Dunántúli Napló, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-28 / 255. szám

2 napló 1966. OKTÓBER 38. Kommunisták (Folytatás az 1. oldalról.) dalmi-emberi többletet, ami az ország igazságos boldogu­lásához vezet. Mi ez a több­let? Elkötelezettje minde­nek előtt életre-halálra-tisz- lességre egy eszmének, mely példátlanul nagy tömegbázis­ra épül, s mely története fo­lyamán gyakran legjobbjait adta áldozatul. Nem volt még a világtörténelemben politi­kai mozgalom, mely ilyen vi­lágos, egyértelműen demok­ratikus programot hirdetett volna és amely mögött olyan nagy tömegek álltak volna a világon, mint a kommunista­mozgalom mögött. Mi ez a többlet? Aktivitás a közélet­ben a lakóház helyi problé­máitól kezdve az országgyű­lésig bezárólag, minden kom­munista a maga helyén. Fe­lelősségérzet, mely egyfor­mán érzékeny a nagy társa­dalmi célokkal és a kis egyéni sorsokkal szemben. Közösségi kötelezettségek. Az talán túlzás, hogy kizárólag egymásért vagyunk, de egy­más nélkül nem boldogu­lunk, pláne olyan nagy mun­kában, mint a szocializmus építése. A kommunisták programja világos, tiszta, egyértelmű. Célja egy hosz- szú lejáratú gazdasági egyen­súly, a jólét és a rend biz­tonsága, a javak alapvetően demokratikus és igazságos elosztása, a békés egymás mellett élés, a szocializmus teljes felépítése. De bármi­lyen igaz és nagy értékű is a cél, a kommunisták egyma- guk a szocializmust nem építhetik fel, ez csak együt­tes, nemzeti munka alapján lehetséges. ÍZ ommunistának lenni nem különös alkat kérdése, hanem munkát je­lent mindenek előtt, a szo­kásos munkán túl; áldozatot, h^^úgy tetszik; aggódást egy hatalomért, mely demokra­tikus jogrendszeren alap­szik; a képzelet szárnyalását és az eszmébe vetett maxi­mális hitet. Csak így, mind­ezzel őszintén szembenézve, egyszerűen, példásán, s ha a szükség úgy hozza: rendület­lenül. Ezt fogalmazzák meg a pártértekezleti beszámolók, ezzel az érzéssel ülnek be a kommunisták a tanácskozási termekbe, hogy átgondolják problémáinkat, s szívből örüljenek annak, ami jól si­került. <T) Johnson JhaifS/dön Hz elnök gratulációja lábukat vesztett amerikai katonáknak Zuhogó esőben érkezett Johnson elnök csütörtökön, magyar idő szerint a reggeli órákban Thaiföldre. Gépe há­romórás repülés után szállt le a Bangkoktól 120 kilométer­nyire délkeletre fekvő Satta- hipi légitámaszpontom. John­son és felesége, valamint kí­sérete, egyelőre pihen Kitti- kachorn miniszterelnöknek a Sziámi-öböl partján lévő bir­tokán, majd pénteken kezdi meg hivatalos bangkoki tár­gyalásait. Johnson ezerdán — amint jelentettük — villámlátoga­tást tett Dél-Vietnamban, a Cam Ramh-i amerikai támasz­ponton, ahonnan ez alkalom­mal a sajtót kitiltották. A látogatásról most érkezett meg az első Reuter-jelentés. Eszerint Johnsonnak helybe hozták „a frontról frissiben visszaszállított amerikai sor­katonákat. Az elnök autogra­mokat osztogatott és kezeket szorongatott. Ezután egy kór­házat keresett fel, ahol gra­tulált a sebesült amerikai ka­tonáknak, köztük olyanoknak is, akiknek mindkét lábát ak­na tépte le. Johnson innen még vissza­utazott Manilába. A dél-viet­nami villámlátogatás éppen a titokzatosság miatt kapott nagy sajtónyilvánosságot. Az idegeket még tovább borzol­ták, amikor Johnson Thaiföld­re indult. Az elnök — meg­lepetésszerűen — 90 perces késéssel érkezett ki a repülő­térre. Néhány diplomata idő­közben megunta a várakozást és hazament A Reuter iroda bangkoki tudósítója szerdán ünnepron­tó jelentéssel harangozta be Johnson thaiföldi látogatását Elmondotta* az utóbbi hetek­ben belpolitikai vihar kere­kedett Thaiföldön, amit az amerikai katonaság jelenléte indított eh Néhány napja az egészségügyi miniszterhelyet­tes nyilvánosan elpanaszolta, hogy veszélyesen terjed a nemibetegség azokban a vá­rosokban, amelyekben az amerikai katonaság zöme ál­lomásozik. Vietnami jelentés Hazaszállításukat követelik az USA tengerészgyalogosai Saigon; A hírügynöksé-1 gek részletes jelentéseket kö­zölnek arról az óriási tűzvész­ről, amely a Tookini-öbölben az Oriskany repülőgépanya­haján pusztított. Az ismeret­len okból keletkezett tüzet a hajón az éjszakai felderítő re­pülésekhez tárolt magnézium begyulladása terjesztette to­vább. Negyvenhárom személy meghalt, tizenhat megsebesült, két helikopter elpusztult és számos repülőgép is megron­gálódott A légitevékenység továbbra is korlátozott az időjárás kö­vetkeztében. A felszabadító erők szerda éjszaka aknatűzzel támadták a dél-vietnami kormányerők Saigontól hét kilométerrel nyugatra lévő állását. A Felszabadítás hírügynök­ség alapján jelenti a VNA Hanoiból, hogy az elmúlt hó­napok során olyan események történtek a Dél-Vietnamba vezényelt amerikai haderőnél, amelyeket az amerikai pro­pagandaszervek tudatosan el­hallgattak. Csak most vált ismeretessé, hogy augusz­tusban Chu Laiban, az egyik legjelentősebb amerikai katonai támaszponton több mint 3000 amerikai tengerész­gyalogos szállt szembe pa­rancsnokai utasításával és sürgős hazaszállításét köve­telte, bevetés helyett. Fogadás Phenjanban Ktm Ír Szén, a Koreai Munkapárt Központi Bizott­ságának főtitkára, a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság miniszterelnöke szer­dán este fogadást adott az Osvaldo Dorticos vezette ku­bai párt- és kormányküldött­ség tiszteletére. A fogadáson Kim ír Szén és Dorticos beszédet mon­dott. Kim Ír Szén méltatta a kubai forradalom jelentősé­gét és a jelenlegi nemzetközi helyzetet elemezve kijelen­tette, hogy ma minden eddi­ginél fontosabb a nemzetközi kommunista mozgalom össze­fogásának fokozása. Meg kell fékezni az amerikai imperia­lizmus vietnami agresszió­ját — mondotta Kim ír Szén. Szovjet tiltakozó jegyzék Kínához A szovjet külügyminiszté­rium csütörtökön jegyzéket juttatott el Csang Tö-csün- höz, a Kínai Népköztársaság moszkvai ideiglenes ügyvivő­jéhez. Ebben erélyesen tilta­kozik a pekingi szovjet nagy- követség ellen végrehajtott újabb provokációk miatt. Mint a jegyzék megállapítja, október 23-án elzárták a pe­kingi szovjet nagykövetség bejáratát. A dolog odáig fa­jult, hogy néhány külföldi diplomata október 23-án dip­lomáciai rendszámmal ellátott gépkocsiján nem hagyhatta el a szovjet nagykövetséget és lezárt utcáról kénytelen volt visszahajtani a szovjet nagy- követség területére. Az utóbbi időben már más­kor is előfordult, hogy kínai hivatalos személyiségek báto­rításával és támogatásával a Szovjetunió nagykövetsége előtt nyíltan szovjetellenes tö­meges zavargásokra került sor. Az a benyomás alakult ki, hogy az államközi viszony ál­talánosan elfogadott elveinek, a nemzetközi jog elemi nor­máinak és a diplomáciai sért­hetetlenség elvének durva megsértése a Kínai Népköz- társaságban sajátos gyakor­lattá kezd válni —, hangzik a jegyzék. — A szovjet külügy­minisztérium az október 23-i provokációt olyan újabb szárW dékos lépésnek minősitii amellyel a kínai fél tovább akarja élezni a szovjet—kínai államközi viszonyt. A művészeti életben is, sok­szor kell kompromisszumot kötni. Maga az elhatározás: klasszikus művet modem korban elővenni és színpadra, filmre, bárhová alkalmazni, — mindig egyféle kompro­misszumot jelent, ami aztán akkor sikerűi, ha a klasszikus alkotásnak időtálló gondolatai vannak. Az utóbbi évtizedek színpadi és filmművészeti igazolta: ez a törvényszerűség nemcsak annyira klasszikus müvekre vonatkozik, mint például a százképpen feldol­gozott Elektra-téma, hanem egy-két emberöltő távlatá­ból elővett irodalmi alap­anyagra is. A tegnap mű­sorra került „bácskai film* — a szabadkai Kosztolányi Dezső és a zombori Ranódy László Baján forgatott film­je — az Aranysárkány is kompromisszum eredménye. A két eltérő kor és a két különböző műfaj egyeztetésé­ből eredő, megszokott cselek­mény- és kifejezés-változások mellett azt hiszem, a gondo­Brezsnyev fogadta a marokkói királyt Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára csütörtökön fogadta II. Hasszán marokkói királyt és megbeszélést folytatott vele. A megbeszélésen marokkói részről Abdelkabir El Fazi moszkvai nagykövet és Ahmed Taibi Benhima, a királyi ka­binetiroda igazgatója, szovjet részről Andrej Gromiko kül­ügyminiszter és Luka Palamarcsuk rabati nagykövet is részt vett. Aranysárkány Új magyar film lati mag időtállóságát érdemes mérlegre tenni. Mit mond Kosztolányi Dezső Novák An­tal gimnáziumi tanár sorsával? Azt, hogy jóságos magatartás­sal, kizárólagos szeretettel nem lehet eredményesen küz­deni az erőszak, a brutalitás ellen. Kiállja-e ez a megálla­podás a mai idők próbáját? Mindenképpen. Elsősorban azért, mert Kosztolányi az Aranysárkányban és szinte egész életművében az emberi lélek avatott kezű kutatójá­nak bizonyult, s annak mély­ségeiből mindig meglepő kin­cseket, vagy meglepő szeny- nyet hozott elő. Vallotta: nincs „átlagember”, közelről és valóságban minden ember kivétel és csoda. Cselekmény­vezetésének okrendszere ezért összetettebb, bonyolultabb, mint az elsősorban társadal­mi gyökerekből kiinduló, azokkal összefüggő alkotások cselekményláncolata. A film-Aranysárkány a kompromisszumból eredő vál­toztatások, tömörítések elle­nére is tisztelettel követte a regény-Aranysárkány monda­nivalóját. Sőt, a bizonyos ér­telemben szertelen regényt rendszerezte és összpontosítot­ta Novák Antal egyénisége köré, s ez a forgatókönyv írójának, Illés Endrének is érdeme. Még így is támadhat­nak olyan érzések, hogy a történet expozíciója túlságo­san elnyújtott folyamat lett, mert ezt a film vizuális esz­közeivel nehéz végigkísérni. Ranódy László rendezésére azonban a mértéktartás, ízlés és az erőteljes légkörteremtés jellemző. Utóbbi az időköz- ben külföldön is „befutott* másik Kosztolányi film, a Pa­csirta atmoszférájánál is talá­lóbb, tökéletesebb. A század- eleji Bácska hangulatában azt érezteti, ami Novák tragiku­mához tartozik, és úgy, ahogy N óvókra hatott. Fontos kö­rülmény ez, hiszen mindkét Aranysárkány — a regény és a film — gondolati időtálló­ságának feltétele. Az egyénről van tehát ez­úttal szó, akiben mindenféle erőszak meghódítható teret talál. Igen, mindenféle erőszak. Erőltetett dolog a „színes tintákról álmodó” Kosztolányi Dezső — oki « századeleji Bácska egy szeiz­mográf érzékenységű alakjá­ról 1925-ben írta ezt a re­gényt — ezt állítani, hogy a hitleri világrend eljövetelét érezve, vészharangnak szánta az Aranysárkányt. Ez még az ösztönösségre hivatkozva is I erőltetett. Ehelyett Novák An­tal — a filmen Mensáros László kivételes erejű alakí­tásában — jóságos ember, akin mindig nagyot üthet mindenféle erőszak. Ezért időtálló téma az Aranysár­kány. A film pedig összessé­gében mérve magasszínvona­lon mentette át a celluloid­szalagra a magyar irodalom egyik érdekes, egyéni alkotá­sát, Kosztolányi Dezsőnek ezt a regényét. Földessy Dénes A hatalmas, farmotoros Ikarusz negyvenhét utasával indult el Pécsről a Baranya megyei IBUSZ kirendeltség idei utolsó „hosszú utas” országjárására. A négy napig tartó út költ­sége mindössze 597 forint volt — utazás* szálloda, étkeztetés, kedvezményes áron* amolyan „szezonzáró” jelleggel —, így a résztvevők többsége is a kispénzű nyugdíja­sok, illetve idősebb emberek közül került ki. Az útvonal Pécs, Budapest, Gyöngyös, Eger, Aggtelek, Miskolc, Kékestető, Jászberény, Kecskemét, Dunaföldvár, Pécs; mindent ösz- sze vetve, közel ezer kilométer. 1. Hazai útibeszámoló autók, autóbuszok tucatja érkezik a városba. Az új reprezentatív létesítmény létjogosult­ságát az építés időszakában sokan vitatták: minek egy hipermodm szálló egy poros kis­városba? Nem lett igazuk. Az Arany Homok ma egyik mozgatója a város gyorsuló életé­nek: még azok is Kecskemétre utaznak egy- egy éjszakára, akik más városba igyekeztek. Húsz kilométeres kitérők ma már semmit sem jelentenek.. A táj szépségeiről útibeszámolót írná feles­leges, az országjárás során szerzett tapasz­talatok összefoglalása azonban hasznos lehet... A négynapos út során három város három szállodájában szálltunk meg. Egerben az Eger, Miskolcon az Avas, Gyöngyösön a Mátra szállóban. Közülük az egriről érdemes külön is szólni, öt emeletes, ultramodern épület, a város új központjában, a Gárdonyi Színház és a régebbi Park Szálló közvetlen szomszédságában. Beszélgettünk a város ide­genforgalmi szakembereivel. Azt állítják, amió+a elkészült az új szálló, megnőtt a for­galom. Tény: az embereket egyre kevésbé elésf'tik ki 15—20 ágyas turistaszálloda szo­bák. Az idegenforgalom polarizációja mind vi1 ■'Tcsabban látszik; vagy campingekben akarnak pihenni az emberek — a lehető leg­természetesebb és legromantikusabb kömye- zetben —, vagy kultúrált, minden kényelmet biztos-'tó szállodákban. Azok a létesítmények, melyek ezek között vannak, már csak a diá­kok tömege're émthetnek. Utunk során megálltunk Kecskeméten is. Ez a város idegenforgalmi szempontból so- semmit sem jelentett. Amióta megnyi­totta kapuit az Arany Homok, nap mint nap 0 0­Pár szó az önbecsülésről. Túránk negyven­hét résztvevőjének többsége most járt először Északon. Az egri vár, az új, minden képzele­tet felülmúló múzeum, a tanárképző főiskola csillagdája és könyvtára, Miskolc, Aggtelek szépségei őszinte lelkesedéssel töltöttek el mindenkit. A leggyakoribb felkiáltás ez volt: ilyent még külföldön sem láttam...! Tény, ma az emberek sokkal többet tud­nak a szomszédos államok szépségeiről, mint a saját hazájukról A külföld iránt megnyil­vánuló óriási érdeklődést nagyszerűen bizo­nyítja a megyéből kiutazók évről-évre nö­vekvő száma: 1966-ban május 1. és szeptem­ber 30. között a főszezonban 3976 ember vett részt IBUSZ-társasutazáson, a tavalyi 2240- nel szemben, melyhez még az egyéni utazók többezres seregét is hozzá kell számítani. De ez csak az egyik oldal. A másik — idegen- vezetők mondják —: a magyar turistát még mindig a dolgokra való „rácsodálkozás”, a külföldi értékek túlbecsülése jellemzi. Az ok? Nem tudják, itthon mi van; nincs összeha­sonlítási alapjuk. Az idegenforgalom és az állami szervek együttműködésének nagyszerű példájával ta­lálkoztunk Aggteleken. A világhírű cseppkő­barlang látogatói minden további nélkül át­mehetnek a szlovákiai Domicára, ahol a barlang másik bejárata van. A különleges egyezmény május 1. és október 15. között biztosítja ezt a lehetőséget. A költségek is minimálisak: 30 forintot kell befizetni — az idegenforgalmi szerveknek! •— melyből 20 korona költőpénzt kapnak a vendégek. Azt h'szem, ez a kezdeményezés megérdemli a figyelmet, hisz déli határaink mentén is lenne rá lehetőség... melyekhez a TIT biztosított szakvezetőt. Szó­rakozás, tanulás és pihenés nagyszerű lehe­tősége egy-egy ilyen út, mintahogy az volt ez az utolsó is. Bátori Béla. IBUSZ-kísérő, pár óra alatt családdá tudta kovácsolni a na­gyon is vegyes társaságot, s szerénységének köszönhető, hogy „kioktatás” helyett, min­denki a felfedezés őszinte örömét érezte. A gazdasági év lezártával a szövetkezetek­ben ismét napirendre kerül majd a közös kulturális alap felhasználásának kérdése. Minden bizonnyal száz helye van a pénznek, de vannak olyan „hagyományos” költekezési módok is — családi est, bankett, borkóstoló­kirándulás — melyek helyett jobb lenne ismerd meg hazád jelszóval országjáró utakat szervezni... m Utunk során viszonylag sok falusi ország­járó csoporttal találkoztunk. A nagy őszi munkáik szüneteit kihasználva, tsz-tagok ez­rei kelnék évről évre útra. Az IBUSZ sta­tisztikái fejlődést mutatnak. Tavaly — a fő­szezonban — 539 ezer ember vette igénybe a baranyai IBUSZ-kirendeltség társasútjait. 1966-ra 55 ezer utast terveztek, mellyel szem­ben 98 ezren utaztak! Természetesen ezek nagyrésze még nem országjáró, ismeretter­jesztő út volt, hanem amolyan „cél”-út, mondjuk Badacsonyba, Szegedre vagy Sik­lósra, ahol aztán az első kocsmában, illetve borkóstolóban meg is feneklett a társaság. De: 109-re nőtt az országjáró utak száma is, Négy nap, ezer kilométer, emelkedők, lej­tők, kanyarok százai. Nem IBUSZ-ügy, mégis idetartozik: a gépkocsi és a gépkocsivezető. Nekünk szerencsénk volt, Békés László ru­tinos ország- sőt Európa-járó, több százezer balesetmentes kilométer van a háta mögött. De ettől függetlenül: örvendetes tény, hogy az Autóközlekedési Vállalat törvénnyé tette önmaga számára: országjáró különjáratokkal csak a legjobb kocsik és legmegbízhatóbb emberek mehetnek. A „szezonzáró” észak-magyarországi túrá­ról még csak annyit: amikor elindultunk, negyvenhét idegen ült a kocsiban. Mikor fel­tűntek Pécs fényei, negyvenhét barát búcsúz­kod ott B, S. i t ft

Next

/
Oldalképek
Tartalom