Dunántúli Napló, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-03 / 260. szám
196«. NOVEMBER 3. napló 5 November 6-án nyílik Platthy György kiállítása Hűterem a város felett A műteremlakás ablakain át széles panorámaként tárul ki a régi és megújuló várost átölelő Mecsek. Festőnek való látvány. A téma végtelen gazdagságban, végtelen sok változatban kapcsolódik itt a mindennapokhoz. Ha ab- * lakot tár a festő a reggelnek, kedves szőlőskertek, piros es szürke tetejű présházak, kanyargó utak mögött lágyan ívelő hegyvonulatok erdőfoltjai inspirálják alkotásra. A festő Platthy György. Az ő vendége vagyok. A festőállványon egymást követik a képek; olajfestmények, szénrajzok, szénpasztel- lek, s ha meg is csillan a szépséges mecseki táj egy- egy részlete egy-egy képen, a bemutatott és a november 6- án nyüó kiállításra előkészített festmények, rajzok, egy egészen más világot idéznek. A szénbányászok világát es ebben, a maga egyszerűségében a bányászt. Platthy György három évvel ezelőtt megállapodást kötött a Mecseki Szénbányászati Tröszttel, hogy évek munkájával megörökíti a bányászmumkát, bányászéletet. Azóta a tröszt valamennyi üzemét bejárta. Rajzolt . és festett ott lent, ahol feketévé egyszerűsödnek a színek, ahol csillék csattognak, gépek zúgnak, morajla- nak, ahol tompa robbanások visszhangja tölti ki a folyosókat, vájatokat. És rajzolt, festett fent, a külszíni fejtésekben, ahol a szén finom pora szűri tompává a napfényt. Kép képet követ — és beszélgetünk. A festő számol oe három év tapasztalatairól, tanulságairól. Mert a három tucatnyi kép és rajz mellett vannak mélyebb, a képeken, rajzokon alig érzékelhető emlékek, élmények is, amelyekkel gazdagabb lett. Egy új, számára eddig ismeretlen embertípust ismert meg a föld mélyében. Egy olyan embertípust, aki az állandó veszély, a nehéz, egész embert kívánó munka végzése közben vált közösségi emberré, mert lent, a szén fekete világában olyan nagy az együvétartozás érzése, az összetartás, amilyennel eddig sehol sem találkozott. ÚJ ORVOSVGYELET1 RENDSZER A MECSEKI SZÉNBÁNYÁKNÁL Ezek az emberek soha sem hagyják egymást cserben. Ez a nagyszerű kohéziós folyamat pedig a festőt arra kötelezi, hogy mindezt , olyan kompozíciókkal adja vissza, amelyeken elvesznek a részletek, miként lent sincs felesleges, a félhomályban csak a nagy egészet lehet látni. Évek múltak el, amíg ezt megértette, és ezt a különleges. és mégis annyira emberi világot megismerte. Ez vezette el annak megértéséhez is, hogy miért állnak a bányamentők olyan nagy tiszteletben társaik előtt. A képek és .rajzok mellett ezek a tanulságos tapasztalatok jelentik számára a legnagyobb hasznot és ez tanulság a festő, a pedagógus és az ember számára egyaránt, mert a hármat különválasztani nem lehet. A képek, rajzok? „A bányamentők”, „Külszíni fejtés”, „Leszállás előtt”, „Zobákon”, „Rüoker-aknad fejtés”, „Bányászlámpák” — és a többiek színben visszafogott, nemegyszer transzponált színekkel komponált, formában leegyszerűsített képek, amelyeken a részletek válóban elmaradtak, hogy helyet adjanak a nagy egésznek, a mondanivaló lényegének. A bányásztémájú festményeket, rajzokat néhány szép, színes tájkép és csendélet egészíti ki, egy szinte jelképessé sűrített Pécs, az eső utáni Mecseknádasd, Mecseik-vidéki dombok, virágos csendéletek. Míg búcsúzom, tekintetem végigsiiklik az október végi ólomszürike felhő takarta Mecseken, messze kelet felé, és ott állapodik meg, ahol lent, mélyen a föld alatt, és fent a hideget hordó keleti szélben, Platthy György „modelljei" fejtik, szállítják iparunk kenyerét, a szenet — di — A mecseki szénmedencében százmilliókat áldoznak a mun kafeltételek javítására, biztonságosabbá tételére. Az új technológiák és a modern biztosító anyagok ellenére sem veszélytelen a föld alatti munka. Előfordulhatnak sújtólégvagy szénporrobbanások, nagyobb omlások. Ilyenkor rend kívül nagy jelentőségű, hogy a bajbajutottak mielőbb segítséghez jussanak. Erre a feladatra épült a korszerű bányamentő szolgálat. A gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy a műszaki segítségen túl szükség van az azonnali orvosi segítségre is. Ezért most októberben új készenléti orvosügyeleti rendszer lépett életbe a ^mecseki szénbányáknál. Pécsett az István-aknai központi mentőállomáson, Komlón pedig a Kossuth-bá- nyai fürdőépületben délután 4 órától másnap reggelig orvosügyeleti szolgálatot tartanak. Riasztás esetén — ha szükséges — az orvos készenléti táskával, lámpával és menekülő készülékkel a bányamentőkkel együtt leszáll a föld mélyébe, hogy a helyszínen elvégezhesse segítségnyújtó teendőit Egyben a baleset körülményei nek figyelembevételével intézkedik további üzemorvosok, szükség esetén szakorvosok mozgósítására/ vagy riaszt ja és tájékoztatja a sérülteket fogadó kórházat, klini- ] kát, továbbá jelzi, mire készüljenek fel. Az orvosügyeleti szolgálat elősegíti a szerencsétlenül járt bányászok gyorsabb ellátását, az emberéletek megmentését. Hné Hétszázezer fiatal él a falvakban A falvak fiataljainak helyzetével. élet- és munkakörülményeivel és KlSZ-szerveze- teinek tevékenységével foglalkozik majd a közeljövőben a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága. A tanácskozás előkészületei közben megállapították, hogy jelenleg mintegy 700 000 fiatal él a falvakban. Közülük több mint 300 ezren a mezőgazdaságban dolgoznak. Figyelemre méltó, hogy az utóbbi időben csökkent a falvakból elvándorló fiatalok száma. Az elmúlt 5 évben csaknem 180 ezer harminc éven aluli vállalt munkát a mezőgazdaságban. ÉLŐ TÖRTÉNELEM „Megbecsült ember voltam mindig" „...s feljegyzi az utókor: ez volt a nemzedék, mely le- [győzte a halált” (Benjámin László) MAR SZÜRKÜLT, mikor a faluba értünk. Tudtam, hogy egyszerűbb, ha a sarkon ácsorgó gyerekektől nem a Petőfi utca után, hanem Kertész Nándor iránt érdeklődöm. Nem is csalódtam. A pontos útbigazítás nem késett. De mintha a hir gyorsabban szaladt volna, mint a gépkocsi. Már a falu végi takaros ház kapujában találkoztunk vele. Pedig nem várt minket, így égy kicsit röstelkedőek voltak az első szavak mindkét részről. — Volt már dolgom az újsággal, még az ötvenes éveli elején. Remélem most nem az lesz a vége. Valamilyen ügyben írtak rólam és azzal fejezték be, hogy „Kertész Nándor hazafele menet azon gondolkozik, hogy mi lesz Lovász Zsigmonddal”. Hát én írtam NYÁRI ÉLMÉNYEKRŐL ŐSSZEL A Pécsi Liszt Ferenc Zeneiskola épületébe egymás után érkeznek a növendékek. Akik egy kicsivel előbb jöttek, a folyosón várakoznak. A termekből hegedűszó ég zongoramuzsika szűrődik ki. Különös koncert hatását kelti. A 8-as teremben befejeződött az utolsó óra. Tokba került a hegedű. Vass Ágnes hege- dűtanámő útjára bocsátja tanítványát. Elkezdhetünk beszélgetni ... nyári emlékekről, melyek ilyenkor — talán éppen az ősz hatására színesednek meg és lelnek végleges otthonra emlékezetünk tárházában. Pedagógusnak a nyár az erőgyűjtés, a pihenés időszaka. A muzsikus, a zenét oktató pedagógusok számára különösen az. Ilyenkor nyílik alkalmuk, hogy gyarapítsák tudásukat, kurzusokon, stúdiumokon vegyenek reszt. — Tanulni vágyásomnak köszönhetem, hogy eljutottam Weimarba. Graef Ma- tild tanárnő biztatására még a tél folyamán jelentkeztem a weimari zenei szemináriumra. Jelentkezésemet elfogadták és így júliusban három hetet tölthettem ott el. Ehlers professzornál, aki az ottani Liszt Ferenc nevét viselő Főiskola tanára, tanultam. Nagy hasznát veszem... és vettem már a tanultaknak... — Vette? — Igen. Finnországban. Előkerülnek a táskából a finnországi utat idéző emléktárgyak, és Vass Ágnes szerényen, boldogan mesélni kezd társai helyett is, akik nem tudtak eljönni a megbeszélt időpontra. — Négy hetet töltöttünk el Lahtiban, Pécs finr\ testvérvárosában. Benyáis Zoltán és Jávor László volt a két társam. Velünk volt Antal György igazgató is. Az ottani zenei tábornak voltunk a lakói. Egy szimfonikus zenekarra való fiatal találkozik itt évente. Legtöbben az északi országokból érkeznek. — Mivel teltek a napok? — Talán furcsának hangzik, de négy hét nagy része munkával telt el. A zenekarral LJrpo Pesonen vezető karnagy naponta kétszer tartott próbát. Gondosan készültünk minden hangversenyre. Benyács Zolinak és nekem ezen kívül készülnünk kellett azokra a koncertekre is amelyeken mint szólisták működtünk közre. Ezek a hangversenyek jelentették a legnagyobb élményt számunkra. A legemlékezetesebb az a barokk hangverseny maradt, melyet Antal György vezényelt. A városi zenekarral előadtuk Vivaldi: A négy évszak című hegedűverseny-ciklusából A tél és A tavasz koncertet. Én az utóbbit játszottam. Benyács Zolival megszólaltattuk Bach Kettősversenyét is. 'Az ifjúsági zenekarral több városban léptünk fel. Többek között Sibelius szülővárosában is. Jávor Lacival kamarahangversenyeken szerepeltünk — a nagyzenekari koncerteken kívül — együtt, ö lett a kürtöse a tábor fúvósötösének. — Hogy fogadták a produkcióikat? — A finnek szeretik a zenét és igen kedvesek. Egy-egy fellépés után kis névkártyákra írják fel és küldik el köszönetüket. Náluk így hangzik a gratuláció: „Szívből jövő köszönet". A pécsi fiatalok sok névjegykártyát hoztak haza. A szereplések sajtóvisszhangja is remek. A magyar énekmetodikának, a magyar muzsikusoknak jó hírűévé van. — Tehát munkával, tanulással telt az idő. Gondolom a környezet azért nem maradt hatástalan. — Semmiképpen sem. Sok mindent láttunk. A finn tájak és emberek nagy hatást gyakoroltak ránk. Fel- töltödtühk. Lesz mit felidézni, ha muzsikálásra kerül sor. — Különös élmények? — Voltak. A gőzfürdőzést, a szaunázást mi sem hagytuk ki. A forró gőzben és melegben úgy érzi az ember, hogy megfullad. De ennél is izgalmasabb perceket éltem át, amikor meghívtak bennünket rákvacsorára. A kis magyar csoport becsületét Jávor Laci mentette meg, aki három rákot kebelezett be szemrebbenés nélkül. V. F. egy levelet, melyben többek között az volt, honnan tudja az újságíró, hogy én hazafele mit gondolok magamban? Persze sok gondolkodni valóm volt. Ugyanis én voltam itt, Kaposszekcsön 1949-től 1956-ig a párttitkár. Mindig megbecsült ember voltam, pedig csak 1947 óta vagyunk itt. Akkor települtünk át Csehszlovákiából, a Pozsony megyei Felsőszeliböl. KERTÉSZ NÄNDOR 1919 ig volt uradalmi cseléd, később is mezőgazdasági munkásként dolgozott. Az 1918-as polgári forradalom idején Pestről jártak le agitátorok a Csallóközbe. Tőlük hallottak először azokról az eszmékről, amelyeket később magukénak vallottak. 19-ben megalakult a korA- munista párt, 1920-ban Kertész Nándor is belépett, ifjúsági titkár lett. Több funkciót töltött be, később egy időben járási pártbizottsági tagként is tevékenykedett. — A húszas években volt egy generálsztrájk. Még a hintákat is leállítottuk. Senki sem dolgozott. Kilométereket gyalogoltunk — hajnali háromkor keltünk —, hogy ne tudjanak sztrájktörőket hozni a környékről. Nem is tudtak. Az intéző felesége fejt. Más alkalommal — akcióegységben a polgári ellenzékkel — tüntetést szerveztünk a magas adók ellen a városban. Ott már a csendőrök vártak minket. De hiába, mi okosabbak voltunk náluk. Nem tömegeden vonultunk, hanem egyenként szivárogtunk be a főtérre. Csak ott bontottunk zászlót. Engem 1922-ben csuktak le először, hat hónapra, de később is sokat zaklattak. — A legnagyobb dologidőben maradtunk munka nélkül mi, kommunisták. Még Masa- ryk alatt sem volt olyan súlyos a helyzetünk. De Benes idején aztán megtanultuk, bogy legálisan sem könnyű kommunistának lenni. Aztán, mikor bevonultak Horthyék! — Berendeltek a csendőrőrsre. Lefényképeztek szemből meg oldalról. Még ujjlenyomatot is vettek, mint a rabló- gyilkosoktól. Egy csendőrtiszt szónoklatot tartott: „Máfól kezdve itt nincs semmiféle kommunista párt. Mi tűzzel- vassal irtani fogjuk a kommunistákat”. — Ettől persze nem szűntünk meg. Csak megrostálódtunk és megtanultuk azt, hogy milyen az illegális munka. — A felszabadulás Cseh- i Szlovákiában ért. A környé- I ken mi, magyar kommunis- ' ták indítottuk meg az életet, | mégis megkülönböztetetten bántak velünk. Engem is I többször felszólítottak, hogy nyilatkozzam. Nem vallottani magam szlováknak, hiszen a nyelvüket sem tudtam, máig sem tudom, csak azt, ami 9 -t \ katonaságnál ragadt rám. Aztán a népcsere folytán így kerültünk ide a családommal. EZ 1947-BEN VOLT. Kertész elvtárs azonnal jelentkezett a Magyar Kommunis+a Pártba. Először DÉFOSZ-, majd UFOSZ-elnök lett. Aztán 1949-től 56-ig párttitkár. — Ilyen minőségben a tsz- szervezés volt a legfontosabb, de a legnehezebb feladatom. 1951-ben alakult meg a csoport. Nem mondok mást, eleinte három forint volt egy munkaegység. 1956-ban már 56 forint volt. Pártfőiskolára i* jártam, meg egyéves tsz-elnö- ki tanfolyamra. De nem lettem elnök. 57 februárjában feloszlottunk. A csoport csak 1960-ban alakult újjá. Én 1957-től 1964. szeptember 1-ig voltam tanácselnök. Az újjáalakításban igencsak kivettem a részem. Most elég jól állunk. Negyven forintos munkaegységet terveztünk be. így mondja: terveztünk! 1964 óta nyugdíjas, de mindent ami itt van, a maga munkájának érez és tud ma is. Hiszen még aktívan dolgozik. Mindenütt segít, úgy érzi, hogy a ház körüli tevés- vevés nem elégíti ki. Pedig nehezen ereszti itt gyökeret. Ezt a feleségétől tudom meg. Talán a mozgalom — ahoi mindenki becsülte — segítette végül is, hogy mégis talajra talált. Olyanra, melynek javításában nem kis része volt. Hat holdat kapott meg egy lovat. Házat is csak nagy sokára. Otthont hagytak ott — otthont teremtettek, de úgy, hogy közben nem ez volt az elsődleges. — Kicsit megfáradtam. Meg sok mindent is felejtettem már. De itt vannak a fiatalok. Sokat dolgoznak és jól. Aztán az is igencsak jólesik, hogy sokszor felkeresnek, segítsek. Segítek is, tudok segíteni, hiszen aktív pártmunkás vagyok. No, olyan sok segite nivaló azért nincs. Jó kezekben van a község vezetései Fiatal emberek kezében. GONDOLOM, erre meg a fiatalok büszkék. Hiszen ez egy olyan ember véleménye, aki mindig megbecsült ember volt. És az Is marad. Sződi Szilárd k t
