Dunántúli Napló, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-29 / 306. szám

IMS. DECEMBER 2ft.

napló

3

Úttörők a biztonságos otthonért

Ezzel a címmel hirdetett pályázatot néhány hónappal ezelőtt a Magyar Úttörők Szövetsége, a Magyar Vöröskereszt és az Állami Biztosító. A pályázatra beküldendő naplókban a pajtásoknak azokról a baleseti forrásokról kellett írniuk, melyek otthonukban megtalálhatók, s amelyeknek kiküszöbölésére házilag, is mód nyílik.

December 17-ig Baranya megyéből és Pécs városából 58 általános iskola 1501 felsőtagozatos tanulója küldte be naplóját. A mohácsi járás 27 iskolájából húszban láttak neki a gyerekek a naplóírásnak, s Így 1088 pajtás küldte be véleményét. A sásdi járás 11 iskolájából 175 pajtás írt naplót, Komlón két iskolában tettek megfigyeléseket a tanulók. Érdemes megemlíteni Hímesházát, ahonnan a 166 felsőtagozatos közül 152 írt naplót, Mekényes 50 felsőtagozatos tanulójából 43, Ujpetréről a 121 úttörőből 102 és Dunaszekcsőről 242 pajtásból 201 küldött be pályaművet.

Ezeket a naplókat a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának és a Vöröskeresztnek a munkatársai átnézték, hogy kiválasszák azt a százat, melyek megérdemlik a sorsoláson való részvételt. A sorsolásra tegnap délelőtt a Vöröskereszt Baranya megyei titkárságán került sor öt bólyi úttörő közreműködésével. A fődíjat, a kerékpárt Kovács Erzsébet hímesházi pajtás kapja, a zsebrádiót Ska- liczici Klára Dunaszekcsőn. A két óra tulajdonosa a bólyi Gombár László és Puskás Ilona lesz, a hat fényképezőgépé pedig a hímesházi Hesz János, a bólyi Mihályi Mária, az újpetrei Huber József, a palotabo- zsoki Pflug József, a me- csekrákosi Vaczuli Piroska és a bólyi Morvay Valéria. Ezen kívül 40 töltőtollat, 20 ceruzát, 20 manikűr-készletet és tíz golyóstollat sorsoltak ki a szerencsés pályázóknak, akik nemsokára átvehetik nyereményüket.

Szakszervezeti választások 1967 elején

■■

Üzemi tanácsok helyett szakszervezeti tanácsok

Bővül a szakszervezetek jogköre

Pl

MSZ

ezcmcgxfszaz

•I::«

A jövő évben sorra kerülő szakszervezeti választások ügyében kerestük meg Bogár József elvtársat, az SZMT vezető titkárát.

— 1967-ben tovább növekszik a szakszervezet tevékenységi köre és szerepet vállalt a népgazdasági terv beindításában is. Mi az ezzel kapcsolatos januári program?

— Segítséget kell nyújtanunk a dolgozóknak, hogy megismerjék az előttük álló feladatokat Mivel ezzel egy- időben indul a szakszervezeti bizalmik és műhelybizottságok megválasztása, különösen fontos ez a segítség, mert a feladatok megoldására alkalmas szakszervezeti aktivisták megválasztása csak a teendők ismeretében lehetséges.

— Hogyan segítik elő a választások az üzemi demokrácia szélesítését?

— Mindenekelőtt az önálló kezdeményezés feltételeit kell megteremteni. Az üzemi demokrácia szélesítése a termelési tanácskozásokon, a dolgozók közvetlen részvétele a vezetésben a választott szak, szervezeti szerveken keresztül jut majd érvényre. A SZOT javaslatára a kormány egyetértésével nem választjuk újjá az üzemi tanácsokat, de szükséges egy olyan szerv létrehozása, amely az adott vállalat dolgozóinak véleményét tolmácsolni tudja a gazdasági vezetés felé. Ezért a választások során minden olyan üzemben, vállalatnál vagy intézménynél, ahol összevont taggyűléseket nem lehet tartani, szakszervezeti tanácsokat választunk.

— Mi ebben az új?- A szakszervezeti tanács az üzemi tanácstól eltérően, felettes szerve lesz a szak- szervezeti üzemi bizottságnak, egyben a két választás közötti időszakban az adott terület összes szervezett dolgozója nevében foglal állást.

— Milyen lesz a szakszervezet felépítése?- Legkisebb egység a szakszervezeti csoport. Létszáma

5—25 fő, egy bizalmival. Felettes szerve a műhelybizottság, melynek tagjait (3—9 fő) a műhelytaggyűlés választja. Ugyanez a taggyűlés választja meg küldötteit az üzemi küldöttértekezletre, ahol a társadalombiztosítási tanács, a társadalmi bíróság tagjain kívül a 25—80 fős létszámú szakszervezeti tanácsot is megválasztják. A szakszervezeti tanács saját soraiból választja meg az szb-titkárt és az 5—15 fős szakszervezeti bizottságot. Mivel felettes szerve a bizottságnak, ellenőrzi a bizottsági tagok tevékenységét, sőt leválthatja, illetve visszahívhatja őket. A szakszervezeti tanács az egész vállalatot érintő kérdésekben dönt, így például a bérezésről, az igazgatói alap felosztásáról, a nyerségrészesedés alapelveiről, szociális és kulturális beruházásokról, felújításokról. Az üzemi küldöttértekezleteken választják meg a megyebizottság tagjait megválasztó küldötteket is.

— A megyebizottsági küldöttértekezlet megválasztja a szakszervezeti megyebizottságot, az adott szakma kongresszusi küldötteit és azokat, akik a szakszervezetek megyei tanácsát fogják megválasztani. A megyebizottság általában területi kérdésekben dönt, két közvetlen felettes szerve van, az SZMT és a Szakmai Központi Vezetőség. A Szakmai Központi Vezetőséget a Szakmai Kongresszus választja, de a Szakmai Kongresszus választja meg a XXI. Magyar Szakszervezeti Kongresszus küldötteit is, akik a Szakszervezetek Országos Tanácsának tagjait választják meg.

— Mindebben a demokratikus centralizmus érvényesül. A XXI. Szakszervezeti Kong- reszus meghatározta irányelveket követi majd SZOT-tól lefelé a műhelybizottságokig, a szakszervezeti csoportokig minden szervezett dolgozó és a döntések szükségképpen az összes dolgozó érdekeit szolgálják majd.

— A szakszervezeti választásokon kívül milyen konkrét feladata van a szakszervezetnek 1967 elején?

— A párt IX kongresszusának határozataiból egyet már végrehajtottunk. Részt- vettünk a termelőszövetkezeti nyugdíjrendelet kidolgozásában. A továbbiakban elő kell készítenünk az üzemi kollektív szerződések elveit, foglalkoznunk kell a munkaidő csökkentésének feltételeivel és bevezetésével. Nem utolsó sorban fel kell készítenünk a választópolgárokat az ország- gyűlési és tanácsi választásokra. Ezért a szakszervezeti gyűléseken ezek jelentőségéről és mikéntjéről tájékoztatjuk őket A szakszervezetben, a tanácsban, az országgyűlésen az adott területet jól ismerő, politikailag felkészült, a közösségért áldozatkészen tevékenykedő emberekre van szükség, nem mindegy, hogy kit választunk.

A. G.

Ezernégyszáz mázsa keményítőt gyártott éves tervén felül eddig a Szeszipari Országos Vállalat pécsi keményítőgyára. December elején teljesítették az éves tervüket: harminchat- ezer háromszáz mázsa keményítőt gyártottak. A képen: Zalakai Sándor gyártás közbe n a keményítő szuszpenziót ellenőrzi.

Fü«£eflen emberek

Hárman háromszázötvenből

Tizenkilenc fiatalasszonyt vetlek fel a szalántai tsz-be

Régi ismerőseim a szalántai asszonyok. Tavaszi hóolvadástől november végéig Pécs és Siklós között nincs népesebb, mozgalmasabb határ, mint az övék. Az embernek, ha a kocsi ablakából megpillantja a sok tarka szoknyát, van egy olyan érzése, hogy ebben a tsz-ben talán nincsenek is férfiak.

Mindig csapatban dolgoznak. Ha répát egyelnek vagy kukoricát törnek, száznál sosincsenek kevesebben. Májusi záporban vagy szemerkélő esőben fejükre borítják a sok szoknyából a legfelsőt, s dolgoznak tovább, öt éve figyelem őket innen a műútról,

és Madzsar József élvtár- sakikal, akik a Társadalmi Szemlénél dolgoztak. Ellő is fizettünk erre a folyóiratra.

1935-től Windsorban élt Hódi elvtárs. Egy hatalmas sztrájkhullám az egyik autógyárról a másikra terjedt Ekkor ismerkedtek össze feleségével.

— Windsorban dolgoztam a CLDL-ben. Különösen a választások során volt igen sok munkám — veszi át a szót Hódi elvtársnő —. vigyázni kellett a szavazatokra; a szó szoros értelmében, mert ellopták őket Agitációs munkát is (Végeztem, röplaposztást újságosztást gyűjtést Közben férjem meghalt 1935-ben lettem párttag A sztrájk alkalmával ismerkedünk ösz- sze. Ettől kezdve már együtt dolgoztunk.

Különösen a háborús években fordult komolyra a munka.

— 1943-ban a Ford-gyár- ban dolgoztam — akkor azért harcoltunk, hogy egy gép se álljon. Az álló gépekre felírtuk: .,Ez a gép nem dolgozik. Hitlert segíti”. Amikor 1945-ben még Németország kapitulációja előtt — sztrájkot provokáltak, mi kommunisták öt nap múlva felvettük a műikét. Sokan ezt nem értették meg Mi tudtuk, feladatunk most nem a tőke. elleni közvetlen harc. hanem a fasizmus szétzúzása.

— Mi asszonyok másképpen dolgoztunk. Gyűjtöttünk a Szovjetunió számára és a Petőfi-brigádnak. Többen megkérdezték tőlem, miért gyűjtök, hiszen a magyarok a másik oldalon állnak, a magyar nép ellenség. Én megmagyaráztam, hogy Magyarországon ki az ellenség. Más, nem a nép.

Egyik legnagyobb közös élményüket — az 1946-os Ford-gyári sztrájkot — szinte egymás szavába vágva, együtt mesélik el. Kilenc- venckilenc napig tartott a sztrájk és győzelemmel végződött. Nemcsak az elbocsátások szűntek meg és nemcsak a 25 cent órabéremelést kapták meg. hanem elérték azt is, hogy a gyárba szervezetlen munkást nem vehettek fel.

1948-ban azt a feladatot kapták, hogy szervezzenek meg minél több fiatalt, térjenek haza. így kerültek ők is vissza Magyarországra.

— ötvenkilenc fiatal települt vissza velünk. Nagyrészt ma is itt élnek, sőt soknak szülei, hozzátartozói is utánuk jöttek. Rövid pesti tartózkodás után Hosz- szúheténybe, majd Szek- szárdra mentünk. Mint régi kommunisták, azonn i) kerestük a párttal a kapcsolatot, hiszen átigazolási papírt is hoztunk magunkkal. Szekszárdon ez elkallódott, és legalább két évig nem igazoltak át minket. „Nyugatról jöttek” voltunk. Lassanként aztán ren deződtek a dolgok — mondja Hódi elvtársnő.

— Mikor Pécsre kerültünk, már megtaláltuk a helyünket, a munkánkat. 1959 márciusában mentem nyugdíjba, de aktívan dolgoztam a pártapparátusban, mint társadalmi munkás. A legutóbbi időben — mióta feleségem sokat betegeskedik, inkább csak itthon dolgozgatok.

— Helyettem — vág közbe Hódi elvtársnő —, mert mint városi tanácstag, sok időm elmegy erre-arra. De tudja ez az. amit világéletemben szerettem csinálni.

Ez jutott eszembe a demar- kációs vonalon való átszö- késkor, a gyűjtéskor, a sztrájkolok élelmezésekor: segíteni az embereken — és izt még 'meg tudom tenni.

Aztán pártjelvények kerülnek az asztalra, meg a Kanadai Magyar Munkás példányai és Hódi elvtárs emlékeinek eddig megírt részletei. Lehet, hogy közhely — de le merem írni: valóságos regény.

Szody Szilárd

titokban ellenőrzőm, mennyit haladtak előre a répában, mennyi még kapálatlan kukorica, s mintha személyes ügyem volna, úgy örülök neki, ha látom, hogy Szalánta előbb végez a növényápolással, mint a többi közös gazdaság.

Csoda-e, hogy most úgy kopogtattam be hozzájuk, mint réges régi ismerősökhöz szokás. Az első, akivel találkoztam, a szép barna Anica volt, egyetlen, akit személyesen is ismerek, ö volt az első lány, aki belépett a tsz-be ezelőtt öt évvel huszonkét évesen. Azóta férjhez ment, van egy kisgyermeke, kétéves. Az irodán dolgozik, az SZTK ügyeket intézi, de nyaranta, ha kfvesfci a szabadságát, ő is éppen lígy kapál, mint a többi asszony.

Anita esete mégsem tekinthető tipikusnak ebben a tsz- ben, ahol a fiatal lányok és asszonyok jórésze mindmáig nem ébredt rá arra, ha már keményen dolgoznak napról napra, akkor jogaik is vannak. Több lány és fiatalasz- szony évek óta minden nap eljár a közösbe, melynek nem is tagja, de a megszerzett munkaegységet — utóbb már munkabért — az öregek nevére írják, akik gyakran feléje se néznek a közösnek. Anica öt évvel ezelőtt aláírta a belépési nyilatkozatot, s ezzel független emberré vált; saját nevére szóló borítékban viszi haza a bérét, ha beteg, megilleti őt a kedvezményes orvosi ellátás, ha gyermeket szül, a szülési segély, s nemsokára a gyermekgondozási segély is, ha a következő gyereknél igényt tart rá.

Miért ne kérném — mondja mosolyogva. — A faluban nincs még bölcsőde, s nagymamákra bízni a piciket véleményem szerint nem mindig megoldás. A fiatalasszonyok ma már falun is másképp nevelik a gyerekeiket, mint azelőtt. Szerintem legjobb, na kétéves korig az anya neveli a gyerekét, azt semmi sem pótolhatja.

Katica, ifjú Krizics István- né. húszéves fiatalasszony. Az ő sorsa sokkal tipikusabb ebben a szövetkezetben. Apósa, anyósa és férje tsz-tagok.

egyedül ő nem az, bár három esztendeje minden reggel munkába áll, s nagyon keményen dolgozik Tavaly is egyé?; dűl több mint kétszáz munkaegységet szerzett. Férje traktoros, s már novemberig 15 ezer forintot vitt haza készpénzben, amihez év végén még hozzájön a 40 százalék. Katica hétezer forintot keresett eddig. Mivel azonban nem tag, három éve máris elveszett a nyugdíjévéiből. Egyszer volt beteg, akkor is fizetnie kellett az orvosnak.

Az októberi küldöttgyűlésen tizenkilenc fiatalasszonyt vettek fel a tsz-be. Katica egy hét múlva jelentkezett, s most meg kell várnia az újabb közgyűlést. Megtört tehát a jég, a fiatalasszonyok sorra kérik felvételüket. Olyan érveik vannak, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Zdrál Jelone baromfigondozó a németi üzemegységben. Évekig szorgalmasan járt a tsz-be dolgozni, de nem volt tag. Közben két gyermeket szült, de soha egy fillér segélyt vagy kedvezményt nem kapott. Pedig éppúgy dolgozott, mint azok az asszonyok, akik tagok voltak. Most októberben ő is aláírta a belépési nyilatkozatot és felvették. Nemcsak, hogy felvették, de ’ igen felelősségteljes munkával bízták meg, a Nick-Chik baromfit gondozza, s már a kezdő fizetése havi 1200 forint, ami csak előleg. Elmondta, ő is bánja, már a/ elvesztett éveket. Mint annyi más, kezdetben ő sem bízott abban, hogy a tsz ilyen gyorsan megerősödik, nem bízott benne, de közben odaadó munkájával ezt napról napra ő is elősegítette.

A szalántai asszonyok . esete talán nem általánosítható, de mindenesetre tanulságos. Sok még az olyan tsz a megye területén, ahol fiatal, munkaképes asszonyok „csak bedolgoznak”, s nem merik vagy nem tudják teljesen elkötelezni magukat a tsz-nek.

A legfőbb akadály sokszor a gyermeknevelés A pártkongresszuson beielentett kedvezmények ezen segítenek és még vonzóbbá teszi számukra a közöst, ami bizonyára sok belépésben fog megnyilvánulni.

— Rné -sí j