Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-14 / 192. szám

1 napló 1966. AUGUSZTUS U. Per Haekkerup dán külügyminiszternek 1966. augusztus 9. és 13. kozott a Magyar Népköztársaságban telt hivatalos látogatásáról Péter Jánost meghívták Dániába Vietnami jelentés Úfabb hat amerikai gépet lőttek le a TDK fölött Zrínyi zászlai alatt Adószedés a hódoltsági területen is, hogy megvizsgálják a szo­rosabb kétoldalú együttműkö­dés lehetőségeit mind műsza­ki mind kulturális téren; A miniszterek úgy vélik, hogy megbeszéléseik hasznos célt szolgáltak, amikor tisz­tázták azokat a kérdéseket, amelyekben egyetértés van közöttük, és azokat is, ame­lyekben eltérő nézeteket val­lanak. A miniszterek egyet­értettek abban, hogy az esz­mecserét folytatni kell mind a nemzetközi, mind a kétol­dalú kapcsolatokról. Per Haekkerup, Dánia kül­ügyminisztere meghívta Pé­ter Jánost, a Magyar Nép- köztársaság külügyminiszte­rét, hogy hivatalos látogatást tegyen Dániában. A magyar külügyminiszter a meghívást köszönettel elfogadta. Budapest, 1966. augusz­tus IS. Díszszemle Berlinben rehozása óta az NDK dolgo­zóinak élete jelentősen meg­javult Ulbricht állást foglalt amel­lett hogy a két német állam kormányainak képviselői tár­gyaljanak egymással a kap­csolatok rendezéséről. Ha­sonló célból megbeszéléseket kell folytatni a nyugat-berlini szenátussal is — mondotta. Saigon: Hue városától 35 kilométerre délnyugatra 22 amerikai repülőgép pén­teken egyórás támadást haj­tott végre a partizánok felté­telezett állásai ellen. Saigoni jelentés szerint Hanoitól mintegy 100 kilomé­terre észak-nyugatra pénteken légiharc volt F—105-ös ame­rikai repülőgépek egy kötelé­ke és észak-vietnami MÍG— 17-es vadászgépek között. Az amerikai katonai szóvivő sze­rint a légiharcban egy észak­vietnami és egy amerikai re­pülőgép megrongálódott. A péntek délutáni amerikai lé­gitámadások Haiphongtól 20 kilométerre észak-keletre -s Dong Haitól északra l«vő olaj­tartályok ellen irányultak. A Vietnami Tájékoztató Iroda jelentése szerint pénteken a VDK fölött hat amerikai gé­pet lőttek le és ezzel az ame­rikaiak vesztesége 1964. au­gusztus 5-e óta 1328 repülő­gépre emelkedett. A Fülöp-szigeteken tett hi­vatalos látogatásáról szomba­ton visszaérkezett Saigonba Ky dél-vietnami miniszterel­nök. Megérkezése után kije­lentette, bízik abban, hogy csapatai két-három éven be­lül győzelmet aratnak. Ky megismételte azt a további ki­jelentését, hogy rendszere két év múlva már egyedül is ké­pes lesz háborút folytatni Eszak-Vietnam ellen és addig is megkezdődhet az amerikai Hajsza a londoni detektívek gyilkosai után London: Boy Jenkins brit belügyminiszter úgy hatá­rozott, hogy félbeszakítja sza­badságát, visszatér Londonba és bekapcsolódik a három lon­doni dektektív meggyilkolásá­nak ügyében folytatott vizsgá­latba. A gyilkosok keresésé­ben 18 000 rendőr vett részt. A gyilkosság színhelye köze­lében játszó gyermekek adtak néhány hasznos felvilágosí­tást, ezek között annak a ko­csinak a leírását és rendszá­mát, amelyben a gyilkosok ültek, a gyilkosok közül az egyikről elmondották, hogy zöld pulóvert viselő fekete sza­kállas kövér ember volt. Az autó rendszámának nyilvánosságra hozatala után jelentkezett a rendőrségen egy férfi és elmondotta, hogy a kocsi az ő tulajdona volt, de körülbelül egy évvel ezelőtt eladta egy autószerelőnek, aki azóta már szintén továbbadta. Őrjöngő fajgyűlölők támadása Chicagóban őrjöngő fehérek sósavval le­öntöttek egy néger gépkocsi- vezetőt, dühödt szitkokat szór­tak az egyenjogúságért küzdő néger szervezetek tagjaira és palackokkal, kövekkel dobál­ták meg őket — így szól a legfrissebb jelentés a pénteki polgárjogi tüntetésről. 500 szi- nesbőrű 600 rendőr kíséreté­ben csendesen vonult végig a nagyváros utcáin, miközben feltüzelt fehérek csoportjai kő záporral árasztották el őket. „Piszkos niggerek, milyen ket­recből szabadultatok?” — üvöl tötte a csőcselék. Hírügynök­ségi jelentések szerint a rend­őrségnek mindazonáltal sike­rült féken tartania a színes- bőrűek lerohanására készülő fajgyűlölő elemeket. Az AFP tudósítója csak egy sebesült néger lányt látott. A felvonulással körülbelül egyidőban fehér suhancok egy sötét mellékutcában fel­tartóztatták egy néger gép­kocsivezető autóját Amikor a kocsi lefékezett, az ablaká­hoz ugrottak és sósavval leön- töttók a sofőrt. A szerencsét­len ember súlyos égési sebe­ket szenvedett a mellkasán és mindkét karján. A legfrissebb jelentések sze­rint a rendőrség hat néger felvonulót letartóztatott Martin Luther King,. a No* bel-díjas lelkész pénteken nem vett részt a felvonulás­ban, de közölte, hogy rövidesen ismét Chicagóba utazik. Jelenleg beteg, s a Mississippi állambeli Jack- sonban tartózkodik. A felvonulások megkezdése óta — mint a UPI statisztiká­ja mutatja — 64 személy megsebesült 66-ot pedig őri­zetbe vettek. A hatóságok arra az esetre, ha a tünteté­sek a külvárosokra is átter­jednek, a nemzeti gárda beve­tését tervezik. Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság külügyminisz­terének meghívására Per Haek­kerup. Dánia külügyminiszte­re, felesége társaságában 1966. augusztus 9. és 13. között hi­vatalos látogatást tett a Ma­gyar Népköztársaságban. Haekkerup urat fogadta Kállai Gyula, a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke. A látogatás so­rán Haekkerup úr megbeszé­léseket folytatott Péter János külügyminiszterrel. A megbeszélések során fog­lalkoztak a nemzetközi hely­zettel, valamint a Dánia és Magyarország kétoldalú kap­csolataival. A nemzetközi helyzettel foglalkozva mindkét fél meg­erősítette, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének te­vékenységét fontosnak tartja. Megegyeztek abban, hogy minden lehetséges módon tö­rekednek a világszervezet megerősítésére, a béke meg­őrzése és a világ minden ré­szének szociális és gazdasági előrehaladása érdekében. Különösen hangsúlyozták, hogy támogatják a fejlődő országok erőfeszítéseit élet- színvonaluk megjavítására. Ugyancsak kifejezték egyetér­tésüket az Egyesült Nemze­tek Szervezetének azon tö­rekvésével, hogy a gyarmati területek függetlenséget nyer­jenek az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése ál­tal elfogadott határozatnak megfelelően. Ezzel kapcsolat­ban elítélték a dél-afrikai apartheid-politikát. Megerő­sítették, hogy teljes mérték­ben támogatják a Biztonsági Tanácsnak a törvénytélen rhodesiai rezsimre vonatkozó határozatát, és kijelentették, hogy a határozat rendelkezé­sűt mindkét ország továbbra is meg fogja tartani; A két miniszter eszmecse­rét folytatott a leszerelés problémájáról. Hangsúlyozták minden nukleáris kísérlet be­tiltásának fontosságát és ki­fejezték azt a kívánságukat, hogy az 1963. évi moszkvai atomcsendszerződést terjesz- szék ki a földalatti nukleáris fegyverkísérletekre is. Súlyos aggodalmukat fejezték ki a nukleáris fegyverek elterje­dése miatt. Hangsúlyozták az olyan leszerelési részintézke­dések jelentőségét, amelyek megteremthetnék a szükséges feltételeket a végső cél eléré­séhez: a nemzetközi ellenőr­zés mellett megvalósítandó általános és teljes leszerelést. A két miniszter súlyos ag­godalmának adott kifejezést a vietnami fejlemények miatt Egyetértettek abban, hogy Vietnamban a katonai cse­lekmények minden további kiterjesztése még inkább sú­lyosbítaná a nemzetközi hely­zetet és beláthatatlan követ­kezményekkel járna. A mi­niszterek egyetértettek abban, hogy a békés megoldást az 1954. évi genfi egyezmények alapján kell keresni, és biz­tosítani kell a vietnami nép jogát saját sorsának eldönté­sére. A két fél eszmecserét foly­tatott az európai biztonság problémáiról. Egyetértettek abban: egy európai biztonsági konferencia hasznos lehet, ha gondos előkészítéssel ésszerű Peking: Az Uj Kína hír- ügynökség jelentése szerint a Kínái Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága 1966. augusz­tus 1-e és 12-e között meg­tartotta 11. plenáris ülését. Az ülésen Mao Ce-tung el­elnökölt. Az Uj Kína ismer­teti a 11. plenáris ülésről ki­adott közleményt, amely sze­rint a Központi Bizottság jó­váhagyta a párt eddigi bel- és külpolitikai irányvonalát. alapot teremtenek arra, hogy egy ilyen konferencia pozitív eredményeket hozzon. Mindkét miniszter hangsú­lyozta annak szükségességét, hogy következetesen fokozzák az együttműködést az európai nemzetek között, tekintet nél­kül társadalmi és politikai rendszerük különbözőségére. A felek egyetértenek ab­ban, hogy a német kérdés realitásainak megértése nagy jelentőségű az európai biz­tonság szempontjából. Haekkerup úr beszélgetést folytatott Biró József külke­reskedelmi miniszterrel is. A két ország közötti ke­reskedelemmel foglalkozva a miniszterek leszögezték, hogy ezen a téren az utóbbi évek fejlődést hoztak és egyetér­tettek abban, hogy a tovább­fejlesztésnek jó lehetőségei vannak. Megegyeztek abban Berlin: A Német De­mokratikus Köztársaság dol­gozói szombaton megemlékez­tek arról, hogy öt évvel ez­előtt emelték a nyugat-berlini határon a védelmi létesítmé­nyeket, s ezek segítségével meghiúsították a nyugatnémet imperialisták tervét, hogy gazdasági felforgató és sza­botázs-akciókkal belülről ás­sák alá a Német Demokrati­kus Köztársaság erejét. A határvédelmi létesítmények biztosították a kedvező felté­teleket a szocializmus építé­sének széleskörű kibontako­zásához. Az évforduló alkal­mából Berlinben szombaton díszszemle volt. amelyen a védelmi létesítmények létre­hozásában részt vett munkás­osztagok és és katonai ala­kulatok vonultaik fel. A fel­vonulókhoz Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egység- párt Központi Bizottságának első titkára, az NDK Állam­tanácsának elnöke intézett beszédet Walter Ulbricht többek kö­zött elmondta, hogy az ál­lamhatár megszilárdítása, az antifasiszta védelmi sánc lét­BENDE LAJOS: 6. — Hát bizony fölötte ke­serű élöt, de nem löhöt se- géttöni! Ez mai napon ed- digelé még nem panaszkod­hatunk. Ami eddig vöt, csak gyerökjáték! Ügy vé- löm, hogy az neheze