Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-20 / 197. szám
OLVASÓLÁMPA Béke és háború Az újságban olvasom: a polgári légiforgalom elmúlt évi statisztikája minden korábbinál nagyobb forgalmat mutat a világon. Az egy utasra jutó balesetek száma mégis csökken. A legbiztonságosabb, a leggyorsabb távolsági közlekedési eszköz tehát a repülőgép. — Ugyanabban az újságban egy másik hír: B—52-es óriásgépek a demilitarizált övezetet bombázták Vietnámban. A bombák lakóházakat, iskolákat, kórházakat döntöttek romba; nők, gyermekek haltak meg. Ugyanaz a technikai találmány a haladás és a pusztítás eszköze. Távolságot legyőző közlekedési eszköz és halált okozó fegyver. A hiba nyilvánvalóan nem a gépben van. A technika nem cél, hanem eszköz. „Akik megriadnak a technika haladásától — azt hiszem —, összetévesztik az eszközt és a célt. Ha valaki csak anyagi javak reményében harcol, nem szerez semmit, amiért érdemes élni. A gép azonban nem cél. A repülőgép sem cél: eszköz csupán. Éppolyan eszköz, mint az eke” — Ezeket a sorokat már Antoine de Saint-Exupéry mondja immár magyarul is hozzáférhető egyik munkájában. (Három regénye egyetlen kötetben Éjszakai repülés címmel a minap jelent meg. Saint-Exupéry nem volt „hivatásos” író, mégis remekműveket alkotott. Nem az életmű gazdagsága, terjedelme, meghökkentő újszerűsége avatja íróvá, hanem tehetsége, emeri tisztessége, elhivatottsága, humanitása. Egy új technikai találmány „csodájának” volt a részese, az éjszakai repülés első kísérleteinek volt végrehajtója, a levegő birtokbavételének volt egyik úttörője. Gépekről, kényszerleszállásokról, repülőterekről, hangárokról ír, mégis munkáiban legtöbbet az emberről tudunk meg. A hajdani technikai csodát: a kétszázhetven kilométeres sebességet, a szikratávírót, a hat-hétezer méteres magasságot ma már többszörösen túlszárnyalta a világ. Mivel Saint-Exupery-t azonban elsősorban nem ez, hanem az ember minden körülmények közötti viselkedési formái, a hőssé emelő küzdelem, az életszeretet, a tapasztalatból születő törvények fölfedezése érdekli, könyve ma is megrendítő olvasmány. Írásai az elszemélytelenedő élet, a halálfélelem, a magánosság ellenében — a föld, víz és tűz után a negyedik elem, a levegő meghódításának hősi korából küldött — művészi tudósítások: a modem emberhez szóló mai példabeszédek. Ernest Hemingway is az az író volt, aki nem ismerte a félelmet. Szinte kereste a veszélyt. Jóformán nem volt századunkban olyan kisebb- nagyobb csetepaté, ahol ne fordult volna meg. Békés napokon is fegyvert vett a kezébe: vadászni járt, és sportja: a bikaviadal volt. Az érett író, a frontokat járt hajdani katona a negyvenes évek végén mégegyszer visz- szatért küzdelmeinek színhelyére, s egy csodálatosan szép regényben summázta élete tapasztalatait. A folyón át a fák közé most magyar nyelven is megjelent Az írót nem kell bemutatni. Alighanem az egyik legnépszerűbb — hogy ne mondjuk: legdivatosabb — nyugati író nálunk. Stílusa iskolát teremtett; a fiatal írók közül sokan tőle tanulják a mesterség szabályait. Népszerűségének jele. hogy , már parodizálni lehet, persze csak olyan szinten érdemes, mint Illyés Gyula tette. Tíz éves hallgatás után, Az öreg halász-szál csaknem egyidőben írta ezt a regényét. Személyes elemekkel sosem fukarkodott műveiben, legtöbbet önmagáról talán mégis itt árul el. A regénynek három „rétege” van. Hőse, Cantwell, a második világháború után Triesztben állomásozó amerikai ezredes Velencébe utazik néhány napra. Egy vadkacsa- vadászat és egy fiatal lánynyal való találkozás leírása a regény jelen-ideje. Ebbe szövi az író a katona első és második világháborús emlékeit. A háborús emlékekkel különös hangon felesel a költőien finom szerelem rajza. Az ezredesnek a könyv utolsó lapjain megörökített halála — az élettől búcsúzó író intése egyben. Monoton, szenvtelen párbeszédek zuhataga ömlik végig a regényen, a pillanatképszerű fejezetekben múlt és jelen olvad egybe, vízió és valóság színei oldódnak egymásba Cantwell emlékezéseiben. Katona a regény főhőse, de a könyv a béke himnusza. Háborús emlékek kavarognak a könyv lapjain, de ezek az emlékek a békére szavaznak. A főhős halálával végződik a történet, de a regény valójában az élet értékét hirdeti. Szép az élet ég élni szép ... Emberek, vigyázzatok az életre.i. Két író, egy franda és egy amerikai, jóformán kortársai egymásnak, két egészen különböző műben így hirdetik szinte ugyanazt a törvényt: az élet szépségét és a háború, a pusztítás gyalázatát;.; T. T. Gazdag választékot nyújtalak a Műszaki Könyvkiadónál a közelmúltban megjelent művek: több olyan munkával is találkozunk, melyek jelentős hiányt szüntetnek meg, s egy-egy terület átfogó elemzését adják. Az Építők zsebkönyve — Hír Alajos szerkesztésében — a magasépítő munka leglényegesebb adatait, számításait tartalmazza, a többi között a statika területéről is, s áttekinthető összefoglalást nyújt az idevágó rendeletekről, és szabványokról. Szőkébb területről ugyan, de hasonlóan tájékoztat Z. Martinék —? J. Rehor könyve, a Hogyan működik az óra? Az óragyártás alapvető műszaki folyamatainak összefoglalása mellett a könyv részletes leírást tartalmaz a különböző óratípusokról — így például a stopperóráikról — s igen sok ábrával könnyíti meg az olvasó dolgát. A kiadó gondozásában meg-: jelenő sorozatok is új köte- j tekkel gazdagodtak. A foto- \ sorozatban Kleeberg Zoltán fi: fotóvegyszerek előállításával I ismerteti meg az amatörfotó- jj zás hódolóit, az automatizálás i sorozatban két érdekes munka f jelent meg újabban. A. Ahr- hardt: Távvezérlés és P. Hum- rnitzsch: Automatika rendszerek megbízhatósága című könyve. Előbbi a távvezérlési technika fejlődésének, a berendezések és segédberendezések tökéletesedésének megmutatása mellett részletesen foglalkozik az átviteli utak problematikájával is; utóbbi az automatika rendszerek megbízhatóságának elvi alapjait elemzi, majd igen alapos összefoglalást ad a hibák fajairól és okairól, valamint a karbantartás és ellenőrzés mibenlétéről. A korrózióvédelem sorozatban dr. Vámos Endre könyve jelent meg Átmeneti korrózióvédelem zsírokkal és olajokkal címmel. A fenolok, észterek, savak és más anyagok hatékonyságának. ellenőrzésének, felhasználásuk lehetőségednek ismertetésén túl a szerző átfogó képet ad a címben szereplő kérdéscsoport egészéről. Az Ipari Szakkönyvtár új kötete dr. Gurmai Mihály: Üveghőmérők gyártása című munkája. A különböző sorozatok továbbfejlesztése mellett a kiadó nagy gondot fordít arra is, hogy lépést tartva a gyorsütemű műszaki fejlődéssel, a több területen ma még eléggé szegényes magyar nyelvű technikai irodalmat egy-egy szakág egészét átfogó művel gazdagítsa. A közelmúltban megjelent munkák közül két ilyet említünk. Fazlollah M. Róza testes könyve a Bevezetés az információelméletbe címet viseli. Az amerikai szerző a témakör valamennyi területét tárgyalja, s a nemcsak a híradástechnikában, hanem másutt is mind nagyobb szerephez jutó szaktudomány művelőit nélkülözhetetlen kézikönyvvel ajándékozza meg. Dzsagaspanjan — Romm — Tatocsenko: Vegyipari folyamatok ellenőrzése, szabályozása radioaktív izotópokkal című könyve ugyancsak átfogó, alapvető munka, e korszerű technika használatának szovjet tapasztalatait ismertetik, majd részletesen foglalkoznak az izotópos mérőfejjel ellátott műszerek működésével, alkalmazásuk sokféle lehetőségével. „Keveset egyetek, kegy holnapra is jusson egy falatka" Dokumentumok a Horthy-korszakból Az Országos Levéltárban őrzik a Horthy- korszak Földművelésügyi Minisztériumának, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumának az iratait. Ezek között a dukomentumok és a Párttörténeti Intézet Archívumában őrzött iratok között sok ezer egykor parasztok, vagy parasztok megbízottja által írt levelet, kérvényt, valamint néhány ezeket az okmányokat kiegészítő, különböző hatóságok által felvett jegyzőkönyvet találunk. Ezek a kormányzóhoz, kormányzónéhoz, miniszterelnökhöz, miniszterekhez, képviselőkhöz, különböző hatóságokhoz, előjáróságokhoz írt esetenként fojtott szenvedélyű panaszok, máskor rejtett, olykor nyílt fenyegetéseket is tartalmazó folyamodványok, ismét máskor önemésztő, önmarcangoló hangú könyörgések egy letűnt korszak tragikusan szomorú vádlói. Eddig is ismertük a két világháború közötti magyar falu szomorú képét, a szörnyű valóságot, de ezek a levelek talán minden eddigi forrásnál, minden eddigi ismeretünknél szörnyűbb, megrázóbb képet festenek. Minden eddigi dokumentumnál többet mondanak. Minden eddigi dokumentumnál jobban vádolják a kizsákmányoló földbirtokosokat, a hatalmaskodó jószágigazgatókat és a hatalom többi részeseit, élvezőit, valamint a korrupt, körmönfont hivatalnokokat. A paraszti élet szinte valamennyi területére utalnak ezek a levelek. Dokumentumai a paraszti nyomorúságnak, de egyben bizonyítékai annak is, hogy a szörnyű megtorlás miatt csak olykor-olykor fellobbanó paraszti ellenállás, a Horthy-korszak legsötétebb éveiben is, mindvégig elevenen élt, szenvedélyesen izzott Lehetetlen ezeket az okmányokat a történész tárgyilagosságával, józan, hideg szemlélődéssel tanulmányozni. Nem lehet ezeket a leveleket, jegyzőkönyveket elfogulatlanul olvasni, ismertetni. A lippói munkanélküliek beadványa De az okmányok magukért is beszélnek. íme három Baranya megyei dokumentum. Az elsőt Lippóról 1925 április 11-én írta 33 munkanélküli aratómunkás a földművelésügyi miniszterhez. Beadványukban alázatosan esedeznek Ferenc főherceg uradalmában való további alkalmazásukért és kérik ehhez a miniszter segítségét. Kérelmük rávilágít a Horthy-rendszer egyik legnagyobb csalásának, egyik legnagyobb szemfényvesztésének a Nagyatádi-féle földreformnak a lényegére, illetve arra, hogy milyen sors várt azokra a nincstelenekre, akik el merték fogadni a kormány által, súlyos megváltás ellenében adott rossz földeket íme a kérvény: „Nagyméltóságos Földművelésügyi Miniszter Ur! Alulírott földmunkások alázatos kérelemmel fordulnak az alábbi indokokkal a Nagyméltóságos Miniszter Úrhoz ... mert aratási idő alatt munka nélkül állunk és kenyerünket nem tudjuk megkeresni. Mi alulírottak és elődeink kenyerünket eddig megkerestük a Frigyes főhercegi uradalomban (Károly és Marjanna) — rosszul írják a nevet, helyesen: Marianna — (majorban), úgy napszámban, mint aratásban. Sajnos a folyó évre az uradalmi intéző úr kizárt és nem vesz fel többé aratónak, a kenyerünket nem tudjuk biztosítani, a megélhetésünk ezáltal veszélyeztetve van. A keresetünkből azért lettünk kizárva, mert mindenki a földreform végrehajtása folytán 1—3 hold földet kapott és az intéző úr a folyó évi vállalkozásra, úgy mint azelőtti években, visszautasított azzal, hogy „nincsen szükségem magukra" adtam földet, gazdálkodjanak! A munkásokat idegen helyről hozatták. Ismételten alázatosan kérjük a Nagyméltóságos Miniszter urat a fiüti kérelmünket pártfogás alá vonni, hogy továbbra is a kenyerünket megkereshessük. Maradtunk alázatos szolgálja.. Baranya megye alispánja 1925 május 18-án a földművelésügyi miniszternek írt jelentésében elismeri a panasz jogosságát. A földművelésügyi miniszter azonban ennek ellenére sem intézkedett a munka nélkül maradt nincstelen aratómunkások elhelyezése érdekében. A lippóiak kérvényét még csak válaszra sem méltatták, intézkedés nélkül helyezték azt el a Földművelésügyi Minisztérium irattárában: Baranyai cselédlakások 1929-ben A második Baranya megyei dokumentum 1929 november 3-án Pécsen kelt és G. Elemér magyar királyi gazdasági felügyelő aláírását viseli. G. Elemér ebben a földművelésügyi miniszternek megküldött bizalmas jelentésében a Baranya megyei uradalmi cselédlakások állapotáról számol be. Erre a jelentéstételre azért került sor, mert 1929 októberében Baranya megye köz- igazgatási bizottsága előtt a megyei tisztifőorvos, amikor beszámolt a cselédlakások és a cselédek egészségügyi állapotáról, a tényeket a valóságnak megfelelően mondta el. őszintén feltárta a szörnyű, megdöbbentő helyzetet. így a közigazgatási bizottság ülése igen nagy sajtóvisszhangra talált, az ülésről még a budapesti lapok, így többek között 1929 október 13-i számában a Pesti Üjság is beszámolt. A Pesti Újságban megjelent hosszabb terjedelmű cikk szerint: .......negyvenkét községben hasi hagymáz, t izenhétben pedig vérhas járvány van és az utóbbi betegségbe az elmúlt hónapokban már hét ember bele is halt... A járvány leküzdését nagyon megnehezíti az — mondotta a tiszti foorvos —, hogy különösen az uradalmi cselédek rettenetes és szörnyű lakásviszonyok között élnek. Vannak uradalmak, ahol három család él egy lakásban és ez a zsúfoltság lehetetlenné teszi a betegek esetleg szükséges elkülönítését.” A tisztifőorvosnak ezt a jelentését az alispán még kiegészítette azzal, hogy „legalább száz községben nincs megfelelő ivóvíz” ... A földművelésügyi miniszter ezek után úgy látszik szükségesnek tartotta, hogy hivatalosan is tájékozódjék a nagy vihart kavart eseményekről. így került sor G. Elemér jelentésére. A megyei gazdasági felügyelő jelentésében nem tagadja a tényeket, de vizsgálódását igyekszik csak a cselédlakások állapotával kapcsolatos körülmények leírására korlátozni: „Tény, hogy — írja a jelentésében — a vármegyében egyes birtokosok birtokain a mezőgazdasági cselédek nem a mai kor igényeinek megfelelően vannak elhelyezve. A lakások túlzsúfoltak, a megyed főorvos állítása szerint egy-egy cseléd lakásban több család foglal helyet, úgy hogy bármiféle ragályos betegség egy-egy ilyen túlzsúfolt cselédlakásban felüti a fejét, a betegség lokalizálása igen nagy nehézségekbe ütközik. De tudomásom szerint egyes uradalmak a legelemibb higéniára sem fordítanak súlyt... Végül mély tisztelettel meg kell jegyeznem, hogy ha az állításoknak az a része igaz, hogy főleg a nagyobb birtokosoknál található a cselédlakáshiány, úgy bál-mennyire is nehezek a mai gazdasági viszonyok, ezek a nagybirtokosok ma is rendelkeznek olyan teherbíró képességgel, hogy az igen fontos és nagyhorderejű szociális kérdéseknek megfeleljenek”. Azonban a gazdasági felügyelő csak általánosságban beszél. Kitér a konkrét adatközlés elől és a további adatközlés elől is elzárkózik úgy, hogy kijelenti: „Tekintettel arra, hogy ezekről az állításokról magam is a múlt havi vármegyei közigazgatási bizottsági ülésen vettem tudomást, így jelenleg konkrét adatokkal nem tudok szolgálni”. Van azonban a jelentésnek egy nagy figyelmet érdemlő megállapítása is: „mély tisztelettel javaslom Nagyméltóságodnak, kegyeskedjen megengedni, illetve a vármegyei m. kár. gazdasági felügyelőségnek elrendelni, hogy működési területemen egy generális ellenőrzés megtörténhessen, hogy ezek az antiszociális állapotok, ha a tényeknek megfelelnek, sürgősen orvoslást nyerjenek”. Erre a megállapításra azért került sor, mert a megyei urak, a megye vezetőivel egyetértve minden erővél meg akarták egy részletes, konkrét vizsgálat tartását akadályozni és még a tisztifőorvos jelentésének a meghallgatását is túlzottnak tartották. Ügy látszik azonban, hogy a gazdasági felügyelő lelkiismeretét a tények megismerése annyira felrázta, hogy a többi megyei hivatalnokokkal és a megye vezetőivel szemben is kéri, a vizsgálat megtartásához a földművelésügyi miniszter támogatását. G. Elemér azonban tévedett. A földművelésügyi miniszter nem támogatta törekvéseit, jelentését intézkedés nélkül helyezték irattárba. Levél Csertőről — 1936-ban A harmadik dokumentumot harminc évvel ezelőtt 1936 június 20-án I. József csertői lakos írta a maga és 53 aratómunkás társa nevében. Könyörögve kéri a földművelésügyi minisztert, hogy juttassa őket munkához. I. József levelének elején elmondja, hogy ő és társai gróf Festési cs Domokos tulajdonát képező gazdaságnak szerződött részesarató munkásai, de most nem alkalmazták őket az aratás idejére és „még egy napi napszám sincs, mert ami robot munkával nem készül el, azt a cselédek elvégzik”. A továbbiakban arról ír, hogy „Már most hogyan tudjunk megélni?... Én Istenem! Mi lesz velünk? Elcsavarodik a szívünk, ha látjuk rongyosan szaladgáló, beesett arcú éhező gyermekeinket, kiknek már kiskorukban azt kell mondanunk: Keveset egyetek, hogy holnapra is jusson egy falatka. Nagyméltóságú Miniszter Ür! Csak egy kérésünk van, amiért esedezünk. Ne engedje, hogy a bérlő arattathasson, hanem, hogy mi arathassuk le az egészet, akkor talán legalább fél évre biztosítva lesz a kenyerünk. Bocsásson meg Nagyméltóságod, hogy panaszos soraimmal felkeresni merészeltem. Egyben kérésünket ismételve ... vagyunk alázatos tisztelettel.. Augusztus 20 az új kenyér ünnepe. Ezért most különösen is jelentős lehet ezeknek a dokumentumoknak a felidézése. Régi igazság az, hogy a múlt keservének, nyomorúságának az emléke, ha kísért is csak rossz, múló, tűnő álom. A fiatalok szemében pedig a ma, a boldogabb, szebb élet már természetes és megszokott dolog. Ebben a mai boldogabb, szebb életben valóban csak rossz álom a múltra gondolni, azt idézni. De kell emlékezni és emlékeztetni fiainkat, leányainkat is erre a szomorú korra. A mai gondjaink, bajaink megoldásában is segítségül hívni a múltat, hogy tisztábban, világosabban láthassuk a jelen eredményeit. Buday György I í * A Műszaki Könyvkiadó újdonságai KutwtdrtéaA
