Dunántúli Napló, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-22 / 250. szám

tm. OKTÓBER SS. napló 5 Ülést tartott a Városi Tanács VB A társadalom védőszárnyai alatt Félezren a pécsi Gyógypedagógiai Intézetben felújítják az épületet, korszerűsítik a berendezést A Gyógypedagógiai Intézet működését legutóbb 1963. szeptember 13-iám tárgyalta a Pécsi városi Tanács Végre­hajtó Bizottsága. Az eltelt három esztendő alatt nagy előrehaladás történt mind a tárgyi feltételek, mind pedig a pedagógiai munka tekinte­tében. Kitelepítették az inté­zetben lakó személyeket és intézményeket (a Gyermek-. Ideggondozó kivételével, de á jövőben ezt is megoldják), s e tény jelentős fejlődést eredményezett^ 210 bentlakó Míg az intézet költségveté­se 1963-ban 2,8 millió forint, 1966-ban már 4 millió, az 1967. évi előirányzat pedig közel 5 millió forint. A ta­nulók száma (a kihelyezett osztályokkal együtt) emelke­dett: a tanulócsoportok szá­ma jelenleg 34, a növendék­létszám 550. ebből hetven ál­lami gondozott. A bentlaká­sos férőhelyek száma 210, negyven százalékkal több mint három évvel ezelőtt. A napközis tanulók létszáma 60, megduplázódott. Az intézet­ben beszédhibában szenvedő óvodáskorú, valamint általá­nos és középiskolás tanulók számára beszédhibát javító tanfolyam működik. Ezenkí­vül az intézet állományába tartozó négy gyógy-testnevelő tanár tizennégy csoportban közel 700 gyógytestnevelésre utalt általános, és középisko­lás. tanulóval foglalkozik. Az intézet. . ezzel a létszámmal Pécs összes értelmi fogyaté­kos tanulóinak, a megyéből pedig az enyhén fogyatékos tanulók 60 százalékának beis­kolázását oldotta meg. Az iskolában tartott növen­dékek zöme, körülbelül 80 százaléka • enyhén, a többi sú­lyos értelmi fogyatékos. A tel­jesen képezhetetlen tanulókat a tankötelezettség alól fel­mentik. A tanulók körülbelül 70 százaléka végzi el a gyógy­pedagógiai iskola nyolc osz­tályát, s az életben mint se­gédmunkások megállják a he­lyüket. A többiek sajnos meg­állnak a fejlődésben és ezek­kel a 16. életévüket betöltött tanulókkal semmit sem tud­nak kezdeni. A gyógypedagó­giai foglalkoztató intézetek felszámolása következtében ezeket a tanulókat — főleg állami gondozottakat —kény­— 18 vagon rizst készletez­nek a B. m. Élelmiszer-ke­reskedelmi Vállalat raktárai­ban a közelgő sertésvágási idényre. telenek visszaadni a gyer­mek- és ifjúságvédő intéze­teknek, ahonnan szociális in­tézetbe kerülnek. A nem ál­lami gondozottakat visszaad­ják a családnak E kérdés rendkívül súlyos, országos rendezést kíván. Az egészségügyi feltételek az intézetben sajnos elég mostohák. A fürdőszobák, mellékhelyiségek korszerűt^ lenek és nem elégségesek. Az intepnátusnak eddig nem volt megfelelő betegszobája, tár­salgója, olyan helyisége, ahol a növendékeket bizonyos al­kalmakkor •— ünnepélyek, út­törőfoglalkozások stb. — ösz- sze lehetett volna vonni. A probléma most megoldódik körülbelül 220 személy befo­gadására alkalmas kultúrter­met létesítenek. Üdülő a Balatonon Az intézet bútorzata, felsze­relése, szemléltető eszközök­kel való ellátottsága kielégítő, a kollégium felszerelése