Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-15 / 166. szám

2 napló 1966. JÜLIUS 15. Péter János Moszkvában Pirityi Sándor, az MTI tu­dósítója jelenti: A Moszkvában tartózkodó Péter János külügyminiszter csütörtökön délelőtt koszorút helyezett el a Vörös téri Le­nin mauzóleumon. A magyar küldöttség délelőtt háromne­gyed 11-kor érkezett a Vörös térre. Péter János és kísérete a Vörös térről a moszkvai vá­rosi tanács Gorkij utcai szék­házéhoz hajtatott. A magyar vendégeket V. F. Promiszlov, a moszkvai városi tanács vég­rehajtó bizottságának elnöke fogadta Moszkva város elöl­járóinak társaságában. Moszkva polgármestere meg­elégedéssel jegyezte meg, hogy Péter János és kísérete a politikai tárgyalások mellett időt talált arra, hogy a szov­jet főváros problémáival meg­ismerkedjék. Vlagyimir Pro­miszlov ezután áttekintést adott a hat és fél milliós vá^ ros fejlődésének néhány idő­szerű kérdéséről. Promiszlov foglalkozott a lakásépítkezési programmal. Elmondta, hogy Moszkvában az idén 125 000 új lakás épül. Kitért a városi közlekedés problémáira, majd Moszkva kulturális fejlődésének ismer­tetése kapcsán közölte, hogy 1968-ban megkezdi adását a moszkvai színes televízió. Péter János őszinte köszö­netét mondott Moszkva pol­gármesterének a részletes tá­jékoztatásért, tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottságá­nak és a magyar kormánynak az üdvözletét, majd beírta ne­vét Moszkva város vendég­könyvébe, a következő szöveg­gel: „A történelmi nagy város, Moszkva vezetőinek, népének további nagy sikereket kívá­nok, a fejlődő fővárosban boldog életet”. A magyar külügyminiszter útja ezután a Szmolenszk tér­re vezetett, a szovjet külügy- ' minisztérium épületébe. And- ~réj Gromiko szovjet külügy­miniszter hatodik emeleti dol­gozószobájában fogadta ma­gyar kollégáját. A mintegy félórás megbeszélésen, ame­lyen a két felet kölcsönösen érdeklő kérdésekről volt szó, részt vettek: szovjet részről A. A. Gromiko külügyminisz­ter, V. V. Kuznyecov, a kül­ügyminiszter első helyettese, L. F. Iljicsov külügyminiszter- helyettes, Sz. T. Asztavin, a külügyminisztérium 5. euró­pai osztályának vezetője, F. J. Tyitov, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete; magyar részről Péter János külügy­miniszter, Kukucska János külügyminisztériuma csoport­főnök, Beck István, Házi Ven­cel, Kós Péter és Németi Bé­la külügyminisztériumi osz­tályvezetők. A megbeszélés — mint a ki­adott közlemény megjegyzi —, baráti, szívélyes légkörben zajlott le. Szovjet-indiai barátsági gyűlés Csütörtökön a Kremlben, Indira Gandhi miniszterelnök látogatásával kapcsolatban szovjet—indiai barátsági gyű­lést tartottak. Jelen voltak az SZKP és a szovjet kormány vezetői, közéleti személyisé­gek, a tudomány és művészet képviselői, munkások. Promiszlov moszkvai polgár­mester megnyitója után Ko­sziéin, a Szovjet Miniszterta­Köxlemény Waldeck Rochet látogatásáról A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására Waldeck Rochet, a Francia Kommu­nista Párt főtitkára és család­ja baráti látogatást tét ha­zánkban. Waldeck Rochet-t fogadta Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. A szívélyes elvtársi légkörben lefolyt megbeszélésen részt vett Cseterki Lajos, az MSZ­MP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára. A bét párt vezetői kölcsönösen tájékoztatták egy­mást pártjuk helyzetéről és tevékenységéről, s eszmecserét folytattak a jelenlegi nem­zetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről. A nemzetközi élet égető kérdéseinek, a kommunista és munkáspártok ezzel kap­csolatos feladatainak megíté­lésében teljes nézetazonosság nyilvánult meg. Mind a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, mind a Francia Kommunista Párt határozottan elítéli az amerikai imperializmus viet­nami agresszióját és teljes szo­lidaritást vállal a független­ségéért küzdő vietnami néppel. A megbeszélésen az a közös meggyőződés jutott