Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-28 / 203. szám

napló Ideológiai és kulturális életűnk fejlődése a Vili, pártkongresszus óta; Eredményes, munkás négy esztendő Beszélgetés Szentistványi Gyulánéval, a Városi Pártbizottság propaganda• és művelődési osztályának vezetőjével 4 -------------------------------------­19M. AUGUSZTUS *8. Pártunk IX. kongresszusá­ra készülünk. Ez az alkalom teszi nagyon időszerűvé a visszapillantást az elmúlt négy esztendőre, ideológiai, kultu­rális életünk fejlődésére a VIII. pártkongresszus óta. Az értékelésnek különös jelentő­séget ad az ideológiai nevelő munkának pártunk politiká­jában elfoglalt központi he­lye, melyet az a felismerés indokol, hogy napjainkban az osztályharc — a gazdaság szfé­ráján kívül — különösen ideológiai téren folyik, és a tudatformálás eredményei a gazdasági feladatok végrehaj­tásában közvetlenül is je­lentkeznek. Munkatársunk kérdéseire a Pécsi városi Párt- végrehajtó Bizottság nevében Szehtistványi Gyuláné elv­társnő, a propaganda és mű­velődési osztály vezetője vá­laszol. Foltozott po itikoi aktivitás — Milyen formában történt a párttagok ideológiai ne­velése, és milyen eredmény­nyel járt? — Az ideológiai képzésben, és ezt előre kell bocsátanom, évről évre nagyobb számban vesznek részt pártonkívüliek is. Ez a megállapítás a párt­oktatásra — ahol négy év alatt több mint 28 ezren ismerked­tek meg a legfontosabb el­méleti kérdésekkel, illetve bel- és külpolitikai esemé­nyekkel —, a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetemére — ahol évenként mintegy ISO hallgató szerzett diplomát — és a városunkban szintén si­kerrel működő marxista kö­zépiskolára egyaránt vonat­kozik. A szervezett oktatási tormákat tömegpolitlkai ren­dezvények egészítették ki. Csak a januári, aktuális kér­désekről tartott pártnapokon több mint harmincezren vet­tek részt. A tervszerű és tu­datos propaganda munka eredményeként fokozódott a párttagság eszmei egysége és a pártonkívüliek politikai ak­tivitása. Ez egy sor fontos kérdés tárgyalásakor. — és a gyakorlatban is megnyilvá­nult. A dolgozók az interna­cionalizmus szellemében fe­jezték ki szolidaritásukat a vietnami nép mellett, párt- szervezeteink felléptek a nyu­gatimádat különböző megje­lenési formái, az anyagi ja­vak jogtalan szerzésében ki­csúcsosodó kispolgári szem­lélet ellen. — Mutatkozik-e fejlődés a közoktatásban az eltelt négy esztendő alatt? _ Akár a művelődési ága­zat költségvetésének alakulá­sát elemezzük, melyet tovább javítanak a szaktárcákhoz tartozó tanintézetek és az SZMT-hez tartozó kulturális intézmények költségvetési ada­tai, akár azt vizsgáljuk, mi­lyen új létesítményekkel bő­vült iskolahálózatunk, kedve­ző eredményre jutunk, mely­nek ismertetésétől csak hely hiányában tekintek el. Külön szót érdemei azonban az is­kolareform, melynek kereté­ben a középfokú oktatás ál­talánossá tételét tűztük ki cé­lul. E célkitűzés megegyezik rohamléptékben fejlődő nép­gazdaságunk érdekeivel és kultúrpolitikánk alapelveivel is. A középfokú oktatás ál­talánossá tételén azonban a közvélemény csak a középis­kolai végzettség általánossá tételét értette, kirekesztve be­lőle az iparitanuló-teépzést. Felsőoktatási intézményeink nem tutdak lépést tartani a középiskolák létszám-gyara­podásával. Mindez a reform helyes alapelveit te vitássá tette sok ember előtt Az is­kolareform másik sarkalatos problémája a munkára neve­lés. Bár az az elképzelés, hogy az 5 + 1-es oktatási formával ki lehet majd elégíteni a nép­gazdaság munkaerő-igényét, a gyakorlatban irreálisnak bizo­nyult; a munkára nevelés, a Szakai munka megszeretteté­se továbbra Is célkitűzésünk maradt, és eddig is komoly eredményekkel járt Ami a felnőttoktatást Sieti. több mint húszezren tanultak mun­kájuk mellett általános isko­lában. gimnáziumban, tech­nikumban gyarapították