Dunántúli Napló, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-04 / 286. szám
. m. ^ Befejezte munkáját pártunk IX. kongresszusa lf>v, Egység és vita (Folytatás a 2. oldalrőt) ra, várjunk egy kicsit (Nagy taps) Meg fogjuk, meg akarjuk csinálni. A munkásem- bemek is meg kell értenie, hogy ez végső fokon társadalmi célunk, s a parasztembernek is tudnia kell, hogy ehhez bizonyos feltételek kellenek, amit most a Központi Bizottság javasol, az nagy lépés ebben az irányban. Végül a termelőszövetkezeti tanácsokkal kapcsolatban megemlítek még egy kérdést Nehogy azt higgyék, hogy én uszítani akarom a termelő- szövetkezeteket, de jelenlegi gyakorlatunknak van egy nagy baja, amit mindnyájan ismerünk: az. hogy a mezőgazdaságban a szó igazi értelmében nem tudjuk betartatni a szerződéses kötelezettségeket. A következő a baj: mezőgazda- sági termelésünk még nagyon nagy mértékben függ az időjárási viszonyoktól, még nem elég magas fokú a gépesítés, a technika stb. Ennélfogva az egyik évben rossz, a másikElvtársakt A harmadik ötéves tervet az országgyűlés jóváhagyta. S a terv — ahogyan Lenin mondta — tulajdonképpen a párt második programja. Megvalósítása a párt elsőrendű politikai feladata. E munka nagyon fontos része a gazdasági mechanizmus reformjának gondos előkészítése és jó bevezetése Mindnyájan végighallgattuk Szviridov elvtársnőnek, az ófehértói tsz elnökének beszédét. Nehéz beszéd volt, azt hiszem, mindnyájunk számára. Lehet azon nevetni is, de akár sírhattunk volna is. Nem kívánok itt most a gazdasági reform részleteiről szólni. de ha csak valamennyire is jól csináljuk és rendezzük el a dolgokat,. az elvtársnó által felrótt fonák jelenségek megszűnnék. Még egy érvet szeretnék felhozni A nyáron jártam egy mohácsi termelőszövetkezetben. Hasonlóan gyenge volt valaha az is, mint amilyenről itt a szabolcsi élvtársnő szólt. Azok is 12 forintos munkaegységgel indultak, aztán felmentek vagy 60 forintra. Értelmes vezetés, dolgos tagok, nagyon sok nő, fiatal vám ott és még az is sajátossága ennek a tsz-nek, hogy három olyan nemzetiség él és dolgozik benne együtt, amely évszázadokon át nem tudott közös nevezőre jutni. Ma a magyarok. délszlávok és németek szinte egy családba forrtak össze. Csak egy megkülönböztetés van közöttük, ki dolgozik jól. becsületesen és ki nem. Eldicsekedtek országos rekordokat döngető terméseredményeikkel. aztán a fő- aeronómus hozzám fordult és közölte: mi is nagyon várjuk a gazdssáei mechanizmus reformját. és azt is megmondom. hogy miért. A reform nélkül megvagyunk, látja, milyen eredményeink van- riak, az emberek meg vannak elégedve, ostromolnak minket még a gyárakból is, hogy belépjenek. De van egy nagyon nvomós okunk: szeretnénk egvenes úton járni. Magyarázatként hozzátette: mindenki tud’a. hogy ilyen búza- kukoricaátlagot. ilyen hizlalás! Szóba került a tanácskozáson a tudomány és a közoktatás kérdése is. Azért említem ezt, mert nagyon figyelemre méltónak tartom mindazt, amit Tigyi elvtárs mondott. hogy tudniillik gondoskodjunk arról, hogy a tudós- képzés megfelelő síneken Tr ' n. Itt a sablon nem segít. Valóban. valahogyan külön kell foglalkoznunk azokkal, akik valamiben tehetséget árulnak el a középiskolában, például a na‘ematikábah, valamelyik korszerű tudományban, vagy más **r(jvban. Egyengessük az ilvon fiatalok útját, hogy valóban tudományos káderekké váljanak. ban meg jó a termés. Ha rossz a termés, az ár emelkedik és akkor a tsz kezdi el a cselezést, a huzavonát, hogy ne a szerződéses áron adja át az árut, hanem drágábban (derültség), ha viszont beüt egy jó termés, akkor a kereskedelem ránéz az elsőosztályú árura, s azt mondja: ez csak negyedosztályú. (Derültség) Azt hiszem, hogy az országnak az lenne a legjobb, ha mindenki becsületesen betartaná a szerződést: a tsz-ak is, az állami vállalatok is. Ha jó a termés, ha rossz. Ebből mindig kevesebb kára van az államnak is, meg a termelő- szövetkezetnek is. Ha nem veszik át a bő termést, akkor jövőre nem vetnek. És megfordítva. Ez hullámzást, arit- miát visz mezőgazdasági termelésünkbe. A tsz-tanácsok- kal kicsit javítjuk ezt a mechanizmust. Ha majd ez működik, a mezőgazdaság sokkal több termést ad az országnak, olcsóbban és jobb minőségben, átlagot nem lehet elérni, ha mi csak a központi norma szerinti műtrágyát tesszük a talajba, vagy a központi norma szerinti kon centrátumot adjuk. Elnnél többet kell adni, és mi többet is használunk fel. Hogyan? Ezt most nem részletezem — mondta —, de a törvényesség határát súrolva. (Derültség) Nagyon jól tudjuk, hogy amennyivel több műtrágyát teszünk mi egy hold földbe, azt a többi baranyai tsz-éből csípjük el. Mert hát honnan kapnánk többet? Most, mfkőziben hallottam Szviridov elvtársnő elképesztő példáit, erre gondoltam, és arra. hogy az általa elmondottakkal tulajdonképpen minden tsz-elnök küzd, hiszen ugyanazok a jogszabályok érvényesek mindenhol. Mi a különbség? az, hogy az ófehértói tsz az isten háta mögött van, kicsi, szegény tsz, és az ilyenekkel szemben alkalmazzák a paragrafusokat. De, ha egy erősebb tsz — most hirtelen nem jut más eszembe, mint a kongresszuson ugyancsak szerepelt nádudvari —, amelynek elnöke központi bizottsági tag, képviselő, kopogtat, már az ajtót is másképp nyitják ki neki, és másképp megy kifelé is. (Nagy taps.) Akinek nagyobb az ereje, vagy a tekintélye, befolyása, az valahogy átvágja magát a különféle paragrafusokon, akinek kevesebb ereje van ilyesmihez, kevesebb befolyást, vagy erőt tud maga mögött, azzal szinte labdáznak. Mindez — valljuk — idegen a szocializmustól. Mi nem így akarjuk a szocializmust építeni. Mai gazdaság] mechanizmusunkkal nagy feladatokat oldottunk meg, de ma már betöltötte történelmi szerepét. A követelmények mások. Tovább kell mennünk, hogy a szocialista életnek szabad utat és fejlődést biztosítsunk minden területen. Ezért is kell nekünk a gazdasági mechanizmus reformja. Még egy dolgot szeretnék megemlíteni. Nem ide tartozik, nem is túl komoly kérdés, de azért megemlítem. Mostanában eléggé megszaporodott hazánkban azoknak az embereknek a száma, akik elérték és túlhaladták az átlagsúlyt. (Derültség.) Van ennek persze komoly oka is. A mi népünk éhezett és a fel- szabadulás után először jóllakott. Munkanélküliség, nyomor, éhség pusztította ezt a népet, s amikor munkája révén hozzájutott, elsősorban enni akart. Néha az éhséggel kapcsolatban az jut eszembe, hogy a nép nemcsak fizikailag volt éhes, hanem a kultúrára, ' a műveltségre is, és most, hogy hozzájut, a gyerekének még többet akar. Néha úgy érzem, hogy a prédikációval nem jutunk semmire, mert általában mindenki megérti, egyetért azzal, hogy nem mehet minden gyerek egyetemre, de ha a saját gyerekéről van szó, akkor ő is az egyetemre szeretné beíratni (derültség), nem lakatosnak a Vörös Csillagba. Ezt részben politikai meggyőzéssel, részben felvilágosítással, de sokkal inkább intézményesen kell szabályozni, mert különben lehet, hogy a szülő pillanatnyilag és látszólag jót tesz a gyereknek, az állam is jót tesz, de ha sokkal több ember szerez magasabb kvalifikációt, mint amennyi a társadalomban reálisan elhelyezhető, akkor emberéletek tíz- és százezreit teheti tönkre intézményesen a szülő és az állam egyesült erővel. Ez nagy probléma, amit tanulmányozni és vizsgálni kell. Több elvtára beszélt a kultúráról úgy, hogy csak egyetérteni lehet velük. Keres elvtárs, Garai elvtárs szólt e kérdésekről, én csak meg akarom erősíteni azt, amit mondtak. A kultúra kérdéseiről a beszámolóban foglalt pozitívumokat a Központi Bizottság nem udvariasságból mondta, hanem mert ez a véleményünk. Van ugyan még sok negatívum a kultúrában, de fejlődik az életerős szocialista kultúra. Keres elvtárs tette szóvá, hogy a hitvallás a művészembereknél kicsit nehezen megy. Ez valóban így van. A művész- és íróembertől nem is nyilvános hitvallást, nem valamiféle nyilatkozatot, hanem művet, művésd alkotást várunk; Bármilyen művészről van szó, mindenekelőtt alkotómunkájával valljon a néppel és a szocializmussal való egyetértéséről. Évről évre gyarapszik, újakkal, fiatalokkal, s a velünk együtt annyi mindent látott régiekkel bővül azoknak az íróknak, művészeknek a száma, akik a népi haza és a szocializmus mellé állnak és akik a maguk módján, közéleti felelősséggel segítenek. Egy családba tartozunk mi, pártmunkások, „pártbü- rokraták” — vagy ahogy akarják —, és írók, művészek, szeplősök és nem szeplősök. Egy család vagyunk. (Derültség.) Idáig is együtt jöttünk és ezután is együtt megyünk, méghozzá mind jobb légkörben és mind jobb egyetértésben. Komformizmust senkitől sem követelünk, még a kommunistáktól sem. Ök sem konformisták. Mi azt mondjuk, hogy az egyéniség is fejlődjék és nyújtsa a társadalomnak azt, amire képes. A következő kérdés a kultúra és a gazdasági reform. Megértve azt, amit Garai elvtárs szóvá tett, szeretném meg mondani, hogy a Központi Bizottság tisztában van azzal, hogy a szocialista tudat, a közéleti felelősség, a közgondolkodás fejlesztése, elmélyítése — és ebben a kultúrának döntő szerepe van — a népi állam számára nem kereskedelmi, hanem politikai, társadalmi kérdés. Természetesen ebben is van kötelező norma, takarékosság, de a népi állam számára a párt számára a kultúra mégsem kereskedelmi kérdés. Erre mindig gondolni kelL Szóba került az írók sajátos adója is. Tulajdonképpen jogos a kérdés felvetése. Nemcsak az írókkal, hanem általában a magyar szellemi elittel kapcsolatban megemlítem, gondolkoznunk kell azon, hogy nagyobb legyen a különbség a segédmunkás és a magasan kvalifikált tudósok, művészek keresete között. Teljes meggyőződéssel vallhatjuk, hogy ez a társadalom és a munkásosztály érdeke is. A pártélet kérdéseiről. A IX. kongresszuson szocialista céljaink még jobb megvilágításba kerültek s részben újakkal gyarapodtak. A kongresszus — úgy tűnik, egyetértésben — megállapította, hogy szükség ' van a párt munkájának fejlesztésére, a párt eszmei politikai vezető szerepének erősítésére. Fő törekvésünk, hogy a párt érdemi munkát végezzen és ne formait. Hányszor döntenek például valamely testületben a döntést hozók előtt ismeretlen emberek sorsa felett. A pártiskolákra javasoltak közül azokat, akiket nem ismer senki, minden további nélkül elfogadják, de akit ismernek, azt opponálják, mert ismerik a jó és a rossz oldalát is. Szóba került a kongresszuson a pártegység és a párton belüli vita kérdése. Mi azt gondoljuk, hogy a lenini normákhoz hozzátartozik a párton belüli véleményszabadság, a vita, a kérdések érdemi megvilágítása és eldöntése. Erre szükség van, ezt erősíteni akarjuk, mert az Igazi eszmei, politikai és szervezeti egység a tisztázott nézetek eredménye. Ugyanakkor a centralizmust is erősíteni kell. A döntés előtt helye van a vitának, a konzultációnak, méghozzá a párthelyiségben, Szombaton reggel az Építők | Rózsa Ferenc Művelődési Házában folytatta munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa. A kül- ' döttek elsőként meghallgatták a Fellebbviteli Bizottság jelentését, amelyet Nemeslaki Tivadar, a bizottság elnöke terjesztett elő. Ezután a kongresszus megválasztotta a párt új vezető szerveit: a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjait. Az ügyrendnek megfelelően mind a Fellebbviteli Bizottság jelentésének tárgyalása, mind a választás zárt ülésen zajlott le. A zárt ülés után a kongresz- szus Kádár János elnökletével folytatta munkáját. Kádár elvtárs bejelentette, hogy a zárt ülésen a Fellebbviteli Bizottság jelentésében foglalt kérdésekről határozatokat hoztak, s a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság megválasztását követően megAczél György munkás, a művelődésügyi miniszter első helyettese. Ajtai Miklós mérnök, az Országos Tervhivatal elnöke. Apró Antal munkás, a Minisztertanács elnökhelyettese. Beckl Sándor munkás, a SZOT titkára. Benke Valéria tanítónő, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának vezetője. Benke] András munkás, belügyminiszter. Bodnár Ferenc mezőgazda- sági munkás, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának első titkára. Biró József munkás, külkereskedelmi miniszter. Biszku Béla munkás, az MSZMP KB titkára. Bugár Jánosné munkás, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárhelyettese. Burgert Róbert agronómus, a Bábolnai Állami Gazdaság igazgatója. a taggyűlésen, meg a bizottsági ülésen, de a döntés után a határozat mindenkire kötelező és végre kell hajtani annak is, aki azzal nem ért egyet. Meg akarom említeni a néppel való összeforrottság kérdését. A nép szigorú munkaadó. Sok munkát ad, sok feje van, mindent Iát és mindent követel. Régen szidta az ember a tőkést, harcolt ellene, a dolog egyszerű volt. Most szembe jön az utcán egy ember és megkérdezi: hát maguk ezt miért csinálják így? Még jó, ha megkérdezhetem: kihez van szerencsém? Olyan a mandátumunk, hogy a nép számon kéri tőlünk tetteinket. Az emberek kérdéseire türelemmel válaszolni kell. Most jó a párt kapcsolata a néppel, és úgy akarunk dolgozni, hogy még jobb legyen. Az emberek a jövőben is a pártnak vessék fel a problémáikat és azokra amennyiben lehetséges, érdemi választ Kapjanak. Elvtársak! Kongresszusunk bizonyítja, hogy pártunk internacionalista párt, s internacionalista kötelességének tőle telhetőén ezután is eleget fog tenni. Mindenki hallotta párttagságunk képviselőinek felszólalását, ahogyan — mondhatjuk, az egész nép nevében — hitet tettek a vietnami testvéreinkkel való szolidaritás mellett. Pártunk és népünk kiáll az imperialistartotta első ülését, amelyen megválasztották a tisztségviselőket. A Központi Bizottság — a Politikai Bizottság javaslatára — előterjesztést hagyott jóvá a KB apparátusának — a gazdasági mechanizmus reformja előkészítésével összefüggő — módosításáról. Megválasztotta ezen kívül a Központi Bizottság mellett működő bizottságokat és munkaközösségeket, kijelölte a párt központi lapjának fő- szerkesztőjét, illetve a szerkesztőbizottságok vezetőit, megerősítette, illetve kinevezte a KB apparátusának osztályvezetőit, majd folyó ügyeket tárgyalt. Ezután Németh Károly ismertette a kongresszus zárt ülésének, illetve a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság ülésének határozatait. A kongresszus megválasztotta a Központi Bizottság tagjait. Csáki István tanár, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának első titkára. Csergő János munkás, a Ganz-MÁVAG vezérigazgatója Cservenka Ferencné munkás, az MSZMP Pest megyei Bizottságának első titkára; Cseterki Lajos tanító, az MSZMP KB titkára. Csémi Károly munkás, a honvédelmi miniszter első helyettese. Czinege Lajos munkás, honvédelmi miniszter. Dabrónaki Gyula munkás, az élelmezésügyi miniszter első helyettese. i Dimény Imre agronómus, az MSZMP KB mezőgazdasági osztályának vezetője. Dobi István mezőgazdasági munkás. a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Egri Gyula munkás, az MTS elnöke. Erdei Lászlóné munkás, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke • ták ellen harcoló haladó emberek egységéért Azt tartjuk, hogy valamennyi forradalmi párt közös internacionalis a feladata őrizni a marxizmus— leninizmus elveinek tisztaságát. Ez valamennyi pártnak közös feladata, a mi pártunk is ki akarja venni belőle a részét. Ugyanígy első és a legfontosabb feladatunk a kommunista világmozgalom egységéért való hare A Központi Bizottság beszámolója és a testvérpártoknak a kongresszuson résztvevő képviselőinek nagy többsége ezért hangsúlyozta, hogy létre kell hozni a kommunista és munkáspártok széles köri tanácskozását azok részvételével. akik ezt óhajtják, ezzel egyetértenek. Pártunk emellett van, ezért fog dolgozni. Ha pedig hibát követtünk el, bármilyen relációtan, készek vagyunk kiigazítani, mert egyetlen törekvésünk van: minden szocialista ország egysége, minden kommunista párt egysége, közös harca. (Nagy taps.) Elvtársak! Zárszavamat befejeztem, és a négy napirendi pont előadói nevében azt kérem a tisztelt kongresszustól, hogy fogadja el a Központi Bizottság beszámolóját, az új szervezeti szabályzatot, a Központi Revíziós Bizottság és r Központi Ellenőrző Bizottság jelentését, valamint a beterjesztett határozati javaslatot. (Hosszantartó taps. a küldöttek helyükről felállva tapsolnak.) Erdélyi Károly tanár, külügyminiszter-helyettes. Fehér Lajos tanár, a Minisztertanács elnökhelyettese. Fock Jenő munkás, a Minisztertanács elnökhelyettese Fodor Gyula munkás, a SZOT nyugdíjfolyósító igazgatóság vezetője, Földes László munkás, az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője. Friss István közgazdász, a Közgazdaságtudományi Intézet igazgatója. Galambos József munkás, belügyminiszterhelyettes. Garai Gábor költő. Gáspár Sándor munkás, a SZOT főtitkára. Gosztonyi János tanár, a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetője. Győri Imre munkás, az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának első titkára. Háy László közgazdász, nyugdíjas. Havasi Ferenc munkás, az MSZMP Komárom megyei Bizottságának első titkára.’ Herczeg Károly munkás, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának első titkára. Hevesi 3yula mérnök, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke. Horváth András munkás, köztisztviselő. Ilku Pál tanító, művelődés- ügyi miniszter. Jakab Sándor tisztviselő, a belügyminiszter első helyettese. Jánossy Lajos fizikus, a Központi Fizikai Kutató Intézet igazgatója. Karakas László munkás, az MSZMP Hajdú megyei Bizottságának első titkára. Katona Imre munkás, az MSZMP budapesti Bizottságának titkára. Kádár János munkás, az MSZMP KB első titkára. Kállai Gyula úiságíró, a Minisztertanács elnöke. Keres Emil színművész. ^zfnházieazgató. Kiss Árpád mérnök, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke. Kiss Ká»-olv munkás, az E1- nöki Tanács titkára. (Folytatás a 8. oldalon) Szabad utat a szocialista életnek! Fejlődik az életerős szocialista kultúra Az MSZMP IX, kongresszusának szombati tanácskozása Megválasztották a párt vezető szerveit A Központi Bizottság tagjai *
