Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-13 / 164. szám

liuplO 1966. JÚLIUS 13. Messmer a francia atomfegyverről Pierre Messmer francia had­ügyminiszter nyilatkozott a Faris Match című hetilap leg­frissebb számában a francia a torn kísérletekről. A hadügy­miniszter közölte, hogy a je­lenlegi kísérletsorozat idején öt robbantást hajtanak végre, s egy hatodik kísérlet során kipróbálják a biztonsági rend­szereket. A következő kísérlet- sorozatra az eredményektől függően vagy jövőre, vagy 1968-ban kerül se*. A július 2-án végrehajtott robbantás — közölte a had­ügyminiszter — felülmúlta a hirosimai atombomba hatását Megnyílt az ENSZ Világűrbizottsága jogi albizottságának ülése Eltemették RudakoYot Moszkva: Kedden elte­mették Alekszandr Rudakovot, az SZKP Központi Bizottsá­gának vasárnap elhunyt titká­rát. A gyászszertartás a Vörös téren zajlott le. A Mauzóleum emelvényén az SZKP és a szovjet kormány vezetői foglal­tak helyet. Ivan Kapitonov, az SZKP Központi Bizottsá­gának titkára, Nyikolaj Jegori- csev, a Moszkvai Pártszerve­zet első titkára és Ivan Ka- zanyee vaskohászati miniszter mondott búcsúbeszédet. Ezután az elhunyt földi ma­radványait tartalmazó urnát befalazták a Kreml falába. A TU—104-esen történt M oizkva: A Moszkva— Párizs között közlekedő TU—t 104-esen történt. A gép vala- hol Skandinávia fölött járt, amikor az egyik moszkvai 'útas — B. elvtársnő — rimán- 'kodva fordult Volhovhoz, a gép parancsnokához: „Jaj, csak most jutott eszembe. Na­gyon kérem segítsenek. Siet­tem és a konyhában bekap­csolva felejtettem a vülany- vasalót.” A gépből nyomban rádióüze­netet adtak Moszkvának. Ami­kor a szovjet gép Párizsban tőidet ért, B. elvtársnőt táv­irat várta a tűzoltóktól: „Ké­rését teljesítettük, a villany­vasalót kikapcsoltuk Kedden megkezdődött az ENSZ Világűrbizottsága jogi albizottságának 3—4 hétig tartó ülésszaka, amelyen a részvevő államok küldöttel egy szovjet és egy amerikai egyezménytervezetet vitat­nak meg a világűr békés fel- használására vonatkozóan. A keddi megnyitó ülésen elsőnek Goldberg, az Egye­sült Államok ENSZ-képvise- lője szólalt fel, hangoztatva, hogy a világűrkutatást »lehe­tőség szerint függetleníteni kell bolygónk politikai prob­lémáitól”. A tanácskozáson 28 állam képviselője, közöttük hazánk küldötte is részt vesz. A szovjet kormány már 1958-ban javasolta, hogy kös­senek együttműködési egyez­ményt a kozmikus térség ku­tatására és békés felhaszná­lására vonatkozóan és az ENSZ elé terjesztette ezt a kérdést. A szovjet kormány ez év májasában — folytatva béke­szerető erőfeszítéseit —, ja­vasolta, hogy külön fontos pontként tűzzék az ENSZ- közgyűlés 21. ülésszakának napirendjére a világűrre vo­natkozó nemzetközi egyez­mény megkötésének kérdését. A Szovjetunió ez év június 16-án az ENSZ-közgyűlés hi­vatalos dokumentumaként elő­terjesztette „az államoknak a kozmikns térség, a hold és más égitestek kutatása érde­kében végzett tevékenysége elveiről” szóló szerződés-ter­vezetet. Indira Gandhi Moszkvába érkezett Moszkva: Indira Gandhi indiai miniszterelnök ked­den a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. A szovjet főváros ünnepi díszben fo­gadta­A repülőtéren Alckszej Koszigln, a szovjet Miniszter- tanács elnöke és felesége, Diinsic és Novikov miniszterel­nök-helyettesek, Gromiko külügyminiszter, Malinovszkij honvédelmi miniszter, Patolicsev külkereskedelemügyi mi­niszter és más hivatalos személyiségek fogadták az indiai kormányfőt és kíséretét. Indira Gandhi és kísérete, köztük Szvaran Szingh kül­ügyminiszter, a hét végéig tartózkodik a Szovjetunióban és tárgyalásokat folytat a szovjet vezetőkkel. Az első megbeszélés szerdán délelőtt lesz a Kremlben. Poljansxhij Kanadában Ottawa: Hétfőn este bú­csúvacsora volt Foljanszkij- nak, a szovjet minisztertanács Kanadában