vi­szont kiegészítésre szorul. Az intemátusi gyermekek — fil­leg az állami gondozottak — ruházata eléggé elhanyagolt. Az idén minden gyermek ré­szére egy teljes rend ruhát vásárolnak ezzel biztosítják a növendékek egyöntetű meg­jelenését. A tárgyi feltételek javítása céljából már az idén megindították az intézet tel­jes felújítását és megoldják az intézet legfájóbb problémá­ját, az egészségügyi berende­zések teljes felújítását. A 210 bentlakó növendék­nek sajnos nincs sportolási lehetősége. Egy 30x50 méter nagyságú köves és kavicsos udvarom játszhatnak csak, amely erre a célra kicsi. Kü­lönösen súlyos a helyzet nyá­ron, mert az állami gondo­zottak egész éven át az inté­zetben vannak. Most ez is megoldódik. A Balaton mel­lett nyaralót vásárolnak amelyet a gyógypedagógiai in­tézet a Megye utcai gyermek­otthonnal közösen egész szün­időben használ. A szükséges költségfedezetet a végrehajtó bizottság már korábban bizto­sította. Külön osztály az általános iskolákban A gyógypedagógiai alanyok száma a jövőben is növeked­ni fog. Ennek egyik oka: nö­vekednek a követelmények az általános iskolákban. Elhang­zott egy olyan javaslat, hogy a nehezen kezelhető gyerme­kek részére — minden isko­lában akadnak ilyenek, de férőhely hiányában nem tud­ják elhelyezni őket intézet­ben —, hozzanak létre külön osztályt Pécsett. Leacril kollekció A milánói ve­gyészeti anyagok gyára a közel­múltban bemuta­tót tartott Buda­pesten műszálak­ból készült kötött­árukból. Képün­kön: narancssár­ga-fehér összeállí­tás látható. Mustra lovakból Ötszáz lovat hizlalnak Falotabozsokon export „ p44 Korlátlan exportlehetőség jó vevő. Csak egyre ügyel, hogy minél nagyobb állato­kat vegyen, mert a vámot da­rab után fizetik. Mi ebben igyekszünk a kedvére lenni. De jöjjön talán ki, nézze meg a lovakat! Kitűnő üzlet Felvásárolják az öreg lovakat — A ló tulajdonképpen az egyik leghízékonyabb állat. Amint nincs hajtva, azonnal hízni kezd. S ha mellette az abrakadagját is felemelik, nyomban fényesedni kezd a szőre, napok alatt eltűnnek a kiálló csontok. Két hónap alatt két és fél, három má­zsa húst „rakunk” itt rájuk, aztán rendelhetjük a vagont. Pipó bácsi nem finnyás, igen Litván kórus Pécsett Október 25-én este 7 órakor hangversenyt rendeznék Pé­csett, ahol egy litván kórus is fellép. A rendező szerveik: a Hazafias Népfront megyei bizottsága és a Magyar— Szovjet Baráti Társaság me­gyei elnöksége. A Liszt-terem­ben tartandó hangverseny el­ső részében a Pécsi Tanár­képző Főiskola vegyeskara és a Nevelők Házának kamara­kórusa lép fel Tillai Aurél vezényletével, továbbá a Pé­csi Földművesszövetkezet Ja­nus Pannonius leány-kamara- kórusa Ivasivka Mátyás ve­zényletével. A műsor máso­dik részében lép fel a Litván Szovjet Szocialista Köztársa­ság „Aidas” férfikara. Vezé­nyel: Juozász Vánágász. Zon­gorán kísér: Lidia Orláuszkáj- tye. A belépés díjtalan. CIQÁNYNAPKÖZI Jó rajt — fél siker, — nemcsak futóbajnokok szó­lás-mondása ez, hanem az élet törvénye. Bogádmindszenten a ci­gánynapközit azért hozták létre, mert az első osztály fele megbukott, s a lehető legnagyobb volt a mulasz­tás. 1963-ban ideiglenes nap­köziben 30 apró új-, felső­telepi és páprádi cigány gye­tek kapott helyet és ingyen reggelit, ebédet, uzsonnát. 1933 óta aztán jócskán meg­szaporodott a létszám: az idén szeptembertől minden cigány gyerek napközis, hetvennyolcán vannak és öt­ven bejáró gyerek, mert kör­zeti iskola a bogádmind- szenti. A bejárók maximáli­san 6 forint térítést fizetnek. Az idei tanévben költöztek át a régi istállóból átala­kított iskolába, ahol ebédlőt biztosítottak a napközinek, meg konyhát, ahol immár maguk főznek, nem pedig az állami gazdaság főztjét hord­ják ki, mint eddig. A két apró házi tűzhely, amelyen 130 emberre főznek, szerény háztartásra vall. Villanytűzhely kellene per­sze, ámbár dicsérik a kosz- tot. A raktár sem raktár, télen nem lehet benne tá­rolni, mert megfagy az élel­miszer. Gond ez, az idegen is észreveszi anélkül, hogy említenék. Most elintézzük ennyivel: minden kezdet ne­héz. Napközi — ingyen. Meg­éri ez nekünk? Feltétlen. — A cigány gyerekek el­kezdtek rendesen járni az iskolába, a bukottak száma felére csökkent — emlékszik vissza Tóth Edit napközis nevelő. — Rászoktattuk a gyerekeket a rendre. Jelen­téktelen dolognak tűnik? Megtanítottuk őket kultu­ráltan enni. Rendszeresen kezet mosnak. Az iskolában minden nevelő beírja a lec­kefüzetbe a napi házi fel­adatot, pontosan tudjuk, mit kell számonkérni. A gyengébbeket korrepetáljuk. A cigány gyerekeknek ért­hetően nagyon kevés a szó­kincsük, baj van a beszéd- készséggel ... Ezért játék­órán diafilmet vetítünk ne­kik, utána elmondatjuk, visszakérdezzük a mesét és közösen javítjuk a hibákat. Tóth Edit minden ideje a gyerekeké. Tíz éve tanít, ti­zenkilenc évesen kezdte. Szigetvár mellől került ide. A cigány-napköziben a sok kis barna arcon a drágakő­ként csillogó szemek Edit nénire szegeződnek. — A kedvence? — Nem teszek különbsé­get, mindegyiket egyformán szeretem. (ma) A telepre vezető rövid úton arra gondolok, hogy egy tsz- elnöknek sok mindenhez kell értenie, főlég az üzlethez. Ju­hász Géza irodájában havon­ta egyszer.... megjelenik az olasz, hogy üzletet kössön. Pipó bácsi hem akármilyen kereskedő, Podovici és Cordá- hi, a két legnagyobb olasz vágóhídtulajdonos állandó bi­zományosa, s mint mondják, maga is milliomos. A lova­kon gazdagodott meg. Ahol más nem tud venni, ő ott is vesz. Állítólag „ő agitálta meg” annak idején Dick Ala­dárt. a Pécsi Állatforgalmi Vállalat munkatársát, hogy csináljanak már valamelyik tsz-ben egy lóhizlaldát, nem kerül az sokba és ő garan­tálja, hogy a kövér lovat egy szálig elviszi. — Dick Aladárt régóta is­merem — meséli Juhász Gé­za. — Két évvel ezelőtt ő ad­ta az ötletet, s azóta is hálás vagyok neki érte. Jóformán semmi beruházás nem kellett hozzá, mert volt két istál­lónk, amivel nem tudtunk mit kezdeni. Szerflás. szabad- tartásos épületek ezek, me­lyekben marhát tartani — kipróbáltuk — nem lehet Csak annyit csináltunk, hogy a jászlaikat megemeltük. Az­tán, hogy a hely megvolt, fel­vettem a kapcsolatot Báder Árminnal, egy régi helybeli lókereskedővel, aki azóta Pécsre költözött. Megegyez­tünk. Neki az égvilágon más dolga nincs, mint 