Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-10 / 214. szám

1966. SZEPTEÄ1 bau ...

napló

3

Miért késett a felmentő sereg?

Tudományos emlékülés

t két ellenfél erőviszonyai — A török elleni védelem fő kérdései fogadás a fegyveres Erők Klubjában

A hősök dicsérete

Bárdos-, Karai- és Halmos-művek bemutatója a Zrínyi-ünnepségeken

Zrínyi hősi harcának, i szigetvári csatának 400. év fordulójára hirdetett Zrínyi- pályázaton a kórusművek kategóriájában díjat nyert alkotások és szerzőik közül ezúttal Bárdos Lajost, Karai Józsefet, és Halmos Lászlót mutatjuk be.

I.

Tegnap délelőtt 9 órakor a écsi Tanárképző Főiskola fsztermében megkezdődött a zigetváiri tudományos em- ■külés. A rendező szervek: a [agyar Történelmi Társulat adtörténelmi Intézete, a Tu- ományos Ismeretterjesztő irsulat Hadtudományi Qrszá- >s Választmánya, Baranya egye és Pécs xnegyei jogú áros Tanácsa. A résztvevők ázhúsz hazai történettudós i történelemtanár, köztük írom külföldi vendég, dr. ayyib Cökbilgin isztambuli ■ofesszor, dr. Cyrill Horácek "ágából és dr. Georg Wag- ír Salzburgból. Az emlékes elnökségében helyet fog- lt Szentirányi József, az SZMP Baranya megyei Bi- ■ttságának osztályvezetője, Udvari János, a Baranya egyel Tanács vb-elnökhe- ettese.

Dr. Babits András, a Duintúli Tudományos Intézet azgatóhelyettese köszöntötte emlékülés résztvevőit, majd ildvári János mondott meg- ’itóbeszédet.

— A tanácskozás 400 év vlatából hivatott életközel- hozni Zrínyi Miklós alak- t és szólásra bírni azt- az entmondásokkal terhes kort, elyben élt, — mondotta, ajd kifejtette, hogy a mar- sta történetírás eddig is so- t tett Zrínyi alakjának és tónak helyes értékeléséért, t a munkát azonban még m tekinthetjük befejezett- k. Elmondotta: „Nagyra érleljük a tudományos kuta- nunka eredményeit, az év- -dulóra a Magyar Tudomá- os Akadémia Dunántúli Tu- mányos Intézet gondozásá- n megjelent Szigetvári em- ;könyvet, amelynek eddigi ■Itatásai is azt bizonyítják, gy értékes kutatások ered- inyeit hozta nyilvánosságra.

T űzesetek

— Tarlót égettek a belvárd- ulai Közös Ut Tsz birjáni emegységében tegnap. A ügyelet nélkül hagyott tűz erjedt az alomszalma-ka- [ra. ami kigyulladt. A kár 10 forint.

— Tegnap Gerényesen a

ke Tsz majorjában a hideg- regős szénaszárítón öngyul- it egy 20x7x8 méteres mé- ;ű I. osztályú szénakazal. irülbelül 40 mázsányi széna ítt el. A kár felmérése fo- imatban van.

— Kigyulladt a szabálytalul felszerelt villanyvezeték map a Szilágyi Dezső utca szám alatti lakás és szu- én között. Fő a biztonság értesítették a tűzoltókat, ir nem keletkezett.

— A ma nem nélkülözheti

a Zrínyiek és a végvári vitézek lelkesítő példáját — hangoztatta Földvári János — hisz szocializmust építő társadalmunk előtt is gyakran hősökre váró feladatok állnak az építőmunkában és ha kell, a haza védelmében is.

Sinkovits István, az Eötvös Lorámd Tudományegyetem bölcsészettudományi karának történész professzora tartotta meg az első előadást a törökök elleni védelem fő kérdéseiről. Ezután dr. Cyrill Horacek előadása következett, melyben a két ellenfél erőviszonyait állította szembe egymással, mégpedig a török hatalom egyszemélyi vezetésen alapuló erős központi hatalmát a széthúzó rendi állam erőviszonyaival. Igen érdekes előadást tartott dr. Georg Wagner, Miért nem ment felmentősereg Szigetvár alá? címmel. A válasz szerinte Miksa császár szerette volna országát hátulról is biztosítani egy francia— német kiegyezéssel, ez azonban késett.

A délutáni program keretében Benczédi László A katonarétegek helyzete a török elleni várháborúban. Csillag Ferenc Magyar és török fegyverek a XVI. sz. közepén, Horváth Miklós Szigetvár ostromának katonai kérdései, Perjés Géza A XVI. sz-i várháborúk stratégiája és Szehőnyi Péter Szigetvár ostromának tanítása az általános és

középiskolában címmel tartott előadást, utána Nagy László és Rázsó Gyula szólaltak fel. Este nyolc órakor a Fegyveres Erők klubjában fogadás volt a szigetvári tudományos emlékülés résztvevőinek tiszteletére.

Bárdos Lajos a kórusmuzsika hivatott, nagy művésze, Az ünnep hangulata őt is magával ragadta és dr. Vargha Károly szövegére nagyhatású kórusművet komponált.

— Vokális mű nem születhet költemény nélkül, — mondotta Bárdos Lajos, örömét fejezve ki, hogy ismét elkészülhetett egy közös mű a pécsi szövegíróval. — Szigetváron már jártam néhány évvel ezelőtt. Kórusművemről, úgy érzem, nem nékem kell szólnom, beszéljen az önmagáért! Azt azonban nagyon szeretném, ha a bemutatón felhangzana a vers is, fokozva az előadás ünnepélyességét.

Ez annál is inkább hatásos volna, hiszen a szöveg és a zene tökéletes szimbiózisa valósult meg Bárdosnak e kiváló vegyeskari művében, melyet a Mecsek Egvüttes vegyeskara szólaltat meg. Tömeghatás elérésére is kiválóan alkalmas, mert szólamvezetése dallamos, ötletes, szerkezete jól áttekinthető a kórusvezető számára és első hallásra a közönség is szívébe zárhatja a művet. A szerkezeti felépítés arról árulkodik, hogy Bárdos nemcsak kiváló zeneszerző, hanem gyakorlati kórusvezető is, mert a visszatérő és félhanggal magasabban ismétlődő tételek szinte szonáta-szerkezetűvé, a visszatérések miatt könnyen tanulhatóvá teszik a művet. A Bárdos-művek jellemző vonása a művészi és ünnepélyes befejezés. Mesterénél, Kodály Zoltánnál is találkozunk ezzel a megoldással, amely itt ennek az ünnepi kórusnak befejező részében csak fokozza azt a nagyszerű hatást, melyet az előző részekben ritmikailag, dal- lamilag és harmóniáikig előkészített a szerző.

2.

A Fegyveres Erők Klubja gyűjtőinek rendezésében vasárnap délelőtt 10 órakor Zrínyi-emlékkiállítás nyílik a klub Kossuth Lajos utcai székházában.

Karai József, II. díjat nyert kórusművéről, annak megszületéséről így vallott:

— Szigetvárott még nem jártam. A történelem a legutóbbi időkig alig érdekelt. A két nagy Zrínyivel is csak az iskolában „foglalkoztam”. Ahogy visszagondolok, talán azért történt így, mert az élet mindig bőségesen ellátott a jelen problémáival: máig is, mint zeneszerzőt, elsősorban a XX. század költészete s drámairodalma érdekelt. Sőt, hogy tovább folytassam a negatívumokat, a pályázatokat sem szeretem és nem is szoktam részt venni rajtuk. így voltam a Jelenkorban olvasott pécsi felhívással is. Végül azonban sok minden másképp történt. — Könczöl Ferenc barátom, a Pécsi Tanárképző Főiskola tímára nem hagyott békén. Azzal érvelt, hogy mint „pécsi tüke” (apám ugyanis Pécsett született), nem maradhatok távol ettől az ügytől, összehozott dr. Vargha Károllyal, akitől nagyon szép, inspiráló verseket kaptam, s aki felébresztette bennem az érdeklődést a Szigetvárott történtek és egyáltalában a történelem iránt.

— Kompozíciója tehát nem személyes élmények hatása alatt született?

— A vers levegője és saját „beleérző képességem” vezetett. A mű egy szabadabb, felelgető A és egy indulószerű B részből áll, majd mindkettő szövegben, hangszerelésben i magasabban ismétlődik. Előadói apparátusa: férfikar, három trombita, kis és nagydob, valamint réztányér. A kompoz cióban a közei s távol felharsanó trombiták hangjára ébredő katonák fáradt és borongós, de elszánt, egymásnak felelgető énekét, annak mind har- ciasabbá váló, végül egy tüzes indulóba torkolló fokozódását) szólaltattam meg.

3.

A Győrben élő Halmos László pedig ezeket mondotta III. díjat nyert művéről, melyet a Karai-művel együtt a 12. AKÖV Bartók Béla férfikara mutat be Szigetvárott:

— A Zrínyi-pályázatra egy Pécsről Győrbe került újságíró barátom. Hamar Imre hívta fel a figyelmemet. — Örömmel fogadtam a hírt, mert ifjú korom óta lelkesít a hős Zrínyi példája és évek óta foglalkozom a gondolattal: valami nagy zenei műben kifejezni, elmondani a vele kapcsolatos látomásaimat. Hiába kerestem azonban az irodalomban és író ismerőseim körében, nem találtam a nekem megfelelő költeményre. Már lemondtam a pályázaton való részvételről. amikor, röviddel a határidő letelte előtt, kezembe került dr. Vargha Károly néhány szövege, melyekben megtaláltam azt, amit eddig hiába kerestem. Ezek zeneisége és a bennem már kialakult zenei mondanivalók szerencsésen találkoztak, s így megszületett két kórusmű. Ezek közül a nagyobb méretű, a Szigetvárnak bástyáinál című kapta a pályadíjat. Ez 4 szólamú férfikarra készült, eléggé igényes, polifon szerkesztésű. Ezt kívánta a szöveg drámaisága. A drámai csúcson elemi erővel vonzotta az ősi Dies irae dallam idézetet a biztos halálba rohanó hősök látomása.

— nt —

Javról évre visszatérnek

ezek az események, diákok ezrei leérettségiznek, jelentkeznek az egyetemekre és főiskolákra, végigizgulják a felvételit, aztán megkapják a papírt, amely eldönti életük további menetét. Egyre jobb rendszereket dolgoznak ki, hogy valóban azok kerüljenek az egyetemekre, akik a legodavalóbbak. De hogy mit is jelent ezi „odavaló”, hogy mit is jelent az egyetemi felvétel azoknak, akiknek az életéről van szó? ...

Felvettek sok „odavaló” diákot az idén is. Találomra kiválasztottunk egyet, s megnéztük, hogyan készült, hogyan dolgozott ezért az eredményért.

*

Péter a Közgazdasági Egyetem külkereskedelmi szakára került — és régóta oda is készült. Jó svádájú, értelmes fiú, némi büszke humorral adja elő, mikor jött rá, hogy erre a pályára kell mennie.

— Első elemista voltam amikor az olvasókönyvemet elcseréltem egy vasúti tárcsáért. Azt mondták, élel-J mes vagyok, menjek külker- re.

Hát persze, nem az első elemitől készül oda. Mikor gimnáziumba iratkozott,

EQYETEM ÉLŐT!

eleinte nem rajongott a nyelvekért. A matematikát szerette.

— Tizenkét év alatt kétszer volt négyesem matematikából — Péter most határozottan dicsekszik, de látszik, hogy erre tényleg nagyon büszke —, egyszer, mikor felolvasták, hogy négyest kapok, az osztály azt hitte, hogy ez vicc. Akkor azt mondta a tanár: ez nem vicc, a Péter egy kicsit tre- hány, tanulja meg a szabályokat is, olvassa el azokat egyszer-kétszer, nemcsak az alkalmazást kell tudni. Igaza volt, persze. A matematikát azért szeretem, mert gondolkodni kell és olyan szellemes megoldások vannak. De én nem ■ vagyok számtanzseni, csak csodálom az egészet.

Péternek van egy csomó levelező partnere. Mikor tényleg elhatározta, hogy külkerre megy, „ráfeküdt” a nyelvekre.

A némettel kezdte, eleinte ímmel-ámmal, mert tulajdonképpen angolt akart tanulni, aztán egyre szívesebben járt az órákra ét *—

levelezett. Az NDK-ban5—6 kislány van már, akinek Péter rendszeresen és lelki- ismeretesen írja a leveleket.

— Kétszer kint is jártam Mikor először voltam egy hónapig, az nagyon rossz volt, mert tudtam ugyan beszélni, de nem tudtam megfogni azokat a germanizmu- sokat, amiktől voltaképpen jól beszéli valaki a nyelvet. Másodszor már nagyon jó volt. Csak aztán úgy éreztem magam, mint egy sportoló, aki kizökken hirtelen az edzésekből, amikor megerőltette magát, s utána kicsit furcsa.

Finnországban, Angliában, Amerikában, Ausztriában és természetesen a Szovjetunióban is vannak Péternek levelező partnerei. Nagyon szeret levelezni.

— Valamikor nem szerettem, úgy mint a többi fiú, én is csak ötszavas üdvözlőlapot Írtam haza, ha nyaralni voltam vagy másutt Aztán szerelmes lettem és rájöttem, milyen remek dolog levelet kapni. Rászoktam az Műmi is.

Nem beszélve arról, hogy az első angol levél is milyen nagy örömöt jelentett — alig pár szót nem értett belőle, pedig csak harmadikban kezdett angolra, járni.

— A Nagy ' Lajosban tanultam és Bognár tanár úrnál kezdtem az angolt. Ez volt a harmadik nyelvem Persze nem tudok még anyagira, mint németül vagy oroszul...

Péter arcképéhez méghozzátartozik néhány dolog Történelemből is jó tanuló volt, a Doktor Sándor-pá- lyázaton második díjat nyeri. az országos tanulmányi versenyen pedig történelemből miniszteri dicséretet kapott A KPVDSZ-ben még úttörő korában kezdett színjátszással foglalkozni, büszke volt néhány szerepére, mindig szívesen járt el, de tudta, hogy ez csak „hobby” lehet. Ezenkívül kosárlabdázott, persze csak az osztály csapatában.

— Szívós voltam inkább mint tehetséges — mondja tárgyilagosan —, bár ha egy i

fejjel magasabb lennék, talán jobb kosaras lettem volna.

Céltudatosság és szorgalom jellemezte Pétert. Es talán még valami — a sokoldalú érdeklődés. A gimnáziumban az ifjú marxisták körét szervezte, ő volt a KISZ-ben a politikai előadások felelőse. Mellesleg jegyezzük még meg: rendszeresen, csupán segítő szándékból vagy kötelességérzetből, gyengébb osztálytársait és fiatalabbakat tanított is.

Hogy jutott minderre ideje?

— Be kell osztani az időt — vállat von, ez láthatólag nem probléma neki. De aztán tűnődik egy keveset: — hát azért nem olyan köny- nyű ám. Olvasni például nagyon szeretek, mégsem faltam a könyveket, mint sokan. Inkább kevesebbet olvastam, de azt jól átrágtam és végiggondoltam. Azt hiszem, ez többet ér.

így hát bizonyos áldozat- vállalásra is szükség van. sok gondolkodásra, szorgalomra is.

Mindez talán tanulságos

lehet, hiszen Péter és a hozzá hasonlók számára egye- út rezet ahhoz az élet- ház. amit választottak.

H. E.

I