Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-03 / 156. szám

TS66. JÚLIUS 3. napló 5 Gazdasági mechanizmus a pártszervezet oldaláról Alkotó közreműködés Éj követelményeket támaszt a szükségletre termelés Egészséges kritikai szellem Fold Jenő párttitkárral ési Marton Antal csúcsvezetőségi taggal beszélgettem a Bőrgyár pártirodájában. Az újságíró gyakran találkozik „lakkozá- si kísérletekkel” az anyag fel­vétele során, olykor észre sem veszi, és rózsaszínű lesz a cikk. Itt nem kell résen len­nie: a bőriparban uralkodó egészségtelen munkakörülmé­nyekkel kezdjük a beszélge­tést. — A krómos műhelyben a basítók hét órás, a faragók pedig nyolc órás munkaidő­ben dolgoznak. Ugyanazzal a bőrrel, ugyanabban a leve­gőben. De a nagy cseres csar­nokban, az üveglaposban és más helyeken is előfordul az ilyesmi. Jogos sérelme ez a dolgozóknak, s orvoslása vé­gett hozzánk jönnek. Nem könnyű megértetni velük, hogy a bőripar a hét órás munka­időbe való átállás időszaká­ban van, az egyes munkahe­lyek között alig lehet egészsé­gi szempontból különbséget tenni, de jelenleg még nincs olyan helyzetben a népgazda­ság. hogy általánossá lehetne tenni a hét órás munkaidőt. — Tavaly nyáron egy kelle­metlen közjáték tovább ron­totta a hangulatot. A negyed­éves terv csökkentéséről csak az utolsó pillanatban szerez­tünk tudomást, 140 dolgozó feleslegessé vált, úgy nézett ki, hogy el kell bocsátani őket. — Es mit tett a pártszerve­zet? — Az szb-titkárral felutaz­tunk Pestre póttervet kérni. — A gazdasági vezetés he­lyett intézkedtek? — Kényszerhelyzet volt, pártvonalon könnyebb elérni az ilyesmit Végülis sikerült 42 dolgo­zóra korlátozni az elbocsátást, de a kedélyek azóta sem nyu­godtak meg. Egy gyár dolgo­zóinak hangulatát befolyásol­ják országos intézkedések, még a nemzetközi helyzet alakulása is, alapjában azon­ban a munkakörülmények ha­tározzák meg. — A gazdasági mechaniz­mus reformjáról szóló határo­zat idevágó tétele — tervmó­dosítások a szükségletre ter­melés érdekében — nyugtala­nítja a dolgozókat, ellentmon­dást látnak közte és a gyári i gyakorlat között — Akkor itt is nagy szere­pet kap az agitációs munka. — Nem. valóban van ellent­mondás. A gyakorlatot kell megváltoztatni. Ha a gyáregységgel Idejé­ben, legalább egy hónappal a tárgynegyedév előtt ismertet­nék a negyedéves tervet. a létszámproblémákat könnyen meg tudnák oldani, tervcsök­kentés esetén egyszerűen nem pótolnák a természetes le­morzsolódást. És nem helyez- getnék ide-oda az embereket. — Termékeink jelentős ré­szét exportra készítjük. De mire a sok közbeiktatott szer­ven keresztül (Tanimpex, ci­pőgyár, a Bőripari Központ különböző főosztályai) eljut­nak hozzánk az igények — hozzávéve, hogy a gyártási idő minimum egy hónap —, esetenként már maga a Tan­impex sem tudja kinek el­adni a cikket. Ilyenkor jön aztán a terv­csökkentés a „szükségletre ter­melés érdekében” és bizony a kapkodás is. A Bőrgyár pártszervezete helyesnek tar­taná, ha meggyorsítanák a piackutatást, és abban nem­csak kereskedelmi, hanem gyártással foglalkozó szak­emberek is résztvennének, hogy lerövidüljön a gyártási idő és idejében jelenjék meg a cikk a piacon. — Ha ez megvalósul, min­den agitációnál többet jelent, mert létbiztonságot nyújt az embereknek, és a zsebükön is kedvezően érződik, hiszen az anyagi ösztönzők — mint