csak ennök utánna fog jönni. — Jaj, ne mondjon ilye­neket! — rémüldözött Pi­roska. Már-már a sírás foj­togatta, amikor egészen kö­zelről valami tompa zajt hallott, s a következő perc­ben ott állott előtte Dán dó Ferenc hadnagy épen és egészségesen. — Jaj, csakhogy itt va­gyon, csakhogy újra látom! — örvendezett. — Fölötte nagy rettegésben voltam. Gondoltam, hogy valami baja esett. Nem vágták meg? — Nem, egy cseppet sem! Nem vöt idejük hozzá. De mostan haggyuk az beszé- götést, maraggyon csöndbe! Azzal ellépett a szekér mellől, és a kis csapat élé­re lovagolt. Megállás nélkül mentek tovább, és minden baj nél­kül lépték át a veszedel­mesnek gondolt siklós—pé­csi országutat. Noha eléggé jól haladtak, a hadnagy mégis egyre nagyobb sietés­re zavarta a csapatot, mert a Turonynál elfogott török vallomása után már nem volt kétséges, hogy az el­lenség a közelben keresd őket. Több falun mentek ke­resztül minden baj nélkül. Szinte valamennyi üres, el­hagyatott falu volt. A rom- badőlt, kiégett kis paraszt­házak üszkös falai közül még csak egy gazdátlan ku­tya se csaholt rájuk. Mint­ha csak temetőkön mentek volna keresztül. Valóban temetők voltak ezek a föl­égetett puszta faluk. A sok langyos tavaszi esőtől bu­ján nőtt gaz ellepte nem­csak az egykori udvarokat és kerteket, de még a la­kóházak szobáit is. Ha va­laki bennük a nagy gazban keresgélne, bizonyára még emberi csontvázakat is ta­lálna. Sehol semmi szó, semmi hang, csak a békák fújták kórusban a maguk egyhangú dalát. Már éjfél is elmúlt, ami- ; kor keresztülhaladtak Kis- j asszonyfán. A falu ugyan- ; olyan néma és kihalt volt, | akárcsak körülötte a többi. A község közepén a leégett ősi templom mellett a ro­mokban álló Istvánffy vár­kastély üres ablakszemei te­kintettek alá csodálkozva az elvonuló katonákra. Szinte várni lehetett, hogy meg­kérdik: mit kerestek itt sze­gény magyart vitézek? Hi­szen ez a halál földje. Fus­satok innen, mert a kö­nyörtelen halál nem szereti, ha élő ember tapodja az ő kietlen birodalmát! A sumonyi erdőben Kisasszonyfát elhagyva az erdei ösvényen mentek to­vább Sumony felé. Dandó- nak az volt a szándéka, hogy a legrövidebb erdei úton, amely Tinódon és Medvészen vezetett keresz­tül, tér vissza a végházba. Már úgy látszott, hogy ter­ve sikerülni is fog, mert a turonyi csetepaté után hí­rét se látták az ellenség­nek, és az elöl járó figye­lők se jelentettek semmi gyanús dolgot. így megvolt a reményük, hogy a kora hajnali órákban beérnek Szigetbe. Mielőtt azonban Sumonyt elérték volna, visszajött az egyik figyelő. Azt jelentet­csapatok részleges kivonása Dél-Vietnamból. Hanoi: Duy Hung Hanoi főpolgármestere az MTI Ha­noi tudósítójának elmondta: Hanoi bombázása mélysége­sen felháborította egész Viet­nam népét, de nem érte vá­ratlanul. Amikor az ameri kaiak elkezdték bombázni Észak-Vietnamot azzal a szán­dékkal, hogy megkíséreljék morálisan megtörni népünket és megbénítani az ország vér­keringését, világos volt, hogy az ország szívét. Hanoit nem fogják kímélni. Megszervez­tük Hanoi védelmét. Hanoi külvárosát ért súlyos légitámodás természetesen így is megdöbbentette a főváros lakosságát; Népünk tisztában van ugyan az amerikai impe­rialisták barbár gazságával, de mégis voltak, akik úgy gondolták, hogy félve a vi­lág közvéleményétől, talán mégsem vetemednek erre a lépésre. A megdöbbenés azonban valóban csak perce­kig tartott. Már a bombázást te. hogy a közelben török lovasokat láttak. Dandó er­re megállította csapatát, majd a legnagyobb csend­ben bevezette az erdő mé­lyébe, s ott a fák és a bok­rok között elrejtőztette. Hogy pontosan tájékozódjék a helyzetről, több irányba gyalogszerrel vitézeket kül­dött ki; derítsék fel, hol van az ellenség és milyen erős! Mivel pedig jól tud­ta, hogy az erdőben, külö­nösen éjszakai csendben a hang messzire hallatszik, a nagyobb biztonság kedvéért rongyokkal betömette a tö­rök rabok száját, körtük Fe- riz bégét is, hogy esetleg kiáltással ne adhassanak jelt közelben lévő társaik­nak. A kiküldött vitézekből hamarosan többen vissza­tértek, és jelentették, hogy Vidosfalvánál a pécsi bég van sok bezliával és marta- lóccal, puskás katonák azon­ban nincsenek vele. Mivel pedig Vidosfalva a tinód— medvészi úton feküdt. így Dandó kénytelen volt le­mondani arról, hogy útját abban az irányban folytas­sa. Most már csak abban reménykedett, hogy dél vagy délnyugat felé találni fog még szabad utat, amelyen — bár ez eléggé nagy ke­rülővel járna — sikerülni fog minden veszedelem nél­kül kicsúszni az ellenség gyűrűjéből. Az arrafelé ki­küldött vitézekből még egy sem tért vissza. Csak az ag­gasztotta, hogy köze] volt 1 követő órákban a bombázás színhelyén is megindult az élet, a helyreállítás, a mun­ka. Az amerikaiak semmiféle gazsága nem képes megtörni népünk szilárd elhatározását a harcra és az ellenállásra. Eddig a főváros lakosságá­nak mintegy 50 százai'4'"- köl­tözött vidékre, s a leköltözte- tést tovább folytatjuk. Felké­szülünk arra az esetre is ha az amerikaiak tovább fokoz­nák a bombázásokat, beleért ve Hanoit is, raktárainkat széttelepítjük. Nehéz körülmények között, igen nagy erőt és segítséget jelent számunkra a testvéri szocialista országok, köztük Magyarország támogatása — mondotta befejezésül a főpol­gármester —. Egész népünk nap mint nap érzi art a nagy erkölcsi és anyagi támogatást, amit a testvéri magyar néptő1 kap. Szeretném ezt az alkal­mat is felhasználni, hogy az egész magyar népnek forró köszönetét mondjak ezért. már a szürkület, és ha a sötétség ideje alatt nem tudnak az ellenségtől meg­szabadulni, világoson már nem fogják tudni a harcot elkerülni, amelynek kime­netele azonban a nagy túl­erő miatt kétesnek látszik. Egyre azon töprengett, mi­képpen tudná a sötétséget valahogy ügyesen kihasznál­ni. Többféle terv is megfor­dult agyában, de egyiket sem találta megfelelőnek, míg végre egy újabb kato­na jelentkezése semmivé tette még ezt az utolsó re­ménykedését is. Ez a vitéz azt jelentette, hogy tőlük délre, hozzájuk egészen közéi, egy csapat martalóc van, s a velük lé­vő aga kiadta a parancsot az erdő átkutatására. Ez bizony szomorú hír volt, s ezek után nem ma­radt más hátra, minthogy vagy fegyverrel törjenek maguknak utat, vagy pedig — minthogy nem voltak már messzire a vártól —, se­gítséget kérjenek Zrínyitől. Ez utóbbi látszott a leg­célravezetőbbnek. Csakhogy ki tudja, sikerülni fog-e ad­dig a rejtekhelyen az időt kihúzni, amíg a segítség megérkezik? Nem volt mit tenni, meg kellett kísérelni a szinte lehetetlent. Két ügyes vi­tézt hívott magához. (Folytatása következik) * A Kínai KP Központi Diinttnnrnnnll íünnn

Next

/
Oldalképek
Tartalom