Dunántúli Napló, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-24 / 277. szám

1966. NOVEMBER 24. A vietnami hét eseményei Vietnam a bélyegek tükré­ben című kiállítással (a Tech­nika .Házában) kezdődött a vietnanű hét Pécsett. A szo­lidaritás jegyében a körzeti népfront-bizottságok, több is­kola és úttörőcsapat tartott megemlékezést. Tegnap este az Erzsébet- telepi Művelődési Házban került sor erre, szom­baton délben pedig a Nagy Lajos Gimnáziumban, ahol filmvetítés is lesz. Ma dél­után a 'rtichnika Házának Bartók Klubjában a TIT elő­adói konferenciát tartanak a vietnami hálxxrú lépcsőzetes kiterjesztéséről. Előadó: Réti Ervin újságíró; a Hadtudo­mányi Intézet részéről Raposa Lajos őrnagy. Széleskörű érdeklődés jellemzi a húszéveseket Ülést tartott a Baranya megyei KISZ-bizottság-----------------------------napló----------­3 A pártkongresszus tiszteletére UE—28-asok terven felül A Vörös Csillag Traktor­gyár értékes felajánlások teljesítésével köszönti a IX. pártkongresszust A gyár dolgozói az „Elüzem” cím huszadszori kiérdemlésére törekszenek. Kongresszusi munkaverseny vállalásaik közül az egyik nagy tétel: 20 dömper terven felüli el­készítése exportra. Ebből már tizenötöt átadtak. A szerelőüzem szocialista mun­kabrigádjai a szintén ter­ven felüli 20 VE—28 típusú traktorból tizenhetet már elkészítettek. Képünkön: Az udvaron sorakoznak az el­készült UE—28-as trakto­rok. A KISZ Központi Bizottsá­ga október 5-i ülésén fontos irányelveket fogadott el az egyetemisták és főiskolások megítélését, további feladatait illetően. A KISZ KB állás- foglalásainak szellemében vi­tatta meg és értékelte a Ba­ranya megyei KISZ Bizottság tegnap délelőtt tartott kibőví­tett ülésén a megye egyetemi és főiskolai hallgatóinak hely­zetét, politikai arculatát. Ben kő Gyula, a megyei KISZ-bizottság iskolai osztá­lyának vezetője volt a napi­rend előadója. A megítélés alapja — E réteg sajátosságának tisztázását a kommunista szakemberképzés folyamatá­ban való részvételünk konkrét felmérése is indokolja, ugyan­akkor azt is látnunk kell, hogy az egyetemi oktató-ne­velő munka reformja a tan­anyag korszerűsítésében a vártnál kisebb eredményeket hozott, nem beszélve a világ­nézeti nevelésről, melynek metodikája nincs megfelelően kidolgozva. Végül helyet kap az értékelés legfontosabb tár­sadalompolitikai indokai kö­zött az a tény is, hogy a KISZ-szervezetek helye, sze­repe még mindig nem eléggé körülhatárolt a felsőoktatási intézményekben, lényeges egyetem-politikai problémák­ba tényleges beleszólási jo­guk nincs. Az egyetemi fiatalok meg­ítélésénél általános szinten abból indulhatunk ki, hogy miután az egyetem a társa­dalom része, a hallgatók, az intézmények problémái a tár­sadalom problémáiból fakad­nak, azt sajátosan tükrözik vissza. Ez a megállapítás egyébként a KISZ KB irány­elveiben is szerepel, hason­lóan az ifjúság megítélésének alapvető kritériumaihoz, me­lyek megyénkben is csak a következők lehetnek: hogyan fejlődnek és tesznek eleget kötelezettségeiknek, milyen eredménnyel sajátítják el szakmai ismereteiket, mennyi­re fejlesztik ki magukban mindazokat a szakmai-politi­kai készségeket, amelyek alapján eredményesen tölt­hetik be hivatásukat őszinte reagálás — Az egyetemisták megíté­lésével