Dunántúli Napló, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-12 / 267. szám
!. NOVEMBEB U. napló 5 jfi korszerű nagyüzem követelménye Szakmunkásokat a tsz-ekbe! Kétmillió forint évente szakmunkások képzésére Baranyában A kteárutermelő mezőgaz- Anaágban a gazdiástak minden- p. he* kellett értenie, a szocia- j lista nagyüzemek kialakulá- ; savai azonban külön váltak 'egymástól a szakmák, ésegy- / re sürgetőbben lépett fel az j igény mezőgazdasági szak- (rmmkások iránt. A képzés azonnal megindult Baranyában is. s 1982 éta állomunk másfél-kétmillió forintot fordít csak megyénkben termel 5- szövetkezieü szakmunkások képzésére^ Az igényekhez képest alacsony, a Jelentkezők számához képest magas ez az ősz- szeg. Elsősorban állattenyésztési szakmák iránt úgyszólván alig van érdeklődés. A tagok 2,3 ssázaléka Vess&rflt mo pSIterrtáwt a számokra! Az 1068. évi január 1—i állapot szerint megyénkben 48 897 tes-tag Tan nyug-1 díjasokkal együtt. A közös munkában résztvevő tagok száma 37-336; Ebből a szakmunkások száma mindössze T88, tehát a dolgozó tsz-fca- , goknak mindössze 2.3 százaléka szakmunkás. Ezzel szem- (ben az igény jelenleg 3050 (^szakmunkás, s 1970-ben már J6048 szakmunkásra lenne / szükség Baranya tsz-eiben. Az igények mögötti lemaradás oka nem a képzésben keresendő, hisz ez év június 130-ig 2142 fiatal és felnőtt | mezőgazdasági szakmunkás ’! képeztek, ki Baranyában. Min '.-ahogy különféle tamfolyamo- ' kon eddig már mintegy 6000 í raktordst képeztünk ki, s mégis jelenleg csak 2743 traktoros dolgozik a tsz-ekben. Hová lett' az az 1200 szakmunkás és a -3000 traktoros? Nagy jrészük .-az iparban helyezkedett eí” egyéb munkakörök- (ben dplgozák.. . ’ , Szakmák és számok *1 Az országos normák szerint / termő - gyümölcsösök esetében 10—15 hold gondozása igé- : nyel egy szakmunkást. Nálunk - ezzel szemben 65 holdra jut íegy szakmunkás. Zöldségkev- tészetben — szabadföldi — • ,19—15 kh-ra ’ kell egy szak- ( > munkás, — ezzel szem- í ben tsz-einkben egy szak- ' munkásra 33 hold esik Sző- tj lőnél hagyományos művelési! / esetében 8—10 hold. új mű- f velésűnél 15—20 hold a nor- , ma. A tény: 64 hold egy szakai munkásra. ; A szőlő-, gyümölcs- és zöldaégkertész-szakmáben a képzést a villányi szakiskola végzi. Ez évben is indult három első osztály 19. 18, illetve 45 fővel. E fiatalok nyolcvan százaléka lány, éppen ezért a 2., 3. évben igen nagy itt a lemorzsolódás. Az indok legtöbb esetben a férjhez- menés. : A felnőttképzés aránya a kezdeti évekhez képest jelentősen csökkent. Pedig egyes, különösen állattenyésztési szakmákban kizárólag öregek dolgoznak. Ilyen értelemben a legöregebb szakma a sertésgondozóé, melynél az átlagos életkor 50 év. A norma szerinti szakmunkásigény itt 300, ezzel szemben 171 szakmunkás dolgozik a tsz-eknél. Hasonló a helyzet a szarvasmarha-tenyésztésben is. A szakmunkásigény itt a legmagasabb, 1200, a tényleges létszám viszont mindössze 225. A pécsváradi iskolában most indul egy 50 fős első osztály. Emellett a három téli hónapban 25 felnőtt részére gépi fe- jőtanfolyamot indít a Megyei Tanács, mely teljesen ingyenes, bentlakásos lesz, fizetéstérítéssel. A tsz-tag nemcsak az átlagos munkabérét kapja meg a tsz-től, de az államtól még havi 240 forintót kap, plusz családtagonként 60—60 forintot. A tanfolyam iránti érdeklődés ennek ellenére igen ! mérsékelt. A gép vonzóereje Lényegesen jobb a helyzet ; a gépészeti szakmákban. Bár a traktoros szakma csak betanított szakma, mégis igen sokan választják, 's minden remény megvan rá. hogy Í970- ig az ezer új traktoros kiképzése megvalósul. A növénytermesztő-gépész szakmában az igény 500. s jelenleg 146 szakmunkás van a tsz-ekben. Most azonban, hogy I a Sellyéi Felsőfokú Gépészeti I Technikumban megindult a mezőgazdasági, gépész szakmunkásképzés, e szakmában igen kedvezőek a kilátások. Még az idén két, egyenként 30 fős osztály indul. A képzési idő itt is három év. A gépész szakmák iránt érthető módon nagyobb a fiatalok érdeklődése. Három év múlva a megye : tsz-einek szakmunkás-szükség- í lete 6048 lesz, tehát újabt 1 3906 szakmunkást — ebben a j traktorosok nincsenek benne I — kellene addig kiképezni a képzési idő három év a fiataloknál. Ebben az évben 548 fiatal és felnőtt szakmunkás képzése indul meg a megyében, s már az is sokat segítene, ha ezek mind szakmájukban helyezkednének majd el. Kétségtelen, hogy a mező- gazdasági szakmák iránti közöny oka a ma még korszerűtlen technológia, a rossz munkakörülmények, a munkásokétól elmaradt szociális ellátottság, s az a tény >s, hogy a termelőszövetkezeti vezetők ma még nem támogatják kellően a szakmunkás- képzést. Pedig az ő segítségük nélkül nem léphetünk előbbre e fontos kérdésben. Pécsi történész előadása Varsóban A Magyar Tudományos Akadémia Lengyel—Magyar Vegyesbizottsága Varsóban tartotta ez évi ülését. Erre Magyarországról négy tudományos személyiség utazott el, mégpedig Székely György, az Eötvös Loránd Tudományegyetem profesz- szora. Kovács Endre, a Történettudományi Társulat osztályvezetője, Farkas Márton, a Magyar Tudományos Akadémia főelőadója, valamint Ruzsás Lajos, az MTA Dunántúli Tudományos Intézetének főmunkatársa. A magyar tárgyaló fél részéről ketten tartottak előadást, mégpedig Székely György „Osztály- és nemzetiségi küzdelmek a középkori Budán” és Ruzsás Lajos „Városfejlődés Magyar- országon a XVI. században" címmel. Keresettek a Sopinna gépei Sikeres vizsga a csehszlovák gyárakban A- összefogás nagyszerű példája CJtátadás Pogány ban Robbantják a pincét Wt* J Hirt adtunk már arról — > korábban —, hogy Pécsett, as / úgynevezett Mecseki-körűt } egyik szakaszának építését * megkezdték. Augusztus elején ) — az Aradi vértanúk útja , folytatásaként kiásták a kör- I út tükrét. Ez a szakasz — amely egyébként átszeli a BÄdclinika kertjét — 540 mé- te^nosszú. A klinika közelében azonban a talajvizsga- Utok során feltártak egy mély T-alakú pincét, amelynek két szára 46, illetve 13 méter hosszú volt, a pince magassága meghaladta helyenként a hat-hét métert. A pince boltozatát még védte hatnyolc méternyi földréteg, amely ózonban nem bírta volna el nemcsak a forgalmat, de még a munkagépek súlyát sem. A pincét tehát le kell bontani, illetve helyét betömni. Ha ezeket a munkálatokat hagyományos kubikos munkával oldják meg, a költségek meghaladják a 150 ezer forintot. Ezért a Városi Tanács építési osztálya felkérte a Mecseki Szénbányászati Tröszt műszaki osztályát, hogy szakaszos robbantást végezzenek el s ezzel meggyorsítják az út építését. A tröszt robbantó brigádja tegnap a déli órákban robbantást haj- tási, illetve feltöltési költtott végre. A robbantást még ségei 150 ezer forint helyett megismétlik három-négy sza- csupán 40 ezer forintba kerülkaszban. Ezzel a pince bon- nek. A robbantáshoz eddig csak a termelőszövetkezet — alkalmilag alakított — útépítő brigádja, hanem az AKÖV tehergépkocsijai is, amelyek folyamatosan szállították az építéshez szükséges anyagot, továbbá a Mecseki Ércbánya Vállalat dolgozói, — ugyanis a bánya ingyenesen mintegy 1300 köbméter követ adott, mint általuk patronált szövete kezetnek, — segített a MALÉV azzal, hogy a repülőtér karbantartására