Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-01 / 206. szám
I 2 napló 1966. SZEPTEMBER 1. Fontos állomás a reform előkészítésében A MAI NAPON életbe lépett egy olyan kormányrendelet, amely mellett szótlanul elmenni semmiképpen sem volna helyes. A hivatalosan 10/1966-os számot viselő jogszabályra gondolunk, amely a szállítási szerződések új rendszerét szabályozza; A szállítási szerződések igen lényeges tényezői a vállalatok közötti szerteágazó kapcsolatok, az anyag-, féltermék-, termelőeszköz- és fogyasztási cikkforgalom alakulásának — a rendelkezés horderejét tehát aligha kell bizonygatni; Különösen, ha még hozzátesz- szük, hogy a rendelet elveiben és konkrét intézkedéseiben is összhangban áll a gazdasági mechanizmus reformjával, s így hatályba lépését az előkészítés fontos állomásának tekinthetjük. A jogszabály és a reform elveinek rokonságát nem nehéz felfedezni; Alapvető jellegzetessége, hogy a szükségletek kielégítéséből indul ki: arra az elvre épül ugyanis, hogy a szerződések alapja a valóságos, tehát a fogyasztó és felhasználói igényekben kifejezésre jutó népgazdasági szükséglet; Ennek az alapelvnek a kimondása a tervgazdálkodásról alkotott korszerű felfogásra épül: lényegében arra, hogy a népgazdasági tervnek a fejlesztés és a gazdasági folyamatok fő irányait kell kijelölnie, a részfolyamatok meghatározását azonban nem vállalhatja magára. — Azok szabályozását közgazda- sági eszközökkel kell és lehet hatékonyan elvégezni. A szállítási szerződések most felváltott rendszere nem a szükségletekre, hanem a vállalatoknak a forgalomtól, l^az árumozgástól gyakran elkülönült részlettervére építette a szerződéseket. így meg fosztotta azokat lényeges, az áruforgalom tartalmát és folyamatát szervező szerepüktől. A formális kapcsoltok feloldása azzal az eredménynyel biztat, hogy a szállítási szerződés a vállalatok egyik legmegbízhatóbb eszközévé válik a piac igényeinek felmérésére és saját, hatékony gazdálkodási programjuk kidolgozására. A tervvel való formális kapcsolatok feloldása jelentkezik abban is, hogy a jogszabály a szerződéskötési időszakot ugyancsak rugalmasan szabályozza. A rendeléseket többé nem kell lényegében a naptár és nem a termelési folyamat alakulásától függő olyan időpontban feladni, amikor a megrendelő maga még nem tudja, hogy az eddigi gyakorlatnak nem kis szerepe volt abban, hogy a vállalatoknál felesleges készletek halmozódtak fel. Az új rendelkezés értelmében olyan időpontban és időtartamra kell a szerződéseket megkötni, amely legjobban megfelel a szükségleteket képviselő vásárló érdekeinek és egyszer s mind az eladó termelési lehetőségeinek. Időpontok és időtartamok szempontjából is tehát a szükségletekhez igazodik a 10/1966-os kormány- határozat. A SZÁLLÍTÁSI szerződéses rendszer és a gazdaságirányítási rendszer reformjának elvi rokonságát tanúsítja az is, hogy az új intézkedések következetesen erősítik a megrendelő helyzetét. Eddig a szállítói érdekek érvényesültek egyoldalúan. Mától kezdve a megrendelőt adminisztratív úton már nem lehet szerződéskötésre kötelezni, viszont módot kap arra, hogy a szükségletek változása esetén a szerződést módosíthassa, sőt, megfelelő feltételek mellett elálljon attól! A megrendelő védelmét további intézkedések is szolgálják: a szerződésszegési szpnk"ők sú'yosbí'.áStT, a >.;• •• megduplázása ,g.j lesz a megrendelőnek arra is, hogy ha a szállító kötelezettségének nem rendeltetésszerűen tea* eleget, visszatartsa az ellenértéket, avagy visszakövetelje azt Fontos vonása ez a rendelkezésnek annyiban is, hogy alkalmas arra; az egyes vállalatok monopolhelyzetéből következő káros törekvéseket gyengítse! A 10/1966-os rendelkezés a reform szellemét sugározza abban is, hogy tág teret ad a kereskedelmi módszerek ór- vényesü lésének. A rendelet például lényegében számol az új mechanizmus bevezetése utáni rugalmas árrendszerrel, a megegyezéses árakkal. Ha a szerződő felek valamelyike különleges előnyt kíván magának biztosítani, árengedményt nyújthat, vagy felárat követelhet cserébe. A kereskedelmi módszerek terjedését tükrözi emellett, hogy új szerződéses formákat is teremt a rendelet A kapacitás szerződést például, amellyel a megrendelő meghatározott időre előre termelési kapacitás* köthet le magának; a fejlesztési szerződést, amely- lyel a kooperáló vállalatokat bevonhatja a gyártmányfejlesztésbe; s' végül a bizományosi szerződést Ennek keretében a termelő saját kockázatára, tőle meg nem rendelt új termékek forgalomba hozatalával bizihat meg valamely szervet ALIGHA SZÜKSÉGES továbbiakat felhozni annak igazolására, hogy a szállítási szerződések ma életbe lépett rendszerét a gazdasági mechanizmus reformjának előkészítésében nagyhorderejű intézkedésként üdvözölhetjük. Azt azonban hadd tegyük mindehhez hozzá: az új szállítási szerződéses rendszer csak lehetővé teszi, hogy a vállalatok mostantól kezdve valóban a tényleges szükségleteknek megfelelő termeléshez szerezzék be készleteiket. Nem kevéssé múlik ez azonban azon, hogy egyik-másik vállalatnál mennyire fogják fel a rendelkezés tartalmi lényegét, hogyan alkalmazzák a kapott eszközöket. Ideje kialakítani ehhez az igények felmérésének legmegbízhatóbb módját és a vállalati anyaggazdálkodás hatékony rendszerét is. De Gaulle a VDK képviselőjével tárgyalt Megbeszélés Szihanukkal Az egyetlen jó politika. Megvitatták, hogy Kambodzsa és Franciaország milyen elveket fogadjon el a vietnami konfliktus politikai megoldásának elősegítése érdekében. Foglalkoztak a két ország közötti kapcsolatókkal, elsősorban a gazdasági és katonai együttműködéssel. Az indokínai kérdésekre vonatkozó eszmecsere — jelenti az AFP — megerősítette Kambodzsának szomszédaival és az Egyesült Államokkal kapcsolatban elfoglalt álláspontját, különösen ami a vietnami politikát illeti. A vietnami kérdést egyébként minden szempontból megvitatták, figyelembe véve valamennyi érdekelt ország álláspontját — teszi hozzá a francia hírügynökség. A megbeszélés alkalmával De Gaulle tábornok elismerően nyilatkozott Kambodzsa függetlenségi és semleges politikájáról, s kijelentette, hogy „a világ e térségében kialakult jelenlegi helyzetben ez az egyetlen jó politika." Norodom Szihanuk a maga részéről rámutatott, hogy országa csatlakozott a de Gaulle által kifejtett elgondolásokhoz és reméli, hogy hamarosan érvényesülni fognak azok az elvek, amelyeknek el kell vezetniök az ázsiai békéhez, 35 perces tárgyalás De Gaulle és Nguyen Thuong megbeszélése 35 percig tartott — tűnik ki a tárgyalással foglalkozó későbbi hír- ügynökségi jelentésekből. Nguyen Thuong udvarias- sági látogatásnak minősítette félórás megbeszélését a francia elnökkel. Beszélgettünk — mondotta — és tolmácsoltuk neki elnökünk, Ho Si Minh baráti üdvözletét. Amikor egy újságíró megkérdezte tőle, hogy mit tartalmazott Ho Si Minh elnök baráti üzenete, Nguyen Thuong kijelentette: nem áll módomban többet mondani önnek, mint ameny- nyit már megmondtam, ne mondasson velem olyasmit, amit nem mondtam. Nguyen Thuong ezzel nyilvánvalóan az „üdvözlet” és az „üzenet" közötti különbségre akarta felhívni a kérdező figyelmét Amikor azt tudakolták tőle, hogy azonnal visszatér-e Hanoiba jelentéstételre, kitért a válasz elől. de később hangsúlyozta, hogy Phnom Penhbe nevezték ki és a jövőben nyilvánvalóan Itt fog dolgozni. Gilbert Perol, De Gaulle szóvivője a Nguyen Thuonggal folytatott megbeszélést a „VDK magasállású képviselőjével teremtett közvetlen és személyes kapcsolatfelvételnek" nevezte. Kijelentette, hogy a találkozót még Párizsban készítették elő a tábornok elutazása előtt. A megbeszélés fontosabb volt — mondotta — mint az elnök összes eddigi Vietnammal kapcsolatos találkozói és sokkal közvetlenebb, mint azok a tárgyalások, amelyeket képviselői folytattak Hanoiban, Washington: Washington igen nagy figyelemmel kíséri De Gaulle francia elnök kambodzsai látogatását. Bár az amerikai sajtó és rádió vezető helyen számol be a látogatás eseményeiről, hivatalos szervek igyekeznek leértékelni annak jelentőségét, és azt hangoztatják, hogy De Gaulle semmilyen módon sem tud hozzájárulni a délkelet-ázsiai béke helyreállításához. Washington Post szerdán vezércikkben foglalkozik De Gaulle esetleges közvetítő szerepének lehetőségével. A lap a hivatalos véleménytől némileg eltérően azt írja, hogy a francia elnök kambodzsai látogatása esetleg hozzájárulhat a feszültség enyhítéséhez, bár a vezércikk szerint erre kevés az esély. Lekicsinylő vélemény „Sajnos” a tábornok alig tett többet annál, hogy ismét leszögezte közismert szembenállását az amerikai politikával. Ez aligha nyújthat alapot gyümölcsöző tárgyalásokhoz — írja a lap. — Ugyanakkor azonban haszon is származhat abból, ha Johnson elnök Guadeloupe szigeten vagy valamelyik semleges szigeten találkozik De Gaulle-lal, annak Karib-tengeri körútja során. Ez legalább is azt tanúsíthatná, amit Johnson sok alkalommal elmondott; hogy minden lehetőséget kihasznál egy tisztességes megoldás érdekében Kezdődik a tanév (Folytatás az 1. oldalról) szemléltetést, az valamelyest mindig lemarad más osztályok mögött. A minisztérium ezért most szabad kezet ad: kötöttség csak a lényeges, alapvető célkitűzésekben van, például adott a tanterv, a tankönyvek. Ezen belül az ezerszinű élethez szabad és kell alkalmazkodni. Ez utóbbi megállapítás mőg egy gondolatot felvet: a fiatal pedagógusnemzedék sem bújhat ki az önállóság követelménye alól. Nem mintha e téren túlságosan rossz tapasztalataink lennének. Kétségtelen azonban, hogy a mostanában pályakezdő nevelőket itt-ott kissé megzavarták a gyakorta változó jelszavak, g nem segítették elő tájékozódási biztonságérzetüket. A „jelszó nélküli évjárat”, vagyis az idei tanév viszont éppen szintetikus követelményeinél fogva elősegíti, hogy a fiatal generációnak a sokféle feladat között is fejlődjék az önállósága és arányérzéke. Mindezek alapján leírhatjuk: az új tanév „jelszó nélküli évjárat” lesz, de ezzel az önállóságot, lehlggadást segitl elő. Ez pedig nagy lépés előre. Robbanás egy angol tengeralattjárón Eoorenco Marques: Szerdán hajnalban robbanás vetette szét az angol királyi haditengerészet Rorqual nevű 1605 tonnás tengeralattjárójának turbinaházát. A szerenr csétlenség, amelynek 1 oka mindeddig ismeretlen, Portugália kelet-afrikai gyarmata, Mocambique partjai közelében történt. A hajó a felszínen haladt, és a szerencsétlenség időpontjában a legénység takarodó után volt. A kezelőszemélyzet egy tagja a helyszínen meghalt. Egy másik matróz később halt bele sebeibe. A helyszínről származó jelentések szerint 20 matrózt kórházba szállítottak, miután a Rorqual kínoskeservesen elvergődött a Mo- cambique-i Inhambane kikötőbe; Az angol hadügyminisztérium megkezdte a vizsgálatot, hogy ml okozhatta a Rorqual fantasztikus baleset-szériáját: a tengeralattjárót 1956-ban bocsátották vízre. Még próba- útón járt, amikor csődöt mondott a gépházának egyik fontos berendezése. 1958. november 23-án két matrózt megsebesített az a titokzatos baleset, amelyet az admirali- tás később „kisebb elektro- mosság-okozta fedélzeti tűznek” minősített. 1963-ban, egy közös angol—holland tengeri hadgyakorlat során, a tengeralattjáró a szó szoros értelmében beleúszott a Tiron nevű svéd halászhajó ki feszített hálójába ez alkalommal a Rorqual sértetlen maradt, csak a háló szakadt szét. BETSDE LAJOS: Zrínyi zászlai alatt Várművemunka 20. — Hát akkor csak lássatok neki! Beszéd az emberekkel Napenyészetkor újból kijött Zrínyi megtekinteni a munkákat. Először a sövényfonást szemlélte meg. Tetszett neki. Még le is szállt lováról, s úgy nézte meg. — Látom, jól mívelitök az fonást — dicsérte meg a parasztokat. — Igyeközünk, nagyságos uram — mondta az egyik paraszt —, hogy jó lögyön. — Mennyire vagytok az ároktisztétással? — kérdezte a főkapitány az odaérkező és előtte feszesen tisztelgő Szekcsőy vajdától. — Fölötte sokat végöz- tünk máma, nagyságos uram. Ha ijjen jó marad az üdő, akkó hét-nyóc nap alatt végire mögyünk az munkának. Csak az tapasz- tás nem tudom hogyan löszön, mer az lassabban mö- gyön. Mög osztán olyan vastagon sározunk, hogy az sövény sömmiképpön tüzet ne fogjon. Olyan az, hogy még kapávaa is alig lőhet levömi. — Hát csak csinájjátok! Farkas mennyire vagyon az palánkkaa? — Az országuttu az tónak haladó ódalon má mindvégig föl vagyon állatva, mastan az innönvalón dógoznak, de úgy vélöm, hogy . besötétödésig aztat is el fogják végzöni. Hónap estvélig penig az beeső palánknak is végire fognak mönni. Közben odaértek az árokhoz. A törökök nyakig sárosán, hol kézzel, hol ásóval szedték ki a nádat és a különféle vízinövényeket. Amikor észrevették Zrínyit, megálltak munkájukban, s feléjük fordulva, két kezüket mellükön keresztbe rakva meghajoltak. Zrínyi is süvegéhez emelte jobbkezét. Megkérdezte a hozzá legközelebb dolgozó törököt: — No bezlia, halad jól az munka? — Nagyságos uram —felelte az kifogástalan magyarsággal —, én már mí- völtem ijjen munkát. — Te magyar vagy? — kérdezte Zrínyi csodálkozva. — Nem uram, boszniai vagyok, azombán ennek előtte Újvárba és Egerbe négy esztendőkig vótam rab, ott tanúsam mög az magyar szót — És mastan h kerülté rabságba? — Csak ennek előtte vagy