kapcsolatban az elmúlt időszakban folytatott viták egy része elárulja, hogy a vé­leménynyilvánítók csak ész­lelnek és értékelnek, de el sem jutnak a valóságos prob­lémák lényegének megismeré­séig. Az egyetemi ifjúság he­lyes megítéléséhez a marxiz­mus—len inizmus szemlélete és módszere, a legfontosabb egyetem-politikai kérdések ilyen szempontból való meg­közelítése szükséges, csakis ezen az alapon lehet felismer­ni a leglényegesebb össze­függéseket és reálisan meg­szabni a tennivalókat — mon­dotta az előadó, majd ki­tért arra, hogy növelni kell az egyetemi ifjúságot érő komplex tudományos hatáso­kat az oktatóknak és a KISZ-nek minden szinten ha­tékonyabban kell részt vennie az ifjúság tényleges problé­máinak megoldásában. — Ez elsősorban azt kívánja meg, hogy többet legyünk a fiata­lok körében, rögtön és őszin­tén reagáljunk minden felve­tésükre. — így érthető meg az a je­lenség is, hogy a nemzetközi munkásmozgalomban folyó vita felkészületlenül érte diák­ságunkat érezhető bizonyta­lanságot eredményezett, esz­mei-politikai magatartásában. Ugyanakkor tapasztaltuk, hogy a gazdasági és ideológiai mun­ka javítását célzó belpolitikai intézkedések értelmét és lét­jogosultságát megértették és elismerték, — ez fokozta bel­politikai érdeklődésüket is. Alapos tájékoztatás — Megállapítható tehát, hogy ezen ifjúsági réteg esz­mei-politikai és erkölcsi fej­lődésére az ideológiai-politikai információk szintje és mély­sége jelentős hatást gyako­rolhat Az eddigi tapasztala­tok igazolják, hogy az egyete­mi ifjúság igényli is az ala­pos, mélyreható és őszinte tá­jékoztatást, melyre egyébként a nem kívánatos hatások (polgári források, nyugati tu­ristaút, külföldi rádióadások stb.) ellensúlyozása szem­pontjából is szükség van. Ezért felhívjuk a felsőoktatá­si intézmények KlSZ-vezetői- nek figyelmét, kérjék fel gyakrabban az egyetemek, valamint a város és a me­gye pártvezetőit, informálják a hallgatóságot a legfonto­sabb bel- és külpolitikai ese­ményekről, köztük az úgyne­vezett kényes kérdésekről is. Széleskörű társadalmi érdek­lődés jellemzi a húszéveseket, a dogmatizmustól, a vulgáris általánosítástól egyetlen kor­osztály sem idegenkedik any- nyira, mint éppen ók. Egye­temi ifjúságunk ugyanakkor szerves része nemcsak az épü­lő szocialista társadalomnak, hanem a formálódó szocialista értelmiségnek is. Útkeresése — mivel egyelőre még csak készül hivatására, de tevé­kenysége közvetlenül nem kapcsolódik a társadalom épí­tő munkájához — eltér más ifjúsági rétegekétől. A velük való foglalkozásnak ezt az eltérést — anélkül, hogy túl­hangsúlyoznánk — tükröznie kell. Elsősorban olyan for­mában, hogy tágabb teret adunk társadalmi aktivitá­suk kifejtésére — fejezte be vitaindító előadását Benkő Gyula elvtárs. Egyetemi és Főiskolai Tanács A kibővített bizottsági ülés, tartalmas vita után, Petőházi Szilveszter, a megyei KISZ- bizottság titkárának zárszavá­val ért véget, előzőleg azon­ban a jelenlevők egy, a me­gyei KISZ VB mellett műkö­dő, 17 tagból álló Egyetemi és Főiskolai Tanács megala­kítását határozták el. Távlati tervezés az építőiparban Tizenöt, öt-, és kétéves tervek A tervezők lesznek a beruházók is? Hétfőn délután a Technika Házában Juhász Ferenc, az Építésügyi Minisztérium terv- gazdasági főosztályának veze­tője az építőipar vezető szak­embered részére az iparág ter­vezési problémáiról tartott előadást. Népgazdaságunk fejlesztését ötéves terveink határozzák meg. öt év nem nagy idő, s ahhoz, hogy a fejlődés meg­felelő arányait kialakíthas­suk — mutatott rá az előadó — hosszabb távú tervezésre van szükség. Ezért alakult ki az az elképzelés, hogy az épí­tőiparban ágazati szinten ti­zenöt éves terveket készítse­nek. A hosszabb távú terve­zés mellett szól az is, hogy az építőipar nem a piacra, hanem a konkrét szükségle­tek szerint termel, megadott helyen végzi munkáját, s az általa létrehozott építmény a helyszínen marad. Ezért fon­tos az, hogy egy-egy nagy lé­tesítmény, de általában a la­kóházak építésénél is, a ké­sőbbi fejlődés figyelembevé­telével készítsék elő az épí­tést. Ilyen irányú törekvések­kel napjainkban Pécsett is ta­lálkozunk, hiszen a város táv­lati fejlesztése határozza meg egy-egy létesítmény helyét. Mivel a hosszútávú tervek az ágazat egészére készülnek, szükséges, hogy ezeket köze­pes távúákra lebontsák. Az ötéves tervek nemcsak prog­nózisszerű meghatározások lesznek, hanem konkrét célki­tűzések. A jelenlegi elképze­lések szerint a beruházások két formája valósul meg: a központi döntő jelentőségű beruházások, melyek a nép­gazdaság több tevékenységét érintik, s a válalati beruhá­zások, melyek egy-egy üzem korszerűsítését, jobb munka- körülményeink kialakítását szolgálják. Milyen feladatot kapnak a tervek elkészítésében a vál­lalatok? Az előadó rámuta­tott arra, hogy a vállalatok az utóbbi években szakmailag megerősödtek. Nemcsak isme­rik, hanem bele is folynak a rendeletek elkészítésébe, kü­lönböző kérdések megoldásá­ba. A jövőben hatáskörük, fe­lelősségük bővül, bevonják őket a középtávú tervek el­készítésébe, hogy elképzelé­seik, lehetőségeik ismertté váljanak, s ugyanakkor a Először azért, mert ott leg­alább meleg volt, később a rendezvények, majd a vi­ták, no meg az egész lég­kör miatt. Ilyen sok év után már nemigen marad meg az emberben az. hogy mi­ről folytak a viták, Németh elvtárs is nagyrészt már csak az eseményekre em­lékszik: — Az ifik szervezése til­tott volt, így igen jó szol­gálatot tett a hátsó kijá­rat. Ha megjelentek a de­tektívek, mi már pucoltunk. Mivel elég gyorsak voltunk, sosem kerültünk rendőr­kézre. — Hogy visszatérjek az elbocsátás körülményeire, gondolom az is sokat nyo- m.'tt a latba, hogy nem sze- elt?m takarítani járni a ■■;á"'mesterekhez. Ezt nem v Itam rest közölni a fele- égéveL Nem is hívtak töb­bet, de nézhettem más mun- k-hely után. Nehezen kapott munkát, • ;gül is az Egyesült izzóba került udvari munkásnak. \ gyárban igen jól állt a -evezés. A szervezetlen '-*sok nem is igen ma- rr-g sokáig. így lé- - ő is a sznkszerve- ’ »5 a pártba. Nem sok- -1 ' é;őbb az ifjúmunká­Malmija lett. — Mint bizalmi bejártam a vasas szakszervezet Mag­dolna utcai székházába. Egy alkalommal a villanyszerelő tagozat egy értekezletén vet­tem részt, ahol Peyer Ká­roly volt az előadó. Egy felszólalásban elmondtam — olyan célzattal persze, hogy ez egy kissé elmarasztaló legyen a szoedem-vezetők meg a szakszervezet felé—, hogy mi az Izzóban -úgy ál­lunk. hogy hol egy hétig dolgozunk, hol két hétig nem. A munkától függ ez. — Azt hiszem, hogy ért nevezik létbizonytalanság­nak. Valahogy azt is meg­említhettem, hogy ezt a vezetők nem érzik, mert ők jó helyzetben vannak. Ha látta volna Peyert! „Ezeket távolítsátok el a soraitok közül, ezek kommunisták!” Ekkor találkoztam először a szoedem-vezetőknek ezzel a fajtájával, és itt jöttem rá. hogy különbség van a moz­galmon belül az elvtársak és egyes vezetők között. 1987 végén a Fővárosi Elektromos Művekhez ke­rült. Ezt abban az időben igencsak jó helynek tartot­ták. „Nyugdíjas állás” volt de nem neki és azoknak, akik vele együtt mentek át az Izzótól. Segédszerelőként vették fel őket órabéres ál­lásba. Az évek során érez­ték a megkülönböztető bá­násmódot. Csak a felszaba­dulás után derült ki az ok, amikor előkerültek a papí­rok. Ott állt a fejlécen: párttag, szakszervezeti tag. — Amit most mondok el, ismét a fiataloknak szól. Előremenésem érdekében többször próbáltam bejutni tanfolyamokra, de sehogyan sem sikerült. Megvoltak a kiválasztottak erre is. Vég­re 1941-ben jutottam el egy villamosipari előkészítő tan­folyamra, ez volt a legala­csonyabb szintű képzés. Aztán beleszólt az életé­be a háború. Először 1939- ben hívták be, repülő lett A Szovjetunió elleni hábo­rúba való belépés után el­határozta, nem száll fel többet. — Gondolhatja, hogy ez milyen nehéz volt. Azt csi­náltam. hogy lementem a startra, aztán jelentettem, hogy rosszul érzem magam. Nem tudtak mit tenni ve- elm, mert mint rádióson, három ember élete függött rajtam. Gyengélkedőbe, majd kórházba küldtek, végül is megunták, leszereltek. De nem sokáig. 42 elején SAS- behívót kaptam, kivittek a frontra. Ott időjárás jelző­ként voltam rádiós. Jó volt az a rádió. Egész kitűnően fogta a Kossuth-adót A másodszori leszerelés után még kétszer kapott be­hívást, de nem vonult be. Egészen addig bujkált, míg a szovjet csapatok el nem értek a Dráva utcáig. — Látja, akárhogy is igyekszem csak olyanokat mondani, amelyek közvetle­nül a fiataloknak szólnak, csak elkalandozom. Hiába, ilyenkor jut az eszébe az embernek sok minden, ami­kor feleleveníti a múltat, különösen, ha nem készül fel rá előre. Hosszasan kell unszolni, hogy beszéljen a felszaba­dulás utáni időkről is. Moz­galmas volt az út azután is. MKP-alapszervi titkárság, pártiskola, szakszervezeti ve­zetőképző iskola. Aztán ta­nulás, egyetemi előkészítő, a műegyetem villamos mér­nöki kara. És különböző munkahelyek, felelős pozí­ciók. — Az ellenforradalom ide­jén a Hálózattervező Válla­latnál dolgoztam. Már 1956 decemberében hozzáláttunk a pártszervezet megalakítá­sához. Nagy csalódásom volt, hogy sokan, felelős po­zícióban lévő emberek nem csatlakoztak hozzánk. De így is már december tize­diké körül megalakultunk December végén kineveztek a vállalat igazgatójává. 1963 júniusáig, az átszervezésig dolgoztam ebben a beosz­tásban. Azóta vagyok itt Pé­csett. Az itteni munkámról nem beszélek. Ez — úgy vélem — nem az én dolgom, meg nem is vág a témába. Dolgozom, ahogy eddig, erőm szerint És úgy éraem, r Vg távlati célkitűzéseket úgy konkretizálhassák az ötéves tervekben, hogy az építés a legjobb módszerek felhasz­nálásával a világszínvonalat elérje. Az ötéves terven belül a vállalatok készítenek ma­guknak egy-két éves tervet. Ennek' elkészítése érdekük is, hiszen felelősek az igé­nyek kielégítéséért, kapacitá­suk jobb kihasználásáért, s nem utolsó sorban a foglal­koztatott dolgozóik életszínvo­naláért. Ez megköveteli azt, hogy jobb legyen az infor­máltságuk, megfelelően tájé­kozódjanak az igényekről, köz­vetlen kapcsolatban álljanak a kooperáló vállalatokkal, ide­iében egyeztethessék a koope- rálás lehetőségeit, s ugyan­ilyen közvetlen kapcsolatban álljanak a tervezőkkel és az építőanyaggyártó vállalatok­kal is. Juhász elvtárs elmondotta, hogy nem az értékhatár fog­ja eldönteni egy-egy beruhá­zás fontosságát, hanem a konkrét néDgazdasági érdek. Ezért a vállalatok nem kap­nak termelési értéktervet, ha­nem konkrétan objektumokra vonatkozó feladatokat a be­fejezési határidő megjelölésé­vel. A határidő betartását vi­szont nagyon szigorúan ellen­őrizni fogják, s ebben anyagi­lag is érdekeltek lesznek a vállalatok. Ezzel függ össze a bérezés kérdése is. Az épí­tőiparban már idén is több vállalatnál megszűnt az úgy­nevezett „plafonbér”. Nem ha­tározzák meg a jövőben sem a vállalat átlagbérét. A ren­delkezésre állő béralapot asze­rint használja fel, hogy az minél hathatósabban segítse elő a termelés gyorsabbá-, job- bátételét. igencsak jó erőben vagyok — teszi hozzá mosolyogva. Ismétlem, mindezt azért mondtam el, hogy példa le­gyen, tanulság, ha úsv vesz- szük — egy kicsit történel­mi... Persze, a ma is a témá­ba vágna mert ez is oélda. Igaz, hogy a jelen példája. Sződy Szilárd Az előadást vita követte. Szóba került a készletgazdál­kodás, s a vissza-visszatérő anyaghiány. Ennek oka az, hogy a gyártó vállalatok nap­jainkban még nem az igé­nyeiének megfelelően, nem a felhasználáshoz szükséges mé­retek szerint készítik áruikat. Mihelyt az ő feladataikat is a hozzájuk kapcsolódó iparágak határozzák meg, ez a prob­léma megszűnik, s ezt segíti elő az ötéves tervek készíté- sénél nélkülözhetetlen koope­ráció Is. Szóba került a sok beruhá­zó partner kérdése is. Az ÉM is foglalkozik már azzal a gondolattal, hogy a jövőben a tervező legyen a beruházó. Emellett szól az is. hogy ez­által az építő vállalatok szak­emberekkel állnának szembe, biztosabb lenne a munkák ütemes végrehajtása, elkerül­hetnék a számlázásokkal kap­csolatos vitákat, s egy sor embert szabadítanának meg „felesleges” fáradozásoktól. Az építőipar monopol hely­zete ugyancsak izgalmas vi­tára adott okot. A vállalatok megkapják a fontos népgaz­dasági beruházások elkészíté­séhez a feladatot. Mivel ezen felül bizonyára marad szabad kapacitás, érdekük lesz más munkát is vállalni, hiszen nem a globális tervteliesftés, hanem a gazdaságosság alap­ján bírálják tevékenységüket. Ugvanakkor jobban szervezet­tebb ma már a tanácsi és a szövetkezeti énftőipar. tehát mint versenytárs tevéken ven részt vehetnek az igények Ki­elégítésében, amelvhez a jö­vőben a megfelelőbb anyagel­látást az építőanyagipar szer­vezettebb. az igényeknek rn°r’- f el élőén történő termelése biz­onyítja majd — Százhuszonhatezer forin­tos költséggel új makrtdám utat építenek Harkánvh-'p a? Alkotmány és a Ságvári ut­cákban. A Ságvári utca e"''''- nldalán már a helyszínen öl­tött betonjárda is elkészült, közel 50 ezer forintos költ­séggel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom