Dunántúli Napló, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-25 / 304. szám

1966. 25. Élni tanított Emlékezés I\\ikolá/ Aieksze/evics Osztrovszkij ha'á'ának 30. évfordulójára 1936. december 22-ét mutatott a naptár, amikor a kegyet­len halál Nyikoláj Alekszejevics Osztrovszkijt elragadta az élők sóéból. Vakon, ágyhoz láncoltán feküdt éveken át, í utolsó írásait vakon diktálta, de kapcsolata egy pillanatra I sem szűnt meg hazájával, népével. A kegyetlen, harccal teli élet egymás után küldi erre az emberre a szörnyű csapások sorát 18 éves. félszemű, rokkant hátgerincű fiú, amikor beáll a Bojarka—Kiev közti kisvasút építői közé. S mögötte ekkor már ott a hősi múlt és az az életismeret, amely a nagy és halhatatlan műveket diktálja néha. Távol áll a boldogságtól az a fiatalember, akinek 24 éves korában ezt kell tudatnia barátjával: „A jobb szemem telje­sen megvakult... a balszemem látóképessége öt százalék.” A gyenge jellemű, pesszimizmusra hajlamos, kilátástalan hely­zetben lévő ember ilyenkor az öngyilkosságba menekül, mint Bolesláv Prus egyik regényének hőse. De Nyikoláj Osztrov­szkijt ugyanúgy, mint regényhősét, Pável Korcsagint nemes és felemelő gondolat vezérli: „Tudj élni akkor is, ha az élet elviselhetetlenné válik. Tedd hasznossá az életedet!” Harcos, hazafi, író, filozopter és kommunista egyszemély- ben. Váteszi tekintete eljut a távoli jövőbe, s eme új jövő emberének kontúrjait is megrajzolja: „Az acélt megedzik” című művében, amely éppen 25 évvel ezelőtt Moszkva védőit éppúgy lelkesítette, mint Oleg Kosevojt és társait. Osztrovszkij élete a magasfokú emberi felelősségtudat, a hazával, néppel szemben önzetlen odaadás megtestesülése. Számára a pesszimizmus ismeretlen fogalom: „Ha bensőmben nem gyökereznék oly mélyen a törvény: harcolni az utolsó lehetőségig — már régen főbe lőttem volna magamat... Csakhogy, mi, az olyan emberek, mint én, akik oly esztelenül szeretik az életet, ezt a harcot, ezt a munkát, az új, más, jobb világért, mi, akinek kinyílt a szemünk és meglátták az életet a maga teljességében, nem távozhatunk, míg akár­csak egy óránk van is hátra” — írta egyik levelében. Egye­temes emberi megnyilatkozások ezek; az emberi élet értelmét világosan látó író, filozopter és vétesz ítéletei. Olyan súlyos gondolatok, amelyekhez fel kell nőnie korunk minden embe­rének. Elég kevés író van a világirodalomban, aki az egyete­messég eme legfelső fokát harmincéves kora előtt éri el oly­annyira, hogy örök mondanivalója legyen orosz, német, ma­gyar, lengyel és spanyol számára egyaránt. 52 éves lenne, de neve a Ma embere számára semmivel sem jelent kevesebbet, mint Puskiné, Lermontové, Lev Tolsztojé avagy Csehové. Tudatosan alakító író, aki rövid, de tartalmas élete kikristályosodott, nemes gondolatainak sokaságával akarja nevelni embertársait. Erről így vall: „Az a legnagyobb gyönyörűsége az embernek, ha alkotásaival akkor is szolgálhatja embertársait, amikor már nem él.” Osztrovszkij élni tanította az embereket; okosan, értel­mesen élni... Az emberi élettel kapcsolatos filozofikus ala­possággal megfogalmazott Pável Korcsagin esküje nem vélet­lenül ékesíti Zója Koszmogyemjanszkaja emlékművét... Hisz az emlékművek szövegei nem múló igazságokat hirdetnek, ha­nem olyanokat, amelyek szentek és örökkévalóak: „Az ember legdrágább kincse az élet... Csak egyszer élünk, s úgy kell élnünk, hogy ne kínozzon bennünket a res- telkedés a céltalanul leélt évek miatt, ne égessen a szégyen kicsinyes, hitvány múltunk miatt, s hogy halálunk pillanatá­ban elmondhassuk: egész életünket, és minden erőnket arra áldoztuk, ami a világon a legszebb — arra, hogy küzdjünk az emberiség felszabadításáért...” Nyikoláj Osztrovszkijnak nem kell szégyenkeznie a „cél­talanul leélt” és a kicsinyes, hitvány múlt miatt... Felbecsül­hetetlen szellemi értékű regényét több mint 250-szer adták ki a Szovjetunióban. S csupán 1941 és 1947 között 31 kiadásban 16 külföldi országban jelentek meg Osztrovszkij művei. Kitartása, munkabírása, harcos optimizmusa mindegyi­künk számára példaként szolgálhat. Amikor halála előtt a Pravda egyik munkatársa a jövőbeli terveiről érdeklődött, Osztrovszkij, — jóllehet már érezte a halál közeledtét, — így válaszolt- „Egy könyvet akarok írni a gyermekek számára. Aztán egy fantasztikus-regényt és „Az acélt megedzik” be­fejező kötetét „Korcsagin boldogsága” címmel. S mindezek mellett... tanulni — életem utolsó napjáig.” Egész életében olyan volt, mint amilyennek az igazi író­nak lennie kell: „Harcos, tanító, szónok, Ember — nagy be­tűvel írva.” Az osztrovszkiji ars poetica és életfilozófia halhatatlan, mert „mikor az ember nem magáért él, amikor feloldódik a közösségben, akkor nehéz megölni, — hiszen meg kell ölni mindent, ami őt körülveszi, az egész országot, az egész életet.” A fenti gondolatok is C ztrovszkijban születtek meg, s igaz­ságukat nem győzheti le sem a durva erőszak, sem az embert biológiailag megsemmisítő halál... Konsztantyin Szimonov is tudta ezt, amikor Osztrovszkijnak szentelt egyik versét örö­kítette meg: „Kivívta jogát ' nehéz feladatra: Előre vezetni az embereket. — Itt jobbfele mentem: eredj te is arra! — Emitt verekedtem: a harc ma tied! így írni lehet? Lehet: egyszerű, könnyű. Az életet élni bizony nehezebb, Mint egyszerű, tiszta sorokba beszőni Súlyos, acélos lépteidet.” HAJZER LAJOS-------napló -------------------------------------------- 9 H uszonöt éve jelent meg a Népszava 1941-es karácsonyi száma * <»**(#* t** ***** »wfcrtim» H0mm +4 frr^tffirrr &&L „ ^ A $ &mmnzé$ születései A Mi róltoümx A Ml &8TÚNK | m*t ttAütßam **»*•* mate Wá» * S*-♦ »„»MMM» MOW«. * IWátlI)! < .MNfl»» *a •: y-lxfox-. VvX<*» v «♦*•-•»*♦■» -*•* -K » V «*•*. m * A«-Mv- Xv»\.)W, . :•?«#: *>SC'«yfc v <■>•>#>: V.*««cky. »■***■ *'.-**<■■ l»*»* »♦»» <% «O* •* >■ «o*»> : **v«s** a >w*'}.*m**o^*. « a k<*"o» r* vWAv.wmtii wWSíx- &i>. SÄfcC-<X W* *v. * +»* **•*«<»<■*•♦>* **♦<**'*♦** •**+.„.+—*** W —m» »«+**>* * *0** ♦.x .wx~->*x AaX W x*#*« V*« - «W..M **<**+. *•»**' ■&. ♦ Xva* v <■*». XÓ0< Ví'OC «*> m**-»«** * v.s -X-»* * **+**+. «X«- **> A. * -A. -<•***»> XX ><* x -• •• *yx<-y y: Ia -x' <->. í>- ' *•*>* >••. >vv>:- y:\.HÚ'. :ö: ...... m időn Hitler és Mus­solini hordáinak ag­resszivitása végkép­pen fenyegető ve- .zéllyé nőtt, a kom- nunista pártok ki­lúgoztak antifasiszta nép- rontpolitikájukat. Ezt 1935- ■en a Komintern VII. Kong- esszusa hagyta jóvá. áttol kezdve a KMP fokozol: rél- .udatossággal építette a munkás-paraszt szövetséget és a társadalom valameny- nyi egészséges rétegét tömö­ríteni igyekezett e szövetség köré. Az alap, természete­sen, a murkésegység kihar­colása vo1 is küzdelemben a sulyo6 akadályok egész sorát kel­lett a pártnak elhárítania. Illegalitásban lévén csak lé­pésről lépésre sikerült előre­nyomulnia. Horthy fasizmusa és a reakciós segédcsapatok egész dandárja barbár düh­vei lépett fel minden hala­dó gondolat és törekvés el­len; a fasisztaellenes szer­vezkedésben érdekelt poli­tikai erőik viszont aggasztóan szétzilált helyzetbe szorul­tak. Nem kétséges: közös fellépés a fasizmus ellen a kommunisták szervező mun­kája nélkül semmiképpen nem történhetett volna meg. Hosszú és nem mindig egyenesvonalú fejlődés után a párt erőfeszítéseit siker koronázta. Megjelent a Népszava 1941-es karácsonyi száma, amelyben a kommu­nisták oldalán együtt tettek hitet a szociáldemokrata baloldal képviselői a legkü­lönfélébb patrióta irányza­tok harcosaival a fasizmus ellen, amely mint a „finánc- töke” legreakciósabb, leg­sovinisztább, legimperialis­tább elemeinek nyílt terro­rista diktatúrája” — Ma­gyarország felfalását is tervbe vette. Ebben az ünnepi népfront­számban Szakasits Árpád és a baloldali szociáldemokra­ták: Kállai Gyula és vele a kommunisták egész sora: Szekfű Gyula, Bajcsy-Zsilin- szky Endre, Móricz Zsig- mond, Darvas József, Bene­dek Marcell és mellettük a közéleti személyiségek né­pes tábora jelentkezett hit­vallásával. E sorok írója — úgyis, mint a szóban lévő lappél­dány egyik szerzője —, élő tanúja a kommunista akció hallatlan sikerének. Tény: a népfront-politika benyo­mult a magyar közéletbe. Megvetette a lábát a szak- szervezetekben, a szociál­demokrata pártban, a legkü­lönfélébb egyesületekben és tért nyert a haladó polgári értemiségiek soraiban. A si­ker titka: a kommunista párt képes volt megértetni az ország legjobb elemei­vel: a népfront-politika har­cos antifasiszta politika, ami nélkül Magyarország függet­lensége és szabadsága nem valósulhat meg. Szakasits Árpád a lap el­ső oldalán tette közzé a kö­zös jelszót: Független, sza­bad. haladó Magyarorszá­got! És hozzátette: „Magyar- ország szabadsága és függet­lensége. a népszabadság gon­dolata és a szociális haladás nem a pillanat politikai jel­szava tehát, hanem mélyen átgondolt és a magyar tör­ténelemben gyökerező élet­program”. Szekfű Gyula utalt a történelmi konkrét viharra és leszögezte: „...már nem arról van szó, hogy milyen négy fal közül lép­tünk ki és térünk vissza, hanem bizonyos dolgokban meg kell értenünk egymást, mert különben egyenként, különállva még könnyebb az elpusztulás, mintha so­kan, nagyon sokan megértik egymás szavát”. Bajcsv-Zst linszky Endre a kossutni függetlenségi gondolatot ele. mezve szólt kortársaihoz: .......bármennyire is bizony­talan a harc kimenetele, de n em hozhat végleges bukást egy nagylelkű és bátor nemzet számára, ha minden erejével kiáll nála sokszor­ta hatalmasabb erőkkej szemben is...” Móricz Zsig- mond ugyancsak történelmi példára hivatkozott: „Petőfi az egyetlen, aki soha, egy pillanatra sem feledte el. hogy azonnal és végzetesen fei ne emelje a szavát a nép mellett. Egész élete egyetlen harc volt, egyetlen nagy eszme érdekében: megszün­tetni a jogtalan és oktalan rabságot...” Kállai Gyula „Az önálló államalapítás” cí­mű cikkében — áttekintve a nemzeti történelmet — ál­lapította meg: „ ... egy ma­gasabb gazdasági és politikai rendszerbe sohasem lehet beilleszkedni az ország füg­getlenségének és szabadsá­gának feladása árán ... csaa az ország legteljesebb füg­getlensége biztosíthatja a társadalom haladó irányú át­alakítását ...” n korabeli magyar re­akció felhördült. Le­mérte a népfront megnyilatkozás ha­tását és erejét Meg­rettent tőle. Volt oka rá. A kommunisták tekinté­lye hatalmasan megnőtt. A szociáldemokrata párton be­lül a baloldal végre érvé- ' nyesítette erejét: félreállítor­ta a jobboldalt és mozgósí­totta a párt valamennyi be­csületes tagját. A kommu­nisták vezette akció bebizo­nyította: demokratikus nem­zeti egységfront nélkül =iz erők szétforgácsolódnának. És ha ez bekövetkezik, akkor a nemzetgyilkos fasiszta erők kerekednek felül. Ezért volt kemény csapás ez a siker mindazokra, akik akadá­lyozták a munkásegység 'ét- rehozatalát és hallani sem akartak kommunista—szo­ciáldemokrata közös politi­kai akciókról. Ezzel szembe^ nemcsak a munkásegység ügye lépett előre, hanem fejlődött a munkás-naraszt szövetség is, egvideiűleg si­kerrel ment végbe a haladó polgári értelmiség nagy ere­jének felhasználása. A Népszava 1941-es kará­csonyi száma — a benne ál­lást foglaló személyiségek egyértelmű fellépése követ­keztében — nyilvánvalóvá tette: létrejött a köv ".ezetes elvi alapokon, ideológiailag tisztázott körülmények só­zott — elszigeteltségből ki­törve — a nemzeti összefo­gás politikája. Bebizonyoso­dott: Magyarországon meg­nőtt azoknak a különféle vi­lágnézetű és pártállású sze­mélyeknek a száma, akik a dicstelen nemzethalál elhá­rításának lehetőségét a kom­munisták vezetésének elfo­gadásában látták. Persze, a szociáldemokra­ta jobboldal nem adta fel a harcot. Hetekig tartó vitás következtek minden munkás- mozgalmi fórumon. Ámde a viták megintcsak a kom­munista politika, a nép­front-törekvések, a nemzeti összefogás ügyének diadalát növelték. Túlzás nélkül kimondható: a magyar mun­kásosztály megint a nemzeti küzdelmek első sorába nyo­mult, s ettől kezdve a marx xista munkásmozgalom te­kintélye ismét és hatalmas mértékben megnőtt. És mi­közben a nvilasok ügyész után kiabáltak s bitófát kö­veteltek — a munkások, pa­rasztok és értelmiségiek sok­ezres tömege jelentkezett új harcosként a kibontott füg­getlenségi zászló alatt. Pezs- gett, forrt a közélet, üde re­ménység árasztotta el a tár­sadalmi haladás híveit. De a kommunisták tud­ták: baloldal] szociáldemok­rata és haladó polgári szö­vetségeseikkel együtt sok még a tennivalójuk. Igye­keztek megértetni minden követőjükkel: a Szovjetunió antifasiszta háborújának tá­mogatása nélkül a haza nem vívhatja ki sem füagetlensé- gét. sem szabadságát, a nem védheti meg magyarságát sem. A közvetlen, konkrét, antifasiszta küzdelem nél­kül minden nemzeti törek­vés üres illúziókergetés ma­radna. Végső fokon a kommunis­ta népfront-politika megnö­velte a KMP befolyását az egész országban; a sikeres küzdelem útjára vezette a szociáldemokrata baloldalt; új helvtállásra mozgósította a munkásmozgalmat: von­zotta a haladó polgárságot. Hatása nem maradt el a kormánykörökre sem, bár az 1944-es kiugrási szándék* amelyet végül elárultak — ekkor még aligha öltött for­mát. Bizonyos azonban, hogy a nemzetáruló jobboldal a végletekig megdöbbent s fogcsikorgatva észlelte: ha­talmas erejű változások ér­lelődnek a mélyben — elle­ne. r E s valóban, a követ­kezmények nem maradtak el. Létre­jött például a Tör­ténelmi Emlékbi- ottság. Végbement a viharos márciusi tüntetés. Még később megalakultak az ellenálló csoportok. A ma­gyar nép legjobb fiai és leá­nyai becsülettel harcoltak a kommunisták által megjelölt nemzeti célokért. Az elvetett mag nem Dusztult el. Átvé­szelte a leggonoszabb tör­ténelmi mepróbáltatásokat. Diadalmaskodott a gyávaság, az árulás, a megalkuvás szelleme fölött. És a kom­munisták sohasem váltak hűtlenné a nemzeti összefo­gás politikájához. Napjaink­ban. alapvetően megválto­zott körülmények között, új eszközökkel, de változatlanul a nemzeti egység alanián vezet'k a küzdelmei az ere­deti célokért, a szocialista, maid a kommunista társa­dalom megvalósításáért. F. M. )

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom