Dunántúli Napló, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-30 / 257. szám
Megnyílt a Pécsi If júsági Színház A műsoron Babay—Buday: Három -zegény szabó legény című vidám zené“ története I átszólag különös dolog *" történt pénteken az újjávarázsolt, pécsi kamaraszínházban, a gyermekeknek szánt sorozat első előadásán. A nézőtéren a bemutatóra meghívott felnőttek foglaltak helyet, főként pedagógusok A közönség először kissé hűvös tartózkodással figyelte az újszerű kísérletet, de a hangulat egykettőre feloldódott, és már az első szünetben egyöntetű volt a vélemény: a Három szegény szabólegény előadása a felnőttek számára is kitűnő színházi élményt nyújt, a végén pedig valóságos tapsviharral ünnepelték a szereplőket. Valójában mégsem olyan különös ez. Már Belinszkii megállapította, hogy az a jó és értékes ifjúsági mű, amelyet a felnőttek is szeretnek mert igazi műélvezetet nyúji. Ifjúsági színházunk első bemutatójának a sikere azt jelzi, hogy a rendező és a szereplők a gyermekeknek szánt mesejáték hatáskeltő lehetőségeit művészien valósították meg, komoly színházi produkciót nyújtva. Szeretnénk aláhúzni ennek a fontosságát. Nagy hiba lenne ugyanis, ha az egyébként eléggé nem dicsérhető szándék, hogy a pécsi gyermekeknek külön színházuk legyen, valamilyen primitívséghez vezetne, és az előadások a színművészi tevékenység perifériájára szorulnának. Sokkal jelentősebb és felelősségteljesebb ügyről van szó. A színpad szószék, melynek emberformáló ereje van. A gyermekekre pedig különösen. Világnézeti, erkölcsi, politikai nevelő hatása náluk óriási, hiszen a valóság fogalmi-logikai, politikai-erkölcsi és esztétikai jelenségei igazságai nem elvontan, hanem a művészi szó, a muzsika és a színek segítségével szemléletesen, életszerűen elevenednek meg és tükröződnek a színpadon. Éppel ezért az ifjúsági színháznak nemcsak a kulturált szórakozást, hanem az iskola, a szülői ház, az egész társadalom nevelő szándékait is szolgálnia kell. „Nem mesterember kell ide, hanem művész!” — írta Gorkij, és hadd idézzük Sztanyiszlavszkij híres mondását is: „A gyermekek szá inára ugyanolyan komoly felkészüléssel kel] játszanunk mint a felnőtteknek, csal: jobban!” Ezek a megállap' tások természetesen mind műsorpolitika, mind a szír padi megjelenítés szempont iából jelentősek. Az utóbbi vonatkozásába.* nemcsak azért, mert néni mindegy az előadott darab mondanivalóinak igazsága milyen hangsúlyt kap, hanem azért is, mert ezeken az elő adásokon formálódik értő ét élvező színházlátogatóvá a holnap felnőttje. ízlése, esztétikai befogadóképessége művészi igényessége csiszolódik itt. Az olcsó, hatáskeltő eszközökkel népszerűségre törekvő, gyenge színvonalú előadások rontó hatása felmérhetetlen lenne. „Az ifjúság múzsái neveléséhez a legjobb is éppen csak hogy elég jó” — írta Goethe. A bemutató előadás azt bizonyította, hogy színházunk vezetői és művészei gondoltak erre. amikor az első darabot színre vitték. A műsorpolitika szem- ” pontjából természetesen még sok megfontolásra lesz szükség, hiszen egyelőre csak a két első darab kiválogatása történt meg. A meginduláshoz választott vidám „zenés történet” bizonyára nagy sikereket ér el a fiatal színházlátogatóknál is: a mindig izgalmakat kiváltó meseszerű cselekmény, a hol szívhez szóló, hol felszabadult kacagást kiváltó fordulatok, a jó és a gonosz egyértelmű szembenállása, az igazság, a becsület és a jóság győzelme a gyermekeknél mindig biztos sikert jelent. A népmesefeldolgozások nevelő hatása is közismert. Úgy gondolom azonban, tovább kell majd lépnünk a mesejátékoknál Itt, Pécsett nem követhetjük ugyan a berlini példát, ahol valósággal a nevelési terv célkitűzéseinek egy-egy alapvető követelményéhez keresnek, fordítanak, írnak és adnak elő az ifjúsági színházAz egyik szabólegény: Farkas Gabi. ban darabokat, de mi is nyújthatunk ifjúságunknak olyan előadásokat, amelyekben saját életének és a közvetlen valóságnak a tükrét látja. Az alapvető feladat természetesen az, hogy tisztáztuk ennek az ifjúsági szín háznak a „profil”-ját. Úgy gondolom, amellett, hogy az el őrdósoknak a felnőttek fejlettebb ízlését is ki kell elégíteniük. mindig a fiataloknak egy-egy meghatározott korcsoportjához kell elsősorban szólniuk. Ismét csak Gorkijt kell idéznem: „Az a levél, amelynek a címzettje ismeretlen, nem kell sem a felnőtteknek, sem a fiataloknak”. Nem szabad tehát általában, „a” gyermekre gondolnunk, amikor a műsort kialakítjuk, de nem is lenne helyes, ha csak egy szű’kebb korcsoportra (pl. az ált. iskola felső tagozatára) szűkítenénk le az ifjúsági színház tevékenységét. Talán elbírna a város és környéke sajátosan a kisebbeknek (a ., m esekorszak’ ’ -ban élőknek), külön a pubertás korúakmak és külön a serdültebb, a középiskolás korúaknak szóló előadásokat. A 10—14 évesek is élvezik a mesejátékot, de nekik már speciális érdeklődési körük van: kedvelik a saját életüket is tükröző ,,banda-történetek”-et, a történelmi témákat, a valósághoz közelálló kalandos műfajokat stb. (Műsoranyagot lehetne szerezni. A bealini Ifjúsági Színháznak pl. óriási repertoárja van, de esetleg az új magyar ifjúsági drámairodalom kibontakoztatására is kedvezően hatnának az idevágó kísérletek. Sőt: a középiskolásokra gondolva arra kellene törekedni, hogy eltűnjenek az éles határok az ifjúság és a felnőttek színháza között. Shakespeare, Moliére, Katona stb. és egy-egy megfelelő mai világirodalmi alkotás minden évben szerepelhetne a műsortervben; ezeket bizonyára a felnőttek is szívesen megnéznék. Milyen hasznos és hatásos lenne, ha a „kötelező” drámairodalmat színpadon is láthatnák a tanulók. (És ezzel kapcsolatban gondolni lehetne a főiskolásokra is!) Még valamit: az első előadás rendezőjét dicséret illeti ötletes, jó munkájáért. Az előadás stílusa igazodott a mesejáték atmoszférájához. A jövőben azonban talán nem ártana modernebb színpadi megoldásokkal is kísérletezni. Hogy közönségünk művészi ízlése elmaradt a fejlődés mögött, annak egyik oka kétségtelenül az, hogy az iskolákban nem készítették fel eléggé az új megértésére, befogadására. Az ifjúsági színháznak is vannak idevágó feladatai. C gyelőre csak az első lé“ péseket tettük meg egy olyan úton, amely messzire és nagyon szép célok felé vezethet bennünket Örülünk, hogy Budapest után a mi városunk az első, amely saját színházat biztosít a leg- fiatalabbaknak. Az ő lelkesedésük, rajongásuk, szeretet ük bizonyára visszhangra talál majd azokban is, akik talán ma még nem érzik ennek az ügynek a nagyszerűségét, Az első bemutató mindenesetre azt mutatja, hogy művészgárdánk lelkesen és sok tehetséggel vállalta ezt a felelősségteljes, éppen ezért rangot is adó feladatot. Dr. Kolta Ferenc A szabóműhelyben, Kassán munkába állt a három szabólegény. — Szokolai fe!v. A román madrigálkórus hangversenye Pécsett Pénteken este a Liszt Fe- i renc-teremben adott nagysi- ! kerű hangversenyt a hazánkban vendégszereplő román madrigálkórus Marin Constantin vezényletével. Az együttes mindössze három esztendeje alakult a bu- j karesti Ciprian Porumbescu ! Zeneakadémia növendékeiből. | E rövid idő alatt is nagy el- ' ismerést érdemelt ki az együt- i tes lelkes munkájának, zene- | szeretetének, a kórusvezető \ mesteri hozzáértésének ered- ; menyeként nemcsak Romániában, hanem külföldön is. A román zenei kultúra képviseletében részt vett a nemzetközi Hándel-fesztiválon. az ! idei Prágai Tavaszon, a Mu- ■ zica Európáé Orientalis-on, a Párizsban megtartott UNEF diák művesztalálkozón. A ! Budapesti Zenei Hetek alkalmával rendezett fővárosi koncertjük után kíváncsian várta szereplésüket a kamaraéneklésben oly igényes pécsi közönség. A várakozásnak megfelelően remekül összeforrott, kiegyenlített hangzású együttest ismert meg a Liszt Fe- renc-teremet megtöltő hallgatóság a bukaresti kórusban, vezetőjében. Marin Constantinban pedig fiatal, képzett tudású karmestert. Ezúttal sem kerülhetjük el, hogy ne említsük meg a kórus dekoratív megjelenését a felállás különböző változatait, mely minden teátrális- sága ellenére a hangzás szépségét, egységét szolgálta. A műsor jelentős része a madrigálirodalom legszebb gyöngyszemeiből, reneszánszkori művekből, chansonokból, olasz, német, francia és angol mesterek alkotásaiból állt. Nagy gyönyörűséget szerzett e magasszintű, a végletekig csiszolt madrigáléneklés, mely a klasszikus művek rendkívül stílusos megszólaltatását komoly zenei élménnyé avatta. Kár, hogy repertoárjuk mai szerzők kamaraműveit tartalmazó részéből nem nyújtottak zelitöt. Viszont néhány román szerző népi ihletésűt előttünk ismeretlen műve érdekes színfolttal gazdagította a méltán nagy közönségsikert aratott koncertet. — nt —* Pedagógus engermi’Ksrart alakult Tíz nap alatt immár a i második új eszperantócsoport alakúit Pécsett. Ez alkalom- i mai a város eszperantista pe- i dagógusai hozták létre önállé — szakmai jellegű — csoportjukat. Szombaton délben a Nevelők Házában tartót* ünnepélyes alakuló üléser Hollay Mártont, a mozgalom egyik legrégibb és legkiválóbb nyelvoktatóját választották elnökül. A csoport ailelnőke Mohos Antal, a Nevelők Házának igazgatója. titkára pedig dr. Hegedűs Béláné tanárnő lett. A város eszperan- tistái nevében Ákos Lajos köszöntötte szép eszperantó beszédben a legfiatalabb csoportot. Az eszperantista pedagógusok minden héten kedden tartják klubdélutánjukaí a Nevelők Házában.
