Dunántúli Napló, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-01 / 232. szám
1M6. OKTÓBER I napló Á legifjabb Közönség-művész találkozó A fesztivál legifjabb vendége Kassal Tünde dedikál a művész- klubban (Folytatás az 1. oldalról) Iákban, pedagógusokkal, gyerekekkel beszélgettek, közben keresték a legmegfelelőbb szereplőket is. A kiválasztás után egészen aprólékosan fel kellett készíteni őket, rendkívül nagy türelemmel, megértéssel. (Valaki megkérdezte: a Tünde valóban sírt-e vagy valamilyen technikai trükköt alkalmaztak, és mire gondolt, ha sírt? Tünde válasza: „Volt amikor gondoltam valamire, volt amikor nem. Amikor megkaptam a bizonyítványt, sírtam is, meg bőgtem is”. — Páger Antal kedves történettel példázta, hogy az igazi művész átérzi a szerepét és nem kér műkönnyeket...) Nem tudja, hogy készítenek-e gyermekfilmet, meddig dolgoznak közösen, több témát is dédelgetnek, lehet, hogy együtt, lehet, hogy külön valósítják meg. llJcií Pál elvtárs rövid felszólalásában elmondotta, hogy neki tetszett a film, s jó lenne több hasonló alkotást látni, amelyik a gyermekek és felnőttek problémáit így, a társadalom oldaláról közelíti meg. KülönöElőadói konferencia Kevesen, de sokszor járnak moziba Tegnap délután két órakor a filmművészeti ismeretterjesztőről tartottak előadói beszélgetést Pécsett a Technika Házának Bartók Klubjában. Ezen a TIT pécsi, budapesti és az ország más városaiból való filmklub előadói és klubvezetői vettek részt. Megjelent közöttük dr. Ranódy László, a TIT országos film- művészeti választmányának elnöke, valamint Újhelyi Szilárd, a Filmtudományi Intézet igazgatója. A beszélgetésnek dr. Táróéi Béla tudományos kutató előadása adta a gerincét. Az előadás pedig egy nemrég megtartott úgynevezett mik- rocenzusos statisztikai felmérés adatait használta fel, amelyből kiderült, hogy a Magyarországon viszonylag magas mozilátogatói létszám tulajdonképpen megtévesztő. Ugyanis nem sok, hanem viszonylag kevés, de szenvedélyes és gyakori néző rendszeres mozilátogatása adja a . magas számot. Megvizsgálták azt is, hogy a mozinézők elegendőnek tartják-e saját filmműveltségüket, s mit tartanak alkalmas eszköznek a műveltségük növelésére. A megkérdezettek 99,9 százaléka nem tartotta elegendőnek filmműveltségét. Dr. Taródi Béla előadásában lényegében azt igazolta, hogy nem elég a filmalkotás folyamatának ismeretével nevelni. Mellette, sőt, ma már helyette inkább filmértésre kell a legtöbb figyelmet fordítani az ismeretterjesztésben. A filmművészet csak így tudja ellátni társadalmi funkcióját. De a gyártás gazdaságosságával is összefügg, hogy minél többen járjanak moziba, mert egy film költségeit átlagosan másfél millió néző „hozza be’1. Az előadói megbeszélésre ellátogatott dr. Ortutay Gyula akadémikus, a TIT országos választmányának elnöke. A megrokkant hdrom- pár evezős Búvár Kund talán az egyetlen csónak a mohácsi partrészen, amit szárazra tettek.,. Mennyire más itt az őst, mint a Balaton mellett, ahol mindent szezonjelle- güvé alacsonyitott az idegenforgalom. Érdekes módon még a balatoni táj szépsége is szezonjellegüvé vált az emberek emlékeiben, mivel örökké csak napfényes, ünnepi hangulatú, zsi- vajos Balaton partot látnak, ezt az illuzórikus képet terjesztik a képeslapok, fényképek, újságok, ezt viszi ki-ki magával. A Balaton