Dunántúli Napló, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-23 / 276. szám

9

IM. NOVEMBER R.

napló

5

Sok a gazda, kevés a bor

Kifizetődő-e a bortermelés?

Negyvenezer szőlősgazda csak magának termel Ösztönzőbb iorgalmiadó-rendszert kellene kidolgozni

Javéban folyik a borkész- Jfet-felvétel. A pénzügyőröknek sietős a dolguk, több

mint 45 ezer termelőt tartanak nyilván Baranyában.

Egyetlen napon, mondjuk, ha a 45 ezer termelő mindegyike egy liter bort fogyaszt el, 45 ezer liter bor „folyik el" az adórendszer csatornáiból. 5x45 000 = 220 000 forint. Eny- nyi kár éri a népgazdaságot.

Ezzel mindjárt a problémánál vagyunk. Vajon megfelel-e a követelményeknek a jelenlegi borforgalmi adózási rendszeri Előnye, hogy egyszerű. A ténylegesen előállott oorrrfennyiség után kell fizetni. 250 liter fejadag illeti a termelőt, ezért literenként ; 50 forintot, a fennmaradó esz minden literéért — ha zt maga fogyasztja el — öt örintot köteles fizetni. A endszer előnye, egyszerűsége mellett: mélyebben belenyúl a direkttermő szőlőfajtával rendelkezők zsebébe, a di- rekttermők kiirtására ösztönöz.

Nyilvánvaló hátránya viszont, hogy sok kibúvót tartalmaz. A szüret és a borkészlet-felvétel napja között .elentős idő telik el. A pénzügyőr-apparátus létszáma korlátozott, nem tudnak egyszerre mindenhová eljutni. Azt pedig nem szokás bevallani, hány litert fogyasztott el a szőlősgazda a borkészlet felvételig.

Ezeknél azonban sokkal lényegesebb: az adórendszer ősztön zi-e vagy fékezi a termelést? Hiszen a bor önköltségének egyik nagy hányada a borfergalmi adó, éppen ezért jelentős hatással bír a termelésre. A gazdák panaszkodnak, magas az adó. Minél többet termelnek, annál többet fizetnek. A leleményesek máris „ellentámadásba" mentek át: az adórendszer hatására területaprózódási folyamat — bár ennek is vannak korlátái — indult meg, telek- könyvileg mogosztják- a területet, hogy Így többen élvezzék a’ fejadag-kedvezményt. Sok termelő csökkenti szőlő- területét és barackost, konyhakertet létesít.

A kereskedelem és a vendéglátóipar pedig nem tudja megfelelően kielégíteni a fogyasztók igényeit borból sem mennyiségben, sem választékban. Pedig bortermelő vidék vagyunk. Baranyában több, mint 45 ezer termelő van, de évente csak négy-ötezren kötnek felvásárlási szerződést, ők adják az állami pincegazdaságban felvásárolt öszes bormenyiség 60—70 százalékát, tehát tetemes részét A fennmaradó 40 ezer termelő nyilván önellátó gazdálkodást folytat, csak annyit termel, amennyit maga és családja elfogyaszt

Vajon jövedebneaő-e a bortermelés? Keveset tudhatunk az önköltségről, a jövedelmezőségről, nem is beszélve arról, hogy a termelők legtöbbször bele sem számítják az önköltségbe saját munkaerejük költségét. Nehéz tehát pontos választ adni, csak szubjektív, körülbelüli véleményekre támaszkodhatunk. Sok a termelő, a gazdasági, közgazdasági viszonyok tájanként, területenként változnak. Egyes helyeken például jobban járna az illető, ha a kocsmában hajtaná fel pohár borát és nem fáradozna érte néhány száz négyszögöljén maga. Mégis, miért nem hagyja abba? Mert például a - bányamunka után jólesik kint a szőlőtőkék között kikapcsolódni, pepecselni. A szőlő becses, értékálló jószág, bűvös csengésű szó. „Szőlője van” olyan, mint amikor azt mondják valakiről: „Autója van”. A gazdagodási vágy tárgya. Máshol és más vélemények szériát: éppen, hogy nem fizetünk rá, máshol: meg is lehet élni belőle.

Régebben minőségi kategóriák szerint is különbségek voltak az adófizetésben. Ez megszűnt. Részint azért is, mert sok visszaélésre adott lehetőséget. Más elv alapján dolgozták ki azt az adórendszert, ami jelenleg is hatályban van, igaz, rövid időközönként részleteiben változott, emelkedett az egy liter borra

eső adó. Feltétlen ösztönzőbb adórendszer lenne egy rögzített rendszer. Ezt egyénenként (vagy Községenként) kellene kivetni egy átlag alapján. Mondjuk 10 év adótételeiből (ami a területnagyság, valamint az előállott bor függ- I vénye) számítanának egy form tátlagot, és ez az összeg jelentené a termelő adókötelezettségét. A kivetést természetesen tovább lehetne finomítani. Ez a differenciáltság jobban ösztönözné a termelőket, hogy adott területen minél nagyobb hozamot érjenek el. Az államnak is megmaradna a jelentős bevételi forrása. Igaz, jó vagy rossz termés esetén is ugyanannyi lenne egy átlagösszeg.

A bortermelés közgazdasági viszonyainak csupán egyik oldaláról, az adózási rendszerről van szó. De a többtermelés érdekében — mivel szükségletek kielégítetlenségéről van szó — erről az oldalról is ösztönözni kell. Ez esetben ezt egy ésszerűbb, ösztönzőbb adórendszerrel megtehetnénk. Anélkül, hogy a népgazdaság veszítene rajta.

Miklósvári Zoltán

Színes lelctám

A reklámnak nálunk szokatlan és ritka módszerét alkalmazta kedden este o

V egyesiparcikk-kereskedel- mi Vállalat Kossuth Iajos utca 10. számú házban lévő drogériája. Este hat és hét óra között színes mesefilmeket vetítettek a kirakatra. A vetítést időnként megszakították, s ekkor az NDK-ból importált automa- < ta diavetítő lépett működésbe, hogy megjelenítse a hazai kozmetikai és illatszergyárak és a kereskedelmi vállalatok színes reklámjait.

A vetítéseket e héten minden este megismétlik.

Játékország az áruházban

Kivonult az egész Futrinka utca - Megérkezett a játékbébi Külföldi villanyvonatok és Pico-vasutak

Ott, ahol tegnap még metszett poharak és étkészletek kínálták magukat a pultokról — az Állami Aruház műszaki osztályának emeleti részén — mára minden talpalatnyi hely a legifjabbak és az ifjúság rendelkezésére álL Az emeletre érve akár a táblát is kitehetnék: ez Játékország határa — ember, ki ide belépsz, hagyj fel a felnőttkori komolykodással,

hagyd a küszöbnél életed mindennapi gondjait és jusson eszedbe...

hogy nem is olyan rég még Te is áhítozva szemlél getted kirakatüvegen át ezeket a csudákat;

hogy olykor-olykor, amikor a gyerek nem látja, legalább a játék megjavítása ürügyén, még most is szívesen a kezedbe veszed ezeket a miniatűr mozdonyokat;

hogy végül is: odahaza va- l3ki már nagyon számolgatja, hogy mennyit kell karácsonyig aludni még:..

Csodálatos valami a játék: az ember újrateremti bennük pöttömnyi gyermokkezekre szabva mindennapos eszközeit. hogy a kicsik egyszeriben elérhessék, amire jó két évtizedet kell még olykor várniuk — a mozdonyvezetést, a babákkal való törődést vagy egyszerűen csak ennyit (és vajon nem sok-e ez?), a játék szülte jó érzést, a nyerés, a győzelem örömét.

A pultokon végre érvényesül, amit oly sok éven át hiába kerestünk: a gyermekélet valamennyi korosztálya, fiúk, lányok részére, egyformán bőséges a választók. A még csak gőgicsélők részére lemosható Plútó kutya és megannyi célszerű figura, melyet tisztán tarthatunk, könnyűek, legömbölyítettek, nem tehetnek kárt a még csak tétova mozgású emberkékben. A nagyobbacskák részére pedig negyven- centis nagyságban, parádés satyakkal a fején itt van Ö, korunk hőse, a gyermekmesék koronázatlan királya, Mazsola, kinél híresebb malac még nem pusztította a kukoricát ezen a kerek világon. De nem ám egyedül... Ugyanilyen nagyságban, de eltérő színekben bevonult az Állami Áruházba az egész Futrinka utca. Manócska, Fülöpke az egér, Rezsőké, a lomposfarkú rókagyerek, Menyus. a nagyon erős medvebocs, Varjú uram és a „Csőr” érdemes szerkesztője, Sün Sámuel is. Karácsony után ezekkel a figurákkal olyan meséket alkothatnak és játszhatnak le házilag a gyerekek, amilyenre csak futja tantázíájukbóL

Csodálatos dolog, hogy a divat hatása alól a babák sem térhetnek ki. Kislányok örömére a hatalmas, NDK-gyárt- mányú hajasbabák a legmodernebb frizurákkal kelletik magukat, parádés ruhákban 240 forintért. És ami újdonság: a játék babakocsikba

megérkezett a játékbébi is, nem felnőttes. hanem újszülött arcocskával és olyan előnyökkel, amit lehetetlen lebecsülni: mihelyt lefektetik,

becsukja a szemét és zokszó nélkül alszik, emellett pelen- kázható, öltöztethető, vetkeztethető, jószerivel fürdethető is. A 175 és 210 forintos példányok alighanem az idei télapó és karácsony legkedvesebb ajándékai lesznek.

De korunk a technika kora: szinte nincs olyan gép vagy használati eszköz, amely játék formájában újrateremtve ne állna most a gyerekek rendelkezésére. Kezdjük a vasúton: szép számban várják gazdáikat, elérhető, 350 és 505 forintos árakon a külföldi villanyvonatok, és ami nagy szó: a Pico vasút 190 és 210 Ft-ós árban újra kapható. Ezek a kis szerelvények akár hálózatba kapcsolva, akár elemről is működtethetők. — Gyarapodott a lendkerekes autók családja is. Ha a gyerek megbecsülte korábbi ajánA Szeget szeggel

Riidanf'dfn izlnházi ,evé>

UUUaJltSlL a ppcgipfa vendégjátékáról

M

ig a Szeget szeggel érdekes, vitára késztető, s nem egy kérdésben a maga szándékairól ellenkezésem ellenére is meggyőző előadást néztem a budapesti Madách Színházban, arra gondoltam: Pécs színháza igazán nem panaszkodhat. Az elmúlt egy év során néhány olyan előadással állhatott az egész ország közönsége elé. amelyek — szerencsétlen, rossz beidegződés, s rossz szájízt is keltő kifejezés — fővárosi színvonalúak voltak. Fogalmazzunk pontosabban: az emlékezetes televízió-közvetítések egy magas színvonalú, határozott elvek, rendezői és színészi koncepciók, s egyben egy szerencsés műsorpolitika alapján álló színházművészet hírnökei voltak. Pécs színházának arculata van, nemcsak olyan értelemben, hogy — vegyük a klasszikusokat — ahány színház, ahány rendező, s ahány szereposztás, annyiféle előadás, hanem úgy is, hogy Pécsett egy erőteljesen intellektuális, gondolatgazdag és gondolatébresztő, a sablonokat elvető, a korszerű játékstílus lehetőségeit kutató-kereső, s meg. is találó színházi „nyelv” alakult ki, amelyet egyes véleményekkel szemben szerintem ma már nemcsak a balett „beszél”, hanem a prózai, s nem utolsó sorban az operai előadások is. így és ennyiben „fővárosi” színvonalú színház a pécsi, — azaz igényes, mai színházat csinálnak, s ez nem földrajzi és közigazgatási tényezőktől függ, hanem (ettől a szótól sokszor félünk) a tehetségtől.

A mostani budapesti vendégjáték két célt ért el egyszerre: egy kétségtelenül igen színvonalas előadást nyújtott a televízió nézőinek, öregbítve ezzel a Pécsről már amúgyis kialakult jó véleményt a színház barátainak immár országos méretű táborában, — s a másik oldalon pajzs, vért és sisak nélkül állt oda a szakmabeliek elé, — tessék, itt vagyunk, ezt tudjuk letenni elétek, mondjátok el, hogy tetszett vagy hogy nem tetszett.