egy héttel az turonyi erdőbe. Éjszaka jött ránk egy ittvaló ifijú hadnagy olyan fölötte hörtelön, hogy ótalmazásra se kerűt időnk. Én hamarsággaa főkaptam lovamra, de az hadnagy úr félkézzee mögfogott és lerántott. Öklömmee szömbe fordútam vele, de ű úgy odavetött az fáhol. hogy sokáig levegőt is alig vöhet- tem. — Akkor az Dandó löhe- tött — mondta a főkapitány mosolyogva és visszament a fonókhoz. — Gyere Máté, még mög- nézzük Győry Mátyást, ű odaföl az Bagotainá taka- réttya az árkot. Most jöttem az Üjvárosbu, ott Bá- thay Pétör dógoztat az palánkon. úgyhogy fődet rakat mögéje. Ha már nincsön fal. legalább főd lögvön ott, aki jól támasztani fogja. . Az árkot is vágattva, akiből az támasztáshoz való fődet szedeti, így az árok Is tömérdökebb fog lönni. De nád arra felé alig is vagyon, azzaa nem sok dóga lészön. Csak az siklósi kapu erőtlen. Legjobbnak látnám levonatni és ujjat épű- ni hejibe. Má szótam Ormányinak, hogy hóta kelvére küggye oda az kűmíve- seket és ácsokat. — Néköm is szükségöm vóna az ácsokra, nagyságos uram, — mondta a vajda. — Szójjál Ormányinak, hogy kűggyön ki egy-kettőt bennök! Eközben odaértek a Ba- gotai bástyához, ahol Győry hadnagy jelentkezett Zrínyinél. — No Mátyás, mennyire vagytok az munkávaa?! — Ha ijjen marad az üdő, két nap alatt mögkészülünk vele. Annak utánna mög akarnám az bástyát bélű- tetni úgy, hogy fát is vetők belé bőven. — Hm! Mátyás, ez nagy munka, nem tudom fog-é még lőnni hozzá érközésöd? — Darabokba fogjuk mí- völni, nagyságos uram, mindig is csak annyit vonatok le belűle, akit még aznap föl tudunk róni; Jól akarnám mívölni, nem úgy, mint az törökök. •— Hát azok nem igyon csinájják? — Nem, nagyságos uram, űk az bástyát nem rójják, hanem úgy állattyák, hogy egymást éri az borona, s az végin járomfákkaa kötik egyben. Eesőbb az palánk árokját ássák, s mient mög- készűnek vele, azonnal állattyák föl az boronákat. Közben sötétedni kezdett Zrínyi megkérdezte Szék- csőytől: — Meddig fogtok még dó- gozni? — Míglön csak látunk, nagyságos uram! És hónap is szintazonképpön. Hajnalkor kezgyünk és egésszön vakulásig fogunk dógoz v Eltökéltöm magamba, hogy hamar, napok alatt végire mögyünk mindön munkának. Sietéssöl köll lönnünk. nagyságos uram, mert az üdő halad. — Jól vagyon, Máté! Csak ügyeközzetök véle — mondta Zrínyi, azzal a kapu felé fordította lovát és visszaindult a kastélyba. A szigeti farkasok próbája Szent Iván havának 16. napján a kora hajnali órákban Zrínyi magához hívatta nővérének. Zrínyi Margitnak fiát, az ifjú Alapy Gáspárt és Papratovics Farkast, a gyalogosok fővajdájának, Szekcsőy Máténak helyetteséti Amikor ezek nála tisztelegve jelentkeztek, ezt a parancsot adta nekik: — 1900 gyaloggal és 300 lovassal Siklós alá fogtok mönnj mögütésre. Aki új katona vagyon ittön, miny- nyát eeviszitök magatokkaa. (Folytatása következikj S zerda délelőtt megkezdődtek De Gaulle tábornok. francia köztársasági elnök és Norodom Szihanuk kambodzsai államfő között a politikai tárgyalások. Francia részről a politikai eszmecserén részt vett Couve de Mur- ville külügyminiszter. Mansch, a külügyminisztérium ázsiai osztályának igazgatója, Argód Phnom Penh-i nagykövet. Kambodzsai részről jelen volt Norodom Kan tol miniszterelnök, Bon Sann tanácsadó. Lón Nol tábornok fő- parancsnok.
