Dunántúli Napló, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-27 / 176. szám

2 napló 1966. JÜL1TJS 21. Cromiko Japánban A szovjet külügyminiszter látogatása Tokió kormányzójánál Gromiko Stlna japán külflgy miniszter társaságában. „A* amerikaiak tudni akarják“ Tokio: Kedden reggel Gro­mi ko szovjet külügyminisz­ter látogatást tett Azumánál, Tokió kormányzójánál. A be­szélgetés során Gromiko meg jegyezte, hogy a Szovjetunió és Japán még szorosabb kap­csolatokat létesíthetnek, kü­lönösen a kereskedelem te­rületén. Gromiko köszönetét mon­dott azért a lehetőségért, hogy Japánba látogathatott ás megismerkedhetett Tokió ne­vezetességeivel. A japán főváros kormány­zója átadta Gromikónak a város kulcsát, majd kijelen­tette, hogy a közeljövőben megindul Moszkva és Tokió között a közvetlen légiforga­lom, a két ország közötti ha­jóforgalom pedig kibővül. Ez a tény — hangsúlyozta Azu- ma — lehetőséget ad arra, hogy még inkább megerősít­sük kölcsönös kapcsolatainkat az utasforgalom területén is. Mint az AFP jelenti, a chicagói ügyészség hétfőn áíküldte az esküdtszékhez Richard Speck nyolcszoros gyilkos elleni vádiratát. Mint ismeretes, Speck, július 13-án éjjel nyolc ápolónővér növen­déket ölt meg egymás után. A törvénykezési formáknak megfelelően egyelőre csupán egy gyilkosság ügyében fog­nak ítélkezni. A vádirat Glo­ria Jean Davynek, az első áldozatnak a nevét említi és az ügyészség elvileg további Washington: Az ame­rikai társadalmi élet neve­sebb személyiségeinek egy csoportja — „Az amerikaiak tudni akarják*1 elnevezésű szervezet több tagja — Kam­bodzsába utazott Elutazásuk előtt sajtóérte­kezletet tartottak, s ezen a csoport egyik tagja kifejtette: „Meg akarjuk tudni az igazsá­got a szörnyűséges vietnami háborúról és el akarjuk mon­dani az amerikai népnek”. A sajtóértekezleten Morse szenátor kérdéseket intézett az utazás részvevőihez, s felszólította őket: derítsék ki, hét egymás utáni ügyben folytathatja az újabb és újabb vádemelést mindaddig, amíg a gyilkost el nem ítélik, A vádlottat egyébként még mindig a chicagói fegyház kórházában ápolják, ahová öngyilkossági kísérlete után vitték. Speck július 19-én szívbur okgyulladást kapott egy szívroham következtében. Valószínű, hogy az esküdt­szék még a keddi nap folya­mán dönt a bűnösség kérdé­sében. hogy a vietnami háború nem csap-e át kambodzsai területre „A vietnami háború fejle­ményei ugyanis azt mutatják, —1 mondotta a szenátor —, hogy mi nemhogy nem épí­tünk valamiféle „nagy társa­dalmat” Ázsiában, hanem ép­pen ellenkezőleg, olyan kis és nagy társadalmakat rom­bolunk szét Ázsiában, ame­lyek már jóval előtte léteztek a mi társadalmunknak. Az Egyesült Államok nem tudta felépíteni „nagy társadalmát” otthon ■— folytatta Morse —, nem tudott haladást elérni Latin-Amerikában az Egye. sült Államok légihaderő és tüzérség segítségével kívánja megváltoztatni Ázsia arcu­latát”; Floyd McKissick, a faji egyenlőség kongresszusának országos igazgatója, az utazás részvevője a sajtóértekezleten kijelentette, határozottan el­lenzi a bombatámadásokat és a délkelet-ázsiai háború kiter­jesztését. A csoport más tagjai: Key Boyl neves írónő, Johnson, az egyik amerikai kvéker- szervezet vezetője és Duncan, leszerelt katona, aki Vietnam­ból visszatérve nyilatkozatban ítélte él az Egyesült Államok agresszióját. Jelentés a chicagói szörny állapotáról 2 ÓT H ISTVÁN „Zrínyinek ragyogó csillagi“ A vár ostroma Itt késve mérgét nyelte az agg török; Itt táboroztak népei dölyfösen, Ott fenn erős, de számra kisded, S győzve fogyó hadaink tanyáztak. (Vörösmarty: Szigetvár, 1822.). A Hegybástya ostromá­nál pár ezer török áldozta fel hiábavalóan életét. A bástya külső falát sikerült a töröknek erősen megron­gálnia, az árkot is annyira feltöltötték, hogy az egész vár ellen könnyedén intéz­hettek támadást. Zrínyi a bástya első torkolata elé új védőművet készíttetett, mely a feltörő ágyúknak, a zar- buzánoknak is ellenállt Az új bástya-erődítményt erős fatörzsekből készítették a várvédök. Elöl árok, hátul kettős boronafal, amelynek közét döngölt földdel töl­tötték ki. Ezalatt az ostromlók sem nyugodtak. Három új sán­cot építettek, amelyről 4—4 hatalmas ágyúval három he­lyen is lőni kezdték a vá­rat. Közben a lagundzsik akneásásba fogtak. A nagy aszály miatt az árok kiszá­radt. és így megkezdhet­ték a Hegybástya aláfúrá- sát. Augusztus 26-án a törö­kök hajnalban dobok és trombiták füsiketítő zaja közben megindították a tár madást. A mieink felkészül­ten várták már őket. A tá­madás hamar elakadt. A mieink nem tudták ezt mi­re vélni. Hamarosan kide­rült aztán a török takti­kája. Az éj leple alatt az aknaásó lagundzsik tágas barlangot vájtak a bástya belsejébe. Ezt a munkát három napon át folytatták. Végül is annyira átfúrták az erődítmény falát, hogy az ostromlók és a védők az aknából kölcsönösen jól lát­hatták egymást. Ekkor a vé­dők közül Póki Gergely és Medvei Benedek a nyílás­hoz rohantak és lándzsáik­kal igyekeztek meggátolni a törökök felfelé nyomulá­sát. Közben nem vették észre, hogy két janicsár he­gyes rudakra erősített hor­gokkal készül őket magá­hoz rántani. — Segítség, segítség! — kiáltották kétségbeesve. De már nem lehetett raj­tuk segíteni. Alighogy le­zuhantak az aknába, mind- kettejüknek fejét vették a janicsárok. zrínyi csaKnamar xeiis- merte a veszély nagyságát Óvatosan lőporos hordókat és tűzokádó cserépcsöveket hozatott a nyílás elé, majd bedobatta azokat a nyílás­ba és tüzet vettetett közé­jük. A robbanás rengeteg törököt szétszaggatott, so­kan pedig a füstben fullad­tak meg. A nyílás azonban még nagyobb lett. Az ost­romlók fahasábokkal, szá­raz vesszővel, doronggal és léccel rakták tele a széles üreget, majd az egész ra­kást lőporral lángra lob- bantották. Hatalmas láng­nyelvek csaptak ki a bás- tyaürégből. A viharos déli szél a tüzet a nemrég épí­tett új bástya és a vár bel­seje felé terelte. Zrínyi a váratlan hely­zetben kiadta a parancsot: — Mindenkit mozgósíta­ni. Minden kézbe vödröt! A tüzet el kell oltani, kü­lönben mindnyájan a vár­ban égünk vagy megfulla­dunk a füsttől. Nem volt idő a tétová­zásra. Az asszonyok abba­hagyták a sütést-főzést. A katonák leállították az éj­jel-nappal dohogó lőpor­malmot. Pár órára maguk­ra maradtak a sebesültek is. Minden épkézláb ember tüzet oltott. A nagy igye­kezet mégis hiábavalónak • bizonyult A tűz egyre lé­Jelentés a vietnami harctérről Újabb támadás U Thant Kosziginnél a VDK ellen Egy el nem hangzott szenzációs tv-nyí lat k ozat Kedden hajnalban tüzér­ségi tűz és bombák rob­banása remegtette meg az ablakokat Saigonban: az amerikaiak a főváros köz­vetlen közelében támadták a partizánok feltételezett ál­lásait. Hétfőn a 17. szélességi fok szomszédságában folytató­dott az amerikaiak Hastings nevű hadművelete, a VDK déli területei ellen pedig újabb bombatámadásokat intézett a légierő. Az ame­rikai szóvivő elismerte, hogy a légelhárítás egy gépet le­lőtt Az ausztráliai televízió múlt heti műsorából kima­radt nyilatkozatról számol be a Pravda canberrai tudósító­ja. kor Da Nangban voltam, amely rendkívül közel van Észak-Vietnamhoz és Észak- Vietnam beavatkozásáról ak­koriban semmiféle hírt nem kaptunk. Amikor Vietnamba érkez­tem. saját készítményű fegy­vereket mutattak nekem, olyan fegyvereket, amelyek­kel a Vietcong akkor har­colni kezdett. Tudom, hogy az elején a Vietcongnak eze­ken a primitív fegyvereken kívül más felszerelése nem volt. Az amerikai pilóta a to­vábbiakban elmondja, hogy 20 hónapos vietnami tartózkodá­sa során tökéletesen tisztába jött az Egyesült Államok úgynevezett felszabadító kül-1 detésével; Moszkva: Alekszej Ko­szigin, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke, kedden a Kremlben fogadta U Thant ENSZ-főtitkárt. Koszigin és ü Thant szí­vélyes, baráti beszélgetést folytatott. A beszélgetés al­kalmával az ENSZ tevékeny­ségére vonatkozó kérdések­ről tárgyaltak és érintették a jelenlegi nemzetközi hely­zet néhány problémáját. Couye tárgyalásai Prágában Prága: A déli órákban Murville-t a miniszterelnök­ség épületében fogadta Jozef Lenárt miniszterelnök; Az Egyesült Államok ausztráliai nagykövetségének és a CIA-nak a közbelépésére Bartes amerikai pilóta nem számolhatott be a világnak az amerikai hírszerzőszolgálat vietnami bűnös cselekmé­nyeiről. A tudósító szerint magnó­szalagra vett Bartos-féle nyi­latkozat idézd egyebek mel­lett, egy Dél-Vietnamban működő amerikai ügynök sza­vait arról, hogy a CIA szük­ség esetén bármilyen saigoni kormánytól könnyűszerrel megszabadulhat. Az amerikai pilóta nyilatkozatában min­denekelőtt az Egyesült Álla­mok agressziójának igazolá­sául szolgáló fő verziót cá­folja meg, nevezetesen azt, hogy Dél-Vietnamban nincs semmiféle nemzeti felszabadí­tó mozgalom (Dean Rusk sza­vai), hanem a VDK részéről történt agresszióról van szó. A műsorból törölt szenzá­ciós nyilatkozatból a követ­kezők jutottak az újságírók tudomására: — Dél-Vietnamban minden amerikai nagyon jól tudja — mondja Bartos —, hogy Ngo Dinh Diem rendszere el­leni felkelés Saigontól délre, a Camo félszigeten robbant ki és semmiképpen sem kap­hatott segítséget az észak­vietnamiaktól. Én magam ak­kezheteflenebbül. őrjöngve, tobzódva terjedt tova. Az oltókat a janicsárok jól ki­számított puskalövésekkel igyekeztek leteríteni. Köz­ben a belső várban is ágyú­golyók robbantak, hullt a tüzes nyíl, a tüzes labda. A jan-icsárcxk elérkezettnek látták az időt a támadásra. — Allah akbár! Allah! — kiáltozták. Most nem a Hegybástya felől támadtak, hanem a Nádasdy-bástyára vetették magukat. Érthető volt ez, hisz a Hegybástya egyre jobban égett. A tűz már az istállókra is átterjedt. Á török parancsnokok azt hitték, a Hegybástya égése elvonja majd a várvédők figyelmét a többi bástyáról, s igy készületlenül meglep­hetik a tűzvésztől legtávo­labb fekvő Nádasdy-bás- tyát. Ali legbátrabb jani­csárjait rendelte erre a harcra. Az ágyúgolyók szag­gatta résen egyre több és több török tört elő. Fejüket pajzsuk alá húzva, egymás hegyén-hátán fölfelé tódul­tak. Mindegyik a másik előtt igyekezett a bástyafok­ra hágni. Az aránylag cse- . kély számú várvédőket már az utcákon befelé szorítot­ták, amikor megjelent Zrí­nyi egy szakasz vitézé­vel. Rettentő vérengzést vit­tek végbe a törökök között. Zrínyi hősi példamutatása átragadt a többiekre is. Hulltak a törökök zászlós­tól, lovastól. Az összerob­banó fegyverek erejétől ra­kásokban feküdt ló, fegy­ver és vitéz. Szerteszéjjel ' bevertek a széttörött száb­Szuez tíz éve A jóslat nem vált be.., AZ ALEXANDRIAI Min­dan Manchia téren százezer­nél több arab hallgatta az egykori gyapottőzsde bal­konjáról szónokló Gamal Abdel Nasszert. Az egyip­tomi hadsereg egykori tiszt­jéből lett államfő a tíz év­vel ezelőtti júliusi estén arról beszélt, hogy 1952-ben ugyanazon a téren köszön­tötte a nép a korrupt Faruk király bukását. Azután egy szónoki fordulattal az egyiptomiak nagy reménysé­géről, a Sadd el Ali-ról, az asszuáni Nílus-gát építésé­ről beszélt. Feltárta előttük, hogy a létfontosságú ob­jektumhoz ígért kölcsönöket Washington és London nem adta meg, mert Egyiptom az antikolonialista erők ol­dalára állt. Azok az orszá­gok támadták tehát az új Egyiptom politikáját, ame­lyek évszázadok óta ki­zsákmányolták a Nílus men­tén élő népet. Az angol és a francia imperializmus kö­lyák és kopjék. Sok fej vesztette el gazdáját — Jetisin! Jetisin! — Se­gítség! — hallatszott egy- egy összegomolygott ha­lomból. Haldoklók hörgése, sebesültek sírása hallatszott jobbról, balról. A várbás­tyára tört janicsárok közül alig páran tudtak csak a szűk résen visszamenekül­ni. Voltak, akik a mellék­utcákba szorulva a felgyűlt házakba szaladtak és benn­égtek. A török vezéreket azon­ban nem rettentette meg a Nádasdy-bástyán ért ku­darc. Az első támadást kö­vette a második, majd a harmadik. Most már a Név­telen-bástyára is rátört a török. Mindhiába. Zrínyi kivont karddal mindig a legveszélyesebb helyeken je­lent meg, és gyors halált osztogatva, oroszlánként küzdött A három támadás mind­két felet alaposan kimerí­tette. Mindenütt nagy volt a veszteség. Az ellenség soraiból több mint hétezren estek el. Az ádáz összecsa­pásban a legbátrabb vár­védők közül is sokan kidől­tek. Zrínyi és népe még­sem lankadt. A főkapitány állandóan lelkesítette őket: — Ügy élhet a haza, ha fiai áldozatot is tudnak ér­te hozni. Nem leng török zászló Sziget várának tor­nyán, amíg zrínyiben egy csepp vér csörgedez! Következik: A NEGYEDIK AUGUSZTUS 89-E zel egy évszázada uralta a Szuezi-csatornát, s részvény- társaságuk, a Compagnie Universelle du Canal Mari­time du Suez, évről évre 35 millió egyiptomi fontot zse­belt be. Pedig a csatornát egyiptomiak építették. „Ezt a pénzt mi éppen úgy a magunkénak véljük, mint a Szuezi-csatornát! — mon­dotta Nasszer. — És ezt a pénzt mi ezentúl az asszuá- ni gát építésére fordítjuk.” Ugyanabban az órában az egyiptomi hadsereg különle­ges egységei megszállták és állami kezelésbe vették a Szuezi-csatornát. Az államosítás híre bom­baként robbant Londonban és Párizsban, a két „csator­natulajdonos” országban: mégis, minden tiltakozás el­lenére 1956. július 27-én már az új egyiptomi Csator­na Hivatal irányította a ha­jóforgalmat a világ egyik legfontosabb tengeri átkelő­helyén. Az érdekelt nyugati fővárosokban azonnal meg­jósolták a Szuezi-csatoma ,,tőnkre menését”. Amikor azonban kénytelenek vol­tak látni, hogy az államo­sítás után minden a leg­nagyobb rendben van, négy héttel a történelmi dátum után, 1956. augusztus 22-én 115 angol és francia rév­kalauz — vagyis az összes révkalauz fele — abbahagy­ta a munkát és azonnal ha­zautazott. Az Egyiptomot kolonialista elnyomás alatt tartó hatalmak a révkalau­zok váratlan távozásától várták az államosítás csőd­jét és befolyásuk visszaszer­zését. Ahogyan azonban az asszuáni gát építéséhez a Szovjetunió adott gyors és feltételek nélküli segítséget, úgy a „révkalauz csatá­ban” is akadtak barátai Egyiptomnak: a szocialista országok azonnal elküldték a révkalauzi munkában jár­tas hajóstisztjeiket és az imperializmus ezt a csatát is elvesztette. A SZUEZI-CS ATORN A dolgozói, de egész Egyiptom ma már az államosítás 10. évfordulóját ünnepli. Az el­múlt évtizedben nemcsak korszerűsítették, mélyítet­ték a csatornát, hogy im­már 50 ezer tonnás tartály­hajók áthaladására i6 alkal­massá tegyék — hanem for­galma is rekordnagyságot ért el: az 1955, évi 14 466 hajóról tavaly 19150-re emelkedett a forgalom. Nemcsak a Szuezi-csator­nát fejlesztették nagy mér­tékben, hanem az egész or­szágot. Az asszuáni gát első részét már felavatták, s HZ Egyesült Arab Köztársaság ma az arab világ legdina­mikusabban fejlődő országa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom