Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-03 / 182. szám

napló 1966. AUGUSZTUS 3. 2 wd Kubai népfront-küldöttség érkezett Budapestre Kedden a Hazafias Nép­front meghívására Buda­pestre érkezett a kubai for­radalom védelmére alakult bizottság héttagú küldöttsé­ge, élén Calisto Moralosszal, a titkárság tagjával. A dele­gációt. amely tíz napot tölt hazánkban, dr. Szatmári Nagy Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára és a Népfront több vezető munkatársa fogadta. A ven­dégeket kedden délután a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában Szatmári Nagy Imre tájé­koztatta a mozgalom tevé­kenységéről, munkájának módszereiről. Tizennyolc nap alatt Ötssás amerikai katona vesstette életét Vietnamban Saigon: A saigoni mi­niszterelnökség kedden ki­adott közleményben hivata­losan is megerősítette, hogy Ky miniszterelnök vissza fog vonulni a politikai színtérről az új alkotmány elfogadása után. A saigoni amerikai katonai szóvivő, aki hétfőn csak egy Starfighter repülőgép elvesz­tését jelezte, kedden beismer­te, hogy a VDK fölött egy másik, F—104-es gépet is le­lőtt a VDK légvédelme. Mint ismeretes, a VNA hétfőn je­lentette, hogy három újabb I amerikai gép pusztult el a Diplomáciai tevékenység az európai béke és biztonság kérdésében A Pravda keddi számában kommentálja a kelet-európai szocialista országoknak az utóbbi hetekben kifejtett dip­lomáciai tevékenységét. Több szocialista és néhány kapita­lista ország külügyminiszte­reinek az utóbbi időszakban tartott tanácskozásai újra iga­zolják a szocialista országok külpolitikai vonalának reális jellegét, bizonyítják, hogy ezek az országok a béke és a nemzetközi biztonság meg­szilárdítására törekednek. Egyben új lehetőségeket te­remtenek valamennyi európai nép normális kapcsolatainak fejlesztésére. | A szocialista országok az utóbbi időben több új lépést tettek annak érdekében, hogy továbbfejlesszék a baráti kapcsolatokat, a szoros és sokoldalú együttműködést, az egységet és az összefogást. Ékesszóló példája ennek az a látogatás, amelyet Péter János magyar külügyminisz­ter nemrég tett a Szovjet­unióban. Mint a közös közle­mény hangsúlyozta, a Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió külügyminiszterének ta­lálkozói és megbeszélései min­den megvitatott kérdésben az álláspontok teljes egységéi és azonosságát tükrözték. Ezeknek a kérdéseknek a kö­re pedig igen széles volt: a testvéri szovjet—magyar kap­csolatok továbbfejlesztése és elmélyítése, az európai béke és biztonság, még hatéko­nyabb segítségnyújtás a viet­nami népnek az amerikai ag- resszorok éllen vívott harcá­ban, a politikai és gazdasági függetlenségük megszilárdítá­sára törekvő fiatal független államok támogatása. A szocialista országok dip­lomáciája Couve de Murville francia külügyminiszter cseh­szlovákiai és magyarországi, Amintore Fanfani lengyelor-. szági látogatásai idején azt a célt tűzte ki maga elé, hogy tovább keresse az európai biz­tonság kérdéseiben való egyet­értés és az együttműködés fejlesztésének útjait. Mint a Pravda rámutat, a látogatások bebizonyították, hogy az európai és nemzet­közi biztonság néhány kérdé­sében azonosak vagy egymás­hoz közel állnak a felek né­zetei. Ez egyebek között kife­jezésre jutott a csehszlovák és a magyar külügyminiszter Couve de Murville-lel foly­tatott tárgyalásain is. TÓTH ISTVÁN „Zrínyinek ragyogó csillagi“ | Zrínyi búcsúja Szeptember 7-re virradó éjjel a várkapitány nem aludt egy szemhunyást sem. Józanul végiggondolta a lehetőségeket. A tűz előbb- utóbb eléri a belső vár há­zainak tetőzetét is. De ha még nem így történnék is, a törökök fel fogják gyúj­tani a várat. Vizük nincs az oltásra. Ivóvíz is csak néhány marhabőr csobolyó- ban van már. Élelmük fogytán. 400 emberrel bár­mennyire is hősiesen . küz­denek. a még mindig óriási erőt képviselő török sereg­gel nem szállhatnak szem­be. Azt nem is sejtette, hogy Szulimán szultán Szi­get falainál meghalt. De ha tudta volna is ezt, sem­mit sem változtathatott vol­na a belső várba szorultak helyzetén. Most már látta, hogy a királytól hiába kórt volna segítséget. Ha jönne is. késő lenne. A királynak nem Sziget és a magyarság sorsa fontos, hanem Becs megmentése. Zrínyi vilá­gosan érezte, hogy Bécset és a keresztény Nyugatot nem Miksa király, hanem Sziget hősei mentették meg. Ezek a csodálatos hősiessé- gű emberek legalább 25 000 törököt pusztítottak el ed­dig. A török sereg többé már nem átütő erejű. Ezt most Miksáék kipihent, ren­dezett csapatai könnyen szétszórhatnák, ök a végső­kig kitartottak a török által többször megalázott ke­resztény fegyverek becsü­letéért Zrínyi reggelre tudta, mit kell tennie. Szeptember 7-ének regge­lén Mehmed beglerbég el­rendelte az újabb harcot: a belső várra kell szórni a tüzes labdák és a gyújtó­nyilak tömegét. Csakhamar kigyulladt Zrínyi lakóházai­nak zsindely teteje. Az egyik várba lőtt cserépcső­ből levél hullott ki: „Vaj hasinak ibu el kelb! Jaj ne­ked mindjárt, ebfajzat, ha nem adod meg magadat!” Mehmed parancsot adott, hogy fújják meg a kürtö­ket, trombitákat. zúgjanak a dobok az utolsó támadás­ra. A nagytorkú zarbuzánok rettenetes erővel szaggat­ták a falat. A táborból tö­mérdek török tűnt elő: pi­rossapkás akindzsik. szul- f atárok, topidzsik, páncélos szpáhik, apró lovú günül- lük, szilidárok. gurebák. A tarkabarka hatalmas se­reg megindult hullámozva Ki volt Whitman az austini szörny? VDK ellesi intézett kalóztá­madás sorául. Az amerikai ka­tonai szóvivő azt azonban kénytelen volt megerősíteni, hogy 39-re emelkedett a VDK fölött július 1-e óta lelőtt amerikai repülőgépek száma. A szóvivő „sikeres védelmi akció”-nak minősítette a kam­bodzsai határ közelében má­jus óta folyó hadművelet leg­újabb katonai fejleményeit. A gerillaerők hétfőn merész támadást Intéztek a hadmű­veletben részt vevő amerikai csapatok ellen. A kétórás ké­zitusában a gerillaerőket visz- szaszorították ugyan, de az amerikai erők — a szóvivő célzásai is erre vallanak —* súlyos veszteséget szenved­tek. Az amerikai tengerészgya­logosok Da Nang-i főhadiszál­lása kedden a demilitarizált övezet határánál 16 nap óta tartó hadműveletről beszá­molva közel 1800 ellenséges kaitona elpusztításával kér­kedik- Noha a jelentés nem szól az amerikai veszteségek­ről — a Reuter beszámolója szerint —, legalább ötszáz amerikai vesztette életét a jelzett időszakban. Saigoni katonai jelentés arról ad hírt, hogy több zásrióaljnyi amerikai gyalo­gos vesz részt a Saigontól mintegy negyven kilométerre északnyugatra folyó „Koko head”-hadműveletben. A had­művelet tulajdonképpen már július 23 óta tart, de hivata­losan csak kedden történt említés róla; Hanoi: A Nhan Dán ked­di számában „Hírmagyarázó” aláírással kommentálja a B— 52-es bombázók bevetését a demilitarizált övezetben. A kommentár, amelyet a VNA hírügynökség ismertet, meg­állapítja, hogy ezekkel a tá­madásokkal teljesen meg­szűnt az övezet demilitarizált jellege. Az amerikai imperia­listákra és a saigoni báb­rezsimre hárul a teljes fele­lősség e barbár tettekért — hangsúlyozta a Nhan Dan. A lap egyidejűleg a világ köz­véleménye