Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-18 / 221. szám

Vasvári Lászlói

o4p ám kezébe

Kilenc gyermeknek voltál az apja,

Magad maradtál mégis

erre az útra. Magadra kellett maradnod.

Két éve vártad gondba bújva, rettenetbe rejtőzködve, mart mint a rozsda az elkerülhetetlen tudata.

Ezerszer balt meg Benned a lélek mire a tested elpihent.

Hű voltál most is önmagadhoz, küzdöttél a kínok dúvadjaival utolsó lehelletedig.

A küzdelemben kamasz-soványra fogytál, a halál csak csontjaidat kapta.

Két éve tudtuk: nem menekülhetsz, fogoly vagy, — mégis, mi lettünk most a kegyetlen bánat foglyai.

Látom csupa ér, in, csont kezedet, amint utolsót rándul, megfogni akarja a végtelent.

Egy kéz emléke maradt Belőled. Ujjal közül kihulltam.

Nincs nekem, jaj, nincs már Apám:

Rónay György:

Sz áb

Még fenn ragyog ugyan, de nem süt már a nap. Nem melegítenek az őszi sugarak.

Eles kis szél suhan Tihany felőL Zizeg a nád, és gyors habok borzolják a vizet.

Fodrozzák az eget is itt-ott kis fehér fátyolfelhők. Dohog a négyórás személy.

S máris alkonyul. A lepke is elrepült,

mely napozni — virág helyett — könyvemre ült.

Ki tudja, Iát-e fényt, él-e még holnap Is.

Lassan elül a szél, és elsimul a viz.

Az este ködös. A túlpart nem látszik át Néha fölsír az ég. Húznak a vadlibák.

Ténagy Sándor:

!i o4 másik stWioí&m

Ez már a másik szerelem, a múlhatatlanabb, a láthatatlanabb

Jelképnek nincs virág, sütemény-szív, nincs galamb.

Ha valamit adni kell, adod önmagad.

Ez már a másik szerelem,

nem csak a pillantásé, az érintésé,

nem csak szünidő, a szabad órák játékszere —>

Nincs is még neve.

Jöttél és elolvadt a hó, a könyvekben igazabb lett egy mondat.

Legenda vagy, akár az isten, otthona lettél otthonomnak, pedig csak szobát látok, asztalt, széket, s egy emberarcot: téged.

Csak magamat látom- meghalni, fölébredni: reggel búcsúzom, délután várlak.

Ez már a másik szerelem, naponta megtalállak.

Jobbágy Károly:

Szonett

melyet a költő Úrnője betegsége idején írt.

Hozzátok szólok tündöklő mezők, erdők, s hozzád te ékes Napsugár! Lásd! — kedvesemre kések kínja vár hát jöjjetek és segítsétek őt.

Ti pipacsok! — a virító erőt adjátok néki és erős sudár derekatok fák, hogy ha jő a nyár, keményen álljon a világ előtt.

Vagy vegyétek el tőlem mindenem; a szemem fényét és csontos kezem erejét... el, az egészségemet,

s adjátok néki... Mindent, ami van. Habozás nélkül s boldogan, mint ahogy én e pár sor éneket.

Estefelé Fülöp bekopogott hozzánk a szobába. Éppen csomagoltunk.

— Hazautaznak az ünnep előtt?

— A* éjfélivel —, mondta Géza, az egyik kollégám. — Az éjféli szeméiv- lyel akarunk menni. Már szóltunk a feleségének.

— Igen —, bólintott Fülöp. Ott állt az ajtónál, hajadonfőtt, kalapját a melléhez szorította. Az a ruha voit rajta, amiben egész nap a kertészetben dolgozott, csizmájára száradt a sáros föld. — Hát végeztek a munkájukkal?

— Végeztünk —, mondta Miklós a legfiatalabb közöttünk. Én meg éppen cigarettára akartam gyújtani, kerestem a szdvarkás csomagot az ablakpárkányon, az asztalon. Fülöp a zsebéhez kapott, megkínált a magáéval, ö is rágyújtott. Állt ott és nézte, hogyan csomagolunk. Lassan fújta ki a füstöt, egy pernyét figyelt a cigarettáján, hogy mikor hamvad el. Markába szórta a hamut.

— Az asszony mondta, hogy mennék —, szólt köhintve —, aztán gondoltuk, nálunk vacsorázhatnának... — Hirtelen körülnézett, hogy nem vesz- szük-e tolakodásnak. — Csak azért — folytatta szorongva —. mert ma már afféle ünnepi vacsora van. Búcsú előestéje ... aztán az asszony a szárnyas- aprólékból csinált egy jó kis pörköltöt Galuskával. Hát ez lenne, meg egy kis bor.; j

Elhallgatott Géza befejezte a csomagolást felegyenesedett.

— Nem akarunk mi alkalmatlankodni.

— Nagyon kedves — mondtam én is —, igazán köszönjük. De ne zavartassák magukat

Fülöp feszengve állt köztünk; — A* asszony is mondta ... örült neki.. Nem zavarnának. — Köhintett, újra a markába hamuzott — Jól esne az asz- szonynak is, ha megtisztelnék a főzt- jét. Ketten vagyunk

... ö meg nem Is iszik. Magamban nem szeretek borozni.

— A vendéglőben akartunk vacsorázni —, mondta Miklós.

— Á, a vendéglőben — élénkült fel Fülöp. — Ml jót tudnak ott enni? Ez a pörkölt meg. j, hát én megkóstoltam, mondom az asszonynak, hadd lássam, mivel várod a vendégeket. ?. — Aggodalmasan tekintett rénk: — Akkor hát jönnek?

Szakonyi Károly:

Vacsorán

Fülöpnél

Gézával úgy véltük: kedvességből. De Miklós nem hitte. Nagyon fiatal volt és nem hitt a kedvességben, meg az önzetlenségben. Egészen vacsoráig azt fejtegette, hogy mindenki érdekből cselekszik. — Talán kérni akar tőlünk valamit? Azt hiszi, hogy mi tudunk tenni valamit az érdekében?

— Ugyan hagyd már! — szólt rá Géza.

— Ismerem én az embereket — hajtogatta Miklós. — Már ha valaki cigarettával kínál, akkor is várhatod, hogy számít rád legközelebb. Szeretem ha tudom: mit miért. Már megtanultam.

Nem tudtuk meggyőzmi. A faluban hosszan harangoztak, aztán csend lett. Amikor besötétedett, átvágtunk az ud. varon a felső házba. Tíz napot töltöttünk a faluban, geológiai méréseket végeztünk. Fülöpéknél találtunk szállást. Az udvarukban két ház állt, s a kisebbiket, amely egyetlen szobából és egy szűk előtérből állt, mindig kiadták.

Odafönn a tágas konyhában terítettek. Fehér abrosz volt az asztalon, cseréptálban illatozott a zsíros, jószágé étek. Fülöp három üveg bort készített az asztalra. Mindjárt koccintással kezdtük. A felesége alacsony, kövérkés asz- szony volt, az arca még piroslott a tűzhely melegétől. ö nem ivott, de azért sebtiben a kötényébe törölte a kezét, megfogta az egyik poharat és felénk emelte tisztességből:

— Hozta isten magukat, kedveseim!

Kortyinto ttunk. Savanyítás bor volt

— ízlik? — kérdezte Fülöp.

— Megteszi —> nevetett Miklós.

— Jó tiszta bor —, mondtuk.

— Ebbe ugyan nincs belepancsolva semmi —, magyarázta büszkén Fülöp. — Elhihetik. Olyan tisztán van a pohárban, ahogy a tőkén termett

Az asszony kínálgatta a vacsorát; 6

maga megvárta, míg mindannyian ettünk, merített ugyan a tányérjába, de alig csipegetett, váltig azt nézte, van-e előttünk étel, kenyeret metszett, biztatott, hogy együnk, mert sokat főzött Enyhén csípős volt a pörkölt, éppen aliogy kell, cseppet marta az ember száját, jól esett nagyokat inni a kadarkából. Beszélgettünk, telt az idő. Amikor a tányérokat félretoltuk Fülöp szivart vett elő a konyhaszekrény fiókjából. Kínálta;

— Dózsa. Néha ráfüstölök. így ünnepkor. vagy ha társaságban vagyok.

Nem akartunk szivarozni, de Géza Hiedelemből vett egyet, kékes füst

szállt a fejünk felett; kocdntgattunk, jó hangulat kerekedett Az asszony az

asztál sarkánál ült megbontotta fején a kendőt, ölbeejtett kézzel hallgatott, mosolygott, figyelte a férfiak beszédét. Süteményt tett az asztalra, de inkább a bor mellett maradtunk. Elszaladt az idő.

— Kár, hogy elmennek —. mondta az asszony, amikor Géza megnézte az óráját. — Nagy kár. Holnap libát sütök káposztával, krumplival. Búcsúkor így szokás. Mi ketten nem sokat eszünk már. A gyerekek szétszéledtek, az egyik Pesten van. műszerész, a másik még Miskolcon, oda ment férjhez, egy tanár vette el. Nyaranta hazalátogatnak, de máskor nemigen. Magunk vagyunk, így aztán nem is ünnep az ünnep ...

— Hiszen jól van — intette le Fülöp az asszonyt. — Van nekik elég dolguk.

— Attól még eljöhetnének ...

— Ügy is jönnek, ha tudnak. — Ránk nézett: — Rendes gyerekek.^ g feleségem még befeketítené itt őket. hogy ránk se néznek soha. Dehát maguk is tudják, hogy van az. Minnen-’ fut a dolga után.. . Igyunk még eg' pohárral, áldomásnak.

Amikor megköszöntük a vacsorát, mindketten megfogadtatták velünk hogy eljövünk újra.

— Bármikor —. mondta Fülöp. - És hozzák el a feleségeiket is. A kőházban ellakhatnak.

Átkísért bennünket a szállásunk"? az ajtóban várt ránk. amíg felöltöztünk. Odabent Miklós félrevont.

— Idefigyelj —, mondta. — Nem fogadhatjuk el ingyen ezt a vacsorát.

— Ugyan már —, mondtam. Szóltam Gézának is, hogy mit akar Miklós.

— Nem tudom —, felelte Géza. — Nem tudom .:.

— Hát akkor mégegyszer — mondtam Fülöpnek az ajtónál —, köszönjük szépen a lakomát

_ Lakomát?! — nevetett Fülöp. —

A

z, a fó, hogy ízlett és jól érezték magukat

— Ezt pedig —, szólt hirtelen Miklós. és egy összehajtogatott ötven forintost nyújtott át az öregnek —, ezt pedig fogadja el. Igazán annyit ettünk, ittunk.

Fülöp hátra hőkölt: — Hogy tetszik

képzelni?

— Hát.:. — dadogta Miklós —. nem kívánhatjuk ingyen;

Géza gyorsan elfordult, én a csomaggal bajlódtam. Nem akartam odanézni.

— Istenem — mondta kétségbeesetten Fülöp —, én hívtam meg magukat . i. Ne tessék már ? \.

Miklós dadogott még valamit, aztán zavartan zsebre gyűrte a pénzt Elviselhetetlen csend támadt

— Hát akkor menjünk —, szőtt Géza. Megfogtuk a csomagokat Fülöp némán baktatott utánunk. A kapuban szótlanul kezet nyújtott;

— Igazán nagyon kedves volt —, mondtam neki. — Majd eljövünk megint ..,

— Szívesen várjuk, — bólintott szomorúan, Ügy érezte, hogy semmibe vettük.

Otthagytuk. Nem hallottuk, hogy be. ment volna a házba.

— Szíves-örömest —, mondta Géza. S én is: — Ha már ilyen kedvesek, hogyne mennénk!

Fülöp megigazította a kalapja karimáját Láthatóan boldog volt — Egy óra múlva kész lesz minden. Csak jöj. jenék, ne is kopogjanak. Addigra én bezárom az állatokat aztán ráérünk.. Szódával szeretik a bort?

— Kár belé —, mondta Miklós,

— Akkor jó, ment akartam hozni szódát, de már nem volt Éppen azon spekuláltam, hogy ha maguk szódával szeretik, hát honnan is kérjek egy üveggel

Amikor Mment a szobából, Miklós azt kérdezte: — Minek köszönhetjük ezt?

— Hogy érted?

— Miért hív meg minket az öreg?

Olvasólámpa

Szeptember, iskola

Szeptember a tüskés burokból kifeslő, politúrozott vadgesztenye és az iskola- kezdés hónapja. Ebben a hónapban mindig van egykét napsütéses hét, ami a felnőttekben is emlékeket és nosztalgiákat ébreszt, az iskolacsengő hangját idézi, hajdani diákizgalmakra emlékeztet — s mai tennivalókra int

Tankönyv- és füzetbeszerzés, diákköpeny- és sapkavásárlás ...

Jó, ha este az olvasólámpa fénye ilyenkor azokra a könyvekre is vetődik, ame- j lyek nemcsak a magunk hajdani diákemlékeit segítik átélni, hanem a szeptemberben iskolatáskát lóbál ó j gyerekeink felnevelésében is kicsit társul szegődhetnek i mellénk.

j Alighanem az életnek a ; nevelés az a területe, ahol mindenki tudósnak képzel magát; szívesen oszt tanácsot, mag- azonban annál kevésbé szíveli, ha mástó! kapja. Mégis, talán érdemes odahallgatni, ..tanulni” pedagógiát, gyereklélektant, nevelést könyvekből is. S most nem is valami tudós dolgozatokra, akadémiai értekezésekre gondolok, hanem szépirodalmi olvasmányokra, regényekre, amelyek sok más esztétikai gyönyörűség mellett azt is megadják, hogy különb emberekké, szülőkké, nevelőkké tesznek.

E tekintetben a magyar irodalomban tájékozódónak különösen szerencséje van. Sajátos, huszadik századi jelenség nálunk a tanárírótípus. Elsorolni se könnyű, még a legnagyobbakat is, akik a tanári pálya, az iskola, a katedra felől érkeztek az irodalomba. Tóth Árpád, Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Móra Ferenc; s a reakció József Attilát és Radnótit Is a tanári kenyér- keresettől ütötte el. Többüknél pedig nemcsak néhány életrajzi adatot jelent ez, hanem az élményszerzés for- rásvidókét, művekben testet- öltött valóságot, elbeszélésekben. regényekben megformált életdarabot.

Ezekhez a könyvekhez ér a kezem, amikor most a polcon keresgél: Juhász Gyula. Orbán lelke. Juhász tudvalévőén nemcsak verseket írt. hanem egy megrázó kisregényt is, a maga szakolcai

tanárkodásának emlékét..! Párja lehetne ennek Mára Ferenc írása, a néhány éve a filmszalagon is életrekelt Hannibál feltámasztása. Ami a nevelésben rossz, régi, avult és gyűlöletes lehet, ezek a könyvek megmutatják ... Nevelő és diák, felnőtt és gyerek kapcsolatának lélektani rezdüléseit, a nevelés pszichológiáját a leg hitelesebben alighanem Babits Mihály egyik könyvében, a Tímár Virgil fidban s Kosztolányi regényében, az Aranysárkányban ismerhetjük meg... De az ujjam ezeknél a neveknél is megáll: Móricz Zsigmond, Molnár Ferenc. A Légy jó mind- haláligot meg a Pál utcai fiúkat, ezeket az ifjúsági regényeknek elkönyvelt írásokat is jó volna újból kézbevenni, újraolvasni. A régi élmények még bennünk rezegnek. De ezek a könyvek elsősorban mégiscsak a felnőtteknek íródtak ám! Nyilas Misi sorsa, a kis Neme- csek története nem mondana ugyanannyit vagy még többet a felnőtt olvasónak, mint a gyerekeknek, akik valaha voltunk? ... Még egy könyv; igaz, nem regény, hanem az orvos-tanár-író apa folyamatosan készített adatfölvétele, ..amatőrfilmje” öt gyerekéről: Németh László könyve, a Lányaim. Az első tanulmányt a fiatal házasember írja, az atohsdk egyike tizenhét év múltán, a feleség névnapjára készült meglepetés:.. A hazai tapasztalatokat aztán másokéval is kiegészíthetjük: Makarenko

pedagógiai regénye, az Ui ember kovácsa bármennyire egy rendkívüli történeti helyzetben fogant, mai nevelésünk általános törekvése: - nek, úgyszólván alapelve' - nek is megfogalmazása. De a szerző napi-gyakorlati tanácsokat is tud adni élvezetes, olvasmányos forrnáb; r a Szülők könyvében.

Ha pedig valaki a tea napinál is frissebb forrást akar tájékozódni; nevelési- iskoláról, gyerekekről ak ír élvezetes, könnyed, még“ ízléses, okos formában olvasni? Egy havonta megjelenő képes folyóiratra hívjuk föl a figyelmét. Csalód és iskola a címe. A standokon is kitűzik, bár egv kicsit hátrább, mint a Tükört vagy a Nők Lapját. Pedig aki egyszer megismeri, nehezen fordul el tőle. A legutóbbi számból jegyeztem ki ezeket a címeket: A szülők példája, Pöszeség, dadogás, Ä fiatalok dohányzásáról, Óvodába indulok, Kitől örökölte? Vietnami iskolások, A - magányos és akaratos gyerek ... Török Sándor (kitűnő író, élvezetes ifjúsági regények szerzője) szerkeszti.

T. T.