Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-20 / 197. szám
1060. AUGUSZTUS 20. napló — 5 Pénteken délelőtt került sor a Megyei és Városi Tanácson a népművelés területén legeredményesebben dolgozók kitüntetésére. A Megyei Tanács dísztermében Földvári János, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese üdvözölte a kitüntetetteket és értékelte munkájukat. A művelődésügyi miniszter Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesítette Józsa Gyulát, a mohácsi járási könyvtár igazgatóját, Lip- penszky Istvánt, a Megyei Tanács művelődésügyi osztályának ismeretterjesztő főelőadóját, Tamai Nándort, Má- gocs község könyvtárosát, Vajda Józsefet, sásdi járási szakreferenst és Zsiffkó Ferencet, a Siklósi járási Tanács vb-elnökhelyettesét. Miniszteri dicséretben részesültek Antal Gyuláné, a pécsi Népművelési Tanácsadó filmtárvezetője, Czink János- né a Park filmszínház pénztárosa, Erdősi Antal, a gödre- keresztúri művelődési otthon igazgatója, Gelencsér János, a megyei Mozgó Művelődési Ház vezetője, Horváth János- né, sásdi járási szervező könyvtáros, Nagy József, a magyarszéki művelődési otthon igazgatója, Regős Lajos drávaszerdahelyi községi könyvtáros és Szablyov Ferenc mágocsi moziüzemvezető. A Városi Tanács népművelési osztályán dr. Borsos József népművelési csoportvezető adta át a kitüntetéseket. A művelődésügyi miniszter Szocialista Kultúráért kitüntetésében részesült Rudolf Gyula színjátszó szakreferens, a városi színjátszó élet irányítója, s egyben a KPVDSZ kiváló együttes címmel jutalmazott csoportjának vezetője, valamint Kós Lajos bábos szakreferens, az országosan ismert Bóbita bábegyüttes irá nyitója. Kiváló dolgozó kitüntetést kapott Berényi Béláné, a Doktor Sándor Művelődési Ház gazdasági ügyintézője és Bajor Ferenc, a Mecseki Kul- túrpark műszaki vezetője. Miniszteri dicséretben részesült Ybl Ernő, a Pécsi Fegyveres Erők Klubjának klub-parancsnoka, a város kulturális életét gazdag programmal elősegítő munkájáért, valamint Vince Ferencné könyvtáros, a városi könyvtár munkatársa. lat. 1949-ben 12 járati útvonalon mintegy 60 kilométer hosszban közlekedtek az üzem gépkocsijai. A már említett vonalakon kívül üzemelt a kokszmű, nagymeszesi, Mártírok úti és a pécsszabol- csi járat is. 1950-ben ismét újjáépítettek 5 roncskocsit. A járati útvonalak száma ekkor 15-re, az útvonalak hossza pedig 82 kilométerre bővült, havonta már a kocsik 75 000 kilométert teljesítettek. Az első hazai gyártmányú Ik. 30 typ. autóbuszok 1952- ben érkeztek a városba. A 6 új Ikarusszal 31-re nőtt a kocsipark. Egy év múlva újabb 8 darab Ik. 30-as típusú autóbuszt kapott a vállalat. ugyanis a régi kocsik közül akkorra már nyolcat selejtezni kellett. Az elkövetkező években a régi kocsik fokozatosan kerültek leváltásra. hazai gyártású Ik. 60 typ. kocsikkal. 1960-ban a gépkocsiüzem életében fordulópont következett. Ebben az évben augusztus hó 1-el megszűnt az 1913. óta megszakítás nélkül üzemelő villamosvasút, és ezután a városi lakosság utazási igényeit az autóbuszüzemnek kellett kielégíteni. A városi autóbuszközlekedés a fejlődő városnak szinte nélkülözhetetlen velejárója lett. Egymás után hosszabbították a vonalakat, sűrítették a manetreaMindenkivel megbeszélték Pita, melynek száz vagon termény Vessünk búzát takarmánynak? és húsz vagon hús a tétje Dolgoztunk, belefáradtunk, de megérte GyimesI Lajos Ifj. Gyimesi Lajos Schiffrlch Imre Gyimesi Lajosné A megvallatott út Az erőmű csonkakúp-szerű salakdombja mögött a domboldalon terül el Pécsújhegy egy része. Az ide vezető meredek műút alaposan meglz- zasztja a 17-es autóbuszt, amíg a végállomásig ér. Az erre látogató kertes, kis családi házakat talál, szép gyümölcsösöket, kedvderülten szemlélgeti a tájat, a kilátást. Pedig a legérdekesebb látnivaló itt nem az épülő takaros kis házak, nem az ökölnyi franciabarackot termő, jólművelt gyümölcsösök, — hanem a műút. A péesúj- hegyiek erre a legbüszkébbek. A büszkeség még tavalyi eredetű — amikor több mint 10 000 társadalmi munkaórát dolgoztak az út elkészítésénél. Azóta jár ide a busz. Ötös dűlő De akad itt más — idei — látnivaló is. Ez is a társadalmi munkával kapcsolatos. Amikor erről érdeklődtem az I. kerületi tanácstól, azt mondták, hogy keressem fel Pécsújhegyen Gyimesl Lajosé- kat, majd ők elmondják a többit. Megmondták a lakcímüket is; Kakukk utca 16., közelebbi cím: ötös dűlő.., A dűlőről földút, por, sár jutott eszembe és ugyancsak meglepődtem, amikor a 17-es busz végállomásától még körülbelül 300 méterre — szépen kövezett, járművel is jól járható utcában találtam a megadott címet és a ház lakóit. Gyimesi Lajosné invitált be a házba. A kis konyhában ült a szemüveges, 16 éves Lajos fia és az asszony édesap'ja, a 66 éves, nyugdíjas Schiffrlch Imre. Az asztalon négy, kék borítékot láttam. •— Most kaptuk a tanácstól — mondta Gyimeslné és nyújtotta felém. A borítékokban levél: „Értesítem, hogy 1966. augusztus 19-én délután 12.30 órakor az I. kerületi tanács termében értékeljük a társadalmi munkát és ekkor kerül sor a kitüntetések átadására is... Tisztelettel meghívjuk önt,;.” stb. — Az már igaz, hogy ml aztán kivettük a részünket a társadalmi munkából — mondja Gyimeslné. — De legjobban a papa •—, idős ember létére... — Kettőszáztizenhét órát dolgoztam az idén eddig — mondja az öreg nem kis büszkeséggel, aztán a ház előtt vezető út felé mutat: azt készítettük. Az anya. a fiú és a papa szinte egymás szavába vágva mesélik el az út elkészítésének történetét, — Úgy volt, hogy a Katus néni — tetszik tudni mi csak így hívjuk, ő a mi tanácstagunk, teljes nevén Eckenfels Jánosné —, még a kora tavasszal eljött hozzánk és azt kérdezte,:. — Akarjátok-e, hogy szép utcátok legyen? — folytatja Imre bácsi. — Hát hogyne akarnánk.,. — Akkor mondta Katus néni, hogy meg kellene szervezni a társadalmi munkát. Édesapám azonnal beleegyezett .;. — szövi a szót tovább a Lajos gyerek. det és ma már havonta mintegy 0,5 millió kilométert tesz nek meg az autóbuszok és több mint 4 millió utast szállítanak. Az ez évben életbe lépett új autóbuszdíjszabás ismét erőpróbára hívta fel a városi autóbuszközlekedés dolgozóit. A bérletes utasok száma meg kétszereződött és a kiadott bérletek több mint 50 százaléka korlátlan utazásra jogosít. Valószínűleg az eddiginél lényegesen több utast szállítanak el majd a városi autóbuszok. A naponta elszállításra kerülő mintegy 140 000 utas kb. 60 százaléka a csúcs órákban veszi igénybe az autóbuszokat, így az elkövetkezendő hónapokban az autóbuszüzem teljesítményeinek diagrammja ismét felfelé ível majd. A 40 éves autóbuszüzem dolgozói az évforduló alkalmával büszkén tekintenek vissza a múltra, mert igen gyakran adták tanújelét szorgalmuknak a város közönsége szolgálatában. Ha voltak is hibák, azok nagyobbrészt rajtuk kívül álló okok miatt következtek be, a dolgozók a jövőben is azon fáradoznak, hogy Pécs város közlekedését a lehető legkevesebb hibával, a lehetőségekhez mérten jól, közmegelégedésre oldják meg. 8S. L. Gyimesi Lajos a széntröszt segédmunkása, ég Katus néni házról házra végigjárták a Kakukk ptca mintegy 40 családját. Mindenkivel megbeszélték, hogyan, miként kellene elkezdeni. Mégsem kis munkáról volt szó — a több mint félkilométeres, gidres- gödrös Kakukk utcát szándékozták rendbehozni, hogy esőben ne kelljen térdig járni a sarat, hogy a gépjárművek is bemehessenek ..; — Mélyítettük az utcát, dobáltuk a földet a kocsikra a tavasszal, dolgozott az egész utca — mondja Imre bácsi. — Nem mondom, bizony néha én is belefáradtam, pedig egész életemben a malomban dolgoztam, bírom a munkát. De ha még tíz méterrel hosz- szabb az utca, hát... A Lajos fiú veszi át aszót: *— Édesapám ha éjszakai műszakból reggel hazajött, megtörtént, be sem jött lepihenni, hanem ásót vagy lapátot fogott és ment az utcára. — Dolgoztunk, belefáradtunk, de megérte — mondja Gyimesi Lajosné. A feljegyzés szerint Gyimesiné kis papírt vesz elő, a férje — most műszakon van — arra vezette rá, hogy a családból ki mennyit dolgozott a társadalmi munkán. A feljegyzés szerint: Imre bácsi 217, Gyimesi Lajos 203, Gyimesi Lajosné 146, ifj. Gyimesi Lajos pedig 103 órát könyvelhet el. ha pontos a kimutatás. Ezért hát a négy meghívó, a tanácsi ünnepségre, A város ezernyi gondjából önkéntes munkával így vettek le egyet a Kakukk utca lakói —, maguk és a köz javára. Az „Egy napot Pécsért”- mozgalomban való részvételért átveszik az arany és bronz plaketteket. Mennyit is tud mesélni egy út — ha meg vallatják. Garay Ferenc Egy értekezleten, melyen mezőgazdasági vezetők, irányító szakemberek vettek részt, valaki hirtelen megkérdezte: mi történne, ha ezen az őszön tiszta búzát vetnénk takarmánynak? Néhány ember szeme felcsillant, mások arca elgondol- kozóvá vált, sőt, elkomorult. „Szét volt lőve” az egész értekezlet. Bár nem indítottak vitát a témáról, mindenkinek azt járt az eszében: valóban, mi történne, ha . i. A San Pastore diadala Tulajdonképpen a San Pastore nevű olasz búzafajta és az őszi árpa „párharcá”-ról van szó, melybäi az utóbbi mindinkább alulmarad. A megye állami gazdaságaiban a San Pastore 18,2. az őszi árpa pedig 16,2 mázsás termést adott holdanként, az utóbbi 5 év átlagában. A sok éves különbség 2 mázsa a San Pastore javára. Hasonló adatokkal szolgálhatnak a termelő- szövetkezetek is, természetesen kisebb termésátlagokkal, bár ezek az arányon mit sem változtatnak... A megye állami gazdaságai már évekkel ezelőtt arra az álláspontra jutottak, hogy kár a további vitákért, cselekedni kell. Megvizsgálták ősziárpa- vetésterületüket, s azt — a talajerő állapotától és a lejtés nagyságától függően >— három osztályba sorolták. Elhatározták, hogy csak a nyolc százalékosnál nagyobb lejtőjű földeken termesztenek továbbra is őszi árpát, a 0—8 százalékos lejtőjű területeket már ún. kétszeressel, tehát San Pastore—ősziárpa-keverékkel vetik be. A sík és jó erőben lévő földeken már nem is lesz, azazhogy évek óta nincs árpa. Ott csak San Pastore díszük, nyíltan és bevallottan — takarmánynak. Adatokat sorolnak fel annak bizonyítására, hogy így a jó és kifizetődő, így jutottak a legtöbb takarmányhoz. A megye termelőszövetkezeteiben még nincsenek ilyen terület-osztályozások, ott még a 2086 hold kétszeres területe is jelentéktelen a 33 784 kh őszi árpához képest. A lehetőségek azonban itt sem rosszabbak az állami gazdaságoknál. Itt is mód nyílna arra, hogy kb. 5 ezer hold „árpás” területet San Pastore búzával vessenek be. Két mázsás holdankénti többlettel számolva 10 ezer mázsás, azaz 100 vagonos terméstöbb- letre tehetnének így szert, ebből a 100 vagon terményből Kiváló társadalmi munkások kaptak tegnap kitüntetést a II. kerületi tanácson. Deli József és Dóra Ferenc a karhatalom személyi állományától 2100 óra, Varga Lajosné az Építőipari Vállalat dolgozója, tan' lag, kertvárosi lakos 459 óra, Wondra Richárd kertvárosi nyugdíjas, tanácstag 384 óra társadalmi munkájáért aranyérmet, Alpár Alfrédné pedig az állatkerti álla tóve ’a gondozásáért ezüstérmet kapott. Az érmeket Laki Istvánná dr. a II. kér. tanács elnökhelyettese (balról) nyójto.'ta át. pedig kb. 20 vagon húst lehetne előállítani. A San Pastore—ősziárpa- vitáknak ez a 100 vagon búza, illetve 20 vagon hús a tétje. Kérdőjelek Kuti Ernő, az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatóságának helyettes vezetője szerint az egész San Pastore— ősziárpa-probléma olyan, mint a cukor- és takarmányrépa problémája. Mi vitatkozga- tunk, a franciák, olaszok <*s amerikaiak pedig már évek óta búzát, illetve cukorrépát termesztenek takarmánynak Szendrő Károly, a Gabonafelvásárló és -feldolgozó Vállalat igazgatója azt állítja, hogy már évek óta importálunk búzát takarmányozás céljára. Az ok: a búza világpiaci ára — sok év átlagában — 15—20 százalékkal alacsonyabb az őszi árpa áránál. Még a búzaliszt is olcsóbb, mint az árpa, ezért megtörténik, hogy búzalisztet hozunk be takarmánynak. Lehet, hogy ez riasztóan hangzik egyesek számára, hiszen a búza rangos növény volt nálunk, mitikus tisztelet lengte körül, akárcsak Kínában a rizst. Közismert, hogy a kenyér, a liszt ma is a legfontosabb népélelmezési cikk, ha nincs belőle elég. ha kevés a termés, be kell hozni valahonnan, s ha a behozatal Nyugatról, mondjuk Franciaországból történik, politikai üggyé válik. A takarmánybúza ellenzői gyakran hivatkoznak arra, hogy nem tehetjük függővé gabonaellátásunkat egy imperialista hatalom szeszélyétől. Mindez igaz is. E vélemény hangoztató! azonban elfeledkeznek arról, hogy e ténynek semmi köze sincs a takarmánybúzához, illetve ahhoz, hogy mit termelünk a mai árpatáblákon. Sokkal jogosabb azoknak az aggálya, akik azzal érvelnek, hogy vajon megértenek-e bennünket fent Pesten? Vajon nem mondják-e: ha annyi búzát tudtok termelni, hogy még takarmánynak is jut, miért ne termelhetnétek még több kenyérgabonát? Az eredeti hússzorosa Tulajdonképpen még semmi sem dőlt el, mégis, olyan mozgolódás figyelhető meg a San Pastore búza körül, ami példátlan. Jellemző, hogy az állami Gazdaságok Megyei Igazgatósága csak 10 vagon San Pastore búzavetőmag eladására számított, mert az elmúlt években ennyi volt az igény, ám most, mindennap szól náluk a telefon. Jelenleg már 200 vagonnál, a tervezett mennyiség hússzorosánál tartanak, s egyelőre nem lehet megmondani, hogy mi lesz ennek a vége. A jövő évi kenyérgabonavetésterületben csak néhány százalékkal növekszik a San Pastore búza aránya. Az állami gazdaságoktól vásárolt vetőmag tekintélyes része tehát az ún. kétszeresek növekvő vetésterületére megy majd el. Hogy a kétszeresben menynyi lesz az olasz búza aránva s a kétszeres elnevezés egy seregnyi tsz-ben nem fügefalevél lesz-e csupán, azt ma még nem lehet megmondani Novics János elvtárstól, a Megyei Pártbizottság titkárától hallottuk, hogy az Regszemcséi Kutatóintézet munkatársainak egy csoportja terjedelmes tanulmányban kíván foglalkozni a takarmánybúza —őszi árpa problémájával, tehát tudományos igénnyel közelít a témához. A hallottak- vól ítélve meglehetősen előre- niadtak a munkájukkal. Magyar László \ i y Népművelők kitüntetése
