Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-28 / 229. szám

MM. SZEPTEMBER 28. napló 5 csúcs a vasúton Az elmúlt hónapok során a Megyei Szállítási Bizottság­nak talán egyetlen értekezle­te sem múlt el anélkül, hogy az előszállítások helyzetéről ne tájékoztatták volna az ülés résztvevőit. S hogy az elő­szállításoknak milyen fontos szerepük van, csak most le­het értékelni igazán, amikor a vasút őfcri csúcsforgalmáról beszélünk. A tárolható alap­anyagok és egyes iparcikkek évközbeni nagyobb meny- sziségű szállítása — augusz­tusban például csupán a MÁV Pécsi Igazgatóságának területéről több, mint egy­millió tonna árut szállítottak el, — mentesíteni tudja a MÁV vagonjait, vontató esz­közeit attól a nagy megter- heléstől, amit az őszi szállítá­sok jelentenek. Ezekben a hetekben a MÁV kocsiparkja egyébként jobban szétaprózódik, mint az év bármelyik hónapjában. A mezőgazdaság árui a kisebb állomásokról is elszállításra várnak. Ezek az állomások mellékvonalak mellett helyez­kednek el, ahol csak kisebb raksúlyú vagonokat tölthet­nek meg Súlyosbítja a hely­zetet, hogy a Mecseki Erdő- gazdaság szeptemberben zár­ja a gazdasági évet. S mivel az elmúlt hónapokban az ár­vízveszély is nehezítette szál­lítási feladatának teljesítését, csupán szeptember második felében 300 vagon fát kíván berakni legalább húsz állo­máson. Naponta több mint 200 vagon cukorrépa indul a gyá­rakba ugyancsak több állo­másról. A módosult beruhá­zások miatt több utat épí­tenek a negyedik negyedév­ben, s ezekhez sononkívül kö­vet kell szállítani, mint pél­dául a harkányi úthoz is. Az őszi forgalomra a MÁV Igazgatóság dolgozói már a tavasszal felkészültek. Kong­resszusi vállalásaik teljesítése jó eredményt hozott. Az ál­lami szállítási tervet 5,18 szá­zalékkal túlteljesítették, a ko­csik tartózkodási idejét 2,25 százalékkal csökkentették. Az igazgatóság pártalap- szervezeteinek taggyűlésein a vezetőségválasztás mellett fő problémaként a személy- és az áruszállítás jó lebonyolítá­sának lehetőségeit vitatják napjainkban. Ugyanakkor a KISZ-szervezetek is vállalá­sokat tettek. Egyik fontos ténykedésük az, hogy együtt­működve a közép- és felső- iskolás KISZ-szervezetekkel, KISZ rakodó brigádokat hoz­zanak létre. Vállalásuk ered­ménye, hogy a Felsőfokú Vegyipari Technikumból há­rom, a Tanárképző Főiskolá­ról három, a Gépipari Techni­kumból 5, a Nagy Lajos Gimnáziumból pedig ugyan­csak három brigád vállalko­zott vasárnapi vagonkirakás­ra. Több intézkedés történt a rakodás gépesítésére is. A cu­korrépát általában olyan ra­kodó gépek végzik, amelyek állomásról állomásra, vándo­rolnak a szerelvénnyel együtt, így a cukorrépa zö­mét géppel rakják a vago­nokba. A pécsi állomáson és Mo­hácson komplex brigádot szer­vezett a MÁV és az AKÖV. A brigádok és a szállíttató vállalatok kapcsolata sokat javult, s ma már egyre több vállalat említhető a jó rako­dók között. Baranyában pél­dául a Bm. Építőipari Válla­lat. amely alkalmi munkáso­kat is foglalkoztat a kirako­dásnál, a Tanácsi Magas- és Mélyépítő, a 7. sz. ÉPFU, a Farostlemezgyár, a Drávasza- bolcsi Kendergyár, a Sziget­vári Konzervgyár, s nem utolsó sorban a Mecseki Szén- bányászati Tröszt. S ha erre a jó kapcsolatra valaha szük­ség volt, akkor napjainkban talán még ennél is nagyobb szükség van, mert a forgalom zavartalan lebonyolítását csak az biztosíthatja, ha a vagonok a lehető legrövidebb idő alatt „árut cserélnek“. Előkészíteni q reformot! Lépésben a divattal A szókimondó ember „Majd 1966-ban bevezetik — hallottam a napokban —, kivárjuk és meglátjuk“. Ez a tehetetlenek álláspontja. A gazdaságirányítási rendszer reformjára nem várni kell, hanem előkészíteni. Erre tö­rekszik a Dél-dunántúli Textil és Felsőruházati Nagykereske­delmi Vállalat is. Miseta László igazgatótól arra szeret­nék választ kapni, hogy a megtörtént és a várható vál­toztatások mennyire rövidítik le az egyes ruházati termékek útját a szerződéskötéstől a szállításig. # A Ruházati Főigazgatóság az elóminta elfogadását szeptembertől az önök ha­táskörébe helyezte. Hogy volt eddig és miért hasz­not ez a változtatás? — Nagyon örülünk a dön­tésnek, mindeddig az álta­lunk megrendelt áruféleségek ipari előmintáját Budapesten fogadták el. Ez szükségsze­rűen lassította a gyártandó ruházati cikkek átfutási ide­jét. Emellett a budapesti szak- nagykereskedelmi vállalat nem ismerhette olyan jól a dél-dunántúli fogyasztói igé­nyeket, akármilyen nagy gya­korlattal és akármilyen ki­váló szakemberekkel rendel­kezik. Kértük a főigazgatósá­got, hogy a helyiipari válla­Pécsett meó-zók gyártás előtt a ruházati termékek egy részét — Milyen változások várhatók az anyagellátás rendszerében? latok előmintáit mi fogadhas­suk el itt helyben még a gyártás előtt. Javaslatunkat elfogadták, s bár a döntés csak a szövetkezeti ipar ne­künk gyártott termékeire vo­natkozik, remélhetőleg rövi­desen a tanácsi vállalatok gyártmányaira is kiterjesztik. # Tehát, az elóminták helyi elfogadása gyorsítja a ter­melési folyamatot, de en­gedje meg: a gyors szállí­tást akadályozza az árjó­váhagyás régi rendszere, hiszen a kalkulált árakat még mindig Budapesten hagyják jóvá. Véleménye szerint várható-e valami­lyen változás a reform életbelépése előtt? — Ebben a kérdésben nem vagyok illetékes, bár kétség­telen, hogy hiába gyorsítottuk meg az előminta helyi elfoga­dásával a termelés folyama­tát, valamint a minőségi be­vizsgálást, ha az árjóváhagyás késik. A Minőségi Szabó Ktsz- nél például 1400 női ruha vár szállításra, mert ugye ár nél­kül nem lehet eladni. Az ár meg jó pár hetet pihen az Járőr verseny Már • fegyverei erők napja Jegyé­ben rendezték meg az Ércbánya Válla­lat kiszesei Járőr- versenyüket. Va­sárnap délelőtt a Tanárképző Főis­kola sporttelepéről negyven fiatal vá­gott neki az 5 kilo­méteres távnak. A versenyt a karhata­lom patronálta. Ké­pünk: az első ellen­őrző átengedő pont­nál készült. Arhivatalban, állítólag azért, mert az illetékes előadó sza­badságon van. Az árjóváha­gyás jelenlegi rendszere bo­nyolult és hosszadalmas fo­lyamat. A Megyei Tanács Ipari Osztálya különböző táb­lázatok alapján állapítja meg a kalkulált árat, ezt Buda­pesten e fölött vagy alatt hagyják jóvá. Az első eset­ben a gyártó fizeti a külön- bözetet a második esetben ő kap árkiegészítést az állam­tól. Úgy gondolom, hogy az 1968. januárjára várható gyö­keres változtatásokat meg­előzve érdemes lenne az árjó­váhagyást megyei szintre he­lyezni a tanács kezébe, leg­alábbis a helyiipari termé­kekre vonatkozóan. £ A helyiipari vállalatok konfekció termelése nagy­mértékben függ az alap­anyagellátás gyorsaságától. Ugyanis hiába csökkent az élőmunkák elfogadási ideje, ha a méteráru alap­anyag késése miatt az üzem nem tudja elkezdeni a gyártást. Kérdésem: szükségesnek látja-e az ed­digi gyakorlaton változtat­ni, ha igen, hogyan? — Nem csupán szükséges­nek tartom, hanem már ja­vaslatot is tettünk a Ruházati Főigazgatóságnak, hogy a he­lyiipari vállalatokat mi lát­hassuk el alapanyaggal. A jelenlegi gyakorlat szerint az ellátás valóban lassú, mert az összes konfekcióipari vállala­tok méteráru szükségletét a TEXÉRT Ipari Készletező Vállalat elégíti ki. A helyi­ipari vállalatok ellátása így nyilvánvalóan harmadrendű, S csak az export és a nagyüze­mek kielégítése után jöhet szóba. Gyakran a negyedév végén kapják meg rendelésük­re a méterárut, ami egyfelől hiányt, másfelől torlódást okoz a termelésben. Ha a helyiipari alapanyagellátásból ki tudjuk kapcsolni a TEXÉRT-et, minimum 45 nappal rövidül le a ruházati cikkek modellezési, alapanyag­rendelési, programozási és gyártási ciklusa. Ez nekik is, nekünk is, de főleg a fo­gyasztónak lenne hasznos. Aczél Gábor rjTekintete, arcvonásai fe- gyelmezett emberre vallanak, aki ha kezébe ve­szi a szerszámot, s dolgozni kezd, attól kezdve csak a munka a gondolata. Barcsa Zsigmond. a Mecseki Ércbá­nyászati Vállalat U-es üzem termelőüzemében csapatve­zető vájár, nem egészen 35 éves. Alapszervezetében párttitkárnak választották. Rövid másfél hónap alatt más megtiszteltetés is érte. Mintha környezete egycsa- pásra és éppen most jött volna rá: 6 a mi emberünk. Másfél hónappal ezelőtt ve­zetőségi tagnak, a legutóbbi taggyűlésen pedig párttit- kámak választották. Ellen- szavazat nélkül. — Nincsenek nálunk bő­beszédű emberek, inkább zárkózottak. Én sem szere­tek sokat beszélni, de legyen bármilyen gyűlés, párt- vagy szakszervezeti, termelési ta­nácskozás, elmondom a vé­leményem. Akkor is, ha a máséval ellenkezett, légyen akárki. Úgy véli, innen a népsze­rűsége. Kemény, szókimon­dó ember. Élete tartalmas pályafutás példázata, sok­sok apró állomással, ame­lyek mind a munkával kap­csolatosak. Barcsa Zsigmond, az alföldi, tetétleni paraszt­fiú, az általános iskola után napszámos. 1948-ban már ipari munkás, az úttörővas- utat építi. Tizenhét évesen bevonul katonának, önkén­tes. A Dózsa tisztiiskolát kiváló eredménnyel végzi, s ottmarad előadónak. Fő­hadnagy és 1952 óta párt­tag. ötvenhatban a létszám- csökkentéskor nem várja meg, hogy mi lesz vele, le­szerel. Életét Pécshez kötötte, ide nősült, ittmaradt. Az Ércbányászati Vállalatnál kezdődik élete újabb feje­zete, amelynek lapjai most is piros tintával íródnak. Csillés a gyorsvágathajtó brigádban. Az országban egyedülálló eredményeket értek el, 226 métert hajtot­tak ki egy hónap alatt. Köz­ben nem nyugodott, elvé­gezte a segédvájárt, a vá­járt, majd a robbantómés- teri tanfolyamot, a rá jel­lemző kiváló eredménnyel. 1963 óta csapatvezető vájár a 31-es csapatnál. Három éve szocialista brigád az övék, az idén 103 százalé­kos évi teljesítményt vál­laltak. jelenleg 118—119 százaléknál tartanak. És bá­nyásznapkor a Nehézipari Minisztériumtól kitüntető cím érkezett: Barcsa Zsig­mond kiváló bányász. Arra érdemes ember kapta a bi­zalmat. — Nem is mertem gon­dolni rá, hogy megválasz­tanak, először el sem akar­tam válfalni. Egyszerű fizi­kai dolgozó vagyok, az elő­dömnek, aki körletvezető, mégiscsak több ideje volt. Nehéz lesz három műszak­ban dolgozni. Aki leteszi a csákányt, örül, ha mehet haza. De ha már engem vá­lasztottak, szeretném egy kicsit felrázni a szervezeti életet. i Barcsa Zsigmond nem ép­pen bányásznak való ter­met. Sovány ember, de azt mondja, voltak itt sokkal izmosabbak, kövérebbek, s mégis kidőllek. Vajon med­dig bírja, mikor fogja abba­hagyni? Amig fel nem nő­nek a gyerekek. Hja, a gye­rekek, három fia van, a legnagyobb ötödikbe, a kö­zépső másodikba jár, a leg­kisebb ötéves. Sok dolga lesz ezután. A munka és a párttitkárság mellett velük is foglalkozni kell. M. Z. I^íeghittebb képet alig ■ * láttam. Tizennégy bá­jos apróság önfeledten ját­szadozott a homokozóban, a kislányok hintáztatták a fiú­kat, a fiatal óvónő és a még fiatalabb dajka anyásán ül­dögélt a gyermekhad gyű­rűjében. Idillikus kép foga­dott a kátolyi óvoda ud­varán, szívesen imám to­vább. egészen a hazamene­telig, amikor a kis Mirkó minden áron haza akarta cipelni az aprócska szeke­ret. íme egy falusi óvoda boldog és nyugodt percei, az utcáról végignézheti bár­ki. A kátolyi óvoda egy hó­napja költözött új otthoná­ba. A volt iskolaépületet 150 ezer forintos költséggel újí­tották fel. A nagytakarítást társadalmi munkában a szü­lők végezték, rendbe tették az udvart, a kőműves apu­kák homokozót építettek. Az öltözőből még hiányoznak a fogasok és a kispadok, de a tágas csoportszoba be­rendezése szemet gyönyör­ködtető, meghitt, világos Jtömyezet, sok-sok játékkal. Az épületnek van konyha­része — óvodai napkörinek tervezték; benne a nevelői lakás kétszobás. A takarítás teljes egészében gépesített, a falban vízvezeték. Az óvoda harmincszemé­lyes. A beíratott létszám ezzel szemben M, m »5é­MIRKOEK KEVESEN VANNAK Ságban 14. A gyerekek több­sége horvát anyanyelvű. — Tavaly huszonnyolcán voltak, szeptemberben ha­tan mentek iskolába — mondja az óvónő. Kollár Jánosné. — Most szeptem­berben ugyanannyian. A fa­luban három évestől hat éves korig mindenki óvo­dás. Gyakorlatban már két és fél éves kortól befogad­juk őket. Tehát egyszerűen nincs gyerek. A tanácsi kirendelt­ség vezetőnője megerősíti. — Három-négy születés van egy évben, de volt úgy. hogy mindössze egy. Százhatvankét csalód van a faluban ... Köztudott do­log a magyarországi nemze­tiségek alacsony születés: arányszáma. — Amikor elhatározták az óvodafelújítást, nem vették számba a várható létszá­mot? — Akkor még megvolt a létszám. Csak a felújítási munkák eléggé elhúzódtak, 1964 szeptemberében kellett volna átadni az épületet. Akkor még volt létszám. De most nincs. És a ki látások? Talán maid lesz. kissé bizonytalanul hang­zott, Később elmesélte, hogy a környéken is hasonló a tendencia A máriakéméndi óvodában eddig két csoport volt, az idén már csak egy, huszonhatos létszámmal. Jö­vőre talán már húszon alul lesznek. — A környéken hol van még óvoda? — Máriakéménden és Sze­derkényben. Kékesden, Er­zsébeten, Szellőn, Berkesden, Marázán és Monyoródon nincs. — A legközelebb, 2—3 kilométerre Szellő van. Mondjuk az ottaniakkal nem lehetne feltölteni a létszá­mot? — Érdeklődés volna, a szülők szívesen odaadnák gyermeküket. Különösen ta­vasz óta, amikor egy autó elütött egy kétéves kisgyer­meket. Legalább nem mász­kálnának felügyelet nélkül az utcán. Ezt a tanácsi kirendelt­ség vezetőnője mondta. És a tsz? A környéken három üzemegysége van, Er­zsébeten, Kékesden és Szel­lőn. Az óvodások valameny- nyien termelőszövetkezeti tagok gyermekei. — Nagyon örülünk az óvo­dának — mondta a főköny­velő. — Elhunyt elnökünk tervezte is, hogy majd egy mikrobusszal fogjuk szállí­tani az apróságokat az üzem­egységekből. Ha van igény, segítünk, akár fogatos ko­csival is vállaljuk. Igaz, rossz időben, koradélután jönnek haza a gyerekek. — Fordult már ebben az ügyben valaki magukhoz? — Nem. ök segítenének. Vállalnák az élelmiszer-ellátást is. Csak valakinek össze kel­lene fogni és gyümölcsöztet- ni a segítőkészséget. Aránylag kedvező a busz- közlekedés. Egy kísérő be­állításával meg lehetne ol­dani a szállítást. A problé­ma az, hogy az óvoda fél­napos, reggel nyolctól dél­után egyig. A legrosszabb időben kell a gyerekekért menni, munkaidőben. Az ideális időpont a délután 5—6 óra lenne. Legalább márciustól novemberig, amíg a mezőgazdaságban elfog­laltság van. Az egésznapos óvoda vi­szont napközi nélkül elkép­zelhetetlen. Az étkeztetés pedig pluszköltség, főzőnc és konyhafelszerelés kell. De hát így is tervezték, napközis óvodának! — Erről még nem esett szó? — Most kerültünk át a megszűnt pécsváradi járás­ból a mohácsiba. Még nem. Az óvodai ellátás a me­gyében 37—40 százalékos. A kátolyi óvoda kihasznált­sága fele a kelletének. Meg­engedhetjük-e ezt a luxust? Mert bár pénzben nemigen kifejezhető a kiesés. Azt tu­dom. hogy Pécsett sokan, ahol mindkét szülő dolgo­zik, óvodai férőhely hiá­nyában szép összegért ma­gán házhoz kénytelenek ki­adni a gyermeküket. S a kátolyi óvoda mégiscsak 150 ezer forintba került. Kevesen tudják, hogy az óvoda milyen missziót tel­jesít falun.A közösségi szel­lem kialakításának első fon­tos állomása. Azt is mond­ják, ebben a korban alakú! ki a későbbi felnőtt jelle­mének csontváza. Az óvo­dás gyerekek nyíltak, fel­szabadultak, az általános is­kolában szinte mindegyikük jó vagy jéles tanuló. — Leírja a betűt és mi­lyen szép verseket mond — lelkendezett egy kátolyi apa. akinek a kislánya óvodás volt. Kátolyban óvoda van te­hát, óvodások nincsenek. Ke­resni kellene akkor, leg­alábbis megoldásokat. Miklóavári Zoltáp *

Next

/
Oldalképek
Tartalom