150—200 kilométeres körzetben fel­hajtja a sovány lovakat a tsz számára. Messzebbre csak ak­kor mehet, ha minden kötél szakad, mert nagy távolság­ról szállítani igen költséges, míg közelről lábon hajtjuk a lovat ide. Másik kiköté­sünk, hogy nyolc forintnál többet nem adhat kilójáért Egy ló után három munka­egységet kap — nálunk 40 fo­rintot ér egy munkaegység —, s mi ebben az évben kb. 500 lovat hizlalunk meg. Tény, hogy nekünk is, neki is meg­éri. Az idén már ő is tagja a tsz-ünknek. Szinte állandó­an úton van, tegnap is hat jó lovat vett Dombóváron. A „jó ló” alatt Juhász Gé­za biztosan olcsó lovat értett, mert a telepre érve bizony jó lovat nem láttunk. Különösen az újakon látszik meg a sok hiba: bete” pókos lábak, ki­álló bordák, hályogos szemek. Az ide érkező lovak 80 száza­léka vagy egy szemére vagy mindkét szemére vak, s jó ré­szük sánta, az életkoruk pe­dig 10—20 év között mozog. Palotabozsokon, a megye egyetlen lóhizlaldájában egy­szerre 100 ló hízik, s havonta 40—50 darab, azaz négy-öt vagon lovat visz el innen az olasz kilónként 12 forint 30 filléres árban. Egy lovon át­lag 600—700 forint tiszta haszna van a tsz-nek. Ez lát­szólag nem nagy összeg, s Ju­hász Géza meg is jegyzi, hogy kis tételben ráfizetnének, de így, hogy évente 500-at hiz­lalnak, nagyon megéri. Október 1-ig 303 kövér ló ment exportra, s ezekért két­millió 230 ezer forintot kap­tak. A munkaegység értékét a lóhizlalás 2—3 forinttal nö­veli, de ezt nem szabad ilyen egyoldalúan vizsgálni, mert ennél sokkal nagyobb a kihatása. Először is épület­kapacitásukat a lovak révén tudják tökéletesen kihasznál­ni, másodszor a tagoknak munkát kell adni, s az új ágazat 10—12 tsz-tagnak ad állandó megélhetést, harmad­szor az értékes lótrágyával látják el a kertészetüket és a szántóföldeket A tsz ter­mésátlagainak emelkedésében nyomon követhető a szaksze­rű talajerő-visszapótlás, — itt évente megtrágyázzák a föl­dek egynegyedét. A lóhizlalás csak kisegítő üzemág ebben a kicsi, de ki­váló állattenyésztő tsz-ben, ahol minden hold szántóföld­re 2,5 mázsa húst értékesíte­nek. — Mindaddig csináljuk, míg üzlet — mondja Juhász Géza, a tsz elnöke, majd hozzáteszi —: s ha meg már nem lesz bolt a kövér ló, egyszerűen abbahagyjuk, s ak­kor mi történik? Semmi. Hisz nem fektettünk bele komoly összeget. Egyelőre azonban még jó ára van a lónak. A TERIM PEX biztatja őket, a kövér lő nemes valuta az országnak Juhász Géza mentegetőzés­képpen — pedig az effajta szemfülesség inkább dicsére­tet érdemel — elmondta, hogy ezek a mustralovak azelőtt, míg a hizlaldájukat meg nem nyitották, csontig lesoványod va kerültek a vágóhídra. Csak a bőr meg a csont ért rajtuk valamit, hisz húsuk alig volt. ök ezekből a csontozó lovak­ból olyan kövér lovakat esi-, náltak, melyeken csak úgy reng a hús, s megkapják da­rabjáért a 7—8000 forintot, a magyar állam pedig a devi-. zát. — Bábelőadás október 23-án, va­sárnap de. 10 órakor Pécs város Doktor Sándor Művelődési Házá­ban (Déryné u. 18.). a Bóbita- együttes bemutatja Andersen: A bűvös tüzszerszám című mese­játékot. (X) Kirakatok dicsérete Néhány hete sok tízezer különböző korú pécsi pol­gártársammal együtt napon­ta többször is találkozom a Pécsi Állami Áruház kira­kataival, A szép, barna tó­nusú háttérfotók már a ki rakatok ..építése” közbp-' megragadták figyelmemet majd Somogyi Géza bácci hangulatos írása a „Mecsek ősz”-ről arra ösztönzött hogy elidőzzem a tablók é; előterek előtt, alaposabban elmerülve külön-külön együttesen is a szép ősz* kirakatokban. Mellettem emberek men­tek tova vagy álltak mee egy-egv pillanatra, volt aki hosszabb Időre is, de min­den arra járó legalább egv pillantást vetett a kiraka­tokra. És így van ez min­den alkalommal, amikor ar­ra járok, minden esetben ez* tapasztalom. Vagyis naponta sok ezer ember látja a kirakatokat és azok az arra járókra hat­nak, nevelik őket, ízlésüket alakítják. Egy-egy képző­művészeti kiállítást nem »gy esetben mindössze néhány százan, a legjobb esetben kétezren tekintenek meg, és a látogatók zömmel azok közül kerülnek ki, akik va­lamilyen oknál fogva von­zalmat éreznek a képzőmű­vészetek Iránt. Távol áll tőlem, hogy a? említett kirakatokat vagy bármelyik képzőművészeb kiállítást is egyenlő érték­ként egymás mellé állítsam Rokon, de két teljesen kü­lönböző területről van ttt szó. És ha mégis egymás mellé került írásomban s kettő, annak oka igen egy­szerű: mindkettő egyaránt hat az ízlésre, alakítja azt. mindkettő esztétikai élményt, nyújt. De a kirakat észtéi- tikája nem céltudatosan ne­vel, legalábbis nem általá­ban, mert a kirakat felada­ta elsősorban nem művészi élmény nyújtása, nem vala­milyen szép és nagyszerű emberi eszme formába fog­lalása és elmondása, nem ilyen ünnepi jellegű, hanem hétköznapi: árut közvetít, propagál, felhívja a figyel­met nemegyszer egészen hétköznapi vagy prózai hasz­nálati cikkekre, ajánl... és folytathatnám, hogy az el­mondottak mellett még hű­lvén „szürke” funkciókai lát el az áruközvetítés, a kereskedelem szolgálatában Ugv érzem, a Pécsi Álla­mi Áruház kirakatai — az áruház születése, vagyis V> esztendő óta — nagyon so­kat fejlődtek, és akár elsőd­leges funkciójukat tekintiük (az áru propagálását), akár a másodikat (a spontán esz­tétikai tömegnevelést, tömés ízlés-formálási), jól teljesí­tik feladatukat. Az elmúlt években sok szép kirakat-sorozattal szol­gálta említett feladatait az áruház művészgárdája, élén Wéber Jánossal, a dekorá ciós osztály vezetőjével, ak’ az áruház megalakulása óta tehát 17 éve látja el fej­adatát ebben a munkakör ben és ez alatt az idő alatf egy tehetséges fiatal rend? zőgárdát nevelt ki Horv 'o Antal, Farkas Ferencné. Za lai Budáné és Bezdán Má ria személyében. Az együttes másik vezeti tagja Pintér János reklám grafikus, aki hihetetler munkabírással és kimerít­hetetlen ötletességgel ké­szíti a kirakatok dekorációit tablóit, plasztikáit és mun­kájával alapvetően járul hozzá az áruház kirakatai­nak művészi hatásához. A „Mecseki ősz” kirakat­sorozat nagyon jól sikerűit, méltó állomása az együttes jól ívelő, jól összeforrott munkásságának, és hiszem hogy a következő, a ..Me cseki tél”, méltó folytat.:** lesz a mostani szép kirakat­sorozatnak. —di-

Next

/
Oldalképek
Tartalom