előtt tiltakozik az ellen, hogy Wilson brit mi­niszterelnök, a genfi értekez­let társelnöke nyíltan támo­gatta a demilitarizált övezet bombázását. Austinra gyász borult. Az egyetem, amelynek a gyilkos építészszakos hallgatója volt, felfüggesztette nyári kurzusá­nak előadásait. Félárbócra engedték a zászlókat. A rendőrség még a nyomo­zás közben közölte, hogy Whitman anyjának és felesé­gének holtteste mellett meg­találták a gyilkos sajátkezű feljegyzéseit. Ezeket egy bi­zonyos ,,Roy-nak” címezte. A főkapitányság még nem hozta nyilvánosságra a levelek tel­jes szövegét, de a részletekből, amelyeket a sajtóban ismerte­tett, kitűnik, hogy a tömeg­gyilkos elmeháborodott volt. A kusza sorok arra utalnak, hogy Whitman „szenvedélye­sen gyűlölte az apját”, akit egyébként fél éve választottak el feleségétől. „És ennek az embernek adott anyám 25 évet az életéből” — hangzik A szovjet küldött felszólalása a genfi leszerelési értekezleten Genf: A 18-hatalmi lesze­relési bizottság keddi zárt ülé­sén a leszerelés úgynevezett részintézkedéseivel foglalko­zott. Roscsin szovjet küldött fel­szólalását a külföldi katonai támaszpontok felszámolásával, a külföldön állomásozó idegen katonai alakulatok kivonásá­val, valamint az atomfegyver­mentes övezetek megteremté­sével összefüggő kérdéseknek szentelte. Indonéziai jelentés Djakarta: Mint koráb­ban már jelentettük, Sukarno elnök a múlt héten az új in­donéz kabinet beiktatása al­kalmából mondott beszédében kijelentette, hogy március 11-i parancsa, amelynek értelmé­ben Suharto tábornokot ha­talmazta fel a végrehajtó ha­talommal, nem jelentett tény­leges hatalomátadást. A KASI jobboldali úgynevezett értel­miségi akciófront kedden nyil­vánosságra hozott nyilatkoza­tában kijelenti, Sukamo március 11-i levelét úgy te­kinti, mint végleges hatalom- átadást. A nyilatkozat megál­lapítja, hogy az Indonéz Kom­munista Párt betiltása, ame­lyet a tábornokok követeltek és amelyet a parlament és a népi tanácskozó gyűlés jóvá­hagyott, nem történhetett vol­na meg, ha az említett levél­ben nem a hatalom átruhá­zásáról lett volna szó. irAz Egyesült Államok ag­resszív vietnami háborúja bi­zonyítja a legmeggyőzőbben, hogy a külföldi amerikai ka­tonai támaszpontok az agresz- sziós háború hídfőállásainak szerepét töltik be és a feszült­ség forrásai”. A szovjet küldött támoga­tásáról biztosította Kubának azt a követelését, hogy az Egyesült Államok számolja fel guantanamói katonai támasz­pontját. Ismét javasolta: a 18- hatalmi leszerelési bizottság szövegezzen meg felhívást ar­ról, hogy haladéktalanul tilt­sák meg atomfegyvereket szál­lító repülőgépek idegen orszá­gok felett történő átrepülését. Fischer, az Egyesült Álla­mok küldötte beszédében el­ismételte Johnson elnöknek ez év január 27-én a bizottság­hoz intézett üzenetét. Az ame­rikai küldött különösképpen hosszan magyarázta az üze­netnek azt a részét, amely az atomfegyverek célbajuttatá- sára szolgáló eszközök befa­gyasztásáról szól. Felhívta a bizottság tagjait, hogy tanul­mányozzák az erre vonatkozó amerikai indítványt. I a levélben. A jegyzetek sze- I rint Whitman azért ölte meg anyját, hogy „megmentse őt szenvedéseitől és hogy a történtek ne bántsák többé...” A rendőrség szerint a jegyze­tekből kiolvasható, hogy a | gyilkos az utóbbi időkben sú- ! lyos depresszióban szenvedett, j fejfájás gyötörte. A rá nehe­zedő „nyomást” már nem J tudta elviselni — irta. Whitman egyébként ténysze- i fűén lerögzítette anyja és fe- i lesége meggyilkolásának és a ; halál beálltának időpontját. S még egy