Dunántúli Napló, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-24 / 303. szám

IMS. DECEMBER 84. napló 5 Elvették a kedvünket Általajlazítóra kapcsolt műtrágya-adagoló A gép bevált — Dijukra várnak az újítók Hadd mutassam be előbb a Villányi Állami Gazdaság gépjavító műhelyének fiatal és ambiciózus szerelő lakato­sait, a Keresztes fivéreket, valamint Krataíila Pétert. Egyikük sem érte még él élet­korban a harminc esztendőt, tie szaktudásban, s nem utol­só sorban újításaik révén nem kis tekintélyt vívtak ki maguknak a gazdaságban. Ezek az emberek ezúttal mégsem voltak olyan kedvük­ben, hogy valami érdemeset is megtudjak régebbi újítá­saikról. — Ahány újításunk, annyi bosszúságunk is volt. Mi a csodának hánytorgassuk hát fel a múltakat — mondotta Keresztes László, de Kratafi- la Péter valamivel közléke­nyebbnek bizonyult. — Nem volt még olyan újí­tásunk, hogy utána ne kel­lett volna hónapokig alkudoz­nunk a díjazásáért... Keresztes Géza már példát is mondott rá. — így jártunk a komló­préssel is. Mit kaptunk érte? A megígért 6 százalék helyett 3-at. De azért is majd egy évet alkudoztunk. S ezzel le is zárták a múl­tat, hogy annál nagyobb há­borgással beszéljenek leg­újabb sérelmükről. De ezen a beszélgetésen már jelen volt Vasvári László, a gazdaság üzemmérnöke, Czente Lajos műhelyvezető és Vértes Zol­tán, a gazdaság SZB-titkára, akik mindenben hitelt adtak a társújítók panaszának. Keresztes Lászlóék még a nyár folyamán sürgős újítási feladatot kaptak a gazdaság vezetőitől: szerkesszenek egy olyan műtrágyaadagoló beren­dezést, amely a gazdaság al­talajlazító gépére szerelve al­kalmas lesz a gyümölcsös al­talaj-trágyázására. Ilyen gé­pet nem gyárt a hazai ipar, noha nem ismeretlen, mert néhány állami gazdaságban házilag már megoldották és több-kevesebb sikerrel alkal­mazták is. A kérés és a sür­getés nagyon indokolt volt, hi­nem tiltja az újítási rendelet —, igaz, hogy a gép gazdasá­gossága nehezen fejezhető ki pénzben, s lehet, hogy van még mit tökéletesíteni rajta, de a gép megvan, bevált, használták és ez a fontos. Ha pedig tökéletesíteni kell, öt­leteket, elgondolásokat ehhez bizonyára szívesen fogadnak Keresztesék. Mert voltaképpen mi a cél? Nyilvánvalóan az, hogy a gaz­daság lehetőleg saját erejéből is elkövessen mindent, amivel elősegítheti terveinek gazda­ságos megvalósítását. És en­nek egyik semmiképpen sem lebecsülendő előfeltétele az újítókészség megbecsülése, ami viszont elképzelhetetlen állandó támogatás, ösztönzés nélkül. P. Gy. ICacácMMtyi fa&fyUpetés Közel négyszáz levél kelt útra néhány nappal ezelőtt a Közúti Üzemi Vállalat­tól a vállalat dolgozóinak címezve. A levélben a vál­lalat vezetősége köszönetét fejezte ki azért a derekas munkáért, amellyel elősegí­tették az idei több mint ; százmillió forint értékű út- építési, javítási és karban- .< tartási munka megvalósító- ; sát, s kellemes ünnepeket ; kívánt részükre. De a levélhez egy pénzes- ! utalványt is mellékeltek, s \ kinek-kinek érdeme szerint , elküldték a prémiumot ka- [ rácsonyi meglepetésként. A nemvárt pénzjutalom i nagy örömet szerzett a fe- i leségeknek, s a férjeknek ] — mi tagadás — nem kis \ meglepetést. j REKLÁMHÁBORŰ, REKLÁMHÁBORÚ Ditrichsteintől Morganig Cél az eladás — Tájékoztatni kell a közönséget „DRÁMÁT SEKSZPIR — POLOSKÁT DITRICHSTEIN LEGJOBBAN IRT! Ditrich- stein, VII., Kertész u. 27.” — Az idősebbek még emlékez­nek erre a hirdetésre, és a még furcsább, célratörőbb reklámszövegek lendületes dömpingjére is. Ma egy ilyen hirdetést talán fel sem ven­nének a kiadóhivatalok, 1930- ban pedig még