És alighanem ez az utóbbi cél volt a fontosabb, legalábbis a tanulságosabb eredményre ezt elérve jutott a színház. A televízióban való szereplés is vizsga: több millió néző előtt vizsgázik a színház, a rendező, a színész. De a tv-nézők nem beszélnek vissza; ha van is véleményük, kritikájuk, azt nemigen juttatják el a színházhoz (legfeljebb a Televízióhoz), így éppen az marad el ezeknél a közvetítéseknél, ami a színház egyik éltető eleme: a produkció kritikus visszhangja, a „brancsbeliek” értő, segítő (vagy esetleg érteden és enyhén rosszmájú) véleménynyilvánítása. A színház olyan művészet, amelyben nincsenek végleges megoldások, nincs egyedül üdvözítő rendezői koncepció, nincs olyan kitűnő alakítás, amelyről ne lehetne bírálóan beszélni. Az egymáshoz szokott szem nem mindig veszi észre a hibát, de még a jót sem. Fiam növekedését nem én veszem észre, hanem az őt kétévenként látó nagynénje. Ezért a friss és kritikus (de még mennyire kritikus!) szemekkel szembesítő lehetőségért értékesek igazán ezek a vendégjá- kok. Mert az is fontos ugyan, hogy a fő árosi közönség lássa a vidéki színházak művészeit — egy sor tévhit, bántó alábecsülés és emiatt eleve lejebb bocsátott mércéjű igény változik és oszlik ezáltal — ám a szakmai haszon ennél sokkal fontosabb.

De vajon van-e szakmai visszhang? — kérdezhetik a tamáskodók? Vajon érdekli-e a pesti kollégát, mit csinál pályatársa Pécsett, vagy bárhol máshol a vidéken is világot jelentő deszkákon?

Elég volt egy pillantást vetni a bemutató közönségére, hogy e kérdésekre határozott igennel feleljünk. Budapesti színházak rendezői, igazgatók, vezető színészek ültek a nézőtéren, s vitatkoztak már a szünétben a látottakról, talán még nagyobb hévvel is, mint ha valamelyik fővárosi „szomszéd” előadását elemezték volna.

Sőt: a hivatalos kulturális szervek és a szaksajtó képviselői mellett igen sok vidéki színész, színházi ember jött el erre az előadásra. S úgy érzem, ez legalább olyan fontos kísérőjelensége volt a vendégjátéknak, mint a fővárosi szakma megjelenése. Nem kevesebbet jelent ez, mint hogy Békéscsabán, Kaposvárott, Szegeden és Miskolcon olyannyira érdekli a pályatársakat egy másik vidéki színház produkciója, hogy nem restellnek emiatt a fővárosba utazni, vagy ott tartózkodván, nem sajnálják ritkán adódó szabad estjüket ennek a produkciónak a megtekintésére szánni. Azzal, hogy odafigyelnek, mit csinál a másik, önmagukat becsülik meg. Azzal, hogy szenvedélyesen vitatkoznak rendezői megoldások, színészi teljesítmények, egy világítási effektus vagy akár egy kosztüm fölött, azokat igazolják, akik úgy vélik, egyáltalán .nem szükségszerű a „vidéki színház” kifejezést automatikusan a csökkent művészi becsvágy, az avult játékstílus és a szürke sablon fogalmaival asszociálni. A pécsi színház budapesti vendégjátékának ez sem lebecsülendő tanulsága, s annál is értékesebb, mivel — bár elsősorban a maga nevében beszélt — egy kicsit (nem is olyan kicsit!) a többi vidéki színház érdekében is szólott. Aminthogy két-három héttel ezelőtt a veszprémiek vendégjátéka is a vidéki színházak és színjátszás melletti szép és hathatós védőbeszéd volt.

Takács István

Az agrár szak osztály programja

Munkalélektan a mezőgazdaságban

Mezőgazdasági építészeti tanácskozás Szakmunkás-akadémiák, agrárgazdasági előadássorozat

Gazdag, változatos és sok

— Pedagógusok országos kórusfesztiválját rendezik meg a tavasszal Pécsett. Ezen tizennyolc énekkar kilencszáz tagja vesz részt.

dékautőit. most kiegészítheti

játékdobozgarázsát KUKA-ko- csikkal vagy emelős targoncákkal is. Ebbe az „autós családba” tartozik a felhúzós közlekedési játék, amellyel szórakozva tanulhatják meg — és nemcsak a fiatalok! — a közlekedés szabályait. Van hullámvasút is, és még 88 forintos árába sem szédülünk bele.

Ha a választék nem elég, csináljunk játékot saját magunknak! Mód nyílt rá, mert teljes lombfűrész-készletesk, műanyag építők, technikai játékok is kelletik magukat. Külföldiek az igaz, de a használati utasítást kinyomatták minden népi demokrácia nyelvére. Némi fantáziával a magyar szövegre is ráismerhetünk, de ez csak előny, mert míg a nyomtatott szöveg helyesírási hibáit kijavítja a gyerek, a téli szünetben legalább a nyelvtant is gyakorolja.

Tavaly a játékszezonban közel másfél millió forintértékű játékot vásároltak télapó és karácsony örömére az áruházban. Most a Cica-Mica játékbolton kívül még egy teljes osztály is a vásárlók rendelkezésére áll. Megszokott dolog, hogy a művelődési házak és az ifjúsági klubok is ilyenkor vásárolják meg társasjátékaikat. Van belőle bőven és olyan is, amit nem árt most egyre többet gyakorolni: az a neve, hogy „Gazdálkodj okosan”.

És az okos gazdálkodás nem is olyan gyerekjáték... (x)

újdonságot tartalmazó programot állított össze az 1966— 67-es évre a TIT agrárszakosztálya. Nem hagyták figyelmen kívül az olyan lehetőségeket, mint a pécsi Technika Háza (mely alkalmas nagyobb szabású kiállítások megrendezésére) és az agrárklub, ahol színvonalas előadásokkal klubnapokat lehet tartam. Olyan neves előadókat kívánnak meghívni a tél folyamán, mint dr. Vaszkó Mihály, a Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetének osztály- vezetője vagy dr. Hódos Tibor pszichológus, az OMM1 kutatója. Az ő közreműködésükkel az országban elsőként itt Pécsett rendeznek előadásokat és vitát mezőgazdasági munkalélektani kérdésekről mezőgazdasági vezetők részére. Három klubnapot szánna« a témára. Az Ifjú Agrárszakemberek Klubja tagjai részére 9 klubfoglalkozást terveztek a legaktuálisabb témákból.

A Technika Házának két kiemelkedő rendezvénye lesz az országos mezőgazdasági építészeti tanácskozás november végén és az NDK—magyar közös mezőgazdasági gépészeti kiállítás márciusban. Ugyancsak nagy érdeklődésre számottartó esemény lesz a mezőgazdasági kőnyvhónap

országos megnyitója Baranyában február elején. Hasonló jelleggel rendezik meg a Tudomány és Mezőgazdaság -í- mű szaklap országos ankéi- ját is.

A szakosztály munkájának zömét továbbra is a falusi ismeretterjesztés adja. Az előadások témája átfogja a mezőgazdaság minden fontos ágát. Uj sorozatok is indu- nak, mint a szakmunkás-akadémiák, melyek módot adnak a végzett szakmunkásoknak, hogy ismereteiket felújítsák, továbbá a termelőszövetkezeti vezetők agrárgazdasági előadássorozata, melyet a szokásos téli bentlakásos tsz-elnők továbbképző keretében bonyolítanak le. A sorozat ' 8 előadásból áll két témakörben. A közgazdasági témakör olyan előadásokat tartalmaz, mint: a gazdaságirányítás reformja a mezőgazdaságban.... a magyar mezőgazdaság termelési szerkezete és a világpiac . .., a mezőgazdasági termékek piaca és az új szerződési rendszer ..., kiegészítő üzemi tevékenység stb. A tsz- ek működése és jövedelmezősége témakörben a tervszerűség, a tsz-beruházások tervezése, hitelgazdálkodás. tsz- alapok kérdése és a tsz közös vállalkozások problémáiról hallanak majd a résztvevők

1 előadásokat