Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-04 / 209. szám

Hollósy Simon: Zrínyi kirohanása Szigetvár jubileumi rendez, vénysorozatának első jelentős megmozdulása az a kettős képzőművészeti kiállíts, ame Ivet augusztus 20-án a szi­getvári általános iskola ter­meiben Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria fő­igazgatója nyitott meg. A földszinten a Zrínyi-pá­lyázat díjnyertes grafikáit ta­láljuk, méltó kiegészítőjeként az emeleten bemutatásra ke­rülő reprezentatív kiállítás­nak, amely a magyar történel­mi festészet kiemelkedő darab jaival büszkélkedhet. A jelentős történelmi ese­mény 400. évfordulóját az a tény is országos jelentőségű­vé avatja, hogy a fővárosi múzeumok (elsősorban is a Magyar Nemzeti Galéria) e remekműveket a szigetvári ki állítás egy hónapos időtarta­mára — megbontva az állan­dó kiállítások megszokott rendjét — kölcsönadták. Ma­darász Viktor, Székely Berta­lan, Benczúr Gyula és Hol­lósy Simon főművei egyben a magyar történelmi festészet csúcspontjait is jelentik. A történelmi festészet ha­zánkban a múlt század ötve­nes-hatvanas éveiben élte vi­rágkorát. Ez a kor kedvezett leginkább a historizáló múlt- batekintésnek. A sötét hall­gatás éveiben a képírók is — a költőkhöz, írókhoz hason­lóan — a nemzet lelkiisme­retének ébrentartói. Felidézik a múlt hősiességét, a hős elő­dök vitézségét állítva példa­ként a jelen guzsbakötött nem zedéke elé. A festők témáikat legfőként a török elleni másfélszázados harc küzdelmeiből merítették. Mohács tragédiája, Eger hősi helytállása, Szigetvár nagy­szerű bukása és a Hunyadiak dicsősége a legfőbb példa. S megannyi utalás a Habsbur­gok hitszegésére. Adott hely­zetben bátor kiállást követelt a festőtől ez a harcos művé­szi magatartás, melynek ere­dője a sajátos magyar vi­szonyokból és az Európa-szer- te fellendülő nemzeti öntuda­tosodásból egyaránt fakadt. A kiegyezéssel azonban meg szűnt a festőknek az a fontos történelem adta szerepe, hogy a nemzet útját fénycsóvaként bevilágítsák. Talán csak egye­dül Madarász volt az, aki kö­vetkezetesen kitartott rebellis magyarsága mellettj A töb­biek, miként a nemzet is, el­bódult az új lehetőségek csá­bításától. Az a festői gyakor­lat, amely most már megvál­tozott előjellel ugyan, de to­vábbra is a történelemben ke­reste a megfestendőt, egyre jobban belemerevedett saját törvényszerűségeibe. Az érzés kifejezése helyett festőakadé­mián elsajátítható receptté szimplifikálódott. Az akadémikus, konzervatív hivatalos festészet azonban zsákutcába jutott. Át kellett adnia a teret az új festői el­veket magába ötvöző, a tár­sadalmi haladástól sem rette­gő új, egyben igazabb művé­szetnek. Az első világháború csatafestői közül ők azök, akik maradandó remekművek­ben örökítették meg a hábo­rú valóságát, minden elretten­tő borzalmával és kegyetlen embertelenségével együtt (Mednyánszky László, Egry József! és Vaszary János). A kiállítás első termében üdvözölhetjük; Székely Ber­talan: II. Lajos holttestének megtalálása című híres vász­na mellett a Mohács és a Zrí­nyi kirohanása vázlatát. Kü­lönösen tanulságos, ha a be­fejezett, a mívesen kidolgo­zott kompozíciót összehason­lítjuk ezekkel a friss „vázla­tokkal.” Ezeken a vázlatokon nem rajzol meg mindent élet­hű pontossággal a festő, in­kább csak sejtet, képzeletün­ket borzolja: a látvány mégis vizuális élményként rögződik bennünk. A II. Lajos olyan szabályos és kiegyensúlyozott, olyan pontosan mérlegelt al­kotás, hogy már nem is kép­szerűségében hat ránk, hanem a történelmi esemény egy képsorának egyetlen állóké­pét villantja fel. Ügy, hogy tovább már nem festői képso­rokat, hanem történelmi as­szociációkat ébreszt a néző­ben. Madarász Viktor Dobozija egészen más veretű alkotás, vérbeli festői megoldásról ta­núskodik. A pirkadó ég sár­gás-vöröse szinte kettéhasítja az eget és a földet. Kísérte­tiesen szép fény lengi körül a küzdőket. A történet közis­mert: Dobozi vitéz az üldözők elől feleségével együtt önha­lálba menekül. A kép csupa ellentmondás és drámai feszültség, összbe­nyomásában sötét, barnás tó­nusú a kép (és nem csupán a napszak jelölése miatt), ugyanakkor merész fény­kontraszt világítja meg az alakokat. A klasszikus kompo­zíció szabályai szerint felbil­lenne a kép egyensúlya, ha a jobb sarokba helyezett két főfigura tömegének ellensú­lyozásaként nem tágítaná ki hatalmassá a teret, mégpedig ragyogó festői eszközökkel. A tömeget tehát térhatással egyenlíti ki. A két főalakot közrefogó üldözőket belső, képi léptékváltással ábrázol­ja. Drámai jelenetsor sűrűsö­dik képpé, úgy, hogy még csak nem is a dráma betelje­sedését hangsúlyozza a fe^tő. A részelemek mindmegannyi önálló kis remekmű: mint Vihartól megriadt ló, (lásd: Delacroix), lobogó sörényű cikázó paripa, táltos mén há­tán száguldó ördöglovas. S mindez együttes látványban teljesedik egésszé. Ritka ih­letett pillanat szülötte ez a remekmű, miként Hollósy Si­mon: Zrínyi kirohanása is re­mekmű. Monumentális. Aki reprodukción ismerte meg, ha­talmas vásznat képzelhet ma­ga elé. S a kép mérete csak 26x39 cm! (Bizonyság, hogy a kép rendkívüli nagysága füg­getlen a kép méretétől). A végső akarás, az utolsó lendü­let festői ábrázolása ez. A hős közvetlen az elbukás előtt, a hős még a halhatatlanság csú­csán innen. Ragyogó színek a mindent átszövő kékes meg­világításban. Suhanó kardok villámlása sejlik és a gyors mozdulatok a lendület fogy­tán lassan halkulnak el; Mennyivel emlékeztetőbb, gazdagabb kifejeződése ez a hősiességnek, egyrészt, más­részt pedig a festői gondolat­nak, mint a nagy vásznak sok szór részletező, aprólékos üressége. Történelmi festészetünk még egyszer alkot számottevően jelentősét. Amikor a doku­mentum megrázó erejű hite­lességével közvetlen harctéri élmény hatására ismételten életre kelti az első világhábo­rút. E két kiállítás így együtte­sen jelentős kultúrtörténeti esemény Szigetvár és Baranya megye életében, és joggal igé­nyelheti a nagyközönség foko­zott érdeklődését. Romváry Ferenc Takács Dezső: Bányászok Bemutatjuk; Cseh Mária, Meszléry Judit, Vajda Márta Cseh Mária Bemutatkozni? — Ezen kis­sé meglepődik, hiszen 6 már tavaly itt játszott Pécsett. — Nekem a pécsi színház, a pécsi közönség a pályakezdés első gyönyörűségét jelentette — meséli Cseh Mária. — Az első siker, az első vastaps ... Nem, azt hiszem ezt soha éle­temben nem felejtem el. Má­jus hatodikán este volt, a „Mesél a bécsi erdő” bemuta­tóján hívtak ki először a füg­göny elé ... Szóval ezt lehet elfelejteni. Az viszont igaz, hogy stá­tusba most került, ebben az évadban. Előtte? Tizenhárom éves korában valamilyen neiskolai ünnepségen eléneklte Tosca imáját, „Borzasztó volt!” — emlékezik, de valamilyen vágyat mégis felkeltett benne ez a fura szereplés. Azóta semmi más nem akart lenni, mint színésznő. Az újabb bizonyításra egyéb- ként lesz alkalom. Idei reper­toárja: Csárdáskirálynő, Ale­xandra, Huncut asszonyok. Titkos vágya? Egyszer elját­szani a „My fair lady” Lizáját és esetleg filmezni. Ez a történet sem minden­napos: — Misszionárius akartam, lenni, aztán expedícióvezetö. Es színésznő lettem. Ezeket Meszléry Judit mond­ja és legalábbis a második mondatot komolyan kell ven­ni. Bizonyíték rá egy hosszú sor: Az ég a harmadik eme­letnél kezdődik, Rab Ráby, Az asszony beleszól, Antigoné, Sé­ta, így jöttem, Zöldár, Nem. Ezekben a tv-, illetőleg játék­filmekben játszott eddig. Az­tán Debrecenben az Imádok férjhezmenni Viktóriája, maid Csehov, Moliére-figurák követ­keztek. — Szeretek sokszor, és sok­félét játszani. Ügy tudjuk: szereti a zenét, klasszikusokat is, könnyűt is. és szeret énekelni. Lehet, hogy egyszer kellemes meglepetés­sel szolgál még a közönség­nek énekes darabban is. És modern ember. Imádja a ma­tematikát és mindent, ami mű­szaki vonatkozétsú. Szenvedé­lyes és vakmerő autóvezető. Múltkor „levágták?’ egy ötve­nessel, mert Pesten egyirányú utcába az ellenkező irányból hajtott be. Vajda Márta Meszléry Judit A zenei iskolában öt évig Kapitánnffyné tanítványa, utá­na a Fővárosi Operettszínház stúdiójában egy évig tanult, közben stúdióelőadásban a Monmartrei ibolya Violettáját énekelte. Aztán __ — Pécsre jöttem és itt most bizonyítani szeretnék! Igaz, könnyű dolog Pest és Pécs kö­zött utazgatni, szerencsére azonban férjem megértő. Tu­lajdonképpen ö is muzsikus mert bár ügyvéd lett, elvégez­te a zeneakadémia hegedű sza­kát. Vigyázat, nem könnyű fel­ismerni. Sőt, egyesek szerint többféle Vajda Márta létezik. Mert a hajade hogy is van csak ... Szóval szőkének szü­letett, aztán tizenkilenc éves korában elkezdett bámulni, mire sokáig festette a haját, eredetire, vagyis szőkére. Te­hát, ami festett volt, az lett az eredeti... Egyébként pályakezdő, kö­vetkezésképp szeretik, segítik a színháznál. Élete meglehe­tősen egyenes ívben fordult a színészet felé. Tizenhárom éves korában elszavalta Pető­fit, a Tiszát, versenyt nyert vele, érettségi után simán fel­vették a főiskolára, évfolyam- társai közül sokan kihullottak mellőle, 6 végzett. Tanárát Várkonyi Zoltán, Szinetá* György, Vámos László. Főis­kolai stúdió- és vizsgaelőadá­sokon énekelt Offenbachol. játszott Melindát, Elizabeth Proktort, szerepet kapott a Yermában és az Ördög és a jóistenben. Kezdetnek ennyi. A többit majd meglátjuk o pécsi színpadon. Földessy Dénes Két kiállítás Szigetváron v V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom