Dunántúli Napló, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-08 / 289. szám

Kfcui jfcJ’&O 3 A taggy ülésektől a kongresszusig: Körültekintő humanizmus Kt feiet fis a szi ikóziüéri ? — A „mel éküxem“ nem megoldás Napirenden a rok an* bányászok helyzete — Egyelőre csak a tervek­ről, elképzelésekről lehet be­szélni. Az új gazdasági me­chanizmus kétségtelenül sok új lehetőséget csillantott meg. Trösztünknek sok olyan terü­lete van — fűrésztelep, javító műhelyek, villamos üzemek, — melyek — amennyiben erre törvényadta lehetőségünk lesz — más vállalatok részére is végezhetnek munkát. A kapa­citás ezt már ma is megen­gedné. Ezekben az üzemekben sok csökkent munkaképességű bányászt tudnánk hasznosan, produktív munkakörben al­kalmazni, ami azt is lehetővé tenné, hogy bérük változat­lan maradjon. A kérdés napirendre került — Emellett természetesen napirenden tartjuk azt a ké­rést, hogy a szilikózissal kap- csolatós kártalanítás terhét a társadalombiztosító szervekre hárítsák. Igazságtalan lenne a kártalanítás millióit a termelő tevékenységet folytató ezrek nyereségrészesedéséből levon­ni. Még egyszer hangsúlyo­zom, ma még csak a viták és tervezgetések stádiumában vagyunk, azt azonban bizton állíthatom: a kérdés napi­rendre került, a bányászat valamennyi szerve fontos fel­adatának tekinti a becsületes munkában megrokkant bányá­szok helyzetének emberséges rendezését. B. 8. Mtjv4s7Í bú^oroV n 'la' á«han Sir­fo’e’ek — A Feste december t-én pénteken kiadja a „Magyar festők alkotásaiból” elnevezé­sű, hét értékből álló bélyeg­sorozatot és 10 forintos bé­lyegblokkot A bélyegeken Barabás Miklós, Benczúr Gyu­la, Sztnyed Merse Pál és Mun­kácsy Mihály 3—2 híres fest­ménye látható. — As Ágoston téri iskola Tenkes-őrs tagjai december 6-án délelőtt felkeresték a kesztyűgyári óvoda gyerme­keit és kis műsor keretében ajándékokat adtak át, amit ők maguk készítettek. Iparművészek ál­tal tervezett kisszé­riásán gyártott bú­tordarabokat hoz forgalomba a Kép­csarnok Vállalat. A legújabb kisbútorok­ból a pécsi Kossuth Lajos utcai bolt is kapott a napokban. Ezekből a Mikó-féle sorfotclokat mutat­juk be olvasóink­nak. A külön-külön is használható fote­lokat egymás mellé rakva, kanapé állít­ható Össze. Nagyobb üzem, főbb lehetőség Érdemes összefogni Miért egyesült a nagyhajmási és mekényesi tsz? A nagyhajmási és a meké­nyesi tsz nem volt rossz szö­vetkezet. Mindkét tsz több mint tizenötezer forintot fi­zetett ki pénzben és termé­szetben annak a tsz-tagnak, aki egész éven át, rendszere­sen dolgozott. A mekényesiek és nagyhajmásiak tehát meg­voltak önmagukban is, s mégis, a két tsz tagsága nem­rég kimondta az egyesülést Nyilván, nyomós okaik le­hettek arra, hogy így csele­kedjenek. Dehát mik voltak azok az okok? Ezzel a kérdés­sel fordultam az egyesített tsz vezetőihez és Szabó István elvtárshoz, a sásdi járási párt- bizottság mezőgazdasági osz­tályának vezetőjéhez, aki ép­pen Nagyhajmáson tartózko­dott. Korszerűsítés 1500, illetve 1200 holdas, te­hát kicsiny termelőszövetke­zetekről van szó. Ez a terület- nagyság lehetővé tette, hogy a termelést az egyéni gazdál­kodáshoz képest korszerűsít­egymás mellett volt, hogy bizonyítsák: éd a Kommunista Párt és har­cod. Munkanélküli tünteté­seket szerveztek, házi agitá- ciókat tartottak. Ebben szimpatizánsok is részt vet­tek. — Megbeszéltünk egy idő­pontot, kinéztünk egy proli lakta bérházat. Előtte talál­koztunk. Ebbe a házba min­denki bemehetett, de ki már senki sem jöhetett. Egyik elvtársunk felment az első emeleti folyosóra és el­mondta beszédét, igy a la­kók kénytelenek voltak meg­hallgatni nézeteinket. Per­sze voltak, akiknek ez nem tetszett, de tán többen, akiknek igen. Gyorsan múlik az idő igaza van Szántó elvtárs­nak, nem lehet mindent el­mondani, ez napokig tarta­na. Szó esik vöröszászlós an­gyalföldi tüntetésről, a KIMSZ akcióiról. — Egyik megrendítő élmé­nyem volt — ez már itt Komlón történt a felszaba­dulás után —, amikor egy munkásmozgalmi kiállttá n néztem meg és a képek közi ismerős arcra bukkantam Akkor tudtam meg, hogy az egyik elvtárs, akivel illegá­lis kapcsolatban álltam. Ró­zsa Ferenc elvtárs volt. Lát­ja ilyen erősnek kellett len­nie a konspirációnak. Nem tudhattuk, mikor és hol csip le ránk a rendőrség, azt sem, hogy ki hogyan állja a vallatást, a kínzásokat. Jobb volt nem tudni a ne­veket, a címeket. A világháborúról beszél­getünk. Ahányszor csak be­vonulás volt, Szántó elvtárs­nak mennie kellett Nem­igen lehetett a hadseregben mást tenni, mint végső so­ron megszökni. Éppen egy ilyen akció szervezése alatt sikerült — különleges sze­rencse folytán — leszerel­nie. Ekkor kerül szó a csa­ládról, Szántó elvtárs fele­ségéről is. — Nem egy tüntetésnél tapasztaltam, hogy a férj jött volna velünk, de az asszony, a család visszatar­totta. Látja, nekem ebben fel sem mérhető szeren­csém volt. En a feleségemet a mozgalomban ismertem meg. Az is nagy szerencse, ha egy asszony nem gátolja a férfit az olyan veszélyes munkában, mint az enyém volt. De ezerszer az, ha az ember segítőtársra talál. De talán erről beszéljen ő. Nem együtt kezdték a munkát. Szántó elvtársnő Keszthelyen volt férfiszabó segéd. Ott kapcsolódott oe a szakszervezeti munkába. Egy sztrájk szervezésének felgöngyölítésekor bocsátot­ták el. Sokáig nem kapót) munkát, a szakszervezet he­lyezte el Pesten. Ekkor ta­lálkoztak. — Nem együtt kezdtük, de miután találkoztunk, együtt, mindig egymás mel­lett, egymást segítve dolgoz­tunk. Így könnyebb volt. Mi sokan voltunk testvérek, hamar megismertem a nyo­morúságot. Egyik bátyám vöröskatona volt, 1919-ben kivégezték. Az 6 emléke meg életem folyása egyene­sen vezetett el a mozgalom­hoz. 1939-től a Vörös Se­gélyben dolgoztam. Sajnos, nem sokáig. Idegbénulást kaptam, sokáig feküdtem be­tegen. A felszabadulás után — ahogy egészségi állapo­tom engedte — bekapcso­lódtam a szakszervezeti és a pártmunkába. Számítottak rám, megbízatásokat kap­tam. Most is pártbizottsági tag vagyok. Nehéz volt sok­szor, de ha újból kezdeni kéné, újból vállalnám. Mert megérte, ügy érzem, fára­dozásunk meghozta gyü­mölcsét. — Sok szó esett mostaná­ban — úgy baráti körben — a hibákról, problémákról — veszi át a szót Szántó elvtárs —, nem mondom, hogy nincsenek. De nem zz a feladatunk, hogy nyargal­junk a hibákon, problémák meg mindig lesznek. A lé­nyeges az, segíteni kell a megoldásban. Nekünk idő­sebbeknek. nekik, a fiata­loknak. Es akkor eredmé­nyes lesz az ő életük is. — Nézze meg Komlót' Persze, maga más szemm •' nézi, mint én, hisz én 19 IC óta ismerem. Ez sem kis eredmény. A további át nagy részét már nélkülünk járják be. De úgy érzem, hogy egy kicsit mindig ve­lünk. Sok mindennek ez ad értelmet. És ekkor pontosan meg­fogalmazódott bennem, hogv mi volt az az érzés, ami - beszélgetés alatt eltöltött. A tisztelet. Sződy Szilárd sék és fellendítsék. De mi évekkel ezelőtt számítani le hetett arra, hogy azokat a le hetőségeket, amelyek az ilyei nagyságrendű gazdaságbal rejlenek, hamar kimerítik, nem marad más választásuk mint az egyesülés. Az idő az előrelátókat iga zolta. Miközben a megye töb bi tsz-e kombájnt vásárolt, il letve azokkal aratott, a nagy hajmási és mekényesi szövet kezet kénytelen volt meg elégedni az aratógéppel vág: a kölcsönkombájnnal, mer 250—300 holdas kombájnara tásra alkalmas területre nen volt kifizetődő kombájnt vá sárolni. Erre csak most, a; egyesülés után nyílik lehe­tőség, mert 500—600 holdoi már kihasználható a kombájn Hasonlót mondhatnánk