Dunántúli Napló, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-06 / 263. szám

1966. NOVEMBER 6.

ncapiö

5

ÉNEKES

JENŐ

tisztéről. S a többi? Továboia is népi ülnök lesz, a tröszti pártbizottság megbízásából ezután is intézd az északi üzemek gazdasági ügyeit, a technikumban megmarad a szülői munkaközösség elnökének, ahol harmadikos és negyedikes lánya tanul, nem válik meg a sportkörben viselt tisztségétől sem. S hogy el ,ie felejtsem, a sakkversenyekről sem akar hiányozni. S ha hívják valahová? Természetesen megy.

Ilyen volt az egész élete.

Dr. DÓMJÁN KAROLY

Amikor első szavaiban Kaposvárt említette, egyszeriben ismerős lett. Gyermekkorom nyarait gyakran töltöttem ebben a városban, ismerem utcáit, tereit, parkjait s magam módján az embereket is. S már jól bele is melegedtünk az emlékek felidézésébe, amikor Énekes Jenő bácsi hirtelen fordított a témán.

I— Van nekem egy fájó problémám. A somogyi munkásmozgalom kiemelkedő harcosának, Latinka Sándornak kiterjedt dokumentációja van. Sok elvtársiunkról azonban mintha elfeledkeztek volna, pedig nagyon nehéz körülmények között dolgoztak, sokszor lebuktak, börtönbe kerültek.

Neveket sorol: Vígh Pál, Kanyar József, Báli József, Molnár János, Holzlager Ferenc ... „Ne haragudjon, most több nem jut eszembe”. Társa volt valamennyi röpcédulá- zásban, újságterjesztésben, titkos találkozókon, az iparos körben, az erdei kirándulásokon. Ha élnének, bizonyára az ő tagsági könyvükben is ilyen dátum szerepelne: 1923. Énekes Jenő — hivatalosan is elismerve — innét számolja az éveket, de mindig hozzátesz még tizenhét évet, hogy kikerekedjen a hat évtized. A börtönben, intemálótáborban, büntetőszázadban és Dachau- ban töltött évek, a küzdelmes, önként vállalt harcos életút állomásai után is természetes, hogy semmit sem bánt meg Ha újra kezdhetné, most is így tenne.

— Ne gondolja, hogy talán saját keserűségemet palástolom barátaim nevének említésével. Engem megbecsülnek, tisztelnek. Oly sok helyre hívnak, hogy néha már magam is túlzásnak tartom, vasárnap is elmegyek a fiatalok túrájára. Még Kaposvárra is meg- invitálnak, ha alkalomadtán találkoznak a veteránok

A „hőskorban” került Komlóra, előtte Kaposváron a megyei pártbizottságon osztály- vezető. Budapesten a minisztériumban főosztályvezető helyettes. Építeni küldték ide, a nagy beruházásokat irányította a trösztnél, a hajdani kis bányászfalu a szeme előtt nőtt várossá. A régi események, a pécsi bírósági ítélet, a szigetvári büntetőszázad, a Kakukk-csárdai illegális találkozó másfél évtizedes személyes emlékekkel szövődtek át. Az ablakon át rálátni a szénosztályozóra, a szétfutó sínpárokon csillék százai, mozdonyok dudálnak, emberek sürögnek-forognak. Énekes Jenő bácsi ma legalább annyira komlói, mint valaha somogyi volt.

Azt hinné az ember, hogy a hat évtized alatt annyira el lehet fáradni, hogy amikor eljön az obsit, akkor letesz magáról minden gondot. Jenő bácsi ugyanis decemberben nyugdíjba megy. de már most mondja, hogy csak egy kötelességről mond le, a polgári védelem törzsparancsnoki

velés tudatosabb, hatékonyabb megszervezéséhez. Most készíti elő kiadásra. De jó lenne három gond nélküli hónap — sóhajtja. Közben ebből a témakörből megjelent néhány tanulmánya s hozzá szeretne látni dédelgetett tervéhez: a disszertáció témáját megvizsgálni más életkorú fiatalok körében.

Az asztalán lévő könyv- tornyok között találni a megyei pártbizottság előre kiküldött írásos beszámolóját. Felszólal-e a pártértekezleten? — kérdezem. Azt mondja, ez sok mindentől függ, probléma, gond lenne, de nem biztos, hogy a sajátos dolgai másokat is érdekelik. Ha felszólal, akkor olyan témákat vesz elő, amelyek pártszervezetük munkáját jellemzik, ugyanakkor azonban másutt is hasznosíthatják tapasztalataikat.

Mit mondanak a szavak? Tanár, párttitkár, közélet; ember? Egyszerre mindegyik; a közösségért tevékenykedő kommunista.

SZENTTAMÁS! NAGY PÁLNÉ

Tanár, tanszékvezető, párt- titkár, közéleti ember. Mit mondanak a szavak, önállóan, egyenként vagy így egymás mellé sorakoztatva, összeolvasva? Mit rejtegetnek magukban, nagy emberi sorsfordulókat, küzdelmeket, felemelő és bánatos legendákat avagy csali egyszerű, mindennapos történeteket?

Ha végig kellene gondolni, akkor valahol ott kezdené, amikor 1952-ben a főiskolán zsebébe csúsztatta a vörös diplomát s valamelyik általános iskola katedrája helyett itt maradt a pedagógiai tanszéken gyakornoknak. S az évek azután már viharos gyorsasággal diktálnák a gondolat tempóját; tanársegéddé, adjunktussá nevezik ki, elvégzi Budapesten az egyetemet, aspirantúrára jelentkezik, disszertációját egyhangúlag elfogadják és 1966 szeptember elsejével megbízzák a pszichológiai tanszék vezetésével.

S míg a tizennégy év lepergett az élet homokóráján, addig dr. Dómján Károly, az egykori göcseji parasztfiú tekintélyes, köztiszteletben álló emberré formálódott, akit most negyedszer választottak meg a Tanárképző Főiskola csúcsszervezetének titkárává és a város kommunistáinak bizalmából a városi pártvégrehajtó bizottság tagjává. Ezzel az életút csak teljesebbé vált, egy emberben foglalta magába a tanárt, a tanszékvezetőt, a párttitkárt, a közéleti embert.

Könnyű vagy nehéz ez, ösz- sze lehet egyeztetni vagy valahol szétválnak a funkciók, feladatok? Nehéz erre válaszolni, legalább olyan nehéz, mint maga a munka. Párt- titkár? Egy tanulmányt mutat, amely a főiskolai oktatónevelő munkát elemzi. Ezer- háromszáz nappali hallgató, kétszáz tanár dolgozik az intézményben. A pártmunka eszközeivel kell segíteni a kommunista szakember-képzést s ebben benne van az egyéni problémák sokasága éppúgy, mint a nagy összefüggések felismerése. Tudományos

munka? Előveszi a súlyra is nehéz, vaskos disszertációt. Hosszú évek munkájával dolgozta ki a hat-tíz éves korú gyermekek oksági fejlődésének problémáit, országos és nemzetközi vitákhoz kapcsolódott és hozzájárult az általános iskolai világnézeti nerülnefe, gondolhatja, milyen fontos a jó minőség. A brigád gondosan ügyel arra. hogy minél kevesebb selejtes áru kerüljön ki a kezünkből. Vállaltuk is. hogy ebben az évben húsz párnál nem lesz több olyan kesztyű, amelyiket ne lehetne külföldre küldeti'. Eddig tartjuk a szavunkat, mindössze egy párat értékeltek le. Igen, igen, szép eredmény ez, mi mégis bosszankodunk, hogy becsúszott az az egy is. Ez a kisebb baj, több a gondunk azzal, hogy néhányan nem tudják teljesíteni a tervet, pedig már nem mai gyerekek itt az üzemben és azt se lehet mondani rájuk, hogy csak úgy tessék-lássék eltöltik itt a napot. Ehhez a munkához azonban a szorgalom mellett nagy kézügyesség is kívántatik s akinek ez nincs meg, az bizony nehezen boldogul. így vagyunk mi is, ezért már bele is törődtünk abba. hogy nem érjük el a száz százalékot, de a vállalást mindig teljesítjük.

Hogy szeretnek-e az asszonyok? Kérdezze meg tőlük. Azt hiszem igen, nem panaszkodtak még, igyekszem ellátni a brigád dolgait. Nem kell itt senkit nógatni, szépen, csendesen megbeszéljük

ügyeinket. Nem tudom, hogy ide tartozik-e, azért elmondom: félő, hogy az üzem az idén nem teljesíti a tervét. Ez mindenkinek rossz lenne, hiszen meglátszana a nyereségrészesedésen is. Ügy hallom, nincs elegendő és megfelelő anyag. Erről érdemes volna beszélni a megyei párt- ertekezleten is, hiszen nyolcszáz dolgozóról van szó, persze azért bízunk abban, hogy majd csak megoldják.

SCHMIDT

JÓZSEF

Kedden kezdődik a megyei páriértekezlel

Kedden reggel 9 órakor a Pártiskola nagytermében kezdődik a Baranya megyei kommunisták kétnapos megyei pártértekezlete. A tanácskozáson összesen 290 küldött vesz részt, ebből 264 szavazati, 26 pedig tanácskozási joggal« ezen kívül számos meghívott vendég is jelen lesz. A nárt- értekezlet napirendje: 1. A Megyei Pártbizottság és a Megyei Revíziós Bizottság beszámolója, valamint a két beszámoló feletti vita. 2. A Megyei Pártbizottság tagjainak és a IX. kongresszus küldötteinek megválasztása.

— Jaj, hát nem talált mást, hiszen olyan sokan megyünk a siklósi járásiból? Tessék csak jönni, majd Vassnétól elkérem a kulcsot és beülünk a pártirodára .. j

Mit is mondjak? Négy év* vagyok párttag, még sosem voltam ilyen értekezleten. A járásnál az üzemvezető elvtárs szólalt fel. Nem, én nem tudok beszélni, megmaradok a kesztyű varrásnál, bár azt sem régóta csinálom. Háziasszony voltam, férjemre, aki gépkocsivezető, meg a gyerekekre dolgoztam. Kellett a pénz, gondoltam, valamilyen munka után nézek. Akkoriban alakult meg itt Siklóson a Pécsi Kesztyűgyár telepe, jelentkeztem, felvettek. Igen, a törzsgárdához tartozom, most már nem is tudnám másképp elképzelni az életemet. Pedig nem könnyű, mert ha délütá- nos vagyok, mint most, akkor az otthoni munkában már egyszer elfáradok, ha reggel jövök műszakra, akkor délután vár otthon a főzés, mosás, meg a többi. A nagyfiam már keres, most várja behívóját a honvédséghez.

Szeretem ezt a munkát, kényelmes és nagyon szép. Jól is keresek, havonta átlagosan ezerötszáz forintot viszek haza. Hogyne, brigádban dolgozunk, hat asszony és egy lány, heten, mint a gonoszok. Azért nem kell rosszra gondolni, nagyon jól megvagyunk, a brigád neve is jelzi: Egyetértés. Meg is értjük egymást mi mindenben. A nyáron, amikor a várfesztiválra készültek, egyenként több mint húsz óra társadalmi munkát teljesítettünk, az év elején erre tettünk vállalást. Olykor megnézünk egy-egy filmet, elmegyünk közösen kirándulni.

Persze a legfontosabb a munka. A mi telepünk termékei általában külföldre keAzt mondják róla: nyugtalan ember. Itt az elnöki irodában naphosszat nem látni, elintézi, amit eléje tesznek, aztán veszi a kalapját és irány... Sokszor nem is tudni hova vetődik, az istállóknál, a gépeknél vagy a széles beremendi határ valamelyik részében találni meg. Nekünk szerencsénk volt, fél órányi várakozás után a folyosón kö- hécselés hallatszott, s erre a főkönyvlő megnyugodva tette le a kagylót: „Megjött az elnök.”

Magas, termetes ember Schmidt József. Leteszi kalapját, rákönyököl a kis tárgyalóasztalra és várakozóan néz ránk.

— Ugye, a szokásos módon írja a nevét, sch-val, a végén pedig dt van?

Hamiskásan mosolyog.

— Ha nem tudná, ez eredetileg magyar név ... Amikor őseink felértek a Kárpátok bérceire, kezüket a szemük elé tették és így szóltak: s mit látnak szemeink...

Nevetünk a szójátékon, jó is, mert így gyorsan eltűnt a kezdeti bizonytalan mérege- tés. Meg azután ez a hangulat illik is ebbe a környezetbe, ahol már évek óta eltűnt a gond, s a jó kedvvel végzett munka örömét látni mindenütt. A szövetkezet megye- szerte híres, tagjainak jól fizet, az idén is olyan búzájuk termett, hogy csodájára jártak. 1961-ben munkabérként

3,5 millió forintot fizettek ki, most pedig kereken hét milliót. Az átlagos kereset huszonöt és harmincötezer forint között van, be kellett csukni a kaput, különben mindenki hozzájuk pártolt volna.

Schmidt József tavaly május óta elnök. Idevalósi, ebben a faluban született. Módos középparaszt volt, akire a falu felnézett, nem a holdak száma miatt, hanem mert olyan gazda volt, aki után menni lehetett. A tsz-ben is megjárta a maga útját, egészen lent kezdte a kocsisoknál, aztán a tehenészekhez került, majd állattenyésztési brigádvezetővé avanzsált. — Legutóbb a kásádi üzemegységet vezette, s amikor Kocsis bácsi nyugdíjba ment, a tagság őt választotta elnökké.

Sebők elvtárs, a párt titkár csendesen megjegyzi:

— Az az ember, aki szereti és érti is a mezőgazdaságot, de túllát a földeken. Érdekli a község fejlesztése, a fiatalok élete, az öregek bánata. Van szíve, megérti a* embereket. A pártvezetőség tagja, propagandista, most járunk tanfolyamra. Egyszóval: kommunista szakember.

Decsi Sándor pedagógus szerint is nincs olyan ügy, amellyel hozzá ne lehetne bizalommal fordulni, szívesen és nagy türelemmel magyaráz. A jövő embere — mondják. S ezt úgy értik, hogy a jövőnek dolgozik, raktárakban, istállókban, gépekben gondolkodik, amelyek a következő esztendőkben súlyos ezreseket hoznak a konyhára — az egész közösség számára. Most is ilyenen töri a fejét, a gondolat már benne van, csak még alaposan meg kell tárgyalni a szakemberekkel. Kitűnő a gárda, mindenki érti a dolgát, megengedheti magának, hogy a szövetkezet ügyei mellett a falu közéletében is részt vegyen. Mert a falu a szövetkezet, a szövetkezet pedig a falu.

A határ már üres, a munka befejeződött. Az elnök nyugodtan mehet a megyei pártértekezletre.

HÁMORI

GYÖRGY

— Hozzászólásra következik Hámori György, a Selyemszövőgyár küldötte.

Magas, sötétruhás fiatalember állt fel az első sorokban. Kis papírlapot szorongatott a kezében, néha belepillantott, s az izgalom legkisebb jele nélkül egyszerűen, érthetően beszélni kezdett. „Gyárunkban tizenhat szocialista brigád dolgozik, ebből három már négyszer nyerte el a szocialista címet. Ezek a kis kollektívák a munkában és a magánéletben is példamuta- tóak. A selyemiparban folyó országos versenyben a Gaga- rin-brigád tavaly harmadik lett, s párosversenyben vannak a váci testvérüzem brigádjaival. A minőség tekintetében olyan kimagasló eredményeket produkáltak, amilyen még nem volt a gyár életében. A múlt évben az első osztályú áru részaránya 85 százalék volt. idén meghaladja a 96 százalékot, a száz méterre eső hibapont 27- ről 22-re csökkent. Ebben aa évben több mint húszezer forint minőségi prémiumot fizettünk ki havonta, egyénenként pedig nyolcvan-száz forinttal többet, mint tavaly. Minden szocialista brigád számára készítettünk egy vitrint, ebben helyezik el a naplót, az okleveleket, emléklapokat, a szocialista brigádot* faliújságján rendszeresen értékelik saját munkájukat. A gyárvezetés, a pártszervezel nagyon sokat köszönhet nekik azért, hogy a tervekei teljesítjük.”

Ez volt az első találkozásom a fiatal művezetővel, s az itt rövidre fogott felszólalása csupán egy ecsetvonás portréjához. Személyes megismerkedésünk alkalmával tudtam meg, hogy egyúttal brigádvezető is, azoknak a brigádoknak egyikét vezeti« amelyek már ötödször pályáz-; zák meg a szocialista címet. 3 közben az egyéves iskolán tanuló párttitkárt helyettesít!.' Este tíz órakor kezdődik a műszakja, délután kettőkor mégis a pártirodában találtam.

— Fél 3-kor pártcsoportvezetői értekezlet lesz — szabadkozik. — azért beszélgethetünk. A november 7-i ünnepségről, a pártoktatás megkezdéséről és a pártcsoportvezetők újjáválasztásáról tájékoztatom őket.

Lassan megérkeznek a meghívottak, olykor telefonon keresik. Azon meditálok, vajon hogyan egyezteti össze a három tisztséget. Széttárja a karját:

— így. Kialszom magamat; aztán bejövök. A művezető és a brigádvezető között tulajdonképpen nincs is különbség, a parti és a brigád ugyanaz. Nagyon jól megértjük egymást, segítünk a másikon, ha kell, együtt örülünk az eredményeknek.

Hámori György régi ember a gyárban. A szövő mesterséget tanulta, s innét emelték művezetői rangra. Közben egy ideig „haragban" volt a gyárral, nem szívesen beszél róla, de a szíve visszahúzta« ötvenhétben ott hagyta a pékséget, hatvanegy óta elismert vezetője a négyszeres szocialista brigádnak.

Munkatársai küldték a mohácsi városi pártértekezletre. S nemcsak az innét való küldött-társak tapsoltak felszólalása végén, hanem mind a százan. Egységesen rászavaztak, hogy a többiekkel együtt képviselje a várost a megyei pártértekezleten.

Az oldalt írta: Bocz József*

'WCCM.DO TTEKs