Shakespeare nevének helyesírásához sem ragaszkodtak. A kapitalista fejlődés útján megindult. Ma­gyarország hirtelen felismerte a reklám jelentőségét, s a hirdetések elárasztották a la­pokat, házfalakat, minden szabad felületet, mely emberi szem elé kerülhetett. — Ma a reklám lélektanával egyes országokban külön tanszékek foglalkoznak, minden kis ár­nyalatát, rész-hatását kidol­gozták. A reklám ősi lényege persze a tudományos analí­zisek következtében sem vál­tozott. Cél — az eladás. Va­lamilyen közszükségleti, vagy luxus cikk, esetleg szellemi érték eladása A világon min­den eladható árut reklámoz­nak, akár veszik, akár nem. <A hirdetések A reklám igazság szerint mindig mindenkinek jó volt. A hirdető gyár vagy cég for­galma a reklám hatására ál­talában megsokszorozódott, a hirdetéseknek helyet adó la­pok, irodák pedig meggazda­godtak vagy fennmaradtak. A vásárló, akit a reklámhá­ború célbavett, az esetek többségében ugyancsak jól járt. A hirdetések útján tá­jékozódott az áruválasztékban, értesült az új találmányokról, gépekről, árucikkekről és rendszeres ártájékoztatót ka­pott. Természetesen az is elő­fordult, hogy a reklám hatá­sára rossz árut vásárolt, de ez csak egyszer fordult elő vele, többet.nem. A rossz áru híre mindig túlharsogta a reklámháború erőlködését. A polgári sajtó a létét kö­szönheti a hirdetéseknek. Az Est-lapok születése Is a hir­ETa nem különítik él őket óvodába nem járt nagyobb társaiktól, idő előtt eltanulják a jelbeszé­det. Ha túlzottan artikulál a pedagógus, mindent le­olvasnak ugyan a szájáról, de e készségük egy bizonyos ponton megreked, a hallók folyamatos beszédét nem lesznek képesek megérteni A kezdet kezdetén meg Íréit fogni a megfelelő alaphan got. hogy be ne idegződjék a túl mély vagy túl magas, a megértést gátló „süketbe­széd”. De hogyan oldják meg ezt? Hiszen hiába hangsúlyozna előre még oly tökéletesen is a gyógypeda­gógus, a süket gyermek nem azt. de még saját hangját sem hallja. Egy erre a célra szelle­mesen átalakított oszcillog­ráf segítségével viszont a siket gyermek saját maga képes rögzíteni alaphangját, ellenőrizni hangképzését. A képernyőn megjelenő, az EKG-készülék hullámaihoz hasonló görbe csak a meg­adott alsó és felső határ kö­zött mozoghat ha onnan ki­lép, más hanggal kell kísér­leteznie, míg csak vissza nem zavarja a ketrecbe a kígyót... Nem érne semmit, ha csak motorikusán tanulnák meg a szavakat a növendé­kek. Meg kell ismerkedniük azok értelmével is. Ez há­rom fokozatban, játékos módszerekkel már az óvo­dában megtörténik. Először a gvógvpedagógus felmu­tatja a tárgvat. például egv babát a maga valóságában a kezükbe adja. látszhatnak vele. A következő 'énés amikor csak a baba rajzá* mutatja meg, végül a baba Siketnémák között 3. Ketrecben a kék kígyó szó nyomtatott szövegét Az óvodás még olvasni sem tud, de a .betűk összességéről felismeri a babát, és tudja, hogy airöl az, egészen kicsi játék-emberről van szó, ame­lyik ott hever most is a pol­con. Az ei vonatkoztatsz kezdő lépései ezek. A gyógy­pedagógusok figyelme arra is kiterjed, hogy diszting- válni tanítsák az apróságo­kat. Nem csajt az a baba, amelyik ;kaucsukból van és a földhöz verhető, baba az élő ‘ csecsemő is, akit szem­léltetés céljából a szomszé­dos bölcsődéből kölcsönöz­nek; természetesen a szülők beleegyezésével. Levelet hoz a postás. de az is levél, amelyik ősszel lehull a fá­ról. A ■ púposteve, az autóbusz és repülőgép mellett a síp, a dob. a triangulum is meg­található a gyerekek játé­kai között; mire kikerülnek az óvodából a kis siketné­mák, már hat hangszer hangját tudják