a siló kombájnról és egyes nehé: traktorokról is. Mekényesnek 33 holdas ha­lastava van. A halastó völ­gye nagyhajmási területér folytatódik, a patak, mely £ tavat táplálja, Nagyhajmás te­rületén folyik át Már régeb­ben is eszükbe jutott, hogy a nagyhajmási részen is léte­síteni lehetne egy — mintegy 35 holdas — halastavat, de mindig szembetalálták magu­kat azzal a problémával, hogy ezesetben összefüggő tórend­szer keletkezne, mely egysé­ges kezelést kíván. Korábban kissé körülményes lett volna ez — most már nem problé­ma. A nagyhajmási tsz-nek 62, a mekényesinek pedig 66 te­hene volt. Az állatok elhe­lyezése nem volt korszerű. Ennek ellenére sem nyílt al­kalom építésre, hiszen a 100 férőhelyes istálló — ez ma az általános típus, erre adnak hitelt — mindkét helyen nagy lett volna. Az egyesített szö­vetkezetben már szükségszerű. Hasonló példával szolgál a sertéstenyésztés is. Nagyhaj­máson a kocák 2, a süldők 3, a hízók egy helyen vannak elhelyezve. Mekényesen is korszerűtlenek a sertésólak. Mindkét tsz-nek építeni kel­lett volna, s sokkal olcsóbb lesz együtt építeni, mint kü- lön-külön. Szakosító* Korábban mindkét tsz-nek mindennel kellett foglalkoznia. Most lehetőség nyílik a ter­melés szakosítására Az egyik faluba koncentrálják a fejő­tehenészetet, borjúnevelést és sertéstenyésztést, a másikbar a sertés- és marhahizlalás és a növendékmarha nevelés kap helyet. Nagvhajmás kedvezőb’ közgazdasági viszonyokkal rendelkezik mint a szomszéd­ja, mert közelebb van a vas­úthoz. Mivel a természeti adottságok nagyjából mindkét községben azonosak, a köz- gazdasági viszonyok kedvezi volta indokolttá teszi, hogy Nagyhajmásra központosítsál» a cukorrépa- és burgonyater­mesztést A termelés szakosítása nem­csak igényli a fejlettebb agro- és zootechnika alkalmai* zását, hanem lehetővé is teszi azt. Ennek kulcsponti kérdése a szakember ellátottság. Az egyesített tsz-nek már elég ereje volt ahhoz, hogy Nagy­hajmásra vonzza Horváth'. Pált, a szarvasmarha tenyész- .^ téséről neves gerdei tsz ko­rábbi főállattenyésztőjét. A» egyesített tsz-nek már megéri^ hogy egy újabb személyt ál­lítson be, illetve képeztessei» ki a tehenek mesterséges ter­mékenyítésének bevezetése, il-* letve meghonosítása céljából.' Ma még 80 százalékos az ellési eredmény, száz tehén közül tehát csak 80 ad bor­jút. Ha a mesterséges megter­mékenyítés uralkodóvá válik* ez a szám 90-re emelkedhet* s ezzel nemcsak a borjú lesz több, hanem a tej is. Százezre* meg takarítások Magától értetődik, hogy a nagyüzemi termelésben rejlő előnyök jobb kihasználása, a termelés szakosítása, a fejlet­tebb agro- és zootechnika al­kalmazása tetemes gazdasági előnyökkel jár. Szabó István pártmunkás, Bencze Józseí tsz-elnök, Bock Géza főköny­velő, Horváth Pál főállatte­nyésztő és mások számításai szerint a takarmánykeverő üzem felállítása körülbelül 100 ezer forint évi megtaka­rítást jelent a tsz számára.' A kombájnaratás bevezetés^ mintegy 60 ezer forint megta­karítást ígér. Ha a cukorrépa* és burgonyatermesztést Nagy­hajmásra, tehát a vasúthoz közelebb koncentrálják, körül­belül 62 vagon nyers ipari áru szállítási útvonala öt kilomé­terrel megrövidül. Ez is több tízezer forint. Vagy százezer forint tiszta jövedelmet ered­ményezne a Békés Jövőnek! az új halastó is, melyet mini­mális költséggel lehetne meg­építeni. Nem beszéltünk még az öntözési lehetőségekről éfl sok-sok másról. Lisicza István nagyhajmási* Kocsis István mekényesi párt­titkár, s a két tsz vezetői ilven tényekkel, adatokkal érveltek a tsz-tagság előtt, amikor a3 egyesülés szóba került. Kz ilven érvelésnek nem lehet ellenállni, a két falu népe ma meggyőződéssel vallja, hogy összefogva többre viszik, mint korábban. Magyar László J A nagy érdeklődéssel kíséri kongresszusi vitában hangzotl el Rapai Gyula elvtárs, a Me­gyei Pártbizottság első titká­rának javaslata: vizsgálják meg az illetékes szervek a :öld alatti munkában megrok­kant bányászok helyzetét, a Intézkedésükkel biztosítsák, hogy az egyén és a népgaz­daság számára egyaránt meg­nyugtató módon alakuljon to­vábbi életük. Ki rieelie a terheket? Mint köztudott, a bánya­munkások jelentős része tíz- tizenöt évi munka után — "-zilikótikus és egyéb foglal­kozási betegségek követlezté- ben — alkalmatlanná válik a föld alatti munkára. Ez, az esetek többségében, jelentős jövedelemcsökkenésül jár a megbetegedett bányászok szá­mára, ugyanakkor azonban az üzemeknél is súlyos ter­het jelent az improduktív munkások egyre növekvő tö­mege. Rapai elvtárs felszóla­lása osztatlan örömet váltott ki a bányászok között, s új lendületet adott a megoldás ceresésének. Erről beszélget­ünk Bachmann Mátyással, a Mecseki Szénbányászati rröszt főkönyvelőjével. — A vezetőségválasztó tag­gyűlésekről indult el a kér- iés, hogy gondjaink pártunk egm&gasabb fórumán is kap­ának hangot A foglalkozási betegségekben szenvedők jö­vőjének biztosítása a bányá­dat egész területén problé- nát jelent, a mecseki szén- röszt üzemeiben azonban — íz átlagosnál nagyobb szili- cózisveszély következtében — :z a gond is nagyobb az át- agosnál. A dolgozók egészség- sérelmeiből származó károk negtérítésével kapcsolatban 964-ben új rendelet lépett íatályba, melynek értelmében i kártérítési kötelezettség a nunkáltatót vétkességre való ekintet nélkül terheli. Uze- nednkem a szilikózisban izenvedők nagy száma mint- :gy 40 millió forint kártérí- ési összeget tenne szükséges­éi. A kártérítés jogosságát mi valamennyien elismerjük. A rérdés csak az: ki és milyen tlapból fizesse ezt az össze- ;et? Közismert, hogy trösz­t tünk, felsőbb szervei segítsé- t gével, a szilikózisveszély el­- hárításában, lokalizálásában- európai hírre tett szert. Mil- : Iiókat áldozunk porleköt, sre i Rendszeresítettük az injektá­■ lást, vizes fúrást, mindez azon- i ban még nem biztosít teljes , védelmet. A tudomány mai ■ állása mellett ez egyszerűen ■ lehetetlen. A mecseki szénme­■ dence szene liaszkori, erősen porlik. Mindezekből egyértel­műen kiderül, hogy trösztünk a megbetegedések magas szá­mát illetően nem mondható vétkesnek, és így, a kártérítés reá hárítása sem méltányos. Ez egyébként valamennyi dol­gozóra kihatással lenne: a kártérítési összegeket ugyanis a vállalati nyereségből len­nének kénytelenek biztositani. — Jelenleg mi a helyzet, mi történik azokkal, akik az orvosi vizsgálatok eredménye alapján alkalmatlannak minő­sülnek a megerőltető föld alat­ti munkára? A jelenlegi helyset — Két lehetőség van: vagy a napszinten keresünk szá­mukra munkát, vagy a csa­patnál maradnak, és társaik vállalják helyettük is a ter­heket. Mindkét megoldásnak komoly hátrányai vannak. Az első esetében csökken a bér — és ennek megfelelően a nyugdíj is — a második ese­tében a bér ugyan nem szen­ved csorbát, de a már amúgy is beteg dolgozó egészsége to­vább romlik, a csapat veszte­ségéről nem is szólva. — Az ország néhány bányá­szati vállalatánál érdekes kí­sérletekbe fogtak a csökkent munkaképességűek foglalkoz­tatása érdekében. Tatabányán kertészetet, Borsodban gom­batelepeket létesítettek... — Néhány ember számára valóban sikerült ezekben a melléküzemekben munkát biz j tosítani, megnyugtató megol- ; dást azonban ez sem ad. A j kertészethez, gombatermesztés- I hez szakemberek kellenek, ! külön adminisztráció, speciá- | lis eszközök. Tatabányán tu- ! domásunk szerint tíz százalé- ! kos a ráfizetés. — Mindezek alapján véle­ménye szerint milyen módjai vannak a kérdés méltányos rendezésének?

Next

/
Oldalképek
Tartalom