álta­lános és szakmai műveltségü­ket Á párt hű harcostársai — Milyen fejlődés tapasz­talható a pedagógusok mun­kaerkölcsében, ideológiai- poütikai arculatában? — Már a Vili kongresszus kiemelte, hogy a pedagógu­sok a párt hűséges harcos­társai a társadalmi tudat ala­kításában. munkájuk az ifjú­ság formálásán keresztül az egész társadalomra kisugár­zik. Pedagógusaink politikai­ideológiai képzettsége ma sem alacsonyabb, mint társadal­munk bármely rétegéé. A kü­lönbség „csak” az, hogy az ő felelősségük, éppen munkájuk emberformáló jellege miatt összehasonlíthatatlanul na­gyobb, mint általában a más munkaterületeken dolgozóké. Megállapítható, hogy a peda­gógusok munkaerkölcse jelen­tősen fejlődött, éppen az ok­tatási reform diktálta újsze­rű — és megsokasodott — feladatok megoldása bizonyít­ja ezt. Ugyanakkor egy ki­sebbség gondolkodását még ma te károsan befolyásolja a nacionalizmus, egyes pedagó­gusoknál pedig nemzeti ered­ményeink indokolatlan lebe­csülése tapasztalható. Körük­ben többet kell foglalkozni szocialista építésünk, társa­dalomfejlődésünk kérdéseivel, a munkásmozgalom hagyomá­nyaival, a proletár nemzet­köziséggel. Pozitív jelenség viszont, hogy kultúrpolitikai kérdésekben egységesen és igen határozottan foglalnak állást, igénylik a szocialista művészetet, elítélik a valóság­tól elszakadt művészeti „al­kotásokat". Komoly fejlődés mutatkozik a szervezett ideo­lógiai továbbképzésben. Míg a korábbi öt év alatt a Mar­xista—Leninista Esti Egyete­men mindössze 37 pedagógus végzett, az 1965—66-os tanév­ben már 47-en kezdték meg tanulmányaikat ugyanezen az egyetemen. A párttagság ala­kulása is kedvező az eltelt időszakban, ma már ott tar­tunk, hogy néhány iskola ki­vételével mindenütt önálló alapszervezetek működnek. A város pedagógusainak reálbére a fizetésemelés alkalmával 333 ezer forinttal növekedett, ebben munkájuk fokozott megbecsülését, a társadalom elismerését látják. Kommunista szakemberképzés — Hogyan összegezné a fel­sőoktatás fejlődését váro­sunkban? — Az elmúlt esztendőkben minden felsőoktatási intéz­ményben befejezték a reform alapvető kérdéseinek kimun­kálását. A tanterv- és tan­anyag-korszerűsítési viták egyik jelentős eredménye, hogy hathatósan formálták maguknak az oktatóknak a tudatát te. Felsőoktatási in­tézményeink egyre jobban ve­szik figyelembe a gyakorlati évek követelményeit. A Jog- tudományi Egyetemen példá­ul a jogi jelenségek társadal­mi hátterének megvilágítását, a jogi és nem jogi jellegű társadalmi viszonyok össze­függéseinek megismertetését szolgáló új tantárgyakat ve­zettek be, mint amilyen a marxista szociológia alapjai, a kriminológia, a szervezési ismeretek. Örvendetes jelen­ség a tudományos tevékeny­ség fellendülése, bár egyes helyeken ezt az oktató-nevelő munkától elszakítva igyekez­nek piedesztálra emelni. A kommunista szakemberképzés viszont az oktató-nevelő és a tudományos munka egysé­gét követeli meg. ■=* Milyen fejlődés mutat­kozik az egyetemi ifjúság politikai, erkölcsi arculatá­ban? — Városunk egyetemi ifjú­ságának politikai, erkölcsi ar­culatát a meglévő problémák ellenére alapvetően pozitívan ítéljük meg. Nőtt a közügyek iránti érdeklődés, a hallgatók többsége igényli, hogy az ak­tuális társadalmi problémák­ról magas színvonalú és a valóságnak megfelelő, őszinte tájékoztatást kapjon. Kive­szik részüket a társadalmi építőmuhkából, a legöntuda- tosabbak egyre növekvő szám­ban kérik felvételüket a párt tagjai közé, a munkásőrség­ben külön orvosegyetemi raj tevékenykedik. Ugyanakkor nem hallgathatunk arról sem, hogy éreztetik még hatásu­kat a marxizmussal szemben­álló ideológiai áramlatok, az egyetemi ifjúság egy része pedig politikai kérdésekben meglehetős tájékozatlanságot árul el. Végül néhány szót az egyetemi felvételikről. A VIII. kongresszus határozata alap­ján egyetemeinken eltörölték a származás szerinti kategori­zálást. Az ez évben megjelenő minisztériumi rendelet pedig már — a szaktárgyakban el­ért pontszám mellett — a ma­gatartás fokozottabb figyelem- bevételére te lehetőséget nyújt. Ebben az évben vala­mennyi felsőoktatási intézmé­nyünkben növekedett a fizi­kai munkások gyermekeinek számaránya. Sok új kezdeményezés — Milyen eredményeket ér­tünk el a Vili. kongresszus óta az iskolán kívüli nép művelésben? — Annak előrebocsátásával hogy — és ez elsőrendű fon­tosságú — előnyösen alakul­tak városunkban a népműve­lés tárgyi feltételei, a legna­gyobb fejlődés az üzemek kulturális munkájában mu­tatkozik. Ma már általános | jelenség, hogy a szocialista cím elnyerését célul tűző bri­gádok a „Szocialista módon dolgozni, tanulni és élni” hár- | más jelszó alapján teszik meg 1 vállalásaikat. Kulturális vál-1 lalásaikat közös szórakozások és tanulás formájában telje­sítik. Utóbbi a szocialista bri­gádok erősebb oldala. A „szo­cialista módon élni” fogalmát általában valamilyen humá­nus cselekedettel azonosítják, így árva vagy nehéz sorsú gyerekeket vagy idős, beteg embereket gondoznak, esetleg úttörőcsapatot vagy termelő­szövetkezetet patronálnak. No­ha a dolgozó nők életkörül­ményei a férfiakénál nehezeb­bek, kulturális fejlődésük semmivel sem lassúbb üte­mű. — A népművelés területén sok új, szép kezdeményezés­sel találkoztunk a négy év során. A hagyományos érte­lemben vett művelődési ottho­nokat egyre több modem, iga­zán szép klub váltja fel. A Megyei Könyvtár érdekes bib­liográfiákat állított ősze a Moziüzemi Vállalat filmvetí­téseihez, a Városi Könyvtár diakölcsönzőt nyitott, — po­litechnikai, sport és útlevél­írás részleggel, művészeti fiókkal bővítette hálózatát Az Egyetemi Könyvtárban az országban először alkalmaz­ták az új feldolgozási rend­szert, a Klimo-Könyvtár ál­lományáról címlapfotós kata­lógus készült; Az ismeretter­jesztésben is terjednek a mo­dem formák. A TIT által szervezett ipari és mezőgaz­dasági üzemlátogatásokra, or­szágjárásokra és kirándulá­sokra, a művészek fellépésé­vel tarkított előadásokra gon­dolok. A fejlődést jelzi a Versbarátok Körének, a Mú­zeumbarátok Körének létre­hozása, a művészeti élet terü­letén tapasztalható úgyneve­zett belső nevelő munka? A hivatásos művészi munka fejlődése mellett gazdagodott Pécs öntevékeny művészeti élete is. Elég, ha a Pécsi Ka­marakórusra, a Liszt Ferenc Kórusra, a Mecsek Művészeti Együttesre és a Bóbita-báb- együttesre utalunk, melyek országos bemutatókon, nem egy közülük külföldön is hozzájárult városunk jó­hírének növeléséhez. Kéri Tamás. A drága pótutas Mennyit ér egy futballista lába? Húsz filléréit ötvenezer forint Régóta ismerem, mégis mindig meghökkent az Ál­lami Biztosító Igazgatóságá­gának szobalabirintusa. Szárnyas ajtók tárulnak ki egymás után, de közben öt-hat íróasztalt kell min­den szobában kikerülni, és mennyi embert! Mire meg­fordul az ügyfél a legbelső irodából, ahol a kárszakér­tőkkel volt dolga, zavará­ban visszafelé is kopog azokon az ajtókon, amelye­ken át bement és kezitcsó- kolommal köszön az udvaris sofőrnek, aki kinyitja előtte a kijáratot. De az ügyfelek azért n«m mindig zavartak. Néha szomorúak, máskor maga­biztosak, időnként fenyege- tődzők, vagy türelmesek at­tól függően, hogy mibe ke­veredtek és tud-e segíteni nekik a Biztosító. Szelidletkületú atyafi név- szertnt keresi az igazgató­ság autó-kárszakértőjét, mert Casco biztosítást akar kötni régóta meglevő Skodájára. Kitöltik a nyilatkozatot és a csekket, a biztosítási koc­kázat a befizetést követően érvénybe lép. De az autó- tulajdonos tiltakozik, így nem lesz jó, 6 visszam&nő- leg is fizetni akar, ám a szabályok szerint az lehetet­len. Miért? — kérdik tőle, amikor már kifogytak a magyarázatból. — Miért? Miért? Ha mától lesz ér­vényes a Cascóm, akkor nem fognak kár téríteni