Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-03 / 208. szám

1988. SZEPTEMBER J. napló Nyolcvanmilliós rekonstrukció Elköltözik a Tavasz utca Palackozó, hordó- fejtö, ászok pince épül a helyén Félmillió hektó sör évente Nincs vigasztalanabb lát­vány, mint egy elöregedett gyár komor falaival, szűk kis lépcsőfeljáróival, rendezetlen udvarával. Nem rendetlen, hanem rendezetlen ud­varró] van szó, s e jellemvo­nás a gyár korával, 118 esz­tendejével jár együtt. Ami­kor Hirschfeldék a múlt szá­zadban alapították a gyárat, a termelt sör hosszú évtizede­kig kielégítette a helyi igé­nyeket. Fejlesztésről csak az államosítás után lehetett szó, de — ha leszámítom az új és impozáns fűtőházat —. ak­kor a több tízmillió forintot mintha a föld nyelte volna el.;, Megkétszereződik a kapacitás A föld alá került az a te­temes összeg, amely fedezte a két emeletnyi mélységbe épült ászok- és erjesztőtér építési költségeit. De fontaiig változott valami. Ami ezután Jön, az átfor­málja a gyár külső arculatát is. A makett egyelőre üveg­búra alatt látható dr. Rugási Endre igazgató szobájában, de ha minden jól megy, akkor a tavasszal vagy még előbb megkezdődik a rekonstrukciós építkezés. Nemcsak a gyárnak, hanem környékének képe is megváltozik; A szomszédos Tavasz utcát például „eltere­lik”, a házak zömét lebont­ják. ötven lakásból kell ki­költöztetni a lakókat, hogy az öreg épületek helyére felépít­sék majd az új palackozót, hordófejtőt és a szociális he­lyiségeket, de itt kap helyet az ászokerjesztő pince is, amelynek kapacitása majd kétszerese lesz a jelenlegi­nek .,. —■ Mi történik a lakókkal? — Uj lakásokba költöznék. Az új lakások költségét is mi fedezzük, A tanács tizenhat lakást csak előlegez számuk­ra, hogy a szanálását foly­tathassuk, A kivitelezési terv jóváha­gyása sokáig váratott maga­ra és ez nem is csoda, hiszen az érdekelt szerveknek alapo­san meg kellett gondolniok, hogyan használják fel végül is a rendelkezésre álló 80 mil­lió forintot A közelmúltban döntöttek és a tervekre rá­nyomták a pecsétet. Nyolcvan millió... Az államosítás óta beruházott összeg összesen ha volt 80 millió! Notion nő a kereslet Hosszú évekig viszonylag ke­veset kapott az élelmiszeripar. — Szolnok ipari negyedé­ben megkezdték az ország egyik legnagyobb épületelem­gyárának építését. A 90 hold területen csaknem negyed- milliárd forint költséggel a KISZ vérnökséget vállalt az építkezés felett. A nyolchajós gyártócsarnokban dolgozik majd az olasz gyártmányú automata mozaiklapgyártó gép­sor, amelynek évi teljesítmé­nye 720 ezer négyzetméter mozaiklap lesz. Az Alföld legnagyobb épületelemgyárá ban 1968 őszén kezdik meg a termelést. pedig közben a fogyasztói igény hatványozottan nőtt Szinte csoda, hogy ez az öreg gyár meg tudta közelíteni az igényeket, ami részben a be­ruházási összegeknek, de fő­ként az üzem szakgárdájának köszönhető. íme a példa erre: 1950-ben a gyár évi termelése 36 ezer hektoliter volt. 1965- ben — s az idén is — 360 ezer, tehát megtízszereződött. A rekonstrukció után viszont — 1970—71-ben már 500 ezer hektoliter sört: ad évente a Pannónia Sörgyáír. De beszéljünk a keresletről is! A nyári szezonban — sőt az elmúlt év tapasztalatai alapján még a téli ünnepna­pok előtt is — nem volt za­vartalan a sörellátás. Oka en­nek - a tavalyi rossz termés után bekövetkezett hiányos borellátás, aztán — országos tünetként jelentkezik — a fo­gyasztók tartózkodása a tö- ményszesz-féleségektől, — és egyáltalán: a sör mégiscsak a legolcsóbb szeszes ital. Érde­mes megemlíteni, hogy Ma­gyarországon a sörgyárak — Pécs, Nagykanizsa, Sopron és Kőbánya — összesen évi négy­millió 200 ezer hektoliter sört állítanak elő. A III. ötéves terv végére ez a szám meg­közelíti majd az 5 milliót] Elég lesz? Aligha. Ezért épí­tenek majd egy ötödik sör­gyárat a hetvenes évek elején Miskolcon, amely kezdetben félmillió hektolitert gyárt, de évi egymilliós kapacitásra fej­leszthető. Hódít a palacksőr A számok mennyiségi növe­kedésről adnák képet, de a rekonstrukció minőségi válto­zást is hoz. — Az egész söriparban ten­dencia a palackozott sör elő­állítása — mondja dr. Rugási Endre. — Ma már — főként a műanyagrekeszek alkalma­zása óta — könnyen szállít­ható, de a lényeg inkább az, hogy a palackba zárt sör job­ban megőrzi zamatát és ter­mészetesen higiénikus. Hazánkban ma még vi­szonylag kevés a palackozott sör: a négymillió 200 ezer Ili­ből mindössze egymillió 800 ezer hektoliter kerül palackba. A III. ötéves terv időszaká­ban növelik a sörgyárak palacksör-kapacitását. Csak a Pécsi Pannónia Sörgyár ada­tai ismeretesek: a jelenlegi évi 360 ezer hektoliter sörből 100 ezret palackoznak, de az új palackozó üzem alapterületét már eleve úgy tervezték, hogy évi 250 ezer hektolitert, azaz az össztermelés felét palac­kozhassák. Rab Ferenc 3 Ünnepségek a Széntrosztnél ülést tartott a Tröszt párt-végrehajtó bizottsága Tegnap reggel 7 órakor a Mecseki Szénbányászati Tröszt párt-végrehajtó bi­zottsága ünnepi ülést tartott a tröszt székházában. Az ülésen a megyei pártbizott­ság képviseletében részt vet dr. Nagy József elvtárs. f pártbizottság titkára. Markwart Károly, a szak­szerevezeti trösztbizottsá: titkára tájékoztatta a részt­vevőket a bányásznapi elő­készületek állásáról, illetve a végleges programról. Ez1 követően Stier József, a pártbizottság titkára jutal­makat adott át a kiemel­kedő munkát végző párt­munkásoknak. Délelőtt 9 órakor a tröszt, igazgatósága, párt-, KISZ-, és szakszervezeti bizottsá­ga fogadást adott a Tröszt függetlenített párt-, KISZ- és szakszervezeti munkásai részére. A fogadás részt­vevőit Garamvölgyi János igazgató köszöntötte. Dr. Nagy József. a megyei pártbizottság nevében üdvö­zölte a bányaüzemek párt­os tömegszervezeti munká­sait. A bányásznapi program­iak megfelelően 10 órakor megérkezett Pécsre a Német Demokratikus Köztársaság­ból a zwickaui bányavidék küldöttsége. A gyereket nagyon komolyan kell venni Búcsúzik a tanító néni Kiállítás nyílik Komlón Ma délelőtt a bányásznap alkalmából országos jelentő­ségű kiállítás nyílik Komlón a Május 1 művelődési ház­ban. A Képzőművészeti Alap a komlóiak kérésére bemu­tatja Juris Ibolya kétszeres Munkáesy-díjas és SZIT-díjas textiltervező régebbi és új müveinek gyűjteményét. Meg­nyitóbeszédet mond Janko- vics Imre, a Komlói Városi Tanács elnökhelyettese. A ki­állítás szeptember 3-tól 15-ig tekinthető meg. MILYEN EGYSZERŰ vol­na megírni Szopka Mária ta­nítónőről, hogy 36 esztendő­vel ezelőtt csak úgy, mint ma a nép apraját, szeme- fényét tanította szép szándé­kokkal, tiszta lelkiismerettel! — De nem így kezdődött, Iskoláit a tanítóképző be­fejezéséig szín jelesre végez­te. De ki tehet róla — ő mondta így, — ki tehet ró­la, hogy éppen válság szo­rongatta az országot, amikor ő is kézbe kapta a tanítói oklevelet! — Huszonkilencben taná­rok, mérnökök, diplomás em­berek ácsorogtak a munka- közvetítő előtt, mit várhat­tam volna hát én az okleve­lemtől! Be sem álltam a sor­ba;.! Szerencsésebb kollégáitól cí­meket kapott, tekintélyes pé­csi kereskedők, hivatalnokok címét, s hozzá ajánló soro­kat, — Kisebb, nagyobb szüne­tekkel négy éven át házitaní- tóskodtam, csak egyetlen egy­szer környékezett meg igazi szerencse. Kicsit megakad, zavartan mentegeti magát, miért is mondta szerencsének más szerencsétlenségét, amikor ar­Megnyílt az új szigetvári áruház Tegnap fél tízkor még csak a járdákat foglalták el az emberek, tíz óra előtt néhány perccel azon­ban már az úttesten is ne­héz volt közlekedni, úgy­hogy a rendőrség kénytelen volt terelőútra irányítani a forgalmat. Ezen a napon az ifjú város kicsit már az emlékünnepség hangulatát idézte, amikor oly nagy érdeklődést tanúsított a szép, modern, a városképbe illesz­kedő szövetkezeti áruház megnyitásának. Nagy Sán­dor a MÉSZÖV elnöke, j László Gyula, a körzeti fmsz elnöke is ezt hangsúlya-' ík i rövid beszédükben. Az új áruház egy száz­húsz éves düledezö épület helyén magasodik. A közsé­gi tanács másutt adott he­lyet a régi bérlőknek, a ktsz-nek, a cipőkellék üz­letnek és felkérte a föld- művesszöretkezetet. hogy a négyszáz éxres évfordulóra létesítsen egy új áruházat. 1964-ben kezdték tervezni s a Baranya megyei Tanácsi Építőipari Vállalat jóvoltá­ból az ünnepségek előtt el­készült. Az áruház összesen két és fél millió forintba került, ebből másfél millió az épí­tési költség. Háromszáznegy­ven négyzetméter területen helyezték el az osztályokat, ugyanennyi a raktárterület is. A földszinten cipőt, ki­egészítő cikkeket és utazó­táskákat vásárolhatnak, az emeleten pedig a női, férfi és gyermek konfekció van. Természetesen itt is meg­találhatók a kiegészítő áruk, kalap, ing, esernyő, stb, A nyitáskor az árukészlet ér­téke meghaladta az ötmilli forintot. Kilenc eladó szol­gálja ki a vásárlókat, ré­szükre hideg-melegvizes zu­hanyozót és mosdót, vala­mint öltözőket építettek. ról volt szó, hogy annak ide­jén a súlyos beteg somogy- apáti tanító helyettesítésével bízta meg az iskolaszék. — Amikor meggyógyult a kolléga, én újra állás nélkül maradtam. Nem mondom, hogy ígéret nélkül, mert fel­ajánlották, hogy nyugdíjba vonulása után megkapom az iskolát. Aztán ebből sem lett semmi, mert az állás meg kívánta volna a kántorizálást, ahhoz meg nem volt papí­rom ... És a harmincas évek vége felé, amikor már minden re­ményről lemondott, az újság­cikkek egyszerre csak az „ígéret földjét” hirdették meg. „Szellemi szükségmun­kára jelentkezhetnek diplo­mások, oklevelesek.;.” Aki tehette, az a diplomá­ja, oklevele közelében ke­reste a lehetőségeket, s lám Szopka Mária tanítói okleve­le is jogcímet biztosított egy védőnői állásra a DGT-nél. Leánykört, asszonykört, fű­ző- és háncsfonó-szakköröket vezetett. — Jó helyem volt, nem panaszkodhattam. Fix fize­tést, szénjárandóságot, vil­lanypénzt kaptam még ak­kor is, amikor a MESZHART vette át az üzemet, DE 1946-BAN felszámolták a MESZHART-ot és csak 1950-ben kapott újra állást a kővágótöttösi iskolában. — Olyan boldog voltam, hogy gyalogosan, toronyiránt vágtam neki a hosszú útnak. És még boldogabb, amikor át adták a tanítói lakás kul­csát, pedig egy kidőlt, be­dőlt, rég elhagyott káplán szoba volt csak, és az iskola sem sokkal különb. De isko­la volt, katedrával, padok­kal, gyerekekkel... Tizennégy évvel ezelőtt ka­pott végleges katedrát a pé­csi Mátyás király utcai Álta­lános Iskolában, s azóta is mindvégig az elsőosztályosok tanítónénije. — Én választottam, én akartam így. Nem könnyebb ez sem a felsőbb osztályoké­nál, elhiheti.., S hogy bizonyítsa is, sorra veszi a sok gondot, felelőssé­get, ami mind együtt járt a vállalkozásával. — Gondolja csak el, hogy ezek a gyerekek egyenesen a játékból csöppennek ide az iskolába. És itt egyik napról a másikra fegyelem vár rá­juk. Padban kell ülniök és figyelmüket 3—4 órán keresz­tül a tanításra kell összpon­tosítaniuk. Persze, eleinte já­tékos, óvatos ez a fegyelme­zés, amolyan átmenet az óvoda és az iskola között, s mégis minden évben és min- Jen gyereknél új és új mód- zerekkel lehet csak boldo- ulni. Feljegyeztem e módszerek­ből ig valamit. Az óvoda és az iskola közötti „átmenet" i árnyaltan finom „fogásait”, amelyekről meggyőződésem hogy csak Mária néni mód­szertárában lelhetők meg. — Mint a harmadik, negyedik iskolai nap bemutatkozási etikettje is, amikor odaáll a gyerekek elé: — Én tanítónéni vagyok, de nevezhettek Mária néninek is. Most pedig ti mutatkoz­zatok be! És a gyerekek? Bűbájos természetességgel már mond­ják is, ahogyan illik: — Deli Jencike, Kéri Már- tika, Sándor Pétiké vagyok... És ezután jön a „rendha­gyó" módszer. — Nem így kell, gyerekek: Ti a mai naptól komoly is­kolások vagytok. Tanulók, ami fegyelemmel, kötelessé­gekkel jár, majdnem úgy, mint a felnőtteknél. Ezért a te neved Sándor Péter, a tiéd Kéri Márta, te pedig mától Deli Jenő leszel a névsorolvasásnál... És amikor meglátja rajtam, hogy nem egészen értem a különös bemutatkozás célja. í, magyarázatba kezd. — A gyereket nagyon ko­molyan kell venni. Különö­sen olyan életre szóló lépése előtt, mint az iskola. Ami­kor először szólongatom őket, annyit látok csak, hogy zár­kózottak, vagy gátlástalanok. Tehát szélsőségesek, nem egy­formák. A zárkózottnak és a gátlástalannak is éreznie kell, hogy kapott valamit. Egyi­kük bátorságot, másikuk sze­rényebb igazodást, valameny- nyien pedig egyenlő esélyt az induláshoz. Ugye érti már? És hogy végképp eloszlassa kétkedésem, fényképek, le­velek tömkelegét teszi elém bizonyításnak. Szülők, tanít­ványok fényképeit, leveleit, régi és friss dátumokkal. — Választékosán vagy sután fo­galmazott köszönő és köszön­tő sorok aszerint, melyiket milyen alkalomból írták. És volt közöttük egy olyan levél is, amelyen alig száradt még meg a tinta. Búcsúzó levél volt, búcsúzó sorokkal. MÁRIA NÉNI nyugalom ba vonul. Vezetői, kollégái ma köszönnek el tőle, ma .kö­szönik meg sok éves munká­ját, fáradozását, s virágok, ajándékok kíséretében kíván­nak derűt, boldogságot a meg érdemelt pihenéshez. P. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom