Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-27 / 176. szám
2 napló 1966. JÜL1TJS 21. Cromiko Japánban A szovjet külügyminiszter látogatása Tokió kormányzójánál Gromiko Stlna japán külflgy miniszter társaságában. „A* amerikaiak tudni akarják“ Tokio: Kedden reggel Gromi ko szovjet külügyminiszter látogatást tett Azumánál, Tokió kormányzójánál. A beszélgetés során Gromiko meg jegyezte, hogy a Szovjetunió és Japán még szorosabb kapcsolatokat létesíthetnek, különösen a kereskedelem területén. Gromiko köszönetét mondott azért a lehetőségért, hogy Japánba látogathatott ás megismerkedhetett Tokió nevezetességeivel. A japán főváros kormányzója átadta Gromikónak a város kulcsát, majd kijelentette, hogy a közeljövőben megindul Moszkva és Tokió között a közvetlen légiforgalom, a két ország közötti hajóforgalom pedig kibővül. Ez a tény — hangsúlyozta Azu- ma — lehetőséget ad arra, hogy még inkább megerősítsük kölcsönös kapcsolatainkat az utasforgalom területén is. Mint az AFP jelenti, a chicagói ügyészség hétfőn áíküldte az esküdtszékhez Richard Speck nyolcszoros gyilkos elleni vádiratát. Mint ismeretes, Speck, július 13-án éjjel nyolc ápolónővér növendéket ölt meg egymás után. A törvénykezési formáknak megfelelően egyelőre csupán egy gyilkosság ügyében fognak ítélkezni. A vádirat Gloria Jean Davynek, az első áldozatnak a nevét említi és az ügyészség elvileg további Washington: Az amerikai társadalmi élet nevesebb személyiségeinek egy csoportja — „Az amerikaiak tudni akarják*1 elnevezésű szervezet több tagja — Kambodzsába utazott Elutazásuk előtt sajtóértekezletet tartottak, s ezen a csoport egyik tagja kifejtette: „Meg akarjuk tudni az igazságot a szörnyűséges vietnami háborúról és el akarjuk mondani az amerikai népnek”. A sajtóértekezleten Morse szenátor kérdéseket intézett az utazás részvevőihez, s felszólította őket: derítsék ki, hét egymás utáni ügyben folytathatja az újabb és újabb vádemelést mindaddig, amíg a gyilkost el nem ítélik, A vádlottat egyébként még mindig a chicagói fegyház kórházában ápolják, ahová öngyilkossági kísérlete után vitték. Speck július 19-én szívbur okgyulladást kapott egy szívroham következtében. Valószínű, hogy az esküdtszék még a keddi nap folyamán dönt a bűnösség kérdésében. hogy a vietnami háború nem csap-e át kambodzsai területre „A vietnami háború fejleményei ugyanis azt mutatják, —1 mondotta a szenátor —, hogy mi nemhogy nem építünk valamiféle „nagy társadalmat” Ázsiában, hanem éppen ellenkezőleg, olyan kis és nagy társadalmakat rombolunk szét Ázsiában, amelyek már jóval előtte léteztek a mi társadalmunknak. Az Egyesült Államok nem tudta felépíteni „nagy társadalmát” otthon ■— folytatta Morse —, nem tudott haladást elérni Latin-Amerikában az Egye. sült Államok légihaderő és tüzérség segítségével kívánja megváltoztatni Ázsia arculatát”; Floyd McKissick, a faji egyenlőség kongresszusának országos igazgatója, az utazás részvevője a sajtóértekezleten kijelentette, határozottan ellenzi a bombatámadásokat és a délkelet-ázsiai háború kiterjesztését. A csoport más tagjai: Key Boyl neves írónő, Johnson, az egyik amerikai kvéker- szervezet vezetője és Duncan, leszerelt katona, aki Vietnamból visszatérve nyilatkozatban ítélte él az Egyesült Államok agresszióját. Jelentés a chicagói szörny állapotáról 2 ÓT H ISTVÁN „Zrínyinek ragyogó csillagi“ A vár ostroma Itt késve mérgét nyelte az agg török; Itt táboroztak népei dölyfösen, Ott fenn erős, de számra kisded, S győzve fogyó hadaink tanyáztak. (Vörösmarty: Szigetvár, 1822.). A Hegybástya ostrománál pár ezer török áldozta fel hiábavalóan életét. A bástya külső falát sikerült a töröknek erősen megrongálnia, az árkot is annyira feltöltötték, hogy az egész vár ellen könnyedén intézhettek támadást. Zrínyi a bástya első torkolata elé új védőművet készíttetett, mely a feltörő ágyúknak, a zar- buzánoknak is ellenállt Az új bástya-erődítményt erős fatörzsekből készítették a várvédök. Elöl árok, hátul kettős boronafal, amelynek közét döngölt földdel töltötték ki. Ezalatt az ostromlók sem nyugodtak. Három új sáncot építettek, amelyről 4—4 hatalmas ágyúval három helyen is lőni kezdték a várat. Közben a lagundzsik akneásásba fogtak. A nagy aszály miatt az árok kiszáradt. és így megkezdhették a Hegybástya aláfúrá- sát. Augusztus 26-án a törökök hajnalban dobok és trombiták füsiketítő zaja közben megindították a tár madást. A mieink felkészülten várták már őket. A támadás hamar elakadt. A mieink nem tudták ezt mire vélni. Hamarosan kiderült aztán a török taktikája. Az éj leple alatt az aknaásó lagundzsik tágas barlangot vájtak a bástya belsejébe. Ezt a munkát három napon át folytatták. Végül is annyira átfúrták az erődítmény falát, hogy az ostromlók és a védők az aknából kölcsönösen jól láthatták egymást. Ekkor a védők közül Póki Gergely és Medvei Benedek a nyíláshoz rohantak és lándzsáikkal igyekeztek meggátolni a törökök felfelé nyomulását. Közben nem vették észre, hogy két janicsár hegyes rudakra erősített horgokkal készül őket magához rántani. — Segítség, segítség! — kiáltották kétségbeesve. De már nem lehetett rajtuk segíteni. Alighogy lezuhantak az aknába, mind- kettejüknek fejét vették a janicsárok. zrínyi csaKnamar xeiis- merte a veszély nagyságát Óvatosan lőporos hordókat és tűzokádó cserépcsöveket hozatott a nyílás elé, majd bedobatta azokat a nyílásba és tüzet vettetett közéjük. A robbanás rengeteg törököt szétszaggatott, sokan pedig a füstben fulladtak meg. A nyílás azonban még nagyobb lett. Az ostromlók fahasábokkal, száraz vesszővel, doronggal és léccel rakták tele a széles üreget, majd az egész rakást lőporral lángra lob- bantották. Hatalmas lángnyelvek csaptak ki a bás- tyaürégből. A viharos déli szél a tüzet a nemrég épített új bástya és a vár belseje felé terelte. Zrínyi a váratlan helyzetben kiadta a parancsot: — Mindenkit mozgósítani. Minden kézbe vödröt! A tüzet el kell oltani, különben mindnyájan a várban égünk vagy megfulladunk a füsttől. Nem volt idő a tétovázásra. Az asszonyok abbahagyták a sütést-főzést. A katonák leállították az éjjel-nappal dohogó lőpormalmot. Pár órára magukra maradtak a sebesültek is. Minden épkézláb ember tüzet oltott. A nagy igyekezet mégis hiábavalónak • bizonyult A tűz egyre léJelentés a vietnami harctérről Újabb támadás U Thant Kosziginnél a VDK ellen Egy el nem hangzott szenzációs tv-nyí lat k ozat Kedden hajnalban tüzérségi tűz és bombák robbanása remegtette meg az ablakokat Saigonban: az amerikaiak a főváros közvetlen közelében támadták a partizánok feltételezett állásait. Hétfőn a 17. szélességi fok szomszédságában folytatódott az amerikaiak Hastings nevű hadművelete, a VDK déli területei ellen pedig újabb bombatámadásokat intézett a légierő. Az amerikai szóvivő elismerte, hogy a légelhárítás egy gépet lelőtt Az ausztráliai televízió múlt heti műsorából kimaradt nyilatkozatról számol be a Pravda canberrai tudósítója. kor Da Nangban voltam, amely rendkívül közel van Észak-Vietnamhoz és Észak- Vietnam beavatkozásáról akkoriban semmiféle hírt nem kaptunk. Amikor Vietnamba érkeztem. saját készítményű fegyvereket mutattak nekem, olyan fegyvereket, amelyekkel a Vietcong akkor harcolni kezdett. Tudom, hogy az elején a Vietcongnak ezeken a primitív fegyvereken kívül más felszerelése nem volt. Az amerikai pilóta a továbbiakban elmondja, hogy 20 hónapos vietnami tartózkodása során tökéletesen tisztába jött az Egyesült Államok úgynevezett felszabadító kül-1 detésével; Moszkva: Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, kedden a Kremlben fogadta U Thant ENSZ-főtitkárt. Koszigin és ü Thant szívélyes, baráti beszélgetést folytatott. A beszélgetés alkalmával az ENSZ tevékenységére vonatkozó kérdésekről tárgyaltak és érintették a jelenlegi nemzetközi helyzet néhány problémáját. Couye tárgyalásai Prágában Prága: A déli órákban Murville-t a miniszterelnökség épületében fogadta Jozef Lenárt miniszterelnök; Az Egyesült Államok ausztráliai nagykövetségének és a CIA-nak a közbelépésére Bartes amerikai pilóta nem számolhatott be a világnak az amerikai hírszerzőszolgálat vietnami bűnös cselekményeiről. A tudósító szerint magnószalagra vett Bartos-féle nyilatkozat idézd egyebek mellett, egy Dél-Vietnamban működő amerikai ügynök szavait arról, hogy a CIA szükség esetén bármilyen saigoni kormánytól könnyűszerrel megszabadulhat. Az amerikai pilóta nyilatkozatában mindenekelőtt az Egyesült Államok agressziójának igazolásául szolgáló fő verziót cáfolja meg, nevezetesen azt, hogy Dél-Vietnamban nincs semmiféle nemzeti felszabadító mozgalom (Dean Rusk szavai), hanem a VDK részéről történt agresszióról van szó. A műsorból törölt szenzációs nyilatkozatból a következők jutottak az újságírók tudomására: — Dél-Vietnamban minden amerikai nagyon jól tudja — mondja Bartos —, hogy Ngo Dinh Diem rendszere elleni felkelés Saigontól délre, a Camo félszigeten robbant ki és semmiképpen sem kaphatott segítséget az északvietnamiaktól. Én magam akkezheteflenebbül. őrjöngve, tobzódva terjedt tova. Az oltókat a janicsárok jól kiszámított puskalövésekkel igyekeztek leteríteni. Közben a belső várban is ágyúgolyók robbantak, hullt a tüzes nyíl, a tüzes labda. A jan-icsárcxk elérkezettnek látták az időt a támadásra. — Allah akbár! Allah! — kiáltozták. Most nem a Hegybástya felől támadtak, hanem a Nádasdy-bástyára vetették magukat. Érthető volt ez, hisz a Hegybástya egyre jobban égett. A tűz már az istállókra is átterjedt. Á török parancsnokok azt hitték, a Hegybástya égése elvonja majd a várvédők figyelmét a többi bástyáról, s igy készületlenül meglephetik a tűzvésztől legtávolabb fekvő Nádasdy-bás- tyát. Ali legbátrabb janicsárjait rendelte erre a harcra. Az ágyúgolyók szaggatta résen egyre több és több török tört elő. Fejüket pajzsuk alá húzva, egymás hegyén-hátán fölfelé tódultak. Mindegyik a másik előtt igyekezett a bástyafokra hágni. Az aránylag cse- . kély számú várvédőket már az utcákon befelé szorították, amikor megjelent Zrínyi egy szakasz vitézével. Rettentő vérengzést vittek végbe a törökök között. Zrínyi hősi példamutatása átragadt a többiekre is. Hulltak a törökök zászlóstól, lovastól. Az összerobbanó fegyverek erejétől rakásokban feküdt ló, fegyver és vitéz. Szerteszéjjel ' bevertek a széttörött szábSzuez tíz éve A jóslat nem vált be.., AZ ALEXANDRIAI Mindan Manchia téren százezernél több arab hallgatta az egykori gyapottőzsde balkonjáról szónokló Gamal Abdel Nasszert. Az egyiptomi hadsereg egykori tisztjéből lett államfő a tíz évvel ezelőtti júliusi estén arról beszélt, hogy 1952-ben ugyanazon a téren köszöntötte a nép a korrupt Faruk király bukását. Azután egy szónoki fordulattal az egyiptomiak nagy reménységéről, a Sadd el Ali-ról, az asszuáni Nílus-gát építéséről beszélt. Feltárta előttük, hogy a létfontosságú objektumhoz ígért kölcsönöket Washington és London nem adta meg, mert Egyiptom az antikolonialista erők oldalára állt. Azok az országok támadták tehát az új Egyiptom politikáját, amelyek évszázadok óta kizsákmányolták a Nílus mentén élő népet. Az angol és a francia imperializmus kölyák és kopjék. Sok fej vesztette el gazdáját — Jetisin! Jetisin! — Segítség! — hallatszott egy- egy összegomolygott halomból. Haldoklók hörgése, sebesültek sírása hallatszott jobbról, balról. A várbástyára tört janicsárok közül alig páran tudtak csak a szűk résen visszamenekülni. Voltak, akik a mellékutcákba szorulva a felgyűlt házakba szaladtak és bennégtek. A török vezéreket azonban nem rettentette meg a Nádasdy-bástyán ért kudarc. Az első támadást követte a második, majd a harmadik. Most már a Névtelen-bástyára is rátört a török. Mindhiába. Zrínyi kivont karddal mindig a legveszélyesebb helyeken jelent meg, és gyors halált osztogatva, oroszlánként küzdött A három támadás mindkét felet alaposan kimerítette. Mindenütt nagy volt a veszteség. Az ellenség soraiból több mint hétezren estek el. Az ádáz összecsapásban a legbátrabb várvédők közül is sokan kidőltek. Zrínyi és népe mégsem lankadt. A főkapitány állandóan lelkesítette őket: — Ügy élhet a haza, ha fiai áldozatot is tudnak érte hozni. Nem leng török zászló Sziget várának tornyán, amíg zrínyiben egy csepp vér csörgedez! Következik: A NEGYEDIK AUGUSZTUS 89-E zel egy évszázada uralta a Szuezi-csatornát, s részvény- társaságuk, a Compagnie Universelle du Canal Maritime du Suez, évről évre 35 millió egyiptomi fontot zsebelt be. Pedig a csatornát egyiptomiak építették. „Ezt a pénzt mi éppen úgy a magunkénak véljük, mint a Szuezi-csatornát! — mondotta Nasszer. — És ezt a pénzt mi ezentúl az asszuá- ni gát építésére fordítjuk.” Ugyanabban az órában az egyiptomi hadsereg különleges egységei megszállták és állami kezelésbe vették a Szuezi-csatornát. Az államosítás híre bombaként robbant Londonban és Párizsban, a két „csatornatulajdonos” országban: mégis, minden tiltakozás ellenére 1956. július 27-én már az új egyiptomi Csatorna Hivatal irányította a hajóforgalmat a világ egyik legfontosabb tengeri átkelőhelyén. Az érdekelt nyugati fővárosokban azonnal megjósolták a Szuezi-csatoma ,,tőnkre menését”. Amikor azonban kénytelenek voltak látni, hogy az államosítás után minden a legnagyobb rendben van, négy héttel a történelmi dátum után, 1956. augusztus 22-én 115 angol és francia révkalauz — vagyis az összes révkalauz fele — abbahagyta a munkát és azonnal hazautazott. Az Egyiptomot kolonialista elnyomás alatt tartó hatalmak a révkalauzok váratlan távozásától várták az államosítás csődjét és befolyásuk visszaszerzését. Ahogyan azonban az asszuáni gát építéséhez a Szovjetunió adott gyors és feltételek nélküli segítséget, úgy a „révkalauz csatában” is akadtak barátai Egyiptomnak: a szocialista országok azonnal elküldték a révkalauzi munkában jártas hajóstisztjeiket és az imperializmus ezt a csatát is elvesztette. A SZUEZI-CS ATORN A dolgozói, de egész Egyiptom ma már az államosítás 10. évfordulóját ünnepli. Az elmúlt évtizedben nemcsak korszerűsítették, mélyítették a csatornát, hogy immár 50 ezer tonnás tartályhajók áthaladására i6 alkalmassá tegyék — hanem forgalma is rekordnagyságot ért el: az 1955, évi 14 466 hajóról tavaly 19150-re emelkedett a forgalom. Nemcsak a Szuezi-csatornát fejlesztették nagy mértékben, hanem az egész országot. Az asszuáni gát első részét már felavatták, s HZ Egyesült Arab Köztársaság ma az arab világ legdinamikusabban fejlődő országa.
