Dunántúli Napló, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-16 / 219. szám

napló---------T

erjed a műanyagfóliás tárolás

r

Érthetetlen huzavona...--------------------------3

1936. SZEPTEMBER 16.

Az utóbbi napokban újabb reklámokkal gazdagodott a pécsi Széchenyi tér. A tér keleti részén nemrég felújított totó-lottó reklám után most szerelik fel a FENYSZÖV riportirodájának reklámját

Folytatja munkáját a műemléki értekezlet

Tegnap Szigetvárait a mfl- emélki albizottságok IV. országos értekezletén korreferensi hozzászólások és vita szerepelt a programban. A vitát dr. Deresényi Dezsó, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatóhelyettese foglalta össze. Az értekezlet második napja jutalmazásokkal fejeződött be.

Ma a tanácskozás résztvevői a siklósi várat és Pécs műemlékeit tekintik meg;

Az elmúlt években már hírt adtunk arról, hogy a Bi- kali Állami Gazdaságban, a Szentlőrinci Tangazdaságban a kombájn-morzsolt kukorica műanyafóliás tárolásával kísérleteznek. Mint megírtuk, kellő mélységű, szabályos alakú gödröt ástak, melyet műanyagfóliával béleltek ki. Ebbe hordták a mezőn dolgozó kombájntól a kukoricát. Amikor a termény csonkagúla alakban felhalmozódott a fólián, ugyancsak műanyaggal gondosan lefedték, légmentesen elzárták, betakarták földdel, s mindaddig, amíg a kukoricára nem volt szükség, a prizmát nem bántották.

Már 25 százalék

Némileg leegyszerűsítve, a fentiekben foglalható össze a műanyagfóliás kukoricatárolás lényege. A vezető szakemberek körében általánosan ismert, hogy az új tárolási módszer nagyszerűen bevált és a kukorica még márciusban is olyan volt, mint ahogy ősszel, a kombájntól behord- ták. A leggondosabb laboratóriumi vizsgálatok sem mutattak ki számottevő elváltozásokat.

A jövő a kombájnnal történő kukorica-betakarításé, márpedig az állami gazdaságok egyre több tengerit takarítanak be kombájnnal. Ez, valamint az a körülmény, hogy a műanyagfóliás tárolás olcsó, — a Szentlőrinci Tangazdaság 4,5—5 ezer forint költséggel tárol 1500 mázsa kombájn-morzsolt kukoricát — magyarázza, hogy a baranyai állami gazdaságok mindinkább rátérnek e módszerre. Amint Sopronfalvi Hugó, az Állami Gazdaságok Baranya megyei Igazgatósága növénytermesztési főagroonómusa elmondotta, az idén a megye mind a tiz gazdaságában lesz Ilyen tárolás, az össztermés 25 százalékát őrzik meg így. Újabb 25 százalékot megszárítanak és magtárba tesznek el, s most már csak 5o százalék lesz a csöveskukorica górés-tárolás aránya. Ez utóbbi szám évről évre csökken, s pillanatnyilag nincs is olyan raktározási mód, amely az ésszerűséget és gazdaságosságot tekintve versenyre kelhetne a műanyagfóliás tárolással.

Jellemzó arra a különbségre, amely az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek termelési színvonala között fennáll, hogy ez idáig egyetlen baranyai tsz sem közölte, hogy műanyagfóliában tárol kukoricát És nem azért, mert nem ismerik az új módszert, bár helyenként közrejátszhat az is. Az igazi ok sokkal prózaibb: nincs kombájn, azaz nincs olyan

— adapter nevű — munkagép, amely lehetővé tenné, hogy a kukorica-betakarításhoz felhasználják a kombájnokat. S sajnos az AGROKER nem Ígér semmi jót, így a tsz-ek arra kényszerülnek, hogy csövesen takarítsák be egész kukoricájukat, ez pedig magával vonja a kukorica- górés tárolást is.

Ezért szorgalmazzák ma még a favázas, dróthálós kukorica góré építését a tsz-ek- ben, annak ellenére, hogy — jelenlegi ismereteink szerint

— ott is nagy jövő vár a műanyagfóliás raktározásra.

friss lucerna — télen

Miközben a termelőszövetkezetekben a kukorica eltevé- se is gond, az állami gazdaságokban azon törik a fejüket. miképpen őrizhetnék meg a lucernát télre — teljesen frissen. Ez nem Illúzió, hanem a legkomolyabb valóság.

A műanyagfóliás kukoricatárolás analógiájára született meg az ötlet a Szentlőrinci Tangazdaságban Pallér Gáspár főagronómus, illetve Dömötör Jenő fejében. A technikai kivitelezés itt is nagyon egyszerű volt. Vettek néhány kiló fóliát, azt bitumenes- gázolajas keverékkel összeragasztották, majd — miután megszáradt — másnap reggel 250 mázsa este kaszált, illetve felszecskázott lucernát raktak rá. Műanyagfóliával fedték be a nagy prizmát^ az alsó és felső fóliát légmentesen ösz- szeragaszfották, majd az egész „kazlat" letakarták szalmával.

Tekintve, hogy a fólia jól zár, s a zöldtakarmány nem jut oxigénhez, nem következhet be öngyulladás. Alkoholos erjedés sem. hiszen nincs számottevő cukortartalom.

Az októberben eltett, „leragasztott” kazlat ez év februárjában bontották fel, egy szakemberekből álló bizottság

előtt. A laboratóriumi elemzések eredménye meghaladta a legoptimistább várakozásokat is. Sem a fehérjetartalomban, sem másban nem lehetett kimutatni lényeges elváltozásokat, a februári fojtott lucerna karotintartalma például 270 milligramm volt kilogrammonként.

Pallér Gáspár és Dömötör Jenő nyomban etetési kísérlethez is kezdett a fojtott lucernával. A kazal felbontásától kezdve öt tehén 21 napon át 20 kg takarmányrépát, 15 kg fojtott lucernát, 10 kg jóminőségű kukoricasilót és 4 kg lucemaszénát kapott egyedenként naponta. A kontrollcsoport 25 tehenénél 20 kg takarmányrépa, 25 kg jóminó- *égű silókukorica. 4,5 kg lu- cemaszéna és 10 kg sörtörköly volt a napi fejadag.

A kísérteti csoport teheneinél már az ötödik napon 2,6 literes átlagos emelkedést lehetett megfigyelni a napi tejtermelésben. s ezt a 2,6 literes átlagot tartották mind a hátralévő 16 napon át A kontrollcsoport tejtermelése nem emelkedett

A sikereken felbátorodva az idén már sokkal több ilyen lucernát akar eltenni a tangazdaság. Megpróbálkozik e tárolási módszerrel a Görös- galli Állami Gazdaság is. A többi nyolc gazdaság egyelőre figyel, s ha az eredmény jövő február táján hasonló lesz az ideihez, akkor általánossá válik e lucematárolás,

Ennyit megér

A kukoricatárolást illetően a termelőszövetkezetek egyelőre nem tudják követni az állami gazdaságok példáját ebben viszont igen. Néhány ezer forintot megér egy ilyen kísérlet (a tangazdaság mintegy kétezer forintot költött a 250 mázsa lucerna tárolásához elhasznált fóliára), zöld lucernája pedig nagyon sok tsz-nek van. A nyárvég, az őszelő eddig nagyon szép volt, szemmel láthatólag növekedett a negyedik kaszálás anyaga. Ezt a — korábban gyakran kárbavesző mennyiséget lehetne hasznosítani a fóliás tárolással.

M. L.

1965. december 15-én foglalkoztunk elsőizben a pécsi Sallai utca 41. szám alatti lakók jogos reklamációjával. Részleteiben feltártuk a 17 család békéjét. nyugalmát felborító áldatlan állapotot, amiért elsősorban a Pécsi Építő Ktsz vezetőit és a II. kerületi tanács építési és közlekedési csoportjának illetékeseit tettük felelőssé. Előbbit a tanácsi határozatok semmibevételéért, utóbbit az általa hozott határozatok következetlen érvényre juttatásáért.

Mire is kötelezték a határozatok az Építő Ktsz-t? Miután tavaly decemberben már részleteiben is foglalkoztunk az üggyel, ezúttal csak vázlatosan ismertetjük. A II. kerületi tanács építési és közlekedési csoportjának 1965. május 31-i keltezésű határozata először a Pécsi Ingatlankezelő Vállalatot kötelezte a fentebb említett lakóház udvarán ideiglenes célokra használt felvonulási épület harminc napon belüli lebontására. Az indokolásban ez áll: — Az építmény

tatlanná vált. Lebontását sürgetővé teszi, hogy egészségügyi szempontból sem engedhető meg a túlzsúfolt beépítettség, mert túllépi a természetes világítás és szellőztetés megengedett mértékeit ...”

Magyarán mondva arról van szó, hogy a lakók udvarában terpeszkedő ormótlan építmény (egy év óta az Építő Ktsz irodaháza) fojtogató füsttel, piszkító koAz év végéig több mint 150 ezer televízió-készüléket hoznak forgalomba. A Favoriton, a Horizonton, a Sztáron és a Sigmán kívül most is van az üzletekben kisebb mennyiségű Delta, amelyből még 2—3 ezer kerül a boltokba. Az igényeknek megfelelően a forgalomba kerülő készülékek 70 százaléka nagyképcsöves.

A kereskedelem 120 ezer rádiókészülékkel számolhat.

1 Várhatóan szükség is lesz e

rommal lepi el tél idején a

lakások ajtó- és ablaknyi- lásait. S még ennél is veszélyesebb, hogy a ház alá épített 500 férőhelyes légó- pince vészkijáratát is eltö- medékelte a fölé emelt felvonulási épület, s így a pince dohos párája a főbejáraton keresztül talál utat a lakók lépcsőházaiba, otthonaiba.

Visszatérve a tanácsi határozatra, csak annyit róla, hogy írott malaszt maradt. Sem akkor, sem azóta füle- botját sem mozgatja rá a ktsz, pedig jónéhány hasonló határozat kötelezte azóta is az épület lebontására.

Ezekután nem is tudjuk már. hogy kihez címezzük a bírálatot. Az Építő Ktsz vezetőihez-e, akiknek nyilván „alapos érveik” voltak a tanácsi határozatok visszautasítására, avagy a II. kerületi tanács illetékeseit, akik más fél esztendeje hangyaszorgalommal fogalmazzák és küldözgetik módosított határidős felszólításaikat, a ktsz címére.

tömkelegé is, amelyeket éppen a tanácsiak fogalmaztak meg oly pontosan és részletesen, ki tudja hányadik határozatuk, hányadik, indokolásában.

Most már csak abban bizakodunk. hogy a soron következő legújabb tanácsi ha tározat nagyobb, szigorúbb pontot tesz az érthetetlen huzavona végére.

bőségre, mert a kereslet megélénkült. A típusválaszték is javul. Rövidesen 9 féle asztali rádiót kínálnak az üzletek. Az olcsóbb készülék*« közül a Dallam és a Dali» rádióból több mint 40 ezer ál; a vásárlók rendelkezésére. Újdonság a VTRGY R—5700-as készülék. A két nyújtott rn- vidsávú, közép-, hosszú- és URH-hullámú rádió sztere :> lemezjátszó csatlakoztatása.•» Is alkalmas.

a bérlők szerzett jogait sérti, miután az udvar a nagy lakólétszám miatt használhaMi pedig a kárvallott lakókkal együtt csak annvit tudunk, hogy újra közeledik a fűtési évad és vele együtt az említett kellemotlenséseb

s—gy

Rádió- és televízióbőség

Foglalkozása: településtervező

(A Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága “ egyik korábbi — ülésének jegyzőkönyvéből: „1970-ig el kell készíteni mind a 86 tanácsi székhely-község általános rendezési tervét...”)

A véletlen hozott össze vele. Szentlőrincen avatják az új iskolát, az étteremben egy kis ünnepi ebéd, mellettem úl egy napszemüveges, fiatal férfi. Sánta János tervező- mérnök: az iskola az ő műve. A gépállomásról meghívott műszaki ember Sánta régi iskolatársa, örülnek hogy összetalálkoztak, koccintanak is egy-egy pohár sörrel egymás egészségére, no és az iskolára, meg a tervezőmérnök további sikerére-munká- jára.

— Tetszik neked is? — kérdi a gépállomási a tervezőt.

— Persze. Legjobban az, hogy a 6-os útról szép a rálátás az épület politechnikai szárnyára. Ez persze feltétel is volt. ezért csináltam így.

— És mi nem tetszik? — kérdem némi iróniával. A fiatal mérnök ravaszkásan húzza össze szemét:

— Azt nem mondom meg. — Majd hozzáteszi: — Egyébként, a világon nem terveztek még olyan épületet, amelyen nincs hiba.

Ebéd közben mondja, hogy egyelőre ez volt az utolsó „magas'’-tervezése, mert a BM. Tanácsi Tervező Irodán belül új feladatot kapott: település-tervezés. Itt van az összefüggés a végrehajtó bizottság határozata és Sánta

János tervezőmérnök tevékenysége között: and ott

papíron szerepel, itt, Sánta és munkatársai személyében realizálódik, mert a baranyai falvak jövendő arculatát ők formálják, alakítják.

— Mi indokolja a székhelyközségek rendezését?

A papírszalvétára skicceket rajzolgat szemléltetésképpen és magyarázza, hogy Baranya egyik feltűnő jellegzetessége a törpe-falvak sokasága. E kis falvak lakóinak létfeltételéhez szükséges objektumokat nagyon nehéz biztosítani: a lakóknak itt is szükségük van iskolára, boltokra, orvosi rendelőre, szolgáltató-házakra, megfelelő közlekedési lehetőségekre, — távolabbi perspektívában — közművesítésre, egyebekre De hogy ezek a falvak rendelkezzenek kivétel nélkül ezekkel az objektumokkal, ahhol óriási összegeket kellene előteremtenie az államnak. De ha előteremtenék is a milliókat, az objektumok kihasználtsági foka kedvező arányban áliana-e a ráfordított költségekkel? Ez is kérdés.

— A megoldás tehát az, hogy úgynevezett „mikrotáj- egységeket” kell létesíteni, vagyis: a nagyközségeket felfejleszteni és hatáskörébe vonni a körüötte levő törpefalvakat — mondja — Sánta János.

— Melyek ezek a nagyobb községek?

— Eddig körülbelül tíz községben készítettük el az utóbbi három évben a területrendezési terveket, például Lánycsókon, Babarcon, Szederkényben, Olaszon, Ujpetrén, jelenleg pedig Rózsafán, most éppen onnét jövök. Jövőre Mozsgó, Egerág, Szent- lászló kerülnek sorra.

— Maradjunk a rózsafai példánál: mi a település-tervezés első feltétele?

— Először felméréseket végzünk, gazdasági, ipari, vagy mondjuk etnográfiai szempontok alapján. Rózsafa lakóinak jelenlegi száma: 504, de számításaink szerint 1985- re, tehát húsz év elmúltával 750—800 fő lesz.

— Nem kevés ez? A természetes szaporulat országos, de még világviszonylatban is erőteljesebb ütemet ígér.

A tervezőmérnök szerint nem kevés ez. Mert a rózsafai termelőszövetkezet az elkövetkezendő két évtized alatt már olyan magas szintű gépesítéssel rendelkezik, hogy a várható szaporulat fedezi a munkaerő-igényt, sőt, bőségesen fedezi. A munkaerőáramlás már a közeljövőben is szigetvári irányt vesz, hiszen a város két jelentős üzeme a konzervgyár és a cipőgyár most áll rekonstrukció alatt: Rózsafa „felesleges” lakói, majd az akkori fiatalok, feltétlenül az iparban helyezkednek el, miután a mezőgazdaság gépparkja kevés munkaerőt kíván majd.

— Figyelembe vettük azt is, hogy a rózsafai termelő- szövetkezet gépekkel már most is jól el van látva, legalábbis a többi szövetkezethez arányi tva.

— A felmérés után mi következik?

— Ezután kell megtervezni tulajdonképpen a község jövőbeni képét, arcát.

Sánta János maga is vallja, hogy ez a lehető legszebb tervezői feladat. És nehéz is. Mert generációk születnek, élnek, halnak, illetve követik egymást a jövő falvaiban és nem mindegy, hogy az utódok miként ítélkeznek majd a hajdani tervezők munkája fölött. A város és falu közötti különbség fokozatos megszűnése nemcsak a lakosság anyagi és kulturális helyzetének megvalósításán mérhető le, de a községek külső képén is. Egyik vonal: korszerű iskolák, bölcsődék, orvosi rendelők, boltok, utak. A másik vonal: az elavult, szűk- ablakos, sátortetős lakóházak helyére tágas, többszobás, fürdőszobás, kertes házaknak kell épülniük — természetesen a közművesités minden előnyével és ágazatával. A trágyadombos, kerékvájta, sáros vagy poros udvaroknak, az omladozó és lassan kihasználatlan pajtáknak, istállóknak, ólaknak már nincs helyük a jövő terveiben.

— De a falun élő embert a jövőben sem lehet — legalább is egyelőre — elképzelni állattartás nélkül és ehhez mégiscsak szükség lesz

gazdasági épületekre — jegyzem meg Sánta Jánosnak.

Ezt a tervezők is tudják. Azt mondja Sánta János, hogy az állattartáshoz és a kis háztáji földecske műveléséhez szükséges berendezések a jövőben is tartozékai lesznek az ezután felépítendő lakóházaknak, telepeknek. De ennek is meg lesz a maga pontosan megtervezett rendszere: Püspöklak ama öt községek egyike az országban, amelyet felsőbb szervek mintaközségnek kijelöltek. Baranya minden községét, települését nem lehet a püspöklaki példára megtervezni, mert a sajátosságok mindenütt mások. De Püspöklak jövőbeni rendezési tervéből több motívum átvihető más községekre. A magyar falvak általában — eddig! — hosszirányban fejlődtek, vagyis a községek két végén hasították ki a telkeket és épültek fel a házak. így nyúlnak el a falvak és a távolság megnehezíti majd a későbbi közművesítést, elsősorban meg is drágítja, nem beszélve arról, hogy a legifjabb családi házak lakói egyre messzebb kerülnek a falu közepén elhelyezkedő közintézményektől.

Elgondolás az — Püspöklakon is például — hogy úgynevezett „sejteket" létesítenek: homlokzattal egyirányba néző, de félkört alkotó épületcsoportokkal, amelyek elé játszótereket, parkokat építenek és családi házak mögött, — zqldsávokkal határolva — kapnak helyet a háztájihoz szükséges gazdasági épületek. Itt húzódik a főforgalmú út

is, tehát az autók, szekerek, traktorok zöreje, fölvert pora el sem jut a családi házak és a játszóterek közelébe.

Ez persze egv mintaközségre vonatkozik — mondja a tervezőmérnök —. de nekünk alapul szolgál a többi községek település-tervezési munkálataihoz.

Rab Ferenc