sem mulasztottam a munkai elyemen és fegyelmi fenyítésem nem volt. Úgy munkámban, mint szálláshelyemen szeretem a rendet és fegyelmet, melyet feletteseim dicsérő elismerése, a szálláson pedig szobatársaim baráti szeretete és a köztünk fennálló kölcsönös tisztelet beszédesen bizonyít. — Mindezek birtokában feljogosítva érzem magamat, hogy a „munkásszállás” lakóinak nevében nyilatkozzam. A fenti munkásszálló, melyben el vagyunk szállásolva, a következő állású személyekkel látja el az igazgatás és a fegyelmi ügyek intézését: egy vezető gondnok, két beosztott gondnok, egy szálló- rendész, majd egy 8—10 tagot számláló fegyelmi bizottság. Ezen fentebb felsorolt vezető, illetve ellenőrző csoportok közül egynek sem vagyok tagja, mert ahol az ember véleményét szabadon nem nyilváníthatja, akaratát a kollektívában végre nem hajthatja, olyan helyen én nem szeretek megjelenni. Rendkívül furcsállom és jóérzésű munkatársaim nevében maradéktalanul visszautasítom a Dunántúli Napló azon ránk nézve megbélyegző és leértékelő véleményét, hogy az ilyen gyilkosokat miért nem neveltük meg, stb., stb. Ezek a gyilkosok nem közöttünk születtek. Nem együtt nevelkedtünk és munkaidő után minden dolgozó szolgálatmentes idejével szabadon rendelkezik, oda megy, ahova akar. Mi nem tehetünk róla, hogy az említett gyilkosok idáig jutottak. Az a munka és ellenőrzés, amelyre önök utalnak, nem egyedenként a mi kötelességünk, hogy pihenő időnket mások magánéletének lesésére fordítsuk, — hanem a szállórendész, gondnok (a városban), a detektívek és a rendőrség jogkörébe tartoznak. Ilyen alapon miért nem foglalkozik a Dunántúli Napló szerkesztősége a polgári őletben előforduló bűnözők nagy seregének megnevelésével? Miért tesz felelőssé minket a történtekért, vagy azt tételezi fel rólunk, hogy csupa ilyen mentalitású emberekkel van tele a munkásszállói?? Ha igen, úgy rendkívül téved és ezen az alapon ml is jogosan feltételezhetjük, hogy a polgári életben elkövetett gyilkosságok és szabálysértések is mind a Dunántúli Napló helytelen nevelési rendszere folytán adódhattak elő. Tudomásunk és helyi megfigyelésünk szerint vannak közöttünk beteges becsvágyban szenvedők, vannak notórius kártyázok, akik mások keserves havi keresményét órák alatt kizsarolják, és ami még szégyenletesebb; beteges hajlamú emberek, akik homoszexuális magatartásukkal közundort keltenek, de megfékezésükre vagy evakuálásukra a rendészet részéről még eddig intézkedés nem történt. Kérem, szíveskedjenek érzésem szerint jó indulatú és igazságosnak vélt soraimat figyelmesen átolvasni, és belőle nem a visz- szavágást, a revanséhséget, hanem a segí- teniakarást és a nézetazonosságot kiolvasni... Maradok tisztelettel: Töreki István. A levél figyelmes átolvasása megtörtént Amit Töreki István a munkásszálló jóérzésű lakóinak a nevében visszautasít az a kérdéses cikkben egyetlen szóval sem szerepel. Nem követeltük, nem kértük, hogy neveljék egymást. Ez a szó áttételesen sem szerepel a cikkünkben. Mindössze furcsának tartottuk, hogy részvétlenség, nemtörődömség övezte az ügyet. Töreki István visszautasítja, hogy a Dunántúli Napló őket teszi felelőssé a történtekért. Erről szó sincs. Idézem cikkünket: „Nyilvánvaló, hogy Tonesz János haláláért senkire sem lehet áthárítani a felelősséget. Török és Boros antiszociális, erkölcsileg fogyatékos emberek voltak. De. hogy a folyamat ilyen simán bonyolódjon egészen a gyilkosságig, azért furcsa,” — írtuk és ezt ma még furcsábbnak találjuk, miután elolvastuk Töreki István levelét. .. azt tételezi fel rólunk, hogy csupa ilyen mentalitású emberekkel van tele a munkásszállás!??” — kérdezi a levél, teljesen feleslegesen, mert cikkünkben a következőket írtuk: „A munkásszállásokon és a munkahelyi közösségekben nagy többségben élnek a rendes, kiegyensúlyozott, normális életfelfogású emberek. Általában nemes életcélok becsületes megvalósításáért dolgoznak ..viszont a Mecseki Ércbányász című újság november havi száma a következőket írja: „...Azonban azt látjuk* hogy egyre szaporodik a társadalmi tulajdon, a személyi tulajdon sérelmére elkövetett lopások száma. Ma még csak pénztárcákat, holnap többezer forintos értékeket, autókat törnek fel, majd az út a mindenáron való pénzszerzéshez vezet, ha kell* gyilkolás árán is...” A Mecseki Ércbányász cikkének a címe egyébként: „Egy bűnügy tanulságai”. Töreki István azt írja levelében, hogy: „... vannak köztünk beteges becsvágyban szenvedők, vannak notórius kártyázik, akik mások keserves havi keresményét órák alatt kizsarolják, és ami még szégyenletesebb; beteges hajlamú emberek* akik homoszexuális magatartásukkal közundort keltenek, de megfékezésükre vagy evakuálásukra a rendészet részéről még eddig intézkedés nem történt.” Mindezek alapján úgy látszik, mégsem árt egy bűnügy tanulságait levonni és figyelmeztetni a munkásszállók vezetőit és kollektíváit. Töreki István bizonyára tudja, hogy a sajtó feladata a tájékoztatás, ezen túl olvasmányos cikkekben, riportokban a társadalom szempontjából helyes álláspont képviselete. Egyébként a tárgyalás tanulságait éppen azért írtuk meg, hogy elgondolkodjanak rajta az emberek, s helyes irányban lépjenek tovább. De ha a tárgyalás tanulságait visszautasítják, éppen a kérdéses munkásszálláson, akkor komolyabb problémákról van szó, mint azt a rendőrség és a bíróság a tárgyalás kapcsán feltételezte. Végezetül nem egészen értjük, hogy a munkásszállás társadalmi bizottságaiban miért nem nyilváníthatják az emberek szabadon a véleményüket? És azt sem értjük* hogy a rendészet és a gondnokság részéről miért nem történik a kártyások és a homoszexuális garázdálkodók megfékezésére valamilyen hatásos Intézkedés? Töreki István azt írja, hogy nem történik. Az a véleményünk, hogy a Török- és Boros-féle gyilkosságnak mégiscsak vannak tanulságai, melyeket nem visszautasítani, hanem elfogadni kellene és megfontolni.. i Jogi tanácsadó Többen érdeklődtek személyesen és levélben, hogy miért kell a kórházi költséget megfizetni annak ellenére, hogy a biztosításra kötelezett munkaviszonyban áll. Másokat az érdekelt, hogy foga van-e az Orvostudományi Egyetemnek bírói úton a kórházi költségeket követelni. Megvizsgáltuk az ügyet és azt tapasztaltuk, hogy e probléma nemcsak a dolgozókat, de a klinikákat és a Társadalombiztosítási Igazgatóságot is (SZTK) sokat foglalkoztatja. A kórházi vagy klinikai költségek megtérítése akkor kerül előtérbe, amikOT a beteg nem igazolta biztosított voltát. Ez esetben a költségeket meg kell téríteni. A hosz- szú eljárások és esetleges zaklatások, bírói eljárás stb. elkerülése érdekében felhívjuk minden dolgozó és biztosított figyelmét arra, hogy kórházi (klinikai) ápolás esetén az alábbiak szerint igazolja biztosított voltát. a) A dolgozók érvényes üzemi vagy munkáltatói igazolvánnyal ; b) A mezőgazdasági dolgozók mezőgazdasági bélyeglappal és igénylőlappal (A kettő együttesen kell); c) Termelőszövetkezeti tagoknál termelőssövetkeaeti Perelhet-e a kórház? tagkönyv vagy beteglap (a kettő közül Dármelyik jó) kell; d) A termelőszövetkezeti tagok családtagjainál minden esetben beteglap szükséges, a tagkönyv nem elegendő; e) Nyugdíjasoknál nyugdíjas igazolvány (zöld nyomású) csekkszelvény nem elegendő; f) önkéntes biztosítottaknál biztosítási igazolvány és adatszolgáltatási lap szükséges. g) Családtagok kórházi (klinikai) beutalása esetén az eltartást (együttélést) és a családtagi jogosultság egyéb feltételeit külön kell igazolni. A családtagok kórházi (klinikai) beutalása esetén kórházi utalvány kiállítása és becsatolása szükséges. » Ezt a kórházba való felvétel előtt az üzemi kifizetőhely vagy a Társadalombiztosítási Igazgatóság szolgáltatási osztály (Pécs, Fürdő u. í.) állítja ki. Leghelyesebb, ha a beteg felvétele alkalmával ezeket 'az igazolásokat már magával viszi. Ha betegsége hirtelen következett be és ezek beszerzésére nem volt ideje, akkor az ápolás ideje alatt vagy annak befeiezése után azonnal saját érdekében szerezze be és juttassa el a kórháznak (klinikának). Jelenleg sajnos az a helyzet, hogy igen sok rendezetlen ápolási költség kérdése vár tisztázásra. Helyes, na a betegek maguk igyekeznek a kérdést megoldani, még mielőtt külön felszólítást kapnának, ami többletköltséggel jár. * Ifj. Rab József levélben Írja, hogy állami gazdasági dolgozó. Két gyermeke van. Az idősebbik 1949 május 32-én, a kisebbik 1951. június 23-án született. A nagyobbik gyermeke a dombóvári DÉDÁSZ- nál dolgozik és u Mü. M. 516. sz. Helyiipari Iskolában tanul. Ez év szeptember 1-től a családi pótlék folyósítását beszüntették. Ezt jogtalannak tartja. Gyermeke még nem töltötte be a 18. életévét, jelenleg harmadéves tanuló. Kérése, írjuk meg neki a megfelelő rendelkezést, mert szerinte helytelenül jártak el. A családi pótlék jogosultságát és mértékét ez év lúlius 1-től ismét rendezték. Az idevonatkozó alaprendelet a 16/1966 (VI. 1.) Korm. sz. rendelet. A rendelet 4 §-a értelmében családi pótlékra jogosult gyermeknek kell tekinteni * az első, illetve másodéves szakmunkástanulót, ha 19. életévét még nem töltötte be. Levele szerint gyermeke jelenleg már harmadéves szakmunkástanuló. így a rendelkezés értelében nem jogosult családi pótlékra. Ezért helyesen jártak el akkor, amikor a családi pótlék folyósítását szeptember 1 napjától beszüntettek Tájékoztatásul még közöljük a rendelet idevonatkozó részét teljes egészében: „Családi pótlékra jogosultság szempontjából azt a gyér* meket kell figyelembe venni, aki a) tizenhatodik életévét més nem töltötte be; b) az általános iskola vagy közéofokú iskola nappali tagozatán folytatja tanulmányait, vagy első- illetve másodéves szakmunkastanul<$ és tizenkilencedik életévét még nem töltötte be. c) Az a>. Illetőleg b) pontban meghatározott életkor betöltése előtt testi vagv szellemi fogyatkozása vagv betegsége miatt munkaképességét legalább kétharmad-részben elvesztette és ez az állapota legalább egy éve tart, vagy egy év alatt előrelátha^ag nem szűnik meg, ennek az állapotnak tartama alatt.**
