Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-31 / 180. szám

Harlekin,Liszt, Joe bácsi Második hete forgatják a Balaton déli partján Bertha Buicstí filmjét, a Harlekin és szerelmesét. Csobogó, a 15-ös jolle (a játszóhajó) kora délelőtt óta bent van a vizen, fedélzetén Fehér Imre filmrendezővel, Lakatos Iván operatőrrel, Sáfár Anikó és Bujtor István főszereplőkkel, a második ké­pet forgatják. A balatonsze- mesi kikötő környéke, ahol a stáb „szárazföldi” része a mai napra letáborozott, tom­pult szép fényeivel, a víz­csend fölött lebegő kis kát­rányszagokkal nyugalmas, túlzás azt mondani; nélküle nehezebben boldogulnának a filmesek, ök a megmondha­tói, hogy az író a víz meny­nyi rejtelmére figyelmezteti őket. hány fontos tanácsot tud adni, milyen pontosan is­meri a fényeket és a vizet mindenekelőtt, rejtélyes moz­gását, s a titkot, amivel ural­kodni lehet rajta. A játszó­hajó ma kivételesen nélküle ment be a vízre. Barátokat várt Pestről, Pécsről, rész­ben befutottunk. — Volt néhány balatoni no­vellám, amelyek felkeltették Fehér Imre rendező érdeklő­Fehér Imre rendező munka közben tiszta derűt áraszt. Távolabb a többi vitorlástól, mint egy öreg arisztokrata a Balaton egyik legrégibb hajója pihen, a Daru, valamikor a Adrián szolgált, iskolahajó volt. Ját­szik a filmben, A Marco Polo is játszik, átfestették már, és napok óta mint Channel köz­lekedik a Vizen. Kalózok, re­pülő hóllandik. ötvenes cir­kálók, legalább tízen, mind szereplői Bertha filmjének, mint szereplői a fények, a víz, a színek, a messzeség ... Feltűnik a kikötőben Bertha Bulcsu jellegzetes matróz­alakja, napbarnán, fekete ingben. Második hete itt van ő is a stábbal, s tán nem dését — mondja. — A Harle­kin és szerelmese azonban nem egy novellákból össze­állt film. A novellák csak motivációkat képeznek, egy új központi történethez kap­csolódnak. A film főszerep­lője Lint, a porcelánfestő. Nem szereti a megkötöttsége­ket, de szereti a jó szelet, a Balatont, a messzeséget, min­dig ezeket választja. Úgy tű­nik vagány fickó, de fény- érzékeny, félelmetes belső csendjei és nosztalgiái van­nak. Azután elkövetkezik, amikor megérzi, hogy kezd egyedül maradni. A döntést, amely elől mindig kitért, most már nem kerülheti el. Cselekednie és döntenie kell; vállalja a kötöttségeket vagy a magány marad. Talán ez is lehetne a film címe: Ilyen az egész életed; hiszen az élet legfőbb mozzanatairól van szó... A kikötő betonja mellett, szép öreg fűz árnyékában nagy szürke láda áll. körü­lötte kibontott csomagok, szjtyrok hevernek, mint egy tavaszi kiránduláson. A ládá­nál egy lány dolgozik szor­galmasan, a Húsvét-szigeti motívumot festi, a vitorlára kell majd, csak állok meg- hökkenve: ember vagy isten­arc ez? A közelben Ajtay Andor sétálgat, majd türel­mesen belemélyed egy könyv­be. A fasor végén a bisztró­nál, ahol mindenki legalább egy percre meg szokott pi­henni; Csobot Nándor felvé­telvezető az időjárásra pa­naszkodik. — A külső felvételeket vé­gig napsütésben kell forgat­ni. Sajnos az idő egyelőre nem kedvez túlságosan. — Mikor kezdték a felvé­teleket? — Az első forgatási nap július 19-én volt. A gyártási terv szerint az utolsó külső forgatás augusztus végén lesz. Dehát ehhez mindennek stim­melni kell. Az ötven—hatvan fős stáb, az autók, a vitorlások, a kel­lékek. a prognózisok, a sta­tiszták százainak toborzása, a színészek pontos mozgatása, hogy kellő időben a forgatás rendelkezésére álljanak, de még a Lancia is, amit az író beleírt a filmbe és amiből állítólag egy sincs az egész országban, majd egy sport Simca fogja helyettesíteni (abból is csak egy van) és mennyi minden még — a fel­vételvezető dolga, vagy leg­alábbis az ellenőrzése alá tartozik. Egy több mint há­rom és fél milliós költségű film forgatásánál akadnak a felvételvezető számára hajme­resztő percek. Csobot Nán­dor fáradhatatlan nyugalom­mal intézkedik, mintha nem is volnának idegei. A motorosról régi ismerő­sök lépnek partra: Spányik Éva és Szabó Ottó. A fősze­replő Sáfár Anikó és Bujtor István mellett Görbe János, Apor Noémi, Ajtay Andor, Dőry Virág, Végi István, il­letve Spányik Éva és Szabó Ottó játszanak a filmben fon­tosabb szerepet. Egész nap bent voltunk a vizen, még most is imbolyog velem a föld, mondja Spányik Éva, A két főszereplő — Sáfár Anikó és Bujtor István azután Fehér Imre rendező is kijön a vízből. Szinte este van már, egy nehéz nap fá­radtsága rakódott fel az ar­cára, pedig a munkának má­ra nincs vége még. Holnap Balatonlellén folytatódik a forgatás. A kikötő szomszéd­ságában megépítették már a filmben szereplő nemzetközi eampinget. Színes sátrai be­töltik a tisztást, zászlóit ro­pogtatja a feltámadt erős szél. Fehér Imre az utolsó terepszemlét tartja; a kőba­kokat átrendezik, néhány ap­ró tanács, megnyugtató ígé­retek, a kétszáz statiszta rendben felkészült, itt lesz­nek reggel hétre; a Channelt oda kell majd állítani a kék Star helyére, mondja valaki. A rendező bólint: rendben van. — Sok típusú rendező van — mondja Fehér Imre, több igényes és jósikerű film ren­dezője, miután leültünk egy pohár sörre a kikötőben. — Van, aki csak színeket, han­gulatokat érez, és ha ezek­nek irodalmi változatával ta­lálkozik; úgy érzi, el tudja mondani. Á film másabb, komplexebb, mint a novella. Nem arról Van szó, hogy a rendező az irodalmi anyagot a saját képére gyúrja, de pró­bál azonosulni vele. Talán alakítani is. Egy film csak akkor sikerülhet igazán, ha egy sereg találkozás létrejön. Például: téma és író, író és rendező, rendező és színész, rendező és operatőr. Közel vannak, értik egymást. Ami közöttem és Bertha Bulcsu között van, eddig rendkívül kellemes a tapasztalatom. Persze, az ember tervezget, álmodozik, most ott tartunk, hogy át kell tenni egy más­fajta valóságba. Lint, a film főszereplője túljutott a fia­talság nagy lendületén. Kissé fékezett, megpróbált ember. Van benne valami bölcsesség, megtartott magában bizonyos érzékenységet, de a lobogó célok lelassultak. Azt hiszem általánosítható kérdés: az in­dítás után a motor beáll az optimális túrasebességre. Az izgalmas, hogy ez az ember hogyan döbben arra, hogy magába fordulása, saját ké­nyelme bezárhatja egy körbe, ahol már kevés érintkezési lehetősége van. Alig történik valami, de egyszer csak szem­be kerül a problémákkal, vé- gülis megérik benne az el­határozás, a mozdulás ténye. Számomra az a szimpatikus, hogy vállal valamit. Képes arra, hogy vállalja. Engem rendkívül izgat a valóság és egy kicsit a realitás szélén való mozgás, ahogy egyik ki­váltja a másikat. Nem pszi­chológiai drámát csinálunk. Lint színekben, hangulatok­ban, arcokban gondolkodik, ezekből alakul ki furcsa vi­lága ... Gondolom, az ötödik—ha­todik forgatási napon egy filmről nem szabad sokkal többet mondani. Holnap a nemzetközi camping sátrai között dolgoznak. Holnap­után Joe bácsi következik, amint kiszól az ötven év kö­rüli hölgynek a Channelról; örülök, Krisztina, hogy lát­lak. Még azután pedig a víz­csend olaj osságára lesz majd szükség napokon át, hogy Harlekin kedvére fürödhes- sen benne . .. THIERS ÄRPÄD Forgatás előtt a strandon Szakszervezeti együttesek I. országos táncfesztivália Szegeden A Szegedi Ünnepi Hetek kereté­ben kerül sor a szakszervezeti együt­tesek I. országos táncfesztiváljára. A Szakszervezetek Csongrád megyei Tar ácsa a Népművelési Intézettel és az országos szerveikkel egyetértés­ben kezdeményezésével egy olyan ta­lálkozó alapjait kívánja Szegeden le­rakni, amelynek keretében hazánk legjobb szakszervezeti táncegyüttesei mutatják be műsorukat, die nem verseny jelleggel. Négy napon át július 28—31-ig az ország 11 legjobb szakszervezeti együt­tese és egy külföldi vendég együttes szerepel Szegeden, az újszegedi sza­badtéri színpadon. A nagy érdeklődéssel várt tánc­fesztiválon ott lesz a HVDSZ „Bihari János” táncegyüttese, a Vasas Köz­ponti művészegyüttese, a Diósgyőri Vasas táncegyüttes, a Vegyipari Szak- szervezetek „Bartók Béla” táncegyüt­tese, az építők „Vadrózsák” Tánc- együttese, amely Európa szerte és a Közel-Keleten bemutatott műsoráért a „Kiváló Együttes” címet kapta, a miskolci „Avas” együttes, a várpa­lotai, tatabányai bányász együttesek, a szolnoki „Tisza” táncegyüttes, a zalaegerszegi „Zala” táncegyüttes. A műsorban fellépő vendégfogadó együt­tes szerepet az „ÉDOSZ Szeged* né­pi együttese tölti be. Fellép még a szabadkai „Mladost” táncegyüttes is. A szegedi fesztiválon fellépő együt­tesek legnagyobb sikerű produkcióikat mutatják be. Érdekes, hogy a három estén más-más jelleggel összeállított műsor kerül bemutatásra. Július 28- án „Szeged felől” címmel 11 együt­tes alföldi táncait gyűjti csokorba. Másnap „Népek táncai” címmel min­den fellépő tánckar egy-egy európai, vagy afrikai folklórjából válogatott műsorral lép a közönség elé. Július 30-án, szombaton gálaestre kerül sor, amikor „Fergeteges” címmel min­den együttes a legnagyobb sodrású produkciójával lép színpadra. Vasár­nap délelőtt kerül sor a Szegedi Nem­zeti Színházban rendezendő zárt­körű bemutatóra, amelyen az együt­tesek tagjai és vezetői, valamint az ország tánc szakemberei előtt néhány együttes az új utakat kereső kísér­leti produkcióit mutatja be. A fesztivállal egyidőben szakmai tanácskozásra is sor kerül. Az együt­tesek közreműködnek majd a Szegedi Szabadtéri Játékok időszakában minden évben megrendezésre kerülő ifjúsági karneválon is. A varázsszemek és a képernyők birodalma Az ipar napról napra több rá­diót és televíziót gyárt. Az UNESCO adatai szerint a földkerekségen je­lenleg 12 600 műsorszóró rádióállo­más működik. Ebbe nem tartoz­nak bele a különféle speciális rá­dióállomások ■— a katonai, meteoro­lógiai, rendőri, kereskedelmi, ama­tőr és egyéb adóit A földkerekségen jelenleg 400 mil­lió rádió vevőkészülék van üzem­ben. A világ 2390 televíziós műsor­szóló állomásának programja 130 millió televízió képernyőjén jele­nik meg. Festménykölcsönző A franciaországi Le Havre-ban megnyílt egy érdekes és szokatlan kiállítás. A képeket, szobrokat és más műtárgyakat meghatározott pénzösszeg ellenében kikölcsönzik. A kölcsönzés ideje maximum három hónap. Eddig 300 művész és 24 kép­tár ajánlotta fel műveit kikölcsön­zés céljára. Összesen 400 szobor, festmény, rajz és rézmetszet lát­ható a kiállításon. Hogy a kiköl­csönzött műveket a rongálódástól megóvják, képzett személyzet szállít­ja őket a bérlők lakásába. A tudomány és az információ A világon évente hárommillió cikk, 60 millió oldal­nyi műszaki irodalom jelenik meg. Mindezt egy ember képtelen még csak futólag is áttekinteni. A tudósok ki­számították, hogy ha egy vegyész, aki 30 nyelvet töké­letesen bír, január 1-én hozzálátna saját szakterületén a megjelenő művek olvasásához, s hetenként 40 órát ol­vasna, óránként négy cikket számítva, akkor az év vé­géig legfeljebb az év folyamán közzétett anyagoknak csu­pán tizedrészét tekintené át. Mitévők legyenek hát a szakemberek, hogy ne kelljen elmulasztaniok egy-egy érde­kes újdonságot, hogy ne találják fel azt, amit már ré­gen feltaláltak? Itt a megoldás a tudományos—műszaki információ helyes megszervezése, amely lehetővé teszi, hogy az egyik nem­zedék a maga teljességében átadja felgyülemlett isme­reteit és tudományos kincseit a másik nemzedéknek. Az információ előfeltételévé, elválaszthatatlan részévé válik az emberi társadalom műszaki haladásának és fejlődésének. A tudományos—műszaki információ megszervezésének kérdéseivel foglalkozik a Moszkvában nemrég megnyílt tematikai kiállítás, amely a „Tudományos—műszaki infor­máció 1966-ban” címet viseli A kiállításon részt vesz­nek a Szovjetunió tudományos—műszaki ágazati tájé­koztató intézetei, amelyek bemutatják az információs szolgálat megszervezéséről, valamint a műszaki infor­máció készítésének, tárolásának, felkutatásának és továb­bításának technikai eszközeiről szóló anyagokat. A ki­állításon láthatók elektronikus számító- és perforáló gé­pek, elektrografikus és elektronikus másolóberendezések, mikrofénymásoló készülékek, fényszedő és szedő-írógépek, különféle kartotékrendszerek. Ilyen kiállítást a Szovjetunióban most rendeznek első ízben. A szakemberek úgy vélik, hogy a kiállítás jelentős szerepet fog betölteni a tudományos—műszaki in­formáció jobb megszervezésében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom