Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-11 / 215. szám
Darvas József: ZRÍNYI (Részletek) B. jelenet ZRÍNYI M., ZR ÍNY INÉ ROSENBERG ÉVA, majd mások ZRÍNYI M. (Gondterhelten járkál fel-alá. Zrinyiné jön be. Felragyogó arccal fogadja.) Ügy örülök, Éva asszony, hogy bejöttél. Mentem volna éppen hozzátok. ZRlNYINÉ. (Sokkal fiatalabb, mint Zrínyi M.) S mennyire vártuk kigyelmedet! Már reggel óta. Hűtlen lett hozzánk. ZRÍNYI M. Kicsi János mit csinál? ZRlNYINÉ. Szopott éppen, s most aluszik. ZRÍNYI M. Kétéves múlt és még szopik. Táltos lészen belőle. Mifelénk ezt így mondják; ZRlNYINÉ. Kiesd táltos ő már most is. Megbabonázza az embert. Nem gondolja kigyelmed? ZRÍNYI M. Gondolom is. Érzem is. És arra is gondolok: milyen jó lenne a jövőbe látni. Mi lészen ebből a cseppecske emberkéből tíz-húsz év múlva? A maga életét látná meghosszabbítva az ember. ZRlNYINÉ. Miért beszél így kigyelmed? Együtt gyönyörködünk majd, hogyan növekedik csemetéből fa. ZRÍNYI M. Kicsinyt későn ültettem ezt a fát. Nem várhatom bizonyosan, hogy lombja betakarjon. De te vagy a lomb, Éva asszony. Te szépíted késői éveimet és ezt nagyon köszönöm neked. ZRlNYINÉ. Ezt jó hallani. És mégse jő. Ügy mondja kigyelmed, olyan érzelemmel, mintha búcsúzó szó lenne. Mi rá az oka? ZRÍNYI M. Az ember Ilyen korban már mindennap búcsúzik. Ha öröm éri, különösen. Mert az örömben messzi évek ígéretét érzi. S nekem az olyan igen nagy öröm volt, hogy te itt megjelentél. ZRlNYINÉ. Nekem meg az volt öröm, hogy kigy elmed végre kiadta a rendelkezést: este indulunk. ZRÍNYI M. Nem volt jó itt Szigetben? ZRlNYINÉ. Életem legszebb napjait éltem Itt. De az utolsó napok megkeseredtek az aggodalomtól. Mikorra ér ide a török? ZRÍNYI M. Néhány nap még. ZRlNYINÉ. S attól féltem, kigyelmed itt marad. Sose felejtse el kigyelmed: kicsi fia van és nekem is, örökké tartó szükségem van kigyelmed szeretetére. ZRÍNYI M. Nem felejtem el. ZRlNYINÉ. Messziről jöttem ide, de a távolságot eltüntette a kigyelmed iránt érzett érzelem. ZRÍNYI M. Köszönöm ezt neked, Éva asszony. ZRlNYINÉ. Ugye, mindent becsomagolunk? Soha ide vissza nem tudunk már jönni. Sziget elpusztul... Igaz ez? Így beszélik.;. ZRÍNYI M. Az én személyes holmijaimat haggyátok elöl. ZRlNYINÉ. Mi lesz velük? ZRÍNYI M. Majd én összecsomagolom. Ahogy nekem tetszik; (Az ajtónálló bejön.) AJTÓNÁLLÓ. Elővezettem Dandó Ferencet. ZRÍNYI M. (A feleségéhez.) Most menjél el, Éva asszony. Tanácskozásunk lészen. ZRlNYINÉ. Minek még kigyelmednek tanácskozni? Ha igen, akkor is csak az indulásról. Ékről leszen szó? ZRÍNYI M. Mindig erről van szó. ZRlNYINÉ. Akikor megnyugodva megyek el. Mikorra várhatjuk kigyelmedet? ZRÍNYI M. Nagyon hamar. Csak ezen még túl leszek, mert muszáj. ZRlNYINÉ. (Miközben kimegy.) Semmit nem csinálunk addig. Csak várunk. Nagyon várjuk kigyelmedet, mert az olyan jó, amikor meg jő ... ZRÍNYI M. (Kikíséri Zrínyinét; az ajtónállóhoz.) Vezesd be Dandó Ferencet. (Ajtónálló bekíséri Dandó F.-t.) Itt vagy hát újra? DANDÓ F. Ide kísértek. ZRÍNYI M. Lehűltél kissé a pincében? DANDÓ F. Le is hűltem, fel is melegedtem. ZRÍNYI M. Azt ne felejtsd el, rab vagy most is, csak fel- vezettettelék. DANDÓ F. Nehéz lenne elfelejteni. ZRÍNYI M. Akarsz szabadulni? DANDÓ F. Mi lenne ennek az ára? ZRÍNYI M. Mondd mindennek az ellenkezőjét, amit eddig mondtál. DANDÓ F. Nagyságod köpne először szemen. Csak art mondhatom: még bizonyosabb vagyok, nagyságod innen nem mehet el. ZRÍNYI M. Nem is. Csák ma este indulok. DANDÓ F. Ítéljenek még jobban el, de az csúnya árulás leszen. ZRÍNYI M. Erről nem beszélünk, mert hiába is beszélnénk, Dandó Ferenc. Börtönben vagy. Ott is maradsz. De te itt voltál a tíz év előtti ostromnál. DANDÓ F. Itt voltam. ZRÍNYI M. Ki is tüntetted magad. Igaz? DANDÓ F. Igaz. ZRÍNYI M. Tetszik vagy nem tetszik, most majd tanácsot is adsz. (Kimegy, kiszól.) Jöjjön be mindenki! (Besorakoznak: Zrínyi György, Álapy Gáspár, aztán Báthay Péter, Deák Balázs, Győri Mátyás, Hadován György, Póki György, Teremhegyi Bika András és Szekcsőy Mátyás hadnagyok.) Akkor mindenki itt van? ZRÍNYI GY. Akit hívtál, mindenki. ZRÍNYI M. Jön a török; ez már biztos. Mi várható és hogyan kezdjük el a védekezést? Erről kell beszélgetni. SZEKCSŐY M. Messze voltunk. Majdnem Pécs alatt. Érintkezésbe kerültünk a törökkel. Nagyon nagy hadsereg jő. Lassan mozog; talán három-négy napba is beletelik még, amíg az eleje ide ér. RADOVAN GY. Sűrűn kéne háborgatni. Az ilyen behemót sereget, fürge kis lovascsapatoíkkal alaposan meg lehet zavarni. ZRÍNYI M. Ez igaz. A javallat jó. (Alapy G.-hoz) Meg kell szervezni a támadó csapatokat. (Kis szünet) Ki volt itt, tíz éve, a várvédelemnél? (Többen felnyújtják a kezüket.) Mit gondoltok, hogyan kezdi el a török az ostromot? DANDÓ F. Biztosan nem úgy, mint tíz évvel ezelőtt. ZRÍNYI M. Ezt hogyan gondolod? DANDÓ F. Akikor nem sikerült. Most meg mindent megtesznek, hogy sikerüljön. A sereg sokszorosa az akkorinak. Körülzárják az egész várat és egyszerre támadnak, sokfelől. BÁTHAY P. Dandó Ferencnek Igaza van. Kör-körös támadásra kell felkészülni. ZRÍNYI M. A víz felől nem tudnak támadni. DANDÓ F. Dehogynem. Megpróbálják a gátakat lerombolni, a vizet leengedni. Kiszárítani és feltölteni a várárkokat Azért hajtanak magukkal olyan töméntelen szekeres jobbágyot. Tíz éve is mepróbálták, de kevesen voltak hozzá. Ép szerintem most ez lesz a legfőbb támadási formájuk. RADOVAN GY. Ez valószínűnek látszik. De az is biztos, hogy az újváros felől indítják az első támadásokat. Így akarnak közel férni a gátakhoz Gyújtani fognak. Ott kell minden éghetőt előre elpusztítani. ZÍNYI M. Én arra gondoltam, hogy az újvárost fel lehet adni. Nem szabad érte sokat áldozni. Esetleg még az óvárost is. Nagyon kevés a fegyveres. Százezerrel szemben négyezer. Talán csak a várban kellene védekezni. DANDÓ F. Akkor, ha kívülről nagyon gyors segítség jő. ZRÍNYI M. (Hallgatás után.) ... Mégis kell gondolni az újváros és az óváros védelmére is. (Alapy G.-hoz, aki némán ül) De talán te kérdezgethetnéd a harcostársakat És te is mondhatnál valamit. ALAPY G. A kérdés mindig felelet is. Vagy ilyen, vagy olyan. Nem akarok kérdezni semmit. ZRÍNYI M. (Megütödve.) Nem értelek. ALAPY G. Én gróf Zrínyi Miklós helyett nem kérdezek. ZRÍNYI M. Ma estétől te lész a helyettesem. Kérdezni is muszáj. És felelni is. ALAPY G. Nem akarok Szigetben Zrínyi Miklós utóda lenni. ZRÍNYI M. Micsoda bolond beszéd ez? Hiszen ebben már régen megegyeztünk. Nemsokára kezdődik az installáció. ALAPY G. Nem vállalom. Csak úgy, hogy gróf Zrínyi Miklós is itt van és én az igazi helyettese vagyok. Nem az utóda!.;. ZRÍNYI M. Ez itt, a többieík előtt, az utolsó szavad? ALAPY G. Ez. ZRÍNYI M. A tanácskozást egyelőre befejezzük. Mindenki menjen és végezze a dolgát. Csak Alapy Gáspár marad itt. Dandó Ferencet kísérjék vissza a börtönbe! (Mindenki kimegy. Zrínyi hosszú csend után kitör.) Nővéremnek a fia Alapy Gáspár! Hogy merted tenni ezt velem?! Mindenki előtt meghazudtoltál és megszégyenítettél! ALAPY G. Én, bátyám, éppen a megszégyenülésedet akarom megakadályozni. ZRÍNYI M. Te velem ne törődj. A magam cselekedeteiért én helytállók. Most véled mit csinálják? Téged is dugjalak börtönbe? ALAPY G. Mindenkit talán, aki szereti és félti kigyelmedet?! A fél várat. Vagy az egészet. Azt tudod, bátyám, hogy a polgárok között lázadás fenyeget? ZRÍNYI M. (Meghökken.) Miféle lázadás? ALAPY G. Amiért kigyelmed elmegy. Talán őket is csufcasd le, idejében. Mert én nem voltam hajlandó. Hiába mondta a György fiad. Aki neked is rossz tanácsokat ád. Még ha szeretetből csinálja, akkor is. Én is szere- tetből csinálom, amit csinálok. Én kigyelmedtől tanultam meg, mi a helytállás, mi a hűség. Ez nem bukhat meg bennem. ZRÍNYI M. Különös szeretet az, amely megbéklyózza az embert. Körülfogja, lehúzza: nem csinálhatja azt, amit akar. ALAPY G. Tudom, kigyelmed szerződése úgy szód, hogy tetszése szerint maradhat, vagy állíthat utódot, még vár- ostrom esetén is. De mit mondanak az ellenségek? Ha már az nem érdekli bátyámat, hogy mit mondanak, akik bíznak benne? ZRÍNYI M. (Keserűen legyint.) Az egyik éppen olyan mindegy, mint a másik. Helytállás, hűség!... Szavak ezek; szépen felöltöztetett szavak, amelyek aztán lemeztelenednek, s csak dideregnek benned... ALAPY G. (Megdöbbenve.) Éppen bátyám mondja ezt?! Aki sokunk számára mindig a példa volt... ZRÍNYI M. ..; Az ember szolgál egy eszmét, ráteszi az egész életét... az élet megy, s ő ott áll és art kérdezi: érdemes volt?; ALAPY G. Egy ilyen élet után? ZRÍNYI M. Mindig azt vallottam; ha nem akarunk meghódolni a töröknek, ellene csak egy világhatalomra támaszkodva tudunk megállni. I5zért vállaltam, hogy Habsburg-szolgának mondjanak. Ezért gyűrtem le magamban minden kétséget. Ezért tettem félre a nagyobb ambíciókat. Azt vallottam, hogy az ügy, amit szolgálunk, mindennél előbbre való. Ekért öltem meg Katzia- ner Jánost, aki testvéréül fogadott, de aztán a törökkel paktált; ezért vetettem ki a birtokából ifjúkori jótevőmet, Keglevich Pétert; — vállaltam^ hogy kegyetlen embernek, aggálytalan karrieristának bélyegezzenek ... ALAPY G. Hol van már mindez?! ZRÍNYI M. Bennem van. Az ötvennyolc évemben. Amivel most itt állok, az út szélén, megalázottan. Miért? Mert Miksának meg mertem mondani; a béke a törökkel — álbéke. Ne csak János Zsigmond ellen legyen katonája; ne csak az legyen a fontos, hogy az egész országot uralja. Ne engedjük, hogy a török maga válassza meg a támadás idejét.;. Igazam lett? Persze. De császári biztosokkal számoltattak el, mint egy sikkasztó hivatalnokot ... Ez lett az igazamból. ALAPY G. A lemondását mégse fogadta el a császár. ZRÍNYI M. Ebben is az volt: ne ugrálj, kiszolgált csataló. Csak azt teheted, amit én szánok neked. Senki vagy már, semmi!..; Hát ennyi lett az élet értelme. Ezek után még várjam itt a törököt, mikökben tudom, hogy Miksa a kisujját se fogja mozdítani értem?! Hány évem van még az életből? Nincs hozzá jogom, hogy bekessé- ges nyugalomban töltsem el a feleségemmel, s játsszak a kisfiámmal?! (Kis szünet.) Nos, mindent elmondtam. Ez vagyok; ez lettem; így gondolkozók. De, ha nem vállalod az utódlást, persze maradok, mert becsülettel " mást állítani nem tudok .}. ALAPY G. Vállalom 9. jelenet (Az óváros terén vagyunk. Este van. Nagy tömeg áll: polgárok, jobbágyok, katonák: a kezekben égő fáklya. A tömeggel szemben egy magaslaton, Zrínyi Miklós áll. Körülötte az ismert figurák: Zrínyi György, Alapy G., Szekcsőy M. stb., stb. Zrínyi Miklós beszél a tömeghez.) ZRÍNYI M. Polgárok, lovagok, gyalogosok, zsoldos katonák! Szent hazánk, e kisded Magyarország, újabb nagy megpróbáltatás előtt áll. Hatalmas hadsereggel jő reánk a török. A hadsereget a törökök császára, Szulejmán szultán vezérli. Ez is bizonyítja, hogy milyen nagy fontosságot tulajdonítanak ennek a hadjáratnak. Ettől várják egész Magyarország elestét. A jelek szerint a megpróbáltatásokból különösen nagy rész hárul ránk, Szigetben lakozókra. Mint nem először azóta, mióta a pogány török dúlja hazánkat. A legutolsó kémjelentések és más hírek tanúsága szerint a török sereg ide tart, Sziget alá. Mindent meg kell tennünk, hogy teljes felkészültséggel fogadjuk és máitok legyünk azokhoz, akik egyszer már megvédték Szigetet. A mai naptól kezdve tart a hadiállapot. A haditörvények életbe léptek. Helyettesemül, alkapitánynak, kinevezem Alapy Gáspárt. Bármi történik velem, ő az utódon. Minden paracsolatát úgy kell tekintenetek, mint az enyémet. A bástya-védelem na- rancsnokául kinevezem ... Dandó Ferenc hadnagyot... (Mozgás.) Ezennel elrendelem a szabadon bocsátását (Bátortalan „vivátozás”.) Nem titok előttetek, hogy én magam el akartam hagyni Szigetet. Tudatom veleics. hogy a helyemen maradok! (Hatalmas zaj: ..vivát Zrir-in Miklós!" Zrínyi György, Alapy G. és a többiek rrrn- lepetten néznek Zrínyire.) Van úgy, hogy megrendel az ember hite, de az utolsó pillanatban mégis győz a hűség a hazahoz, és minden más eltűnik. Köszönöm nektek, hogy segítettetek így döntenem. És most mondjátok utánam az eskü szövegét: „Mi, polgárok, lovagok, gyalogosok és őfelsége zsoldos katonái, esküszünk és szentül fogadjuk Istennek, keresztény felsőbbségünknek, a hazának és a mi urunknak, gróf Zrínyi Miklósnak, hogy híven és szófogadással, mindenben engedelmesek leszünk. Állhatatosan ígérjük, hogy vele élünk s vele szenvedünk halált. Megfogadjuk, hogy bezárkózunk Szigetbe, mert kívánunk különösen a legjobb Istennek s eme végső szükségre szorított édes hazának hűen, állandóan, derült arccal, vérünk ontásával és ha a sors úgy kívánná, halálunkkal, fejünk elvesztésével szolgálni. Isten minket úgy segéljen! Éljen a haza!” (Közben egy újabb lovascsapat érkezik meg portyáról. Fönt pedig, a várfalakon, megjelennek az ágyúcsövek. Az eskü végéi három ágyúlövés jelzi.) (A S&ÍRi^l-fLaLtiázjCLt liuíaeihol harcos Swierkiewicz Róbert: Haldokló Móré Mihály rajza Soltra Elemér rajza