a tegnap­előtti karambolért... — Es szomorúan nézi, hogy a CD 03—19-es Trabantért Casco biztosítás alapján épp ak­kor fizetnek ki 16 ezer fo­rintot. Három motort lopott Bi­harvári Lajos 1964. augusz­tusától, két Danuviát és egy Pannóniát. Kicserélte rajtuk a rendszámot, átütötte az al­vázszámot, s mivel a Pannó­niát használta legszíveseb­ben, a két Danuviát elásta. A motorokat lopás ellen biztosították tulajdonosaik, akik rövid időn belül meg is kapták járműveik ellen­értékét. Szívességből vette fel mo­torjára fúrómester barátját egy pécsi bányász. Szabályo­san hajtottak, mégis baleset érte őket, mert beleszalad­tak egy kivilágítatlan lo­vaskocsiba. A pótutas súlyo­son megsérült, majd egy évig nyomta a kórházi ágyat, j amikor felépült, nem tudta folytatni mester­ségét. Az SZTK, illetőleg megkeresésére az AB fize­tett. Több, mint 40 ezer forint volt a kórházi ápolási költség, a gyógyszer és a gyógyászati segédeszközök, havi 2517 forint a baleseti járadék, amivel a pótutas régi és mostani keresete kö­zötti különbséget térítik. A volt fúrómestert, akit el­szenvedett balesetéért szív­ből sajnálnak, csak drága pótutasként emlegetik, mért a balesetével kapcsolatos kifizetések már 150 ezer fo­rintnál tartanak. Mennyit ér egy futballista lába? A személybiztositási csoport naplója szerint sokat, mert a Dózsa Sportkör szép összegű napi kártérítési díj­ra biztosítja labdarúgóit. Az egyesület játékosai attól függően, hogy sérülésük miatt hány napi ápolásra szorulnak, kisebb-nagyobb összegeket kapnak az Állami Biztosítótól. Súlyosabb sé­rülés esetén, amikor hóna­pokra kiesnek a játékból 6—7—8 ezer forintos kár­térítést is kaphatnak. A legmagasabb összeg, amit az utóbbi hónapokban lábsérü­lésért fizettek 8512 forint volt. A rekordot mégis az egyesület volt kapusa tart­ja, nem a kivédett gólok­kal, hanem azzal a 15 ezer forintos kártérítéssel, amit egyetlen, de súlyosan sérüli hüvelykujjáért kapott. 4034 esetben 3 907 338 fo­rintot fizetett ki az év első felében az igazgatóság sze­mélybiztosítási csoportja a károsultaknak. Fél év alatt 34 halálos baleseti é* 129 rokkantsági káresetet vezet­tek be a naplókba. A vona­tok és autóbuszok biztosi* tóit utasai közül hat hónap alatt 66 jelentkezett káréri- téséért, ezeknek összesen 180 ezer forintot utaltak ki. Ezt a tételt terheli az az 50 000 forint is, amit a vo­nat által halálragázolt B. A. családja kapott a vonat­jegyre ragasztott 20 filléres biztosítási bélyeg ellenében. Harsány! Márta ecseknádasdot elhagy- juk, rátérünk egy sa­lakos útra, Öbánya irányá­ba. Soha nem jártam erre, de való igaz, hogy a mere­dek hegyek, keskeny kis szorosok, a hideg vizű, gyors­folyású patak, amelyben állítólag még a pisztráng i> megél, és persze a nagyor barátságos kis falu — Dv. nántúl egyik legszebb vi déke. Késó délután van, a hegyek csúcsán már pára gomolyog. A látvány leg­nyűgöző. Elfogja az emberi a csendes, nyugodt derűi ta­lán mert ide él nem jut már a külvilág zaja. De hol van az új út, amely nem­rég épült, s amiért tulaj­donképpen érkeztünk? — Azon mennek, nem?! Ezt egy fiatalember mondja, a régi kátyus és 'íz új salakos elágazásánál Szóval ez a salakos az.. Derűs reményeim egycsa Dósra elillannak. A három méter széles salakos útvo­nal csalódást okoz, mertazi hittem, majd valami műút­féléről lesz szó, valami ele­gáns építményről, amelyen avatáskor keresztbe feszítik a fehérszalagot, feketébe öltözött vezetők vágják el ollóval taps kíséretében ... satöbbi. Csalódásunkat csak fokozza a keskeny kis hi- íacska, amely oly keskeny, hogy a Volga karcolás nél­kül éppen csak át tud ha- !adni csigamenetnél lassúbb 'empóban. Szidtam is ma­iamban ez elnököt, a tit­kárt, meg mindenkit, de vé­rül magam szégyenkeztem íz elhamarkodott ítéletért. Hogy az út mit jelent ennek a háromszáz lelket í

Next

/
Oldalképek
Tartalom