Dunántúli Napló, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-19 / 196. szám

19M. AUGUSZTUS 19. napló 9, ti dióstetöi Ásatások A Pécs környéki Nagyárpád—Dléstető határában korabronzkori település maradvá­nyaira leltek. A 3600—3700 esztendős falu teljes egészében mintegy 14 ezer négyzet- méternyi területet foglal el. Feltárása után fény derül majd az őskori 40—50 házas te­lepülés életének apró mozzanataira. A Duna-medence legnagyobb feltárását tfr. Bandi Gábor, a pécsi Janus Pannonius Múzeum régésze irányítja. Az ásatásban a pécsi Peda­gógiai Főiskola történelem szakos hallgatói segítenek. Dr. Bándi Gábor minden leletet aprólékosan lerajzol a térilé pre. Lassan kialakul a földbe vájt házakból épült falu képe. Mit mutat as elhullást napló? Nagyszabású program a sertésállomány minőségének javítására Megbeszélést tartott Meitaélés! tartott a pécsi iátéfcilioiszeile mim izsüsága Szeptember 26-án díszünnepsés; Pécsen a Petőfi moziban A nagyüzemi sertéstelepek kialakulásával ma már elér­tünk egy bizonyos mennyisé­gi szintet. Baranya kis me­gye, mégis 200 ezer hízottser­tést ad közellátásra évente, szemben Szabolcs megye 20 ezer darabjával. Ez még ak­kor is jelentős, ha tudjuk, hogy az abraktakarmány ter­melésének adottságai Baranya javára billentik a mérleget. Ezzel azonban megyénk lehe­tőségei nem merültek ki, a jelenleginél több sertéshúst is elő tudnának állítani nagy­üzemeink. Itt most nem a kocalétszám növelésére gon­dolunk, mert a férőhelyek korlátozott száma ennek ma még gátat szab. Sokkal in­kább a meglévő állomány minőségének javítására, ezen belül is a brucella-mentesí- tésre, mert sertéstelepeink legnagyobb vámszedője a bru­cellózis. Négy telep kivételével... Hány helyen károsít a bru­cellózis Baranyában? Ma még a kérdést sajnos úgy kell fel­tenni; hány sertéstelep men­tes brucellózistól a megyé­ben? Egy kezünkön meg tud­nánk számolni. Teljesen men­tes telepként négyet sorolha­tunk fel; a Bólyi Állami Gaz­daság Sziebert-pusztai sertés­telepet, a gödrekereszturi, a kaposzekcsői és a lánycsóki termelőszövetkezetek sertés­telepeit. Több sajnos ma még nincs. Még az olyan országos hírű, jól működő, óriás üzem, mint a Bikali Állami Gazda­ság alsómocsoládi sertéstele­pe, még ez is brucella-pozitív telep. Ez a betegség, melyet másképp Bang-féle járványos vagy fertőző elvetélésnek is neveznek, egyik gazdaságban kisebb, a másikban nagyobb mértékben szedi évről évre áldozatait. A szakembert is megté­veszti, hogy a süldők miért fogékonyak mindenféle beteg­ségre, s amikor az elhullási napló a gennyes tüdőgyulla­dást vagy bélgyulladást jelö­lik meg okként, gyakran nem is sejtik, hogy az elhullás va­lódi oka a brucella háttér. Az mindenki előtt nyilván­való, hogy a brucella-fertő- zött kocák első szaporulatu­kát 80—100 százalékban elve- | télik, a másodikat 45 száza­lékban, s még a harmadikat is 5—10 százalékban. A meg­maradt malacok is gyengéb­bek, életképtelenebbek. Az így átvészelt sertésállomány egyfajta brucella ellen szerez némi immunitást, de a háttér megmarad, s ha egy idegen állat behoz egy új törzset, a járvány ismét fellobban. Saj­nos a tudomány ma 100—130 fajta brucellatörzset tart nyil­ván. Ezért egyetlen járható út a teljes brucella-mentesí- tés. Ennek legfőbb előfeltéte­le a zárt sertéstelepek kiala­kítása, ami nálunk már meg­kezdődött, azaz az állatok mozgatása a minimálisra kor­látozódott Egyetlen technikai feladat vár még megoldásra, a zárt telepek körülkerítése,' az idén azonban ezt is meg­kezdték a tsz-ek. Ä fertőzött kocákat le kell cserélni A Megyei Tanács Mezőgaz­dasági Osztálya komoly bru- cella-mentesítési programot indított el a megye nagyüze­meiben, melynek első lépcső­iéként a már említett négy mentes telepen kívül újabb négy sertéstelep mentesítését végzik el ebben az évben, a bólyi, a mágocsi, a bicsérdi és a hetvehelyi tsz-ekben. Bár a sertés eléggé szapora állat, a munka mégis csak fokozato­san végezhető el, úgy, hogy az árutermelésben és a hús­ellátásban komolyabb zökke­nőt ne okozzon. A fertőzött kocákat le kell cserélni több­szörösen vérvizsgált, egészsé­ges kocákkal, melyeket a mentes telepekről szerezhet­nek be a nagyüzemek. Minél több a mentes telep, annal könnyebb a kocák lecserélése. 1966- ban még 600 darab de 1967- ben már 1200 darab ko­cát cserélnek le. Jövőre ke­rül sor a Bikali Állami Gaz­daság alsómocsoládi kocatele­pének teljes lecserélésére, •— egyedül itt 600 kocát fognak egy éven belül kiselejtezni, illetve i mentes állománnyal helyettesíteni. A brucellamen- tes tsz-telepek száma tízzel nő a következő év végéig. A fertőzés az 1960—61. évi nagy állatmozgatásokkal ter­jedt el a szokásosnál nagyobb mértékben úgy, hogy sajnos az egész megye fertőzötté vált. A zárt telepek kialakí­tásával a járvány ugyan meg­nyugodott, s a fenti számok­ból látható, hogy azért a ter­melés is ment, de jobban is mehetne. A malacszaporulat 30 százalékát vitte el évente megyénkben a brucellózis, en­nek következtében 30 száza­lékkal csökkentette a sertés- hústermelést. A mentesített telepeken tehát ugrásszerűen mintegy 30 százalékkal nőhet a termelés pusztán azzal, hogy mentesítjük az állo­mányt a brucellózistól. Nem elég azonban az állo­mányt lecserélni, de ezeken a telepeken a mentességet meg is kell tartani. Idegen állatot ide behozni szigorúan tilos! A telepek körülkeríté­sével azt is meg kell akadá­lyozni, hogy kóbor állat, ku­tya vagy akár baromfi be­jusson a telepre. Egy elté­vedt csirke, mely előzőleg fertőzött istállóban járt, meg tud betegíteni egy egész tele­pet, s akkor az összes fárad­ság kárba veszett. A kapos- szekcsői, a lánycsóki és bólyi tsz-ek már meg is kezdték telepeik körülkerítését, s mi­vel ez ma még eléggé költ­séges dolog, egyik-másik tsz csak a drótot veszi meg, a kerítést maguk a tsz-tagok fonják. Reális igény A gyakorlat azt mutatja, hogy a brucella-mentesítési program végrehajtása nem utópisztikus álom, hanem reá­lis igény, melynek 1966-ban már a közös gazdaságokban is megvan a létjogosultsága. Hogy a mentesítési munkát termelőszövetkezeteink az ál­lami gazdaságokkal párhuza­mosan végzik, ez sok mindent jelez. Mutatja mindenekelőtt azt, hogy közös gazdaságaink színvonala egyre több ponton éri el az állami gazdaságok színvonalát, hogy a termelő- szövetkezeteinkben egyre több területen kerül előtérbe ami­nőség, mint a termelés egyik, de korábban gyakran elha­nyagolt mutató ja. Rónaszéki Ferencné A II. magyar játékfilmszem- le rendező szerveinek kép­viselői tegnap, csütörtökön délelőtt újabb, immár har­madik megbeszélésüket tar­tották a megyei tanácson. Véglegessé vált, hogy a Me­gyei és a Városi Tanács mellett a Szakszervezetek Megyei Tanácsa is részt vesz a filmszemle megrendezésé­ben és a költségeket közösen fedezik. A hatnapos program jórészt már korábban kialakult, mely­ről akkor részletesen tájékoz­tattuk olvasóinkat. Ezen a megbeszélésen azonban több fontos határozat született. A filmszemlén két zsűri műkö­dik. A társadalmi zsűri elnö­ke Darvas József Kossuth- díjas író, a három társelnök dr. Nagy Gyula, a Megyei Tanács elnökhelyettese, dr. Horváth Lajos, a Városi Ta­nács elnöke és Bogár József, az SZMT vezető titkára. Tag- S jai Eck Imre, a Pécsi Balett I igazgatója, Sziklai József, a Mecseki Ércbányászati Válla­lat igazgatója, Szabó Mátyás Állami-díjas termelőszövetke­zeti elnök, Szederkényi Ervin, a Jelenkor főszerkesztője, Or- tutay Gyula akadémikus, Ma­jor Máté akadémikus és So­mogyi József szobrászművész. A társadalmi zsűri egy fődí­jat, a szakmai pedig egy fő­díjat és hat szakmai díjat ad ki. Ezenkívül a szemlén ve­tített valamennyi film rész­vételi emléklapot kap. A szak­mai díjak értékes pécsi egye­di kerámiák. A szeptember 26-i díszün­nepségen dr. Horváth Lajos mond beszédet, majd a Hideg napok című új magyar díj­nyertes filmet vetítik le, mely hazai ősbemutatója lesz. El­készült a hat szemlefilm elő­adásának rendje is. A három vetítési napon Pécsett vala­mennyi filmet bemutatják a Petőfi filmszínházban este hat, illetve nyolc órai kez­dettel. A vidéki program a következő: szeptember 27 Szi­getvár, Iszony; Siklós Fügefa­levél; szeptember 28 Szentlő- rinc, Gyermekbetegségek; Boly Szegénylegények; szeptember 30 Komló, Minden kezdet ne­héz; Sásd, Butaságom törté­nete. A filmek előtt rövid be­szédek hangzanak el, majd bemutatkoznak a film főbb szereplői. A záró előadáson, október 1-én a társadalmi, illetve a szakmai zsűri elnö­ke adja át a díjakat és az ünnepi beszéd után bemutat­ják Ranódy László új filmjét, az Aranysárkányt. A rendezőbizottság megál­lapodott abban, hogy — a már ismertetett rendezvények, viták, zártkörű vetítés mellett — ismét megrendezik a nagy népszerűségnek örvendő üze­mi. intézményi közönség-mű­vész találkozókat. A szemle­filmeken kívül a Hideg napok­ról is tartanak vitát s így hét vállalatot kérnek fel, hogy szervezzék meg. Ennek alap­ján szeptember 27-én a Me­cseki Ércbányászati Vállalat dolgozói a Hideg napok, szep­tember 28-án a Bőrgyáré az Iszony, az Építőipari Vállala­té a Fügefalevél, szeptember 30-án a Hőerőműé a Gyermek- betegségek, a Porcelángyáré a Szegénylegények, októbtr 1 én a Tanárképző Főisko.J hallgatói a Minden kezdet nehéz és a Szénbányászai Tröszt dolgozói pedig a Bi- iaságom története alkotóivá beszé igeinek. A filmszemle programjában a csütörtök szabad nap. ami­kor a vendégek a megye ne­vezetességeivel ismerkednek meg. Ezen a napon délelőtt a Liszt-kórus bemutatja re­pertoárjának legszebb -tarab- jait. Szerdán a Pécsi Balett ad műsort, pénteken pedig a Bóbita Bábegyüttes. Egy kitüntetés, és ami mögötte van Fogyó, deres haja alatt, magas, gondoktól ráncolt homlok. Széles gesztusokkal beszél, átgondoltan, mérlegel­ve ejti a szavakat. A neve: Ravasz János, foglalkozása: a szederkényi kultúrotthon ve­zetője. Nem régen nagy el­ismerés érte, megkapta a Szocialista Kultúráért kitün­tetést. Népművelő és könyvtáros. Ez a két terület szinte elvá­laszthatatlanul összekapcso­lódik munkájában. Mindket­tőt szeretettel, érdeklődéssel csinálja, soha sem a maga hasznát nézi, első és legfon­tosabb a falu, az emberek. Nagyon jól ismeri a faluját, hiszen itt született, már rég­óta itt él. Ismeri az emberek sok-sok gondját, baját, ahol csak tud, segít. Érzi munká­jának súlyát és felelősségét, tudja, hogy emberekkel fog­lalkozni nehéz dolog. De sze­reti az embereket, szeret értük dolgozni, s ezért bát­ran vállalja a legnehezebb feladatokat is. Milyen munka van a ki­tüntetés mögött? Erre a kér­désre válaszolnak a tények, amiket beszélgetésünk fo­lyamán elősorol. Az 1700 lel­ket számláló Szederkényben komoly kulturális munka fo­lyik, s hogy ez így van, nem kis mértékben Ravasz Já­nosnak, a munka szervező­jének, „motorjának’“ köszön­hető. Feleségével együtt aktív színjátszócsoportot verbuvált a falu fiataljaiból. Évenként két darabot tanulnak be és adnak elő, mindig nagy si­kerrel. A csoporton belül ki­tűnő irodalmi színpad műkö­dik, melynek műsorán klasz- szikusok és mai írók művei egyaránt szerepelnek. Tártál-, más és egyre hatékonyabb a kultúrotthonon belül a klub­munka. Pillanatnyilag azon­ban javarészt fiatalok láto­gatják a foglalkozásokat, az idősebbek még távol marad­nak. A cél: bevonni őket is érdekes, nekik szóló előadá­sokkal. Ennek érdekében ala­kult a közelmúltban a Honis­mereti Szakkör, mely a falu múltjának történetét igyek­szik kutatni. Az összegyűjtött anyag alapján havanként elő­adásokat tartanak. A könyvtár modem búto­rokkal, ízlésesen berendezett tágas, világos helyiség. A kul túrotthon része. Bátran mond­hatjuk, hogy alapja az itt fo­lyó munkának. 1650 kqnyv sorakozik a szabad polcokon. Mai állapota Ravasz János fáradozásának eredménye. Jó a kapcsolata a tanács­csal és a tsz vezetőségével. Munkájához minden anyagi és erkölcsi támogatást meg­adnak. A községfejlesztésből komoly összeget fordítanak a kultúrotthon munkájára. — Ügyesen gazdálkodik a pénz­zel, a lehetőségekhez mérten mindent igyekszik beszerezni, hogy a munka zökkenőmen­tesen haladjon. Fáradságot nem ismerő ember Ravasz János. Nehéz és felelősségteljes munkát vé­gez, embereikkel foglalkozik. Bízik a munkája eredményé­ben, mert amit tesz, a szí­véhez közelálló emberek ér­dekében cselekszi. Ez a ki­tüntetés méltó elismerése ed­digi fáradozásainak. Kovács Sándor Egy szombati na­pon eléggé zsúfoltan indult Pécsről a pesti személyvonat. Dom­bóvár után már szép számmal akadt utas meg csomag a padok mellé is. Közöttük volt egy hófehémad- rágos fiatalember. A főváros felé tartó szerelvény egyhan­gú pöfögését hirte­len fékezés szakítot­ta meg. A fiatalem­ber egyensúlyát vesz­tette és teljes terje­delmével beleült a mögötte elhelyezett kosárba. És uram bocsá’, a kosár to­jással volt tele. A feltápászkodó fiatal­ember fenekéről vas­tagon csurgóit a lé. Kacagott az egész kocsi közönsége. Nem úgy a kárvallott fia­talember. Ordított a kofával, haját tépte a kosaras nénike. — Fizesse meg a tojásaimat! — így a néni. — Tönkretette a nadrágomat! — rep­Q( a dr ín/ a fietii izemílt/ett likázott az egykori fehérnadrágos. Ez a tényeken mit sem változtatott. Míg a vonat nyugodtan poroszkált Pest felé, lassan csitultak a ke­délyek. „Valamit csi­nálni kell” — leg­alábbis a nadrággal. „Ki kell mosni” — vetette fel valaki az ötletet. Ez minden­kinek tetszett. A né­niké — a,ki a leg- bűnösebbnek érezte magát, a nem meg­felelő helyre tett ko­sárért —, vállalko­zott a mosásra. Igen, de mi legyen addig a fiatalemberrel ?! — Ekkor lépett elő a ballonkabátos férfi. Legyen addig az ő kabátjában. A néni­ké kimosta a nadrá­got a sárbogárdi ál­lomás kútjánél. Egyszerre több se­gítő kéz is nyúlt ér­te. amikor a tisztá­ra mosott nadrág- üleppel visszakászá­lódott az indulóban lévő vonatra. Ekkor adódott az újabb probléma: hogyan szárad meg a nad­rág Pestig? Gyorsan született az újabb ötlet: ki kell akasz­tani a vonat abla­kába. Ott gyorsab­ban szárad. Puszta- szabolcs felé már szemlátomást száradt a vonatablakban fi­tyegő nadrág. A bu­dafoki borospincék­nél robogott a gő­zös, amikor az ab­laknál ülők gyenge reccsenést hallottak. Egy hirtelen támadt pajkos szellőcske ak­korát lódított a nad­rágon. hogy az, egy a vonathoz nem messze lévő oszlop­ba akadt és a kite­kintők felé a nadrág egyik szára már on­nan „integetett”. Az újabb csapás után, még ocsúdásra sem maradt idő, már Kelenföld közelében csattogtak a vonat kerekei. A ballon­kabátos pedig Kelen- földön akart leszáll - ni, a volt fehérnad­rágos a Déli pálya­udvarra igyekezett. A ballonos akarta a kabátot, az ingben- glóriában lévő kín­jában nem adta. Az egyik húzta, a má­sik tartotta. És meg­született az utolsó megegyezés: a néni­kével leszállnak Ke- lenföldön és az egy ócskásnál vesz egy nadrágot. A kocsi Délibe menő utasai pedig mosolyogva nézték a vonat ablakából a kijáraton békésen ki- igyekvő hármast. Dr. Pazar Ferón:

Next

/
Oldalképek
Tartalom