Dunántúli Napló, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-16 / 245. szám
1966. OKTÓBER 16. Jóleső érzéssel napló 3 ••• Rövid visszapillantás megyénk számottevő politikai tanácskozásaira Az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján érdemes megyénk nyilvánossága előtt is szólni arról, hogy a több száz alapszervezetünk a párt IX. kongresszusára történő előkészületek során tekintélyét tovább növelte. Újabb becsületet szereztek a pártnak és maguknak a kommunisták százai a dolgozók és vezetők körében. A megyei sajtó és rádió többször adott tudósításokat egy-egy taggyűlésről, egy-egy párttag felszólalásáról —, de ezek távolról sem adják vissza az augusztusi, szeptemberi és Októberi pártélet igazi levegőjét. Igényesen, felelősségtudattal E tanácskozások, viták, melyek az alapszervezetek fórumán kibontakoztak, válóban rászolgáltak a „terület vezető testületé” névre. A párt-alap- szervezetek kommunista kollektívái visszatekintettek az elmúlt két évre, és e visszapillantást a realitás talajáról végezték. Megállapították a fejlődés újabb tényeit, és erről volt mit mondani mindenütt, mert még a legkisebb •üzemben, faluban, gazdasági egységben sem múlt el az elmúlt két esztendő nagyobb vagy kisebb előrehaladás nélkül. Ugyanakkor jelen voltak a számvetésben a nehézségek, a menetközben! ki-ki részéről elkövetett hibák és mulasztások. A visszapillantás azonban kevés — előre- mutatás, előretekintés nélkül a kommunista ezt nem szokta elvégezni. így volt ez most is a taggyűléseken. Még a legkisebb pártszervezetből is úgy mentek haza a párttagok, hogy tudatában voltak t aá. ■ elkövetkezendő hónapok, óv . legfontosabb, . tennivalóinak,.; .. ; ■ Jóleső érzéssel mondhatjuk .. el., hogy a megye párttagsága . valóban igényes politikai, tár- sadalmi és gazdasági életünkkel szemben egyaránt. Nem nézi szótlanul a párt politikájának végrehajtásában — egyes szervek, vezetők vagy "mások körében — gyakran ■tapasztalt következetlenségeket. Élesen és egyenesen beszéltek úgy az iparban, mint a mezőgazdaságban meglévő munkaszervezési, ■ tervezési, takarékossági és egyéb gondokról. Minden kommunista munkás, aki a napi termelő- munkáról szólt, hozzáértéssel tette ezt, voltak gondolatai, helyes-javaslatai. Ugyanis sok tenni a karás, ésszerű megjegyzés látott napvilágot a főiskolák, a pedagógus pártszervek. az egészségügyi alapszervezetek, állami gazdaságok és más pártszervezetek taggyűlésein is. Ha a megye lakossága elé tárhatnánk azt a sok törődést, jelzést és támogatást, ami e fórumok százain elhangzott a beszámolókban és vitákban életünk napi gondjainak megoldása érdekében —, akkor ez sok pártalapszervezet tekintélyét, megbecsülését, a pártonkívüliek,. megyénk minden társadalmi rétege körében többszörösen meghatvá- ínyozná. Jogosan elmarasztalták, az elhanyagolt munkakörülményeket. bátran kifogásolták. ahol a dolgozókkal néni mindig az emberség hangján váltanak egyesek szót. A megye ifjúsága, fiatal dolgozói iránti felelősség- érzet, segíteni akarás, a gyakran előforduló megértés hiánya — talán ennyire konkrétan, emberközelből párttag- gyűléseken mostanában nemigen — vagy csak ritkán került szóba. — Uj angol gyártmányú cipőipari gépet helyeznek üzembe még ebben a hónapban a Kossuth Cipész Szövetkezetben. Az új gép hat- nyolc munkás munkáját helyettesíti, illetve ennyivel növeli a termelékenységet. A kommunista vezető, a fizikai munkás, a műszaki értelmiségi, a pedagógus vagy más beosztott dolgozó egyenrangú partnerként, őszintén mondta el egymásnak a hibákat és együtt keresték a kijavítás legjobb és lehetséges útjait, Hozzáértés és felkészültség Párttagságunk munkamoráljára jellemzőként hadd említsem meg, hogy egyesek tettek újabb versenyvállalásokat a pártkongresszus tiszteletére. Szenvedélyesen szóvátet- ték a munkafegyelem lazaságait. Számtalan esetet sorolhatnánk fel, ahol a termelés, a munka jobb eredményeinek biztosítása foglalkoztatja párttagjainkat. Párt-alapszervezeteink politikai légköre' olyan, amelyre a dolgozók valóban építhetnek. Bízhatnak abban, hogy a Központi Bizottság mellett és annak határozatai alapján, ügyüket az adott területen működő pártszervezet jól képviseli. Életük további gazdagításán fáradhatatalnul dolgozik a helyi kommunista kollektíva is, amit egyre nagyobb hozzáértéssel, felikészültséggel és így egyre több eredménnyel tud megtenni. Az alapszervezetek szerepe a helyi politikai, termelési és más társadalmi kérdésekben feltétlenül tovább fog növekedni az elkövetkezendő években is. Ennek nemcsak szüksége van meg, de feltételei is egyre jobban adottak. A párt- titkár, a vezetőség az üzemben, a tsz-ben vagy bármelyik területet vegyük, ma már a . legfelkészültebb . vezetők közé tartozik. A kommunista kollektíva többségének politikai. ismeretei, szakmai és általános műveltsége, és egyre inkább emberi magatartása is olyan, ami képessé teszi arra, hogy valóban motorja, irányítója legyen területe egész tevékenységének. Sokat jelentene — különösen egyes alapszervezetek további megerősítésében, tevékenységének kibontakoztatásában az is, ha némely állami, gazdasági, műszaki vezető — akár párttag, akár pártonkí- vüli —, aki eddig még nem ismerte fel a pártszervezet szerepét, végre rájönne arra, hogy számára is irányító erő, igazi segítőtárs, munkájának olyan ellenőre a helyi párt- szervezet, amely szinte nélkülözhetetlen. A kommunisták mindenütt a legjobbakat választották meg pártszervezeteik élére vezetőknek. Felmentették azokat, akik nem dolgoztak jól, akiknek élete, magatartása nem volt példás, akikkel szemben valamilyen okból nem teljes a párttagság bizalma vagy esetleg túlterheltsége, egészségi állapota miatt nem tudja e megbízást ellátni. Néhány idős elvtársnak pedig néhány kommunista kollektíva azt javasolta, hogy éljenek most már egy kicsit kevesebb gonddal, vigyázzanak egészségükre és helyettük fiatalabb erőt állítottak e nem éppen könnyű posztra. Célszerű intézkedések Az új pártvezetőségek e hetekben kezdik el munkájukat. Számukra az elmúlt hónapok helyi pártéletének tapasztalatai, a kommunisták számtalan észrevétele, javaslata megadja a feladatokat. A vezetőségek munkájuk számbavételénél ne hagyjanak ki semmilyen figyelemre méltó észrevételt, hanem a lehetőségek, a szükség alapján tervezzék be a célszerű intézkedéseket, illetve tegyenek az illetékeseknek javaslatot azok megvalósítására. Végül az új pártvezetőségek és a megye minden kommunistája saját újjáválasztó taggyűlése után kísérje megfelelő érdeklődéssel a városi, járási és megyei párt- értekezleteket, ahol Baranya. Pécs eddigi fejlődéséről és feladatairól lesz szó. Azt hiszem, ez nem lehet lényegtelen aktus egyetlen párttag számára sem. Ezt követi majd a november végén összeülő IX. , pártkongresszus, amely párttagságunk, de egész megyénk társadalma számára olyan esemény lesz, amelyre nem odafigyelni, amely irtánt nem érdeklődni — egyszerűen nem lehet. Hiszen itt eredményeink legfőbb kovácsa, a párt szól majd az ország népéhez eddigi fejlődésünkről és j övünkről. Földes Andrásné D r rr r iszorseg, koszorúzás A Nagy Lajos Gimnázium, a MÁV és a Széchenyi Gimnázium, valamint a Hőerőmű és a Gépipari Technikum KISZ-fiataljai — a pártkongresszusra való felkészülés és a „Vádoljuk az imperializmust’’ akció jegyében— ma délelőtt ünnepélyes külsőségek között helyezik el a tisztelet és a hála koszorúit, majd 10-től 12 óráig díszőrséget adnak az Asztalos János Kollégiumban, Steinmetz kapitány Szabadság úti emléktáblájánál, illetve a 48-as téren lévő emlékműnél. Egyre több a gazdag ember Háromnegyed milliárd a takarékban Poligraph Leipzig A 35 éves Viktória Front és az 55 éves Kleinforst nyomdagépek helyett két új géppel gazdagodott a Szikra Nyomda gépterme. A Főnix Alfa típusú keletnémet magasnyomó gépek a beszerelési költséggel együtt 1 millió 600 ezer forintba kerültek. A régi konsturkció- val szembeni előnyük, hogy ugyanakkora ívet nyomnak, de kisebb alapterületet foglalnak eL A II. ötéves terv időszakában 17.6 milliárd forintos bevételéből 527 millió forintot helyezett el takarékbetétben Baranya lakossága — állapította meg az OTP, amely rend szeresen figyelemmel kíséri a lakosság különböző rétegei vásárlóerejének változásait és lekötési formáit. — A takarék- betétek állománya 1965 végén 769 millió forint volt. Az egy lakosra jutó átlagos betétösz- szeget tekintve Baranya a harmadik helyen állt. A betétállomány megoszlásában érdekes változások történtek az elmúlt öt év alatt. Tavaly év végén a megyei betétállomány 66 százalékát a bérből és fizetésből élők megtakarításai tették ki, a parasztság részesedése mintegy 24, mig más rétegeké 10 százalék volt. (A bérből és fizetésből élők alkotják a keresők 55,6, a parasztság 31,1, az egyéb rétegek a 13,3 százalékát). A II. ötéves terv időszakában a parasztság betétrészesedési aránya mintegy 6 százalékkal növekedett. A paraszti betéttartalékok • növekedése egészséges jelenség, a falusiak életszínvonalának emelkedéséSzovjef lapszerkesztő Pécsett Tegnap délelőtt látogatást tett szerkesztőségünkben Jevgenyij Alexejevics Gribulin elvtárs, a Szocsiban megjelenő Csorno- morszkaja Zdravnyica című lap szerkesztője, aki a Zalai Hírlap vendégeként tartózkodik hazánkban. A szovjet- vendég pécsi látogatása során pénteken este megtekintette a Nemzeti Színházban a balettegyüttes legújabb műsorát. re utal. Érdekes, hogy a paraszti betétek között a kisebbek aránya alacsonyabb. Ez év májusában a tízezer forint alatti betétek részaránya 10,3 százalék volt. a tízezer forintnál magasabbaké 89.1 százalékot tett ki. A paraszti betétek mintegy 70 százaléka „mozdulatlan” vagy emelkedő irányzatú. A parasztság péhz- tartsdékolásának általában biztonsági célzata van. a már félretett összegekhez nehezebben nyúlnak hozzá és tartalékaikat nagyobb bevételeikből időről időre növelik. A takarékpénztár az utóbbi években többször végzett reprezentációs vizsgálatot. Megállapították, hogy a lakosság korábban is magasabb betéttel rendelkező rétegénél tovább nőttek a pénztartalékok. A betétállomány 30—35 százaléka két évet meghaladó időn át „mozdulatlan volt”. Olyan betétek ezek, amelyekhez tulajdonosaik nem nyúlnak. mintegy 10—15 százalékuk biztonsági tartalékul szolgál az öregség, nyugdíjazás, vagy nem várt események (betegség stb.) esetére. További 20—25 százaléka olyan betétekből adódik, melyeket közelebbi cél nélkül, vagy csak egy késői, bizonytalan időben realizálódó célra helyeztek el, téhát tulajdonképpen „kényszer”-tartalékot jelentenek. A korábbi években az volt a központi kérdés, hogy a betétképződést fokozzák. A betétállomány felszaporodásával most már a betéteknek az adott körülményeknek leginkább megfelelő, részben hosz- szúlejáratú hitelnyújtásra, finanszírozásra való felhasználása is fontos feladat lett. Az OTP által nyújtott hitelek elsősorban a lakosság lakásproblémájának különféle megoldásait segíti, de jelentősek a fogyasztási célokra folyósított összegek is, amivel elsősorban olyan árucikkek részletre történő vásárlását segítik elő, melyei-» bői a kereskedelem nagyobb készletekkel rendelkezik. A megye lakosságának az OTP- vel szemben fennálló kölcsöntartozása 1965 végén 661 millió Ft volt, ebből az építési kölcsönök összege a legjelentősebb: 294 millió, majd az ingatlanvásárlási hitelek következnek: 266, és a fogyasztási hitelek: 71 millió forintos tétellel; H. M. A KINCSQYÜJTÖ KÉMÉNYSEPRŐ Már ötven évvel ezelőtt, hét esztendős korában is kincsgyűjtőnek nevezték Thron Ferencet iskolatársai, tanítói, pedig nem ő volt az egyedüli gyerek, aki szinte naponta kirukkolt egy-egy „páratlan” szerzeménnyel az iskolai órák szüneteiben. EJe amíg azok pávatollért, csúzliért, gombfestékért és uram bocsá!, még vajas zsemlyéért is elcserélték himmi-hummiaikat. őfieki akár egy játékbazárral ösz- szekombinált cukrászboltot sem ajánlhatták volna fel csere reményében. Mindemellett azért neki is megvoltak a maga „csere- partnerei”. A lelőhelyek. Ha egyszer-egyszer feltúrta, megvámolta valamelyiket, „ingyen” sohasem tette. Mindig visszatett, visszahan- tolt valamit a helyére. Persze, nem régiséget, az butaság lett volna, hanem új holmikat. Hol egy üvegpalackot vagy fedeles bádogdobozt, néha tejesköcsögöt is, de egyiket sem üresen. Minden esetben beléjük zárt valami írott vagy jelképes üzenetet, mert úgy hitte, hogy valamikor úgy is kiássa majd valaki és akkor ezekből a holmikból is régiség lesz. / Nehéz lenne ma már eldönteni, hogy miért választotta végül is a kéményseprő szakmát és nem a régészi, muzeológusi hivatást, de egy bizonyos, ha különösen hangzik is: Thron Ferenc össze tudta édesgetni egymással a két ellenkező mesterséget. — Annyi csak a. különbség — mondotta —, hogy amíg ötven évvel ezelőtt ásó kellett a kincsszerzéshez, . harmincöt éve már elég hozzá a kaparóvas és a seprő, no, meg egy kevés rábeszélőképesség is ... Aztán elmondta a két „módszer” lényegét is. Az első csak annyiban volt segítség, hogy általa nyíltak meg harmincöt éven át először a kaposvári, majd a pesti és legutóbb, — ennek is huszonöt éve már — a pécsi házak padlásajtajai is. És amióta háznak padlása van, az mindmegaininyi múzeuma is a rozsdálló, kallódó, a félrelökött, semmibevett régiségeknek. Ha nem így volna, bizonyára vitrinben őriznék, s nem löknék oda enyészetnek a padlás porába, sötétjébe. Valahogy így gondolhatta Thorn Ferenc is, amikor az első „lelet” szívdobogtató iz|álmával odaállított a házigazda elé: — Eleinte elszeleskedtem az alkudozást. Annyira lelkendeztem egy-egy felfedezett ősrégi biblián, postakürtön, páncélingen, hogy kapzsiságot ébresztettem vele a házigazdában. Annyit kért és én annyit adtam érte, amennyit akart.»: Később már „ravaszab- bul” kötötte a boltokat. — Egyszerűen elkunyerál- lam, vagy valamiért valamit alapon csereboltot kötöttem és ez vált be leginkább ... Olyan magától értetődően beszélt az üzletelésről, mintha nem is a kéményseprő szakmával, hanem a gyűjteményével tartaná fenn a családját, pedig ez utóbbiról egészen más véleménye van a feleségének. — Hát ilyen embert, mint az én férjem, még nem látott a világ. Olyan, mint a megszállott. Csak gyűjti, gyűjti a sok régiséget, lassan eltemet vele lakást, kamrát, műhelyt, mindent, de el nem adná egyetlen fia darabját sem a sok kacat- nak.;. Úgy látszik, megszokhatta már az embere az ilyen sértegetéseket, mert csak a „kacatot” vette a szívére. Olyanféleképpen, hogy ha fájó szívvel is, de meg sem mutatta a „gyanusabb” holmikat, amikor leltárba vettük a gyűjteményét. Csak arról beszélt, amiről már régész vendégei is jó véleményt mondtak. — Erről a két festményről azt állapították meg, hogy alkotóik saját kézzel szedték ossz« azokat a növényeket, amelyekből maguk főzték ki a festékanyagot ... — Ezt a puskát tusától a ravaszáig egy kézműves fegyvermester készítette, és az is rá van vésve, hogy mikor ajándékozta oda Ferenc Jóskának .. — Ennek az órának az üvegjén és a mutatóján kívül minden porcikája fából készült ... — Ez* a kard a XVII. századból való. ez az alabárd pedig . .. Nem vagyok szakértő, nem emelhettem fel, nem szállíthattam le rangját egyetlen fegyvernek, órának, kardnak, páncélingnek, kutyabőr-kötésű könyvnek, bibliának, ősrégi korsónak és sok más régiségnek sem, de a csodálatomat ki kell nyilvánítanom Thron Ferenc gyűjtőszenvedélyének. Amikor megkérdeztem, mi haszna abból, hogy 35 éve csak a maga örömére gyűjti a rengeteg régiséget, csodálkozva nézett rám. — Ha más ember a saját örömére iszik, kártyázik; szórakozik, akkor nem tudom mi elvetni való van az én szenvedélyemen. Aztán óvatosan, mintha hímestojáshoz nyúlna, leakaszt a szegről egy alabár- dot. Szórakozottan forgatja, simogotja és mintha nem is nekem, hanem annak mondaná: — Na, persze, más öröm az ital és megint más az én szenvedélyem. Az egyik herdáló, a másik^... Nagyon meggondolja, mielőtt kimondaná. — A másik olyan, hogy előbb-utóbb osztozkodni kell rajta. És úgy gondoltam, megőrzőm magamnak addig, amíg erőm telik rá, örömöm lesz benne, aztán kérés nélkül is átadom a múzeumnak. Elvégre pán- eéiingesen, alabárdosan nem is igen temetnek manapság embert... Pálinkás György i I