használt úthengert átadta erre az időre, és segített Szarka Rudolf, ezüstkoszorús pilóta is, aki — szabadidejében és egyben nyugdíjas minőségben — az úthengert kezelte. Néhány számadat, amely az új út ,acionáléjához” tartozik: az út hossza, 1350 méter. Földmunka: 1775 köbméter. Beépített kőanyag: 2216 köbméter. Az út népgazdasági értéke: 722 506 forint, s ezzel szemben — mert termelőszövetkezet saját kivitelezésként építette meg — a tényleges költség csupán 357 506 forint. Tulajdonképpen e két utolsó szám jelzi, ennek az útépítésnek gazdasági előnyét: a szövetkezet önállóan, helyi kezdeményezéssel kivitelezte a munkálatokat, ezért a költségek egyszerre felére csökkentek. S amikor a tegnap déli órákban, Földvári János elv- társ, a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnök- helyettese. Bruck József elvtárs, a Pécsi járási Tanács VB elnöke és Rónaszéki Fe- rencz elvtárs, az MSZMP Pécsi Járási Bizottsága munkatársa jelenlétében átadta rendeltetésének az új utat külön hangsúlyozta, hogy a többi termelőszövetkezetek is követhetik a pogányiak példáját. Baranya megyében hetvenkét község rendelkezik járhatatlan (!) bekötőúttal, ebbő] körülbelül huszonnyolc a pécsi járási Bizottsága munka- , dálkodó termelőszövetkezetek- j nek módjukban ál!, hogy a j jövőben, egészen kis beruházással. saját erőből, önállóan, : kisebb létesítményeket létre- I hozhassanak. épeket beállítottuk, páros zemeltetésre készítettük elő két és elvégeztük a próba- zemeltetést. A mi konzerv- íyárunktól eltérően ugyanis a sehszlovákok páros rendszeren kívánják a gépeket üze- neltetni. Feladatunk tehát az olt, hogy szinkronba hozzuk töltő és dobozzáró gépieket, dindegyik konzervgyárban cörülbelül húsz-negyven ezer lobozt töltöttünk és zártunk. ) Egy ilyen hosszabb kiküldetés bizonyára értékes tapasztalatokkal jár... — Harminc napos ott-tartóz- codásunknak — mondja Cza- ;ó János főmérnök — ez a egnagyobb eredménye. Egyik apasztalat. amelyről javasaiként beszámolok majd buta pesti központunknak: meg cellene oldani, hogy a két gélét vagy mi, vagy a győriek gyártsák, ne pedig külön- külön. Ugyanis ikergépek izek, amelyek kölcsönhatás- >an állnak egymással, tehát íz esetleges hibák vagy mó- losított műszaki elképzelések s együtt jelentkeznek, illetve érvényesülhetnek. Vannak nás vonatkozású tapasztalaink is. Például a hazai konzervgyárakban a paradicsompürét vákumrendszerrel jutatják a töltőgépbe, a csehek riszont egy tartályt szerelnek a gépre és a püré saját súlyánál fogva jut a gépen át a dobozba. Ezért a csővezetékrendszer keresztmetszetét bővítenünk kell majd, ha a isehelctől kapunk megrendelést. 0 Megrendelések érdekében folytattak-e tárgyalásokat a csehszlovák konzervipari szakemberekkel ? — Tárgyalásokat nem folytattunk, mert ez nem a ml, hanem külkereskedelmi szerveink feladata. De beszélgetéseink során vendéglátóink érdeklődtek gyártmányaink iránt. Lehetséges, hogy rendelnek majd nálunk „borsó- vonalat”. Ugyanis Podovin mellett egy kis városkában, Ledni céhen most épül egy konzervgyár. Borsóvonalat mi több éven át szállítottunk már a Szovjetuniónak. Azoknak a gépeknek óránkénti teljesítménye 1500 kilogramm. Jelen pillanatban e géptípus terveinek átdolgozása folyik azért, hogy a kapacitását még ezer kilogrammal növelhessük. % önök tehát hasznos kezdeményezésnek tartják azt, hogy a gyár gépeit kiki- sérik, beállítják és a próbaüzemelést elvégzik? — Feltétlenül! Az összevonás óta — ennek több mint két esztendeje — már több alkalommal kísértük ki gépeinket Jugoszláviába, Lengyelországba, Csehszlovákiába. így aztán közvetlen kapcsolatot tarthatunk megrendelőinkkel. A helyszínen sok- minden kiderülhet, és a tapasztalatokat felhasználhatjuk. De nemcsak külföldi utakra gondolok. Elhatároztuk, hogy a hazai Konzervgyárakba is küldünk szakemberé, két egy-két hetes időtartamra. Rab Ferenc Cti örőkiállltás Beukő Gyula, a Megyei Ut- iröszö vétség titkára ny’> >'ta neg „A vörös zászló hős i.»ek átján”-mozgalom őrsi jelentkezési emléktárgyaiból rendezett megyei kiállítást tegnap délután 4 órakor a né si Uttörőházban. A kií Ilii s november 21-ig minden-iap (* *- sárnap is) 9-től 1-lg és d 1- után 2-től 6-ig tart nyit-* a. Ugyanebben íz időpo tban 1 klnthető meg az Uttör házb í a kiszesek „Kongresszus .-a készültünk" című tablókiállítása is. körülbelül egy mázsa lobba l nóanyagot használtak fel. Ké ■ pünk a robbantás utáni hatol i más üreget ábrázolja^ Czakó János, a Sopiana Gépgyár főmérnöke, Kovács József szerelő és Burján János, a Győri Kisalföldi Gépgyár szerelője (mindkét gyár az Élelmiszeripari és Gépgyártó Vállalat tag-üzeme), harminc napot töltött Csehszlovákiában. öt kis városka konzervgyáraiba látogattak el. 9 Mi volt a küldetés célja? — Korábban már mind az öt konzervgyár megrendelésére két-két gépet szállítottunk. Az EK—08-as paradi- i csomtöltőgép a mi gyártmányunk, „ikertestvére” pedig l az EK—11-es dobozzárógép, I amelyet a Győri Kisalföldi I Gépgyár gyártott. Ezeket a a A poganyiafcnak tulaj donit- képpen nem is lett volna a.n semmi problémájuk, ha ez a ►k. majdnem másfél kilométer nt hosszú „bekötőút” nem okoz ■p- gondot nekik nap mint nap. A A „bekötőút” azért kívánko- zik idézőjelbe, mert ez min- dennek nevezhető volt, csak útnak nem. Sár és sár... és ye nem is akármilyen szélességig. ben, mert ősztől-tavaszig az bb „útvonal" — amely a Har- i a kányba vezető műútra torkol- ne lőtt — néha száz méterre is ni. I kiszélesedett, attól függően, nogy a lennel oszovetKezet traktorosai miként hasítottak ki újabb és újabb utat a vetésből, szántóból. De a közlekedés még így is tengelytörésekkel, rugótörésekkel párosult, vagy jobbik esetben, a vontatásra kiszemelt hernyótalpasok üzemeltetési költségével. A pogány! Tavasz Termelőszövetkezet ugyanis évente 300—400 vagon terményt szállított be Pécsre, de a szállítással járó — és a rossz útviszonyok miatt jelentkező — többletkiadás meghaladta az évi 200 ezer forintot. Kislak* László elvrárs, a termelőszövetkezet elnöke mondja el a következőket: — Szeptemberben vezetőségi ülésünk volt, ahol elhatároztuk, hogy a bekötőutat a szövetkezet megépíti. — Volt e erre anyagi alap? — Volt. Mi már szeptemberben tudtuk, hogy a jó termés révén körülbelül 1 millió forint többletbevételünk lesz. De azt is tudtuk, hogy a tanácsi tervek szerint csak 1970-ben kapnánk új utat a szövetkezet központjáig. Eddig nem várhatunk, mert az évi kárösszeg — a rossz útviszonyok miatt — kétszázezer forint, nem számítva azt, hogy évek óta a község lakóinak egy része sáros, szinte járhatatlan úton éri csak el a műút menti autóbuszmegállót. De sokan járnak be Pécsre motorkerékpárral addig, míg a száraz idő tart. A termelőszövetkezet vezetősége ezért a Közúti Igazgatósághoz fordult: készítsenek egy útépítési tervet, amelynek alapján a szövetkezet mint kivitelező, megépíti az utat. Az igazgatóság két mérnöke, Bogiári József és Bártfai Endre nagyon rövid idő — csupán néhány nap alatt — elkészítették a tervet. (Ezért igazán elismerés illeti őket.) A terv alapján megkezdődtek a munkálatok. És be is fejeződtek. Pontosan 43 nap alatt, a különben ilyen távú makadámút építésére tervezett 95 nap