Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-22 / 172. szám

2 napló 1966. JŰLIUS 22. Magyar államféríiak üdvözlő távirata lengyel államférfiakhoz II Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának emlékirata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke és Kállai Gyu­la, a Magyar Forradalmi Mun­kás-Paraszt kormány elnöke táviratot intéztek Wladyslaw Gomulka elvtárshoz, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első tit­kárához, Edward Ochab elv- társhoz, a Lengyel Népköz- társaság Államtanácsa elnöké­hez és Jozef Cyrankiewicz elvtárshoz, a Lengyel Népköz- társaság Minisztertanácsa el­nökéhez, melyben nemzeti ün­nepük, a népi Lengyelország fennállásának 22. évfordulója alkalmából a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz­társaság Elnöki Tanácsa és Kormánya, egész népünk ne­vében elvtársi üdvözletüket és jókívánságaikat küldik a len­gyel államférfiaknak és a test­véri lengyel népnek. Vass Istvánná, az Ország­gyűlés elnöke Czeslaw Wy- cechhez, a lengyel SZEJM el­nökéhez, Péter János, külügy­miniszter, Adam Rapacki len­gyel külügyminiszterhez inté­zett üdvözlő táviratot. A Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa a Lengyel Nemzeti Egy­ségfrontot, a SZOT elnöksége a Lengyel Szakszervezetek Központi Tanácsát, a KISZ Központi Bizottsága a Len­gyel Szocialista Ifjúsági Szö­vetséget, az Országos Béketa- nács a Lengyel Országos Bé­kebizottságot, a Magyar Nők Országos Tanácsa a Lengyel Nőszövetséget üdvözölte táv­iratban az évforduló alkalmá­ból. A Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság kormánya csütörtökön közzétett emlék­iratában kifejti nézeteit Ko­rea újraegyesítésére vonatko­zólag azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok ismét az ENSZ-közgyűlés 21. ülésszaka elé akarja terjeszteni az úgy­nevezett „Koreai kérdést”. *A Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság kormánya úgy véli, hogy a koreai kér­dés igazságos rendezése érde­kében az ENSZ-nek tartóz­kodnia kell a koreai kérdés megvitatásától.” „Korea békés újraegyesíté­sének mielőbbi megvalósítását — hangzik az emlékirat — mindenekelőtt akkor lehet megvalósítani, ha kivonják Dél-Koréából az amerikai és egyéb külföldi csapatokat és lehetővé teszik a koreai nép számára, hogy maga döntse el a koreai kérdést. Az újra­egyesítés kérdése a koreai nép belügye.” A KNDK kormánya — mu­tat rá az emlékirat — java­solta, hogy hívják össze mind Észak-, mind Dél-Korea poli­tikai pártjai és társadalmi szervezetei képviselőinek kö­zös konferenciáját, az ország újraegyesítés! kérdésének megvitatása végett. A KNDK kormánya továb­bá úgy véli, hogy a koreai kérdés békés rendezése érde­kében össze lehetne hívni az érdekelt országok értekezle­tét. Az emlékirat leleplezi a ko­reai kérdés békés rendezését akadályozó Egyesült Államok és bábjai tevékenységét. Brit kormányválság-színjáték fontválsággal egybekötve Szerdán éjfélkor George Brown gazdasági csúcsminisz­ter nagy televízió-nyilvános­ság előtt bejelentette, hogy visszavonta lemondását, mi­után másfélórás tárgyalást folytatott Wilson miniszterel­nökkel. Brown, a brit kabinet második embere, tüntetőén tá­volmaradt az alsóház szerda délutáni válságüléséről, ame­lyen Wilson miniszterelnök bejelentette a fontsterling megmentését célzó szükség- intézkedéseit. Brown később megerősítette, hogy felajánlot­ta lemondását a miniszterel­nöknek, de Wilson felkérte, hogy „gondolja meg a dolgot”. Miközben Wilson a nemzet­hez intézett televízió-szózatá­ban indokolta meg a „minden egyes embert érintő” rendsza­bályait, Brown miniszterelnök­helyettes „gondolkodott”, majd a miniszterelnökkel folytatott újabb megbeszélése után