parton már hosszú hetek óta kint fekszenek a csónakok, kicsit megfakult, megkopott piros aljukkal meredezve az ég felé. A Duna más, a dunai hajózás, csónakázás, az élet nem szezon- és nem alkalomjel- legű. A motorcsónakok, halászladikok, bárkák hosszú sorokban billegnek a partok mentén, diákok nyüzsögnek a kikötő körül, egyszóval pezseg az élet Az őszi délután nyugodt, hétköznapi derűjét azonban felborzolja egy kis izgalom is. Mindenütt vontatóhajók horgonyoznak, óriási uszályfalkákkal körülvéve, szovjet, bolgár, magyar és jugoszláv zászlók alatt, öt percenként megszólal a fordulást jelző hármas hajókürt, s egy-egy hajó elindul az Al-Duna vagy Budapest 'Ä szemlét jól rendezték meg Több filmet átveszünk 3 A CGT delegációja a fesztiválon A Szakszervezetek Országos Tanácsa vendégeként hazánkban tartózkodik a francia CGT művészeti delegációja. A francia vendégek — Jean Mourier színművész, a francia művészek szakszervezetének főtitkára, Marcel Cotto zeneművész, a művészeti szakszervezet egyik területi bizottságának titkára, Mario Andre, a televíziós színpad dolgozója, a rádió- és tv-szakszervezet elnökségének tagja —, Vasi Imre, a MÜDOSZ főtitkárának kíséretében tegnap a déli órákban Pécsre érkeztek. A vendégek délután találkoztak a Zeneművészeti Szakiskola tanáraival, este pedig megtekintették a Nemzeti Színház előadását. Ma délelőtt a színház igazgatóságának és szakszervezeti bizottságának vendégeiként megbeszélést folytatnak a szakszervezeti és művészeti munkáról. Délben az SZMT-ben rendeznek számukra fogadást, este részt vesznek a pécsi játékfilmszemle záró ünnepségén a Petőfi filmszínházban, valamint a gálaesten. Vasárnap városnézés szerepel a programban, délután Harkányba látogatnak. A küldöttség este utazik visz- sza a fővárosba. tíeszélgetés Oslo alpolgármesterével Arnljot Engh, a norvég vendég már otthonosan mozog Pécsett. Sőt. végigjárta a megyét is, többfelé eljutott, mint a játékfilmszemle más résztvevője. Azt mondják, a szemle legérdeklődőbb, legkíváncsibb vendége. Megkérdeztük hát, ml a véleménye Pécsről, a szemléről, a magvar film- művészetről. — A város rendkívül kedvező benyomást tett rám. Ennek oka, hogy itt az ipari és kulturális jelleg, a földrajzi táj és a városkép esztétikáia jól ötvöződik egymásba, úgyhogy mindegyik megtartja sajátosságát, ugyanakkor harmonikus a többivel. Az emberek pedig, amint látom, szeretik a szépet, az ízléseset, udvariasak, egyszóval kellemes benyomást keltenek. — A filmszemle és a város viszonyáról is a legkedvezőbb a véleményem. Szerintem nem kell attól tartani, hogy Pécs kicsi egy ilyen rendezvényhez. Sőt, egy főváros forgatagában eltűnne a szemle, de Itt kissé át tudja alakítani a város arculatát, s bensőséges körülményeket teremt a résztvevők számára. — Megnéztem a város és a megye moziparkját is. Pécsen kívül Szentlőrincen. Szigetváron, Sellyén és Harkányban láttam a filmszínházat, s rendkívül meglepődtem azon. hogy mennyire szépek és kulturáltak. A falburkolat, a tükör, a másutt mellékesnek hitt részek, például a büfé. a könyvárusító hely, mindmind rendkívül korszerű és szép. Azt hiszem, a magyar filmek magas művészi színvonala igényli is, hogy ilyen környezetben mutassák be a filmalkotásokat. Különösen a szigetváriak lehetnek büszkék. Sokfelé jártam már, de ilyen kis helyen, ilyen előkelő mozit még sehol sem láttam. — Nálunk Norvégiában eddig mindössze két magyar filmet mutattak be. a Budapesti tavaszt és a Két félidő a pokolban címűt. A Budapesti tavasz két főszereplője. Gordon Zsuzsa és Gábor Miklós járt is kint Oslóban. A filmeknek nagy sikerük volt Jövetelem egyik fő célja most az, hogy kiválogassam azokat a magyar filmeket, amelyeket Norvégia átvesz, azonkívül esetleg előkészítsem egy nor. végiai magyar filmhét meg> rendezését. Eddigi benyomásaim szerint több filmet it kell vennünk. — A szemlét jól rendezték meg, s ez nemcsak az én véleményem, hanem bátran állíthatom, hogy a résztvevő külföldi vendégek véleménye is. A meghívott művészek és vendégek számát a legjobban választották meg, mert ilyen létszámmal alakulhat ki az igazi alkotó vita, a legtöbb tanulság, tapasztalat megszerzése így válik lehetővé. F. D. Művészek a Megyei Tanácson \ Tegnap délután a játékfilmszemle négy vendége, a Baranya megyei Tanácsra látogatott el. Ez alkalommal a Megyei Tanács KlSZ-szerve- zete és szakszervezeti bizottság-. Balogh Emese. Moór Mariann, és Soós Edit színművésznőket, valamint Kósa Ferenc rendezőt látta vendégül. Elbeszélgettek a filmművészet közérdekű kérdéseiről. AZ ANQOL JACHT FEDÉLZETÉN felé. De az izgalom eredete most más... A kikötőhíd mellett egy kétárbócos angol magán- jacht áll. Az első árbócon piros koronával ékesített hercegi logobót fúj a szél, a másik árbócon a hajó lobogója, s végül a tat felet az angol nemzeti zászló. Farmer nadrágos, szakállas matrózok járkálnak a fedélzeten, övükben kés, kezükben hol távcső, hol szarvasbőr. Fényesre törlik a korlátot, a nikkelezett lámpákat, fedélzeti fémrészeket. Néha a kikötőhöz vezető út irányába pillantanak. Berakodásra várakozó munkások, iskolai táskát szorongató gimnazisták és technikumi tanulók dőlnek a betongát tetejére és bámulják az angol magánjachtot. A lányok fantáziáját különösen felcsigázta az esemény, s bársonysapkáik alól sűrűn pislognak a szakállas tengerészekre. r— Hol járhattak ezek? — Budapesten — szögezi le egy szőke kislány, de aztán egy ábrándos arcú fiú újra bizonytalanságot kelt: — Vagy arra feljebb valahol Bécs, vagy ... Taxi érkezik a kikötőbe. Magas, kék dreszes, farmer nadrágos úr száll ki belőle, őszülő, hatvanas férfi, de még ruganyos járású. Amint a taxi megáll, rohannak a matrózok. Krumplit, hagymát, kenyeret, húst cipelnek a fedélzetre. A sofőr is segédkezik. Többször fordulnak a taxi és a hajó között. Utolsónak három hatalmas jégtáblát cipelnek a hajóra. Az angol úr kifizeti a taxit, a sofőr meghajol és elmegy. A matrózok a hajó belsejébe cipelik a jeget, élelmiszereket. A dikákok fennhangon tűnődnek. — Minek nekik a jég7 — A whiskynek. Világos, egész este whiskyznek. — Meg aztán a húst is jégre teszik ... Az agol úr camping-székeket és egy kis asztalt cipelt a fedélzetre és letelepedett egy térkép mellé. Hosszú percekig bámulta a térképet, aztán partra lépett és bement a vámhivatalba. — Fene jó ezeknek — vélekedtek a diákok. Az angol úr újra előbukkant, s amikor a hajóra szállt, mindenki várta, hogy felbúg a hajógép, bemelegítik a motorokat. De nem ez történt. A hajó hangtalanul vált el a parttól, szinte észrevétlenül. Úgy tűnt, hogy szellemmotorok hajtják. Csináltak egy nagy kört, aztán három-négyszáz méterrel lejjebb beálltak a vámvizsgálatra váró szovjet uszályhajók mellé. Beletelt egy jó óra, amíg sorra kerültek. Elég messze a másik part mentén horgonyoztak, Így nehéz volt megállapítani, hogy mikor szedték fel a horgonyt és indultak a Dunán lefelé. Az emberek csak azt vették észre, hogy az angol jacht a cigányzátony melléti úszik, aztán hirtelen olyanná válik, mint egy tollpihe és eltűnik a Duna felett lebegő őszi páratengerben. — Ezek elmentek — mondta a szőke kislány, s úgy tűnt, hogy van a hangjában egy kevés szomorúság. Ezt az ábrándos fiú is észrevette. — Elmentél volna velük? — Nem hiszem — rázta a fejét a kislány —, be akarom fejezni a technikumot ... Meg aztán minek is mentem volna velük... Mit kezdhetnék Angliában? — Lemennek a Feketetengerre — szólalt meg egy másik diák, aztán többen is bekapcsolódtak a beszélgetésbe és találgatni kezdték az angol jacht lehetséges útvonalát. — Igen... A Fekete-tenger, Boszporusz, Márványtenger. Egei-tev"'’r . .. — Előbb a Dardanellák, aztán végig a Földközi tengeren ... Jó nagyot kerülhetnek ... — Te jó ég. karácsony lesz, mire ezek hazaérnek! — sóhajtott fel a szőke kislány, s csaknem sajnálkozott már az angolok felett. A kikötőhíd mellett ekkor már egy magyar hajó, a Tolna állt. A semmiből előbukkant három kislány és letelepedtek az egyik kikötőcölöp köré. Láthatóan valami közük volt a Tolnához. Ezt a feltevést később még sok apró jel igazolta. A vámosoknak, határőröknek sok munkája akadt ezen a délutánon. Állandóan újabb hajórajok érkeztek, néha már-már úg: tűnt, hogy az összeütközésük elkerülhetetlen, de ez csak látszat volt. A hajók között motorcsónakok rohanták, a motorcsónakok orrában piros zászlók lengtek. A kikötőbe teherautók érkeztek. A mohácsi bútorgyár autóiról heverőket. matracokat hordtak az úszó kikötőhídra. A csomagokra pesti szállodaneveket írtak a gyárban, így aztán újabb mélyértelmű beszélgetés kezdődött a diákok között, s úgy tűnt, hogy az angol hercegi jachtot már el is felejtették. Bertha Búiért t \ i 1 ! sen hasznos lenne a serdülő-1 korúak világát reálisan ábra-1 zolni. Ez nem rontja el a gye- 5 rekeket, a negatív példákon keresztül is a helyes magaviseletre neveli őket. Páger Antaltól megkérdez- \ ték; hogyan vélekedik Pécs-; TŐI és a játékfilm-fesztiválról? — Életem legszebb évét töl-( töttem ebben a városban —; mondotta —, mindig szívesen í jövök ide. Szeretném kiigazi- í tani a kérdés másik felét: itt í Pécsett nem fesztivál, hanem > filmszemle zajlik. Az utóbbi) években több fesztiválon tár-] tam és részt vettem a mexi- < kői filmszemlén is, ahol díj-1 nyertes filmeket mutattak be, > közöttük a miénket is. Le-l hetne a pécsiből is fesztivál, < mégpedig úgy, ha a hazai fii-1 mek mellett bemutatnák a) környező szocialista országok i legjobb alkotásait is. Szeret-l ném, ha ez egyszer megváló- ? sulna, a város alkalmas erre> s magam nagy rajongója va- j gyök. i A másfél órás beszélgetés < dr. Kolta Ferenc igazgatóhe- \ lyettes szavaival fejeződött be, aki megköszönte a vendé- > gek látogatását. < Ugyancsak tegnap délután | két órakor közönség-művész l találkozót tartottak a Pécsi í Porcelángyárban a Szegény- > legények című film alkotóival S és művészeivel. A találkozón ( részt vett Aczél György elvtárs, az MSZMP Központi Bi- í zottságának tagja, a művelő- 5 désügyi miniszter első helyet- i tese. |