rejtély: két, szí­nes filmmel töltött fényképe­zőgépet hagyományozott az utókorra. Az ismeretlen meg­találót levélben kérte, hivassa elő a filmeket. A rendőrség és a szemta­núk közlése alapján az egyik hírügynökség az alábbiakban rekonstruálja az austini vé­rengzés „forgatókönyvét”: Feleségének és anyjának meggyilkolása után. délelőtt fél tízkor egy űriéiben hitel­ben vadászpuskát vásárolt* hazavitte és becsomagolta. Ti­zenegy órakor ezt és a birto­kában lévő többi fegyvert ta­licskába tette, eltolta az egye­tem főkapujához, ahol mester­embernek hitték. Liften vitte fel a 26. emeletre, a felvonó végállomására, s innen még három lépcsőfordulón vonszol­ta terhét a kilátótorony csar­nokáig. így meggyilkolt négy embert: az épület női terem­őrét, egy fiatalasszonyt és két gyermeket. Tizenegy óra 48 perckor az egyetemi épület rendészete riadójelzést kapott a torony­ból. Közben a lövések zajára már emberek törtek elő az épületből, hogy megnézzék, mi történt. Ezeket Whitman sorra lelődözte. Fegyvereit külön­böző pontokban helyezte el* sokan azt hitték, hogy több ember tüzel a toronyból. 80 perc elteltével érkezett fel Martinez közlekedési rendőr és társa, McCoy, valamint az egyetem egyik alkalmazottja; Martinez ártalmatlanná tette a dühödt őrültet; Péter János külügyminiszter | kedden búcsúlátogatáson fo­gadta Henry Botcway KofI | Marrah-ot, a Ghánái Köztár­saság magyarországi rendkí­vüli és meghatalmazott nagy­követét, aki a közeljövőben végleg távozik Budapestről. Daday: Zrínyi búcsúja a csöppnyi belső vár ellen. Zrínyi magához hivs.tta Cserénkét. — Ferenc fiam, keresd elő a legbelső szobámból rövid selyem zubbonyomat, sö­tétkék bársony mentémet, kócsagtollas, gyémántboglá- ros süvegemet! Piroskával varrass a mente két zsebé­be 100—100 aranyat, hogy­ha valaki rám talál, érde­mesnek tartson a tisztessé­ges eltemetésre! Zrínyi átöltözés után bement a kincstárszobába, kikereste atyjától örökölt szablyáját, amellyel első vitézi hírnevét szerezte. — Drága aranyláncot függesz­tett nyakába, s magához vette a vár kulcsait. Szo­bájából a térre kimenve megállt sorakozó katonái előtt azon a helyen, ahol 5 héttel előbb fölesküdtek egymásnak. A négyheti öl­döklő küzdelemben nagyon megfogyatkoztak soraik. És akik megmaradtak? Alig akadt néhány a várvédők között, akinek ne lett vol­na valamiféle harci flastro- ma. A sok harctól, megpró­báltatástól elnyűttek a ru­hák, csüggedtek az arcok. De a szemek most is ele­venek, most is csillogók. Nem a kiáltott szenvedések­től ragyognák, hanem a ha­lállal is bátran szembe­szállni készülők dicsőségfé­nyét tükrözik már. Az ed­dig kemény, kérlelhetetlen parancsnok hangja ellágyul, amikor utoljára néz szét halálba induló vitézein, utoljára szól hozzájuk. — Én édes fiaim. test­véreim! Ügyeink nagyon lehanyatlottak, ezért azt ajánlom, hogy ne küzdjünk a haragos szerencsével, mert « végén tűz martalé­kává leszünk. Letett es­künkhöz híven viszont nem adjuk meg magunkat, mert csak a lelkekben elpuhul- takhoz illik a megadás gyalázata. Mi mindannyian vitézül harcoltunk. Örök és gyalázatos szolgaság vár­na ránk, ha jobban félnénk a haláltól, mint az a hő­sökhöz illik. Ezért azt ta­nácsolom, rohanjunk a tö­rök fegyverei közé, bizo­nyítsuk be az egész világ előtt: becsülettel éltünk, becsülettel is halunk meg! Bízzunk abban, hogy a szá­zadok sohasem fognak meg­feledkezni tetteinkről. vi- ! tézségünkről! Édes vitézeim, \ kövessetek engem utolsó utamon, miként eddig is mindenben követtetek! Következik: AZ UTOLSÓ KÜZDELEM

Next

/
Oldalképek
Tartalom