kifejezésre, hogy napjainkban a kommu­nista és munkáspártok legfőbb feladata az antümperialista akcióegység megteremtése. Az európai és a világbéke biztosítása érdekében elen­gedhetetlenül szükségesnek tartják az európai kollektív biztonsági rendszer kiépítését, szembeszállnak a nyugatné­met militarista körök atom­fegyver megszerzésére irá­nyuló törekvéseivel, állástfog- lalnak a jelenlegi európai ha­tárok sérthetetlensége, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság elismerése mellett. A megbeszélés tovább erő­sítette a két párt testvéri kapcsolatait és baráti együtt­működését. Mindkét párt szük­ségesnek tartja, hogy közös erőfeszítéseket tegyen a nem­zetközi kommunista mozga­lom egységének megszilárdí­tása érdekében. A Kádár János és felesége szerdán vacsorát adott Wal­deck Rochet és felesége tisz­teletére. * Waldeck Rochet és családja csütörtökön elutazott Buda­pestről. A vendégeket a feri­hegyi repülőtéren Cseterki Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára bú­csúztatta. A TASZSZ cáfolata Egyes amerikai hivatalos személyiségek olyan közle­ményt terjesztettek, amely szerint a Szovjetuniónak már előre tudomása volt arról, hogy az amerikai légierő bőm bázni fogja Hanoi és Haiphong peremkerületeit. A TASZSZ-t felhatalmazták, hogy erélysen cáfolja meg ezt a hazugságot, amelyet az­zal a céllal agyaltak ki, hogy hamis megvilágításba helyez­zék a Szovjetuniónak az Egye­é-űnt már hírül adtuk, az NDK-heli Eisenbachban készülő Wartburg személygépkocsik ti { ten ■zó. iával, tetszetősebb, korszerűbb formában kerülnek hamarosan piacra. Képün­kön most bemutatjuk az új formájú Wartburgot, amely immár formájával is felveheti a versenyt a legkorszerűbb gépkocsikkal. sült Államok bűnős vietnami agressziójával szemben kiala­kított világos álláspontját. Feltehetően aligha akad olyan józan eszű ember, aki elhitte ezt a hazugságot. Saj­nos ezt a koholmányt öröm­mel felkapták Pekingben. Csen Ji, a Kínai Népköztár­saság Államtanácsának el­nökhelyettese, külügyminisz­ter július 10-én Pekingben nagygyűlésen kijelentette, hogy „Hanoinak és Haiphong- nak az amerikai imperialis­ták által történt bombázása — teljes mértékben az Egye­sült Államok és a Szovjet­unió összeesküvésének ered­ménye”. Megerősödik az a benyo­más, hogy Washingtonban ezt a hazugságot kizárólag azzal a számítással koholták, hogy kapnak az alkalmon Peking­ben a szovjetellenes kiagya­lásokat kedvelő személyisé­gek. Csen Ji, aki a Szovjet­unió újabb megrágalmazását illetően az amerikai propa­gandával egy követ fújt, lé­nyegében szolgálatot tesz a vietnami nép ellen kalózhá­borút folytató amerikai impe­rialistáknak”. nács elnöke és Indira Gandhi mondott beszédet. Beszédében Koszigin rámu­tatott arra, hogy a Szovjetunió és India népeinek barátsága „a szocialista világrendszer és a világot átfogó nemzeti fel­szabadító mozgalom együtt­működésének és összefogásá­nak példája”. — A Szovjetunió és India együttműködése hasznos an­nak a harcnak szempontjából, amelyet a népek szabadságuk és függetlenségük biztosításá­ért vívnak. Ugyanakkor ez az együttműködés a Föld je­lentős részében a béke és a stabilitás fontos tényezője. A szovjet kormányfő kije­lentette, hogy az Egyesült Ál­lamok vietnami eljárása nem­zetközi méretű vandalizmus és barbárság. Emlékeztetett a háborús szakadék szélén egyensúlyozás dullesi politiká­jára és kijelentette, hogy Dulles utódai .átlépték ezt a szakadékot”. — Az amerikai kormány el akarja érni a lehetetlent: meg akarja tömi a vietnami nép ellenállását — folytatta Ko­szigin. — Ezen elérhetetlen cél érdekében mindenre haj­landó. Koszigin „ostoba érvelésnek" nevezte azt az állítást, hogy Egyesült Államok presztízs- okokból nem vonulhat ki Viet­namból. Az Egyesült Államok tekintélye világszerte „soha­sem tapasztalt mélyre zu­hant”. A szovjet kormány rámu­tatott arra hogy az Egyesült Államok Laosz népe ellen is agressziót követ el, s megsér­ti Kambodzsa szuverénitását. Gyakorlatilag a háború szfé­rájában sodorta Thaiföldet, a Fülöp-szigeteket, Ausztráliát, Uj-Zélandot és a dél-koreai bábkormányt is. — Az Egyesült Államok legutóbbi vietnami lépései ál­tal teremtett új helyzetet fi­gyelembe vesszük a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak nyújtott segítség terveiben is — hangsúlyozta Koszigln. A Varsói Szerződésben részt vevő országok buka­resti értekezletükön — mint Koszigin megjegyezte — egyöntetűen kijelentették, ha a VDK kormánya kéri. akkor megadják a lehetőséget ön­kénteseiknek. hogy megfelelő fegyverzettel Vietnamba vo­nuljanak. Indonéz helyzetkép A dj akartai rendkívüli hadi- törvényszéken csütörtökön megkezdték Gatot Sukrisno őrnagynak, Djakarta volt lég­védelmi parancsnokának pe­rét, akit azzal vádolnak, hogy az október puccskísérlet idején „a lázadó erők derékhadát” irányította. Sukrisno tagadta, hogy részt vett az államcsíny­kísérletben. Az indonéz kormány három­szorosára emelte az állami alkalmazottak fizetését — je­lentette csütörtökön a Reuter hírügynökség. A béremelés csak a fizetésnek pénzben fo­lyósított részére vonatkozik, a természetbeni juttatások meg­maradtak a korábbi szinten. A kisfizetésű hivatalnokok ezentúl havi 200 rúpiát, a ma­gasabb állásúak 1000 rúpiát keresnek. (4—22 dollár érték­nek megfelelő összeg). A bér­emelési tervek már korábban kiszivárogtak, s ez az árak újabb emelkedésére vezetett. Malik külügyminiszter kije­lentette. hogy ezáltal maga az intézkedés tulajdonképpen ér­téktelen lett. Mohamed Háttá volt alelnök szerint a lakosság 90 százalékának életszínvonala a létminimum alatt marad. Á csecsemőt az orvosok megmentették Széleskörű nyomozás a lelketlen „anya“ kézrekerítésére Újszülött csecsemőt talál­tak a Rácfürdő mellékhelyi­ségében július 11-én, rövid­del déli 1 óra után. Az új­szülött szájába zsebkendőt gyömöszölt a lelketlen „anya” s az apróságot fejjel lefelé állította a mosdóba. A nor­málisan fejlett — 3,3 kilo­gramm súlyú fiúgyermeket — akinek testhőmérséklete már 33 fok alá süllyedt —, azon­nal a Heim Pál gyermekkór­házba szállították, ahol az orvosok odaadó ápolása men­tette meg életét. A Budapesti Rendőrfőkapi­tányság a megyei rendőrfő­kapitányságok segítségével széleskörű nyomozást indított a bűncselekmény elkövetőjé­nek kézrekerítésére. Egy harminc év körüli, 165 centiméter magas, drapp­szürkés ballonkabátos nőre esett a gyanú; az asszony jú­lius 11-én, körülbelül egy óra­kor kádfürdőre váltott jegyet. Amikor a számot szólították, az asszony már nem volt a várakozók között. Ország - sok ismeretlennel A balparti Kongóról, a leo- pold rille-i Kongóról lesz szó, amelyet ez 'év június 30-tól Kinsasának kell nevezni. Ez az ország valóban ország — sok ismeretlennel. Most Mo­butu vezeti. A tábornok, aki elnökké kiáltotta ki magát, kezdetben több nyilatkozatot tett, ame­lyekben kirohant a politikai gyászvitézek ellen, akik a sza­kadék székire taszították Kon­gót. Meg kell adni: a szónok ez alkalommal igazat vagy legalábbis majdnem igazat mondott. A gazdasági életben zűrzavar és rendetlenség ural­kodik. a külföldi monopóliu­mok változatlanul kizsákmá­nyolják az országot. A ma­gasrangú kormánytisztviselők a korrupció posványába süly- lyedtek, bűnös machinációkat folytatnak. Az államkincstár annyira üres, hogy még a tisztviselőket is amerikai vagy belga adományokból fi­zetik. Mobutu kijelentette, hogy „sebészi módszerekkel”, vagy­is fegyverrel, szuronnyal vet véget „a rendetlenségnek”. Ekkor még aligha sejtette az elnöktábomok, hogy vele is hasonló módszerekkel akar­nak majd leszámolni. Május utolsó vasárnapján Leopold­ville megdöbbenve hallotta a rádióból, hogy államcsíny­kísérletet lepleztek le. Az összeesküvés élén ott állt az egész régi gárda. Kimba volt miniszterelnök, továbbá Ana- ny, Mahamba és Bamba volt miniszterek. Következtek a letartóztatások, a szigorú bün­tetések. A Mobutu-rendszer eltávolítására irányuló kísér­let meghiúsult ugyan, de be­bizonyította a katonai ura­lom lazaságát és ingatagsá­gát. ■ Jellemző a következő rész­let: az összeesküvőknél talált nyilatkozatban, amellyel siker esetén a néphez fordultak volna a Mobutu-körmány bí­rálata majdnem szó szerint azonos azzal a bírálattal, amellyel hat hónappal ko­rábban az előző kabinet tá­bornoka illette a rendszert. „Az ország törvényhozó in­tézményei lényegében meg­szűntek. A parlament tagjai nem töltenek be semmilyen szerepet, meg vannak fosztva felhatalmazásuktól. A gazda­sági helyzet állandóan romlik. Az állam pénzét tékozolják. Az árak emelkednek, a tőkét kiviszik az országból. Az igaz­ságügyi gépezet nem tölti be természetes hatáskörét, és egyetlen ember eszközévé vá­lik. Ez a helyzet tűrhetetlen, nem lehet passzívan szemlél­ni az ország pusztulását...” Mobutu tett néhány hatást- keltő bel- és külpolitikai lé­pést. Átkereszteltette például az utcaneveket a kongói vá­rosokban. De az országban maradt több mint nyolcvan- ezer belga állampolgár és a nemzetinek nevezett hadse­regben a tisztikar gerincét belgák képezik. A leopoldville-i sajtó lár­mát csapott a monopóliumok ellen. Természetesen itt is csak szópárbajról, ködösítés­ről van szó. Valójában a kon­gói vezetők a brüsszeli tőké­sek engedelmes szolgái. Ezt igazolják azok a pénzügyi tárgyalások is, amelyek nem­rég értek véget Brüsszelben. A kizsákmányolás fundamen­tuma megingathatatlan ma­radt. Az Union Miniére és más társaságok megőrizték és most is őízik pozícióikat. Lehetséges, hogy a mono­póliumok, amelyek eddig tel­jesen figyelmen kívül hagy­ták a központi kormány lé­tezését most mégis kényte­lenek lesznek jelentéktelen összegeket fizetni jövedel­mükből a rendkívül súlyos helyzetbe került leopoldville-i kincstárba. De hát ez nem rázza meg az Union Miniére-t. A társaságok nyilván ez al­kalommal is könnyedén ki- siklanak a szcritóból. A U. S. News and World Report a jelenlegi Mohutu-féle Kon­gót elemezve a következőket írta: „Hat évvel azután, hogy Kongó megszerezte független­ségét, az ország még mindig gyarmat. A különbség csupán az, hogy az egykori belga kormány helyett az ellenőr­zést most alapjában az ame­rikaiak tartják kezükben a belgákkal együtt”. Ez a beismerés bizonyos mértékben fényt derít a leo­poldville-i gazdasági és poli­tikai erőviszonyokra. A felkelők elleni büntető hadműveletek bebizonyítot­ták, hogy a Mobutu-féle had­sereg és a belga alakulatok ereje nyilvánvalóan nem ele­gendő ahhoz, hogy elfojtsák a nemzeti felszabadító moz­galmat a köztársaságban. Ezért vonulhatott be a Pen­tagon az országba. És az Egyesült Államok megállapo­dást írt alá a kongói kor­mánnyal újabb 560 millió frankos kölcsönről. E hitel legnagyobb részét zsoldos hadtest fenntartására, repülő­terek és stratégiai útvonalak építésére, a felkelőmozgalom elfojtására fogják felhasz­nálni. Ebben a légkörben érlelő­dött a hivatalos belga képvi­selők által szított összeeskü­vés. A belgák ugyanis rájöt­tek, itt az ideje, hogy meg­állítsák Kongóban az ameri­kanizálódás folyamatát. Nem véletlen, hogy a sikertelen összeesküvés feje Kimba voit. A katangai származású egy­kori miniszterelnök, Csőmbe közeli embere, szoros kap­csolatban állt az Union Mi- niére-rel és a hivatalos Brüsz- szellel. A leopoldville-i kormány nem titkolta sokáig, hogy mely külföldi nagykövetségek támogatták és pénzelték az összeesküvés részvevőit: a kongói fővárosból 24 órán belül kiutasították Rens bel­ga diplomatát. A belga kül­ügyminisztérium államtitkára nem jókedvében jelentette ki az egyik belga folyóirat ha­sábjain, hogy Mobutu. az egykori őrmester nem ren­delkezik semmiféle stratégiai érzékkel és azt hiszi, hogy mindent meg lehet oldani gyalogsági szabályokkal. De az államigazgatási rendszer Kongóban erőtlen és az or­szág minden kincsét a lakos­ság egy százaléka birtokolja: Itt rejlenek tehát a mai ás az esetleges jövőbeni robba­nások okai. n. Hohiov

Next

/
Oldalképek
Tartalom