Dunántúli Napló, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-27 / 280. szám
I 196«. NOVEMBER 27. napló 5 JELSZA rUN Ki Le a fasizmussal! Beszélgetés Bubulász Kosztas görög szakszervezeti vezetővel Bubulász Kosztas elvtárs, a Görögországi Rokkant Dolgozók Szakszervezete Volos városának titkára egészségének helyreállítása céljából két hónapja érkezett Magyarországra. Két hete a mecseki SZOT üdülőben pihen, a Szakszerveztek Megyei Tanácsának vendégeként. Az üdülőben beszélgettünk. Első kérdésünk a görögországi általános helyzetre vonatkozott. Bubulász elvtárs elmondotta, hogy a görög dolgozók jelenleg nagyon nehéz helyzetben élnek. A Papandreu kormány megbuktatása után egy erős jobbra tolódás következett be, a kormány a nemzeti jövedelmet egyáltalában nem a dolgozók érdekeinek szem előtt tartásával költi el. — Mi most a szakszervezetek szerepe, feladata? — A mi szakszervezetünknek országosan 70 000 tagja van, nálunk, Volos városában pedig mintegy 1200 tagja. Ezek az emberek az áldatlan munkakörülmények következtében rokkantak meg A mostani kormány velük vajmi keveset törődik, a rokkantsági nyugdíj nagyon kevés. Amikor a Papandreu kormány volt hatalmon, sokat várt tőle a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség is, azonban mire valamit is tenni tudott volna érdekünkben — megbuktatták. Helyzetünkre illusztrálásul az én városomból mondok egy példát: 1955-ben földrengés rázta meg a várost. sok ház összedőlt, az emberek ezrei váltak hajléktalanokká. Azóta 11 esztendő telt el, de még most is mintegy 600 ember él megfelelő hajlék nélkül. Azaz, van fedél a fejük felett: amit maguk összeeszkabáltak, amolyan bádoglemezből készült kis viskók, minden víz és villany nélkül. így élnek és a jövőjük is teljesen bizonytalan. — Ami a szakszervezeteket illeti: tavaly volt szakszervezeti „választás”, azonban a kormány többségében igyekezett megvenni a vezetőségi embereket. Ezek a vezetők nem a dolgozók érdekeit képviselik. A mi területünkön egyik legfőbb feladatunk: küzdeni a rokkantsági nyugdíj összegének felemeléséért. Természetes, hogy elsősorban politizálnunk kell. Hazánkban a Kommunista Párt illegalitásban van, ezért a Demokratikus Pártot támogatjuk, amelyik pártnak a programja megegyezik a Kommunista Párt minimális programjával. Harcolunk két törvény eltörlésért. Ugyanis 1952-ben meghozták az úgynevezett 509-es és a 375-ös törvényt, amelyek a Kommunista Pártot illegalitásba szorították, illetve az elvtársakat bebörtönözték. Még most is sok elvtárs van e törvények alapján börtönben. — Néhány szót talán a görög fiatalokról. Hazánkban nagy a munkanélküliség, ezért és a fasizálódó kormány elől nem kevesebb mint 260 000 fiatal távozott el külföldre. Ha ez így folytatódik, ha a fiatalság továbbra is menekül, akkor egy idős emberek országa lezünk, ezt pedig nem akarjuk. Feladatunk: összefogni a haladó erőket és mielőbb egy újabb választást „kicsikarni". Ismét jelszavunk lett: Le a fasizmussal! Az újabb választásokkal természetesen nincsenek vérmes reményeink, de a fasdzálódást talán megállítjuk és egy de- mokratikussabb kormányt tudunk létrehozni. Ez most a mi harcunk! Bubulász elvtárs végül köszönetét mondott azért, hogy Magyarországon gyógyíttathat- ta gerincbetegségét. Elmondotta, hogy nagyszerűen javult betegsége, ezért hálás a magyar orvosoknak. A görög szakszervezeti vezető tegnap elutazott Pécsről és rövidesen visszatér hazájába. Roncskiemelés a Dráva mélyéről Hármas misszió Tízéves a Tanárképző Főiskola német tanszéke A második világháborúban elpusztított drávaszabolcsi és zalátai hidak nagytömegű roncsainak kiemelését az idén kezdte meg a Hídépítő Vállalat roncsemelő csoportja. Képünkön: Kiss Gyula búvármester lemerül a folyóba, ahol robbanó anyagot helyez el a hídroncsok között. DCisjztket hozzalak maqat&kkaL... Egy csöpp helyiség, a Petőfi utca sarkún. Szombat délután, enyhén sötétedik odakint, $ itt bent a kis szobában, a könyvespolcokkal „tapétázót” falak mellett egészen különös dolgok sorakoznak. A kályha mellett felhalmozott tűzifa, partvis és itt-ott megrongálódott csempe. A könyvvel teli polcok között egy kis mosdó, szép tiszta törülközőkkel. Emiatt sejtelmes és titokzatos dolgok: csomagolópapírba burkolt, hatalmas deszkalap, bádogkád a falnak döntve, színes papírkoronák, ékkővel díszítve (az ékkő ezesetben egy régi bross). A parányi szobában egymás hegyén-hátán majdnem harminc gyerek. Izgatott szemük ide-oda repdes, a mocorgás diszkrét lármával jár. (Itt meg kell állni egy pillanatra, hadd magyarázzam meg, hol vagyunk. A Városi Könyvtár Petőfi utcai fiókkönyvtárában, amely mindaddig semmiben sem különbözött a többi fiók- könyvtártól, am'g Györky Judit, a fiatal, egyetemről idekerült könyvtáros, el nem kezdte kérdezgetni a gyerekeket: és mit csináltok szabadidőtökben? Ez nyáron volt, és a gyerekek strandra is ritkán mehettek ki, és a fiatal könyvtáros rögtön arra gondolt: vetíteni kellene, de hon A könyvtár nagyon kicsi, de a jószándék úgylátszik olyan nagy volt, hogy nem fogott ki rajta semmi. A napi 50— 60 kölcsönzőt jelentő forgalom egy fiókkönyvtárban nagy munkát jelent, de mondom, a jószándék mindent legyűrt. Szombat délutánonként megkezdődtek a vetítések, közös játékok, „könyv-vitákvetélkedők. A gyerekek matricával díszített, roppant komoly „klub-igazolványt" kaptak, és hétköznaponként a házikészítésű hirdetőtáblán kint függött a következő klub- foglalkozás programja, továbbá egy érdekes mondat: kisszéket hozzatok magatokkal ...) Egy későnjövő liheg be az ajtón, az ottállókat némileg fölökleli, kezében egy kis- szék meg egy hálószatyorba gyömöszölt fürdőköpeny. Nagy ováció: Gubi, Gubica, siess! Gubica az „öltözőbef rohan, vagyis a kályha melletti zugba és kezdi magára rángatni a fürdőköpenyt. Elől ezalatt négy gyerek ilyeneket mond: — Odanézz, szenyor! Oda, oda, a tóparti sűrűbe! Egy mérgeskígyó... — Adjatok gyorsan egy szigonyt... — Most itt sziszeg a ládaketrecben. Csendben vacsorázom ... Mire felocsúdnék, kitör a kiabálás: Molnár Gábor! Ez tehát egy dramatizált részlet volt egy Molnár Gábor útikönyvből. Mindent a gyerekek maguk csináltak. Judit néni elégedetten bólogat, aztán további címeket kérdez, majd előveszi a Magyar Irodalmi Lexikont, megmagyarázza, mi ez, mire jó, megkeresteti és elolvastatja a Molnár Gáborról szóló részt. Időközben Gubica elkészül és teljes királyi díszben (fején a korona!) kivonul a közönség elé. Mi van a hasában? — mondja valahol egy vékony és izgatott hang, mert a király a fürdőköpeny — pardon: a palást — alatt nagy pocakot visel. Eljátsszák a lusta királyt, azKépzőművészeti kiállítás, .ii- vatalos ünnepség, szakmai tanácskozás, ritka zenei filmcsemege bemutatója, mindezek egy német—magyar kulturális hét keretében — s mind a tizedik évfordulót jelzi. A sokféleségükben is szerény, egyszerűségükben is színvonalas rendezvények mellett azonban oktatók és hallgatók, kulturális vezeték és egyszerű kultúremberek óhatatlanul arra a misszióra gondolnak, amit tíz év óta a tanszék végez. Tizenegy évvel a háború után vállalt el a tanszék egyfajta missziót. De ebből az egyből, most a tíz esztendő innenső végéről visz- szapillantva, három lett Száznegyven diploma Az első, amit a tanszéknek írott kötelezettség alapján vállalnia kellett: a német nemzetiségi tanárképzés. A minisztertanácsi határozat hivatalos szövege azonban már akkor egy misszió fáradságait jelentette, úttörő lendületét kívánta. Nem volt tanterv. kezdetleges jegyzetekkel indult az oktatás, a könyvtárban egyetlen német kötet sem állt a polcokon. Előbb csak egy, majd két oktató működött a tanszéken, hosz- szú idő múltán kaptak csak harmadikat is. Mellettük nyolcadik éve dolgozó, sok mindenben már felfejlődött tanszékek álltak. Az eredmény? A tíz év alatt 140 tanári diplomát adtak ki, s nemcsak a hazai németség fiainak ás leányainak, hanem magyar származású hallgatóknak, valamint levelező tanulás útján idősebb tanítóknak is. Közülük huszonheten kitűnő vagy jeles diplomát szereztek. Az egykor üres polcokon ma már 4292 kötet áll, belőlük 1400-at szinte naponta használnak. Mellettük diafilmek, magnetofon-felvételek, szemléltető eszközök biztosítják a tanszéken a tanárképzés alapfeltételeit. Jegyzetellátásuk a főiskolákon megszokott mértékhez képest nagy fejlődést mutat. A tanszéken a tíz év alatt megjelent jegyzetek és szöveges tansegédletek terjedelme meghaladja az 1300 ívoldalt. Ide tartozik az is, hogy k hallgatók németből és németül írják államvizsga-dolgozatukat, s ez jó előkészület az igényes tanári mimikára A dolgozatok többsége színvonalas, és a tanszék jelentős értékei közé tartozik. Belőlük nemcsak a tán ismét mások eljátsszák Nemecseket, részletet a Mogyoróból és sokminden mást. A produkciók végeztével izgalmas játékok kezdődnek, egetverő ricsajjal, $ míg két gyerek a gyufásdoboz tetejét egymás orrára igyekszik húzni, „Judit néni” bocsá- natkérően néz hátra: kicsit lármáznak, dehát, istenem, gyerekek... A bádogkád is üzembe kerül, kampós „horgászbottal" dugókat horgásznak; minden, de minden házi készítmény. Csak a csokoládék nem, amelyek a közben beosont segéderő, egy mama táskájából kerülnek elő. Ezek a díjak. A fiatal könyvtáros elmondta beszélgetésünkkor, hogy ezek a módszerek egyáltalán nem újak, ő mindent úgy koprrozott, legfeljebb az új, hogy ilyen szerény keretek között... Már így is túlnőtték kicsit a lehetőségeket, egészen messziről is jönnek gyerekek, kicsi a hely stb. a Talán majd egyszer, egy nagyobb gyerekkönyvtárban, valami ilyesmit, ilyen egyszerű „kopírozott” dolgokat ... — gondolom, miközben csendben kilopakodok a kisszékek közül, s kint a sötét utcán hallom, hogy a lelkesedés tényleg majd szétveti a falakat. H. E. tanszéki oktató munka gazdagítható, hanem táplálkozhat a sajtó, a rádió, a tankönyvírás is. Az új, német nemzetiségi tanároknak az a feladatuk, hogy tanítványaikat a nemzetiségi anyanyelv, egy-egy hazai német nyelvjárás ismeretéből a művelt köznyelvi beszédhez elvezessék. A beszélt nyelv oktatása mellett azonban az általános iskola arról is gondoskodni kíván, hogy a hazai német nemzetiség gyermekei írni is megtanuljanak anyanyelvükön, hogy saját népi kultúrájuk alapjait is elsajátítsák. Helyesen teszik a német szülők, ha szorgalmazzák gyermekeik nyelvtanulását, mert az élet ma sokszor bizonyítja, hogy hazánkban is igen hasznos, ha magyaron kívül más nyelvet is tudunk. Az iparban, a kereskedelemben, az idegenforgalomban, a tudományokban és művészetekben a jövő a több nyelvű emberé. Közvetíteni két kultúra értékeit Mi volt az első missziótól el nem választható és az újtípusú tanárképzést jellemző második küldetés? A nemzetiségi szakos német tanárok képzésében jelentős helyet foglalnak el a-hely- történeti ismeretek. A nemzetiség körében végzendő nevelő-oktató munka, de a politikai-ideológiai munka sem nélkülözheti a jó helytörténeti ismereteket. A nép körében minden munka nagyobb sikerrel kecsegtet, ha a nép múltjának, küzdelmeinek, eredményeinek jó ismeretében látunk hozzá. Ahogyan a do- litikai nevelőmunka sehol sem, úgy nemzetiségi területen sem nélkülözheti a jó helyi ismereteket, a tudományos alanokra való helyezést. Beszélhettünk-e a múltban hazai németségünk tudományos feltárásáról. gondjai megismeréséről? Amit a magyarsággal, a parasztsággal kapcsolatosan egész falukutató és szociográfiai irodalom viz-sgált. azt hazai németségünk körében néhány egyetemi szakdolgozat csak „megpendíthette”, több újságcikk vagy felszínes mű pedig 'gén rosszul vizsgálta, eltúlozta. Ma az emberek többsége a marxi —lenini nemzetiségi politika elveinek ismeretében túljutott azon, hogy hazai németségünk nyelvének, nyelvjárásainak, néprajzának, szokásainak, zenéiének vizsgálatait magyarellenes tevékenységnek minősítse. A német tanszék dolgozói j és hallgatói azonban nem- | csak a népi értékek megmen- i tésében törekszenek hasznos > munkára, hanem abban is, j hogy a német nyelv hazai i tanításának módszertani (eredményeit, tapasztala- ; tait is összegyűjtik, megvizs- [ gálják és tovább adják. Je- 5 lentős ez a munka azért, mert ; gyakorlati pedagógusok, öreg | falusi tanítók tapasztalatainak ' átmentését, írásba foglalását jelenti. Aligha becsülhető le az a módszertani anyag, amelyet így, a gyakorlat műhe- ; lyében hosszú éveken át ki- j próbáltak és az új iskolában ) felhasználhatnak. — Akadnak l a tanszéken olyan módszerta- í ni szakdolgozatok is, amelyek- i nek szerzői nem a nemzeti- i ségi német oktatást vizsgál- í ják, hanem azt. hogy magyar ’ anyanyelvű gyermekek vagv | felnőttek hogyan tanítandók j helyesen a német nyelvre. i Avagy, azokat az alapelveket i próbál ják rögzíteni, amelyek J tekintetbe «vétele nélkül ide- i gén nyelv tanításának jó tan- i könyve nem képzelhető el. A tanszék nehéz, de igen J hasznos feladatai közé tarto- i zik _ azoknak az íróknak felderítése, méltatása, népszerű- í sítése — kissé még ilyen emberek nevelése is —, akik a [magyar és a német kulit ú r a közvetítői. Nagyon ■ messze van még az irodalomtörténet attól, hogy kellően ismerje és méltassa azokat az írókat, akik mindkét nyelvet jól bírják és arra vállalkoznak, hogy a magyar irodalom remekeit német nyelven tegyék le a világirodalom >z- talára. vagy pedig a német irodalom gazdag terméséből a csak magyarul tudók számára fordítsanak. Az ilyen fordítói munka rendkí /ül hasznosan szolgálja a népek kölcsönös megismerését és barátságát. Akik pedig nem a szépirodalom, hanem az egyes szaktudományok szolgálatában fejtenek ki fordítói működést, azokat ugyancsak érdemes számontartani, mert gazdagítottak bennünket munkájukkal, vagy más népek számára egy világnyelven közvetítették a mi eredményeinket. A tanszék munkájának szerves részét képezi a főiskolán kívüli társadalmi és tudománynépszerűsítő tevékenység. A rádióban is többször szól a tanszék hazai németjeinkhez, munkálkodik nyelvtanfolyamokon, a német szakos tanárok továbbképzésén és segíti a Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetségének és a Neue Zeitungnak munkáját is. Akár anyanyelviként, akár idegen nyelvként tanulja valaki a németet, a tanszéknek és tanítványainak a művelődés vágyát kell látniuk, tisztelniük benne. Segíteni kell a nyelv elsajátítását A lankadóknak azt szokták mondani: tanulmányozzák csak, milyen erőfeszítéseiket tett Lenin Marx és Engels nyelvének elsajátítására. A tapasztalat azt mutatja, hogy a nagyok vonzó példája nemcsak lelkesít, hanem sokakat egyenesen kötelez. Ha a múltat az jellemezte, hogy az értelmiség és az uralkodó osztály gyermekeiből sokan beszéltek idegen nyelven, akkor a jelent és a jövőt bátran jellemezheti az, hogy még többen beszélnek oroszul, németül, angolul vagy más nyelven is a munkások és a parasztok gyermekei körében, Újfajta közvélemény S mi volt a tanszék harmadik missziója? Tagadhatatlan, hogy egyfajta politikai küldetése is volt. Tízéves munkásságában tisztán érvényesült a marxi—lenini nemzetiségi eszme, és ennek alapján nagy érdemei vannak a német nemzetiséggei kapcsolatos közvélemény kialakításában: nincsenek oű- nös népek, csak bűnös ideológiák és bűnös egyének vannak. Abban a vitathatatlan eredményben, hogy ma a magyar nép és vezetői a nemzetiségi politika ügyében mindenkor tiszta tekintettel nézhet bárki szemébe —, a főiskola tanszékének is sok munkája van. Végezetül a tízéves jubileum alkalmas és kötelez arra is, hogy megemlítsük azokat a testületeket és személyeket. akik a munkában, a segítségben oroszlánrészt vállaltak. Illő dolog köszönetét mondani a párt- és állami szervek, valamint a főiskola vezetésének s utána az NDK Népi Kamarájának is. A Néni Kamara küldöttségének 1957- es látogatása után az anyagi segítség mellett azzal is kivívta az elismerést, hogy a tanszéki német lektorok sorát küldte el Pécsre. Meg kell köszönni a főiskola többi, különösen nyelvi és irodalmi tanszékének a kezdeti években adott, sok munkát jelentó, hasznos segítségét is. Az évforduló központi rendezvénye pedig a maga melegségével, ünnepi hangulatával azt igazolta. hogy a német tanszék olyan munkát végzett, amely önmagában hordozza jutalmát. FöMessv Dénes 4 %
