Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-27 / 202. szám

2 napló 198«. AUGUSZTUS 2T Egy hét a világpolitikában 0 De Gaulle utazása Afrikába és Ázsiába • A nyugatnémet „tábornoklázadás’* 0 A leszerelési értekezlet elnapolása Genfben 0 Wilson erőpróbára készfii A nyugatnémet hadügymi­nisztérium körül kavargó politikai botrány és De Gaulle tábornok elindulá­sa a földgolyót megkerülő, 43 ezer kilométeres útjára; a két esemény új megközelítési módot teremt a nemzetközi élet megfigyelőinek, a válto­zatlanul fennálló súlyos prob­lémák elemzéséhez. De Gaulle ellátogat Kam­bodzsába, a Vietnammal szom­szédos országba s itt — szin­te a helyszínen — tárgyalhat a világ elsőszámú gondjáról, az amerikaiak bűnös és ve- ’ szélyes vietnami agressziójá­ról. Norodom Sihanuk her­ceg, kambodzsai vendéglátó­ja maga is bizonyítékokat tár­hat De Gaulle elé az Egye­sült Államok bűneiről, hiszen nemrég amerikai repülők kambodzsai falvak ellen ugyanolyan kalóztámadásokat hajtottak végre, mint a VDK- ban. A kambodzsai elnök ezért el is tanácsolta Averell Har- rimant, Johnson utazó nagy­követét, aki Phnom Pen ti-be is el akart menni, hogy ki­fejtse a Fehér- Ház urának véleményét, elképzeléseit va­lamilyen vietnami „rendezés”- ről. Harriman helyett az a francia köztársasági elnök lesz a kambodzsai fővárosnak rendkívüli pompával fogadott vendége, akiről köztudomású, hogy a délkelet-ázsiai térség semlegesítését ajánlja az ame­rikai agresszió elutasításával egyidőben. De Gaulle elnök útjának egyik első állomása Addisz Abeba. Az etióp császárral hármas okból találkozik és tárgyal: Hailé Szel áss zié az afrikai kontinensnek kétség­kívül egyik legtekintélyesebb vezéralakja, s vele a francia _;,plnök megvitathatja az afri­kai földrész jövőjének számos átfogó, nagy problémáját (köztudott, hogy 13 volt gyar­mata révén Franciaország itt az elsőszámú érdekelt!), de sor kerül francia—etióp tár­gyalásokra is, lévén a még francia igazgatás alatt álló francia Szórnál! Part olyan terület, amelyre Etiópia is igényt tartani látszik. Mindezeken túlmenően a francia tábornok-elnök Addisz Abebában ki akarja puhatolni az afrikai államok vélekedé­sét a vietnami kérdésről, mi­előtt még Kambodzsában az ázsiai álláspontot megismerné és felvetné a maga új javas­latait a probléma megoldá­sára. Térjünk azonban vissza Európába, annak is nyugati felébe: a hét látszólag várat­lan, nagy eseménye a nyugat­németországi katonai botrány kirobbanása. A kezdet és az ürügy: a Starfighter-ügy. Az Amerikában megrendelt, nyu­gatnémet felségjeles 700 va­dászbombázóból másfél év alatt már 61 zuhant le konst­rukciós hibák és egyéb okok lyiiatt, s a gépek pusztulása 400 millió márka veszteséget okozott a nyugatnémet kincs­tárnak és a Bundeswehmek. M ár egy éve tart a vita: ki a felelős azért, hogy az eredetileg vadászrepülő­nek tervezett gépek a Bundeswehren kettős felada­tot kaptak, atombombák szál­lítására is alkalmassá tették, persze csak többletköltség és kapkodó áttervezés révén. A Luftwaffe főparancsnoka, Pa- nitzki altábornagy a hadügy­minisztériumot hibáztatta egy hírlapi nyilatkozatában, mire Von Hassel hadügyminiszter felfüggesztette állásából. Til­takozásul Trettner, a Bundes­wehr főfelügyelője. akinek nevét a hírhedt „atomakna- zár-terv” tette ismertté, nyug­díjazását kérte. Erhard kancellár egyelőre Von Hassel mellett állt ki. A „tábornoki lázadás” nyomá­sának — nem tudni — med­dig és hogyan fog tudni el- lentállni a hadügyminiszter és az ő személyén keresztül usvancsak támadott kancel­lár. Úgy tűnik, hogy a Bun­deswehr tábornokai nagyobb szerepet követelnek maguk­nak az ország ügyeinek irá­nyításában. Velük szemben azonban természetesen sem Von Hassel ról, sem Erhard ról nem lehet kiállítani a meg- győződéses demokrata és anti- militarista bizonyítványát. <. Sőt! Az erhardi és hasseli po­litika változatlanul a nyugat­német atom fel fegyverzés alap­ján álL Ennek árnyaltabb. fino­mabb megfogalmazása: „Az Egyesült Államok nukleáris együttműködése a Német Szö­vetségi Köztársasággal”. Amint a genfi tizennyolchatalnü le­szerelési értekezleten a szov­jet képviselő rámutatott: a vietnami agresszión kívül a legnagyobb akadálya a lesze­relésnek az az amerikai ál­lásfoglalás, amely ezt a bizrö nyos „nukleáris együttműkö­dést” továbbra is szorgalmaz­ni kívánja. így állhatott élő az a hely­zet, hogy Genfben a leszere­lési értekezlet munkáját ab­bahagyta, s a 286. ülésen — amely az idén az utolsó volt —, meghatározatlan időre el­napolták a további üléseket, Az idén hat hónap alatt sem ért el eredményt a leszerelési értekezlet, az ENSZ közgyű­lése elé terjesztendő jelenté­sében a bizottság megállapít­ja, hogy nem ért el igazi ha­ladást a leszerelésnek sem át­fogó, nagyobb, sem a kisebb, a részleteket érintő kérdései­nek megoldásában. A leszerelés legnyilvánva­lóbb akadálya a nyugati ha­talmak féktelen fegyverkezé­se. Ez azonban gazdasági té­ren is visszaüt: gazdasági gondok foglalkoztatják Bonn­ban az Erhard-kormányt, Lon­donban Wilson munkáspárti kabinetjét, de Washingtonban a Fehér Ház urát és tanács­adóit is. U Thant Mexikóban Bf e z i e • : A Jelenleg két­napos mexikói látogatáson tartózkodó U Thant ENSZ- főtitkár csütörtökön este be­szédet mondott Carillo Flores külügyminiszter díszvaesorá- ján. A főtitkár igen súlyosnak minősítette a világbékét fe­nyegető veszélyeket, s han­goztatta, hogy a második vi­lágháború óta — a koreai há­ború kivételével — nem volt még ilyen feszült a nemzet­közi helyzet. Felidézte az em­beriség atomhalálának ijesztő képét, s „türelemre, az élni és élni hagyni elvének alkal­mazására” hívta fel a szem­benálló feleket. Nyugatnémet robbanóanyag a bécsi merénylethez Újabb dél-tiroli terrorhullám előtt? Béct: A múlt heti bécsi bombamerénylet ügyében fo­lyó nyomozás szálai Nyugat­Németországba vezetnek — jelenti pénteken a bécsi Voiksblatt Kitűnt, hogy az olasz légitársaság irodája el­leni merénylet tettese, Ema- nulel Kubart, osztrák és nyu­gatnémet szélsőjobboldali szervezetek tagjaként több­ször járt az NSZK-ban és — titkos bécsi címére — rend­szeresen érkeztek onnan kül­demények. „A rendőrség úgy Közös hadgyakorlat előtt H iába hirdette meg John­son elnök, hogy a vaj és az ágyú politikája össze- egyeztetlető. A békeidők legnagyobb katonai költség- vetése úgy látszik csak a ha­diiparban elsősorban érdekelt iparágaknak jelent fellendü­lést, másutt, és persze legin­kább az amerikai munkás- családok életében, azt ered­ményezi, hogy asztalukon igen­is kevesebb lesz — a vaj. véli, hogy a nyomok Nyugat- Németországba vezetnek, ahonnan Kubart a robbanó­anyagot kapta” — írja a nép­párti lap. Az Osztrák Szocialista Párt kőnyomatosa emlékeztet rá, hogy a merénylők csoportja régi ismerős: hangadók vol­tak a náci Borodajkewicz pro­fesszor melletti tüntetésen, provokáltak szocialista vitaes­teken, majd Franz Oláh egy­kori belügyminiszter vereke­dő gárdájának tagjaiként tűn­tek feL Minden nappal vilá­gosabb, mennyire jelentős vol­na, ha a biztonsági szervek kö­vetkezetesen végére járnának valamennyi, a merénylőkkel kapcsolatos nyomnak, s ezzel végre kiszárítanák a szélső- jobboldallság ausztriai mocsa­rát. A pénteki osztrák lapok egy része jelentős teret szen­tel Norbert Burger interjújá­nak. A dél-tiroli terroristák egyik vezetője, egykori inns­brucki egyetemi docens, azAP bécsi irodájának adott nyi­latkozatában bejelentette: „A gondosan kiképzett terroris­ták föld alatti harcukat ad­dig folytatják, amíg elérik a célt: a dél-tiroli osztrákok ön­rendelkezési jogát”. Burger egyébként tagadta, hogy a Dél-tiroli Felszabadítási Bízott ság nevű terrorszervezetnek, amelynek egyik vezetője, köze lenne a bécsi bombamerény­lethez. Átszaladt a gát (Folytatás az 1. oldalról) boltattunk is, hogy aki csak teheti, jöjjön gyorsan ásóval, kapával a tó mellé. Ugyanis van itt egy kis tó, ami rövid ideig még felfogta a nyíláson átzúduló vizet, de a tó vize vészesen emelkedett. Ha át­csap az úttesten, a szemközti házsort elkapja a víz. Itt kö­rülbelül százötven lakás ment volna tönkre. Alig tizenöt perc alatt — míg a községben föl-alá szá­guldott a termelőszövetkezet szirénás kocsija — körülbelül 700 ember rohant a színhelyre hívásra. Még azok az asszo­nyok is, akik előtte nap a paprikát szedték, miközben a gát-fogta víz szintje egy mé­terrel már magasabb volt, mint a paprikaföld. — Megfogtuk a Drávát a nyúlgáttal és a házak egye­lőre megmenekültek az ártól. — Remélhetően véglegesen, mert már húzódik vissza las­san ... — mondják többen is. — Mi a céljuk a pátria­lemezekkel? — Most félkörben lezárjuk. Illetve egy „pátriakaput” ha­gyunk, amelyen át a víz vis­szahúzódhat a mederbe. De ha netán mégis áradna, ak­kor a „kaput” lezárjuk és egy ideig védhetjük a töltésen In­neni, falu felőli területet. Szolnoki Marián elnök, de az őrsparancsnok és a párt- titkár Is lelkünkre kötik: — Feltétlenül írják meg. hogy a falu népét a legmé­lyebb elismerés illeti. Ember- feletti. amit ebben a két nap­ban dolgoztak, nemcsak a fér­fiak és asszonyok, hanem a gyerekek is, akik teknőkben, kosarakban, de még mosdó­tálakban is fáradhatatlanul hordták a földet. Az ember legszívesebben magához ölel­né az egész falut — mondta az elnök, nem kis megindult- sággal. Rab Ferenc Magyar és jugoszláv vasutasok páros versenye A pécsi vasútigazgatóság te­rületén működő három határ- állomás az év eleje óta szo­cialista párosversenyben áll a szomszédos jugoszláv határ- állomásokkal. A verseny első értékelésére pénteken Pécsre érkezett Podgorelec Kruna, a zágrábi vasútigazgatóság kép- veselője és Beli Manastir, Koprivnica, Kotoriba állomá­solt vezetői. Az első félévben mindhá- rom átkelési ponton a jugo­szláv vasutasok bizonyultak jobbnak, így dr. Szabó Tibor, a pécsi vasútigazgatóság veze­tője a három jugoszláv határ­állomás főnökének adta át a kétnyelvű felirattal ellátott vörös vándorzászlókat. BEN DE LAJOS: Zrínyi zászlai alatt Kótyavetye séggel! — mondta neiki Deák Balázs, amikor a pénzt átvette tőle. Került még azután sok kitűnő szablya kótyavetyé- re, s mind gazdára talált — 2—20 Ft-os árakon, ami nem is volt drágának mondható, mert akadt köztük nem egy, amelynek ezüstből volt a markolata, sőt még valami­lyen ékkő is díszítette. Hogy szerez ruhát a cigány? Közben a vitézek legin­kább a láb- és karvasakban válogattak. Próbálgatták, melyik volna megfelelő ne­kik. Végül valamennyi el­kelt 20—30 dénáros árön. — A sisakok, buzogányok, tő­rök és a többi fegyverek mind egész olcsón keltek el, mert igen sok volt belőlük, úgyhogy jutott a városi pol­gároknak is. I A fegyverek után a kü- i lönféle finom keleti sely­mekből való ruhafélék és szőnyegek következtek. Szép égszínkék, rózsaszínű és egyéb finom selyemruhák, j meg különféle tarka keleti szőnyegek feküdtek nagy- j számban a földön, lópokró­eokra helyezve. Ezeket kü­lönösen a gazdag polgárok és a leányos mamák néze­gették és vették meg. Volt ott egy különösén szép min­tákkal ékes, valódi nehéz perzsa imaszőnyeg, amely — noha Deák Balázs sok szó­val kínálgatta a pclgárasz- szonyoknak — mégsem kel­lett senkinek. Sajnálták ér­te az 50 forintot. Végre Zrínyi megbízásából Bika Andris vette meg, egy szép nehéz aranylánccal és a hoz­závaló medalionnal együtt mindössze 60 forintért Kim Piroska részére. Ezeknél a kisebb tárgyak­nál már gyorsabban ment az eladás, mert belőlük