tartózkodó első elnökhelyettesének tiszteleté­re, amelyen a szovjet vendég és Martin kanadai külügy­miniszter mondott beszédet Poljanszkij kijelentette, hogy kanadai látogatása során min­denütt szívélyes fogadtatásra lett, úgy találta, hogy a ka­nadaiak őszintén jószomszédi kapcsolatokra törekednek a Szovjetunióval. Az eddig fennálló különféle egyezmények mellett az új egyezmény megkötését Pol­janszkij szintén e tényezők közé sorolta. Különböző álla­mok különféleképpen ítélhe­tik meg a vQág eseményeit — folytatta —, de az emberi­ség sorsáért, a bdke megszi­lárdításáért érzett gondnak egyesítenie kell bennünket Martin külügyminiszter vá­laszában hangsúlyozta, hogy a légügyi egyezmény fontos határkő a kanadai—szovjet kapcsolatok fejlődésében. Igen hasznos volt az őszinte eszmecsere — tette hozzá —, s bár természetesen nem ol­dotta meg a nemzetközi prob­lémákkal kapcsolatos vala­mennyi nézeteltérésünket, — mégis egyetértünk egy do­logban, abban, hogy nem is­merjük ei a háborút politikai eszközként, „Az Erhard-korszak régének kezdete” Bonn; Bonnban továbbra is észak-raj na—vesztfáliai tar­tományi választás eredménye a fő tanácskozási téma politi­kai körökben. A bonni parla­ment pártjainak vezető szer­vei hétfőn és kedden már több tanácskozást folytattak a választási eredmény értékelé­séről és a jövőben folytatandó taktikáról. Mint ismeretes, Észak-Rajna—Vesztfáliában a CDU elvesztette vezető pozí­cióját, s a szociáldemokraták * törték az élre. A politikai kommentátorok általában „történelmi forduló- ontként” értékelik a válasz­tási eredményt. Több vezér- cikkíró is azt hangoztatja, hogy „ezzel kezdetét vette az Erhard-korszak vége”. A Frankfurter Rundschau hangsúlyozza, hogy a válasz­tás tulajdonképpeni vesztese Ludwig Erhard és miután ki­derült, hogy „Erhard válasz­tási mozdonya ugyan hevesen füstölög, de már nem húz”, meginognak majd a kancellár bonni hatalmának alapjai is. A genfi leszerelési tárgyalások Genf: A genfi leszerelési tárgyalások keddi ülésén az általános és teljes leszerelés kérdése szerepelt a napiren­den. Karlo Lukanov, a bolgár küldöttség vezetője és Zdenek Cemik csehszlovák íődelegá- tus beszédében méltatta az európai béke és biztonság meg szilárdításáról szóló nyilatko­zatot, amelyet a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Testületének bukaresti ülésén fogadtak éL Bums kanadai küldött fel­szólalásában ellenezte a le­szerelési világértekezlet ösz- szehívását. amelynek feladata az atomfegyvereik alkalma­zását megtiltó konven­ció aláírása lenne. Azzal ér­velt, hogy egy Ilyen egyez­mény nem hárítaná el a nuk­leáris háború veszélyét. Szabadon bocsátották a spanyol munkásaktivistákat Párizs: A spanyol de­mokratikus munkásmozgalom négy aktivistáját — Ceferino Maestut, Marcelino Camachot, Jose Hemandót és Victor Martinez Condét — szaba- donbocsátották a madridi Ca­ra banchel börtönből. Június 29-én tartóztatták le őket, amikor a madridi munkások tömegtüntetést rendeztek a Munkaügyi Minisztérium épü­lete előtt. Bebörtönzésük el­len széleskörű tiltakozási moz­galom indult meg. Az utóbbi napokban — jelenti a Monde madridi tudósítója — a spa­nyol főváros különböző gyá* raiban és üzemeiben rövid ideig tartó sztrájkok zajlottak le. A munkások társaik hala­déktalan szabadonbocsátását követelték. Érdektelenségbe fulladt az angol D a parlament külpolitikai vitája London: A labdarúgó világbajnokság megnyitása teljes érdektelenség homályá­ba burkolta az angol parla­ment rendkívüli külpolitikai vitáját, amely hétfőn minden A Jugoszláv kommunisták folytatják a 4. plenum határozatainak megvitatását B e 1 g r á d : Jugoszláviában orszáigszerte folytatódik a JKSZ Központi Bizottságának 4. plénumán hozott határoza­tok megvitatása. A tanácsko­zásokon, amelyeken a pártta­gok és a pártonkívüliek