Dunántúli Napló, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-02 / 233. szám
»66. OKTOBER 2. napló 3 Legjobb: A szegénylegények Akik szavaztak... Zsűritagok a díjnyertes filmről HORVATH LAJOS, Pécs város Tanácsa vb-elnöke ni}}ce — Érdekes történelmi időszakot vizsgál a film, a magyar történelemnek egy olyan szakaszát, amely nem tartozik a dicső korszakok közé. Kevésbé napfényre került, kevésbé ismert korszak, a nagy fellendülések utáni visszaesés. csalódás és kisszerűség ideje... Az elnyomók és elnyomottak drámai küzdelme úgy bontakozik ki előttünk, hogy az igazságnak egy nagyon szigorú és következetes keresése érvényesül mindvégig. Engem leginkább az a természetesség fogott meg, amellyel ezt a filmet Jancsó Miklós rendezte, és a jellem- ábrázolás. az emberi sorsok felmutatásának határozottsága, biztonsága. A zsarnokság a maga teljes komorságában jelenik meg a filmen, szembetűnő a szellemi harc, illetve eltérés az elfogottak és a zsarnokság képviselői között. A film a legpozitívabb esztétikai és érzelmi hatást váltotta ki valamennyi bemutatott szemlefilm közül. Természetesen engem is, mint a nézők nagyrészét, megfogott az az újszerűség, amely a filmet jellemzi, s nemcsak kérdésfeltevésben, az igazság kiderítésének következetességében, hanem művészi eszközeit tekintve is. SOMOGYI JÓZSEF, Kossuth-dijas szobrászművész, — Hogy miért adtam a voksofnat erre a filmre? Mert az első kockájától az utolsóig egy nemes feszültségben tudott tartani, hallatlan atmoszférikus ereje van. A fehér-fekete megoldás tiszta és puritán, ugyanakkor magasrendű, tudatosan fogalmazott képi erőt sugárzott. Rendkívül hatott rám ez, áttételesen mindig az éreztette, hogy valahol a sötét válik el a világostól, a szennyes a tisztától, egyszóval ez a megoldás egy felismerhető választóvonalat is jelentett az értékek között. A színészek tiszta és egyszerű, amellett tudatos játéka is megkapott. Szeretnék még valamit elmondani, olyan érzésemet, amit talán nehezen tudok megfogalmazni: rezdülésszerű jelenségekről van szó, amelyek beletartoznak ennek a filmnek a hallatlan történelmi tudatteremtő erejébe. Amikor megjelenik a tücsökcirpelés, rájövök valami újra: tudatomban mindeddig az idillt jelentette ez, egy bukolikus táji szépséggel függött össze. Most pedig érzem a szívbemarkolóan félelmetes társadalmi erők, a zsarnokság fojtó jelenlétét. Nagyszerű film -r s végtelenül humánus, a tisztaság utáni vágyat sugározza mindvégig. ECK IMRE, a Pécsi Balett igazgatója — Hogy miért ez a legjobb? A magam részéről nem tudnék pontos és kimerítő feleletet adni. Rászavaztam, jó filmnek tartom, művészi filmnek, amely valahol találkozik a többi művészet korszerű vonásaival. Rokonalkotásnak éreztem a mi törekvéseinkkel. Azt hiszem, ugyanakkor vagy éppen ezért, én nem tudom ezt a filmet, s talán a többi filmet sem, teljesen úgy, mint néző szemlélni. A hatásokon túl, amelyeket rám gyakorolt, a legfontosabbnak azt tartottam, hogy egy rendező koncepciójának, életútjának valamiféle betetőzése, legalábbis fontos állomása ez a film. Egy gondolatvilág egyfajta saját stílustörekvés és az igazság feltárásának egyéni útjai nyerik el ebben a filmben művészi megfogalmazásukat. Interjú dr. Ranódy Lászlóval, a rendező bizottság elnökével Jó úton haladunk Nemcsak a film, az egész magyar művésze! rövid keresztmetszetét láilu'< A II. magyar játékfilmsze mle befejeztével nyilatkozatot kér tünk dr. Ranódy László Kossuth-dijas filmrendezőtől, a szem le rendező-bizottságának elnö kétől. Ha a múlt évi szemlét próbának számítjuk, méghozzá sikeres próbának — kezdte nyilatkozatát dr. Ranódy László — akkor az idei szemle premier volt, egy premier minden izgalmával, törekvésével és természetesen hibájával együtt. De úgy érzem, hogy ez a premier mindent egybevetve sikeres volt, mert elérte az eredeti célkitűzéseket. A résztvevők jól éltek a lehetőségekkel és az egész rendezvény mindenképpen a magyar filmművészet fejlődésének ügyét szolgálta. Az elmúlt évhez képest több újítással kísérleteztünk. Ilyen újítás volt az idén, hogy mind a közönségben, mind az alkotókban tudatoVita a magyar filmművészetről A ma problé Sok hasznosítható gondolat a háromnapos eszmecserén Szombat délelőtt — műsoron kívül — ismét összeültek a külföldi és hazai filmszak- emberek az SZMT klubjában, hogy folytassák a vitát a filmművészet mai problémáiról. A kétnapos — kedden és szerdán megrendezett — vitán ugyanis nem sikerült a felvetődött problémákat minden oldalról megtárgyalni, többen nem tudtak már felszólalni az idő lejártával, ezért jöttek össze tegnap ismét. A problémák természete miatt végül is a szombati vitán sem alakult ki teljesen egységes álláspont, nem került minden szóba, de újabb gondolatokkal gazdagodott a szerteágazó kérdéskör. Megjelent a vitán Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a művelődésügyi miniszter első helyettese is. A vitát ismét Kovács András filmrendező vezette, aki bevezetésképpen néhány érdekes gondolattal kiegészítve összefoglalta a szó- banforgó problémákat. — A lényeget — mondotta többek között — abban tudnám kifejezni, amit legutóbb a moszkvai szimpozionon Fáb- ry Zoltán úgy vetett fel; mit kellene azért tenni, hogy a szocialista országok filmművészete betöltse azt a szere- ■pet, "amit a harmincas években a szovjet filmművészet betöltött. Azzal a szereppel ugyanis, amelyet jelenleg be- töltünk, nem lehetünk még elégedettek. A rendezők, beAz autogramm-vadászök gyűrűjében leértve Csuhrajt és a többi szovjet rendezőt, nem engedtek a kísértésnek, hogy megnyugtassák önmagukat, s a kérdés igen érdekes vitát váltott ki. Utalt arra, hogy a tehetség, a morális tényezők és a közéleti érdeklődés a megfelelő alkotó légkörrel együtt feltételei a filmművészet továbbfej lődésének, — Véleményem szerint azonban — mondotta ezután Kovács András —, meg kellene jobban vizsgálnunk a munkamódszereket, a dramaturgiai konvenciókat, amelyek szerint dolgozunk, nem gátolják-e a hagyományos módszerek a valóság olyan betörését a filmművészetbe, amely tovább forradalmasítaná, izgalmasabbá tenné. Abban a merev, három részre osztható folyamatban, amely a novella létrejöttével kezdődik, a forgatókönyvvel folytatódik és a forgatással ér véget, a forgatókönyvnek mintha túlzott jelentőséget tulajdonítanánk. Majd néhány szóban arról beszélt, hogy a filmek olykor a valóság színtelenebb képét adják, mint amilyen élénk és pontos ismereteik alkotóiknak vannak a világról, környezetükről. Ezt az érdekes jelenséget is részben a hagyományosan kialakult munkamódszerek magyarázhatják. Jancsó Miklós filmrendező a forgatókönyv misztifikálása ellen szólt néhány szót, majd hangsúlyozta a bátorság két- oldalúságának jelentőségét. Bátorság — amit az egyéni látásmód és az igazságkeresés őszintesége határoz meg —, a filmek alkotóitól ugyanúgy elvárható, mint a filmgyártás vezető embereitől, a filmforgalmazóktól stb. Gáli István filmrendező hasonló gondolatokat fejtett ki, azzal a kiegészítéssel, hogy hangsúlyozta a forgatókönyv fontossága körül kialakult vita buktatóit: ha egy ország filmművészetében jónéhány művész van, akit nem elsősorban a szakma, a mesterség érdekel, akkor a vita meddő, mert ezeknek az embereknek véleményük, egyéni látásmódjuk művészi törekvéseik vannak, amelyek kialakítják egyéni alkotó módszereiket is. Rózsa János rendező a „több bizalom” kérdését hangsúlyozta, elmondta, hogy természetes az, hogy a kezdő művésznek meg kell küzdenie az első lépésekért, de nem természetes, hogy akik már bebizonyították tehetségüket, rátermettségüket, a következő mondat kimondásáért is hasonló küzdelmekre kényszerülnek. — Az egyik megoldás — mondotta többek között — talán a csoportrendszerben található meg. Eddig a Balázs Béla Stúdió tűnt leginkább valódi csoportnak, ahogy egymást kritizáltuk, ahogy minden lépésünket közösen megvitattuk, ahogy egymást nagyobb teljesítményekre sarkalltuk, úgy kellene továbbra is egymás iránt felelősséget érezni, s érezni azt is, hogy közös ügyről van szó. Az ilyen valódi csoportok létezése sokat lendíthetne a problémán. A felszólalások sorozatát ismét az idő előrehaladása vágta el. Kovács András búcsúzóul megjegyezte, hogy a vita három napján igen sok okos, érdekes, hasznosítható gondolat hangzott el, a hasznosítás, a bizonyítás pedig már a szakma dolga. sítottuk: már maga a szemlén való részvétel önmagában is sikert jelent. Az ide került hat film a legilletékesebb szakmai fórum szerint kiemelkedik az évi termésből, s így már afféle sikeres elődöntőnek számít. Ugyancsak új vonás volt a szakmai vita. Almási Miklós vitaindító előadása olyan eredménnyel járj, hogy a tervezett két nap helyett háromnapos, sok mindenre kiterjedő filmművészeti vita alakult ki, s ebbe kapcsolódtak a résztvevő külföldi szakemberek is. Azt hiszem, sokan tanúsíthatják, hogy mindenképpen érdekes volt és nem öncélúan, hanem olyan kérdések körül mozgott, hogy alkotó munkánk lényegesebb alapjait boncolgatta. A külföldiek részvétele megint csak újdonságnak számít. Ez lényeges mértékben meghatározta a szemle színvonalát. Ök egyébként nemcsak a bemutatott hat szemlefilmet akarták látni, hanem igényelték azt is, hogy bemutassuk előttük az elmúlt húsz év filmtermésének keresztmetszetét. Így végignézhettek olyan magyar alkotásokat is, amelyeket eddig csak címekben ismertek. Mintegy negyven felajánlott magyar filmből választottak ki tizenhetet, mégpedig a Valahol Európában-tól egészen a Hideg napokig és az Arany- sárkányig német, angol és francia nyelvű kópiákról vetítettük. Bár előbb aggodalommal gondoltunk arra, hogy vajon élnek-e majd ezzel a lehetőséggel, gyakorlatilag az ellenkezőt tapasztaltuk: Sokszor reggel nyolctól kezdve egész napon át bent ültek a moziban és tanulmányozták a tizenhét filmet. A második magyar játékfilmszemle nemcsak a filmművészet, hanem egyéb művészetek jegyében is zajlott le. Nagy jelentőséget tulajdonítunk ennek, még akkor is, ha csak Pécs és Baranya vonatkozásában beszélhetünk róla. Először is Eck Imre balettegyüttese ugyan már világhírű, de legtöbbünk igazában csak itt Pécsett ismerte meg. A külföldiek számára hihetetlen meglepetést okoztak. Láttam, amikor olyan hangulatban ültek be a nézőtérre. mintha csak a vendéglátó iránti kötele, o idvarias- ságból ülnének és azt várnák. nogy a Hagyományos balett egyik vidéki szír nézi változatát kapják. Ezt a nan- gulatot késots nagytokú lelkesedés váltotta fel. Igen on- tos, nogy ők most nemcsak egy filmművészet fellendülő korszakát láthatták, hanem ismerkedhettek egész kulturális életünk keresztmetszetével. Ugyanilyen hatása volt a Liszt Kórus bemutatójának is. Bár itt meg kell jegyezni, hogy a jövőben szerencsésebben kell majd megválasztani a hangverseny időpontját. A Bóbita Együttes másféle izgalmat váltott ki, de kulturális életünk gazdagságát jól reprezentálta. A magyar vendégek szemeben Pécs eddig is az ország egyik kulturális központjának számított. De hogy a várostól távolabb, a megye kisebb helyeinek is ilyen kulturális atmoszférája van, arra őszintén szólva nem számítottunk. Elsősorban a siklósi várkápolnában adott hangversenyre gondolok. Maga a kirándulás is több volt, mint a tavalyi. Nemcsak szórakozást jelentett, hanem lényeges funkciója volt. Pesten néha évek telnek el anélkül, hogy a filmszakma minden ágának képviselői együtt lennének, együtt vitatkoznának. Itt most az élményen túl azt 's tapasztaltuk, hogy az autóbuszon, a fehér asztal mellett, mindenütt a magyar film aktuális kérdései kerültek folyvást szóba. A közönségművész találkozókon pedig olyan kapcsolat alakult ki, hogy az eddig csak csodált művészeket, most tisztelték, mivel megismerték munkájuk nehéz, küzdelmes voltát rre ______ Az újdonságok mellett természetesen érintetlenül, vagy kevés korrekcióval átvettünk a tavalyi szemléből minden olyat, ami jó volt. Mint a rendezőbizottság elnöke, nem vagyok illetékes ítéletet mondani arról, hogy a szemle jó volt-e vagy sem. De tapasztalataim alapján úgy érzem, hogy általában az eddigi, igaz csak két szemlével „kitaposott” út után járhatunk tovább, s akkor megnyugtató, biztos jövője lesz a magyar játékfilmszemléknek itt Pécsett és Baranyában — fejezte be nyilatkozatát dr. Ranódy László. F. D. I M t r A Kiosztották a játékfílmszemle díjait (Folytatás az 1. oldalról) árnyalatokban gazdag színészi teljesítményéért. A legjobb operatőri munka díját a zsűri a tragikus hirtelenséggel elhunyt Hegyi Barnabásnak ítélte a Butaságom története és az Iszony című filmek operatőri munkájáért. — Hegyi Barnabás — mondotta Fábri Zoltán, mielőtt a díjat átadta Révész Miklósnak, a filmgyár igazgatójának — a magyar filmművészetben a mai értelemben vett képi látás első úttörője és mestere volt, akinek szug- gesztív ereje az operatőr generációk hosszú sorát inspirálta és hatását máig érvényesíti. A zsűri a legjobb férfiszínészi alakítás valamint a legjobb forgatókönyv díját az idén nem adta ki. Miután a díjazott művészek meleg taps közepette átvették az okleveleket és díjakat, a társadalmi zsűri elnöke, Darvas József ismertette a társadalmi zsűri döntését. Az országos társadalmi fődíjat a zsűri Jancsó Miklós Szegénylegények című filmjének ítélte oda. Darvas József néhány mondatban indokolta a döntést, elmondotta, hogy a társadalmi zsűri tagjainak véleménye szerint ez a film egy tudatosan építkező rendező pályájának eddigi csúcsát jelenti, a szigorúan realista történelem- szemlélet alapján ábrázolta tárgyát, a romantikus történelemszemlélet lerombolásához nyújt segítséget, s noha történelmi film, a mához is szól, és az emberi szabadság védelmében az elnyomás lélekromboló hatását mutatja be művészi erővel. A társadalmi zsűri különdí- jat adott ki, a közönség szavazatainak számbavétele alapján, amelyet Keleti Márton filmje, a Butaságom története nyert el. Darvas József ezután elmondotta. hogy bár ebben az évben a társadalmi zsűri is szigorúbb mércével mér, kevesebb díjat adott ki, a szemlén résztvevő többi film értékeit is méltányolja. — Nagyon szép, egészséges, I bátor és életvidám alkotás a két fiatal rendező. Kardos \ Ferenc és Rózsa János filmje, a Gyerekbetegségek. Jó törekvés a társadalmi szatíra felé a Fügefalevél, és az Iszony, amely a második legtöbb szavazatot kapta a közönségtől, komoly művészi erényekkel és mélységekkel rendelkező alkotás. Darvas József elmondotta még, hogy az idei filmszemle kitűnően sikerült azért is, mert már részben megvalósult az a törekvés, hogy a szemle minél jobban épüljön be Pécs és Baranya kulturális életébe, s azért is, mert jó alkotó légkörről tanúskodik az a tény, hogy a kultúrpolitika, a szakma és a közönség véleménye egyformán ítélt a film- . alkotásokról. — Ez a filmszemle a mai magyar filmművészetnek minden bizonnyal olyan erőt és bátorítást adott, hogy a jövőben még sikeresebben, még eredményesebben teljesíti majd feladatát, A díjak kiosztása után a I díszelőadáson bemutatták a ' ' özönségnek Ranódy László ! ' ranysárkánv című fiimiét.
