Dunántúli Napló, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-18 / 298. szám
Politikai könyvhónap 1966 fcorva. Az egyetemista a trikóján át i* érezte a nő lágy melleit, és érezte, hogy forró combjai is nekifeszülnek. Átölelte. A nő fél kézzel hátranyúlt és eloltotta a villanyt. Amikor az ajtó kinyílott az egyetemista és az asszony még a heverőn feküdtek. Az egyetemista felült, és érezte Hogy hűvös levegő áramlik az arcába. — Ki az...? — kérdezte, de nem érkezett válasz, s azt am hallotta, hogy az ajtó csukódott volna. Leszállt a díványról, és óvatosan az ajtóhoz lépkedett. Az ajtó csukva volt. Állt egy kicsit előtte, aztán visszament a díványhoz. — Mi történt? — kérdezte az asszony. — Valaki benyitott... — Képzelődsz... — A huzatot is éreztem az arcomon ... — Nem... Nem lehet — mondta a vendéelősné és ki- ayűjtotta a kezét, de az egyetemista félrehúzódott, leült az ágy szélére. Megcsörrent a telefon. Az asszony leszállt az ágyról, és az asztalhoz ment. — Halló... Igen. Rittné — mondta, aztán hátraszólt az egyetemistának — Itt van Győr. Az egyetemista az asztalhoz lépett és átvette a kagylót. — Halló... A professzor úrral szeretnék beszélni ... Illés. . . Jó estét kívánok professzor úr. Illés vasvok... Nem tudom, tetszik-e rám ... Igen. bent laktam a klinikán . . Itt vagyok a Balaton mellett, és megkért a házia^zdám. hogv beszéljek a professzor úrral a kislónva . . Ri+t Kozma lánva hat éves ... Igen ... Értem ... Köszönöm professzor úr .. Jó éjszakát kívánok .., Az asszony mozdulatlanul állt a szoba hizonvtalan kiterjed Acű árnyai között. Az esvetemista lehette a kagylót. és fel sóhajtott. A telefon még egy rövidet csörrent, aztán mély csend ereszkedett a szobára. — Azt mondja a professzor, hogv tíz perc múlva lum- Bálják... Már műtőben van a kislány... — Igen ... — hallatszott az asszony fakó hangja. — Azt mondja a processzor, bo"v a víz eltávolítása után átmenetileg jobban lesz majd a kislány, de semmi biztosat nem mondhat... — Igen ... Az asszony a heverőhöz lépett és leült a szélére. Mozdulatlanul bámult a sötétségbe. Az egyetemista is hallgatott. Óvatos, lassú mozdulatokkal megkereste a ruháit és felöltözött. Tanácstalanul állt az ajtó és a dívány között, aztán lenyomta a kilincset, és átlépte a magas küszöböt. Kint cigarettára gyújtott és lassan, fokról-fokra leereszkedett a lépcsőkön. Széthajtotta a függönyt, körülnézett. Az asztala gazdátlan volt, a lány eltűnt. Mozdulatlanul állt az utolsó lépcsőfokon és az idegeibe rossz előérzetek feszültek. Végighordozta a pillantását a termen, de a lányt nem látta. Megfogyatkoztak a vendégek, a hangzavar is elcsendesedett. Csak a távoli, fakó dzsessz szűrődött be valahonnan a terembe. A fegyverbombás gipszpólvás alakja az étterem végében fehérlett. Négv-öt vízhatlan ruhás fiatal férfi könyökölt az utolsó asztalnál Egyikük tenyerébe hajtotta a fejét, s szinte az asztalon feküdt. Csak a szőke, kócos haja sárgállott elő a poharak és üvegek közül. Az egye'emista végigment az asztalok között, és megállt a gipszkötésbe merevített férfi előtt. — Felborult egy vitorlás — mondta a fegyverbombás és a fejével az üvegek között hasaló ember felé intett. — A térni sta. lány .. Akivel jöttem... — szólalt meg az egye— Elment. — Nem lehet... — Felállt és elment... Azt hittem a mosdóba megy, de sem jött vissza. Az egyetemista értetlenül bámulta a fegyverbombás*, aztán be’narapta a száját és megfordult. Benézett a söntésbe, a söntésből nyíló konyhába, de a lányról senki sem tudott. Az eső már elállt, de a szél még kitartóan zúgott, és a víz morajlása a kocsmáig hallatszott. Az egyetemista lebotorkált a partra, végigment a kavicsos sétányon. A kikötőben tántorogtak a vitorlások, a tocsogó acélbójákon sorra megtörtek a hullámok. Megkereste a hajóját. A kötélre lépett fél lábbal, aztán beugrott a hajó orrára. Végigment a decken. A lányt nem találta. Nekitámaszkodott a kajüt ajtajának, és belebámult az éjszakába. A sötét vízről szakadozott ködrongyokat hozott a szél. Korunk zenéje IV. Pierre Boulez A dodekafón iáról szólva érintet lük rnár a zenei „sor” fontos szerepét egy-egy alkotás létrejöttében. A „sor” Alkalmazásúnak feltalálója, Schonberg azonban csak a zene egyik aikotoeiemet, a daliamé t, az eg> más után ko- v'euri.ezo iuuiguk&t KOtüite oízo- £> SZci i^c*i Jf OiviiOZ. öCiiOlllOiiüV *aíi j o, AiíIoai vv ekT-Cili U> v a t/uiLj ívűi t-Ü íi tt a S*jAojcinUivaL, a udixciiiiot u/Oü i e lAciitOkíid .bZvít ea ez. di leli pü Uútpiílí GxL aiü^-ié^ c-x iüittAtö a pu,ui\,lllu- its iíusa«cauj ze/ie eiVf-ueA alpjai. piLm-tvi/iAdiiS uvd a iiduCia púiéitxiűua ieStv- í&uvOidbUi — k>cuiutVäi az eittfJ — ereu, meij ucn tagjai a rajz vOiicUci.il pOiicOCS.idit-i/ui íanlUiV össze, ü weueini eiV uouoen- ■tut: ra le.j.ts in ven az la-jü- cs eveivi^en and, no^y amuiir umanaii lene.íej-eiicK nieg az un. uoüe.nu.on-lecna;ntnsnli. ÜJ MJi Iwuiaij az nil. , n/nins-Siu i m, anuivor a ha-i- óon erteilet is m^gnataiozzaK ez uwiumirou-smrui, amiKOi' a nangoiv nangeiejet is eioie sza naiyozzaiv, poviuü a zeneszet- zesu meiouirmt te ezzel a tiunivtuanziuus polgárjogot nyer a zeneben is. Az ilyen motion „megírt" muten a hangon — az előre megkonsurualt „sorok” aitai — mint pontok nyerik el vegie- ges helyüket es szerepüket. Ez már szeriál Is zene a javából. A punktualisták vezérüknek Webemt tartják. Ennek az iskolának számos tagja van. Legismertebb közülük Pierre Boulez, Karlheinz Stockhausen és Luigi Nono. A futurizmussal rokon másik zenei irányzat, melyet bruitizmusnak neveznek, a zörejeknek, a zajoknak „zenei” célra való alkalmazását tűzte ki célul. Georg Autheil Ballet mecanique című táncjátékában harangok, csengők, autódudák stb. fontos szerepet Kapnak. A „zörej-zene” legeredetibb egyé nisége Edgar Varese. Az ütőhangszerek ötletes, "áltozaros szerepeltetésével, mint pl. rz Ionisation (Az ionok, rádióaktív elemek képződése) című művében, eddig nem halló*’, ahogy ők nevezték „aktuális’ zenét hoz létre. Amíg a bruitizmus hívei zajokat. zörejeket-keltö „hangszereket” juttatnak szerephez műveikben, addig századunk egizgalmasabb zenei irányzata, az elektronikus zene, annak is egyik ága, a „konkret zene” a zörejt használja fei alkotóelemként. A zörejeket (az ajtónyikorgóstól a harana- zúgásig) magnetofon-szalagra rögzítik, majd lassítással és gyorsítással újabb variációkat készítenek a felvett alapzörejekből. Az így nyert változatokból szerkesztik meg a ,ütöm pozíciót.” Az elektronikus zene másik ága, a „szűkebb értelemben vett elektronikus zene” az in. sinus-hangokra épít, melyeket Herbert Eimert állított elő eiö szőr elektronikus úton Kölnben, 1950-ben. A sinus-hangokból komponált művek első bemutatója 1953-ban volt. Az elektromos úton alkotott „zeneműveket” már nem a hagyományos kottaírással, hanem grafiko-n-szerű rajzzal jegyzik le. Előadóművészre nincs szükség. Jó erősítők és hangszórók kellenek megszólaltatásukhoz a hangversenydobogókra. Végezetül szólnunk kell még, talán a legújabb irányzatnak nevezhető „aleaterikus zeniről”. (Az alea szó kockát ie- ient.) Ennek az irányzatnak a szerzői (Boulez, Lutoslawstci, Cage stb.) műveik végleges megalkotását az előadókra b z zák; csak a hangoKat, a dinamikát és a tempót írják si\ a zene többi elemének használatát az előadókra bízza*, így a véletlenen sok múlt*, miként a kockajátékban is. Most, hogy nagy léptekké végigjártuk századunk sokfele elágazó, viszonylag már áttekinthető, kitaposott zenei útját, az a kérdés vetődhet te . hogy hová, milyen csúcsra vezet tovább ez az út? Jóslásokba bocsátkozni felesleges. Egy dolog bizonyos, ha a zene, a többi művészettel együtt nem szakad el az élettől, a valóságtól, és annak szerves része marad, úgy egészséges és megnyugtató fejődéséért aggódnunk nem kell. Várnai Ferenc Stockhausen: Elektronikus tanulmány című kompozíciójának „kottája” és mégis olyan édes a muzsikája Tömörkény írásainak. Nála az ember „közanyánk Síében” alszik, a „csendek csendje ül a tájon”. A homok .hullámzó homok” és a Pulikutya .olyan szomorúan tud a szeme nézésével beszélni”. A gyerekek ..kis családok” és „a gyerek olyan, mint az üvegpohár: törékeny.” Nézi őket az özvegy ^önnves szeme szivárványán át”. A „jegenyenyár lángja elhamvad, mint a magyar jószándék.” Ezeket olvasva, el kell fogadni Ortutay megállapítását amikor Tömörkény „motívumainak” mai irodalmunkban való átadását keresi és látja meg. (Tamási Áron írásaiban.1 Stílusának zamata. fogása, humora, beszélő ereje fgv olántálódik. száll tovább irodalmunk mai életében is. Sokan Móra Ferenc írásaiban is ezt a formai és tartalmi vonást látják. Igaz: m’ndkettő lfrikus. De Tömörkény személvtelen, mint Aranv János. Móra pedig mindig ott áll alakiai mellett és azokkal egviitt cseveg Tömőrkénv frói módszere — nem eszközei — m-'relözl Móricz Zcicmcndot A bűvös notesz Tömörkény né1 is mindig közben van é- a ..tagon” a Tisza nerton, a mezőn munkakörben, ásatás ideien ellesi a nén begrZazt. szentenciáit felhasználta megfiavelés°it beleveszi írásaiba, fgv írhatja, ha valaki meghal ..kint van már & sárga földben” A kaczáló- aak és katonának „húzzák már a levesmarsot”. A „delet zörgeti a vas”, „a pénz égeti a zsebet”, vagy a szódásüveg „kutyaijesztős üveg”. Ezek a telitalálatok ilyen gyűjtésszerűen kerültek írói noteszébe. mint ahogy a néprajzi kincset is (ma már javarészét innen tudiuk, mint Bartók és Kodály feljegyzéseiből a nép dalait) — tudós múzeumi mesterségéből adódóan — gyűjtötte és írásaiban gazdagította vele irodalmunkat. Tömörkény István nemcsak a kifejező erőben, de a Látásmódban is nagy. újszeiű művésze a magyar prózának. Írásainak ezer szála, témája van: a természet világának, a szabadság áramlásának hullámzásán túl az emberi elesettség drámai rajzait adja. anélkül, hogy hangoztatná programmá tenné ezt az emberi szolidaritást. Pedig minden írásával az embert szolgálja, az embert akarja felemelni a porból és szegénységből, és tisztább, emberibb emberré tenni. * Tömörkény a költő igaz emberségével, de a kor tiszta látásával látta már a magyar nyomort, amely a Monarchia végén — a milleneum ha mis fényében — egyre kiál- tóbb. vészesebb lett. A másfélmillió kivándorló a szeged? tanvavilágból is szedte áldozatait, ahogy kénytelen volt a talicskát felcserélni az amerikai bánvákka! az .életért” a jobbért. Ez a nép oldalán állás nemcsak poétái tartás volt nála. hanem politika is egyben, olyan. amelyért küzdött a nyomába lépő új irodalom: Ady Endréék és Móricz Zsig- mondék. Joggal írhatta Tömörkényről Ady, hogy „ő is az én emberem és tanúm.” Tucatravaló elbeszélés, rajz beszél erről az elesettségről, az ember-piac világáról, sőt a sztrájktanyákról. Lázadása — ha Dózsa György népét írja is — mégsem forradalmi. De festése igaz, hiteles és lázító. Gondoljunk csak „A lélek az Ür elébe megy”, vagy „Az elesett ember” c. írásaira. Az elöobiben egy szegény paraszt meglopja a vásárban egy paplanért az árust, mert a földes szobában. a szalmás-fűtésben, a rongy között fázik a gyerek. S a gyerek meghal, tizenkét év múlva az ember is, de addig a „lélek” furdalása fájt asszonyostul nekik, s végül- is az asszony eladva mindenét, megadta a lopott holmi árát „mert a lélek mögt megy az Or elébe”. A másik írásban egy másik bocs- koros szegény fuvaros akarja visszaadni a meg nem szolgált fele-fuvart, pedig száraz kenyere van csak, s otthon nyomorog a család. Lázítanak ezek a tények, ha az író valamilyen „keresztény türelmet” szuggerái is hőseibe. A tények azonban: tények és tettekért kiabálnak Nos ezért vélték egyesek retrográd tartásúnak Tömörkény Istvánt, pedig a jobbért, a nép emberibb világáért mozdult meg minden betűie Nem szabad csak tiszta rímet faragni erről a némán is beszélő nagy, igaz íróról. * írói helyét, rangját még a kortársak kimérték. Ujjongott érte Jules Lemaitre, a bécsi újságok szerkesztői, Tolsztoj egyik könyvében idézte. Nálunk Ady „kíváncsi és szerető” olvasója volt, Móricz Zsigmond „ámulva olvasta”. Nem szólva Móra Ferenc, Juhász Gyula állandó lelkesedéséről (pedig modernségből, tudásból, európai látókörből nem kell őket kollokvál tatnih akiK halhatatlannak érezték, a magyar próza klasszikusának tartották, embernek, írónak egyik legkülönbjének a magyar ugarón. Ady Endre — Tömörkény halálakor — a Nyugat igazságtevését (életében csak cse- pülték itt!) adta meg neki nekrológjában: „Tárcáinál alig tudok elképzelni magyarban különbet, az aprólékosság kivételes művészét... akihez el fognak járni iskolába tanulni, sokat tanulni”. A Hét írója (ahova annyit dolgozott) a nép szeretetéről. ragaszkodásáról ír. El mond j§. hogy az utolsó napon bejött hozzá egy tanyasi javasasz- szony hogy meggyógyítsa. Megható, hogy utolsó földi tekintete is egyik furcsa figurájában a népre, a szegény szenvedő népre esett „meivet iobban senki nem szeretett”. Jövőre lesz annak is félszáz éve. Műve maradandó ma is, s az lesz. amíg magyarul hődéinek De azért — valljuk be — nem eléggé gyújtottunk mécseket. Igaz: a Szépirodalmi Könyvsiadc az utolsó tíz évoen tíz kötetben (s néhány válogatásban is) kiadta írásait, sok esetben ismeretlen — kötetben meg nem jelent — novelláját, rajzát. Most jelent meg születésének centenáriumára a tündén paraszt-katona elégia: a Fecske címével, újabb válogatott írásainak kiadása. (Az összegyűjtést Czibor János válogatta, kitűnő hozzáértéssel és szeretettel.) Dehát klasszikusnál, főleg azok közt is a nagyon jelentős Tömörkény Istvánnál a 4— 5000 példányban kiadott írás széles tömegben elég-e, amikor silány bestsellerek ennek tízszeresében jutnak el az ’’olvasós nemzet” tömegeihez Félek, hogy ez nem elég. és nem méltó Tömörkény Istvánhoz. Pedig ezzel nem a szegedi sír lakója lesz árvább, hanem a magyar olvasó szegényebb Ezért örülök. hogy Szeged ismét hű szolgálatot tesz Tömörkénynek az emlékkönyv megjelentetésével. amely közelebb viszi majd a ma olvasóiét is hozzá, ahogy mi láttuk, szerettük amikor az élő lapok hasábjain, vagv az első kiadású könyvek lapjairól szólt hozzánk el nem fogyható szeretettel, a magyar szó igaz. gyönyörű muzsikájával. Bárdosi Németh János A Szülők is >ex honidról Mint a szülők széleskörű táborával foglalkozó tömeg- -zervezet. a Nőtanács vezetője kívánok néhány szóban véleményt nyilvánítani a közeljövőben megíelenő Szülök kis lexikonjáról — amely újabb segítséget jelent a szülők számára a nevelés nehéz — bonyolult, ugyanakkor nasv türelmet igénylő munkáiéhoz. Elsősorban köszönet *s messzemenő elismerés a szer zőknek. s mindazoknak akik felismerték, hogy a szülőn számára eddig kiadott nevelési segédanyagok mellett szükség van közérthető nyelven írott olyan gvű bemén vre melyben a szü'ők és mindazok, akik szívük**! viselik ifiűyjuunk nevelését, könnyen és közérihető módon — közvetlenül megkereshetik a fe'rtetet az őket érdeklő vagy nyugtalanító ké-désekre. Az egves címszavak alatt: a szerzők sok eset megci- ayelézőtjől vontak le következtetéseket s a következtetések alaniín szólnak a szülőkhöz többek között az engedéken vsé erői és szi°or-ól — az igazságos büntetésről, az erkölcsi. é"zelmi nevelésről — a gv°rmek szabad idejéről, a szülői következe tességről —. a g vermek akaratának neveléséről. Az anya és gyermek kapcsolatáról megfogalmaz^* gondolatok erősíteni fog ák az anvaság fe'eme]r é”zesét — az anvai hivatás iránti megbecsülést. Segíthetik az anyákat abban, hogyan milyen módon, mi’ven módszerekkel tudják az anya gyermek közti kapcsolatot kialakítani. a bíznom égkörét megteremteni. Az apa és gyermek kapcsolatának — az apák felelősségének kérdése tisztázza azt. hogy az apa minden cselekedetének megvannak a maga szükségszerű anvagi es” erkölcsi következményei. — Ugyanakkor a sorok között érződik az. hogy a szocialista családban törvényszerűvé kell váliék az ana felelősségének növekedése a gyermek nevelésében. Az erkölcsi nevelésben pozitív erőt ielenthet az aoa jelleme, hivatásszeretete, a hazafias nevelésben társadalmi rendszerünkhöz való hűsége, testi nevelésben egészséges életmódja, sport- szeretete. esztétikai nevetésben a ió ízlése, az emberekkel való érintkezésben megfigyelt modora, stílusa. Kedélye. A válás és a gvermek helyzetéről összesített tapasztalatok megítélésem szerint felelősséget ébresztenek. — Ugyanis e címszó alatt íródott szöveg mél ven hangsúlyozza a válások kedvezőtlen hatását a gyermekre* ugyanakkor az iskolák, nevelőtestületek. szülői munkaközösségek figyelmét felhívja arra, hogy az elvéit szülők gyermekének nevelése sorsuk figyelemmel Kísérése nem lehet az Iskola elhanyagolható nevelési feladata. Nem véletlen a lexikon előszavában az a megállapítás. hogv nincs könnyű dolga a mai szülőknek. Gyermekének megériésében alig segítik saját gyermekkorénak emlékei, hiszen a mai gyermekek annyira má sok. mint ők voltak annak idején. Hogvne lennének mások, amikor megváltozott körülöttük a világ De különösen az teszi nehézzé a nevelést, hogv nem is a mai átalakulásban levő világ, hanem a holnapi társadalom számára nevelünk ame'vb<m gyermekünk élni fog ál amelvben boldogulnia kell. A szülők nem tana ? ‘"alt ‘ehát a múlthoz —. nem hivatkozhatnak saját neve- ’ésiikre a jővőhp kell *“kln- ‘eniük. Ebben a nehíz '-„inkában akaria a Szülők -ds ’exikona segíteni a szülőketi Ram »Isi Fér énen é, a Női""ács megyei titkára. i V
