Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-15 / 166. szám
2 napló 1966. JÜLIUS 15. Péter János Moszkvában Pirityi Sándor, az MTI tudósítója jelenti: A Moszkvában tartózkodó Péter János külügyminiszter csütörtökön délelőtt koszorút helyezett el a Vörös téri Lenin mauzóleumon. A magyar küldöttség délelőtt háromnegyed 11-kor érkezett a Vörös térre. Péter János és kísérete a Vörös térről a moszkvai városi tanács Gorkij utcai székházéhoz hajtatott. A magyar vendégeket V. F. Promiszlov, a moszkvai városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke fogadta Moszkva város elöljáróinak társaságában. Moszkva polgármestere megelégedéssel jegyezte meg, hogy Péter János és kísérete a politikai tárgyalások mellett időt talált arra, hogy a szovjet főváros problémáival megismerkedjék. Vlagyimir Promiszlov ezután áttekintést adott a hat és fél milliós vá^ ros fejlődésének néhány időszerű kérdéséről. Promiszlov foglalkozott a lakásépítkezési programmal. Elmondta, hogy Moszkvában az idén 125 000 új lakás épül. Kitért a városi közlekedés problémáira, majd Moszkva kulturális fejlődésének ismertetése kapcsán közölte, hogy 1968-ban megkezdi adását a moszkvai színes televízió. Péter János őszinte köszönetét mondott Moszkva polgármesterének a részletes tájékoztatásért, tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottságának és a magyar kormánynak az üdvözletét, majd beírta nevét Moszkva város vendégkönyvébe, a következő szöveggel: „A történelmi nagy város, Moszkva vezetőinek, népének további nagy sikereket kívánok, a fejlődő fővárosban boldog életet”. A magyar külügyminiszter útja ezután a Szmolenszk térre vezetett, a szovjet külügy- ' minisztérium épületébe. And- ~réj Gromiko szovjet külügyminiszter hatodik emeleti dolgozószobájában fogadta magyar kollégáját. A mintegy félórás megbeszélésen, amelyen a két felet kölcsönösen érdeklő kérdésekről volt szó, részt vettek: szovjet részről A. A. Gromiko külügyminiszter, V. V. Kuznyecov, a külügyminiszter első helyettese, L. F. Iljicsov külügyminiszter- helyettes, Sz. T. Asztavin, a külügyminisztérium 5. európai osztályának vezetője, F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete; magyar részről Péter János külügyminiszter, Kukucska János külügyminisztériuma csoportfőnök, Beck István, Házi Vencel, Kós Péter és Németi Béla külügyminisztériumi osztályvezetők. A megbeszélés — mint a kiadott közlemény megjegyzi —, baráti, szívélyes légkörben zajlott le. Szovjet-indiai barátsági gyűlés Csütörtökön a Kremlben, Indira Gandhi miniszterelnök látogatásával kapcsolatban szovjet—indiai barátsági gyűlést tartottak. Jelen voltak az SZKP és a szovjet kormány vezetői, közéleti személyiségek, a tudomány és művészet képviselői, munkások. Promiszlov moszkvai polgármester megnyitója után Kosziéin, a Szovjet MinisztertaKöxlemény Waldeck Rochet látogatásáról A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására Waldeck Rochet, a Francia Kommunista Párt főtitkára és családja baráti látogatást tét hazánkban. Waldeck Rochet-t fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. A szívélyes elvtársi légkörben lefolyt megbeszélésen részt vett Cseterki Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára. A bét párt vezetői kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjuk helyzetéről és tevékenységéről, s eszmecserét folytattak a jelenlegi nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről. A nemzetközi élet égető kérdéseinek, a kommunista és munkáspártok ezzel kapcsolatos feladatainak megítélésében teljes nézetazonosság nyilvánult meg. Mind a Magyar Szocialista Munkáspárt, mind a Francia Kommunista Párt határozottan elítéli az amerikai imperializmus vietnami agresszióját és teljes szolidaritást vállal a függetlenségéért küzdő vietnami néppel. A megbeszélésen az a közös meggyőződés jutott kifejezésre, hogy napjainkban a kommunista és munkáspártok legfőbb feladata az antümperialista akcióegység megteremtése. Az európai és a világbéke biztosítása érdekében elengedhetetlenül szükségesnek tartják az európai kollektív biztonsági rendszer kiépítését, szembeszállnak a nyugatnémet militarista körök atomfegyver megszerzésére irányuló törekvéseivel, állástfog- lalnak a jelenlegi európai határok sérthetetlensége, a Német Demokratikus Köztársaság elismerése mellett. A megbeszélés tovább erősítette a két párt testvéri kapcsolatait és baráti együttműködését. Mindkét párt szükségesnek tartja, hogy közös erőfeszítéseket tegyen a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdítása érdekében. A Kádár János és felesége szerdán vacsorát adott Waldeck Rochet és felesége tiszteletére. * Waldeck Rochet és családja csütörtökön elutazott Budapestről. A vendégeket a ferihegyi repülőtéren Cseterki Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára búcsúztatta. A TASZSZ cáfolata Egyes amerikai hivatalos személyiségek olyan közleményt terjesztettek, amely szerint a Szovjetuniónak már előre tudomása volt arról, hogy az amerikai légierő bőm bázni fogja Hanoi és Haiphong peremkerületeit. A TASZSZ-t felhatalmazták, hogy erélysen cáfolja meg ezt a hazugságot, amelyet azzal a céllal agyaltak ki, hogy hamis megvilágításba helyezzék a Szovjetuniónak az Egyeé-űnt már hírül adtuk, az NDK-heli Eisenbachban készülő Wartburg személygépkocsik ti { ten ■zó. iával, tetszetősebb, korszerűbb formában kerülnek hamarosan piacra. Képünkön most bemutatjuk az új formájú Wartburgot, amely immár formájával is felveheti a versenyt a legkorszerűbb gépkocsikkal. sült Államok bűnős vietnami agressziójával szemben kialakított világos álláspontját. Feltehetően aligha akad olyan józan eszű ember, aki elhitte ezt a hazugságot. Sajnos ezt a koholmányt örömmel felkapták Pekingben. Csen Ji, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnökhelyettese, külügyminiszter július 10-én Pekingben nagygyűlésen kijelentette, hogy „Hanoinak és Haiphong- nak az amerikai imperialisták által történt bombázása — teljes mértékben az Egyesült Államok és a Szovjetunió összeesküvésének eredménye”. Megerősödik az a benyomás, hogy Washingtonban ezt a hazugságot kizárólag azzal a számítással koholták, hogy kapnak az alkalmon Pekingben a szovjetellenes kiagyalásokat kedvelő személyiségek. Csen Ji, aki a Szovjetunió újabb megrágalmazását illetően az amerikai propagandával egy követ fújt, lényegében szolgálatot tesz a vietnami nép ellen kalózháborút folytató amerikai imperialistáknak”. nács elnöke és Indira Gandhi mondott beszédet. Beszédében Koszigin rámutatott arra, hogy a Szovjetunió és India népeinek barátsága „a szocialista világrendszer és a világot átfogó nemzeti felszabadító mozgalom együttműködésének és összefogásának példája”. — A Szovjetunió és India együttműködése hasznos annak a harcnak szempontjából, amelyet a népek szabadságuk és függetlenségük biztosításáért vívnak. Ugyanakkor ez az együttműködés a Föld jelentős részében a béke és a stabilitás fontos tényezője. A szovjet kormányfő kijelentette, hogy az Egyesült Államok vietnami eljárása nemzetközi méretű vandalizmus és barbárság. Emlékeztetett a háborús szakadék szélén egyensúlyozás dullesi politikájára és kijelentette, hogy Dulles utódai .átlépték ezt a szakadékot”. — Az amerikai kormány el akarja érni a lehetetlent: meg akarja tömi a vietnami nép ellenállását — folytatta Koszigin. — Ezen elérhetetlen cél érdekében mindenre hajlandó. Koszigin „ostoba érvelésnek" nevezte azt az állítást, hogy Egyesült Államok presztízs- okokból nem vonulhat ki Vietnamból. Az Egyesült Államok tekintélye világszerte „sohasem tapasztalt mélyre zuhant”. A szovjet kormány rámutatott arra hogy az Egyesült Államok Laosz népe ellen is agressziót követ el, s megsérti Kambodzsa szuverénitását. Gyakorlatilag a háború szférájában sodorta Thaiföldet, a Fülöp-szigeteket, Ausztráliát, Uj-Zélandot és a dél-koreai bábkormányt is. — Az Egyesült Államok legutóbbi vietnami lépései által teremtett új helyzetet figyelembe vesszük a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak nyújtott segítség terveiben is — hangsúlyozta Koszigln. A Varsói Szerződésben részt vevő országok bukaresti értekezletükön — mint Koszigin megjegyezte — egyöntetűen kijelentették, ha a VDK kormánya kéri. akkor megadják a lehetőséget önkénteseiknek. hogy megfelelő fegyverzettel Vietnamba vonuljanak. Indonéz helyzetkép A dj akartai rendkívüli hadi- törvényszéken csütörtökön megkezdték Gatot Sukrisno őrnagynak, Djakarta volt légvédelmi parancsnokának perét, akit azzal vádolnak, hogy az október puccskísérlet idején „a lázadó erők derékhadát” irányította. Sukrisno tagadta, hogy részt vett az államcsínykísérletben. Az indonéz kormány háromszorosára emelte az állami alkalmazottak fizetését — jelentette csütörtökön a Reuter hírügynökség. A béremelés csak a fizetésnek pénzben folyósított részére vonatkozik, a természetbeni juttatások megmaradtak a korábbi szinten. A kisfizetésű hivatalnokok ezentúl havi 200 rúpiát, a magasabb állásúak 1000 rúpiát keresnek. (4—22 dollár értéknek megfelelő összeg). A béremelési tervek már korábban kiszivárogtak, s ez az árak újabb emelkedésére vezetett. Malik külügyminiszter kijelentette. hogy ezáltal maga az intézkedés tulajdonképpen értéktelen lett. Mohamed Háttá volt alelnök szerint a lakosság 90 százalékának életszínvonala a létminimum alatt marad. Á csecsemőt az orvosok megmentették Széleskörű nyomozás a lelketlen „anya“ kézrekerítésére Újszülött csecsemőt találtak a Rácfürdő mellékhelyiségében július 11-én, röviddel déli 1 óra után. Az újszülött szájába zsebkendőt gyömöszölt a lelketlen „anya” s az apróságot fejjel lefelé állította a mosdóba. A normálisan fejlett — 3,3 kilogramm súlyú fiúgyermeket — akinek testhőmérséklete már 33 fok alá süllyedt —, azonnal a Heim Pál gyermekkórházba szállították, ahol az orvosok odaadó ápolása mentette meg életét. A Budapesti Rendőrfőkapitányság a megyei rendőrfőkapitányságok segítségével széleskörű nyomozást indított a bűncselekmény elkövetőjének kézrekerítésére. Egy harminc év körüli, 165 centiméter magas, drappszürkés ballonkabátos nőre esett a gyanú; az asszony július 11-én, körülbelül egy órakor kádfürdőre váltott jegyet. Amikor a számot szólították, az asszony már nem volt a várakozók között. Ország - sok ismeretlennel A balparti Kongóról, a leo- pold rille-i Kongóról lesz szó, amelyet ez 'év június 30-tól Kinsasának kell nevezni. Ez az ország valóban ország — sok ismeretlennel. Most Mobutu vezeti. A tábornok, aki elnökké kiáltotta ki magát, kezdetben több nyilatkozatot tett, amelyekben kirohant a politikai gyászvitézek ellen, akik a szakadék székire taszították Kongót. Meg kell adni: a szónok ez alkalommal igazat vagy legalábbis majdnem igazat mondott. A gazdasági életben zűrzavar és rendetlenség uralkodik. a külföldi monopóliumok változatlanul kizsákmányolják az országot. A magasrangú kormánytisztviselők a korrupció posványába süly- lyedtek, bűnös machinációkat folytatnak. Az államkincstár annyira üres, hogy még a tisztviselőket is amerikai vagy belga adományokból fizetik. Mobutu kijelentette, hogy „sebészi módszerekkel”, vagyis fegyverrel, szuronnyal vet véget „a rendetlenségnek”. Ekkor még aligha sejtette az elnöktábomok, hogy vele is hasonló módszerekkel akarnak majd leszámolni. Május utolsó vasárnapján Leopoldville megdöbbenve hallotta a rádióból, hogy államcsínykísérletet lepleztek le. Az összeesküvés élén ott állt az egész régi gárda. Kimba volt miniszterelnök, továbbá Ana- ny, Mahamba és Bamba volt miniszterek. Következtek a letartóztatások, a szigorú büntetések. A Mobutu-rendszer eltávolítására irányuló kísérlet meghiúsult ugyan, de bebizonyította a katonai uralom lazaságát és ingatagságát. ■ Jellemző a következő részlet: az összeesküvőknél talált nyilatkozatban, amellyel siker esetén a néphez fordultak volna a Mobutu-körmány bírálata majdnem szó szerint azonos azzal a bírálattal, amellyel hat hónappal korábban az előző kabinet tábornoka illette a rendszert. „Az ország törvényhozó intézményei lényegében megszűntek. A parlament tagjai nem töltenek be semmilyen szerepet, meg vannak fosztva felhatalmazásuktól. A gazdasági helyzet állandóan romlik. Az állam pénzét tékozolják. Az árak emelkednek, a tőkét kiviszik az országból. Az igazságügyi gépezet nem tölti be természetes hatáskörét, és egyetlen ember eszközévé válik. Ez a helyzet tűrhetetlen, nem lehet passzívan szemlélni az ország pusztulását...” Mobutu tett néhány hatást- keltő bel- és külpolitikai lépést. Átkereszteltette például az utcaneveket a kongói városokban. De az országban maradt több mint nyolcvan- ezer belga állampolgár és a nemzetinek nevezett hadseregben a tisztikar gerincét belgák képezik. A leopoldville-i sajtó lármát csapott a monopóliumok ellen. Természetesen itt is csak szópárbajról, ködösítésről van szó. Valójában a kongói vezetők a brüsszeli tőkések engedelmes szolgái. Ezt igazolják azok a pénzügyi tárgyalások is, amelyek nemrég értek véget Brüsszelben. A kizsákmányolás fundamentuma megingathatatlan maradt. Az Union Miniére és más társaságok megőrizték és most is őízik pozícióikat. Lehetséges, hogy a monopóliumok, amelyek eddig teljesen figyelmen kívül hagyták a központi kormány létezését most mégis kénytelenek lesznek jelentéktelen összegeket fizetni jövedelmükből a rendkívül súlyos helyzetbe került leopoldville-i kincstárba. De hát ez nem rázza meg az Union Miniére-t. A társaságok nyilván ez alkalommal is könnyedén ki- siklanak a szcritóból. A U. S. News and World Report a jelenlegi Mohutu-féle Kongót elemezve a következőket írta: „Hat évvel azután, hogy Kongó megszerezte függetlenségét, az ország még mindig gyarmat. A különbség csupán az, hogy az egykori belga kormány helyett az ellenőrzést most alapjában az amerikaiak tartják kezükben a belgákkal együtt”. Ez a beismerés bizonyos mértékben fényt derít a leopoldville-i gazdasági és politikai erőviszonyokra. A felkelők elleni büntető hadműveletek bebizonyították, hogy a Mobutu-féle hadsereg és a belga alakulatok ereje nyilvánvalóan nem elegendő ahhoz, hogy elfojtsák a nemzeti felszabadító mozgalmat a köztársaságban. Ezért vonulhatott be a Pentagon az országba. És az Egyesült Államok megállapodást írt alá a kongói kormánnyal újabb 560 millió frankos kölcsönről. E hitel legnagyobb részét zsoldos hadtest fenntartására, repülőterek és stratégiai útvonalak építésére, a felkelőmozgalom elfojtására fogják felhasználni. Ebben a légkörben érlelődött a hivatalos belga képviselők által szított összeesküvés. A belgák ugyanis rájöttek, itt az ideje, hogy megállítsák Kongóban az amerikanizálódás folyamatát. Nem véletlen, hogy a sikertelen összeesküvés feje Kimba voit. A katangai származású egykori miniszterelnök, Csőmbe közeli embere, szoros kapcsolatban állt az Union Mi- niére-rel és a hivatalos Brüsz- szellel. A leopoldville-i kormány nem titkolta sokáig, hogy mely külföldi nagykövetségek támogatták és pénzelték az összeesküvés részvevőit: a kongói fővárosból 24 órán belül kiutasították Rens belga diplomatát. A belga külügyminisztérium államtitkára nem jókedvében jelentette ki az egyik belga folyóirat hasábjain, hogy Mobutu. az egykori őrmester nem rendelkezik semmiféle stratégiai érzékkel és azt hiszi, hogy mindent meg lehet oldani gyalogsági szabályokkal. De az államigazgatási rendszer Kongóban erőtlen és az ország minden kincsét a lakosság egy százaléka birtokolja: Itt rejlenek tehát a mai ás az esetleges jövőbeni robbanások okai. n. Hohiov