megkülön­böztetni. Mikor • meglátogattam őket, éppen ebédeltek a ki­csik. Sikongatnak, nevetnek, játszogatnak közben, senki nem mondaná, hogy siketné­mák. „Pá!” — köszönti őket az igazgató. Felugrálnak az asztaltól, körülvesznek min­ket. kezüket nyújtják ránk csimoaszk^dnak. „Pá!” — viszonozzák a köszönést, egvmással versengő hang­erővel. — Boldog gyerekek — mondja Duráczky József, hangjába szomorú árnya­lat vegyül, ö írta a siketek első olvasókönyvét, a ben­ne lévő rajzok szöveg nél­kül is világosak. Gyerekek játszanak az udvaron, de siketnéma társukat nem fogadják be maguk közé. Gyámoltala­nul kapaszkodik édesanyja szoknyájába; őt is csak fel­tartja munkájában. Jobb lesz neki sorstársai között. Vonatra száll és elutazik a városba a siketnéma tanin­tézetbe. A kaposvári intézetben 220 gyerek számára van hely. a vezetők 2 millió 870 ezer forint évi költség- vetéssel gazdálkodnak. Az ötven fős, bentlakásos óvo­da 2 millió 700 ezer forint­ból, teljes egészében társa­dalmi összefogással épült. Bejárata előtt a beszédneve­lést ábrázoló szobor. Értel­mes siket gyermek, szemet figyelmesen a gyógypedagó­gus szájára szegezve pró­bálgatja a hangos beszédet, a tanár keze tanítványának álla alatt, a hangképzés he­lyességét tapintással ellen­őrzi. A két előkészítő és a nyolc általános elvégzése után — mely egyenlő érvé­nyű (nem értékű) a hallók általános iskolai végzettsé­gével — a siketnéma kike­rül az intézetből. Hová mehet? Ha fiú, Soo- ronba asztalosnak, ha lány. Vácra szövő- vagy varrónő­nek. Még ha minden siket­nek kedve is lenne ezekhez a szakmákhoz, a két siket i a iparitanuló-intézet csak a végzettek 20—25 százalékát képes befogadni. És ez a rendszer bizonyos mérték­ben megköti a pályaválasz­tást. Legszerencsésebb megol­dás, ha a siket fiatal lakó­helyén kap lehetőséget a szakmatanulásra, együtt a hallókkal. így részt vehet a helyi csoport munkájában, és — szakember segítségé­vel — lépést tud tartani a tananyaggal. Sajnos, a társadalom ide­genkedik tőle, mert nem is­meri. Pedig a siket kiváló munkaerő. Nem vonja el a figyelmét zaj, nevetgélés. szorgalmasan, lelkiismerete­sen dolgozik, maximálisan eleget akar tenni kötelessé­gének. Kárpáti Árpád és társai nyomdász ipari tanu­lók. Melles Rezső, a Szikra Nyomda igazgatója nemcsax szorgalmukat ismeri el, rá­termettségüket is dicséri. Ifj. Rogács József cipész tanuló a Vegyesipari Vállalatnál Művezetője. Hirt István úgv jellemzi, hogy rendes, tisz­telettudó fiatal, és szakmai korához mérten igen ügyes a munkában. Kéri Tamás Következik: TEHETSÉGES, SZORGAL­MAS FIATALOK i detési jövedelmekre vezethe­tő visza. A Pesti Naplónál , Miklós Andor, mint közgazda- sági rovatvezető hirdetéseket : is szervezett, melyek után ti­zenöt százalékos jutalékot ka­pott. Ebben az időszakban a profit bezsebelői nemcsak azt fizették meg, ami megjelent, hanem azt is, ami kimaradt az újságból. Az utóbbiért fi­zettek többet. Amikor Miklós Andor megalapította az Est­konszernt, ezeket az üzlet­ágakat maximálisan felvirá­goztatta. 1929-ben például Mi­kes Lajos szerkesztésében ki­adott egy 820 oldalas,. kétkö­tetes „Divat és kultúra” című könyvet. Szerepelt ebben Sza­bó Lőrinctől Szomory Dezsőig minden jónevű ember, de a versek, elmélkedések csak a hirdetések hézagait voltak hi­vatottak betölteni. Az Est hí­res kiadványában mindenki hirdetett, aki meg akarta őrizni Miklós Andor jóindu­latát, beleértve az összes szín­házakat és a Weiss Manfréd családot is. Ez a jóindulat néha nagyon sokba került. A kor egyik közismert bankem­bere kéréssel fordult az Est lapokhoz, hogy a családjában