a minőségi prémium, a nyere­ségrészesedés — fizetésének feltétele szintén a többletbe­vétel, a piackutatáson alapu­ló, átgondolt, minőségi gyár­tás. Ami viszont ismét igényli az agitációs munkát: a gyár dolgozóinak egy része a gaz­dasági mechanizmusból csak a munkájával közvetlenül ősz szefüggő részproblémákat ve­szi észre és teszi szóvá, egyéb­ként egészséges kritikai szel­lemről téve tanúságot. A pártszervezet igyekszik meg­világítani a reform perspektí­váját, szemináriumok egész sora foglalkozott és foglalko­zik az új mechanizmus leg­különbözőbb kérdéseivel, párt­csoportokon belül és a taggyű­léseken egyre gyakrabban te­relik erre a szót. Ugyanakkor ösztönzik a dolgozókat a munkával kapcsolatos javas­latok felvetésében is. Nagyon nagy szükség van erre, mert mint a párttitkár megjegyezte, addig a bevált technológiához szerezték be a nyersbőrt, de ezután az igé­nyeket leginkább kielégítő nyersbőröket keresik, és ehhez kell igazítani minél gyorsab­ban, a technológiát. Ez a gyakorlat pedig el sem kép­zelhető a tapasztalt szakmun­kások alkotó közreműködése nélkül. Kéri Tamás Ami a teljesítmények mögött van A tröszt igazgatója Riportsorozatunkban néhány eredményes pályaképet szeretnénk körvonalazni, bemutatni a munkát, az erő­feszítéseket, melyek a kiemelkedő emberi teljesítmé­nyeket lehetővé teszik. Arra szeretnénk rávilágítani, hogy a kimagasló emberi teljesítmények nem véletle­nül születnek, a siker és elismerés nem szerencse kér­dése. A teljesítmények mögött mindig tehetség és na­gyon komoly, fegyelmezett munka van. A silceres em­berek általában az összes tudatos képességüket ae el­érendő célra összpontosítják. Ez a fegyelmezett életút mindenki előtt nyitva áll... Reggel a piacon Időjárásjelentés Várható időjárás vasárnap estig: főként nappali felhőképződés, egy­két helyen záporeső, zivatar. Mér­sékelt szél. Várható legalacso­nyabb éjszakai hőmérséklet 11—16, legmagasabb nappali hőmérséklet 24—28 fok között. A Balaton vizének hőmérséklete 11 órakor Siófoknál 19 fok. Garamvölgyi János, a Me­cseki Szénbányászati Tröszt igazgatója, a KGST Állandó Bizottságának tagja, ezen be­lül a 4. számú tudományos ta­nács elnöke, amely a bánya­biztonsággal foglalkozik. A legelfoglaltabb gazdasági ve­zetők közé tartozik, nehéz meg találni, és egy kötetlen be­szélgetés érdekében még ne­hezebb a legalkalmasabb idő­pontot kiválasztani. Tőzsgyökeres pécsi Magas, elegáns, 46 éves fér­fi. Kedvetlennek vagy gond­terheltnek látszik. Néhány lé­pést előre jön az irodában, aztán hellyel kínál a klubsze­rű asztal mellett. — Azt hiszem semmi külön­legeset nem tudok magamról mondja, amikor leereszkedünk velem, elvégeztem a munká­mat. Ennyi az egész... — mondja, amikor leereszkedünk a fotelokba, Garamvölgyi János 1966. ja­nuár 15-én foglalta el a Me­cseki Szénbányászati Tröszt igazgatói székét. Nem beván­dorló, hanem tőzsgyökeres pé­csi, Vasas I-ről származik apai és anyai ágon egyaránt, régi bányászcsaládból. A negyedik polgári elvégzése után jelent­kezett a bányánál munkára. Negyven százalékos takarító­fiúnak vették fel, ami annyit jelentett, hogy a vájár kereset negyven százalékát kapta. Négy éven át, 1940-ig dolgo­zott takarítófiúként. 1940-ben beiratkozott a bányaiskolába, de továbbra is állományban maradt, hétköznap éjszaka és vasárnaponként dolgozgatott. A bányaiskolai felvételnek két­éves fizikai munka volt a fel­tétele. 1944-ben Nagybányán érettségizett, s mivel a bányá­szat mellett mélyfúrást is ta­nult, s az utolsó időben a MAORT-tól kapott ösztöndíjat, 1944-ben a MAORT-nál kez­dett dolgozni. 1944 őszén be­hívták katonának, 1945, már­ciusában szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1945 őszén tért haza. merülni kezd.,1 teres lehet itt a víz. A bú­vár nagy nylon zacskókba dugja a lábát; néha át szo­kott ázni a ruha, de ezt nem fontos megírni, mond­ja, azután előhozzák a se­gédek a gumírozott búvár­ruhát, és miközben a szűk nyakrészt teljes erővel húz­za szét négy segéd, Eles István bepréseli magát. Be­szappanozzák a csuklórésze­ket, hogy könnyen kicsúsz- szon rajt a keze, majd a szorítógumik következnek és készítik már a vállra he­lyezkedő lemezt, amire majd a sisakot fogják felcsava­rozni. Két búvár dolgozik itt; Kiss Gyula búvármester és Éles István elsőosztályú búvár. Éles István 1948 óta merül. — Nem volt az ország­ban komolyabb hídroncs, ahol ott ne lettem volna — mondja —, Ausztriában, Csehszlovákiában, legalább harminc hajóroncs kiemelé­sénél dolgoztam. — A legnagyobb mélység? — Nálunk a bajai vasúti hídnál 26—28 méterees víz van. Ott voltam lent. Mohá­cson a szeneidnél is, ott 22—24 méter. Nem volt már elég létránk. — Milyen most lent? — ügy folyik a víz, hogy alig tud megkapaszkodni az ember — mondja. Nem először látok éle­temben búvárokat, magam is jól ismerem nehéz, ve­szélyes munkájukat. Ke­mény életű emberek. Volt idő, amikor fantasztikus pénzeket kerestek, a kemény életű emberek legtöbbje azonban valami oknál fog­va nem szokott meggazda­godni. Miért van ez, eltű­nődtem már gyakran. ök minden más helyett csak a folyóval törődnek, mert a folyó nem tréfál, s pláne a hídroncsok körül sohase tud igazán barátja lenni az embernek. Legfeljebb le­győzni hagyja magát. Na­ponta csak négy órát me­rülhetnek. Télen „jégig’’ szoktak dolgozni. Harminc éven túl reumában, isiász­ban szenvednek. Hideg van lent. Átható, nehéz hideg Nem látni semmit. Minden mozdulatra vigyázni kell, csak egy kis gondatlanság; kiszakad a ruha vagy meg­sérül a légvezeték és be­következhet a katasztrófa. A Dráva gyorsabb, mint a többi hazai folyó. Most árad is. A víz sebessége pil­lanatnyilag tízkilométeres lehet. Hetes vízsebességnél abba szokták hagyni a munkát vagy „árnyékoló”- val dolgoznak; ék alakú vaslemezt engednek le a vízfolyással szemben, vé­delme mögött dolgozhat a búvár. Mondom Éles Ist­vánnak. Legyint csak; rosz- szabb, hogy a meder köze­pe táján több méteres ho­mokréteg van a roncsokon. Viccelődnek öltöztetés köz­ben. A cipők következnek, darabonként nyolc kiló, az­után három anyacsavarral felerősítik a rézsisakot. A sisakban a búvár szempont­jából két nagyfontosságú szerkezet van. Az egyik a kilégző szelep, amit a bú­vár a fejével szabályoz. Sok levegővel nem tud lemen­ni. Ha kevés a levegője, a szelepen befolyik a víz. A másik szerkezet a telefon. A búvárok azelőtt vezér­kötél, illetve gégemikrofon segítségével tartották a fenti világgal a kapcsolatot. Az előbbi bizonytalan volt, az utóbbi sok kellemetlenséget okozott merülés közben. A Hídépítő Vállalatnak tizen­nyolc búvárfelszerelése van: angol, holland, dán és né­met gyártmányok. A „leg­fiatalabb” garnitúrát 1948- ban vásárolták. Amivel most Éles István épp merülni készül, a második világ­háborút „végigszolgálta” a Horthy-hadseregben. A fedélzetmester telefon­próbát tart, azután felszí­jazzák az első és hátsó súlyt; darabonként húsz— húsz kiló. Az öltözet így már teljes, csak az első ab­lak hiányzik. A felszerelés több mint egy mázsa; el­lensúlyozni kell a víz fel­hajtó erejét. A vízben ez az egy mázsa lényegesen könnyebb lesz, de hát a tér­fogattal csak meg kell a búvárnak birkóznia. A z utolsó perc követke- ** zik. A búvár kiszól a sisakból; elöl figyeljük, ha valami fa jönne, mert el­töri a létrát. A segédek bólintanak. Elkezdik szép tempósan hajtani a kerekes kéziszivattyút, azután rá­csavarják a sisakra az első ablakot. A búvár elcammog a létráig, két lépés csak, rákapaszkodik és lassan má­szik lefelé. Azután eltűnik a vízben, csak rézcipőjének fémes kopogása hallatszik a létrán, majd ez is megszű­nik. Leért, mondja a fedél­zetmester, aki a telefon­összeköttetést tartja. A bu­borékok csak megközelítő­leg jelzik a gyors vízben, hogy merre lehet a búvár, akit ezekben a furcsa han­gulatú, veszélyes percekben csak az a semmi kis tele­fon és a légvezeték köt össze a világgal. Pontosab­ban egy kemény arcú vízi­emberrel aki feszült figye­lemmel tartja kezében itt fönt a tömlőt... Thiery Árpád 1945 őszén belépett a Ma­gyar Kommunista Pártba, az­óta folyamatosan párttag. István-aknán, mint körletveze­tő kezdte meg a munkát. 1947- ben megnősült, két gyermeke van. 1949-ben bekerült az igazgatóságra, aztán az elkö­vetkező .években Béke-aknán és a szabolcsi kerületben dol­gozott vezető beosztásban. 1954-ben Komlóra helyezték, ahol évekig dolgozott, mint a tröszt tervosztályának a veze­tője. 1959—61-ig elvégezte a kétéves pártfőiskolát. 1961-ben megbízták a Nehézipari Mi­nisztérium Bányászati Főosz­tályának a vezetésével. Á takarítófiútól as igazgatói székig — Harminc gyakorlati évem van ebben a szakmában. A negyven százalékos takarító- fiútól a trösztigazgatóig vé­gigjártam minden lépcsőt. Sok minden megtanulására nyüt alkalmam a szakmában, úgy érzem, az alkotó munkára is sok lehetőségem volt. Funk­cióimban döntési jogom volt, így sok minden a szemem lát­tára indult meg és alakult ki. így a munkám nem vált me­chanikussá, a hibákat is lát­hattam és az eredményeket is. Különösen jelentősnek érzem a komlói éveket. Kezdetben persze nehéz időket éltem át. Pécsett mindenkit ismertem. Komlón senkit. Amikor Kom­lón megismertem az emberek egy részét, más természetű problémáim is megoldódtak. A komlói munka azért volt számomra nagy jelentőségű, mert egy fejlődő ipari üzem ki­alakításában vehettem részt. Szemünk láttára születtek az üzemek és váltak nagyüze­mekké. Nem panaszkodhatott!, mindig bizalmat érteztem a munkám iránt, és ez alapvető dolog. — Az ön szerepe, azt hi­szem, nemcsak műszaki, ha­nem egyben társadalmi jelle­gű is... — Az elmúlt húsz év alatt függetlenített pártfunkcioná­rius nem voltam, de a pártbi­zottságnak tagja voltam, és az alapszervezetekben is kap­tam funkciókat. Jellemző rám, hogy a műszaki és a társadal­mi tevékenységet mindig igye­keztem összehangolni. Legdön­tőbb persze a munka szere­tet e. Soha nem gondoltam ar­ra, hogy mással is foglalkoz­hatnék. Ha újra kezdeném, újra bányász lennék. Kevesebb vita gondosabb munka — A munkaterület szeretete tehát a legfontosabb... — Véleményem szerint, nem csodaszerekre van szükség, ha­nem arra, hogy mindenki pon­tosan elvégezze a munkáját. Kevesebb vita, értekezlet és több végrehajtás, gondos al­kotómunka. A szénbányászat­nak természetesen megvannak a maga gondjai. Először is egy téves hiedelmet kell eloszlat­nom: A magyar szénbányászat nem dotációs, hanem nyeresé­ges iparág. A magyar szénbá­nyászaton belül a mecseki szénmedence is nyereséges. De mindezzel együtt feladatunk olyan termelési kapacitás lét­rehozása, ami a népgazdaság igényét bizonyos minőségű sze­nekkel maradéktalanul kielé­gíti. A minisztériumban eltöl­tött évek alatt az egyik fő fel­adatom az volt, hogy igyekez­tem a szénbányászatot még rentábilisabbá tenni. AZ utolsó két-három évben teljesen vi- i^oosan láttam, hogy nálunk is komo'y verseny -lakul ki az energiahordozók, tehát az olaj, földgáz és a szén között. Saj­nos, a magyar szénbányászat sok olyan hátránnyal rendel­kezik, melyek az önköltséget hátrányosan befolyásolják. Az elmúlt évek során sok új gép, berendezés, technológia került a magyar szénbányászat vér­keringésébe, melyeknek fel­adata volt a nehéz fizikai munka csökkentése, és a szén­bányászat gazdaságosabbá té­tele. Különösen nehéz a hely­zet a pécsi szénmedencében, ahol régi üzemekre telepítünk és a műszaki rekonstrukció ál­landó probléma. Kérdés: ho­gyan lehet ezeket az üzemeket kis beruházással rentábilisab­bá teni? Mindez különösen élesen vetődik fel a gazdasági mechanizmus reformjával kap­csolatban. — Ezek az asztalok, székek, fegyelmet tükröző berendezési tárgyak, gondolom, a hétköz­napi munka néma tanúi... Hogyan bonnyolódnak a mun­kanapok? — Hétkor postabontással kezdődik a nap, nyolckor a vezetők jelentik az elmúlt időszak eseményeit, ez ilyen eligazítás féle. Ha ez után nem kell tárgyalnunk, akkor kimegyek valamelyik üzem­be... De itt van a múlt hét: A dolgozók utaztatásának tár­gyalása, tizennnyolcmillió fó­rint hozzájárulást fizet ki évente a bánya. Most él kel­lett döntenünk, hogy mennyi hozzájárulást fizetünk... Len­gyel kereskedelmi küldöttség fogadása. Gépeket és berende­zéseket vásároltunk tőlük. Az észrevételeinket közöltük..; Aztán Borbála és Kaszián aláfejtésével foglalkozó tárgya lás. 392 lakás szanálásáról kel­lett döntenünk... Aztán a fo­gadónapok . Minden két hét­ben egyszer Pécsett, és min­den két hétben egyszer Kom­lón. Ezeken általában 3Ó—6Ó ember jelenik meg a legkü­lönbözőbb problémákkal. Jelez a barométer — Látok itt egy barométert. Hajósok jutnak eszembe... — Misztikusnak látszik itt egy barométer, de nagy sze­repe van. Még a termelési szintet is befolyásolja a baro­méter állása. A balesetek, a metánkitörés pedig egyenesen összefüggnek a barométer jel­zésével. Ha csökken a légköri nyomás, növekszik a metánki­törés veszélye. De általában a nagy légnyomáskülönbségek megviselik a gyengébb idegze­tűeket és növekszik a balese­tek száma. Biztos vagyok ab­ban, hogy pár éven belül olyan kimutatásunk lesz az emberek idegi beállítottságá­ról, mint a szilikózis-statisz­tikák. Ilyenkor a megfelelő diszpécser-szolgálat már a műszak elején figyelmeztetheti az érdekelt csapatokat, hogy kire kell figyelni, vagy vi­gyázni. Ez a barométer itt nagyon hasznos... — mondta Garamvölgyi János, a szén- tröszt igazgatója. Bertha Bulcsu

Next

/
Oldalképek
Tartalom