töme­gei vesznek részt, támogatá­sukról biztosítják a plénum döntéseit A vietnami háború és a nyilvánosházak Fulbright és McNamara vitája AZ EGÉSZ HISTÓRIA azzal kezdő­dött, hogy a Time című amerikai fo­lyóirat 1966. május 6-i számában pi­káns részleteken csámcsogva elmesél­te olvasóinak, hogy a dél-vietnami An Khe-ben az Egyesült Államok ka­tonai parancsnoksága és a dél-vietna­mi emberkereskedők közös erőfeszíté­sével ismét megnyitották az amerikai katonákat kiszolgálandó nyilvánoshá­zak „kombinát”-ját. Mintegy negyven ilyen ház van, és jó amerikai hang­zású neveket viselnek, mint például „Paradicsom”, „Oaravella”. „Washing­ton”, stb. A szerelem kombinátja kö­ré szögesdrót-akadályokat húztak és területére csak amerikai katonák lép­hetnek be parancsnokságuk engedélyé­vel. A belépőket az amerikai katonai rendőrség ellenőrzi. Minden egyes nyilvánosház bárból és nyolc külön szobából áll. Hasonló közlemény jelent meg a New York Timesban is, mindössze az­zal a különbséggel, hogy a lap szerint An Khe-ben meglehetősen vidékiesek a viszonyok, bezzeg Saigonban ... Washingtonban a szenátus külügyi bizottsága ülésezik. Az ülésre meg­hívták McNamara hadügyminisztert. Fulbright szenátor, a bizottság el­nöke emelkedik szólásra. (Az alábbi részletek és az idézetek a Time 1966. májú* 20-t számából származnak.) _ Nemrégen azért biráltak. mert e gy közleményt idéztem a New York Timesból. Megsértődtek, hogy Saigont amerikai nyilvánosháznak neveztem, bár ezt az elnevezést nem én találtam ki. Kisebb vizsgálatot végeztem, a se­gélyprogramunk rendszerében Viet­namban dolgozó személyeket hallgat­tam meg. Ezek a személyek igazolták az összes tényeket. Ezután Fulbright szenátor közvetle­nül McNamarához fordulva kijelen­tette: — Nem állítom, hogy ön személye­sen felelős a Saigonban kialakult hely­zetért. ENNEK ELLENÉRE Fulbright sze­nátor megkérte McNamarát, fejtse ki véleményét a dél-vietnami prostitúció­ról. McNamara katonás rövidséggel vá­laszolt: — A múlt év november 30-a óta nem voltam Saigonban. A város ak­kor nem volt nyilvánosház. Vélemé­nyem szerint ma sem az. — Következésképpen nem ért egyet a város ilyen jellemzésével? — ma- kacskodott Fulbright. — Természetesen nem — válaszolta a hadügyminiszter. — Feltételezem, hogy rossz szolgálatot teszünk a viet­namiaknak és katonáinknak, amikor ezt a fővárost így jellemeztük. Nem akarom azt mondani, hogy Saigonban nincsenek prostituáltak. Hiszen Wa­shingtonban is vannak. Nem akarom azt mondani, hogy országunk állami tisztviselői és katonái nem veszik igénybe ezeknek a szolgálatait. Igenis, igénybe veszik. McNamara a továbbiakban nyilván­valóan azzal a szándékkal, hogy jó képet vágjon a rossz tréfához, kijelen­tette a szenátoroknak, hogy novemberi saigoni tartózkodása alatt saját szemé­vel látta, hogy az amerikai katonák szabad idejükben gyógyszert osztogat­tak a parasztoknak és segítettek isko­lát építeni. — Természetesen nem akarom azt állítani, hogy Vietnamban minden amerikai nemes munkát hajt végre (micsoda szerénység!) — folytatta Mc­Namara —, de azt sem mondhatnám, hogy Saigonban minden egyes ame­rikai igénybe veszi a prostituáltak szolgálatait. Véleményem sz'-- ' -t nem lenne szabad, hogy a New York Times vagy valamilyen más orgánum ilyen­formán vélekedjék ... A Time valószínűleg azért, hogy erejénél és lehetőségeinél fogva bál­ványát, McNamarát támogassa, és egy kicsit enyhítse a Fulbright-féle kiie- lentések és kérdések okozta rossz száj­ízt, önhatalmúlag bő részleteket közölt a tömeg-prostutúcióról a Fulbright szenátor által képviselt Arkansas ál­lamban. főképpen Little Rockban, sőt árjegyzéket is közölt (5 dollártól 200 dollárig). A Time még egv telefonszá­mot is készségesen leközölt — F 4— 2181 —, amelynek feltárcsázásával, a megfelelő jelszó bemondásával, bár­melyik Little Rockban állomásozó ame­rikai Pilóta lakására hívhatja a szol­gálatkész hölgyek egvikét A varázs­szó: ..Van jég?” A „jég” ára 15 dol­lárnál kezdődik. NEM TUDJUK, ártottak-e ezek az adatok Fulbright szenátornak és a hadügyminiszterrel folytatott vitájá­nak. Azt azonban tudjuk, hogy ez a vita az amerikai életmód egvik újabb részletéről rántotta le a leplet, és jel­lemző azokra az erkölcsökre és kul­túrára, amelyet McNamara beosztottjai exportálnak külföldre, A felszólalók számát és a vita élénkségét tekintve — mondják Belgrádban — a mos­tani tanácskozások csak az alkotmány elfogadása előtt ki­bontakozott nyilvános vitához mérhetők. E viták alapján is leszűrhető az a megállapítás — ezt egyébként Tito elnök­nek a plénum után elhang­zott nyilatkozatai is megerő­sítették —, hogy tulajdon­képpen két álláspont harcáról van szó. Az egyik álláspont hívei az önigazgatási rendszer következetes továbbfejlesztése, a szocialista demokrácia meg­erősítése mellett törnek lánd­zsát, míg a másik álláspont követői félnek a szocialista demokrácia kiszélesítésétől és nem bíznak a munkások, a dolgozók öntudatában. Jugoszláv politikai körök nyomatékosan hangsúlyozzák, nem személyekkel való leszá­molásról van szó. A plénumon az önigazgatás fejlődését kés­leltető felfogásoknak üzentek hadat. Egyidejűleg folyamatban van az állambiztonsági szolgá­lat munkájában mutatkozó visszaélések feltárása is, amelynek eredményeiről ha­marosan tájékoztatják a jugo­szláv közvéleményt. látható eredmény nélkül be is fejeződött. A keddi Times lep­lezetlen gúnnyal Így sommáz­za a vita és a külügyminisz­teri beszéd sovány eredmé­nyeit: „Ha — Isten őrizz! — va­laha is kiadnának egy hivata­los kommünikét az egész brit külpolitikáról, akkor ez na­gyon hasonlítana Stewart kül­ügyminiszter hétfői alsóházi beszédéhez. Az alsóházban vég­telen mennyiségű semmi hangzott el. s ennek legna­gyobb részét Stewart adta elő”. Sokkal nagyobb figyelmet keltett Londonban Maudling- nak, az ellenzéki tory párt külügyi szóvivőjének kijelen­tése. Maudling, aki a napok­ban tért haza Moszkvából, úgy összegezte benyomásait, hogy a szovjet vezetők nehe­zen tudnak tárgyalni az an­golokkal, ugyanis „az ő véle­ményük szerint nekünk egyál­talán nincs független külpoli­tikánk”. Az alsóházban egyébként a munkáspárti fő vitarendező — a várakozásoknak megfelelően — csupán finoman dorgálta meg azokat a képviselőket, akik a múlt héten fellázadtak a kormány Amerika-barát vietnami politikája ellen. Sil- kin, a fenyítő és hitelt ér­demlő parlamenti értesü’ések szerint azt mondta nekik, hogy a Vietnammal kapcsola­tos lelkiismereti zendülést ez egyszer még elnézik, de ha­sonló makrancosságról szó sem lehet csütörtöktől fogva, amikor a kormány ár- és bér­törvénye kerül terítékre. Az Egyesült Államok nagy részében hőhullám vonul ke­resztül. A dél-dakotai Huron- ban vasárnap 44,4 Celsius fok, a délkarolinai Pierre-ben 45 fok volt a hétfői csúcsérték. Oklohomaban már 11. napja szinte állandóan 38 Celsius fok feletti hőmérsékleteket mérnek. A hőhullám volt az okozója a floridai Miamiban három kisgyermek halálának. Any­juk. Geraldine Luke asszony egy kórház előtt hagyta gép­kocsiját, benne a három gye­rekkel. Amikor néhány óra múlva visszatért, a 18 hónapos Josephben, a 34 hónapos Bar­barában és a 4 és fél éves Jamesben már nem volt élet. A kocsi ajtaja és ablakai zár­va voltak és annak karosszé­riája a tűző nap sugaraitól egészen átforrósodott. Az asszony a rendőrségen elmondotta, hogy a gépkocsi egyik ablakát nyitva hagyta. Feltehető, hogy valamelyik gyermek játékból fecsavarta az ablakot. Chile középső és déli ré­szében heves szélviharok tom­bolnak. A viharok által elő­idézett földcsuszamlások eddig legalább c\ ember halálát okozták. * Rendkívüli időjárás Amerikában

Next

/
Oldalképek
Tartalom