Dunántúli Napló, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-19 / 273. szám
1966. NOVEMBER 19. napló 5 Megkezdődtek Pécsett az országos bábjátékos napok Pénteken hat bemutató — Cseh és lengyel vendégek nialuka” Állami Bábszínház igazgatója, bábművész és filmrendező is. A rendező Művelődésügyi Minisztérium Közművelődési Főosztályának képviseletében itt van dr. Kemény Pálné, a Népművelési Intézet képviseletében Maróti Gyula osztályvezető. A vendégek között van dr. Szilágyi Dezső, az UNIMA magyar tagozatának elnöke, az Állami Bábszínház igazgatója és dr. Hermann Alice, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa. • A zsűri tagjai a következők: Hollós Róbertné, a Népművelési Intézet főelőadója (a zsűri elnöke), Mátrai-Betegh Béla kritikus, Váry Ferenc zeneszerző, Koós Iván képzőművész és Mészöly Miklós fró. 1963 után most ismét megrendezték Pécsett a kísérleti és felnőtt bábosok nagy seregszemléjét, a II. országos bábjátékos napokat. A rendező szervek: a Művelődésügyi Minisztérium Közművelődési Főosztálya, a Népművelési Intézet, Pécs város Tanácsának Művelődésügyi Főosztálya és Pécs váro6 Doktor Sándor Művelődési Háza. A rendezvény felett az UNIMA, a Nemzetközi Bábművész Szövetség magyar tagozata vállalt védnökséget. 0 Áz első ilyen jellegű, három év előtti rendezvény után nagyjából kitisztult a bábjátékos napok jellege, feladata, $ ennek megfelelően az idei eseménysorozaton a legrangosabb magyar együttesek mellett mór egy külföldi bábszínház is részt vesz, több külföldi vendég, megfigyelő érkezett, s a produkciókat egy sokoldalú, szakértő zsűri bírálja majd el és díjazza a legjobbakat. A vendégeik közül is legkedvesebb: dr. Jan Malik, az UNIMA főtitkára, a prágai Művészeti Akadémia profesz- szora, a prágai Központi Bábszínház igazgatója. Ugyancsak Csehszlovákiából érkezett a Csehszlovák Színművészet* Szövetség két kiküldötte, Richard hanker és Carel Hejcman. Huszonhárom tagú társulata élén, de megfigyelőként is részt vesz az eseményen Jerzy Zitzman, a lengyelországi bielskobialai „BaPóntökén délelőtt 9 órakor valamennyi vendég és szereplő együttes egybegyűlt a pécsi kamaraszínházban, a II. országos bábjátékos napok ünnepélyes megnyitására. Gábriel József, Pécs város Tanácsa Művelődésügyi Osztályának vezetője mondott megnyitó beszédet. Üdvözölte a vendégeket, valamennyi részvevőt, méltatta a rendezvény jelentőségét, majd így folytatta: — Talán ellentmondásnak tűnik, hogy mikor itt a színpadon bábbal játszanak, a nézőtéren felnőttek ülnek. Ez nem véletlen. Ez jelzi az I. országos bábjátékos napok óta eltelt időt és a megváltozott helyzetet. 1963 óta a bábművészet területén is sok minden történt. Nemcsak a gyermekelőadások lettek jobbak, hanem a felnőttek figyelme is egyre jobban a báb felé fordult. A szülőké, a nagyközönségé, a művészeké egyaránt. Minket is meglepett a pécsi bábosok nagy sikere a múlt évben, de ennek & műfajteremtő, újító, modern szellemű munkának, amit a Bóbita csinál, van előzménye, hazai hagyománya is. Ma és holnap meglátják kedves vendégeink, mennyi csoport, rendező és tervező, zeneszerző van, akik mind más, egyéni, sajátos úton, szintén a felnőtt közönséget keresik. A korábbi elszórt próbálkozások után most rendszerezetten, egymás mellé állítva, színpadot kapnak a legfrissebb produkciók. Végül pedig a következőket mondotta: — Azt hiszem, hogy nagyon életrevaló és időszerű gondolat volt az illetékes főhatóságok részéről, hogy külön választották a gyermekeknek és a felnőtteknek szóló bábjátékok országos bemutatóit, és az az elhatározás is helyes, hogy kétévenként kerüljön sor ezekre a bemutatókra, természetesen évenként váltakozva. így a folyamatosság is biztosított, de kellő idő is rendelkezésre áll az új alkotások, új produkciók létrehozására. Hiszem, hogy a most sorra kerülő bemutatók és a kapcsolatos viták sok-sok, ma még igen problematikus kérdésre adnak választ, s egyben iránymutatást a további munkához. Őszi forgalom a mohácsi kikötőben (Foto- Erb) 3. Tegnap délelőtt, a megnyitás után, az egri megyei művelődési ház bábcsoportja bemutatta Weöres Sándor: Rongyszőnyeg című ciklusának verseire készült összeállítást. A műsor azt a törekvést képviselte, hogy beilleszthető legyen a bábjáték irodalmi-zenei komplex-műsorba, hogy a bábillusztráció a látvány segítségével mélyítse el az irodalmi élményt. Sor került a Szegedi Bábszínház produkciójára. Jánu- szinska: Pétiké, a tigris című játékára. A produkció nemcsak a bábfigurák, hanem az élő maszkos szereplők adta lehetőségeket is kihasználja. A délelőtti program utolsó produkciója B. Kiss István, Jászai-dijas bábművész szóló- műsora volt Bábtáncok címmel. Este az Állami Bábszínház Kamaraszínpada mutatta be Slawomir Mrozek: Strip-tease című egyfelvonásos játékát, majd két pécsi műsorra Került sor, a Bóbita Együttes bemutatta Puskin: Mese Szaltán cárról című költeményének bábfeldolgozását, a pécsi József Attila Művelődési Ház Fekete Színháza szerepelt két produkcióval, a Jelenet szöveg nélkül és a Kaméleon című darabokkal. A tegnapi napon megvitatták a felnőtt bábjátszás helyzetét Koós Lajos vitaindító előadása alapján, majd színes diavetítéssel egybekötött előadást hallgattak a részvevők, amelyet óhidy Lehel tartott, Séta a müncheni bábmúzeum- ben címmel. Ma délelőtt ugyancsak 9 órakor kezdődnek a bemutatók a kamaraszínházban. Váci, debreceni, kecskeméti, budapesti és pécsi bábosok műsora mellett a mai programban szerepel a lengyel együttes is. Doktor úr, kérek egy igazolást! A betegekre nincs panasz Lógótok, takarékoskodók, képzelt betegek Viták orvos és „beteg44 között — Aranyos dokikám! — l Hukk ... írja már fel legyen szíves újra a szem ... szem- - üvegem ... Tudja, múltkor... 1 olyan részeg találtam lenni, J hogy ... rosszat választottam I... — ezt mondta a beteg a szemészet főorvosának. S a gyakori csuklások mellé most is legalább öt stampedli illatát lehelte. Ötszáz beles: naponta Nemrég történt ez az eset a Pécsi városi Rendelőintézetben. Igaz, naponta „csak” két-három részeg vagy ittas páciens jelentkezik az átlag 500—600 beteg között. De egy rendelőintézetben ez is szégyellni valóan sok. Sokkal gyakoribban a lógósok, akik igazolást kérnek, a késve érkezők, az SZTK jogosítványt otthon felejtők, a gorombák, fenyegetőzők. Főorvosi értekezlet keretében beszélgettünk a rendelő- intézetben a betegekről. A cikk címeit már előre elképzeltük: „Most a rendelőintézet panaszkodik”, „A betegek sem angyalok!" De az első percben kiderült: a betegekre nincs panasz! — Akt valóban beteg, az általában tisztességesen viselkedik — mondták a rendelő- intézet főorvosai. — Az ilyen ember nem goromba, nem késik, nem beszél mellé, hanem minden igyekezetével törekszik, hogy Segítsen az orvosnak a gyógyításban. — Kivel van tehát baj? A lógósokkal. Eljönnek este, a rendelés vége előtt negyedórával, s kiderül, hogy aznap már nem is dolgoztak. HT öbben dicsérték ezt a-* nyitott, sport kivitelű, halványzöld Skodát. (Karosszériája kitűnő, a lámpák fényereje is megfelelő. Barátom megkerülte a kocsit, tenyerével ránehezedett a moborházra, néhányszor megringatta és amint hirtelen elengedte, megremegett a Skoda. A rugózása finoman érzékeny. A körűlálló férfinépség kíváncsian érdeklődött: „Mennyi?" — Nem egész hét! Szép kis ára van, de megéri. Négykézlábra ereszkedtünk, benéztünk az alváz alá, megkocogtattuk a fenéklemezt. Barátom