Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-13 / 216. szám
V 1966. SZEPTEMBER 13.-----------------------------------------------------------------------------------napló Dams József Zrínyi-drámájának szigetvári ősbemutatója Köszönet Emléktűz az odaadó szervezőknek Jelenet Darvas József Zrínyi-drámájából A Darvas-dráma ünnepi ősbemutatója nem mérhető a szokásos évad közi előadások mércéjével, hiszen színésznek és rendezőnek, díszlettervezőnek és jelmeztervezőnek, az előadás - minden részesének rendkívüli körülményeket kellett figyelembe vennie. Az igen erős gondolati koncentráltságét, tömör nyelvezetű, kevés külsóséges, „mutatós” eszközzel megírt drámát rekordidő alatt, szinte beug- rásszerűen kellett színpadra állítani — a tervezett évi műsorrendnek mintegy előlegezett ráadásaként — abban a Bolygó rahétdh és tremolandok A vár északi mellvédjén aknavetőhöz hasonló csövek merednek a? ég felé, pontos távolságban egymástól. A fűzfői Nitrokémia tűzszerészei már szombaton elkezdték a rakéták telepítését, és dolgoztak vasárnap is egész napon át, derékig meztelenen, a tűző nap alatt. Vezetőjük, fiatal vegyészmérnök, Mihályfi István. A lövés technikája röviden ez: elektromos kapcsolóval áramot bocsátanak a kábelekbe, amelyeknek végén gyutacs robban, illetve Ritka élmény volt a látványos tűzijáték robbantja a csöveikben elhelyezett lökő-töltetet. A töltet aztán a rakétákat indítja pályájukra. Egy-egy rakéta 100—120 csillagot tartalmaz és kétszáz méter magasságban a parabola csúcsán, a csillagok szétrebbennek és világítanak. — Mitől színesek a csilla- ! gok? — Egy-egy csillag akkora, mint egy szem dió és keménysége is hasonló. Anyaga szervetlen só és magnézium. Az anyag keverésénél különböző színeket adunk a sóhoz, amelyet aztán a magnézium gyújt, illetve éget el, mivel a magnézium a fényhordozó. Az este fél nyolckor kezdődő tűzijátékra több fajtájú rakétát telepítettek: „bolygó”- rakétát. amely robbanás után forog a magasban, aztán a „tremoland", amely géppuskaropogáshoz hasonló hangef- fektusokat idéz meg. és a „fütyülős”, amely nagy sebességgel gázt fúj ki magából és így keletkezik a fütyülős hang. A tűzijáték elég drága mulatság. költsége több ezer forint, sőt, több tízezer is lehet.’ A tűzijáték egyébként nagyon régi „népi mulatság” már. Talán a görögök kezdték először a különböző ünnep,ségek hangulatát és színvonalát mintegy betetőzni a tűzijátékkal, „görögtűzzel”, de elismert mesterek voltak a kínai pirotechnikusok is. Manapság a legnagyobb „gö- rögtűz”-kultusz Dél-Ameriká- ban van, illetve Olaszországban és Németországban. Ismertek a petárdák, amelyek akár cigarettaparázzsal is gyújthatok és persze. .. főképpen a labdarúgó-mérkőzések idején robbantgatják a szurkolók. — Nálunk tiltott a petárdák árusítása — mondja Mihályfi vegyészmérnök — és érthető is. Egy petárda bajt nem csinál, de két-három darab már komoly égési sebeket is okozhat, éppen a hoz- zánemértés miatt. De ilyen nagy tűzijáték telepítése is, bármennyire is nevében foglaltatik. még sem „gyerekjáték”: a telepítés ideje alatt a legszigorúbb fegyelemre van szükség a színhelyen, hiszen végül is robbanóanyagról van szó. B. E. legnehezebb időszakiban, amikor az együttes még fel 6em ocsúdhatott teljesen a nyári pihenés kábulatából. Ha az előadás mentegetés- re szorulna, hivatkozni lehetne még arra, hogy egy készülő dráma részletének bemutatása mennyivel nehezebb feladat, mint a kész egészé, hiszen a jellemek fokozatos kibontakozására így alig van lehetőség. Hivatkozni lehetne továbbá a minősége szerint inkább gondolatiságra, dialógusokra épített, kőszínházba kívánkozó darab szabadtéri előadásának nehézségeire, és még sok egyébre. Éppen a rendkívüli körülmények miatt azonban nincs szükség mentegetésre: az előadás megfelelő színvonalon járult hozzá a szombat esti műsor sikeréhez, egyes részeiben pedig — különösen a 6. és 7. jelenetben — kiváló volt. Nógrádi Róbert, az előadás rendezője, érezhetően felismerte, hogy a Zrínyi nem történelem-illusztráció, hanem igen időszerű, élő társadalmi konfliktust tartalmazó dráma, melynek históriai anyagával mai problémákra kell eszméltetni. Koncepcióját, amely bizonyára megegyezik az íróéval, a legtisztábban Hol! István, Paál László és Fűlőp Mihály valósította meg Alapy Gáspár, János pap és Dandó Ferenc szerepében. Egyenletesen magas színvonalú alakítással, a dialógusokban is ők találták meg legpontosabban a szöveg gondolati ritmusát. Iványi Józsefnek a legnehezebb feladatot jelentő, s egészében elismerésre méltó Zrínyi-alakítá6ában a kedvező összbenyomás mellett — különösen az utolsó két jelenetben — szerepfelfogásbeli bizonytalanság érződött, a nagyszerű szöveg néhány helyen — részben az ideálisnál gyorsabb ritmus miatt — kihasználatlan maradt. Meszléry Judit igen rokonszenves, megnyerő, de kissé visszafogott, tartózkodó Zrínyinét alakított, Haumann Péter viszont Mágyabb, nőiesebb Zrínyi Györgynek tűnt a történelmi és drámabélinél. A rendkívüli körülmények között nyújtott színvonalas összteljesítmény alapján, melyhez természetesen hozzájárult a fel nem sorolt többi szereplő, a díszlet- és jelmez- tervező teljesítménye is — éredklődéssel várhatjuk a teljes Zrínyi-dráma bemutatóját. Reméljük, szívesen vállalkozik majd rá a Pécsi Nemzeti Színház e nagyszerű „beugrás” után. Szederkényi Ervin Csendben állunk az öreg oroszlánszobor körül. Aztán valahol harang szólal meg, galambok röppennek fel a tanácsháza erkélyéről, kürtön fújják a Zrínyi-emlékünnep szignálját és erre a sok szép jelbeszédre valószínűleg mindenki az oroszlánlelkű várkapitányra gondol. A fáklyák kigyulladnak a szobor két oldalán. Bocs- kai-nyakkendős, hatvanas férfi nézi a lángokat, hosz- szan, mellette úttörőgyerek áll, kezében zászló, hogy nemsokára meghajtsa a szigeti hősök emléke előtt. A lángok magasra csapnak, Baracsy Ferenc színművész a Szigeti veszedelemből szaval, Zrínyi kirohanás előtti beszédét, Zsongor Kálmán pedig a komlói munkáskórust dirigálja. „Gyújtsd meg a lángot!1’, éneklik Tillai Aurél és Vargha Károly dalát, aztán a tanácsháza kapujából megindulnak a koszorúkkal. Előbb Kerékgyártó Béla alezredes, és H. Szabó Kálmán őrnagy lépnek koszorúiéval a szoborhoz, majd Farkas János járási vb-tit- kár a járási tanács, utána Tinusz János községi vb-el- nök a községi tanács, végül Miszlay László, a Szigetvári Várbarátok Köre nevében helyezi el a koszorút. Közben Halász János százados halkan dirigálja Csajkovszkij Gyászindulóját az egyesített pécsi-bajai honvéd fúvószenekarnak. A téren, az ablakokban a fákon emberek, de senki sem beszél. Valaki azt mondja: — Négyszáz év! > Este hat órakor, amikor a i vár területén és falain kívül ; vidám emberek nagy tömege szórakozott, a dzsámi hűvös termében kis csoport gyülekezett. A Zrínyi-emlékünnep rendezőbizottsága azokat hívta ide, akik a jubileum előkészítésében és lebonyolításában különösen jelentős tevékenységet végeztek. Takács Gyula, a Megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője méltatta munkásságukat, — Mindannyiukat, akik itt megjelentek, szeretettel köszöntőm a rendező bizottság nevében. Önök aktív részvételükkel, alkotó munkájukkal segítették elő az emlékünnepség megszervezését. A Zrínyiünnepségek történetében a leg- nagyobb, legszebb megemlé- kezés tanúi voltak a sziget1 váriak és az ide sereglő látogatók ezrei. Kedves kötelességnek teszek eleget, amikor erőfeszítéseiket megköszönöm és szerény elismerésként emlékplakettel viszonozzuk fára dózisukat — mondotta rövid beszédében. Ezután Takács Gyula, Ti- ! nusz János, a Szigetvári köz- ! ségi Tanács elnöke és Molnár Imre, a Várbarátok Köre elnöke emlékplaketteket és ezüst jelvényeket adtak át. A Baranyai vasárnapok és a szigetvári ünnepségek emlé*. plakettjét kar.ta a Pécsi Építők Madrigálkórusa, a komlói tánccsoport, a Mecsek Együttes vegyeskara. a Nevelők Háza kamarakórusa, a Pécsbá- nyatelepi Bányász Férfikar, a Szigetvári Tinódi Kórus, a Szigetvári Általános Iskola kórusa, a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese. Bogdán Endre és Várnai Ferenc. Díszes kerámiát vett át a Pécs—bajai Helyőrség Fúvószenekara. a Bartók Férfikórus, a Mecseki Ércbánya Vállalat Fúvószenekara, Bérces Gabriella, Tóth Géza, Horváth Lajos, öhlmüller Miklós és Varga János. A szigetvári emlékplaket+el jutalmazták: Vargha Károlyt, Molnár Imrét. Mecséri Lajost, Cygtkovics Jánost, Harmati Józsefet, Pirisi Jánost, Cser- nus Kálmánt, Bucsky Mihályt, Rudolf Gyulát, Harczos Józsefet, Soltész Jánost, Zágon Gyulát, Bencsics Istvánt, Ja- kabos Zoltánnét. Horváth Jánost, Kaszper Ferencet, Vágyi Karolát, Igaz Sándornét. Takács Gyula átnyújtja az emlékplakettet Jakabos Zoltánnénak Az ünnepségek záróakkordja: a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének műsora a szabadtéri színpadon A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének férfikórusa énekel Mintegy tizennégyezer ember gyűlt össze este 8 órakor a szabadtéri színpadon, hogy meghallgassa a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének műsorát. A vár nyugati falát is elözönlötték az érdeklődők, és hatalmas tapsvihar köszöntötte a kitűnő együttes kórusát és szimfonikus zenekarát, amelyek Pödör Béla őrnagy vezényletével elsőként Erkel Hunyadi János című operájának kórusrészletét adták elő. Remek bevezetésül szolgált a Toborzó is, Kodály: Háry Jánosából, amelynek szólóját Faggyas Imre énekelte. Az együttes tánckara és népi zenekara ezután sarkan- tyús csárdást mutatott be, majd katonadalok következtek, s ezután került sor Da- róczi Bárdos Tamás „Tóbiás a kiskatona” című táncjátékának bemutatására. A humoros katonatörténetet — melynek szólóit Szűcs Elemér, Kovács Katalin és Vásárhelyi Sándor táncolták — nagy élvezettel hallgatta, illetve tézte végig a nagyszámú közönség. A szünet utáni mű=or kiemelkedő része volt S - .olay Sándor Néger kantátájának bemutatása. A forró sikert aratott műsor jelentette a szigetvári Zrínyi ünnepségek záróakkordját. Az utolsó tapsvihar elültével a onferanszié bejelentette az tnépségek befejezését, majd búcsúzóul Kölcsey emlékezess sorait idézte: „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak hagyd örökül, ha kihúnysz: a haza minden előtt!” j Levonták az ünnepi zász- ókat, eloltották az ünnepf írgo , ezzel véget ért a Baranya V."-''árnapok szeptemberi eseménye, véget ért a Zrínyi emlékünnen.
