Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-27 / 202. szám
2 napló 198«. AUGUSZTUS 2T Egy hét a világpolitikában 0 De Gaulle utazása Afrikába és Ázsiába • A nyugatnémet „tábornoklázadás’* 0 A leszerelési értekezlet elnapolása Genfben 0 Wilson erőpróbára készfii A nyugatnémet hadügyminisztérium körül kavargó politikai botrány és De Gaulle tábornok elindulása a földgolyót megkerülő, 43 ezer kilométeres útjára; a két esemény új megközelítési módot teremt a nemzetközi élet megfigyelőinek, a változatlanul fennálló súlyos problémák elemzéséhez. De Gaulle ellátogat Kambodzsába, a Vietnammal szomszédos országba s itt — szinte a helyszínen — tárgyalhat a világ elsőszámú gondjáról, az amerikaiak bűnös és ve- ’ szélyes vietnami agressziójáról. Norodom Sihanuk herceg, kambodzsai vendéglátója maga is bizonyítékokat tárhat De Gaulle elé az Egyesült Államok bűneiről, hiszen nemrég amerikai repülők kambodzsai falvak ellen ugyanolyan kalóztámadásokat hajtottak végre, mint a VDK- ban. A kambodzsai elnök ezért el is tanácsolta Averell Har- rimant, Johnson utazó nagykövetét, aki Phnom Pen ti-be is el akart menni, hogy kifejtse a Fehér- Ház urának véleményét, elképzeléseit valamilyen vietnami „rendezés”- ről. Harriman helyett az a francia köztársasági elnök lesz a kambodzsai fővárosnak rendkívüli pompával fogadott vendége, akiről köztudomású, hogy a délkelet-ázsiai térség semlegesítését ajánlja az amerikai agresszió elutasításával egyidőben. De Gaulle elnök útjának egyik első állomása Addisz Abeba. Az etióp császárral hármas okból találkozik és tárgyal: Hailé Szel áss zié az afrikai kontinensnek kétségkívül egyik legtekintélyesebb vezéralakja, s vele a francia _;,plnök megvitathatja az afrikai földrész jövőjének számos átfogó, nagy problémáját (köztudott, hogy 13 volt gyarmata révén Franciaország itt az elsőszámú érdekelt!), de sor kerül francia—etióp tárgyalásokra is, lévén a még francia igazgatás alatt álló francia Szórnál! Part olyan terület, amelyre Etiópia is igényt tartani látszik. Mindezeken túlmenően a francia tábornok-elnök Addisz Abebában ki akarja puhatolni az afrikai államok vélekedését a vietnami kérdésről, mielőtt még Kambodzsában az ázsiai álláspontot megismerné és felvetné a maga új javaslatait a probléma megoldására. Térjünk azonban vissza Európába, annak is nyugati felébe: a hét látszólag váratlan, nagy eseménye a nyugatnémetországi katonai botrány kirobbanása. A kezdet és az ürügy: a Starfighter-ügy. Az Amerikában megrendelt, nyugatnémet felségjeles 700 vadászbombázóból másfél év alatt már 61 zuhant le konstrukciós hibák és egyéb okok lyiiatt, s a gépek pusztulása 400 millió márka veszteséget okozott a nyugatnémet kincstárnak és a Bundeswehmek. M ár egy éve tart a vita: ki a felelős azért, hogy az eredetileg vadászrepülőnek tervezett gépek a Bundeswehren kettős feladatot kaptak, atombombák szállítására is alkalmassá tették, persze csak többletköltség és kapkodó áttervezés révén. A Luftwaffe főparancsnoka, Pa- nitzki altábornagy a hadügyminisztériumot hibáztatta egy hírlapi nyilatkozatában, mire Von Hassel hadügyminiszter felfüggesztette állásából. Tiltakozásul Trettner, a Bundeswehr főfelügyelője. akinek nevét a hírhedt „atomakna- zár-terv” tette ismertté, nyugdíjazását kérte. Erhard kancellár egyelőre Von Hassel mellett állt ki. A „tábornoki lázadás” nyomásának — nem tudni — meddig és hogyan fog tudni el- lentállni a hadügyminiszter és az ő személyén keresztül usvancsak támadott kancellár. Úgy tűnik, hogy a Bundeswehr tábornokai nagyobb szerepet követelnek maguknak az ország ügyeinek irányításában. Velük szemben azonban természetesen sem Von Hassel ról, sem Erhard ról nem lehet kiállítani a meg- győződéses demokrata és anti- militarista bizonyítványát. <. Sőt! Az erhardi és hasseli politika változatlanul a nyugatnémet atom fel fegyverzés alapján álL Ennek árnyaltabb. finomabb megfogalmazása: „Az Egyesült Államok nukleáris együttműködése a Német Szövetségi Köztársasággal”. Amint a genfi tizennyolchatalnü leszerelési értekezleten a szovjet képviselő rámutatott: a vietnami agresszión kívül a legnagyobb akadálya a leszerelésnek az az amerikai állásfoglalás, amely ezt a bizrö nyos „nukleáris együttműködést” továbbra is szorgalmazni kívánja. így állhatott élő az a helyzet, hogy Genfben a leszerelési értekezlet munkáját abbahagyta, s a 286. ülésen — amely az idén az utolsó volt —, meghatározatlan időre elnapolták a további üléseket, Az idén hat hónap alatt sem ért el eredményt a leszerelési értekezlet, az ENSZ közgyűlése elé terjesztendő jelentésében a bizottság megállapítja, hogy nem ért el igazi haladást a leszerelésnek sem átfogó, nagyobb, sem a kisebb, a részleteket érintő kérdéseinek megoldásában. A leszerelés legnyilvánvalóbb akadálya a nyugati hatalmak féktelen fegyverkezése. Ez azonban gazdasági téren is visszaüt: gazdasági gondok foglalkoztatják Bonnban az Erhard-kormányt, Londonban Wilson munkáspárti kabinetjét, de Washingtonban a Fehér Ház urát és tanácsadóit is. U Thant Mexikóban Bf e z i e • : A Jelenleg kétnapos mexikói látogatáson tartózkodó U Thant ENSZ- főtitkár csütörtökön este beszédet mondott Carillo Flores külügyminiszter díszvaesorá- ján. A főtitkár igen súlyosnak minősítette a világbékét fenyegető veszélyeket, s hangoztatta, hogy a második világháború óta — a koreai háború kivételével — nem volt még ilyen feszült a nemzetközi helyzet. Felidézte az emberiség atomhalálának ijesztő képét, s „türelemre, az élni és élni hagyni elvének alkalmazására” hívta fel a szembenálló feleket. Nyugatnémet robbanóanyag a bécsi merénylethez Újabb dél-tiroli terrorhullám előtt? Béct: A múlt heti bécsi bombamerénylet ügyében folyó nyomozás szálai NyugatNémetországba vezetnek — jelenti pénteken a bécsi Voiksblatt Kitűnt, hogy az olasz légitársaság irodája elleni merénylet tettese, Ema- nulel Kubart, osztrák és nyugatnémet szélsőjobboldali szervezetek tagjaként többször járt az NSZK-ban és — titkos bécsi címére — rendszeresen érkeztek onnan küldemények. „A rendőrség úgy Közös hadgyakorlat előtt H iába hirdette meg Johnson elnök, hogy a vaj és az ágyú politikája össze- egyeztetlető. A békeidők legnagyobb katonai költség- vetése úgy látszik csak a hadiiparban elsősorban érdekelt iparágaknak jelent fellendülést, másutt, és persze leginkább az amerikai munkás- családok életében, azt eredményezi, hogy asztalukon igenis kevesebb lesz — a vaj. véli, hogy a nyomok Nyugat- Németországba vezetnek, ahonnan Kubart a robbanóanyagot kapta” — írja a néppárti lap. Az Osztrák Szocialista Párt kőnyomatosa emlékeztet rá, hogy a merénylők csoportja régi ismerős: hangadók voltak a náci Borodajkewicz professzor melletti tüntetésen, provokáltak szocialista vitaesteken, majd Franz Oláh egykori belügyminiszter verekedő gárdájának tagjaiként tűntek feL Minden nappal világosabb, mennyire jelentős volna, ha a biztonsági szervek következetesen végére járnának valamennyi, a merénylőkkel kapcsolatos nyomnak, s ezzel végre kiszárítanák a szélső- jobboldallság ausztriai mocsarát. A pénteki osztrák lapok egy része jelentős teret szentel Norbert Burger interjújának. A dél-tiroli terroristák egyik vezetője, egykori innsbrucki egyetemi docens, azAP bécsi irodájának adott nyilatkozatában bejelentette: „A gondosan kiképzett terroristák föld alatti harcukat addig folytatják, amíg elérik a célt: a dél-tiroli osztrákok önrendelkezési jogát”. Burger egyébként tagadta, hogy a Dél-tiroli Felszabadítási Bízott ság nevű terrorszervezetnek, amelynek egyik vezetője, köze lenne a bécsi bombamerénylethez. Átszaladt a gát (Folytatás az 1. oldalról) boltattunk is, hogy aki csak teheti, jöjjön gyorsan ásóval, kapával a tó mellé. Ugyanis van itt egy kis tó, ami rövid ideig még felfogta a nyíláson átzúduló vizet, de a tó vize vészesen emelkedett. Ha átcsap az úttesten, a szemközti házsort elkapja a víz. Itt körülbelül százötven lakás ment volna tönkre. Alig tizenöt perc alatt — míg a községben föl-alá száguldott a termelőszövetkezet szirénás kocsija — körülbelül 700 ember rohant a színhelyre hívásra. Még azok az asszonyok is, akik előtte nap a paprikát szedték, miközben a gát-fogta víz szintje egy méterrel már magasabb volt, mint a paprikaföld. — Megfogtuk a Drávát a nyúlgáttal és a házak egyelőre megmenekültek az ártól. — Remélhetően véglegesen, mert már húzódik vissza lassan ... — mondják többen is. — Mi a céljuk a pátrialemezekkel? — Most félkörben lezárjuk. Illetve egy „pátriakaput” hagyunk, amelyen át a víz visszahúzódhat a mederbe. De ha netán mégis áradna, akkor a „kaput” lezárjuk és egy ideig védhetjük a töltésen Inneni, falu felőli területet. Szolnoki Marián elnök, de az őrsparancsnok és a párt- titkár Is lelkünkre kötik: — Feltétlenül írják meg. hogy a falu népét a legmélyebb elismerés illeti. Ember- feletti. amit ebben a két napban dolgoztak, nemcsak a férfiak és asszonyok, hanem a gyerekek is, akik teknőkben, kosarakban, de még mosdótálakban is fáradhatatlanul hordták a földet. Az ember legszívesebben magához ölelné az egész falut — mondta az elnök, nem kis megindult- sággal. Rab Ferenc Magyar és jugoszláv vasutasok páros versenye A pécsi vasútigazgatóság területén működő három határ- állomás az év eleje óta szocialista párosversenyben áll a szomszédos jugoszláv határ- állomásokkal. A verseny első értékelésére pénteken Pécsre érkezett Podgorelec Kruna, a zágrábi vasútigazgatóság kép- veselője és Beli Manastir, Koprivnica, Kotoriba állomásolt vezetői. Az első félévben mindhá- rom átkelési ponton a jugoszláv vasutasok bizonyultak jobbnak, így dr. Szabó Tibor, a pécsi vasútigazgatóság vezetője a három jugoszláv határállomás főnökének adta át a kétnyelvű felirattal ellátott vörös vándorzászlókat. BEN DE LAJOS: Zrínyi zászlai alatt Kótyavetye séggel! — mondta neiki Deák Balázs, amikor a pénzt átvette tőle. Került még azután sok kitűnő szablya kótyavetyé- re, s mind gazdára talált — 2—20 Ft-os árakon, ami nem is volt drágának mondható, mert akadt köztük nem egy, amelynek ezüstből volt a markolata, sőt még valamilyen ékkő is díszítette. Hogy szerez ruhát a cigány? Közben a vitézek leginkább a láb- és karvasakban válogattak. Próbálgatták, melyik volna megfelelő nekik. Végül valamennyi elkelt 20—30 dénáros árön. — A sisakok, buzogányok, tőrök és a többi fegyverek mind egész olcsón keltek el, mert igen sok volt belőlük, úgyhogy jutott a városi polgároknak is. I A fegyverek után a kü- i lönféle finom keleti selymekből való ruhafélék és szőnyegek következtek. Szép égszínkék, rózsaszínű és egyéb finom selyemruhák, j meg különféle tarka keleti szőnyegek feküdtek nagy- j számban a földön, lópokróeokra helyezve. Ezeket különösen a gazdag polgárok és a leányos mamák nézegették és vették meg. Volt ott egy különösén szép mintákkal ékes, valódi nehéz perzsa imaszőnyeg, amely — noha Deák Balázs sok szóval kínálgatta a pclgárasz- szonyoknak — mégsem kellett senkinek. Sajnálták érte az 50 forintot. Végre Zrínyi megbízásából Bika Andris vette meg, egy szép nehéz aranylánccal és a hozzávaló medalionnal együtt mindössze 60 forintért Kim Piroska részére. Ezeknél a kisebb tárgyaknál már gyorsabban ment az eladás, mert belőlük egy- egy vevő többet is vásárolhatott, s így a kótyave- tye végére a halott törökökről lehúzott ruhákon kívül alig maradt már vala- ! mi. Igaz, ezekből annyi \ volt, hogy három szekérnek : kellett idehoznia. Ezek a j ruhák azonban — hiába ki- | nálgatta őket Deák Balázs egészen olcsón, már nem kellettek senkinek. — No romák — mondta Deák Balázs —. itt vagyon ez sok szép drága ruha, vögyétök mög, ócsón adom! — Nincsen nékink pén- zsink, nagyságos és tekintetes vitézslé hadnagy úr, ággyá péz néki, majd meg fogjuk sógálni valami munkával! — Péz nékü nem lőhet! W forintot szöggyetök egybe, akkor minnyát elviheti- tök! Egész életötökre fog lönni ölegendő ruhátok. — Hiszen adnánk mi tekintetes, naccságos és vi- tézslő hadnagy úr, csak azs a baj, hogy nincsen. Egy alázatos képű, sunyi cigány erre odament Bajomy Jánoshoz és hátulról megrántotta kissé mentéjét: — Naccságos és vitézslő kapitány úr, aggyon nekünk 10 forintot. Azs a mennybéli jóságos Üristen is meg fogja áldani érte! Máj amikor sikséges les, le fogjuk muzsikálni! — Hát ha most itt min- gyá elfogjátok járni az rókatáncot, akkor mög fogom vonni az ruhát nektök — felelte az. — Eljárjuk sívesen, nagyságos és tekintetes vitézslő kapitány úr, mindjárást kezsdhetjük is, csak előbb adja ide azstat a tizs forintot! — Hogyne?! Így nem alkuszunk! Előbb járjátok el az táncot, máj annak utánra mökkapjátok. Rajta, el lőhet kezdöni! No, lett erre olyan éktelen zsivaj, éneklés, ugrándo- zás, amilyent Sziget azóta se látott! Kacagott mindenki. Már csuklottak, köny- nyeztek a népek a sok nevetéstől. Az elszámolás — No, ölég vót! — rendelkezett végül is Bajomy. azzal letette a 10 forintot az asztalra. [— Szöggyétek egybe ez sojk lafancot, és kotródjatok innen, ne is lássalak ben- netököt. Nem tuttok tik táncúni! Ha ezt előbb tut- tajm vóna, nem égértem vóna mög az pézt! No. vigyétek hamarsággaa, míg- lön mög nem tanálom bán ni |A cigányok — úgy látszik mór jól ismerhették Bajomat —, hamar összekapkodták a töméntelen ron- gröt, s azután, iszkiri, siet- tek haza Patára. jMár erősen sötétedet» így, ami kevés eladatlan hcflmi még maradt, azt egv szekérre rakták föl és beszállították a katonai szer: tárba. A két megbízott em- bejr pedig Radován had- najggyal hozzáfogott a pénz mlegolvasásához. Gyertyát kellett gyújtani. Amikor elkészült a számadás. Deák Bsjlázs fölállott és így szólt.: Kedvös Barátaim! Immár végére möntünk az kótyavetyének. és miképpön láttyuk, az fölötte jól hozott. Az eladózásbu kaptunk 2 8Ö6 forintot, az megholt töröktül eevött péz vót 1 362 forint, úgyhogy mindegyben 41Ö8 forint péz vagyon tt- tört. (Folytatása következik) \ ti A Varsói Szerződés négy tagállamának közös hadgyakorlatára ■ rövidesen sor kerül. Képünkön: a Magyar Néphadsereg tiszt- : jeinek egy csoportja, akik a közös hadgyakorlatra már Ceske t Budejovicébe érkeztek. 16. — 110-et adok érte. — Tyüh az ponciusát. — szólta el magát Radován — soha is még nem hallottam, hogy valaki ennyi pézt adott í vóna egy szablyáért! Igaz, Fölötte szép és a pengéje is sokérő, de az enyém — bár nem olyan szép és nem is dömöcki acélbul való —, mégis mögtöszi aztat, akit ez is. , — Hát akkor mastan fog , látni kegyelmöd olyant, aki 120 forintot is mögad érte — szólt bele Alapy Gáspár. A szablya kézről kézre járva visszakerült Deák Balázshoz, aki azt magasra emelve fölkiáltott: — 120 forint. Ki ad többet érte? — Én mögadok 130-at — J mondta most Bajomy János. — Hát akkor lögyön 135! ■ — verte fel az árat Alapy . Gáspár. — De már nem engedőm másnak! — mondta Bajomy —. Lögyön hát 150! ; ] S mivel ezen felül már I i senki többet nem ígért, a ■ ; szablya végérvényesen a ■ I fiatal Bajomy Jánosé lett. > I — Használjad jó egész-