félrevont: — Meg kellene vermi rmondta halkan —, nehogy valaki ráígérjen. — Persze — válaszoltam tűnődve —, de azért jobb léiine még körülnézni. Nem kell elsietni a vásárt. Mert például ott van egy feketére festett, vadonatúj úthenger. Az eladószemélyzet egyik tagja — jó üzleti érzékkel — azonnal beindítja a masinát. Valamit kapcsol, meghúz egy kart és az úthenger elindul. cAutóüáiát Méltóságteljes lassúságai halad a kövezeten, aztán egy másik kar meghúzásával hátrafelé megy. A gép nem dohog, nem zakatol, hanem finom bugással jelzi, hogy a konstruktőrök a maximumig fejlesztették a motor teljesítőképességét. Az eladó — látva bizonytalanságunkat — készségesen tessékel bennünket egy* másik gép mellé. Citromsárga villástargonca. Az emelőszerkezet szinte milliméter pontossággal áll meg a kívánt magasságban, hogy a villákra helyezett terhet aztán kellő ügyességgel lecsúsztassa. — Ez a legkorszerűbb konstrukció a munkagépek kategóriájában. Tessék csak megnézni! A targonca egészen kis helyen fordul és a gyorsasága is — rendeltetésének megfelelően — elfogadható — De ha netán egy bagóért vagy egy kanalat kotrógépet óhajtanak az urak... A kotrógép darugémje csak kézi csőrlővel fordítható, így ettől a vásártól előliünk. „Mit akarsz te munkagéppel? Személykocsit veszünk, nem?" — Vannak kiskocsijaink is, de előbb nézzék meg ezt a szemétgyűjtő autót! — folytatja nagy buzgalommal az eladó. — Vagy ezt a helikoptert, vagy akár egy rakétát... — Gúnyolódni tetszik — vetem közbe kissé bosszúsan. — Nem, nem! S már kezünket fogja, hogy a rakétát is bemutatja, de maradunk a kiskocsinál. — Könnyebb a parkolás, nem foglal nagy helyet — mondjuk neki. A kisautók kifutnak. Mint színes hátú nagy bogarak, úgy szaladgálnák, kis híja, hogy egyik rá nem fut a vasúti sínpárra, ahol most robog el egy szerelvény éppen. Most már nemcsak mi, hanem a bámészkodó férfiak is letérdelnek és izgalommal figyelik a színes járműveknek e furcsa felvonulását. Aktatáskák, kalapok, kesztyűk, sálak hevernek a kövezeten, s mindenki el van foglalva a látvánnyal. Izgatott arcok, meglepett pillantások, csodálkozó moraj, erősödő-elhalkuló vita, egy piros sportkocsira többen is alkusznak... Aztán végül — egy határozott női hang felszólít bennünket: — Uraim! Záróra! Vége a játéknak. A férfitömeg leballag az áruház játékosztályának lépcsőin és a Nádor sörözőben korsó sörök fölött esküdöz- nek és mérget vesznek a Skodára vagy az úthengerre, vagy a rakétára. A legilletékesebbeket persze kizárták a szakmai vitából, akik most — jobb híján — ezen az estén, az tv előtt kuporogva megelégszenek a Mazsolával. — Rab — A nőgyógyászaton gyakori eset, hogy a „beteg” rettenetes görcsökről, fájdalmakról panaszkodik, melyeket éjszaka élt át. Ha aztán megkérdik: miért nem jött el már a délelőtti rendelésre, akkor félrecsapja a fejét és az ajtót bevágva köszönés nélkül távozik. Ezek a „betegek” aztán odakint az ajtó előtt lá- zítanak, tüzelik a többit, hogy: — Nem igazolta a napomat, most nem kapok hűségjutalmat! A lábfMozókkal is gyakran baj van. Nemegyszer ezzel lépnek be a rendelőbe: — Kérnék szépen egy igazolást, hogy tegnap itt voltam. Keresett délután a táppénzellenőr és ügyet akar csinálni. Csakhogy a rendelőben délelőtt járt, tehát igazolás nem illeti. Ilyenkor ők is hangoskodnak. Külön típus a takarékoskodó. A szemészeten általában nem akarja megérteni, hogy SZTK-utalványra egy évben csak egy szemüveg jár, ha például eltöri, már neki kell fizetnie, annak árát nem takaríthatja meg. Ha ezt megmondják neki, akkor tüntetőleg összetépi a kartonozóban kapott betegirányító cédulát. De megtörtént az alábbi eset is: — Foghúzás lesz! — vágta bele magát a székbe egy hatalmas termetű, erős és láthatólag dühös asszony. Ez az a pillanat, amikor a fogorvosnak sem mindegy a helyzet. Az asszony kinyitotta a száját, a kiderült, hogy csak egy negyed foga van már, amely mozog, s az orvos egyetlen pici csavarással, fájdalom nélkül, szabad kézzel kivette. Erre a nő: — Mi az? Az OTT már az injekciót is megspórolja? A fogorvos nyelt egyet, elővette az injekcióstűt, rendes adag novokaint nyomott a harcias asszonyság ínyébe, oda, ahová egyébként kellett volna. Mire az felkelt a székből és elégedetten, ámbár köszönés nélkül távozott. Nem hagyta az injekciót az ,.OTI bőrében". Tipikus e,ond Végül a képzelt betegek ök a legsértődékenyebbek, ők vágják be leggyakrabban az ajtót, mert közlik velük, hogy nincs semmi bajuk. Ha az orvos netán mégis talál náluk valamit, rendszerint mást, mint aminek a panaszával jöttek, akkor hálás tekintettel távoznak. Persze a betegek többsége valóban beteg. Ök azonban nem hangoskodnak, örülnek, ha bekerülnek az orvos elé. Legfeljebb akkor döbben meg a szakrendelő személyzete, ha például a sebészeten hatalmas világos foltot hagy a sebbenzin, mert a páciens enyhén szólva nem mosdott meg. Tipikus gond: nem hozzák magukkal az SZTK jogosítványt, az úgynevezett betegtapot. A kezelőorvos ilyenkor néha saját felelősségére is ellátja a beteget. Volt már rá példa, hogy kiderült: a beteg nem is jogosult az SZTK ellátásra, s az orvosnak kellett megfizetnie a gyógyszert. So.can nem tudják, hogy melyik orvosi körzetbe tartoznak, s megsértődnek, ha átküidik őket a saját körzetükbe. — Mindezek ellenére, az igazi betegekkel nincsen sok baj. A felsorolt egyéb kategóriákba tartozó „betegek” azonban hangoskodnak, sőt gorombák. Ugyannyira, hogy a rendelőintézetben már szinte biztosan tudják: ha valaki „hőbö- rög” az ajtó előtt, annak nincs komoly baja. Szűk az épület Viták, nézeteltérések tehát vannak. Végül is miben látják ezek okát az orvosok? — Az idegesség, a neurózis tulajdonképpen világjelenség, oka a rendelőben levő vitáknak is — mondták a főorvosi értekezleten. — Ezen az általános okon túl azonban kissé mi magunk is elősegítettük a mostani helyzetet. Az orvos- társadalom jórésze olyankor is humánus, sőt, túlhumánus, amikor a beteg láthatóan ra- vaszkodik, semmi komoly baja nincsen. A képzelt betegek száma pedig azért is növekedett, mert az egészségügyi fel- világosító tevékenység túl konkrét. Egészségügyileg fél- művelt embereket nevel, akiknek nincs meg a kritikai készségük saját állapotuk megítéléséhez. Aztán zsúfolt is a rendelőintézet. Az egykori betegforgalom tízszeresére nőtt, míg a helyiségek száma csak egy- harmaddal szaporodott. Igaz. országos viszonylatban is élen járó a kartonozáson alapuló, központi betegirányítás rendszere, sőt telefonon is lehet ott jelentkezni. A vidékieket előnyben részesítik. A rendelőintézet szakmaj£ gazdasági, adminisztratív vezetői, főorvosi kara állandóan fino- * mítja a betegellátás szervezésének módszereit. Mindez azonban kevés, ha szűk az épület. És végül az orvosok nagyon meg vannak terhelve. Naponta 60—80 beteget látnak el, Így előfordulhat, hogy a hatvanadik beteg után egyesek emberi gyengéi is könnyebben kiütköznek. Egyet azonban ennek ellenére el kell vámiok: a beteg segítsen az orvos munkájában, őszinte tájékoztatással, türelemmel, tisztasággal, pontos érkezéssel. Nem a fehér köpeny öncélú tisztelete, hanem saját gyógyulása érdekében. FSldessy Dénes — A tt-os orvosi körzet Vöröskereszt alapszervezete 1960. november Sl-én, héttőn du. 6 órakor a Belvárosi Iskolában (Leonardo da Vinci u. 4.) dr. Baczui Kálmán főorvos tart vetítettképp előadást a vérnyomás betegségekről. A Vöröskereszt vezetésé ge- U« t
