Dunántúli Napló, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-03 / 260. szám
IfOTBUITOBlt S« napló 3 „Sohan sírtak az utolsó napon..“ Leállt a hidasi bányaüzem A százegxedik év — Mindenki munkát talált Megkezdték a SZŐ V OSZ-iparlelep berendezését Az udvar még vigasztalanul elhagyott, bent az épületekben azonban gyors ütemben folyik az átalakítás. Till János a felvettek és a munkára jelentkezők névsorát mutatja: rövidesen benépesül ama még elhagyott telep. — A jó szándékot mindenki láthatja — mondja búcsúzóul. — Munkaalkalom lesz, most már csak az kell, hogy a vállalatok részéről megrendelés is legyen ... Az udvaron a hegy felől fújó szél felkavarja a fekete port. Ez még a bánya emlékét idézi, mint ahogy ezt idézi Till János köszönése is: — Jószerencsét!... — Elneveti magát, s aztán azt mondja: — Tizenkét évig dolgoztam itt, mint szállításvezető. Gondolhatja, mennyire szeretném, ha már nem ez a csend fogadna reggelenként.« Békés Sándor Harminc lsz-en mikor végzünk a múlik, vetéssel A kenyérgabona 82 százaléka a földben van — A kukorica kétharmadát takarították be — Paprikaszedés novemberben Alig tíz napja még nyárias aszály volt, most meg a télies re fordult időjárás okoz gondot a mezőgazdaságban. A levegő nagyon lehűlt, bármelyik nap ránktörhet a hó és a fagy. Mindez aligha lehet közömbös az őszi vetési munkák menetére, ezért e munkák irányítására és koordinálására hivatott operatív bizottság teg IdSjárás|plenlés VárhatiS Időjárás csütörtök estig: időnként felszakadozó felhőzet, legfeljebb szórványosan előforduló esőkkel, hószállingózással. Gyenge, ldőnklnt élénkebb, változó firányú szél. Párás idő, a reggeli órákban egy-két helyen köd. A '-.őmérséklet alakulásában lényeges Mtozás nem lesz. Várható leg- acsonyabb éjszakai hőmérséklet ilusz 1—6, legmagasabb nappali hőmérséklet plusz 5—plusz 10 fok között. nap összeült és megvizsgálta: szükség van-e valahol gyors közbeavatkozásra? A hétfő esti állapotokat tűk röző statisztikai jelentések első pillantásra azt a látszatot keltik, hogy nincs különösebb probléma. A megye tsz-ei ugyanis a tervezett kenyérgabona vetésterület 82,3 százalékát bevetették. Úgy tűnik, hogy a többi mag aránylag gyorsan a földbe kerülhet. A valóságban azonban nem ilyen egyszerű a dolog, mert a 82,3 százalékos eredményben benne van Mohács város 100, a mohácsi járás 88,8 és a siklósi járás 83,7 százalékos teljesítése és a lemaradók — szigetvári járás 73,8, sásdi járás 69,5, pécsi járás 69,2, Komló város 53,9 — °/q-ja is. Hetven százalék körüli járási átlag november elején bizony kevés, de még az sem okozna oly nagy gondokat, ha a járási átlagot alkotó tsz-ek egyenletesen dolgoznának. Ilyen egyenletességről azonban nem beszélhetünk. Szárúéi Imrének, a Megyei Tanács mezőgazda- sági osztálya vezetőjének tájékoztatójából kitűnt, hogy a vetési munkák szempontjából a megye 132 tsz-ét három cső portra oszthatjuk. Az első cső portba az a 29 szövetkezet tartozik, amely már végzett a vetéssel (különösen a mohácsi és siklósi járásban van belőlük sok), a következő csoportot az a mintegy 70 tsz alkotja, amely néhány napon belül végez vele. A harmadik csoportot alkotó mintegy 30 tsz-nek azonban még igen nagy területet kell bevetnie. A szigetvári tsz-ben például még több mint 600, a rózsafai, belvárdgyulai szövetkezetben közel 600, a mágocsi, sellyei tsz-ben mintegy 400 hold vetetten még. E harminc tsz-en múlik tulajdonképpen, hogy a megye mikor végez a vetéssel. Az állami gazdaságok — mint mindig — most is előbb fejezték be a vetést, mint a termelőszövetkezetek. A gazdaságok szívesen segítenek traktorral, vetőgéppel, ha valamelyik tsz azt kéri. Az operatív bizottságnak az volt az álláspontja, hogy a köl- csöngép fogadása vagy elutasítása mindaddig termelőszövetkezeti ügy, amig a vetésterv időbeni teljesítése biztosítottnak látszik. Ha azonban az kétségbe vonható, el kell rendelni a kölcsöngép fogadását. így történik ez a szigetvári tsz-ben is, ahol az előirányzottnak mindössze *34 százalékát vetették eL A napokban már megeml!» tettük, hogy olyan hírek ten« jedtek el, miszerint a sziget* vári tsz-ben rosszul tisztított« csávázatlan vetőmagot tettein a földbe. A vizsgálat kidért* tette, hogy a hír igaz, sótj még a csoroszlyát is leszerel* ték a gépről. Mondanunk sem kellene, hogy az ilyesmi felelősségre vonással jár. Az utóbbi időben ismét bejelentette egy seregnyi tszj hogy több búzát szándékozik! vetni az előírtnál. Valam$ny* nyien arra hivatkoznak, hogy a búza állami felvásárlási árá nak felemelése után nagyon kifizetődő és gazdaságos do* log többet vetni. Ennek fé* nyében nyilvánvaló, hogy as operatív bizottság a szigetvári tsz tagságának érdekeit képviseli, amikor kölcsöngépel irányít a területre, s lehetővé teszi, hogy — ha többet nem is — legalább a tervezettet elvethessék. Az elvetett kenyérgabona túlnyomó többsége aszályos időben került a földbe, olyankor, amikor a talaj munka rendkívül nehéz és költséges volt. Ez a tény azt bizonyítja; hogy a tsz-ek túlnyomó többsége lelkiismereti kérdésnek tartotta és tartja a vetést. Ha az időjárás kedvez, ha a tsz- ek továbbra is a régi szellemben dolgoznak, akkor a megye november 7-re valóban teljesítheti vetéstervét. A finis mindig hajlamossá tehet a kapkodásra, a minőségi követelmények elhanyagolására. Földvári János, a Megyei Tanács elnökhelyettese nagyon óvott ettől a veszélytől. Mint mondotta: nemcsak a vetéstervet akarjuk teljesíteni, aratni is szándékozunk. Ezt követően Szániel Imre tájékoztatta a résztvevőket a betakarítási és talajmunkákról. Eszerint a vetőszán táa nem egészen 10 százaléka van már csak hátra. A mélyszántás megyei átlaga 40 százalék, ezen belül a siklósi járás csak 27,6, a sásdi pedig 25,4 százalékkal szerepel. A takarmánykeverék 85,5 százaléka került a földbe, a cukorrépa 88,4 százaléka van betakarít- va. A pécsi járás már befejezte ezt a munkát, a többi 82— 85 százalék között jár. A tervezett silótér 82,4 százalékát- töltötték meg eddig. A silózás abszolút mennyisége már több, mint bármelyik korábbi esztendőben. Ami a kukoricatörést illeti, pontosan 60 százaléknál tartunk. Ebben a munkában a sásdi járás vezet 72 százalékkal, mig a szigetvári járás csak 42 százaléknál jár. „Rongys8rsjegy“-sorsolás Több nagynyeremény Pécsett Több frontos védekezés a gyermek balesetek ellen KRESZ-oktatás as általános iskolákban Önkéntes rendőri szakcsoport pedagógusokból A gyalogosok hibájából történt balesetek igen nagy százaléka — évről évre ismétlődően — gyermekbaleset. A gyermek-pszichológusok szerint az okok a következők: a gyermek szétszórt figyelme, amely megakadályozza, hogy bizonyos veszély forrásra koncentráljon. A- játék mindent eltompító öröme, amely kikapcsol náluk minden logikusnak látszó cse lekvést és felelősségérzetet. Számolni kell a gyermekek hősködésével, társuk előtti vagánykodással, mellyel fizikumuk nagyszerűségét, bátorságukat igyekeznek demonstrálni. Egyes tanulók lustaságból, állandó idóprob- lémákkal küzdenek, s ezt a közlekedésben rohanással igyekeznek leküzdeni. Végül a gyermek bizonytalan, fél a közlekedésben, ami a szabályok nem ismeréséből, eset leg félreismeréséből adódik. E lelkitényezők ismeretében kell az iskolás gyermekekben a biztonságérzetet és a határozott cselekvési reflexet kifejleszteni. A védekezés, a megelőzés, vagyis a propaganda most három fron ton és minden edd'ginéi hatásosabban indult meg az általános iskolákban. Mindenekelőtt az idei tanévtől kezdődően a Művelődésügyi Minisztérium és Belügyminisztérium egy közös intézkedése évi hat órában kötelezővé tette a VI—VII. osztályosok közlekedésrendészeti oktatását. Ugyanakkor Pécsett valamennyi általános iskolából egy-egv neda.gógus — úgynevezett közlekedési szakreferens — részvételével megalakult a pedagógus önkéntes közlekedésrendőri szakcsoport. Feladata: az igazgatót segítve megszervezni az iskolában valamennyi osztály részére a közlekedés- rendészeti oktatást. (Tehát a VI., VII. osztályokon kívül is). Az egységes tematikát a Városi Tanács művelődés- ügyi osztálya és a Megyei Rendőrfőkapitányság illetékes osztálya adta tó. Ennek alapján szeptemberben Pécsett már 55 előadást tartottak az iskolákban. A harmadik front: ott, ahol indokolt, úttörő közlekedési járőrcsapatokat is szerveznek. Pécsett már több működik. Kiképzésük szakkör keretében történik. A tanulók járőrszolgálatot teljesítenek. Egyre korszerűbbek az oktatás módszered. A holt, lexikális ismeretanyagot adó előadások helyett megfelelő élményanyagot kívánnak nyúj tani a tanulóknak. Ismertetik a helyes közlekedést járműveken. élményt nyújtó filmeken, képeken, a forgalmat figyelő kirándulásokon, valamint az úttörő közlekedési járőrcsoport sok élményt nyújtó szolgálatadásain keresztül. Az így létrejött emocionális alap a feltétele, hogy az iskolás gyermekek játszadozva, s szinte észrevétlenül sajátítsák el a KRESZ szabályait. Az igyekezet láttán — s itt külön dicsérjük a Városi Tanács művelődésügyi osztályát és Hoffer József tanárt, a pedagógus önkéntes közlekedésrendőri szakcsoport vezetőiét — reméljük, egy év múlva a gyermekbalesetek jelentős csökkenéséről adhatunk számot Egy hónapja fejeződött be a MÉH Tröszt által szervezett rongygyűjtő kampány. Augusztus 15-től szeptember 30-ig a lakosság több mint 1300 tonna háztartási rongyot vitt be a MÉH gyűjtőhelyekre. A Baranya-Tolna megyei Melléktermék és Hulladékgyűjtő Vállalat raktáraiban a rongygyűjtő hetek eredményeként 89 718 kilogramm rongy gyűlt össze. A beszolgáltatok minden öt kilogramm rongyért az ellen értéken felül tárgynyere- mény-sorsjegyet is kaptak. Budapesten vasárnap délelőtt a Vidám Színpad ez alkalommal rendezett előadásán került sor a sorsolásra. A MÉH 830 különböző értékű vásárlási utalvány mellett értékes tárgynyereményeket, így négy egyenként 10 ezer forintos vásárlási utalványt, négy Szigma televíziót, két 6000 forintértékű külföldi társasutazás^ több Lehel hű tőszekrény tj Admira filmfelvevőgépetj Calipso magnetofont, valamin» mosógépeket és táskarádiókat sorsolt tó. A főnyereményt, egy Trabant személygépkocsit a 107 859-es számú sorsjegy nyerte. Az újmecsekaljai Gerencsér Károly 124 212-es számú sorsjegye 10 ezer forinté« vásárlási utalványt nyert és valószínűleg pécsi lakos a 124 537-es számú sorsjegy tulajdonosa is, akinek nyered ménye egy Admira filmfel-' vevő készülék. A hivatalos nyeremény- jegyzék a Népszava november 10-i számában jelenik! meg. A vásárlási utalványok! november 10-től december 15-ig a budapesti Corvin Áruházban válthatók be. A tárgynyereményeket a MÉH Tröszt a vidékieknek postán küldi eL A csend a legbán tóbb. Minden olyan, mintha csak egy percre állt volna meg az élet: a síneken indulásra készen állnak a csillék, szállításra várnak a TH-ívek, légvezetékek. A fürdő ajtaja njutva, úgy tűnik, másodpercek kérdése csak, hogy tó tóduljanak az akna felé siető emberek... — Szeptember végén befalaztuk az aknát is — mondja Ács Ernő, mintegy figyelmeztetésül: — Berobbantóttuk a vágatokat, egyszóval, meghalt a bánya ... Szembefordul a teleppel, tekintete végigjárja az épületeket: — Az volt az iroda, az a gépház, az ott a műhely, ez meg a mentőszoba..: — És az emberek? — Mindenki elment. Mi alkotjuk. páran, az utóvédet. Itt, ez az épület a miénk, ahol valamikor is voltunk, a bánya építésének kezdetén ... A századik születésnap A hidasi bányaüzemet ma egyetlen kis raktár, pár túlzsúfolt iroda jelenti. A termelés augusztus 1-én leállt, a bányászok zöme más aknák nál talált munkát. Ács Ernő, dr. Murányi Imre és még pá- í ran az anyagok értékesítésére! maradtak hátra. — Negyvenmillió forint értékű anyag elhelyezését kell biztosítanunk. Az érdeklődés I más bányák és üzemek részéről elég nagy a leszerelt berendezések iránt, így minden bizonnyal végzünk pár hónap alatt. Egyszóval, nem érjük meg itt a bánya száz- egvedik születésnapját... Hidason 1866-ban egy háromtagú bányatársaság nyitó»- j ta meg az első tárnát. A bá- i nyanyitás évében 900. három j évvel később pedig már 2700; tonna lignitet termeltek, a fej- ’ lődés azonban nem maradt ilyen gyors ütemű. Hosszú; éveken át csak látszatműve- j lés folyt. A két háború idő- : szakában felduzzadt ugyan a létszám — 1943-ban 22 695 tonna szenet adott a bánya —, Hidas jellege azonban semmit sem változott: a bánvaüzemek között a legjelentéktelenebb tartalékok egyike maradt. — Az igazi fejlődést á brikettgyár hozta meg —mondja dr. Murányi Imre, az üzem volt statisztikusa. — Gondolja el, 1964-ben nem kevesebb, mint 190 ezer tonna szenet adott az üzem ... A termelés felfutásával j együtt jelentőssé vált a kuta-; ■tófúrások száma is, az évekig i tartó nagy munka azonban végül is szomorú eredményt hozott. A szénvagyon összehasonlíthatatlanul kisebb volt a vártnál, a geológiai viszonyok pedig egvre rosszabbak. Vetők. eümeddOlések nehezítették a termelést. Neh éz búc«ú A termelés mennyiségi növekedésével együtt nőttek a költségek is. Az egy főre eső műszakonkénti teljesítmény 1953-ban még 3,72 tonna volt. 1964-ben pedig már csak 2.89 tonna. Az önköltség 1950-ben 88 forint volt tonnánként, 1964-ben pedig 286.63 forint, a legutóbbi évben pedig már a 300 forintot is meghaladta... Ács Ernő melankolikus mosollyal hallgatja a számokat. Hogy mit jelentenek, miiven súlvuk van, mindenkinél jobban tudja: az üzem könyvelését vezette, most azonban kevésnek érzi, amit el tudnak mondani. — Az üzem kétségtelenül gazdaságtalan volt, nem lett volna értelme a további áldozatoknak. De ez csak az egyik oldal. A másik: emDerek százait nevelte ez a bánya, mert nemcsak kenyeret adott, de formálta, alakította is a vidéket. Most, hogy szétszóródtunk, mindenütt szívesen fogadták a hidasiakat Miért? Szívük van a munkához. És ezt ennek az öreg lyuknak köszönhetik. Miért tagadnánk hát, hogy sokan sírtak az utolsó napon ... A leépítés tervszerűen és fokozatosan történt. Kilene- száz ember elhelyezéséről kellett gondoskodni. 1966-ra már nem kapott tervet az üzem, s így mód volt rá, hogy az embereket a lehetőségeknek megfelelően új munkahelyekre irányítsák. A zöm a széntröszt üzemeihez került, sokan mentek az ércbányához, s jelentős a bauxitbányákhoz szegó - döttek száma is. Az elhelyezés érdekében valamennyi bányászati vállalat és valameny- nyi szerv összefogott. Az elképzelés kettős volt: aki ragaszkodott a bányászathoz, annak bányaüzemnél biztosítottak helyet, aki nem ragaszkodott ehhez, illetve egészség- ügyi állapota alkalmatlanná tette föld alatti munkára, annak a volt bányaüzem épületeiben létrehozott üzemben teremtettek munkalehetőséget. Három új üzem Az egykori bányairodában még néptelen a folyosó, az ajtókon sötét foltok jelzik a leszerelt névtáblák helyét, a telefonközpont forgalma azonban egyre nagyobb. Till János, az új ipartelep megbízott vezetője egyelőre még csak a legszükségesebb berendezési tárgyakkal rendelkezik: pár kopott asztal, jegyzőkönyvek, tervek és hatalmas, a bányaépületek alaprajzait ábrázoló térképek fogadják a látogatót. — Három üzemet létesítünk a volt bányaépületekben — mondja. — Az első: egy faipari üzem, göngyöloggyár- tó és -felújító jelleggel. Ez a volt fatelepen kap helyet. Úgy; tervezzük, itt 300 ember talál majd munkát. A másik: vendéglátóipari gépjavító és szerviz. A bánya gépjavító műhelyében helyezzük el. Baranya és Tolna valamennyi vendégLátóipari gépi berendezését itt szeretnénk javítani. Elsősorban villamosápari szakembereket és lakatosokat alkalmazunk, 130—150 embert. A harmadik üzem: a papírfeldolgozó. Ez egyébként már dolgozik is: a hidasi kultúr-j házban. Végleges helye a für- I dőépiilotben lesz. most főijük j az átalakítás. Dobozok, dosz-! sziék, tömbök készülnek az üzemben, s mindennemű könyvkötő munka. A Pécsvá- radi Körzeti Földművesszövetkezet keretén belül dolgozik ... — összesen hány ember foglalkoztatását tervezik? — A jövő évben már teljes üzemmel dolgozunk, a SZÖVOSZ-dctáció ugyanis csak december 31-ig szól. Ezt követően gazdaságosan kell termelnünk. Előreláthatólag j 450—500 ember talál majd itt munkát, elsősorban nők, betanított munkások. illetve azok, akik további . bányamunkára alkalmatlanok.
