Dunántúli Napló, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-13 / 268. szám

Vihar Béla:

TmiHös a (pf erntekkűritől

A korány ári reggelen, ahogy a kapun kiléptem, mint látomás a fényességben ott rúgkapált szemben velem egy hátasló, a kicsiny táltos, odakötve gyeplőszárral a karcsú, lombos akácfához.

Ezüst tűzzel villant a zabla, aránylóit a nyalka nyereg...

Csak egyszer ülhetnék én rajta, de nem lehet, de nem lehet —, iniett szívem, és mohón néztem az utcánkba betért csodát, a habí'ehér, zászlós sörénnyel táncoló gyöngyös paripát.

Fölrezzentem, lőtt a gazdája, a kert felől egy idegen, a csizmaszárban kurta pálca, no. öcskös — szólt — megengedem, ha kedved tartja, pattanj rája, fordult egy kört, ám ügyesen... —. s a lábam már kengyelbe vágva, kapaszkodtam, nyújtva kezem, fölfelé, föl, s küzdésem láttán lendített fürgén a legény, és fenn voltam a táltos hátán, fent a világnak tetején, alattam tá+angott a mélysée. vállamra röppent most a Nap, fejem fölött forgott a kék ég, zengtek az érdes sugarak.

Királyfi lettem én e percben a varázslattól szabadult, és sorra elmaradt mögöttem, a gyermekkor, a fák, a múlt.

Elég! Állj! — hangzott a parancsszó —

Hé, lefelé te..., s egy marok megragadta a tajtékos ló kantárfékjét, s elvágtatott vad Irammal a parti rétnek, a nyeregben ringó legény, s mint aki szép álomból ébredt, álltam az utca közepén, sóvárogva és elbűvölten, bensőmben mégis fájdalom; a ló felbukkant még a völgyben, majd eltűnt a domboldalon.

Mikor láthatlak újra? Holnap?

Holnapután vagy semmikor?

Az évtizedek egyre múlnak, az idő útján szál] a por.

Egyszer tudom, hogy eljő értem, tűzkoszorút hord homloka,

* száguld velem a messziségben. s nem térek már vissza soha?

Maurice Careme: ebt zebra

Megpillantván a zebrát A bozótos előtt:

— Be gyászos szemet vet ránk:

— A tigris így nyögött.

— Ugyan már, hisz vidám!

— Vélte a pávián.

— Fehér szalagot árul

— Hangzott most elefántul.

S a sün felelt eképp:

— Csudákat! Feketét.

— Pardon, mindkettőt árul, ’sz Látni — közié a párduc.

— Ez nem szalag-vivő,

Nem is kereskedő

— Szólt az orángután, —

Egy festett ló csupán.

Térj meg homályaidba,

Ha nem akarod, zebra,

Hogy míg leszáll a nap,

Karvalynak tartsanak.

Timár György fordítása

— Maurice Caréme az idősebb belga költőnemzedék tagja. Népszerűsége hazájában igen nagy. A természettel szinte családi kapcsolatot tart. Fel-felgyülemlő keserűségét is okosan fogja hámba: szellemes, kihegyezett szatírái tanúskodnak erről.

Jesus López Pacheco: JUa é j jel

Töröljétek le a szemeimről

ezt a százados ködöt.

Úgy akarom látni a dolgokat, mint egy kölyök.

Szomorú felkelni hajnalban és látni mindig ugyanazt.

Ezt a vérfoltos éjszakát, ezt a végtelen sarat.

Kell, hogy jöjjön majd egy nap.

Más. Teljesen.

Kell. hogy felsüssön a fény, higgyetek nekem.

András László fordítása

Korunk zenéje

ii.

Jeans López Pacheco 1930-ban született Madridban, bölcsészeiből és Irodalomból doktorált, jelenleg egy kiadóvállalat lektora. Két verseskötete közül a második (Spanyolországra teszem a kezem) csak külföldön jelenhetett meg. Itt közölt verse ebből a kötetéből való.

Korunk másik nagyobb zenei irányzatát összefoglaló néven neoklasszicizmusnak (új klasszicizmusnak) nevezzük. Tábora és vele együtt probléma-köre is tágabb, törekvései nehezebben összegezhetők mint a már tárgyalt folklorista irányzaté. Neve elárulja, hogy itt olyan célzatú alkotómunkáról lehet szó, amely egy régebbi stílust tekint példaképének. Valóban. Az újklasszicizmus egyik áramlata a zenei romantika előtti korszakok sajátos jegyeinek felelevenítésére törekszik. Ide tartozik a folk- lorizmustól elpártolt Sztravinszkij és honfitársa Prokofjev. Mindketten hittek abban, hogy a múlthoz való visszakanyarodás erőt ad egy új zenei stílus megteremtéséhez. A feladat könnyűnek látszott, de korántsem volt az. A XX. század élményanyagát belehelyezni egy, a már gazdagon ldművelt tartalom-formai keretbe, komoly akadályok leküzdésével valósítható csak meg sikerrel. Sztravinszkij az Oedipus Rex és a Zsoltárszimfónia című művével, Prokofjev a Klasz- szikus szimfóniájával bizonyította ennek az útnak a í árhatóságát.

SZERGEJ PROKOFJEV

Az újklasszicizmus másik áramlata a könnyű- és jazz- zenei elemeket felhasználó alkotásokkal kívánta kiszorítani az érzelmekkel túlzsúfolt korábbi zenei stílust, a romantikát a hangverseny- termekből. Ezt a törekvést egy Párizsban székelő baráti társaság, az ún. Hatok csoportja tűzte zászlajára.

A csoport vezetője Erik Satie (1866—1925) volt. Különös ember és muzsikus hírében állott. Hol mint kávéházi zongorista, hol mint templomi orgonista bukkant fel Párizsban és környékén. Műveit a puritán egyszerűségre

és világosságra való törekvés jellemzi. Antirornantikus. A romantikát követő szerzőket (Debussy, Ravel) egyszerűen kicsúfolja. Furcsa címekkel látja el műveit. Pl. Zongoradarabok körte formában. A Hatok csoportja többi tagjai: Georges Auric, (zenéjében a jazz- hatás erősen kiérezhető), Francis Poulenc (a kávéházi és a templomi zenét ötvözi különösen), Darius Milhaud (a jazz hatásán kívül délfranciaországi és brazil népzenei hatás fedezhető fel műveiben), Arthur Honegger (témái sport, gőzmozdony stb. — erősen antirornantikus vonásokat mutatnak) Louis Durey (világos vonalvezetés jellemzi alkotásait) és a csoport női tagja, „hercegnője” Germaine Tailleferre.

Miként alakult meg ez a „csoport”?! A csoportról, mely századunk zenei arculatát sajátos vonásokkal gazdagította, két oszlopos tagja Poulenc és Milhaud ezt írja: „Henri Collett volt az első, aki a Hatoknak nevezett el bennünket. Ennek a társa- ságn*"- az volt a jó oldala, hogy általában azonos eszmék tartották ugyan össze, de mégis szélsőségesen különböztünk egymástól, ahogyan ez műveinkből is kiderül. 1919-ben a Salle Huy- ghensben tartott egyik koncert után ... Henri Collett kritikus »Az orosz Ötök és a francia Hatok« címmel írt beszámolót a Comoedie című folyóiratba. Egészen önkényesen válogatott ki hat nevet, Auric, Durey, Honegger, Poulenc, Tailleferre nevét és az enyémet (Milhaud), csak amiatt mert ismertük egymást, barátok voltunk, s ugyanazon a koncerten szerepeltünk. Collett cikke nemzetközi visszhangra talált, a hatok csoportja megalakult.”

Még egy jelentős zeneszerző neve kívánkozik az új- klasszikusok közé, Paul Hin- demith-é. Életműve igen gazdag. Divatból és szeszélyből írt művei csakúgy, mint újító szándékkal készült alkotásai melodikus gondolkozásról tanúskodnak, és nem tagadják meg a múlt eredményeit.

Milyen egyező és lényeges stílusjegyek vonhatók le az említett szerzők műveiből?

Első helyre az egyszerűségre t örekvést tehetjük. Ez alatt a zenei együttesek kis száma, a telt hangzás kerülése és a színhatások csökkentése értendő. Igen jelentős stílusjegye az újklasszicista irányzatnak az atonali- tásra (hangnemnélküliségre) törekvés, melyet bitonalitás- sal (két hangneműséggel) illetve politonalitással (több hangnem egyidőben történő

szerepeltetésével) értek el. Harmadik stílusjegyként a jazz-zene hatását említhetjük. Ügy vélték az alkotók, hogy a jazz-zene elemeinek felhasználásával új európai zene megszületését segítik elő.

PAUL HINDEMITH

Az újklasszikus komponisták közül Sztravinszkij, Honegger és Hindemith a negyvenes években új utakra lépnek, szakítanak — ha teljesen nem is — az újklasszicista célkitűzésekkel.

(Folytatjuk.)

Várnai Ferenc

Megjelent a Jelenkor no remin rí szórna

Gazdag, változatos tartalommal jelentkezik a pécsi folyóirat uj száma. Pákolitz István figyelemre méltó versei állnak a szépirodalmi anyag élén, melyek közül kiemelkedik a Nyugtalan című költemény. Mellette többek köz tt Arató Károly, Darázs Endre és Papp Lajos új verseit olvashatjuk, s egy műfordítás-csokrot a mai csehszlovák lírából. Elbeszéléssel Nagy-Tóth Lajos és Kolozsvári Grandpierre Emil jelentkezik, s kiemelt helyen jelent meg Gondos Ernő tanulmánya Illyés Gyula Ebéd a kastélyban című művéről.

I Az Élet és Kultúra rovatban Ordas Iván a baranyai kisközségekről szóló tanulmányának első részét és László Lajosnak a bolyt állami gazdaság igazgatójáról rajzolt érdekes portréját olvashatjuk. A művészeti írások sorában három cikk kapcsolódik a Pécsett megrendezett II. Magyar Játékfilm Szemléhez: Darvas József a társadalmi zsűri értékelését foglalja össze, Cseres Tibor a Hideg napok megfilmesítéséről ír, Fo- garassy Miklós pedig Jancsó y kilós rendezői pályáját vázolja el. „Kard és toll” címen a / iyl évfordulóhoz tér vissza né1 íny írásban a folyóirat, a széljegyzetek között pedig Csányi Lász ö és Csorba Győző Vargyas Lajos ers- tani elméletével vitatkozik.

A Mérlegen rovat gazda- kritikai anyagából kiemelkedí r*o* mogáts Béla Nagy László-p ré- ja és Rónay László cikke a íj magyar irodalomtörténetről.

Új könyvek

Alekszandr Grin: Galambos Lajos:

BÍBORVÖRÖS VITORLÁK FEKETE KOI EEz a több mint három évtizede elhunyt szovjet író körülbelül olyan helyet tölt be hazája irodalmában, mint nálunk Krúdy Gyula. Romantikus életű, sejtelmesen színes tollú, káprázatokkal és távoli tengeri élményekkel játszadozó költő volt, s írásai is — akár csak Krúdyéi —, szinte költemények prózában. Kalandos élete során főként a tenger káprázatos tündérvilága vonzotta s írásainak, legjava is ezt a szépségekben és halálos veszélyekben oly gazdag tengeri világot mutatják be tarkán viliódzó színekben, mégis reálisan és elhihetően A szovjet klasszikus irodalom e páratlan egyéniségének minden erénye ott csillog a szebbnél szebb elbeszélések e gazdag gyűjteményében. (Helikon.)

Galambos Laj< s elbeszéléseiben mai életünk problémái, konfliktusai elevenednek meg nem mindennapi elhihető erővel, az íróra jellemző szigorú igazmondó szándékkal, érett in komoly stílusban. Az író tí- vül-belül kiválóan ismeri kortársait, akikről ír, gyengeségeiket, hibáikat éppúgy, mint erényeiket, szenvedélyeiket, törekvéseiket. Kiismeri magát a sajátosan mai buktatók szövevényeiben is, és utat tud mutatni a modem élet labirintusában tévelygőknek. Sok. erkölcsi problémát vet fel, s igyekszik — nem kirívó didaktikával — rávezetni a ne- tyes megoldásra. Néhány elbeszélése mindenképpen maradandó bizonyságul szolgálhat korunk valóságának mélyebb megértéséhez. (Magvető.)

OLVASÓLÁMPA

MAQUNKRA ISMERTÜNK

Mit érez a pécsi ember, ha kézbe vesz egy verseskötetet, s az egyik oldalon ezt olvassa: „Pécs utcáin ha bolyongok s léptem a hegynek/ Fordul céltalanul, ott, hol a berkenye ég, / S vékony leveleken világít át alabástrom / Párás fényeivel gyéren a reggeli nap...” — Aztán kinyit egy másik könyvet, a változatosság kedvéért novelláskö- tetet, s az egyik elbeszélésben ezek a sorok ütik meg a szemét: „Az első autóbusz Pécsre indult, megvettem a jegyet, és Pécsett a főtéren egy nagy hodály kávéházban kötöttem ki. Három-négy öregúr ült csak bent, s közvetlenül az ajtó mellett egy szomorú szemű lány ..

Az első érzés természetesen a fölismerés. ■ Kicsit talán gyorsabban is ver a szívünk, hisz rólunk van szó. A fölismerés egy szere érdekeltté tesz bennünket, a sze- 1 mélyes hang ilyen vagy olyan állásfoglalásra kényszerít. Van, aki egyetértőén bólint: én is épp ilyennek ismertem meg ezt a várost, ilyennek f látom utcáit, házait, embereit, tereit. Más idegesen tovább lanoz, a fölismerés

nyugtalanítja, „kíszerkesztettek bennünket” — e* megcsóválja a fejét.

Siessünk hozzátenni: a mű, a vers és a novella értékét illetően teljesen közömbös ez a fölismerés. Nem a mű és a magunk ismeretei közti érintkezési pontok fölfedezésétől lesz jobb vagy rosz- szabb az írás.

A valóság ismerete, élmény és tapasztalat nélkül nincs alkotás. Élő emberek kerülnek át a műbe, a festmény valóságos természeti jelenséget örökít meg, a szoborhoz valaki modellt állt. A kérdés azon áll vagy bukik: sikerült-e az alkotónak az egyszeri élményt úgy átmenteni, hogy az annak is mondjon valamit, aki nem élte át az ihlető eseményeket, nem látta a tájat, nem ismerte a modellt.

Szerelmes verseket sokan írtak. Nyilvánosságot azonban csak akkor érdemel az írás, ha nemcsak annak a „Mancikának” jelent valamit, akiről szól, hanem azok is szépnek tartják, akik a „Mancikát” nem ismerik. Abban a pillanatban pedig, amikor a mű tárgyiasul, a vers megjelenik nyomtatásban, a képet kiállításfalra

akasztják, az is teljesen közömbössé válik, hogy „Mancikáról” szól, s hogy „Mancika” szépnek tartja-e vagy nem.

A verseskötet egy finom, érzékeny női lélek vallomásait tartalmazza — szerelemről és magányról, elsuhanó emlékekről és a megőrző társak kereséséről. Etűdök, zongorafutamok a sorok, szinte magunknak játszott dallamok. De nyitva van a lakás ablaka, s jó megállni a falak mellett: valami bennünk is lakó vágyat, »sóvárgást és reményt mondanak ki a hangok. Az érzés feloldást talál: az erőt adó korban, az épülő házak látványában s az emberi közösségben: „Ki szépért él, az életért / Gyakran viaskodik, / De megtalálja végül is / Hitét és harcait.” Egyéni, modern hangú költészet ez; a dalszerű, könnyed forma s az ismétlésekből,' gondolatritmu- sokbol építkező versek egyaránt kezére állnak a költőnek.

A novelláskötet szerzője azt írja bemutatkozásképp könyve elé: „Büszke csak arra vagyok, hogy ilyen szavak, mint például Lazsnah, tézsla, ffyalázka, páskom, für- gettyű jelentését tudom.” Szerencsére nemcsak eísknek a szavaknak a jelentését tudja, hanem az olyanokét is, mint játék, öröm, tisztaság, bűn, erőszak, emberség ... Hősei fiatalok, tegnapelőtti falusi gyerekei:, tegnapi egyetemisták, mai újházasok. Érző és érzékeny emberek, de szentségtörésnek tartanák, ha érzéseiket kimondanák. Erkölcsiségük nem írott parancsokhoz igazodik, a szavakban megfogalmazott törvényeknél mélyebb emberséget, igazabb morált vallanak magukénak. Általában köny- nyen, játékosan élnek, nem szívják mellre a gondokat; de az író azt is tudja, hogy a tisztesség nem mindig győzhet, akadályai is vannak, sőt el is bukhat.

... Mindkét könyv a közelmúltban jelent meg. Ne felejtsük el azonban azt sem megjegyezni, hogy a könyvekhez mégis csak van köze ennek a városnak. A verseskötet szerzője: Stetka Éva, néhány éve még Pécsett tanított. ElsőŰjJrásaií itt publikálta. A Fehértől feketéig immár harmadik könyve. — Az elbeszélések írója: Lázár Ervin, évekig e városban volt újságíró, e lap munkatársa. Első novelláit pécsi folyóirat közölte. A Csonkac.sütörtök első önálló elbeszélést-^ e.

T.T.

i