Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-04 / 209. szám
If Hág proletárjai, egyesüljelek ! Dunántúli napló Az MSZMP Baranya meglel Bizottsága és a Megyei Tanács lapjq ________ X XIII. ÉVFOLYAM, 209. SZÄM ÄRA 80 FILLÉR 1966. SZEPTEMBER 4., VASÄRNAF Bányásznap, 1966 Köszöntük bányászainkat Irta: Stier József, a Tröszt Pártbizottságának titkára ÍZ ét nap múlva, szeptem“bér 6-án lesz negyvenhét éve, hogy Tatabányán, a bányaüzem nagyirodája előtt eldördültek a fegyverek. A mindig fekete, szénporos földön húsz halott és tizennyolc sebesült maradt. Ősz volt, a nehéz tél fenyegetését érezték az emberek, s amikor az utcára mentek, hogy a tervbe vett 30 százalékos bércsökkenés ellen tiltakozzanak s követeljék a nyolcórás munkanapot, többségüknek nyilván eszébe sem jutott a politika. így volt ez Csertetőn is 1937. februárjában, így szerte az országban, ahol az ínség, nyomorúság csatasorba állította a munkásokat. Politizálni a csendőrsortüzek tanítottak minket. Ezeket, a sokszor már csak könyvből, meséből, apai szóból ismert emlékeket idézi nekünk minden évben a bányászok napja. Tizenhat évvel ezelőtt, szeptember első vasárnapján tartottuk az elsőt, s azóta minden évben megüljük. Jó kedvvel, vidáman, s mégis a számvetés nagy komolyságával. A történelmi múlt és a jelen gondjai egyszerre kapnak hangot ezen a napon. Az idei bányászünnep különösen jelentős: lezártunk egy sikerekben, eredményekben gazdag periódust, mely természetesen nem zárja ki, hogy gondjaink legyenek, s itt állunk az új, talán minden eddiginél nagyobb feladatokat jeientó 111. ötéves terv első esztendejének felén. Mit hozott a második ötéves terv? A számok önmagukban is sokat mondanak: 1.8 milliárd tonntot fordított népgazdaságunk bányáink korszerűsítésere, több száz lakás épült, 2.5 százalékkal nőtt évenként a munkások bére, gépek, munkavédelmi berendezések szazait helyeztük üzembe, de a kép csak akkor lesz teljes es való, ha mindenki személy szerint is hozzáteszi a saját életében bekövetkezett változásokat. Bányásznak lenni ma merőben mást jelent, mint egy tclszázaddal vagy akárcsak húsz évvel korábban is. A munka, a nyomor, a betegségek jelentették akkor ezt a szót: bányász. A sok változás közül én most csak a kulturális téren bekövetkezettekről szólnék. Ki gondolta volna, hogy a bányamunkásság egyszer majd elfoglalja a színházak páholysorát, ki hitte volna, hogy több száz hangversenybérlet talál gazdára közöttük? Természetesen ez csak az egyik oldal, nem is a legfontosabb. A lényeg az a fejlődés, mely a gondolkodásban, igényességben, életszemléletben tapasztalható. S itt kívánok szót ejteni a szocialista brigádokról. Tízezer bányamunkás vállalta, hogy szocialista módon dolgozik, él és tanul. S állják a szavukat. Most különösen nagy súlyt kap a szocialista módon élni jelszó, amikor az ország gazdasági Képzőművészei! kiállítás Meszesen Már hagyományai vannak a bányásznapi képzőművészeti kiállításoknak Mesze- j sen. A ma délelőtt 10 órakor j megnyíló kiállításon huszonöt kép, egy fafaragáséi dombormű, két mellszobor és 28 darab színes bélyegterv látható. Elutazott a jugoszláv pártküldöttség A Mohácsi Farostlemezgyár, a bólyi baromfitelep és a mohácsi termelőszövetkezet majorjának megtekintésével fejezte be hatnapos baranyai látogatását az eszéki járás (megye) pártküldöttsége. Tegnap délután, az ünnepélyes búcsúztatáson részt vettek Mohács párt- és tanácsi vezetői, valamint a Megyei Pártbizottság több képviselője. Novics János, a Megyei Pártbizottság titkára elkísérte a küldöttséget a jugoszláv határra. A hatalmas bányászemlékmfínél Garamvölgyi János elvtárs, a Mecseki Szénbányászati Tröszt igazgatója mondott ünnepi beszédet •• Megkezdődtek az őszi munkák Baranyában A tarlók 82 százalékát felszántották — Megyeszerte szedik a burgonyát — Mohács határában halad leggyorsabban a munka Az idei év szokatlan időjárása nemcsak a tavaszi és nyári szezonban, de a most kezdődött őszi betakarítási idényben is nehéz helyzet elé állította a mezőgazdasági nagyüzemeket, Nemcsak korábban érnek be a növények, de „lefutási” idejük is gyorsabb a szokásosnál, s így betakarításuk ig gyors cselekvést kíván. Az augusztus 31-én beérkezett jelentések arról tanúskodnak, hogy a nagyüzemek Ünnepség Gsertetőn Szombaton este, a bányásznapi hagyományoknak megfelelően, koszorú zási ünnepségre került sor Pécsett, a csertetői emlékműnél. Az est leszállta után végeláthatatlan fáklyásmenetben vonultak a pécsi bányaüzemek dolgozói és a környező bányatelepek lakói a zászlókkal, reflektorokkal díszített hegytetőre. 1937 februárjában ezen a helyen dördült el a tüntető bányászok feltartóztatására kivezényelt csendőrosztag sortüze, itt zuhant véres mellel földre a három mártír, kiknek neve mo6t ott ragyog a fehér obeli szken. A monumentális emlékmű előtt a munkásőrség és a késői bányászutódok adtak dísz- őrséget. Az ünnepség pontosan nyolc órakor kezdődött. A Mecseki Szénbányászati Tröszt gazdasági, párt- és tömegszervezeti vezetői mellett ott voltak a megye és város állami és pártszerveinek vezetői és küldöttei, közöttük Rapai Gyula elvtárs, a Megyei Pártbizottság első titkáról, Duga József, a Munkásőrség megyei parancsnoka, Suhajda Tibor, a Kommunista Ifjúsági Szövetség megyei bizottságának titkára és dr. Németh Lajos, a Városi Tanács elnökhelyettese. Részt vett az ünnepségen a Német Demokratikus Köztársaság helyzete lehetővé, sőt szükségszerűvé teszi, hogy a meny- nyiség mellett a minőség, önköltség és gazdaságosság kérdéseit is napirendre tűzzük. A z idei bányásznap azért is nagyszerű alkalom a számvetésre, mert pártunk IX. kongresszusának előkészítésével esik egybe. Taggyűléseken, pártértekezleteken beszéljük meg a teendőket, őszintén, kommunista becsülettel. A párttagok eddig is, mindig, mindenütt ott voltak az elsők között, s a mostani taggyűléseken is közös ügyünkért érzett nagy felelősségük kap hangot. Bányaüzemeinket a politizáló, aktív, segítőszándékkal telített légkör jellemzi, s úgy gondolom, ez mindennél méltóbb köszöntése a bányásznapnak. A bányászélet sajátossága, hogy ünnepeinkbe mindig vegyül egy kis szomorúság: a halottainkra gondolok, azokra, akik a munka frontján vesztették életüket. Azok a koszorúk, melyeket a bányatelepek kis temetőiben helyez tünk el, s azok, melyek a nagy, csertetői emlékművön díszelegnek, megbecsülésünk, szeretetünk és örök hálánk bizonyítékai. örömeink és megváltozott gondjaink szimbóluma ez a nap. A Mecseki Szénbányászati Tröszt dolgozói mellett, az Ércbányászati Vállalat és a Bányászati Aknamélyítő Tröszt valamennyi dolgozójának jó szórakozást, kellemes pihenést és további eredményes munkát kívánok. Jó szerencsét? zwickaui bányavidékének négytagú küldöttsége, a Görög Kommunista Párt küldöttsége, és a Mecseki Ércbányászati Vállalat dolgozóinak egy kisebb csoportja. A munkásőrség és a honvédhelyőrség díszszakasszal képviseltette magát Az ünnepi beszédet Garam- völgyi János trösztigazgató tartotta. — A hely, ahol állunk, számunkra jelkép — mondatta beszéde elején. — A harc és szenvedés jelképe. A mecseki bányavidéken 1882-ben lobbant fel a munkásság első szervezett, tudatos harca, hogy aztán évtizedeken át folyjon lankadatlan erővel. Évről évre eljövünk ide, mert kötelességünknek érezzük kinyilvánítani az egykori harcosok iránt érzett hálánkat és szerete- tünket... — A bányásznap minden évben a számvetés napja is. Innen, a vértanúk dombjáról nemcsak a múltat, de a jelent, eredményeinket is áttekintjük — mondotta Garamvölgyi János, majd röviden összegezte az elkövetkezendő időszak feladatait. A hála és megemlékezés koszorúit a gyászinduló hangjai mellett helyezték a talapzatra. Elsőnek a tröszt, aztán a Mecseki Ércbányászati Vállalat képviselői, majd a zwickaui küldöttség tagjai koszorúztak. A görög kommunisták megyénkben tartózkodó képviselői vörös virágcsokrot helyeztek az emlékmű talapzatára. A honvédség díszszakasza sortűzzel adózott a hősök emlékének, majd látványos tűzijátékra került sor. nehezen tudnak lépést tartani ezzel a gyors tempóval. Az aratás & cséplés befejezése után az idén úgyszólván alig jutottak lélegzetvételnyi időhöz a gazdaságok, máris meg kellett kezdeni a silózást, a burgonyaszedést, az őszi vetések talajelőkészítését. Ahol a munka folyóunatossága nem szenvedett csorbát, ott most kevesebb a gond, kapkodás. Ez leginkább a Mohács városhoz tartozó termelőszövetkezetről az Uj Barázdáról, a II. Rákócziról és a sárháti Új Útról mondható el; Ezekben a tsz-ekben igen jó ütemben halad az őszi munka; A gabona tarlók talajművelését a Mohács városi tsz-ek augusztus 31-ig 100 százalékban befejezték, az ősszel elvetésre kerülő terület felén elvégezték már a szántásokat. S míg a megye többi részén a burgonya szedése éppen csak elkezdődött, itt Mohács körzetében a termés több mint 67 százalékát már felszedték. A silózást 96 százalékban végezték el ezek a tsz-ek, szeptember 1-ig összesen 4520 köbméter szilázst tároltak el télire. A megyei összkép már nem ilyen kedvező. A gabonatarlók 82 százalékát szántották fel a tsz-ek, még mintegy 24 ezer hold tarló vár megművelésre, legtöbb a pécsi és a sásdi járásban. Az őszi vetések alá történő szántásokat 39 ezer holdon végezték el, ami a vetésterületnek 28.5 százaléka; Szeptemberben további 100 ezer holdat kell még felszántani, s ez a traktorosoktól legalább olyan helytállást kíván, mint amit az aratás idején tanúsítottak, A silózással megkezdődött az őszi betakarítási szezon. Közel 284 ezer köbméter siló- takarmányt kell termelőszövetkezeteinknek télire eltárolni, s ebből szeptember 1-ig 99 ezer köbméter került kazalba A silókukorica jó termést ígér, de igen gyorsan vénül, megmentése az eddiginél gyorsabb munkát kíván, s ezekben a napokban nincs ennél fontosabb munka a mezőgazdaságiban. A burgonyaszedést a megye egyes vidékein igen nagy lendülettel végzik, másutt azonban éppen csak megkezdődött. A sásdi járásban a termés 43 százalékát, a siklósiban 20 százalékát már felszedték; A pécsi járásban azon ban mindössze 42 holdat takarítanak be a több, mint kétezer holdról, ami mindössze egy százalék. A megyében ezen az őszön 10 070 hold burgonya vár betakarításra — a termés 15 százaléka már zsákokban van —, a termés- eredmények biztatók, jobbak a tavalyinál, s ha a betakarítás sikerül, a téli burgonyaellátásban az idén sem lesz fennakadás^ Pedagógusok búcsúztatása Tegnap délelőtt a Megyei Tanács klubja kedves ünnepség színhelye volt. A művelődésügyi osztály meghívta azokat a pedagógusokat, akik nyugdíjba mennek és ebből az alkalomból meleg szavakkal köszönték meg eddig végzett munkájukat; A Janus Pannonius Gimnázium kamarakórusának műsora után dr. Nagy Gyula, a Megyei Tanács elnökhelyettese mondott beszédet — Mély tisztelet és hála érzése késztetett bennünket arra, hogy ezt a szerény megemlékezést megrendezzük — mondotta. — önök egész életüket a fiatalok és a felnőttek nevelésére áldozták. A búcsú percei természetesen szomorúsággal töltenek el bennünket, hiszen önök több évtizedes eredményes munka után ezután már nem tanítanak^ nevelnek, hanem a megérdemelt pihenés napjait élvezik. Ezután visszatekintett az elmúlt húsz év eredményeire, hangoztatva, hogy ebben jelentős részük volt. Gazdag, tartalmas életük hozzájárult a szocialista iskola megteremtéséhez. Nevelői tevékenységük közben jutott idejük arra is, hogy a közművelődés pat- ronusai legyenek. A megye vezető szerveinek nevében megköszönte fáradságos munkájukat, majd okleveleket adott át. Oklevelet kapott Balajthy Vilma, Balázsovich László. Békés Gábor, Faragó Gábor. Fülöp József, Gaál Gyula, Gő- bel Károly, Kozma Józsefné. Krémer Antalné, Krémer Antal, dr. Mokos Sándorné, Mo- noszlai Endre, Proksza Gyula, dr. Simon Vendel. Az ünnepség után a megju- talmazottak közös ebéden vettek részt a Nevelők Házában
