Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-25 / 200. szám
napló 1966 AUGUSZTUS 25. Washington: Nixon, volt amerikai alelnök kedden meglepő nyilatkozattal állt az újságírók elé. Nixon azt javasolta, hogy Johnson az 1968-as elnökválasztásra Robert Kennedy New York-i szenátort vegye maga mellé alelnök-jelöltnek, ha úgy véli, hogy Humphrey jelenlegi alelnök személye nem biztosítja a győzelmet egy esetleges veszélyes köztársaságpárti ellenféllel szemben. Nixon utalt arra, hogy a legutóbbi közvéleménykutatások szerint Robert Kennedy a legnépszerűbb a Demokrata Párt választóinak sorában. A volt amerikai alelnök 1960-ban a Köztársasági Párt elnökjelöltjeként szenvedett vereséget a később meggyilkolt John Kennedy tői. Robert Kennedy, — aki nincs jó viszonyban Johnson elnökkel, — maró gúnnyal nyilatkozott Nixon javaslatáról: „Sohasem tapasztaltam, hogy Nixon javaslatai túlzottan gyümölcsözőek lettek volna a köztársaságiak számára, hogy a demokratákról ne is beszéljünk. Remélem politikai pályafutásom túl fogja élni Nixon támogatását”, Törökországi földrengés Több mint 2300-an vesztették életüket Kállai Gyula Lengyelországban Ankara: Abdullah Timur Deger földmunkás, vartoi lakos a pénteki földrengés után sírva kérte a házának közelében mentési munkálatokat végző katonákat, ássák ki hároméves kisfiának holttestét. A katonák megsajnálták a férfit és hozzáfogtak az ásáshoz. A romok alól egy félig összezúzott ajtó került elő, alatta pedig ott volt a kis Osman, élve és sértetlenül. Osman ugyan életben maradt, de a városka lakói közül Gyilkosok iskolája x A párizsi Express nemrég riportban számolt be egy olyan amerikai katonai kiképzőtáborról, ahol a Vietnamba szánt legénységet minden elképzelhető eszközzel „aklima- tizálják" a vietnami háború viszonyaira. A riportból nem nehéz a kellő következtetéseket levonni... — Hol az ezreded? — Nevem Robert Joins, számom 3550, születtem 1948. március 15-én. Néhány jól sikerült pofon és gyomronrúgás után a kihallgatás folytatódik. — A századosod neve? — Nem tudom. Az én nevem Robert Joins, számom 3550, születtem 1948. március 15-én. A pocsolya mellett Kissé távolabb egy másik kép: hatalmas, megtermett fickó még egy amerikai „fog- wiyot” vonszol az apró, figyelő- °áblakkal ellátott bambuszfalhoz. — Amerikai kutya! —üvölti a fickó, miközben foglyát gallérjánál fogva vonszolja. Térdének egy lökésével a falhoz szorítja, s ebben a pillanatban a bambusznád szálai között valaki vörös, ragadós folyadékot önt a veréstől elkábult katona fejére. Az egyik hóhér felüvölt: vér, vér! Bűzös, sáros pocsolya előtt egy katona térdel. A katonát kihallgatják. — Amerikai disznó, semmit sem ér a hadsereged ... Valid be, hány ágyúja van az ezre- dednek? Hatalmas rúgás, és a katona feje már a bűzös pocsolyában van. Louisiana államban vagyunk, Fort Pqlkban. Amit látunk, az csupán az amerikai gyalogság „edzése” a vietnami háborúra. Fort Polk az egyik legnagyobb ilyen katonai tábor és gyakorlóterep ebben az államban. Mintegy 350 négyzetkilométernyi területet foglal el, főképpen erdők között. Itt, ugyanúgy, mint más hasonló táborokban, a katonákat a harci körülményekhez szoktatják. Jóllehet az egész olyan, mint egy színjáték. az ökölcsapások azonban épp oly igaziak, mint a gyűlölet és az erőszak légköre, amit itt kialakítottak. Falu a táborban Az éjszaka folyamán végignéztünk egy „vietnami falu” ellen rendezett támadást, amit 220 főnyi osztag hajtott végre. Külön e célra pálmalevelekkel fedett bambuszkunyhókat emeltek. Sőt. az egyik házban iskolát rendeztek be, közelében pedig felállították az ősök hagyományos oltárát. Nem feledkeztek meg a disznók és bivalyok számára nélkülözhetetlen pocsolyákról sem. A disznók igaziak voltak, de bivaly nem volt, valószínűleg nem futotta a pénzügyi keretből. A kulisszafalu főterén tyúkok kapirgál- tak. Az egyik kunyhón vietnami nemzetiszínű zászló lobogott. Egy házikó falán hatalmas plakát: vérző asszony gyermekkel a karján élettelenül hever egy amerikai katona csizmája alatt. A felirat vietnami nyelven így hangzott: Az amerikai agresszor felperzseli falvainkat, meggyilkolja asszonyainkat és gyermekeinket Az ostrom Tökéletesen olyan volt a benyomásunk, mintha Vietnamban volnánk, csupán az zavart, hogy a falu bejáratánál „Behajtani tilos” és ,,Do-' hányozni tilos” angol feliratú táblák fogadtak. öt amerikai katona fekete öltözetben és műanyagból készült csúcsos kalapban — ilyet hordanak a vietnami parasztok, de szalmából —. a támadást váró partizánok szerepét játszotta. Feladatuk az volt, hogy csapdákat helyezzenek el a faluban és aláaknázzák az utakat. Hajnali öt órakor tompa robbanás, elnyújtott kiáltás hallatszott. Az amerikaiak támadást indítottak. Az álvietnamiak lövöldözve visszavonultak. A falura gránáttűz zúdul. Az egyik katona észreveszi, hogy egy rőzseköteg- ből puskaagy kandikál ki. Abban a pillanatban, ahogy hozzányúl, a köteg felrobban. A katonát fehér por borítja, és szinte megsüketül a robbanástól. Nem sebesült meg. de megtanították, hogy hasonló hibát többé ne kövessen el. Az ál-vietnamiak, miután bekerítik őket, megadják magukat. Azok a fiatal katonák, akiket ebben a táborban dresz- szíroznak, nem hivatásosak: 18—21 éves újoncok. A kiképzés kilenc hétig tart, utána egy hónap szabadságot kapnak, majd irány: Vietnam. A kiképzők egytől egyig Indo- kínát megjárt háborús veteránok. A kiképzés helyét gondosan elrejtették avatatlan szemek elől. A környező erdőségekbe sem éjjel, sem nappal nem lehet belépni, mert a betolakodót nyomban elkapják az éber őrszemek. A kilencedik hét végén az amerikai fiatalember tudni fogja, mi vár rá „ott”... több mint 2300-an életüket vesztették. Kelet-Anatóliában változatlan erővel folynak a múlt hét végi földrengés után a mentési munkálatok. Egyre több embert ásnak ki a romok alól, de többségük sajnos már nem él, mire a mentést végző alakulatok eljutnak hozzájuk. Mus tartomány kormányzója közölte, hogy az ideiglenes kárbecslés szerint a tartomány területén a földrengések következtében 18 136 lakóház dőlt össze. Erzurum tartományban részben a lakóházak pusztulása, részben az újabb földrengésektől való félelem miatt úgyszólván mindenki a szabad ég alatt tölti az éjszakák Miközben a mentési munkálatok folynak és az áldozatok számára belföldről és külföldről újabb és újabb segélyszállítmányok érkeznek, a török kormány terveket dolgoz ki a természeti katasztrófa által sújtott helységek újjáépítésére. Varto városkát, amely szinte a föld színével vált egyenlővé, jelenlegi helyétől jóval északabbra szándékozik felépíttetni a kormány. A városkában idén ezúttal harmadszor volt nagyobb földrengés, márciusban hét, júliusban 12 személy halt meg a földrengések során. Az AP tudósítója szerint Varto életben maradt lakosainak többsége — az átélt borzalmak hatása alatt — minél messzebbre szeretne kerülni szülővárosától. Békehadtest 110 milliós líöitséfgel Washinton: Az amerikai szenátus az 1967-es pénzügyi évre 110 millió dollárt irányzott elő az úgynevezett békehadtest, ,az Egyesült Államok ázsiai, afrikai és latinamerikai ideológiai és politikai behatolását előmozdító szervezet céljaira. Jelenleg a külföldön tevékenykedő „békeküldöttek" száma tizennégyezer, ez a szám az 1967-es pénzügyi év végére eléri majd a 16 ezret. VARSÖ: Kállai Gyula miniszterelnök, felesége és leánya társaságában a varsói Óváros egyik utcáján. Indonéziai jelentés Nem megy simán az indonéz—malaysiai „békekötés“ Djakarta: Indonéziában folytatódik a szembenálló erőknek, Sukarno elnök híveinek és ellenfeleinek polarizálódása. Mint az AP jelenti. az Indonéz Nemzeti Párt vezetősége szerdán nyilatkozatot tett közzé, bejelentette, hogy támogatja Sukar- nót. A nyilatkozat a Sukamo- ellenes jobboldali diákság bírálatát és ultimátumát olyan sértésnek minősítette, „amelyet nem szabad eltűrni”, Kuala Lumpur: Az AFP Kuala Lumpur-i jelentéséből az tűnik ki. hogy nem teljesen zavartalan az indonéz—malaysiai „békekötés”, mert megjelentek az első felhők az egyetértés eddig még tiszta egén. Tunku Abdul Rahman malaysiai miniszter- elnök szerdán a parlamentben kijelentette, hogy kormányának nincs szándékában nép szavazást rendezni Sabah és Sarawak területén. A miniszterelnök szerint e két terület' lakossága egyértelműen a Malaysiai Államszövetség keretében kíván élni. Tunku Abdul Rahman szerint helytelenül értelmezi a djakartai „békekötés"-t az, aki a megállapodás egyik pontjának a népszavazás kiírását tekinti. BEN DE LAJOS: Zrínyi zászlai alatt Kóiyavefye 14. Edzőm «rKőzés PÉCSI DÓZSA—BARCS 12:1 (4:0), | :zette: Varjas. Barcs, 30C néző. A pécsi csapat igen biztatóan tszott és a barcsiak mindvégig , Ikes, jó edzőtársnak bizonyul- j k. Góllövök: dr. Dunai 4, Török Daka és Rónai 2—2, Tüske, il- . tv« Láng, — 25 —, mondta Alapy Gáspárt — 27 —, vágta rá Csáky György. — Hát akkor lögyön 28, tódította Alapy, mire Pa- tasics dühösen toppantott lábával, s magában ezt mormogta: — Ennyi pénzt adni egy lóért? — De azután gondolt egyet és kimondta a következő árat: 28 forint. Ebben a percben érkezett oda Zrínyi vendégével, Kramarjay Balázs úrral, akit a király a végház védőműveinek, valamint felszerelésének megvizsgálására küldött ki Szigetbe. — Mindketten szakértői szemmel vizsgálták a gyönyörű állatot. — Igazi arabus ló — mondta Kramarjay úr — valami előkelő töröké lö- hetött. — Az pécsi olaj bégé vöt — mondta Csáky György. — akit ennök előtte 3 nappal hoztunk be rabul. — Szabad lönne néköm is vásáróni? — kérdezte Balázs úr. — Ilyen lovat nem mindig talál az ernbör. — Bátor ez ellene vagyon az végbeli szokásnak — válaszolta Zrínyi, -— de megpróbálom. Ha az vité- zök nem tartanak ellent benne, gondolom, te is vásárolhatsz. Szólok Deák Balázsnak ezfelől. Azzal odament az asztalhoz. Rövid ideig beszéltek egymással, majd Deák hadnagy fölállott, s kezét fölemelve szót kért: — Csöndöt kérők, vitézök! Vigyázzon ide mindönki! Kramarjay Balázs úr őinagysága, őfelsége kommisszáriusa is kéván- na lovat vásáróni. Minnyán tuggyátok, hogy idegön harcilovat csak akkor vasalhat, ha az vitézlő rönd- béliek nem tartanak ellönt benne. Kérdözlek tehát bennetök, mögen gedi tök-e, hogy onagysága is beálljon az vásárlók közi? — Nem tartunk ellönt benne! — kiáltották a vitézek, annál is inkább mert ők úgysem akartak lovat . venni. — Akkor hát szabad | nagyságodnak is vásárolni! i — mondta most Kramarjay úrnak Deák Balázs. — Köszönöm! — felelte ez. — Mennyi is volt az utolsó ár? — 28 forint! — válaszolták többen is. — Akkor én adok érte 35 fórén tot. Ennyit mögér neköm, és erre talán nem fog ráégérni sönki. Nem is akadt rá több vevő, bár nem az ár miatt, hanem mert nem kívánt senki a kommisszárius úr őnagyságával szemben licitálni. A ló így Kramarjay úré lett. Leolvasta a pénzt az asztalra, Zrínyi pedig egy katonával hevítette a lovat saját istállójába. j( magyar fogoly ára A tér végén mozgolódás és egyre hangosabb moraj támadt, amely mind jobban közeledett az emelvényhez. A vitézek tömegéből egy kopott, magyarruhás férfi lépett ki. Nyakán lelakatolt vaskarika volt. Arról egy darab vaslánc csüngött alá a mellére. Kopaszra nyírott fején semmiféle főveg nem volt. Mindenki láthatta, hogy csak egy, a törökök által kezességre kibocsátott rab lehet. A morajlást a rab váratlan megjelenésén kívül az is okozta, hogy Zrínyi után érdeklődött, s ezért a katonák előre küldték őt az emelvényhez. Odaérve a főkapitány elé, meghajtotta magát és így szólt: — Nagyságos uram! Mi- képpön látnivaló rajtam, szögény kezösségön bocsátott rab vagyok. Ennek előtte két esztendővel az újvári végházban szolgáltam és Udvaránál, aki közel vagyon Újvárhoz, kerültem az esztergomi bég rabságába. Csalárdsággal lesre vüttenek műnket, búzába hajtották az barmot, űk maguk mög éjjöl környös körül lesbe állottak. Böjt- más havában bocsátott el 4 társaim kezességén az bég 50 napra, hogy próbájjam mög az sarcomat megszorozni. Az elmúlt fölső napokban az somogyi házakat jártam, s ott jutott filömbe, hogy az jó Isten szöröncsét adott az szigötbelieknek, gazdag prédát nyertök, akit ma fognak kótyavetyére adni. Gondótam, jó vóna eemönni oda, tenagyságod jóvoltábul talán jut az kótyavetyébül valami az én sarcomra is. Itt vagyon az kolduló levél, akit az bégtül kaptam. Lássa mög nagyságod, hogy igazat beszéltem! Azzal egy írást szedett elő tarisznyájából és átnyújtotta aat Zrínyinek, aki tovább adta Deák Balázsnak. _ Olvassad el hangosan, h ogy mi vagyon ez levél- bőn! — mondta. — Kolduló levél! — kezdte olvasni Deák hadnagy. — Aggyuk tuttára mindönkinek, akit illőt, kiváltkép- pön magyar és török párton való fő- és vicetisztök- nek, hogy ez levelünket mutató Kürthy Pétör rabunkat kezösségön bocsátottuk, hogy sarcának — akinök sommáját 400 forintra hagytuk —, szőrét töhesse, s adtuk neki ez kolduló levelöt, hogy mellette 5o napig koldulhasson és mint igaz úton járó rabot mindenütt béké-' vei és háborítás nélkül bocsássák. — Költ Esztergomban, 1566. esztendőben, Pál- fordulása után való tizödik napon. — Alatta török írással az bég neve — fejezte be az olvasást Deák Balázs, majd visszaadta a levelet a rabnak, aki várakozással tekintett a főkapitányra. Az magához intette, vállára téve kezét, ezt mondta neki; — Látom az magam szőrűével, de mög ez kolduló- levélbül is, hogy igaz, jámbor embör vagy. Ezér az magam pénzibül 30 forintot adok sarcodra: — Akkor én is adok húszat — sietett hozzátenni Kramarjay úr. (Folytatása következik) Kennedy és egy Nixon- javaslat
