Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-13 / 191. szám
napló 196«. AUGUSZTUS 13. Egy hét a világpolitikában Q A jenki bűnös háború ÚJ tényei Q USA-repülőtisztek deklarációja Q Johnson kényszerintézkedései ® Wilson és a „gazdasági kemény vonal” ® Az NSZK fizetési mérlegének helyzete Jóst már a Pentagon Illetékes szerveinek jelentései sem titkolják te’jes egészében az ameriltai haderő vietnami veszteségeit, ered ményes partizán-akciókat emlegetnek, s a VDK felett lelőtt bombázókról szólnak. Hull a jenki katona és pusztul az anyag. Minden egyes megsemmisített repülőgép egymillió dollár pusztulását jelenti az USA-nak, miközben a szakértők kijelentik: a bombázások sem katonailag, sem politikailag nem érik el a kitűzött célokat. Az USA jelenleg már havi 2 milliárd dollárt pazarol el Vietnamban, s Johnson e hatalmas méretű katonai kiadás felemelésére készük Bebizonyosodott továbbá: a jenki haderő képtelen megbirkózni a vietnami hazafiakkal. A Pentagon tehát 750 ezerre akarja felemelni az agresszióban részt vevő US A-alakulatok létszámát, s egyidejűleg újabb erősítéseket követel Dél-Ko- rea. Ausztrália, Uj-Zéland és a Fülöp-szigeték kormányaitól. De nem marad ki ebből a „segélyakcióból” az NSZK sem, amely bevallottan a Helgoland nevű kórházhajót küldi Vietnamba. Az Egyesült Államok vietnami agressziója mind komoradban borítja el fekete füstjével a nemzetközi politika égboltját. A megfigyelő nem tud szabadulni attól az érzéstől, hogy Hanoi és Haiphong sorsa Guernica és Miadrid bombázására emlékezteti. És kénytelen észrevenni az ösz- szefüggést bizonyos tények között. Egyenes az út Hirosima és Nagaszaki rombadöntésétöl a koreai, a guatemalai, a dominikai, a kongói eseményedig és a vietnami bűnös há- -Cörúig. * Azt, hogy a vietnami USA . akció” bűnös háború, azok az amerikai pilóták is megállapították, akik a VDK fogságába kerültek, s megismerték a tények mindkét oldalát. James Hutton repülő alezredes és James Young repülő őrnagy, például „szózatot” intézett a világ népeihez; „a Vietnam elleni háború bűnös háború, mert megsérti ennek az országnak szuverénitását és területi integritását. A vietnami rép harca a külső beavatkozás ellen olyan harc. mint amilyet 100 évvel ezelőtt mi folytattunk az angolok ellen ...” Ami e háború világméretű emberellenes, társadalomelle- r.es, haladásellenes irányzatát jelenti, az világos. Vannak azonban súlyos és egyre súlyosbodó gazdasági kihatásai is. Ezek közül az USA, Anglia, az NSZK, s Olaszország növekvő pénzügyi nehézségei felettébb beszédesek. Johnson drasztikus intézkedéseket tervez az árak és a bérek „egyen súlya” érdekében, s kemény rendelkezésekkel szándékozik fékezni az infláció gyorsulását. Félti a do’lárt. Ez azonban az acéltrösztöket nem befolyásolja; felemelték az acélárakat s mesés extraprofitot zsebelnek be. Erre válaszolnak az amerikai munkások, amikor máris bejelentették igényüket 3.7. 5 százalékos béremelésre. Növekszik az USA-ban a belső feszültség. Ezt nemcsak a né- r'rek „polgárjogi” mozgalmai 'ükrözik, hanem az őszi törvényhozási választások előkészületei is. Johnson ebben a helyzetben különféle manőverekre kényszerül, hogy ne veszítse el a mammut vállalatok támogatásit, de ne bővítse fel végképpen a dolgozókat sem. Illem vitás; a fegyverkezés ál fantasztikus költségei 'etil ték beteggé az angol fontot. Wilson azonban a hadikiadások lefaragása helyett oz árak és bérek befagyasztásnak eszközéhez nyúlt. Keletkezésképpen néoszerűsége a korábbi 53 százalékról 40 százalékra csökkent, vagy mog alacsonyabbra és taktikai tár- "acserékkel próbáiig betolyá- ■olni a negatív köz.hangulaÉrezteti már hatását a fegyverkezési verseny az NSZK- ban is. Az ország fizetési mérlege másfél millió márkát meghaladó deficittel zárult — a folyó év első hat hónapjában. Nem nehéz felfedezni e deficit és a hadikiadások közötti összefüggést. Az infláció átmenetileg betömneti a deficit által ütött költségvetési réseket, de nem gyógyszer. Bonn éppen ezért radikális takarékossági rendszabályokat tervez. Megszorítja a hiteleket, lefaragja a tartományi költségvetéseket és — Íme a refrén — befagyasztja az árakat, meg a béreket Ezen a vonalon haladva, szembeötlik Olaszország kereskedelmi deficitje is, amely az elmúlt év azonos hónapjához viszonyítva 117,5 százalékkal növekedett (!) és ez év májusáig 171 milliárd és 400 millió lírára rúgott Nincs politikai szélcsend sehol a világon, bár nem mindegyik esemény kavar nagyobb hullámokat Aláírták az indonéz—malaysiai egyezményt, amelynek az a lényege, hogy megszűnik a két ország közti ellenségeskedés* Az egyezményt London — kitörő örömmel üdvözölte. Az ENSZ Biztonsági Tanácsát előbb Izrael és Szíria konfliktusa foglalkoztatta, majd a jemeni panasz a Brit repülők provokációi miatt B ennünket, magyarokat, közelebbről érint két jelentés. Az egyik Couve de Murville beszámolója kormányának Csehszlovákiai és magyarországi látogatásáról. Tanácskozásait igen pozitívan értékeltei A másik esemény Per Haekkerup dán külügyminiszter találkozója Péter Jánossal és ismerkedése Magyarországgal* Mindkét esemény az európai béke és biztonság megteremtésének irányában hat. Része annak a céltudatos politikának, amelynek fő vonásait a bukaresti tanácskozás okmányai ismét leszögeztek. Országunk a békés egymásmellett élés szellemében munkálkodik a nemzetközi kérdések megoldásán.; Lengyel államférfiak köszönő távirata Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Eidward Ochab, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke és Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, táviratban köszönte meg azokat az üdvözleteket és jókívánságokat, amelyeket Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Kállai Gyula, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke intézett hozzájuk július 22-e, a Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. Adam Rapacki lengyel külügyminiszter szintén táviratban köszönte meg Péter János külügyminiszter ugyanezen alkalomból küldött üdvözletét és jókívánságait. Megoldódott Habsburg Ötté állítólagos ausztriai látogatásának rejtélye B é c s, Mint már jelentettük, a korábbiakban ellentmondó hírek láttak napvilágot Habsburg Ottó állítólagos Ausztriába érkezéséről. Pénteken délelőtt végül Ottó is megszólalt a spanyol- országi Benidorm/ból. és a következő nyilatkozatot tette: „1919 óta nem voltam Ausztriában, bár az a szándékom, hogy egyszer visszatérjek hazámba”. Kitérve az Ausztriába érkezéséről szóló hírekre, hangoztatta: „Az, aki Ausztriába érkezett, nagyon hasonlított rám, vagy az egész hír a sajtó megszokott nyári szenzációinak egyike”. Hozzátette, hogy feleségével és hét gyermekével július utolsó napjai Hétfőre hívják össze a Biztonsági Tanácsot New York: Apollo Ki- ronde, a Biztonsági Tanács e havi elnöke hétfőn (magyar idő szerint) 20 órára hívta össze a Biztonsági Tanácsot annak az angol panasznak a megvitatására, amely szerint repülőgépei jemeni területről felszállva bombázták a Dél- Arábiai Államszövetséget. Ez lesz a negyedik ülés Nagy- Britannia panasza ügyében. óta tartózkodik a spanyolországi fürdőhelyen. Tisztázódott az is, hogy valójában ki étkezett csütörtökön délután Ausztriába: Habsburg Gottfriedröl, Ottó egyik rokonáról van szó. aki csütörtökön 15 éves Maria Antoinette leányával és egy Claire Jarry nevű marseilles-i francia leánnyal érkezett nyitott Volkswagen gépkocsiban Ausztriába. Gottfried feltételezhetőnek tartja, hogy a nagy hasonlóság miatt tévesztették össze Ottóval. Kállai Gyula fogadta Per Haekkerupot Kállai Gyula, a Miniszter- tanács elnöke pénteken délután az Országházban fogadta Fér Haekkerup dán külügyminisztert és szívélyes eszmecserét folytatott vele. A dán külügyminisztert a látogatásra elkísérte Birger Dons Möller, a Dán Királyság budapesti nagykövete és Henrik Holger Haxthausen, a dán nagykövetség tanácsosa. A látogatásnál jelen volt Péter János külügyminiszter, Szilágyi Béla külügyminiszter- helyettes és Ráth Károly, a Magyar Népköztársaság koo- penhágai nagykövete. Magyar—albán hosszúlejáratú árucsere-forgalmi és fizetési megállapodás A Magyar Népköztársaság és az Albán Népköztársaság kormánydelegációi között folytatott tárgyalások eredményeképpen 1966. augusztus 12-én Budapesten aláírták az 1966 —1970. évi, hosszúlejáratú árucsereforgalmi és fizetési megállapodást A megállapodások értelmében az Albán Népköztársaság krómércet, bitument, konzer- veket, dohányt, réztermékeket, déligyümölcsöt, különböző közfogyasztási cikkeket és egyéb árukat fog szálítani. A Magyar Népköztársaság különféle gépeket, kábeleket huzalokat, alumíniumlemezt, cementet, gyógyszereket, zsiAugusztus 9-én este az Osztrák Demokratikus Nőszövetség felvonulást szervezett Bécsben a hirosi- mai és nagaszaki atomtámadás áldozatainak emlékére. ,,Ne ismétlődjék meg Vietnamban a hirosi- mai tragédia” — hirdetik a menetben vitt táblák. neget, különböző textilárukat, zár-lakatokat és egyéb áruféleségeket szállít Módosították az Orbiter pályáját A péntekre virradó éjszaka az amerikai tudósok végrehajtották azt a pályamódosítást amelynek segítségéve] lehetségessé válik a szerdán felbocsátott Lunar Orbiter űrhajó holdkörüli pályára való juttatása. Miután előzőleg „betájolták’! az űrhajót méghozzá úgy, hogy fényérzékeny szemét a holdra irányították, földi, utasításra bekapcsolták a rakétahajtóművet és most már a célra irányították. A manőverre a földtől 206 000 kilométerre került sor. A sikeres pályamódosítás ellenére a Lunar Orbiter sorsa továbbra is bizonytalan, mivel a programot úgy dolgozták ki, hogy az űrhajó az égbolt legfényesebb csillagára, a Canopusra „néz’! majd. A tudósok pénteken újabb kísérletet tettek arra, hogy megtalálják a Canopust, mivel a hold nem biztosít száz- százalékos pontosságot az űrhajó helyzetének megállapításában* BETS DE LAJOS: Zrínyi zászlai alatt Adószedés a hódoltsági területen 5. — Jól vagyon, öreg! Sommi híjjá nincsön. No, Isten áldja keetöket jó egés- séggee! Indulj! — parancsolta. azzal gyors galoppban elvágtatott csapatával azon az úton, amerröl jöttek, Palkonya felé. Hazafelé az adóval Ütjük mindenütt sűrű, már zöldülni kezdő erdők között vezetett, néhol kilépett a fák közül, aztán újra visszament az erdőbe, és ott haladt tovább. Ez a környék különösen alkalmas volt arra, hogy benne kisebb csapatok akár világos nappal is rejtőzötten haladhassanak. Nemsokára elhagyták Falkonyát, majd elvonultak az 1543-ban a törökök által fölégetett szent- trinitási monostor mellett. A templomnak két csonka, füstös tornya, mint két, könyörgésre kinyújtott kar I emelkedett az ég felé. Napenyészetkor érkeztek a mindenfelől sűrű érdők között megbújó Bise faluba. Dandó itt megállította a csapatot. Pihenőt adott, S'''kség volt erre. A lovakat meg kellett etetni és itatni, és a vitézeknek is kellett valamit harapni. Azért is választotta a hadnagy ezt a minden úttól félreeső falut pihenőnek, mert ide már nem messze volt a Pécs—siklósi országút, amelyen állandóan sok török járt, és ez különösen fényes nappal könnyen veszélyt hozhatott volna a kis csapatra. Be kellett várni a teljes besötétedést, hogy ezen az országúton keresztüllépve útjukat folytathassák. A faluba beérve a hadnagy betért az egyik parasztházba, s a parasztasz- szonnyal meleg tejet és egy darab kenyeret küldött ki a fáradt és kimerült Piroskának, majd gondoskodott az öt legény vacsorájáról is. Piroska azonban leszállott a szekérről, bement az asz- szonnyal a házba, ott előbb megmosakodott és megfésül- ködött, amennyire lehetett, rendbehozta ruháját és csak azután ette meg vacsoráját Dandó egészen meg volt lepve, amikor a leányt tisztán, szépen megfésülköd- ve látta kijönni a házból. Nem is mulasztotta el megjegyezni: — No, kis húgom, mög- mosdott és mögszépítközött? Jól töttei Hanem mondanék valamit kegyelmödnek. Ha már ött, jó vóna, ha alunna is utánna öggyet. Fáratt, törődött, mög annak fölötte gyöngécske is. Fihennyön egy hosszút, mire főserkön, már Szigötben fogunk lönni. A turonyi kaland Lassan egészen besötétedett. Ideje volt, hogy tovább menjenek. Hamar fölsorakoztatta kis csapatát és elhagyták a falut. De nem sokáig haladhatták, mert az egyik biztosító lovas visz- szajött, és jelentette, hogy Turonyból az erdő szélén egy csapat török tűz mellett táboroz. Ügy vélte a legény, hogy azok őket várják. — Osztán hányán vannak? — kérdezte Dandó. — Olyanformán löhötnek, mint mink vagyunk, és bátor az sötétség miatt nem tuttunk mindönt möglátni. de az kit láttunk, abbul aztat véljük, hogy nem sokat gondúnak az szógálat- taa, inkább jói lakoznak. — Hát csak eriggy visz- sza, lögyötök csöndbe, én mindjárást fogok mönni utánad. Mihelyt a vitéz elment, Dandó magához hívta Csá- ky Györgyöt és ezt mondta neki: — 20 lovassal előre mö- gyök. Turonynál valami törökök strázsálják az utat. Te az csatával csöndben és nagy vigyázással gyere utánam! Ezután kiválasztotta a húsz embert, a lovak lábait beköttette a szekérben lévő török ruhafélékkel, hogy ne dobogjanak, s elindultak. Csakhamar elnyelte őket az erdő. Amikor odaértek, ahol a két figyelő a bokrok mögül vigyázott, megtekintette az ellenséget. Egy ideig nézelődött jobbra, balra, majd három kis csoportot alakított vitézeiből, s háromfelé küldte őket, hogy kerítsék be az ellenséget, s ha ez megtörtént, olyan éktelen ordítással támadják meg azt, mintha legalább ezren volnának; Mindez olyan rövid idő alatt és meglepetésszerűen történt meg, hogy a törököknek alig volt idejük a védekezésre. Több mint fele részüket levágták, s csak néhánynak sikerült lovára kapva elmenekülnie. A hadnagy nem üldözte őket, de hiába is tette volna! A sötét erdőben erre nem volt lehetőség. Egyet azonban lerántott közülük a lováról és egy fához csapva rabul ejtett, hogy kihallgassa. A török nagy félelembe esett, és azon nyomban kivallotta, hogy a pécsi bég küldte oda őket, s az volt a parancsuk, hogy őket várják az útnál. Maga a bég Garé környékén van. Míg a hadnagy távol volt, Piroska keserves perceket élt át. Látta, hogy Dandó 20 lovassal előre sietett, sejtette, hogy valami baj van. Noha csak tízpercek teltek el, ez a kis idő mégis hosszú óráknak tetszett előtte. — Hová ment az hadnagy úr? — kérdezte a szekere mellett lovaglő vitéztől. — Az bizony rámönt va* lami kontyosokra! Vagyon itt bennük, akár az ebek- bü! — És hadakozni is fog? •—Ügy ám, hiszön éppög annak okáért sietött előre. Bizony kisasszony, nem gye- rökjáték az végbeli vitézöt élöte, nem víg lakozás, nem dombérozás, hanem nehéz harc szűnös-szüntelön az él ötér! És ez így megy ön napton nap mindéltig. Valahányszor csak eemönünk az hódútsági fődre, mindig is maradnak ott néhányan hóttan, és azmlképpön szab- lyánkkal csináltunk magunknak utat Ide, ugyan- azonképön szablyánkkal köl- letik utat vágnunk visszafelé is. — De hiszen éz borzasztó, hogy lehet így élni? (Folytatása következik) i 4 i i I Tüntetés ■ Ausztriában I
