Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-08 / 160. szám

napló

i.

2

Nyilatkozat az USA vietnami agressziójáról

A Varsói Szerződésnek a Politikai Tanácskozó Testület bukaresti értekezletén képviselt tagállamai — a Bolgár Nép- köztársaság. a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége — megvitatták az Egyesült Államok vietnami agressziójának következtében kialakult helyzetet, különös tekintettel az amerikai fegyveres erők új bűntetteire, amelyek a vietnami nép ellen folytatott háború kiszélesítésére irányulnak.

Az értekezlet résztvevői úgy értékelik Hanoi, továbbá Haiphong kikötőváros — Észak-Vietnam legnagyobb lakott helyei — külvárosainak bombázását, mint a vietnami háború ..eszkalációja” amerikai politikájának újabb, még veszedelmesebb lépcsőfokát. Ennek következtében a Vietnamban folyó háború súlyosan rontja a nemzetközi helyzetet, egyszersmind új jelleget, a béke és az általános biztonság szempontjából még veszélyesebb jelleget ölt.

Az értekezlet részvevői felháborodva ftélík el ezeket a bűntetteket és kijelentik, hogy teljes mértékben támogatják azt a hősies harcot, amelyet a tesvéri vienami nép vív szabadságának és függetlenségének védelmében, hazájának egységéért és integritásáért;

Az Egyesült Államok vietnami háborúja az amerikai imperializmus agresszív politikájának lekcinikusabb megnyilvánulása, a nemzetközi jog és a nemzetközi egyezmények megcsúfolása, az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányának durva megsértése Nem más, mint az Egyesült Államók volt az, amely meghiúsította az 1954. évi genfi egyezmények végrehajtását, amelyek előirányozták a vietnami országos választások lebonyolítását és Vietnamnak mindenféle külföldi beavatkozás nélkül történő egyesítését.

Az amerikai csapatok mint megszállók, mint a vietnami nép szabadságának és függetlenségének elfojtó* mentek Vietnamba. Abban a rablóháborúban, amelyet Vietnam éllen folytat, az Egyesült Államok mind kegyetlenebb és embertelenebb eszközökhöz folyamodik, pusztítja a békés lakosságot, nem riad vissza a napalmbombák és mérgező anyagok alkalmazásától sem. Azok, akik e gaztetteket végrehajtják, a hitleri háborús bűnösök nyomdokában járnak. Az amerikai csapatok és csatlósaik által Vietnamban végrehajtott cselekedetek az emberiség elleni bűntettek, amelyek súlyos nemzetközi felelősséget vonnak maguk után. Az agresszoroknak számolniuk kell a történelem tanulságaival és nem szabad elfelejteniük, hogy nem kerülhetik el a gaztetteikért való felelősségrevonást.

Az amerikai agresszorok nem kerülhetik el a vietnami népnek okozott hatalmas anyagi pusztítások és károk megtérítését, fizetniük kell a szétrombolt városokért és falvakért, a felégetett kórházakértiés iskolákért, a tönkretett utakért és a békés lakossággal szemben elkövetett minden barbárságért.

Az Egyesült Államok kormányának tudnia kell, hogy minél több bűntettet követnek el a vietnami nép ellen, annál .nagyobb lesz a bűnök súlya és annál kérlelhetetlenebből lakóinak meg érte.

Az Egyesült Államok kormánya megkísérli, hogy fegyverrel ráerőszakolja Dél-Vietnam lakosságára saját rendszerét, fenntartsa a nép által mélységesen gyűlölt rothadt katonai diktatúrát, amely csakis amerikai szuronyokon nyugszik. Senkinek sincs joga ahhoz, hogy saját akaratát diktálja a vietnami népnek, csakúgy, mint bármely más ország népének sem. Csakis Vietnam népié határozhat afelől, milyen rendet alakítson ki az országban, s ez a nép elvitathatatlan joga.

Az Ameriki Egyesült Államok le akarja igázni az indokínai félsziget más országait is. Fokozza durva beavatkozását Laosz belügyeibe, bombázza Laosz területét, folytatja a független Kambodzsa ellen irányuló provokációit.

Mindez arról tanúskodik, hogy az amerikai imperializmus megpróbálja elfojtani a népek nemzeti felszabadító mozgalmát, megfosztani őket attól a szent joguktól, hogy önállóan intézzék sorsukat, maguk válasszák meg a fejlődés útját, vágyaiknak megfelelően.

Az amerikai kormány agresszív cselekményeiből folyó

veszély még csak fokozódik azáltal, hogy Vietnamban folytatott háborújába igyekszik szövetségeseit is bevonni. Ausztrália és Uj-Zéland, Thaiföld és a Fülöp-szigetek, továbbá a délkoreai bábrendszer máris küldött, vagy jelenleg küld katonai egységeket, hogy azok részt vegyenek a vietnami nép ellen folyó háborúban. Politikai és anyagi támogatást nyújt Vietnamban az Egyesült Államoknak a Német Szövetségi Köztársaság is. Cinkosok az agresszióban azok az országok, amelyek fegyverszállítással segítik az agresszort, megengedik, hogy az Egyesült Államok felhasználja területüket a Vietnamban lévő amerikai csapatok szállítására és ellátására. Előbb-utőbb az összes ilyen kormányoknak vállalniuk kell a felelősségre vonást mindezekért a cselekedetekért a népiek ítélőszéke előtt.

Senkit nem téveszthetnek meg az amerikai kormány állításai, amelyek szerint hajlandó tárgyalni a vietnami probléma rendezéséről. A „békeszerető szándékokról” és „béketárgyalásokról” szóló nyilatkozatok velejükig hamisak, mert nemcsak a hadműveletek folytatása, hanem kiszélesítése is kíséri őket.

Látnivaló az az égbekiáltó eltérés, amely a vietnami háború folytatása és aközött az amerikai állítás között tátong, hogy az Egyesült Államok kész lépéseket tenni a leszerelés útján.

Országaink pártjai, kormányai és népiéi csodálattal szólnak a hős vietnami nép bátorságáról, szívósságáról és ama eltökéltségéről, hogy kivívják a győzelmet a rablók ellen folytatott harcban. Bármilyen makacsok legyenek az agresszorok, akármilyen újabb gaztetteket kövessenek is el, nem törhetik meg a vietnami nép szabadság- és függetlenségvágyát. Az értekezlet résztvevői úgy vélik, hogy amikor a vietnami nép az amerikai imperializmus ellen harcol, akkor nemcsak saját nemzeti jogait védelmezi, hanem egyszersmind nagy mértékben hozzájárul a szocialista világrendszer országainak, minden népnek a békéért, a függetlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért folyó küzdelméhez. A vietnami nép igaz ügyét a szocialista országok, a nemzetközi munkásosztály, a Kommunista és munkáspártok, a nemzeti felszabadító mozgalom, a béke és a haladás összes erőinek mély rokonszenve és teljes szolidaritása övezi.

A Varsói Szerződés azon tagállamai, amelyek ezt a nyilatkozatot aláírták, a leghatározottabban megerősítik a

vietnami kérdéssel kapcsolatos álláspontjukat.

Az amerikai kormány haladéktalanul szüntesse meg a vietnami agresszíy háborút, tartsa tiszteletben a vietnami népnek a békére, a nemzeti függetlenségre, a területi egységre és sérthetetlenségre vonatkozó alapvető nemzeti jogait, amelyeket a Vietnamra vonatkozó 1954. évi genfi egyezmények biztosítanak.

Az értekezleten részt vevő államok abból kiindulva, hogy a vietnami nép kizárólagos joga a saját ügyeiben való döntés, teljes mértékben támogatják a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának négypontos programját, valamint a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front által előterjesztett öt pontból álló programot; ezek igazságos alapul szolgálnak a vietnami kérdés politikai rendezéséhez és teljes mértékben megfelelnek az 1954. évi genfi egyeményeknek, összhangban állnak a béke érdekeivel Délkelet-Ázsiában és az egész világon.

A Varsói Szerződésiben részt vevő államok, miután megvitatták az Amerikai Egyesült Államok háborús tevékenységének kiszélesítése következtében kialakult vietnami helyzetet:

1

A leghatározottabb formában figyelmeztetik az Egye- " sült Államok kormányát arra a felelősségre, amelyet a háború folytatásával és kiterjesztésével az egész emberiség előtt vállal, figyelmeztetik azokra az előre nem látható következményekre, amelyek ebből egyebek között az Egyesült Államokra nézve is származhatnak.

2 Mindinkább növekvő erkölcsi és politikai támogatást * és sokoldalú segítséget nyújtanak most is és a jövőben is a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak, beleértve a gazdasági, védelmi, anyagi, műszaki eszközökkel és szakemberekben nyújtandó segítséget és minden olyan segítséget, amely elengedhetetlenül szükséges az amerikai agresszió visszaveréséhez, figyelembevéve a vietnami háború új szakasza által felvetett igényeket

3 Kijelentik, készek megadni a lehetőséget önkénte- ■ seiknek, — ha a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya ezt kéri, — hogy Vietnamba menjenek és segítséget nyújtsanak a vietnami népnek az amerikai agresszorok éllen viselt harcában.

Határozottan elítélik az Egyesült Államok kormányá- * nak azon cselekményeit, amelyek a háborúnak Laosz- ra és Kambodzsára való kiterjesztését célozták: kifejezik szolidaritásukat ezen országok népeivel és követelik, hogy az Amerikai Egyesült Államok feltétlenül tartsa be az 1954. évi és 1962. évi genfi egyezményeknek a szóbaníorgó országokra vonatkozó előírásait, tartsa tiszteletben szuverénitásukat, függetlenségüket, semlegességüket és területi sérhetetlenségüket.

Országaink pártjai és kormányai a vietnami nép győzelmének kivívása érdekében feltétlenül szükségesnek tartják a szocialista államok akcióegységét. Országaink valamennyien ei vannak szánva, hogy a jövőben sem kímélik erejüket és minden szükséges intézkedést megtesznek a vietnami nép megsegítésére az amerikai agresszió megfékezése végett.

Az értekezleten részt vevő országok felhívással fordulnak minden államhoz, amelynek drága a béke, az összes haladó és békeszerető erőhöz, a világ közvéleményéhez, a nemzetközi munkásmozgalomhoz, a kommunista és munkáspártokhoz, tömöritsék az amerikai agresszió ellen küzdők arcvonalát, lépjenek fel határozottan a barbár vietnami háború ellen, a vietnami nép hősies harcának támogatására.

A Varsó Szerződésben részt vevő országok felhívással fordulnak minden állam polgárához, tegyenek meg minden tőlük telhetőt az Egyesült Államok vietnami agressziójának megszüntetésére, a délkelet-ázsiai háborús tűzfészek felszámolására, a feszültség enyhítésére és a nemzetközi kapcsolatok normalizálására. Egyetlen állam, egyetlen kormány sem szemlélheti közömbösen az Egyesült Államok vietnami cselekedeteit, ha valóban ssa'vén viseli a béke sorsát. E cselekmények nemcsak a vietnami nép függetlenségét és szabadságát veszélyeztetik, hanem egyre súlyosabb veszélyt jelentenek a világbékére is.

Országaink kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy a béke erői, amelyek támogatják a vietnami nép harcát, rákényszerít- hetik az amerikai impierialistákat, szüntessék be a vietnami agressziót, ilymódon ezek az erők nagymértékben hozzájárulhatnának a világibéke biztosításához.

A vietnami nép igaz ügye diadalmaskodni fog! Vietnam népe győzni fog!

A Bolgár Népköztársaság nevében:

Todor Zsivkov,

a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke; a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében;

Antonin Novotny,

a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke,

Jozef Lenárt,

a Csehszlovák Szocialista köztársaság Kormányának elnöke;

a Lengyel Népköztársaság nevében;

Wladyslaw Gomulka,

a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára,

Józef Cyrankiewicz,

a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke;

a Magyar Népköztársaság nevében:

Kádár János,

a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára,

Kállai Gyula,

a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke;

a Német Demokratikus Köztársaság nevében:

Walter Ulbricht,

a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke,

Willi Stoph,

a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke;

a Román Szocialista Köztársaság nevében:

Nicolae Ceausescu,

a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára,

Ion Gheorghe Maurer,

a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke;

a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében: Leonyid Brezsnyev,

a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára,

Alekszej Koszigin,

a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Bukarest, 1966. július •.

Rusk — Siina tárgyalásai

KYOTO, JAPAN: Mintegy 12 000 kommunista, szocialista és a baloldali Zengakuren szervezethez tartozó diák tüntetett a Myako Hotel előtt, ahol Dean Rusk amerikai külügyminiszter — jelenleg gazdasági tárgyalásokat folytat Japánban — szálláshelye van. A képen: japán rohamrendőr durván belerúg az egyik tüntető diákba.

Rusk és Siina tárgyalásai az amerikai—japán kereskedelmi és gazdasági konferencia keretében, csütörtökön keveset mondó közleménnyel befejeződtek. Az amerikaellenes tüntetésekkel kísért tárgyalásokról szóló kommüniké nem emlékezik meg a vietnami háborúról, és Kínáról Is csak annyiban, hogy feltünteti: a japán kormány különbséget tesz a kereskedelmi és a politikai kapcsolatok között, míg az Egyesült Államok ellenzi a szocia-. lista országoknak nyújtandó hosszúlejáratú hiteleket.

A két külügyminiszter csütörtökön délelőtt sajtóértekezletet tartott. Rusk kijelentette, hogy Hanoi és Haiphong bombázása — szerinte — nem érinti a tárgyalásos békekilátásait, mert „a másik fél

nem akar békét”. Az amerikai terrorbombázásokról feltett kérdésekkel összefüggésben Rusk azt is mondta, hogy kormánya — a saját feltételei alapján — „hajlandó lenne tárgyalni aíkár Kínával, akár Észak-Vietnammal”; A Hanoi és Haiphong elleni légicsapásokat azzal a régi washingtoni propagandaszólammal magyarázta, hogy „az amerikai haderő meg akarja akadályozni, hogy Észak- Vietnamból embereket és hadianyagot juttassanak Dél- Vietnamba.’!

Amikor Rusk és kísérete a kiotói pályaudvarról Tokióba indult, félezer tüntető ilyen kiáltásokkal búcsúztatta: — „Rusk, menj haza!” Az állomáson háromszor annyi rendőr volt, mint ahány tüntető.

Bilincsbevert légikalózokat kísértek Hanoi utcáin

Szerdán este Hanoiban — mint már jelentettük — nagyszabású tiltakozó tüntetés zajlott le az amerikai agresszorok barbár légitámadásai miatt. A tüntető tömeg arra a hírre gyűlt össze, hogy a lelőtt amerikai gépek foglyulejtett pilótáit kísérik kihallgatásuk színhelyére. A VNA a tüntetésről adott beszámolójában elmondja, hogy Johnson „légiharcosai” bilincsbeverve, kettesével haladtak végig az utcákon és fegyveres kíséret őrizte őket a nép haragjának megnyilvánulásától. A VNA névszerint is felsorol közülük néhányat, így például Robinson Risner alezredest, akit 1965. szeptember 16-án ejtettek foglyul, James Bond Stockdale századost, aki 1965. szeptember 9-én, Leonard Coffee hadnagyot, aki 1965.

február 3-án esett fogságba.

Az utcán végigkísért foglyok azonban csak töredékét jelentik az Észak-Vietnamban elfogott légikalózoknak. — írja a VNA —, mert el lehet mondani, hogy a hetedik flotta összes repülőgép-anyahaj óinak, az Egyesült Államok ösz- szes dél-vietnami és thaiföldi légitámaszpontjának személyzete „képviselve van” a VDK börtöneiben. A felhangzó haragos kiáltásokat a foglyok tolmács nélkül is megértették, ez az oka annak, hogy még a legarcátlanabbak is mélyen lehajtott fejjel meneteltek az őrök között. Vietnam népe tudja, hogy a kormány bíróság elé állítja a kalózokat és bűneik arányában bünteti meg őket. — hangsúlyozza a VNA.

Indonéziai helyzetkép

Az Indonéz Ideiglenes Népi Tanácskozó Gyűlés keddi határozatait követően a fegyvernemek — a szárazföldi erők, a haditengerészet, a légierő és a rendőrség — szerdán közös közleményt írtak alá, amelyben „támogatják és elfogadják” a határozatokat.

Miután Sukarno szerdán lényegében alávetette magát a balaldaltól megfosztott törvényhozás döntéseinek, hír- ügynökségi tudósítások szerint Djakartában a feszültség valamelyest alábbhagyott. Ennek ellenére a fővárost továbbra is megszállva tartják azok a katonai erősítések, amelyeket Suharto a parlamenti ülésszak idejére összevont. Katonai alakulatok fésülik át a szűk mellékutcákat és szervezett embervadászatot folytának az elnémított baloldal maradványai után.

Machmud dandártábornok, Djakarta helyőrségi parancsnoka csütörtökön délelőtt a hadsereg támogatásának jegyében, a „Bölény-téren, jobboldali politikai nagygyűlést szervezett. A hajnali óráktól kezdve autóbuszok, teherautók szállították a részvevőket Djakarta szívébe. A tüntetés gerincét a szélsőjobboldali Kami és Kappi diákszervezetek alkották. Ilyen transzparenseket mutattak fel: „Vajon mit rejt Sukamo szíve?”. ,.tJna akarja éleszteni a kommunizmust!”, „Kacérkodik Kínával!”, „Emlékműveket szeret építeni!”. Mint ismeretes, az említett két akciócsoport folytatta a Sukarno jogkörének megnyirbálását célzó kampányt a hadsereg tevékeny közreműködésével a tanácskozó gyűlés ülésszaka előtt és alatt.

A gyűlésen felszólalt Nasu- tion, a gyűlés elnöke: a kongresszusi döntéseket — mondotta— a fegyveres erők eltökélten végrehajtják. — Nasution néptámogatást kért az új kormány megalakításához és azt mondta, hogy „a nép és a fegyveres erők minden nézeteltérését tárgyalások útján kell rendezni”.

* .

*