egy- egy vevő többet is vásá­rolhatott, s így a kótyave- tye végére a halott törö­kökről lehúzott ruhákon kí­vül alig maradt már vala- ! mi. Igaz, ezekből annyi \ volt, hogy három szekérnek : kellett idehoznia. Ezek a j ruhák azonban — hiába ki- | nálgatta őket Deák Ba­lázs egészen olcsón, már nem kellettek senkinek. — No romák — mondta Deák Balázs —. itt vagyon ez sok szép drága ruha, vögyétök mög, ócsón adom! — Nincsen nékink pén- zsink, nagyságos és tekinte­tes vitézslé hadnagy úr, ággyá péz néki, majd meg fogjuk sógálni valami mun­kával! — Péz nékü nem lőhet! W forintot szöggyetök egy­be, akkor minnyát elviheti- tök! Egész életötökre fog lönni ölegendő ruhátok. — Hiszen adnánk mi te­kintetes, naccságos és vi- tézslő hadnagy úr, csak azs a baj, hogy nincsen. Egy alázatos képű, sunyi cigány erre odament Bajo­my Jánoshoz és hátulról megrántotta kissé mentéjét: — Naccságos és vitézslő kapitány úr, aggyon ne­künk 10 forintot. Azs a mennybéli jóságos Üristen is meg fogja áldani érte! Máj amikor sikséges les, le fogjuk muzsikálni! — Hát ha most itt min- gyá elfogjátok járni az ró­katáncot, akkor mög fogom vonni az ruhát nektök — felelte az. — Eljárjuk sívesen, nagy­ságos és tekintetes vitézslő kapitány úr, mindjárást kezsdhetjük is, csak előbb adja ide azstat a tizs forin­tot! — Hogyne?! Így nem al­kuszunk! Előbb járjátok el az táncot, máj annak után­ra mökkapjátok. Rajta, el lőhet kezdöni! No, lett erre olyan ékte­len zsivaj, éneklés, ugrándo- zás, amilyent Sziget azóta se látott! Kacagott minden­ki. Már csuklottak, köny- nyeztek a népek a sok ne­vetéstől. Az elszámolás — No, ölég vót! — ren­delkezett végül is Bajomy. azzal letette a 10 forintot az asztalra. [— Szöggyétek egybe ez sojk lafancot, és kotródjatok innen, ne is lássalak ben- netököt. Nem tuttok tik táncúni! Ha ezt előbb tut- tajm vóna, nem égértem vóna mög az pézt! No. vi­gyétek hamarsággaa, míg- lön mög nem tanálom bán ni |A cigányok — úgy látszik mór jól ismerhették Bajo­mat —, hamar összekap­kodták a töméntelen ron- gröt, s azután, iszkiri, siet- tek haza Patára. jMár erősen sötétedet» így, ami kevés eladatlan hcflmi még maradt, azt egv szekérre rakták föl és be­szállították a katonai szer: tárba. A két megbízott em- bejr pedig Radován had- najggyal hozzáfogott a pénz mlegolvasásához. Gyertyát kellett gyújtani. Amikor elkészült a számadás. Deák Bsjlázs fölállott és így szólt.: Kedvös Barátaim! Im­már végére möntünk az kótyavetyének. és miképpön láttyuk, az fölötte jól ho­zott. Az eladózásbu kaptunk 2 8Ö6 forintot, az megholt töröktül eevött péz vót 1 362 forint, úgyhogy mindegyben 41Ö8 forint péz vagyon tt- tört. (Folytatása következik) \ ti A Varsói Szerződés négy tagállamának közös hadgyakorlatára ■ rövidesen sor kerül. Képünkön: a Magyar Néphadsereg tiszt- : jeinek egy csoportja, akik a közös hadgyakorlatra már Ceske t Budejovicébe érkeztek. 16. — 110-et adok érte. — Tyüh az ponciusát. — szólta el magát Radován — soha is még nem hallottam, hogy valaki ennyi pézt adott í vóna egy szablyáért! Igaz, Fölötte szép és a pengéje is sokérő, de az enyém — bár nem olyan szép és nem is dömöcki acélbul való —, mégis mögtöszi aztat, akit ez is. , — Hát akkor mastan fog , látni kegyelmöd olyant, aki 120 forintot is mögad érte — szólt bele Alapy Gáspár. A szablya kézről kézre járva visszakerült Deák Ba­lázshoz, aki azt magasra emelve fölkiáltott: — 120 forint. Ki ad töb­bet érte? — Én mögadok 130-at — J mondta most Bajomy Já­nos. — Hát akkor lögyön 135! ■ — verte fel az árat Alapy . Gáspár. — De már nem engedőm másnak! — mondta Ba­jomy —. Lögyön hát 150! ; ] S mivel ezen felül már I i senki többet nem ígért, a ■ ; szablya végérvényesen a ■ I fiatal Bajomy Jánosé lett. > I — Használjad jó egész-

Next

/
Oldalképek
Tartalom