Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-10 / 162. szám
1966. JÜLIUS 10. napló 5 A Mecsek élővilága természetes környezetben Nyitás októberben — Modernebb a pestinél - Színes diavetítés — Magyarázat magnóról Feladatunk a tömegek ízlésének formálása Megalkuvás nélkül árnyalt képzőművészetet! Beszélgetés Simon Bélával, a Magyar Képzőművészek Szövetsége Dél-dunántúli Szervezetének titkárával A Janus Pannonius Múzeum természetrajzi múzeuma pillanatnyilag tetőtől-talpig íel van dúlva, s alfélé csatatér képét mutatja. Százféle anyag hever szerteszét, kitömött madarak és kövek, fűcsomók és kábelek, festővödrök és gipszes zsákok, üvegek és villanykörték. Természetesen ebben a rendetlenségben mégis pontos és szervezett rend uralkodik, a kiállitásrendezők módszeresen haladnak előre a munkában, hogy októberre valóban készen álljon az új természetrajzi kiállítás. Áttekinthető Dr. Gebhardt Antal látható örömmel beszél az új kiállításról, amely alapvetően más lesz a réginél. — A Mecsek hegység természeti képe, ez lesz a kiállítás címe. Az egésznek az a lényege, hogy a Mecsek növény- és állatvilágát a maga természetes környezetében mutassuk be. A régi kiállítás több mint tíz évig állt, s célja talán leginkább az volt, hogy a pécsi középiskolások, főiskolások az itteni botanikai, állattani gyűjteményt tanulmányozhassák. A mostani kiállítás is alkalmas erre a szerepre, de ugyanakkor a laikus látogató számára is áttekinthető, érdekes és tanulságos lesz. Egy példa: 6—800 madárfaj van begyűjtve a múzeumban, de ennek csak mintegy a tizedrésze lesz kiállítva. Ha bemutatnánk a faj 6—8—10 változatát, az hidegen hagyná a közönséget, számára mindenképpen csak sárgarigó maradna a sárgarigó, nem beszélve arról, hogy vigyázni kell, nehogy zsúfolt legyen a kiállítás. így csak mindig a legjellemzőbb, íegreprezentán- sabb példányokat állítjuk ki, nagyon gondosan megtervezett és szépen elkészített diorámák keretében, Siellemes Hogy fogalmunk legyen, milyen lesz a hatás, legcélszerűbb végignézni azt, ami a kiállításból már látható. A kiállítás a Mecsek geológiájának bemutatásával kezdődik, a falba eredeti kőkolon- cokat építettek be, amelyek földtörténeti sorrendben következnek, s előttük, különleges, rejtett világításban azok az ásványok láthatók, amelyekből a kőzetek állnak. Az ásványok, az üvegre erősítve, a különleges fényben úgy hatnak, mintha a levegőben lebegnének. A botanikai teremben nagy térkép mutatja a Keleti-, illetve a Nyugati- Mecseket, s külön szekrényekben helyezkednek el a növények, a természetes környezetükben. Az egyes növények előfordulási helyét úgy lehet megtudni, hogy gombnyomásra kigyulladnak a térkép megfelelő részei. A növénytárból az állattárba az átmenetet egy különleges dioráma jelenti, amely a villányi és nagyharsányi homokbányából előkerült mammutagyarat úgyszintén az eredeti helyzetben, az előbukkanás pillanatában ábrázolja. Az állatok bemutatása nagyméretű diorámákban történik, rengeteg szellemes, ötletes megoldással. A halak úgy látszanak majd, mintha víziben úsznának, s a víz hullámzik is, olyan lesz. mintha valaki a víz alatt nézelődne. A megoldás roppant egyszerű: a fényforrás előtt glicerinnel teli üveget helyeztek el, s ezzel érik el a különös, hatásos vibrálást. A többi állatfajták is mind a maguk eredeti miliőjében jelennek meg a vaddisznók zúzmarás, havas téli tájban, a szarvasok olyan környezetben, ahol a szemlélő szinte kilométeres távlatokat lát az állatok mögött Számtalan modem ötlet valósul meg, mint például a növénytárban: színes diavetítés történik majd, amelyeken a látogatók a gombák, virágok stb. szemlélésekor magnóról hallják a magyarázó szöveget. Szép Nagy munka lehetett. — Valóban nagy munka volt — mondja Gebhardt Antal —, a forgatókönyv például, amely 160 gépelt oldal, tavaly készült, most már inkább a kiállításrendező csoporté a szó, dolgoznak is nagyon lelkesen, szinte reggeltől késő estig, ök csinálták a budapesti természetrajzi kiállítást is, de mint mondják, ez talán még szebb, kedvükre valóbb munka. A köveket is a hegyekből gyűjtöttük be, külön kőfaragó készítette el a kőkoloncokat. A fákat a preparátor választotta ki az erdőben, behozattuk, majd egy budapesti szakember elkészítette a levelek rekonstrukcióját műanyagokból, illetve tartósította a többit, s valamennyit úgy applikálták rá a fatörzsekre. hosszú élet? éppen az, hogy fiatalon konzerválja a szervezetet, és negyven évesen lehet nagyon sokáig élni. — Látja ezeket akarom megírni. És az egész gyakorlatát az ön személyes példájával bizonyítva... sóválja a fejét és elnéz felettem valahová a semmibe. — Nem ... Nem készültem fel... Most akarok egy alapos böjtöt elkezdeni, hogy a regenerálódás előtt a szervezetemet megtisztítsam... 5—6 év múlva többet mondhatnék, addigra talán a könyvemet is megírnám a gyakorló vegetárius tapasztalatairól ... — Ennek az egésznek van bizonyos vallásos színezete. A böjtökre gondolok például ... — Ennek semmi köze a valláshoz. A koplalásra azért van szükség, hogy az ember a szervezetét megtisztítsa minden salaktól, minden méregtől, idegen anyagtól. Ha kitisztult a szervezet, meg lehet kezdeni a felépítését megfelelő nyers növényi ételekkel, fürdőkkel, testedzéssel... — Milyen fürdőkre gondol? — Nap, föld, víz és levegő fürdőkről beszélek ... — A vegetárizmus lényegét még mindig nem értem ... — Dr. Bucsányi Gyula egyik könyvében azt írta, hogy a sokat evő ember a fogával ássa meg a sírját. Teljesen igaz, a mértéktelen táplálkozás túlterheli a szervezetet, a húsételek pedig rendszeresen mérgeket juttatnak a vérkeringésbe. A húsevéssel az ember lényegében dögöket temet magába. Az ember eredetileg növényevő volt, és az emberi szervezetnek a vegetárius életmód a legkedvezőbb. A vegetárizmus persze egy folyamat. Az emberek nagy része mindent evő. A vegetárizmus első foka a megfőzött növények fogyasztása kenyérrel, második a nyerskoszt, plusz egy kevés kenyér, harmadik a gyümölcs, plusz kenyér, a legmagasabb szintet elért vegetáriusok A kiállítás tehát szép lesz, majdnem azt jósolhatnánk: Fécsnek egy újabb megtekintésre méltó nevezetessége. Mégis, a tudósnak fel kell tennünk a kérdést: nem sajnálja-e a teljesebb gyűjteményt? — Semmiképpen, hiszen a nagyközönség szempontjából annak nincs jelentősége. A gyűjteményünk nagyon nagy, és a kutatók, szakemberek, érdeklődők számára hozzáférhető továbbra is. Van például öt-hatezer rovarunk, ezeknek egy részét kiállítjuk, szintén természetes környezetben, a többit a raktárban tartjuk. Azt tervezzük, hogy a jövőben talán a középiskolák tarthatnának itt biológia órákat, ilyenkor a raktárakból előkészítenénk nekik egy teljes anyagot, szakembert biztosítanánk, aki megmutatná, elmagyarázná. Végül is az a meggyőződésünk, hogy ez a kiállítás nagyon gazdag, szép és érdekes lesz és feltétlenül a legmodernebbek közé fog tartozni. pedig csak tiszta gyümölcsöt esznek kenyér nélkül. Én nyerskosztos vagyok, de vajat és kenyeret is eszem. Az emberek különböző módon jutnak el a vegetariz- mushoz, én gyerekkoromban is undorodtam a hústól. — Mi a helyzet a sóval és a borral? — A só és a bor hozzátartozhat a vegetárius étrendhez, de én például a sótól is undorodom. Ha egy kicsit sósabb a kenyér, már nem tudom megenni... rpoperczer István 35 éve-*• vegetárius. Ahogy mondja kifinomult a hallása, látása és szaglása, megnövekedett szervezetének az ellenállóképessége, és nagyobb szellemi és fizikai teljesítményekre képes. Néhány évvel ezelőtt még eredményesen versenyezett a PEAC-ban, ma is tagja a sportegyesületnek és újabb versenyekre készül. Reggel általában negyven percet tornászik, amikor elfoglaltsága engedi, hetenként több napon 15—20 kilométert fut, A Felsőmalom utcából, a Tettyén, Dömörkapun át harminc perc alatt szalad fel a Misina tetőre, s onnan tizenöt perc alatt vágtat vissza a Felsőmalom utcába. A délutáni rekkenő hőségben kényelmesen veszem a lépcsőfokokat. A harmadik emelet körül járok, amikor fentről valaki gyorsabb tempóra nógat. Simon Béla támaszkodik a korlátnak, mosolyogva invitál feljebb. Fény és árnyék A műteremben kellemes hűvös van. A nap hevétől rolló véd s egyúttal enyhe félhomályt borít a képekkel telezsúfolt szobára. A fonott székekre telepszünk, Simon bort tölt a poharakba, szép aranysárgát, saját termésűt. Az íróasztalról előhalász egy levelet. — Most kaptam, az országos szövetség is tudomásul vette a választást, és megerősíti a területi titkári kinevezésemet. — Bizonyára sok gondot jelent... — Most kezdem ízlelgetni. Tudom, nagy gondot vettem összesen tehát negyvenöt percig tart az út oda-vissza. Ez bizony hatvankét éves korban meglepő teljesítmény! És mindez csak napi edzésadag... „Amikor elfoglaltsága engedi” írom ... Milyen elfoglaltsága van egy nyugdíjasnak? Toper ezer István most a zenetanítás módszertani kérdésein dolgozik, e mellett hangszereléssel, kottamásolással is foglalkozik. Szenvedélye is bőven akad, bélyeget és zenészfényképeket gyűjt, genealógiával foglalkozik és olvas. Kétezer kötetre tehető könyvtárában természetesen bőven akadnak vegetáriz- mussal foglalkozó szakkönyvek is. Polcain minden megtalálható dr. R. Lehne kis könyvétől egészen Bicsérdy Béla munkáiig. operczer István különös egyéniségéről és világáról ennyit lehet egyetlen látogatás alapján mondani. Az eredménxjeire mindenesetre érdemes felfigyelni. mert az ésszerű táplálkozás hasznosságát bizonyítják. Bertha Bulcsu a nyakamba, de hát így döntöttek, Abban a reményben kezdek munkához, hogy megtaláljuk a közös hangot, az együttműködés feltételeit mind a négy megyében. — Hogyan látja az új titkár a megye és a város képzőművészeti életét? — Nehéz a képzőművészetről beszélni, még nehezebb, ha az ember újsütetű vezető. Hamar éri az a vád, hogy fejébe szállt a dicsőség. Aztán sosem felejtem el, hogy érzékeny emberek vagyunk, ez összefügg az alkotással A képzőművészeti élet? Azt hiszem pezsgő, vajúdó, országos viszonylatban Is elismert. Ez így van még akkor 's, ha fejlődő életünk sodrában a képzőművészeti élet sem zökkenőmentes, hiszen nem köny- nyű elmondani a korszerűt, az újat. Zsákutcák, kudarcok kísérik az embert, nem lehet kivonni magunkat az egyetemes európai művészet hatása alól sem. Igaz az a megállapítás, hogy az élet is úgy egész, úgy tökéletes, ha a pozitív és a negatív együtt van. A fénynek árnyéka is van. Sokfajta kísérlet — Ez természetesen igaz. Szavaiból azonban némi elégedetlenség is érződik. — így is van. Nálunk ma mindenki természetesnek tartja, hogy tereink, utcáink, házaink szépek. Egyesek azonban mégsem sokra becsülik az alkotó képzőművészetet. — A képzőművészek talán nem kapják meg a megfelelő erkölcsi és anyagi elismerést? — Nem mindig és nem mindenben. Azt nem mondom, hogy mostohagyerekek vagyunk, csak olykor elfeledkeznek rólunk. Meg kellene például gondolni, mennyit költenek városaink, megyénk a képzőművészet támogatására, s vajon nem költenek-e többet más célokra, teszem azt reprezentációból csupán fekete kávéra. Képzőművészeti alkotások vásárlására jóval többet kellene áldozni. — Elsősorban a tanácsok rendelkeznek ilyen célra fordítható összegekkel... — Mint a területi szervezet titkárának számomra külön gondot jelent az, hogy a tanácsok és más intézmények helyesen osszák el kereteiket. Jó lenne felülvizsgálni, milyen szobrok, emléktáblák, képek szükségesek és az alkotások megvásárlásában együttműködni. A területi szervezet alapszabálya — a Művelődés- ügyi Minisztériummal egyetértésben — előírja, hogy megkérdezésünk nélkül. ebben nem dönthetnek. Szeretnénk elkerülni a nézeteltéréseket, a sok felesleges vitát. — Ez nem azzal függ ösz- sze, hogy mostanában elég sok bíráló megjegyzés hangzik el a képzőművészek alkotásairól? — Természetesen elhangzanak bírálatok, velem kapcsolatban is, pedig sokat dolgozom. Ebben sem szabad általánosítani, mert esetenként nélkülözi az igazságot, máskor pedig el kell fogadni. Tudom, hogy néhol türelmetlenül fogadják a sokfajta kísérletezést, és azt is mondják: már elavultak a természetelvű képek. Az utóbbiban nem hiszek, mert az emberek érdeklődnek irántuk, a külföld is komoly valutát fizet. A művészet szabadsága — Az előbb szóba került a kísérletezés s hogy ezeket a művészeket türelmetlenül bírálják. — A legfontosabb az, hogy egyénenként nézzük a művészékét, sose ítéljünk sommásan. Az ember sokszor önmagát sem ismeri, eltelik tízhúsz év, s mindig újabb vonásaira bukkan, hát akkor hogyan ismerhetünk másokat? A képzőművészet is olyan mesterség, amelyet csak munka közben lehet jól megismerni. Annyit azonban mindenki tudhat magáról, hol, milyen társadalomban él, s csak onnan meríthet, adhat a világ kultúrájának igazi értékeket. Talán rossz az. hogy időnként egyesek túl magasra repülnek, hangjukat nem értik meg, s így munkásságuk céltalan. A tömegek ízlésének formálása, nevelése népművelési feladatunk. Maga a kép, mint forma a legtökéletesebb jelrendszer, hiszen nem keli hozzá magyarázat, minden nyelven érthető. — Ez nem zárja ki a művészet szabadságát? — Nem, dehogy is zárja ki. A művészet szabadságát azonban úgy értelmezem, hogy elő kell segítenie mások szabadságát is. A művész gondolatainak közlésével felszabadítja az embereket. Megérzi a formát, a tartalmat, bizonyos fokig sámánkodik, mégis azt a közönségnek kell nyújtania, hogy megfürödhessen a nemes művészetek szépségeiben. Tehát ne legyen idegen tőle. Ez nem azt jelenti, hogy engedményeket teszünk a művészetek rovására. Való igaz ugyan, hogy a technika és a tudomány vívmányai áthatják életünket, ebbe az életbe a művészet is beletartozik, oe sosem helyettesítheti, mert akkor megszűnik művészet lenni. Az a művészi programom. hogy engedmények, megalkuvás nélkül árnyalt, sajátos hazai képzőművészetet teremtsünk. Legfontosabb a mű — A közönség mindig érdeklődéssel látogatja a tárlatokat. Milyen programot készít a szervezet? — Folytatjuk a megkezdett munkát A területi kiállítást Zalaegerszeg után Veszprémben, Szekszárdon, Kaposváron és Hódmezővásárhelyen is bemutatjuk. A jövő évben rendezzük meg a megyei kiállítást, amelyre azok is küldhetnek képeket, akik nem tagjai a szövetségnek. 1967- ben Észak- és Dél-Dunantúl közös kiállítása lesz a fővárosban. Ankéton beszéljük meg a képzőművészet belső életét, a művelődési házakban előadásokon ismertetjük a mai képzőművészet eredményeit és sajátosságait, őszre várjuk Pécsre az eszékiek kiállítását. A végleges terv majd október táján készül el. A jó program nagyon fontos, de a legfontosabb a mű, amely a műtermekben születik. Minél kevesebb felesleges értekezés, sok jó kép, szobor és kiállítás a vidéki falvakban is. hiszen elsősorban képzőművészek vagyunk. A kiállítás az a fórum, ahol a művész megjelenik és önmagán keresztül életünkről beszél Magam sem akarok paragrafusokban gondolkodni, még inkább ebből ítélni meg embereket. Több önállóságot és kezdeményezést várok, számítok minden művészre az egyetértésben végzendő közös munkában. — S végül egy személyes kérdés: jelenleg mivel foglalkozik? Képeket vesz elő. A Zengő- várkonyi asszonyok, Uj emberek Bikaion — szép munkák. Akvarellek, rajzok váltakoznak. — A megyei kiállításra készülök és természetesen a fővárosira is. Sokat dolgozom, nem ártana egy kicsit pihenni is. Majd, egyszer. Bocz József H. E. üj női és férfifodrász-üzletet nyitottak Pécsett, Ujmecsekalján, a Tarr Imre utcában.