a kormányelnöki hivatal lépcső­jén közölte a tv-kamerák előtt; „Kötelességemnek érzem, hogy kollégáimmal együtt harcoljak a kormánypolitika sikeréért.” WTlsoo minisztereinek szer­dán bejelentett deflációs rend szabályai — beleértve az ál­talános bérfagyasztást is — Callaghan pénzügyminiszter győzelmét jelentik. A pénzügy miniszter már korábban elfo­gadta a nagytőkés köröknek azt a nézetét, hogy „rábeszé­léssel” nem lehet elfogadtatni a szakszervezetekkel a bérkor­látozást, hanem csakis a ha­gyományos gazdasági kény­szerrel — a tömeges munka- nélküliség nyomásával biztosí­tani a munkában állók „bér­fegyelmét*’. A munkáspárt balszámyán általános elkeseredést keltett, hogy a kormány mindössze 100 millió font megtakarítást irányzott elő a tengerentúli katonai kiadásokban, miköz­ben újabb 500 millióval kí­vánja csökkenteni a hazai vá­sárlóerőt. A katonai megtaka­rításokkal kapcsolatban továb­bi kételyeket kelt az, hogy Wilson nem részletezte a glo­bális összeget, de ugyanakkor hangoztatta: a kormány eleget tesz fennálló katonai kötele­zettségeinek. Ez a körtömény megerősíteni látszik, hogy a lavinaszerűen erősödő pénz­ügyi krízis nyomása alatt a kormánynak nem volt ideje átgondolni politikáját és pá­nik-rendszabályokhoz folyamo­dott Nagy-Britannia Kommunista Pártjának Politikai Bizottsága szerdán éjjel kiadott nyilat­kozatában megállapítja : Wil­son rendszabályai „a leggono­szabb támadás a dolgozó tö­megek ellen 1931 óta”. A nyi­latkozat rámutat, hogy csakis a tengerentúli katonai költe­kezés teljes felszámolásával és a tőkekivitel megszünteté­sével lehet helyreállítani az ország fizetési mérlegének egyensúlyát. A kormány ehe­lyett három frontos támadást intézett a dolgozók életszín­vonala ellen az adók és a megélhetési költségek emelé­sével, a bérfagyasztás elren­delésével és tömeges munka­nélküliség előidézésével — ál­lapítja meg a kommunista párt nyilatkozata. Cjabb összetűzés Clerelandban Az Ohio áöaüribeH Cleve­land néger negyedében szer­dán este újabb összetűzésre került sor a rendőrség és né­ger tüntetők között A szer­dai összecsapás méreteit te­kintve alatta maradt az előző két napinál, amikor két halá­los és 24 sebesült áldozata volt a rendőrség brutális fel­lépésének. De Gaulle francia köztár­sasági elnök csütörtök délelőtt megérkezett Bomba, hogy megbeszélést folytasson a nyugatnémet vezetőkkel. A köztársasági elnök kíséretében van Pompidou miniszterel­nök, Couve de Murville kül­ügyminiszter és Messmer had­ügyminiszter. Millennium Poloniae A z ezeréves lengyel állam történelmének legfonto­sabb újkori eseményét ün­nepük ma a Visztula or­szágában. Huszonkét eszten­dővel ezelőtt, 1944. július 22- én a fasisztáktól megtisztított Chelm Lubelskiben, a legelső felszabadított lengyel földön megalakult a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottság, s közzétették a Júliusi Kiált­ványt, az új népi Lengyelor­szág „születési okmányát”. Ez a nap a sokat szenvedett len­gyel nép számára nemcsak a független államiság új fejeze­tét nyitotta meg, hanem egy­ben a társadalom átalakulá­sának kezdetét, a népi hata­lom és a szocializmus felé ve­zető utat is jelentette. És ép­pen ez a legutóbbi huszonkét esztendő teremtette az Odera és a Bug közötti ezeréves Len­gyelország történelmének leg­ragyogóbb fejezetét. Nemcsak a kegyetlen fasiszta megszál­lás romjait takarította el, ha­nem mindazt, ami szenvedést hozott a dolgozó osztályokra, s gátat emelt e nagymultú nép gyors fejlődése elé; Amikor ebben az esztendő­ben a harmincmilliós nép ezeréves történelmének ese­ményeit idézi, amikor egymás után avatják fel a „Millennium Poloniae” ünnepére épített iskolákat és azokra emlékez­nek, akik a legtöbbet tettek Lengyelországért — egyben számadást készítettek az új lengyel állam, a népköztársa­ság felemelkedéséről. Az or­szág ipara ma már az 1938-as termelés tízszeresét adja, s olyan teljesen új iparágakat köszöntenek, mint a külön­böző nagyságú hajógyárak, az elektrotechnikai üzemek, alu­mínium-kohók, vegyi kombi­nátok. Ez az évforduló egy­ben arra is alkalmat ad, hogy A francia vendégeket Bonn repülőterén Erhard kancellár és kabinetjének vezető tagjai fogadták. A megbeszélések so­rán valószínűleg megvitatják De Gaulle Szovjetunióban tett látogatását, valamint a Nyu- gat-Németországban állomáso­zó francia csapatok jövőbeli státuszának kérdését. De Gaulle csütörtök este tért vissza Párizsba. összegezzük a két testvéri or­szág, a Lengyel Népköztársa­ság és a Magyar Népköztársa­ság közötti sokoldalú kapcso­latok fejlődését. Varsó és Budapest között a távolságot nemcsak a légijá­ratok és expresszvonatok csök­kentették, hanem eszméink és céljaink azonossága. Az idén életbe lépett ötéves gazdasági együttműködési egyezmény a KGST-n belül, és a kétoldali szerződések révén árucsere­forgalmunk 70 százalékkal ha­ladja meg majd az elmúlt öt esztendő szintjét. Tovább bő­vül a szakosítás a két ország iparágai és mezőgazdasága között. Lengyelország például az idén építőipari gépeket, vil­lamossági felszereléseket, 1200 csillét és egymillió tonna sze­net szállít nekünk — autó­buszok, timföld, benzin, Diesel mozdonyok, motorosvonatok ellenében. Mezőgazdaságunk kiváló vetöburgonyát kap, mi cserébe lucerna-vetőmagot és más terményeket szállítunk. A Visztula és a Duna menti ország együttműködésének egyik kézzelfogható példája a sziléziai meddőhányóból sze­net kitermelő lengyel—magyar vállalat, a Haldex, legújabban pedig a hajóépítőiparban szü­letett megállapodás, amelynek értelmében Lengyelország 850 és 1500 tonnás hajók doku­mentációit juttatta el a ma­gyar hajógyáraknak, s mi 850 tonnás hajókat gyártunk majd lengyel hajóberendezésekért. A Visztulától a Dunáig egy­re bővül a két ország együttműködése és barát­sága; Ezt a barátságot ápolják az országainkat köl­csönösen tizezerszámra látoga­tó turisták, a Balatonnál üdü­lő lengyel és a Balti-tenger partján üdülő magyar dolgo­zók. Varsó és Budapest együtt működése egyben az egész szocialista közösséget is erő­síti, hiszen céljaink — miként legutóbb a Varsói Szerződés országsának bukaresti nyilat­kozatai is bizonyították — teljesen azonosak földünk vi­tás problémáinak megoldását és a jövő perspektíváit ille­tően. Ezért is köszöntjük test­véri üdvözlettel az ezeréves és mégis fiatal, szocialista Len­gyelországot. S. T. TÓTH ISTVÁN „Zrínyinek ragyogó csillagi“ Hadiállapot a várban Sziget vára török elbeszélés szerint. (Dublinban őrzött egy­korú török kódex miniatúrája). Zrínyi elrettentésül a kül­ső vár piacán akasztófát ál­líttatott, hogy arra a kato­nai törvények megsértőit hurokkal felhúzzák. Alig­hogy a szógyenfát felállí­tották, egy részeg katonát vezettek Zrínyi elé. Keze gúzsba kötve, szeme lesüt­ve. Alig tudott megállni a lábán. — Mit csinált? — kér­dezte keményen Zrínyi. — Elhagyta az állomás­helyét. a Hennyei-bástya őrzését, s amikor ezért Botos Péter hadnagy fele­lősségre vonta, kardot rán­tott rá. — Lefejezni! — rendel­kezett Zrínyi. — Nem volt ott az eskü- vésen — próbálta mente­getni katonáját Perényi hadnagy. — Nem rossz em­ber, de kelleténél mélyeb­ben nézett a boros kupába. — Háború van! Nyakun­kon a török! Nem nézhet­tek el semmiféle szabály- sértést. Mindnyájunk érde­kéről van szó! Perényi in­tézkedjék. hogy a fegye­lemsértő fejét még ma es­te lándzsára tűzzék a vár piacán. És mi van azzal a török agával, Istvánffy hadnagy. akit magaddal hoztál a portyáról? — Jelentem, hogy az agát megmotoztuk. Iszékja tele volt arany keresztekkel, gyűrűkkel, fülbevalókkal, amelyeket a mi falvaink népétől rabolt össze. A vár­beli nők közül többen is ráismertek. — Bitóra vele! Hadd csüngjön a lator reggelig a bitófán! — parancsolta Szi­get ura. A két parancs nem kel­tett különös megrökönyö­dést. Mindenki igazságos­nak találta az ítéleteket. Hulljon a konkoly! A ka­tonák közül többen emlé­keztek még arra, hogy Mál­ta szigetén a keresztény se­reg parancsnoka a török foglyok levágott fejét lö- völdözgette a török tábor­ba. Az ott kegyetlenség volt, ez itt a fegyelem meg­szilárdítását, a bűnért járó büntető igazságszolgáltatást jelentette. Zrínyi ezután Cserenkó- val számba vette katonáit. Kiderült. hogy legtöbbjük feleséges, többgyermekes családapa. A tisztségviselők közül többen részt vettek Sziget várának 1556-os vé­delmében. Nem egyről kö­zülük históriák, énekek ke­ringtek már országszerte. Székcsői Máténak és Rad- ványi Jakabnak számos fa­luja volt a meghódolt szom­szédterületen. Mindketten a várba hozták féleségüket, Székcsői Máté még 9 gyer­mekét is. A baranyai birto­kosok között több csatában kitűnt vitézségével Bosnyák Márton és Eszpetei Balázs. Tizenkét falu birtokosa volt Istvánffy Pál, aki már a szigeti tűzkeresztségen is átesett. A híres harcos, Bi­ka András csak Zrínyi Mik­lós kapitánysága idején jött Szigetvárra, hogy eddigi vi­tézi hírnevét újjal öregbít­se. A Geréczi-, a Dezső- és a Szerecsen-családon kívül a legvitézebb horvát neme­sek is részt vállaltak a vár védelmében. így: Farkasics Péter, akire Zrínyi Miklós azelőtt összes horvátországi várainak gondját bízta, Pa- tasics Péter és Lukics Pé­ter, aki Zrínyivel együtt részt vett Korokna elfogla­lásában. A már több fegyverté­nyen átesett, családos ne­meseken kívül sok olyan fiatal hadnagy akadt, aki önként jött a várba, hogy Zrínyitől eltanulja a hadi­mesterséget. — Ha a fegyverforgatők- hoz még hozzászámítom a várbeli szolgálatra behívott 10 mészárost. 9 molnárt, 15 borbélyt, 5 lakatost, 8 ko­vácsot, meg azt a 44 város­beli jobbágyot, aki majd az ágyúknál segít nekünk, ak­kor 2500 emberünk van. *— És a nők? — kérdez­te Alapy Gáspár. —- Azok csak süssenek, főzzenek, gondoskodjanak a bor- és vízellátásunkról! Mennyi élelmünk van, Gás­pár? — A tizedbárányokból 3000 van felfüstölve, a vá­gott marhából is több mint 500 lóg a kéményekben. Csaknem 1000 véka gabo­nánk megőrölve. Sónk is elegendő. Van 52 hordó bo­runk, ugyanannyi bab és 30 hordó ecet. — Ágyúinkat rendbe rak­tátok-e? — Mind az 55 harcra ké­szen! A nagy- és a skorpió­ágyúkat a parancs szerint szétosztottuk a búr ák vé­delmére. 2400 ágy ugolyónk van, 800 mázsa a lőpor­készletünk. — És mindaz a mienk, amit a töröktől elszedünk! A serdülő legények a lőpor­malmokban az ágyúgolyók és a lőszer széthordásában segítsenek! A parancsra váró Cseren- kóhoz is volt néhány szava Zrínyinek.. — Feri fiam, intézkedj, hogy valamiféle fehércseléd nekünk is hozzon harapni- valót! Én családomat Csák­tornyán hagytam, neked sincs senkid, majd csak megleszünk azért valahogy. — Engedelmet kérek, fő­kapitány úr, hogy a kony­háról én hozzam az ebédet és az italt; Egy 18 év körüli, piros­képű, pufók eladólányka állt Zrínyi elé. Zrínyi alig I ismert rá, úgy megnyúlotl, szépült, mióta nem látta. — De hisz ez Székcsői Máté hadnagyunk leánya, I Piroska! Köszönöm, leá­nyom. jelentkezésedet. Pa­rancsaimat majd kamará­som továbbítja számodra. Piroska ránézett Ferire. Zrínyi úgy látta, hogy a két fiatal szemében —ahogy egymásra néztek —, titok­zatos- tűz égett. Következik: TÖRÖK TÄMADÄS AZ ÚJVÁROS ELLEN ft * * De Gaulle Bonnban

Next

/
Oldalképek
Tartalom