Dunántúli Napló, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-13 / 242. szám
1966. OKTOBER 13. Ilupio J Jleámjúásár - színpadon 120 táncos, 40 szekér — Ki volt Vitéz László? Lábonjáró színház Balettbemutató a Nemzeti Színházban Fiatal koreográfusok estje Műsoron: Ballo Concertante, Székek, Cirkusz, Körhinta A pécsváradi leányvásár műsorának egyik legfontosabb részét a Leányvásár című, táncos, zenés népi Játék jelenti. A Leányvásár a hajdani pécsváradi szokást eleveníti fél, zenéjét Várnai Ferenc állította össze, koreográfiáját Simon Antid készítette. Simon Antal egyben a rendező is, tőle kérdeztük tehát meg milyen hagyományokat elevenít fel. s milyen eszközökkel, a készülő népi játék. VASARI FORGATAG — A régi Lukács-napi vásárok hagyományát — válaszolja Simon Antal. — Az október közepére, második felére eső Lukács napján nagy vásár volt Pécsváradon, a környező falvakból, de még Tolnából és Bácskából is jöttek ide vásárolni vagy eladni. De nem ez volt a vásár legfontosabb része mégsem, hanem maga a leányvásár. Ezek a lukácsi vásárok adtak alkalmat a parasztoknak, hogy lányaik, fiaik egybekelését megbeszéljék, összeegyeztessék a vagyon szempontjait, megegyezzenek a házasságról. Távoli vidékekre is „eladták” a lányt vagy fordítva. Persze, a fiatalok sokszor más véleményen voltak, mint az öregek. Ha a fiú és a lány tetszettek egymásnak, de a szülők másra alkudoztak, a fiú megszöktette a kiszemelt lányt — innen a leányrablás. Mindezeket úgy rendezzük meg a színpadon, hogy prózai részeket iktatunk a táncos jelenetek közé (a KFV- DSZ színjátszói játsszák), különféle típusú parasztok alkudozását jelenítjük meg, és lesznek párok, akik a maguk külön megegyezése alapján megszöknek. Lesznek továbbá a leányvásár hangulatához illő vásári jelenetek: körhinta, kendővásár, a kendőket a legények átnyújtják a lányoknak stb. A sokféle népet a különféle népviseletek is jelzik, s mint hajdanán, itt a játékban is jelen lesznek a nemzetiségek is. A játék tehát mintegy eljátssza a hajdani Lukács-napi vásárokat. — Ezért — folytatja Simon Antal — nem egy teljesen kötött dramaturgiai kompozíciót látnak majd a nézők, hanem olyan kötetlenebb játékot, amely csupán szerkezetileg van fölépítve. A táncok között io akad olyan, — A Szegei szeggel Budapesten. A Pécsi Nemzeti Színház társulata november 14 és 15-én Budapesten a Madách Színházban vendégszerepéi. Két előadásban mutatja be Shakespeare: Szeget szeggel című kétrészes darabját amely a játék kiegészítéseként újonnan keletkezett, de például a szebényi csoport eredeti műsorának egy kiválasztott részletét is eltáncolja. A Mecsek Együttesen kívül' a szebényi népi együttes, s a mohácsi és pécsváradi tánccsoport szerepelnek a játékban. A vásári forgatag megjelenítéséhez tartozik, hogy a táncosok la is szállnak a színpadról, a közönség közé vegyülve is táncolnak, s a színpad is szervesen beépül a vásár egészébe, közvetlenül mellette már sátrak, bódék találhatók. A színpadon egyszerre 120 táncos szerepelhet, s egy 12 tagú népi zenekar, fúvósokkal kiegészítve, kíséri őket, Dörömböző Géza vezetésével. A kocsi- versenyen is szereplő szekerek hozzák a táncosokat, összesen negyven kocsi. AZ ELÁTKOZOTT MALOM A pécsváradi ünnepségeken külön esemény lesz, a hagyományokkal szintén teljesen összhangban, a bábosok szereplése. Egész napon át folynak a bábelőadások, a pécsi Bóbita, a budapesti Kemény Henrik, a szentlőrinci és a hidasi bábcsoport közreműködésével. A műsor címe: Vitéz László. A Bóbita Bábegyüttes vezetője, Kós Lajos adta meg a válaszd a kérdésre, ki ez a Vitéz László? — Vitéz László, a magyar népi bábművészet hagyományos figurája. Afféle népi hős, furfanggal, csellel, érászéi és minden más elképzelhető eszközzel győz az ellenségen, fantasztikus és változatos helyzetekben, akár a népmesék mindenkori hőse. Vitéz Lászlóról egyik legrégibb adalék, hogy a királytól elrabolja az ágyúkat, kincseket és a koronát, s odaadja Kossuth Lajosnak. Ez az adat egyrészt azt mutatja, hogy a figura régi keletű, másrészt azt, hogy nálunk is, mint a többi európai országban, a népi bábjáték a forradalmak idején maga is forradalmi tartalommal telítődött. Vitéz Jánost a Bach- korszak a Paprika Jancsi- figurával akarta kiirtani, de néhány régi bábos-dinasztiánk átmentette az alakot, és már a század elejéről vannak tárgyi emlékeink, amelyek azt bizonyítják: Vitéz László, a maga egyszerű, népmese: humorával és vaskosságával, ismét megjelent a bábszínpadokon. A bábos-családok, akár a cirkusziak, világjáró, vándorló emberek voltak. A Kemény-dinasztia is ilyen, Kemény Henrik a népművészet mestere címet kapta meg, s a pécsváradi műsorban a legérdekesebb fennmaradt népi játékokat mutatja be. Az egyiket, az Elátkozott malom címűt, a Bóbita is bemutatja. Elektromos „tanár úr" Az Iskolai Taneszközök Gyára az eddig gyártott szemléltető eszközök mellett szár- mos újdonsággal segíti elő a tanulóifjúság oktatását. Most kezdtek, hozzá az elektront* kus „Didaktomaf gyártásához, amely a tanár szerepét tölti be és ellenőrzi a kérdésekre adott helyes feleleteket Újdonság még a mágnessel rögzíthető kémiai képletkirakó készlet is. A képen: készül az elektromos „tanár úr”, g didaktomat, amely « tanulók helyes vagy helytelen feleleteit ellenőrzi. Réti Mihály elektroműszerész, Kő- míves Sándor elektrotechnikus és Baranyi István üzem- technikus a berendezés kapcsolási rendszerét ellenőrzik hogy akt tegnap Ígéretes tehetség volt, az ma már bizonyító művész”. Mikor tették meg az első lépést? Ki tudja már visszapergetni az események apró kockáit, még akkor is, ha a fiatal művészegyüttes alig hat esztendős múltra tekint visz- sza. Talán egy opera vagy operett betét koreográfiája, talán egy televíziós játék, film táncának megalkotása? A kívülálló számára ez teljesen mindegy, csak önmaguk tudják, látják, hogy az esztendők során a sok próbálkozás folyamatában eljutottak ehhez az esthez. Négy önálló mű kerül a közönség elé. Vivaldi: Ballo Concertante, Gondja János: Székek, Ránki György: Cirkusz és Johann Strauss: Körhinta. A nyitó és a záró darab koreográfiáját Fodor Antal, a másik kettőét Tóth Sándor készítette. Nem akarnak csodákat művelni, a tisztéit és ismert hagyományokat folytatják, emberi történeteket, örömöket, bánatokat mondanak el a tánc nyelvén, felszabadultan, frissen, nagy-nagy kedvvel. Vallomások ezek az életről. emberek kapcsolatáról, szerelemről, házasságról. Úgy is mondhatnák — a máról. A Székekben például egy szimbólum körül botladoznak a szereplők, amit kedvezőbb társadalmi státusznak szoktak mondani. Pedig azok az emberek, akiket bírálnak, összetartoznak, csak éppen a székek szuggesztiójában élnek, küzdenek, harcolnak érte. A Körhinta apró mozaikokból áll, a villanásnyi történetek azonban az életből ellesett epizódok, hiszen ki ne ismerné a magányos fiút, aki vágyódik a lány után, de mindig kisiklik a keze közül és csak álmában jelenik meg neki, vagy a lányról, akit kö- rülrajonganak a fiúk? A két fiatal művész tehetségének újabb megnyilatkozása ez az est. Megvalósításában mellettük állnak — ha szabad így mondani — egykori táncos társaik, akik nagy kedvvel és tudással formálják meg táncba költött gondolataikat. S a többiek: Eck Imre, Végvári Zsuzsa, Vata Emil díszlet, Gombár Judit jelmeztervező és a színház sok-sok névtelen dolgozója osztozik a siker reményében. (Bora) (Foto: Saokolal) A vásári bábosok — a népi bábjáték ugyanis többnyire a vásárok tartozéka volt —, ilyenformán az igazi vásárhangulatot fokozzák, de emellett játszunk néhány gyermekdarabot, sok kisebb jelenetet is. LÁBON JARÚ SZÍNHÁZ A vásári hagyományok közül még egy jellegzetesen magyar hagyományt elevenítünk fel, a „lábon járó színház”-at, amely egy ládát jelent tulajdonképpen, amely a bábjátékos nyakában lóg, a kis figurákat saját kezével mozgatja, a ládát pedig egy szalmával kitömött pótujj tartja. A lábon járó színháznak mindig az volt a feladata, hogy a mozgalmasságot biztosítsa, felhívja a figyelmet a vásár eseményeire, sátrakra, a báb- műsorokra, stb., és persze, amerre jár, megnevettesse az embereket. Ezeket a hagyományokat újítjuk most fel, azon igyekszünk, hogy az eredetihez hasonló élményt nyújtson a pécsváradi vásár. A színlapon ez áll: Fiatal koreográfusok estje. Nemesen egyszerű címe a Pécsi Nemzeti Színház balettegyüttese új bemutatójának, ugyanakkor azonban egy művészi kollektíva fordulópontját is jelzi. Az est alkalmával két fiatal művész mutatkozik be: Tóth Sándor és Fodor Antal. Mindkettőjüket jól ismerjük, szeretjük, tiszteljük művészetüket, itt Pécsett kezdték pályájukat egy olyan műfajban, amelynek hazánkban nem volt hagyománya. A két nagyszerű táncos most új oldaláról lép a közönség elé: alkotó koreográfusként. Eck Imre, a balett igazgatója mondja: „Nehéz erről beszélni a dicsekvés látszata nélkül. De akik kissé közelebbről ismerik az együttes munkáját, talán érzik és tudják, hogy nem a dicsekvés, hanem az öröm hangját hallják. Hiszen ennek a munkának gyümölcseit nemcsak a közönség elé vitt, sok gonddal és fáradsággal kialakított müvek jelentik, hanem idetartoznak a művészek belső formálódásának alkotóvá érésének eredményei is, amikről a közönség csak elvétve hall valamit. Nincs nagyobb öröm annál, mint látni és elérni, Körhinta Ball« Concertante Meghívó meghívás nélkül „A Képcsarnok meghívja Ont Ligeti Erika és Sző lőssy Enikő művészek <c>- állítasának ünnepélyes meg nyitására 1966 október n 7-én, pénteken délután órakor. Megnyitó beszéd - mond ...” Ebből a megn- vóból csupán nekem siK<.-. rült szereznem egyet, meghívókat ugyanis neu küldték szét. A kiállítás a- utolsó pillanatban elmarad' A Képcsarnok Vállala pécsi bemutatóterme (miir az ország más nagyvárosában, itt is) évente általiban négy kiállítást rendez A Képcsarnok az előző ev végén javaslatait beterjeszt a Magyar Képzőmű vészes Szövetsége illetékes területi csoportjához jóváha gyás végett. A csoport engedélye nélkül ugyanis a Képcsarnok nem rendezhei kiállítást. A dél-dunántúli csoport a múlt év végén két kiállítást hagyott jóvá, illetve javasolt: Fodor József, illetve Ligeti Erika es Szöllőssy Enikő anyagából, mindannyian hódmezővásárhelyiek. A Fodor-kiállítást a tervezett időben, májusban nem lehetett megrendezni. A Képcsarnokhoz az utolsó napig nem érkezett meg a kiállítási anyag, lázas telefonálgatás után végül is kiderült, hogy az anyag egy hete már az itteni képzőművészeti munkacsoport közös műtermében hever, miután a hód- í mezővásárhelyi múzeum tévedésből odaküldte, csak erről éppen senki se szólt. A kiállítást három hónap múlva a legnagyobb részvétlenség mellett mégis megrendezték. Most október 7-én kellett volna megnyit- . ,* ni a Ligeti—Szöllőssy^kiál- lítást, de az anyag most kivételesen Hódmezővásárhelyen maradt. Csupán az egyik művésznő érkezett meg nagy csodálkozás közepette Pécsre, a megnyitó napján délelőtt. A Képcsarnok levélben és táviratban többször megkereste a művészeket, ennek ellenére az utolsó nap megint lázas telefonálgatás kezdődött, hol az anyag, hol az anyag, mígnem kiderült, hogy az anyag Hódmezővásárhelyen van, s egyelőre ott is marad, mert mint az ottani múzeum igazgatója közölte: a szállítási költséget sem a művéssek, non a múzeum nem vállalta. A költségekre minden bi- í ■onnyal van valami utasítás, de mégiscsak különös, | hogy az idén a második ki- j állítás marad el. A Kép- j csarnok Vállalat pécsi be- 1 mutatótermében eddig rendezett Intim hangulatú, igényes kiállítások méltán il- i leszkedtak a város széllé- j mi-művészi életébe. Éppen I ezért nagy kár a két idei 1 kudarcért, melyért elsősorban a két kiállító művész okolható, de a szövetség helyi csoportja is többet törődhetett volna ezekkel a kiállításokkal, annál is inkább, mivel mind a kettőt a pécsi csoport javasolta Egyáltalán: kissé komolyabban kellett volna venni. Ttalery Árpád — Uj süteményesbolt létesítését határozta el a Pécsi Sütőipari Vállalat a Doktor Sándor utcában lévő kenyérbolt bővítésével. Ez az üzlet a Bem utcaihoz hasonlóan a vállalat termékeinek széles választékát árusítja maid — Téli tárolás a falusi boltokban. A pécsi, pécsváradi. beremendl és sásdi körzeti földművesszövetkezetek több vagon rizst, asztali és konyhasót, cukrot, nagyobb meny nyiségű főzelékkonzervet, gyümölcsízt, borsot, fűszerpaprikát és gyufát tároltak télre. Az átvett készletekre hitel- kedvezményt adott a fűszert. Székek