történt bonyodalmakat ne ír­ják meg. Az Est készségesen vállalta és huszonötezer pen­gőt kasszírozott azonnal. Ava vihara A negyvenes évek táján, amikor Franc Sinatra házas­sága Ava Gardner-rel össze­omlott, Sinatra is összeom­lott. Ekkor a Los Angeles Ti­mes megírta, hogy „Ava vi­hara elsöpörte Francot. Az énekes elégett és megsemmi­sült egy szerelemben .. Amikor Franc Sinatra előke­rült az idegszanatóriumból, az volt az első dolga, hogy a Los Angeles Times-t kiadós­tul, szőrötül-bőröstül megvá­sárolta. Az újság ettől kezdve csak olyan dolgokat írhatott, melyek Franc Sinatrának is tetszettek. Később aztán, ami­kor gyökeret vert a Chase National Bank Los Angeles-i központjában, ezt az „igényes­séget” más lapokra is kiter­jesztette. És hol vannak még a Morganok, Du Pontok, Rockefellerek, akik egyetlen mozdulatukkal lapokat tudnak elsöpörni vagy indítani, meg­szabni, hogy a televíziós adó­tornyok mit sugározzanak ... A monopolkapitalizmus kor­szakában a hirdetés határai elmosódnak. Úgy is lehetne mondani, hogy sokszor az egész újság egy hirdetés, ri­portok, tudósítások csak az olvasó pihentetésére kerülnek lapokba. A Morgan-ház nyilván nem adogat fel olyan naív keretes hirdetéseket, mint a harmincas évek Ma­gyarországán Ditnchstein. A „Life” című lap, a Morgan érdekeltség folyóirata, szép színes regényeket írogat arról, hogy a Wall s tree ten hogyan folyik az élet, milyenek is a Morganok, és milyen könnyen azonosítható az egész ország érdeke a Morganok érdeké­vel. Nem tőkés hitbizomány Mi a helyzet a magyar hir­detés-fronton? A reklám és a hirdetés sza­vaknak nálunk hosszú ideig elég rossz volt az „akuszti­kája". Kapitalista mellékíze­ket hallottunk bele ezekbe a kifejezésekbe, és nem is alap­talanul, hiszen a reklám a modem árutermelő társadalom terméke. De ez nem jelenti azt, hogy „kapitalista hitbizo­mány” is egyúttal. Minden új árut hirdetni kell, hogy a la­kosság tudomást szerezzen ró­la, megismerje. Ha több azo­nos profilú vállalat hasonlc termékeket állít elő. akkor oedig a különbségek és azo­nosságok ismertetésének is jé eszköze,. De a magyar.áru. tűi. lépi a határokat is, ígv a vi­lág, hirdetett, agyonreklámo­I zott áruinak a sorában, hir­detés nélkül, szinte meztelen­nek látszik. Tucatjával lehet­ne sorolni azokat a szolgálta­tó iparágakat, melyeknek pon­tos tevékenységéről alig tu­dunk valamit. Pedig nálunk is alapkérdés, hogy „mit, hol és mennyiért?” A Magyar Hirdető Pécsi Ki- rendeltsége havi kilencvenöt­ezer forintos tervvei dolgozik, de általában eléri a száznegy­venezret. Van egy-két jó hir­dető, mint például az Állami Áruház és a Leértékelt Áruk Boltja. Mindkét cég vallja, hogy a hirdetés után meg­élénkül a forgalma. A válla­latok többsége hirdetési ke­rettel dolgozik, a másik része a forgalom arányában költhet hirdetésre. Mindkét módozat merev és bonyolult. Az Állami Biztosítónak elfogyott a hirde­tési kerete, így az év utolsó, legfontosabb negyedévében nem hirdet. A ráfizetéses vagy kisforgalmú vállalatok nem hirdethetnek, mert azt csak a forgalom emelkedése tenné lehetővé. A forgalom viszont csak akkor emelke­dik, ha hirdetnek. így se for­galom, se hirdetés ... A sajtó egyik hirdetési szakembere rezignál tan moso­lyog, amikor a hirdetéseket szóba hozom. — Szűk a lapok terjedelme. Baranyában igazi javulást a Dunántúli Napló oldalterje­delmének megemelése jelente­ne. Van természetesen más probléma is. A hirdetéssel kapcsolatban kialakult szem­léletekre gondolok. A keret- gazdálkodás, egy bizonyos előre meghatározott összeg­ben, a hirdetések hatóerejét is korlátozza. Sok vállalat feleslegesnek tartja a hirde­tést és a rendelkezésére álló keretet sem költi el.,, Mit, mikor, mennviért? Példák is szóba kerültek, jó hirdetők és rossz hirdetők. A hirdetés, a reklám lélektana _ S okan nem tudják, mit is kellene hirdetniük. Pedig ez is döntő. A Fodrász Szövet­kezet „Nyíratkozzon" felhí­vása nem lenne funkcionális, mert az emberek így is, úgy is levágatják a hajukat. De, ha időpontot hirdetne, sokat segíthetne üzleteinek. A nap­nak vannak olyan időpontjai, amikor húsz ember vár egy figaróra és vannak olyanok, amikor húsz figaró vár egy vendégre... A szolgáltató vál­lalatok, szövetkezetek keretes hirdetéseikben felsorolják részlegeiket, s legfeljebb még odaírják, hogy „olcsó — ké­nyelmes — olcsó...” A mai vásárlónak, ügyfélnek ezek a szavak már nem jelentenek semmit. A mai ember tudni akarja, hogy „mit, mennyi idő alatt, hány forintért”? Hogy a vásárlónak, ügyfélnek mi az olcsó, azt harmadik ember nem tudja eldönteni, kár a kísérletezésért. A hirdetés le­hetőségei még újságszinten is nagyok. A házassági és szüle­tési hirdetések teljesen hiá­nyoznak. hiányoznak a válla­lati ártájékoztatók, hiányzik a kereslet hirdetés. Ma ná­lunk az apróhirdetés számít klisszikus hirdetési formának. De ez a forma is inkább a magánzók, a polgári lakosság számára vonzó. A használt- bútor-kereskedőnek megéri, hogy hétről hétre felad egy hirdetést, de a Bizományi Aruház Vállalatnak nem. Hol­ott. a Bizományi Áruház a használt bútort részletre is adja. De erről a részletről az embereknek csak egy egészen kis hányada tud. Az új gazdasági mechaniz­mus bevezetése a hirdetés és a reklám hazai nroblémáú s. felveti maid. A hirdetés eresz biztosan megélénkíti az áru- és oénzforealmat. A mértéke és mód'a azonban a szocia­lista termelési viszonvokból eredően sajátságos marad. a a '.ts ■ t > saen a Villányi Állami Gaz­daság több mint 600 holdas gyümölcsösében mind ez ideig felszíni szórásai oldották meg meg a műtrágyázást. Ugyan­akkor szóba került az a 400 holdnyi szőlőjük is, amely szintén hasonló műveletre vár. A fiatal újítók dicséretére legyen mondva, hogy viszony­lag gyorsan, alig néhány he­tes kísérletezés, módosítga­tás után elkészült a rendkí­vül ötletesen, s amellett egy­szerűen megszerkesztett be­rendezés, amelynek a „mű­leírása” a következő. A ren­delkezésükre álló altalaj-la- zító gép . vázára ‘egy tartályt építettek, ebből a trágyát a traktor erőleadó tengelyéről a fordulatcsökkentőn keresz­tül meghajtó adagoló szerke­zet egy ejtőcsövön át juttatja a lazító kés áltál megbolyga­tott altalajba. 'A készülék ter­mészetesen tetszés szerint mélységekre állítható, s emel­lett különböző mennyiségű műtrágya adagolására is al­kalmas. Az ősz folyamán teljes si­kerrel járt a gép munkába állítása, noha a beköszöntő esőzések miatt ’„csupán” 150 holdon végezték el a Grätz- pusztai gyümölcsös altalaj­trágyázását. Magától értetődő hát, hogy ilyen eredmények után jóhiszemmel nyújtották be újításukat a gazdaság er­re illetékes megbízottjának. A tulajdonképpeni feladat­tervet Heiner Lászlótól, a gaz­daság főkertészétől kapták, ö ellenőrizte, szinte naponta sürgette őket a gép mielőbbi kipróbálására, s ő volt, aki később személyesen is meg­győződött az üzemeltetési pró­bák sikeréről. Azóta sajnos hónapok múlottak el anélkül, hogy érdemleges, szakvéle­ményt adott volna az újítók­nak. Ehelyett olyan vála­szokat kaptak tőle, amelyek elvették a kedvüket. Igaz, hogy az újításhoz rész­ben vállalati anyagot hasz­náltak fel és munkaidő alatt készítették — ezt azonban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom